A 20.század első felében a község házainak nagy része szarufás-torokgerendás tetőszerkezetű háromsejtű lakóház volt nyeregtetővel.
1920-ig szabadkéményes boglyakemence, és zsemleszínű, fehér virágokkal díszített négyzetes alaprajzú cserépkályhát használtak tüzelőberendezésként.
A falazat alapanyaga a vályog volt, a 19. század második felétől kő alappal. A módosabb gazdák ablakait faragott kőkerettel látták el, amibe gyakran vasrácsot helyeztek. A homlokzatokat vakolatdíszekkel látták el. A tető fedésére az első világháborúig nádat, zsúpot használtak.
A gazdasági épületeket a 19. században még a lakóháztól távolabb építették, a 20. században már egy fedél alá került a kettő. A nagyméretű dohánypajták is ekkoriban terjedtek el. A borospincéket a ház alá építették. A Hangyás tetőn voltak az uraság téglából rakott búzás vermei.
