Az Aba nemzetség Csobánka ága birtokolta kezdetekben. 1327 körül – miután a királynak ellenszegültek – Károly Róbert megfosztotta őket birtokaiktól, az elkobzott birtokokat Széchenyi Tamás erdélyi vajdának adományozta.
1603-ban Rákóczi Zsigmond, Eger várkapitánya kapta meg a birtokot. Majd Rákóczi Pál, később unokája Rákóczi Erzsébet örökölte, aki gróf Endrődy György hitvese volt. Így találjuk az 1680-as években a terület birtokosaként Endrődyt. Rákóczi Erzsébet örökös nélküli halálával, 1708-ban II. Rákóczi Ferencre szállt a tulajdonjog. Az uralkodó a szabadságharcot követően gróf Althan Mihály Keresztélynek adományozta 40000 Ft-ért, aki harminc évig birtokolta.
1747-ben báró gyaraki Grassalkovich Antal királyi személynök vásárolta meg a debrői uradalmat, így Nagyút puszta is a birtokába került. Az ő unokája bérbe adta a báró Orczy családnak, akik 1825-ig bérelték. Ekkor 4050 k.h. volt a területe. Ekkortól Kál község bérelte. 1841-ben, a legifjabb Grassalkovich Antal halálával a birtok nagyanyai örökség címén Forgách Antalra szállt. Ő először bérbe adta, majd 1847-ben eladta gróf Károlyi Györgynek. A család birtokában maradt a Kommünig. 1916-ban gróf Károlyi Mihály bérbe adta a területet a Magyar Föld Banknak. A Tanácsköztársaság leverése után Károlyit megfosztották birtokaitól, és így Nagyút a bérlőtől állami gondnokság alá került. 1948-ig állami béruradalomként létezett.