A hagyományos lakóházak építőanyaga a vályog volt, mely alapjához Kerecsendről és Verpelétről szállítottak követ. A Magyar soron vert falú épületek is készültek. A kemence és a kémény építéséhez a gróf Károlyi uradalomban égetett téglákat használták.
A tetőkön a zsúpszalmát már a 19. század közepén cserépre cserélték, Poltárról szállították ide a tetőfedő anyagot.
A két nemzetiség háza különbözött a tüzelőberendezések használatában is. A magyarok búbos kemencében, a németek zöld, négyzetes alaprajzú cserépkandallóban fűtöttek. Az embermagasságú hasáb alakú kemencét a konyhából fűtötték, egyszerre négy kenyér sütésére volt alkalmas.
A kamra és a fészer a lakóházzal szemben, az istálló és a sertésól hátul, az udvar végében helyezkedett el. A kamra vályog vagy kő falazattal készült, a hozzá épített fészer deszkából volt- gyakran innen nyílt a kamra alá nyúló borospince lejárata.
