A hagyományos lakóházak Zaránkon vályogból, földből épültek, de a sövényfal emléke is előkerült. A Gyöngyösről, Tarnaszentmáriáról, vagy Gyöngyössolymosról származó követ csupán a házak alapozására használták.
A 20. század első felében általános a szarufás-kakasülős szerkezetű nyeregtető, korábbi időszakokban az ágasfás-szelemenes tetőszerkezet is ismert volt. A homlokzatot faragott deszkaoromzat díszítette, melyet keskeny cserepes vízvető választott el a meszelt homlokzatrésztől. A háztetőket náddal és zsúppal vegyesen fedték.
A házakat boglyakemencével fűtötték az 1950-es évekig. Ezek füstelvezetése szabadkéménnyel, majd zárt kéménnyel történt.
Ismert volt a mennyezet nélküli tüzelős ól, amit felváltott a ház mögé épített istálló. A gazdák udvarának jellegzetes építménye volt a gerendavázas zsilipelt falú hambár.
A 19. század végéig szélmalom működött a Kossuth utca végén.
