1552-ben már elpusztult település volt. Újratelepült a falu, de az 1600-as évek elején újra elpusztult. 1635-ben egy portája volt. Az 1680-as években újabb pusztítás érte. Egy 1693-as összeírásban fél jobbágytelekkel szerepelt. Későbbi sorsa a teljes pusztulás volt.
Az 1800-as években csárda és tiszti lak volt a területén.
1920 körül 6 cselédház állt és különböző tiszti lakások. Kb. 45 család dolgozott a birtokon, mint cseléd, tehát egy cselédházban 6–8 család lakott.
Az 1930-as években indult meg a tudatos faluépítés. A falu tervét Csonka Kálmán és Deáky Zsigmond készítette. A kivitelezés 1939-ben történt. Az új falut – a 19. század végén, a 20. század elején kiépített – négy major: Közép-major, Csárda-major, Csikó-major, Göböly-járás cselédei és a 77 helységből ide települt lakosok alkották.
1940: 690 lakó. 162 ház, 162 lakás. 1942-ben is ugyanezek az adatok.