Női viselet

Az első világháború előtt az asszonyok ünnepi viselete volt a fehér kézzel slingolt kendő. Ennek elkészítése nagyon drága volt: akár két cipőt is tudtak volna vásárolni egy kendő árából.  A menyecskék vasárnap aranyos, vagy ezüstös főkötőt hordtak, elől fekete bodorral, ami rávarrt csipkedísz volt. Hátul rózsaszín és kék szalagok voltak 4 bokorra kötve. Hétköznap fehér főkötőt hordtak a kendő alatt. A főkötő alatt a hajat visszahajló kerek kontyfésűre tekerték.

Szihalmon és Mezőszemerén széles slingelésű bő ingvállat, slingelt kötényt, slingelt szélű gyolcs fejkendőt viseltek. A menyasszony kötényét gazdagon hímezték. Aranycsipkés főkötőjüket fekete csipkéből készült bodor, valamint kék vagy rózsaszínű selyemből készült szalagcsokor díszítette. A sűrűn pliszírozott felsőszoknyán színes selyemszalagot, és gyolcs kötényt, vagy sűrű ráncokba szedett sötét selyemkötényt viseltek.

Télen az asszonyok díszítetlen kiskabátszerű bőr ujjast hordtak, melynek nyakát és elejét prém szegte. Bőrből rövid mellény is készült az asszonyok számára, ezeket fekete selyemmel hímezték ki.

 

Férfi viselet

Az első világháborúig a szihalmi férfiak bőgatyát hordtak, amihez ünnepi alkalomra hímzett, fekete klott, vagy selyem legénykötényt kötöttek.

A férfi felsőruhák között szerepelt a suba, vagy bunda, illetve a szűr, ezekről csupán archív fotók árulkodnak.

 

Hímzések

A szihalmi tájházban található gazdag gyűjtemény, melyet dr Joó Csaba hozott létre, jól reprezentálja a falu népi kultúráját. Különösen a textil gyűjteménye jelentős, melyek között régi stílusú, szálvonásos-vagdalásos tiszta kendervászonból készült sátorlepedők is szerepelnek, geometrikus kenderfonál hímzéssel. Hasonló eljárással díszítették a 19. századi kendervászon férfiingeket, melyek kézi csipkevarrással vannak összedolgozva. A kenderfonállal hímzett ingmellet a gomboláspánttól kétoldalt szimmetrikusan haladó motívumsorokkal, szálöltéses, keresztszemes technikával készítették el. A női ingvállakat ezzel a durva anyaggal szemben finom gyolcsból varrták, bő ujjuk végén slingeléssel.

A falu népi textíliáin gyakori a fehérhímzés, ami a 19. század végén, 20. század elején széles körben elterjedt díszítésmód volt. A menyasszonyi vetett ágyon a díszlepedők, párnák készültek slingolással, de keresztelőpaplanokat, fejkendőket is díszítettek fehérhímzéssel.

A kétszeles vászonabroszok közt szerepelnek olyanok, melyeknek két keskeny végén lyukvarrásos, laposöltéses díszítmény található, a cakkok ívében leveles ágakkal. Előfordul, hogy a lyukhímzés fölé színes keresztszemes mintacsíkokat varrtak.

A széles piros csíkkal díszített takácsok által készített vászonabroszok két hosszanti oldalára gyakran keresztszemes feliratot hímeztek. Pl: Dicsértessék a Jézus Krisztus/ Isten Hozta Kedves Vendég.

A két világháború között készült abroszok, vászonkendők, törölközők egyszerűen díszítettek, keresztszemes, vagy színes szabadrajzú, laposöltéses technikával varrták ki ezeket.