7.03 Tiszanána – Népviselet

Gyerek viselet

A csecsemőket derékig érő ingecskébe öltöztették, kisdunnába pólyálták, ezt pólyakötő szalaggal kötötték át. A baba fejére csipkés főkötőt adtak. A keresztelő alkalmából díszes keresztelőtakarót borítottak a pólyára.

A kisgyermekek iskolás korukig zubonyban jártak. Ez egy hosszú ujjú egybeszabott ruhácska volt, deréktól húzott szoknyarésszel. A kislányok kötényt, kis alsószoknyát viseltek hozzá. Ezt fiúk-lányok egyaránt viselték. Iskolás korban kapták a fiúk az első nadrágot, a lányok az első igazi szoknyát, kacót, pongyolkát. Ingvállat 8-9 éves korban kezdtek el hordani. Az iskola végeztével, 12 éves kor körül már a nagylányok, legények viseletét hordhatták.

 

Női viselet

Tiszanánán a református és a katolikus népesség területileg és viseletében is elkülönült.  A református nők hosszú, harangaljú szoknyát viseltek, csak a cipőjük orra volt kint. A katolikus asszonyok rövidebb szoknyát hordtak, több alsószoknyát vettek alá. A szoknya fölé kötényt kötöttek. A hétköznapi kötény olcsóbb anyagból készült, ünnepre selyem, liszter, vagy klott anyagokból, hátul saját anyagból készült széles megkötővel. A csigacsináló vászonkötényt keresztöltéses mintákkal hímezték. Kedvelt volt a kerek aljú fekete selyemkötény, amit színes fonallal, virágmintákkal hímezték ki.

A vászon, majd gyolcs ingváll használata a katolikusoknál maradt meg tovább, a blúzféléket később vették át, mint a reformátusok.  Az ingvállhoz rojttal díszített pruszlik illett. A katolikusok élénk színű szoknyákat hordtak rikító kötényekkel, ellentétben a református asszonyokkal, akik a tompább színeket kedvelték, gyakori volt körükben a fekete színű selyemszoknya, bársonypruszlik, főkötő. A fodros aljú testálló blúzfélét itt pongyolkának, kacónak, vagy szálikának nevezték. A kacót télen vattával bélelve kabát helyett használták. A katolikus asszonyok télen barnára festett birkabőr ködmönt, fodros aljú bekecset vettek föl, a reformátusok körgallér alakú kisbundát, vagy ujjatlan szövetgallért viseltek. A kisbunda barna bőrből készült, fekete selyemmel varrták ki.

A lányok haja kontyba volt rendezve, hajkötő bársonnyal volt lekötve. A menyasszonyok fején rozmaringgal és rózsás szalagokkal díszített koszorú volt, fátylat nem használtak. A katolikus fiatalasszonyok fejét ezüst vagy arany konttyal, főkötővel díszítették. Az 1910-es évektől színes rózsákkal díszített fekete selyem főkötő jött divatba- a rózsás fékető. A fiatalasszonyok körében a fehér slingolt kendő is ismert volt: selyemkendő alatt hordták, úgy, hogy hímzése, cakkja kilátszódjon.

A bő ruha leváltása után az 1920-as évektől slafrokot, egybe szabott szűkebb ruhát viseltek.

Ünnepi lábbeli volt a piros szárú csizma, de a templomig mezítláb mentek, nehogy tönkremenjen a szép csizma.

 

Férfi viselet

A férfiak lobogós ujjú gyolcs ingbe, gatyába jártak az első világháború előtt. A legényeknél sarkantyús csizma, rózsás kötény, darutollas, rózsás kalap és rézgombos, zsinóros lajbi egészítette ki ezt az öltözetet. Hétköznap kékfestő, ünnepekkor klott vagy selyem kötényt viseltek. A legénykötény az első világháborúig volt divat: fekete szatén vagy klott anyagra két sarkába, és a közepére színes selyemfonállal rózsát, hármas szegfűt, búzakalászt hímeztek.

A reformátusok hamarabb kezdték el viselni a csizmanadrágot, ehhez rövid posztóból készült kabátfélét- dakut, vagy untercikket öltöttek magukra.

Tiszanánán helyben készültek a cifra bundák, vagy más néven subák. A szűcsök 6-8 birka bőréből készítették el a palást alakú, bokáig érő felsőruhát, melynek gallérja egy fekete kisbárány egész bőre volt. Itt is volt különbség a katolikus és a református viselet között: a reformátusok fehér bundát, a katolikusok barna bundát viseltek. Az 1950-es években még általános volt a viselete az idősebb férfiak körében. A szűcsök a bunda vállát hímezték ki leggazdagabban, a rózsákat fekete, zöld és bordó selyemfonállal. A bőrök összetoldására irhacsíkokat használtak, melyeknek végét piros és fekete bőrrátétekkel fedték le.

A férfiak másik jellegzetes viselete volt a szűr, ami szintén használatban volt még az 1950-es években is. Ezt már a szegényebb emberek is megengedhették maguknak, ellentétben a rendkívül drága cifra bundával. Gallérja fekete vagy piros posztóval volt szegve.

 

Szűcsök

A szűcsök a bőrből, irhából készült ruhadarabok készítésével foglalkoztak. Az ő kezük munkáját dicsérik a díszesen hímzett subák, bundák, ködmönök, bekecsek.

A nyers bőrt áztatták, kimosták, lehúsolták, csávázták. A kikészített bőrt természetes cserzőanyaggal festették: gubacsot, dióhajat, berzsent használtak a festéshez. Ezek után gubicslével, libatollal festették meg a rózsákat, amit aztán fekete, bordó, zöld fonállal varrtak ki.