1546-ban még 11 portája volt, amiből 7 volt adóköteles. 1549-ben 6 adózó portát számláltak, már csak 5-öt. 1554-ben puszta volt, de 1558-ban 5 telken már laktak, 14 telek üresen állt. 1565-ben 11 háztartás adózott a töröknek. A püspökség urbáriuma 10 egész telkes jobbágyot és 1 zsellért írt össze.
1635-ben 1 ½, 1647-ben 1, 1675-ben ugyancsak 1 portája volt.
1682-ben pusztán állt, még 1693-ban is pusztaként említette egy összeírás. 1694–1695-ben újranépesült. A század végén 30 házas zsellért és 10 házatlan zsellért írtak össze. 1701-ben is még 38 felnőtt adózó férfi lakta. A Rákóczi szabadságharc alatt erősen csökkent a lakosok száma.
A háztartások számának alakulása:
| 1696 | 1715 | 1720 | 1728 | 1732 | 1770 | 1868 |
| 40 család | 4 család | 9 család | 8 család | 6 család | 23 család | 55 család |
1787-ben a 39 család 27 házban lakott, 1851-ben 74 család és 73 ház (4 urasági, 64 telkes, 1 zsellér, 4 egyéb) volt.
A lélekszám alakulása:
| 1787 | 1816 | 1821 | 1830 | 1840 | 1849 | 1860 | 1869 |
| 189 fő | 358 fő | 328 fő | 509 fő | 444 fő | 459 fő | 409 fő | 415 fő |
1876. március 24-én a Tisza elöntötte a falut, ezzel el is pusztította. A vármegye szeptember 26-ai ülésén megtiltotta az építkezéseket. 1877. május 27-én született meg a belügyminiszteri rendelet az új falu felépítéséről. A falu helyét Tepély puszta és a poroszlói régi országút között jelölték ki. 1881-ben az új falu már felépült, Tiszahalász már lakatlan volt.
1925: 441 lélek, ebből Óhalászon 10.
102 ház 137 lakrésszel a belterületen, 1 ház 2 lakrésszel Óhalászon. Községháza, jegyzői lakás, református templom és iskola, lelkészi és tanítói lakás, római katolikus iskola és tanítói lakás.
1932: 496 fő. 126 ház 162 lakrésszel belterületen.