Eredetileg a jelenlegi településtől keletre helyezkedett el a középkori Kápolna (a Pusztatemplom-parton). A jelenlegi település (a 18. sz. végétől) a Tarna folyó keleti partján épült, központi része a Belső sor, illetve a Felvég volt, a középen elhelyezkedő templommal, Templom szöggel. A település magját zsellérporták szegélyezték, melyekkel szemben egy újabb településrész, a Külső sor alakult ki.
1773-ban német telepesek érkeztek ide, akik a falu délnyugati részén telepedtek le. (Német sor, Alvég)
1920 után a régi településrészektől északnyugatra két új utca épült Újházhely, v. Újfalu néven. 1945 után ezen a részen, valamint az egykori érseki uradalom területén terjeszkedett tovább a falu. Ekkoriban épült az új cigánytelep a falu délnyugati részén.
A 18. században még itt is ismert volt az osztott beltelek, ami az alföldi területekre jellemző, de ennek a 20. századra már nyoma sem maradt.
A telkeket a 19. század végéig nem kerítették.