A cselédházak nem maradtak meg, az utolsót 1967-ben bontották le. Az emlékezet szerint döngölt falazatú, zsúppal fedett szarufás-kakasülős épületek voltak. Egy-egy épületben 4-5, illetve 10 család élt. A Holler birtokon épült Nagy házat a következőképpen rekonstruálta Bakó Ferenc néprajzkutató: Az épület kb. 20 m., szélessége 4.5 m volt. Ennek felét a szabadkéményes közös konyha, és egy nagy lakószoba foglalta el. A szobában 5 család lakott: kettő a kemence mellett, a bejárattól balra, három pedig a jobb oldalon. Az épület másik felében 5 kamrát helyeztek el. Ezekben a 4×2 méteres kamrákban aludtak a fiatal párok, minden családnak volt egy-egy ilyen kamrája. A gyerekek az istállóban, a férfiak az urasági pajtákban aludtak.
A taksás házak lakói között volt zsellér, cseléd, dohánykertész. Öt család három udvaron lakott, amelyek növényi garáddal voltak elválasztva. A házak szabadon álló beépítésűek voltak, nem rendeződtek utcasorba. A falazat döngölt földből készült, 1950 után kezdtek követ alkalmazni, a házak utca felőli végét építették kőből. A nyeregtető alatti oromzat egy része deszkás, más része vakolt volt. Minden házban két család lakott, a pitvart közösen használták. Ide nyílott a két szoba. 1945-ig zsúpos tetőket készítettek, a tüzelőberendezés szabadkéményes boglyakemence volt. A kemence körül fél méteres fa vagy sár padka vette körül.
