Tarnazsadányban a hagyományos lakóházak vályogfalazattal épültek, szarufás-torokgerendás tetőszerkezettel. A zsúpszalmás, vagy nád fedte nyeregtetők alatt gyakori volt a napsugaras deszkaoromzat, kovácsoltvas oromdísszel. Az oromzat és a falazat találkozásánál keskeny cserép vízvetőt alkalmaztak. A nádat a falu szélén húzódó két patak árterületéről aratták, a szegényebbek a 20. században is használták. 1920 után a vályogfalakat kővel alapozták.
A boglyakemencét egészen az 1950-es évekig beépítették a lakóházakba. Ezek füstelvezetése már zárt kéménybe történt a 20. század elejétől.
Az istállók leggyakrabban közvetlenül a lakóház mögött épültek, a módosabb gazdák portáin önállóan álltak a tüzelős ólak.
