A térségre jellemző háromsejtű, szarufás-torokgerendás, nyeregtetős, díszes deszkaoromzattal épült lakóházak alkották Tiszanána utcáit a 20. század közepéig. A mestergerenda alkalmazása sokáig hagyomány volt, 1910-ig új házakba is beépítették.
A boglyakemence általános volt a faluban.
A falakat vályogból építették, a földesúri szabályok is ezt ajánlották már 1774-ben. A gazdasági épületek esetében sövényfalat és tapasztott nád falat is készítettek. A követ csak ablakkereteknél alkalmaztak, illetve a 20. század elejétől az alapozásra követ használtak. A tetőket hagyományosan náddal vagy gyékénnyel fedték.
A gazdasági épületek elnevezése és formája különbözött a két falurészen. Az istállót a reformátusok ólnak nevezték, a katolikusok istállónak, mindkét részről általános volt, hogy tüzeltek benne. Az északi részen lepadlásolták az istállót, a déli részen pedig egy lyukat ástak a tűzhely számára.
