A lakóházak a tipikus háromosztatú alföldi háztípushoz voltak sorolhatók, szarufás-torokgerendás tetőszerkezettel. A kontytető gyakran volt ellátva füstlyukakkal.
A fűtésre, főzéshez szabad kéményes boglyakemencét használtak az 1950-es évekig. A házfalak földből készültek: 1914-ig döngölt falak, utána vályogtégla volt az építőanyag. Hagyományosan szalma vagy nád fedte a házakat, ritkábban zsindelyt és palakövet is használtak tetőfedésre. A homlokzati ablakok körül gyakori a faragott terméskő ablakkeret.
Az istállót a lakóházzal egy fedél alá, vagy közvetlenül mögé építették. Jómódú gazdák udvarán gyakran állt fészer, dohánypajta, vagy hambár, amiben a búzát tárolták.