1501-ben 12 jobbágycsalád élt a faluban. 1546-ban 4 nős családfőt és 3 nőtlen férfit, illetve 4 adóköteles házat írtak össze a török adószedők. A magyar adószedők 1549-ben 2 családot, 5 elhagyott portát és 1 új házat találtak a faluban. 1552-ben még 8 portája volt, de ősszel már lakatlan volt. 1572-ben 16, 1574-ben és 1576-ban 25, 1578 és 1588 között 17 volt az összeírt porták száma.
1549 és 1553 között néptelen puszta volt, 1554-ben kezdett benépesülni. 1558-ban 3 telkes jobbágy, 15 zsellér élt itt, 34 telek lakatlan volt. 1572-ben 16, 1574-ben és 1576-ban 25, 1578 és 1588 között 17 volt az összeírt porták száma. 1570-es török összeírás szerint 15 háztartás fizetett adót. 1577-ben 18 egész telkes, 10 féltelkes, 1 házas és 2 házatlan zsellér élt a faluban.
Hídvég a 16. század elején még népesebb volt Sarudnál. 1501-ben 23 jobbágycsalád élt itt. A török adóösszeírás szerint 1546-ban lakatlan volt, a magyar összeírók 9 és fél portát írtak össze. 1552-ben elnéptelenedett. 1565-ben 20, 1572-ben és 1574-ben 16, 1576-ban 18, 1579-ben 19, 1582-ben és 1583-ban 15 portája volt.
A 17. században néptelen volt mindkét település. A felszabadító harcok után főleg Tiszanánáról telepítettek be jobbágycsaládokat. 1696-ban már 16 telkes jobbágy, 3 házas zsellér és 8 házas zsellér élt a faluban.
1715-ben 7 jobbágy és 8 zsellér család, 1720-ban 32 jobbágy és zsellér, 9 kisnemes család, 1728-ban 39 jobbágy és 5 nemes család volt.
Az 1746. évi egyházlátogatáskor 577 ember élt a faluban, 1767-ben 534 volt a lakosság lélekszáma.
1787-ben 881 fő 167 családban élt. A házak száma 102 volt.
| év | népességszám | magyar | szlovák | Román | német | egyéb |
| 1799 | 989 | |||||
| 1828 | 1393 | |||||
| 1850 | 1527 | |||||
| 1857 | 1819 | |||||
| 1870 | 2345 | |||||
| 1880 | 2501 | 2376 | 3 | 7 | 115 | |
| 1890 | 2804 | |||||
| 1900 | 3122 | 3119 | 2 | 1 | ||
| 1910 | 3176 | 3174 | 1 | 1 | ||
| 1920 | 3191 | 3190 | 1 | |||
| 1930 | 3424 | 3423 | 1 | |||
| 1941 | 3384 | 3380 | 2 | 2 | ||
| 1949 | 3267 | 3247 | 1 | 1 | 3 | 15 |
1746-ban még kétnyelvű volt a lakosság, közel a fele szlovák volt, de ők is beszéltek magyarul. 1767-ben már a teljes népességet magyarnak mondták. 1880-ban a 115 egyéb személy feltehetően cigány volt.
1925: 3367 fő – belterület: 2552 fő, Pusztahídvégi-tanya: 483 fő, Puszta Jánosi-tanya: 222 fő, Csárdamajor: 62 fő, Daruháti-tanya: 34 fő, 1–2. sz. gátőrház: 14 fő. A községben 512 ház 849 lakással, Pusztahídvégen 33 ház 58 lakással, Pusztajánosiban 24 ház 36 lakással, Csárdamajorban 3 ház 9 lakással.
A község által felépített emeletes állami elemi népiskola, községháza, jegyzői lakás, tanítói lakás, tűzoltószertár, harangozói lakás, római katolikus plébánia és kántori lakás, amelyet a szatmári püspökség tartott fenn.
1932: 3565 – belterület: 2782 ember – 558 ház 951 lakással, Puszta Hídvégi-tanya: 493 ember – 5 ház 25 lakással, Puszta Jánosi-tanya: 269 ember – 2 ház 5 lakással, Csárdamajor: 12 ember –1 ház 4 lakással, gátőrházak: 9 ember – 3 ház 3 lakással.
1933: 591 ház 991 lakással, a puszták változatlanok.
1935: 598 ház 998 lakrész.
A népesség 1885-től 1929-ig folyamatosan emelkedett az elvándorlás ellenére. 1905 és 1910között 360 sarudi kért útlevelet, hogy kivándoroljon. 1911-re már több mint 600 fő hagyta el a falut.
A 17. században tiszanánai jobbágyokat telepítettek be, 1709-ben Tiszaszőlős, Tiszavarsány, Tiszavezseny falvakból érkeztek új lakók. 1712-ben újból Tiszanánáról, 1746-ban pedig Besenyőtelekről, Kompoltról, Demjénből, Udvariból (?), Kálból, Szarvaskőből és Mezőtárkányból költöztek családok.