1486-ban 12 háztartást írtak össze.

1501-ben és 1507-ben 9 jobbágy, 1508-ban 11 fő adózott.

1550-ben 9 portán, 9 házban 17 házas férfi adózott.

1558. évi urbárium szerint 8 egésztelkes jobbágy és 7 zsellér élt a faluban, 6 telek lakatlan volt.

1577 és 1579 közötti urbárium 14 egésztelkes jobbágyot, 10 zsellért és 1 szegényt, és 2 elpusztult házat vett számba.

A töröknek adózó 1546-ban 17 házas családfő, 7 nőtlen férfi volt. 1570-ben 16 háztartás adózott.

1675 utáni urbárium szerint 14 volt a jobbágyháztartások száma.

1682. évi urbárium alapján 11 házban 6 telkes jobbágy és 5 zsellércsalád élt.

1696-ban 10 telkes jobbágy, 8 házas zsellér, 4 házatlan zsellér, tehát 22 család jelentette a népességet.

Ezen adatok alapján 1486 és 1696 között Kápolna lakóinak száma 50–110 fő volt.

1692 és 1716 között 18 szökött jobbágycsalád költözött a faluba a Hont megyei Klenócról. 1719-ben 4 jobbágy Kraszkóról.

Az első pontos népességszámot, 339 főt 1746-ban a püspök egyházlátogatási jegyzőkönyve rögzítette. 1749-ben már 468 volt a hívek száma.

1760–1773 között 24 német jobbágy költözött a faluba, főleg Nassau, Bajorország és Elzász területéről. Ők a 19. században elmagyarosodtak.

A kápolnai plébános 1781-ben 848 lelket írt össze: jobbágy és zsellér együtt 763 fő, 56 szolga, 19 szolgáló, 5 koldus, 4 koldusnő, 1 plébános.

Az 1785–1786-ban készült plébánia összeírás 984 római katolikus lelket számlált, másfelekezetűről nem szólt.

A II. József-féle első országos népszámlálás 1787-ben 952 főt (478 férfi, 472 nő) talált 165 háztartásban, ők 130 házban éltek.

1810-ben 1151, 1828-ban 1247, 1850-ben 1370 volt a lakosok száma.

1870-ben 1799, 1880-ban 1860 (ebből 2 szlovák, 4 német, 74 egyéb=cigány) volt a lakosok száma.

1890-ben (1815 fő) és 1900-ban kismértékű (1714) visszaesés volt tapasztalható.

1910-ben 1771, 1920-ban 1837, 1930-ban 1838, 1941-ben 1767, 1949-ben 1940, 1960-ban 2107, 1970-ben 1886, 1980-ban 1571, 1990-ben 1499 ember élt a faluban.

1925: 313 ház 474 lakrész. Középületek: m. kir. dohánybeváltó hivatal, községháza, 3 iskola, lelkészlak, templom, csendőrlaktanya.

1932: 1839 lélek; 390 ház 570 lakrésszel; körorvosi lakás (1932–1935?)

1935: 1912 fő; 390 lakóház 744 lakrésszel és 45 üzlethelyiséggel.

1939: 1825 magyar nemzetiségű lakó.

1941: 1912 fő; 398 ház, 462 lakrész, 30 üzlethelyiség.

Kétszáz év alatt a falu lakossága 1949-re megduplázódott, 1960-ig még növekedett, 1970-től csökken.

A betelepülő német, szlovák és lengyel telepesekre ma már csak a családnevek utalnak.