Általános volt a háromosztatú lakóház nyeregtetővel, szabadkéménnyel, boglyakemencével. A településen az 1950-60-as években még megtalálhatók voltak az ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű házak, melyekhez a faanyagot a tarnaszentmáriai erdőkből szállították a 18. században.
A mestergerendát a palóc területeken boldoganyának nevezett, a búboskemence padkájára állított oszlop támasztotta alá.
A fal alapanyaga a föld volt. Vert fal, vagy fecske fal kb. 1930-ig készült, utána vályogból építkeztek kő alappal, a gazdagabbak kő ablakkerettel.
A tetőt hagyományosan nád felett elterített zsúpszalmával fedték. A házak homlokzatát díszesen kialakított deszkaoromzatok díszítették.
A gazdasági épületek az istálló, dohányos pajta, fészer a lakóháztól távolabb épültek. Gyakori volt a tüzelős ól, amiben tanyázni szoktak és húst füstölni.
Gyakori volt a gémeskút, amit sokszor a szomszéddal közösen a telekhatárra építettek. A községtől északnyugatra a Verem-dombon az uraságnak vörös téglából épített gabonás vermei voltak.
