A 20. század elejének jellemző épületei Tarnaszentmiklóson három sejtű, nyeregtetős lakóházak voltak fűrészelt oromzattal, alatta keskeny vízvetővel. Az oromzatot kovácsoltvas kötőelemek, illetve oromdísz tette látványosabbá. A 19. században még építettek ágasfás-szelemenes házakat, ekkor még a mestergerendát a palóc vidéken ismert boldoganyával, középoszloppal támasztották alá.
A szobában különböző formájú kemencéket használtak: kerek, vágott sarkú, vagy szegletes volt a tarnaszentmiklósi kemence, melynek füstjét a pitvarból szabadkémény vezette ki.
Általában vályogtéglából építkeztek, 1910 óta kő alapozással. Az 1950-es évektől kezdtek téglából építkezni. A hagyományos tetőfedő anyag a nád volt.
A parasztporták jellegzetes építményei voltak a tüzelősólak, a gabona tárolására szolgáló hambár, és a pelyvás, ahol a gabonát nyomtatták egykor.
A faluban működött egy szárazmalom és egy szélmalom is, de mindkettőt lebontották.
