1683-ban elpusztult a falu. 1690 után népesült be újra. 1699-ben 20 ökrös gazda, 20 házas zsellér, 13 házatlan zsellér lakott a faluban. Az 1700-as évek elején taksások költöztek ide Buráról, Roffról és Törökszentmiklósról.
Az 1728. évi országos összeírás 35 háztartást regisztrált. Ebből 3 volt az egész telkes, 12 a cimborás gazda, 16 házas és 4 házatlan zsellér. 11 volt a házak száma, 15 kunyhó és 5 földbe ásott verem.
Barkóczy püspök 1746-ban elvette a reformátusoktól a templomot, erre a lakosok egy része elköltözött Tiszaburára, a református Borbély földesúr alá. Házaikba Vezekényből, Hevesről, Vámosgyörkből, Verpelétről, Tarnaörsről jött jobbágyok költöztek. 1768. július 28-án porig égett 27 ház.
1770-ben 51 telkes gazda és 16 házas zsellér, 1771-ben 62 telkes gazda és 15 házas zsellér, 1860-ban 125 telkes gazda és 62 házas zsellér lakott a faluban.
1787-ben a 156 család 93 házban lakott. 1799-ben már 180 volt a családok száma és 105 a házaké.
1851-ben 172 ház volt (4 urasági, 98 telkes, 64 zsellér, 6 egyéb), 240 volt a családok száma.
A lélekszám alakulása:
| 1768 | 1775 | 1787 | 1799 | 1806 | 1816 | 1821 | 1830 |
| 524 fő | 628 fő | 810 fő | 970 fő | 1043 fő | 1090 fő | 1163 fő | 1359 fő |
| 1840 | 1849 | 1860 | 1869 |
| 1419 fő | 1481 fő | 1657 fő | 2109 fő |
1925: 3353 lélek, magyar; 647 ház, 909 lakrésszel. Középület: községháza, iskolák, posta, kórház.
1932: 3750 lélek; 723 ház, 1099 lakrész.