Női viselet
A nők ünnepi viselete volt a festő szoknya (kékfestő anyagból készült), vászonblúzzal (ingváll). Az ingváll eleje, nyaka, ujja piros és kék pamuttal ki volt merkelve (keresztszemes öltés). Az alsószoknyák alját kézzel slingolták, kék-piros színekkel – a menyasszony alsószoknyája fehérrel volt kivarrva. A szoknyához szintén piros-kék keresztszemes hímzéssel ellátott ünnepi vászon kötényt hordtak. A hímzést a kötény aljára varrták: gyakran koszorú motívumokat. A lányok hajadonfővel jártak, csak a mezei munkák alkalmával hordtak kendőt. A 20. század elején az ingváll mellett megjelent a hosszú ujjú nyárika is, ami gyári anyagokból, kartonból, selyemből készült. A szoknya is a nyárika anyagából készült.
Ünnepi alkalmakra cúgos cipőt, az aratáshoz bocskort húztak a lábukra.
Menyasszony viselet
A 20. század első felében a menyasszonyi ruha már gyári textíliából készült- fehér anyagból, beleszőtt selyemszálakkal. A bő szoknya aljára keskeny kék szalaggal befűzött csipkét varrtak, ilyennel díszítették a nyárika alját, farkát is. A kötény sima fehér selyemből készült, körben széles selyemcsipkével. A menyasszony kezében fehér rózsafűzért tartott a ceremóniák során, fején koszorút viselt.
Férfi viselet
A 20. század elején a férfiak ráncos csizmában, gatyában, vagy szűk ellenzős nadrágban jártak, a kis lajbijukat üveg, vagy pitykegombokkal díszítették. A legények viselete volt a darutollas kalap. Felsőkabátként bundát, vagy cifraszűrt borítottak magukra.
Vőlegényi viselet
A vőlegény sarkantyús csizmában vonult a nászmenetben, sötétkék posztónadrágja, a kis lajbija, és a rok (kabát) fekete zsinórozással volt díszítve. Mindehhez dohányszín nyakravalót kötött, a kalapja mellett kék szalagbokorral, gyönggyel díszített vőlegénybokrétát viselt.