Női viselet
A 19. században a női alsóruha egy térdig érő ujjatlan vászoning volt, erre vették a blúzt és a pruszlikot. A derekas bőszoknya alá ráncos alsószoknyát, fölé kötényt kötöttek. Az asszonyok keménypapírból készült kontyot viseltek, mely fölé kendőt kötöttek. Télen kisbundát, belíner kendőt vettek magukra a hideg ellen.
Férfi viselet
A férfi viselet a 19 század második felében az általánosan elterjedt ráncolt bőgatya és gallér nélküli vászoning volt, amihez télen csizmát, nyáron a mezei munkákhoz csizmaszárból készített bocskort hordtak. Ősszel, tavasszal szűrt vettek a vállukra, melynek hétköznapi változata, a viselőszűr díszítetlen volt, az ünnepi cifraszűr színes virágokkal volt ékes. A téli hidegben földig érő subát viseltek. A kalap, télen a kucsma elengedhetetlen része volt a férfiak öltözetének.
A 20. század elején a bőgatyát fölváltotta a szűk szárú csizmanadrág, amihez már galléros inget, mellényt, kiskabátot öltöttek magukra. Télen prémmel díszített posztókabát tartozott a ruházatukhoz. Általános használatban volt a férfikötény, melyet a munkában kötöttek maguk elé.
Lakástextil
A 20. század első felében Kápolnán még házivászonból készültek a lepedők, törölközők, szakajtókendők, zsákok. Az asszonyok dolga volt a vászonkészítés teljes munkafolyamata, a kender elültetésétől a vászonszövésig. A kendert szeptember végén takarították be, a Tarnába áztatták, majd megszárították. Kendertörővel megtörték, tilolták, gerebenezték, osztályozták a kenderszálakat. Rokkán fonták meg fonallá, majd felvetették a szövőszékre.
Kézi lyukhímzéses, vagyis slingolt ágyneműt is készítettek, ami a tisztaszoba dísze volt.