A 20. században a hagyományos lakóházak vályogfallal, szarufás-torokgerendás tetőszerkezettel épültek. Korábbi korszakot képviseltek azok a matyó üstökös házzal rokon épületek, ahol az ágasfás szelemenes szerkezetű ház nyeregtetejét kiegészítve mély előereszt építettek.
A mestergerendákat a kemence sarkánál középoszloppal, boldoganyával támasztották alá. Általános volt a boglyakemence, füstjének elvezetésére szabadkéményt, a 20. század elejétől zárt kéményt használtak.
A terméskő ablakkeretek már a 19. század közepén megjelentek a módosabb gazdák lakóházainál.
A tető fedésére nádat használtak, amit a határban termeltek ki.
A tüzelős ól általánosan elterjedt volt a jobb módú gazdáknál. A főutcán a házak előtt körte alakú, szalmával bélelt gabonásvermekben tárolták a búzát.
