Női viselet a 20. század első felében

Az első világháború előtt a kislányok haját általában négy ágba fonták, kettőt-kettőt összekötöttek. Az iskolások már csak három ágba font hajat viseltek: kettőt előre, egyet hátul középre fontak, amit foncsiknak neveztek. A hajba belefonták a szalagot, amit a végén összekötöttek. A lányok a fejükön különböző színű bársonyt hordtak. A fiatalasszonyok az esküvő utáni első vasárnap fehér slingelt kendőt viseltek a templomban. Az asszonyok az első világháborúig főkötőt viseltek a kendő alatt.

A lányok ingvállat hordtak, ujjának végét kisligolták, szatyinggal összehúzva feltolták, esetleg még vendég fodrot is kötöttek rá, hogy díszesebb legyen. Az ingvállhoz selyempruszlik illett, melynek aljára keskeny fodrot varrtak, ez volt a farka. A selyem, kázsmír ráncolt bőszoknyákhoz elütő színű kötényt kötöttek. A hétköznapi ruhák alját piros pusztával-, piros kartonanyaggal szegték fel, ami fölé 2-3 sor kacskaringót varrtak. A felsőszoknya alatt 6 fehér alsószoknyájuk volt, ezek száma az 1930-as évekre 2-re csökkent. Tavasszal szálikát, reklyit viseltek- hosszú ujjú blúzféleségeket. Télen a vattás rekli, vagy ködmön került az ingváll, szálika fölé. A színes rojtos vállkendőket nagy lapos ráncokba szedve viselték. Télen vastag berliner kendő melegítette a hátukat.  Ünnepre többsoros galárist kötöttek a nyakukba.

Mezőszemerén a módos családok körében divat volt a bársonyból készített színes női papucs. Csizmát a gyerekek először akkor kaptak, mikor iskolába mentek. Az 1930-as években már cipőt hordtak a lányok, a magas szárú cúgos cipő volt a divat. Mezőszemerén a rikító színű patentharisnyákat szerették, legtöbbször a fehér, világoskék, sárga színeket.

Pásztor Lajos és neje egy 1910 körüli fényképfelvételen. (A Dobó István Vármúzeum Néprajzi adattárából)

 

Férfi viselet

1910 körül a férfiak még hosszú hajat viseltek kibontva, simára fésülve. Fejfedőt minden férfi hordott: nyáron kalapot, mezőgazdasági munkákhoz szalmakalapot, télen kucsmát.

A 20. század első felében a férfi ingek vászonból készültek, gombos mellrésszel, állógallérral, lobogós ujjal. Az inghez posztómellényt viseltek. A lobogós ujjú inghez 4 szélből varrt vászon bő gatya illett. Mezőszemerén a férfiak kötényt csak a munkában viselték.

Egykor a téli férfiviselet jellegzetes darabja volt a suba, a bunda, és a ködmön.

 

Hímzés

Mezőszemere népi hímzéskultúrája Szihalommal mutat rokonságot. A 19. század végén a textileket lyukhímzéssel, slingeléssel díszítették. A merkolás, vagyis a keresztszemes hímzés a 20. század elején jött divatba. Az ágynemű gyolcsból készült, slingelt betéttel. Gyolcsból varrták a slingelt női ingvállakat, kötényeket is. A slingelés mintáit helyi íróasszonyok rajzolták elő, jó erősen kihúzták feketével, erre helyezték a gyolcsot, amire az áttetsző motívumokat átrajzolták. A mezőszemerei íróasszonyokhoz, varróasszonyokhoz jártak Szihalomról, és Mezőkövesdről is előrajzoltatni a mintákat, illetve ágyneműt slingoltatni. A matyó hímzés nagy hatással volt az itteni hímzések színvilágára. Ehhez hozzájárult az is, hogy a matyóhímzéssel foglalkozó kereskedők ide hordták kivarratni termékeiket.

A fehér slingolt kendőket csillaggal, rozmaringgal, tulipánnal varrták ki, erősen kikeményítették.