A 20. század közepére a hagyományos lakóházak nagy része eltűnt, a falu ekkorra jelentősen modernizálódott. A régi épületek szarufás-torokgerendás tetőszerkezettel készültek, a nyeregtető alatt deszka oromzattal, mely alatt keskeny vízvető húzódott. A mestergerendás házakban megtalálható volt a középoszlop, ám a boldoganya kifejezést itt nem használták a ennek megjelölésére.
A falakat elsősorban vályogtéglákból építették, de a döngölt falat is alkalmazták. A hagyomány szerint gerendavázas sövényfalú házak is épültek a 19. században. A földfalú házak legprimitívebb formája, a földbe mélyített földház tanyai cselédházaknál, falubeli zsellérházak esetében volt ismert. A tetőket az 1920-as évekig náddal, zsúppal fedték.
Az alföldi típusú boglyakemencében fűtöttek, a szabadkéményeket az 1950-es években alakították át zárt kamin kéménnyé.
A portán gerendavázas ágasfás-szelemenes szerkezetű dohányospajta, ahol a dohányleveleket szárították, és hambár állt. A mennyezet nélküli istállókat 1920-ig használták.
