Női viselet

Kömlőn a lányok, asszonyok hosszú, csaknem földig érő szoknyát viseltek, ami alá 10-12 alsószoknyát vettek. Az alsószoknyák gallérját összevarrták, hogy szét ne csússzanak tánc közben. Ezeknek olyan egyformának kellett lenni, mintha elvágták volna. Az alsószoknyák alatt térden alul érő pendelyt hordtak.

Az ujjas blúzféle, ahogy itt nevezték pongyolka, vagy kacó a szoknya anyagából készült, alul fodrosan szabott volt. Nyakukba fehér galárist, és fehér fodrot kötöttek, ami alá gyakran csipke is került, ahogy itt nevezték: kozákosan. Sokáig megmaradt a viseletben a selyem vállkendő a blúz fölé kötve, az asszonyoknál pedig a keménypapírra rádolgozott, szalaggal díszített főkötő. Ezüstrojttal, vagy csipkével szegélyezett bő selyemkötényt viseltek a szoknya fölött. A fiatalasszonyok fejviselete volt a hátrakötő kendő.

A 20. század elején ünnepi alkalmakkor a fiatal lányok fehér slingelt szoknyát, ingvállat és kötényt viseltek. A derekukra fehér színű, színes rózsákkal díszített keménypapírral bélelt mídert kötöttek, melynek elől lelógó részét kutyának nevezték. Az ünnepi viselet elengedhetetlen eleme volt a zsebkendő is.

Kömlő asszonyai viselték a Tiszanánán készült bekecset, de itt helyben is voltak szűcsmesterek a 19-20. sz. fordulóján. Hasonló stílusban díszítették az itteni ködmönöket, mint Tiszanánán, a különbség a kettő között, hogy Kömlőn a szabásvonalak mentén piros bőrrátétet alkalmaztak, amelyet fekete, bordó és zöld selyemmel, rozmaringágakkal varrtak ki.

A félcipő már a 20. század elején divatba jött a kömlői lányok körében. Az 1920-as években megváltozott a divat Kömlőn: viganó, egybe szabott ruha váltotta fel a szoknya-blúz összeállítást. Divatba jött a berliner kendő, a női kiskabát, vagy „kocó”.

 

Férfi viselet

1910 előtt a férfiak bő gyolcsgatyát hordtak- melynek egy-egy szára 3-3 szélből készült.(Egy szél kb. 60 cm széles volt.) Visszahajtós gallérú, színes üveggombokkal díszített, kézelőbe foglalt szűk ujjú vászon, ünnepnapokon gyolcs ing illett a bőgatyához. A vászon inget és gatyát a saját vagy vásárolt kenderből otthon készítették el. Szintén az 1910-es évekig szövet lajbit hordtak az inghez, nagy fémgombokkal, ami lehetett fehér, vagy réz „kecsketökű” gomb. A lajbi fölött kiskabátot, „szálas kabátot” hordtak. A téli viselet része volt: fekete posztónadrág (csizmanadrág), és szálaskabát, fölötte „daku”- rövid nagygallérú nagykabátféle. 1910 után jelentősen változott a férfiviselet: a bőgatya helyett pantalló nadrág, csizma helyett félcipő. A lajbit a mellény váltotta föl, szálas helyett a német szabású kabát.

A csizmát később váltották le félcipőre, mint a nők. A kalap már a kisfiúk ünnepi viseletéhez is hozzátartozott, művirággal díszítve.

A kömlői férfi viselet jellegzetes darabja volt a legénykötény, ami lefelé szélesedő formájú, lekerekített sarkú, körben cakkos. Középre szegfűs-gyöngyvirágos csokrot hímeztek színes selyemfonállal, körben hullámindára fűzött, tulipánokból álló virágfüzérrel díszített. Itt nem csak a felnőttek viselete volt, kisgyermekek is hordták 3 éves kortól.

Hímzés

Kömlőn az egyedi mintaszerkesztésű poszrikos kendők érdemelnek különösebb figyelmet. Négyszög alakúak, fehér sifonból készültek, jellegzetességük a többsoros virágkoszorúkból álló piros hímzőfonallal varrott laposöltéses díszítmény, ami középen helyezkedik el. A belső koszorúk folyóindásak, indával összekapcsolva, a külső, legszélső önálló virágokból áll.

34. Poszrikos kendő szabadrajzú hímzéssel. Kömlő. (A Dobó István Vármúzeum néprajzi gyűjteményéből)