REMENYIK ZSIGMOND

Dormándon született 1900. július 19-én elszegényedett nemesi családban. Édesanyja Martinovics Ignác egyenes ági leszármazottja volt. A dzsentri rokonságának hamis életfelfogása segítette elő az íróvá válását, mert hamar felismerte a különbséget a valóság és az illúzió között. Látta, hogy mennyire szenvedett a családja az adósságoktól, ez pedig szöges ellentétben állt a dicső múltról szóló történetekkel. Ez a paradox szituáció mindig is érdekelte őt, a művészi kiindulópontot pedig Mikszáth regényei és Ady versei nyújtották számára. Az elemi iskoláit itt, Dormándon végezte. Már fiatal korában regénnyel, novellával kísérletezett, ezekben a saját, ellentmondásos társadalmi osztályát kritizálta, avantgárd stílusban. A háború ellen is szót emelt. Jogot tanult a nagyváradi akadémián, ahonnan kilépett, mert a forradalmaktól távol akart maradni, így nekivágott Európának, majd Dél-Amerikába utazott 1920-ban, itt 6 évet töltött el. Járt Argentínában, Peruban, Chilében is. Itt is folytatta az expresszionista írásművészetét, megtanult spanyolul, sőt két kötete is jelent meg ezen a nyelven 1922 és 1923 között. Az első chilei avantgárd csoportnak a vezetője és szerkesztője is lett. A dél-amerikai útja során az emberi nyomor olyan mélységeit látta, ami hatást gyakorolt az egész életére. 1926-ban Bécsben találkozott Kassák Lajossal, majd visszatért Magyarországra, és az itthoni irodalmi élet jelentős alakja lett. Pesten a Nyáry Pál utcában lakott, és a lakásban külön szobája volt József Attilának. Baloldali írókkal együtt megalapította az Új Föld című folyóiratot, ahol a fiatal avantgárd írók, költők publikálhattak. Az első nagy sikerű regénye a Bűntudat, 1937-ben jelent meg. Melyben saját osztályáról alkotott kegyetlenül önkritikus képet, szociográfiai pontossággal és páratlan őszinteséggel. Így vallott Remenyik a regénye kapcsán: „Marcangoló bűntudatot érzek, elszállt korok birtokolóinak magatartása és felelőtlen mulasztásai miatt magam fajtájának semmirevalósága miatt… Érzem a bűntudatot, és bizony alig áll módomban közösséget vállalni a jelen állapotok okozóival. Ami itt van a házban és a faluban, tágabb értelemben a környéken és az egész országban, szegénység, betegség, pusztulás, egy népet és egy értelmiséget nyomasztó gond alatt tartó állapot, ezért mind felelősek vagyunk.” Majd 1936-tól a Szép Szó munkatársa lett, József Attila halála után pedig az egyik szerkesztője. 1939-ben anyagi okok miatt kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, ahol az ott élő magyaroknak tartott előadásokat a régi magyar irodalomtól a kortársig. 1941-ben visszatért. Első írásait A Hét, a Ma és a Nyugat is közölte. Remenyik nemcsak a regényeivel alkotott maradandót, hanem a drámáival is, az Atyai házat gyakran viszik ma is színpadra. Számos országban és városban élt, szívéhez mégis Dormánd és Eger állt a legközelebb, mégis a pesti lakásában érte el utol a halál 1962-ben. Dormándon a szülőházában 1976-tól emlékszobát is rendeztek be, mely ma is látogatható. A kiállítás az író életéhez, munkásságához hozza közelebb az érdeklődőt, illetve az író egykori használati tárgyai, művei és levelei is megtekinthetőek. A falunapot is róla nevezték el.

Művei:

  • Hetedik hónap (regény, 1927)
  • Bolhacirkusz (regény, 1932)
  • Apocalipsis Humana (regény, 1932)
  • Mese habbal (regény, 1934)
  • Költő és valóság (regény, 1935)
  • Saroküzlet (1936)
  • Olivér és az embervilág (regény, 1936)
  • Bűntudat (regény, 1937)
  • Nagytakarítás vagy a szellem kötéltánca (esszé, 1936, 1980)
  • Téli gondok (esszé, 1937)
  • Sarjadó fű (regény, 1938)
  • Vész és kaland (regény, 1940)
  • Amerikai ballada (útirajz, 1942)
  • Atyai ház (dráma, 1943)
  • Pernabucoi éjszaka (kisregény, 1944)
  • Északi szél (regény, 1947)
  • Élők és holtak (regény, 1948)
  • A nagy csata (dráma, 1953)
  • Por és hamu (regény, 1955)
  • Kard és kocka (1955)
  • Vándorlások könyve (regény, 1956)
  • Bolond história (kisregény, 1957)
  • Ősök és utódok (regény, 1957)
  • Ebből egy szó sem igaz (regény, 1958)
  • Afrikai románc (elbeszélés, 1960)
  • Őserdő – Vész és kaland (életrajz és regény, 1960)
  • Jordán Elemér első hete a túlvilágon (elbeszélés, 1962)
  • Az idegen (kisregény, 1963)
  • A keselyű (kisregény, 1967)
  • A vén telepes Carmelo története (elbeszélés, 1969)
  • Pokoli disznótor (dráma, 1978)
  • A képzelgő lámpagyújtogató (fordítások spanyol nyelvű műveiből, 1979)
  • Különös utazás (kisregény, 1981)

Forrás- és irodalomjegyzék:

–          Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999

–          www.dormand.hu

–          http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/06/376.html

–          Remenyik Zsigmond: Bűntudat – Ősök és utódok. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1976