Népesség-statisztika, nemzetiségi összetétel
népesség-statisztika, nemzetiségi összetétel
Tarnaszentmiklós – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1549 és 1567 között lakatlan volt. 1576 (38 család fizetett gabonadézsmát) és 1583 között népes település volt, de a század végén újra elnéptelenedett. Ekkortájt Heves-Szentmiklósnak nevezték.
1629-ben poroszlói jobbágyok népesítették be Szabó Lukács vezetésével.
1685-ben újból elpusztult a császári sarcoltatás miatt, és 1751-ig lakatlan is maradt.
1770-ben 32 telkes jobbágycsalád, 1856-ban 70 telkes jobbágycsalád és 96 házas zsellér család lakta a falut.
1787-ben 93 volt családok száma, a házaké 64. 1851-ben 226 házban (61 urasági, 63 telkes, 97 zsellér, 5 egyéb) lakott a 336 család.
A lélekszám alakulása.
| 1787 | 1806 | 1816 | 1821 | 1830 | 1840 | 1849 | 1860 | 1869 |
| 577 | 674 | 754 | 807 | 908 | 896 | 759 | 929 | 1195 |
1925: 1717 lélek, belterületen 1531, tanyákon 186 fő. 332 ház 387 lakrésszel összesen. Templom, községháza, 3 elemi népiskola.
1932: 2707 lélek, belterületen 1756, tanyákon 251 fő. 409 ház, 466 lakrésszel. Középületek: 4 elemi népiskola.
Kömlő – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1549-ben lenéptelenedett. 1552 és 1564 között, és 16 század végén lakott volt. Az 1600-as évek elején elpusztult, és lakatlan maradt 1770-ig. Ekkor történt a betelepítése Pélyről, Dormándról, Tarnaszentmiklósról és 20 más hevesi és nógrádi faluból.
1770-ben 91 telkes gazdát, 1863-ban 171 telkes gazdát és 62 házas zsellért regisztráltak.
1787-ben 136 volt a házak száma és 206 a családoké. 1851-ben 509 család élt 314 házban (6 urasági, 145 telkesek, 56 zsellér, 99 egy funduson kettő, 8 egyéb).
A lélekszám alakulása:
| 1775 | 1787 | 1799 | 1806 | 1816 | 1821 |
| 989 fő | 1300 fő | 1430 fő | 1490 fő | 1628 fő | 1571 fő |
| 1830 | 1840 | 1849 | 1860 | 1869 |
| 1720 fő | 1928 fő | 1988 fő | 1932 fő | 2155 fő |
1925: 3343 lélek. A cigánytelepen 102 fő él. 665 ház 1213 lakrésszel. Középület: községháza, 3 iskola, csendőrlaktanya.
1932: 3401 lélek, magyar. 758 ház 1183 lakrész.
1833: 817 ház 1215 lakrésszel.
1934: a cigánytelepen 134 fő. 831 ház 1229 lakrésszel.
1935: a cigánytelepen 148 fő. 837 ház 1238 lakrésszel.
1936: 3464 fő. 801 ház.
1937: 3540 lakó. 806 ház 1216 lakrész.
1938: 807 ház, 1097 lakrész
1939: 806 ház, 1145 lakrész
1940: 808 ház, 1127 lakrész
Zaránk – Népesség, nemzetiségi viszonyok
Az 1549. évi dézsmajegyzék 13 adózót írt össze. 1550-ben a töröknek hódolt a falu, 8 házban 10 családfő lakott.
1677-ben a telkes gazdák egy része, majd 1685-ben az összes elbujdosott. 1698-ban is még a 8 zaránki családfő Árokszálláson élt.
A falu 1701-ben népesült újra, lakossága teljesen kicserélődött. Ekkor 25 felnőtt adófizetőt írtak össze. A háztartások száma 1720-ban 9, 1725-ben 35, 1735-ben 26, 1748-ban 31, 1770-ben 44 volt.
1787-ben a 76 család 74 házban, 1851-ben a 122 család 112 házban (12 urasági, 48 telkes, 48 zsellér, 4 egyéb) élt.
A lélekszám a következőképpen alakult:
| 1787 | 1806 | 1816 | 1821 | 1830 | 1840 | 1849 | 1860 | 1869 |
| 563 fő | 616 fő | 681 fő | 771 fő | 734 fő | 827 fő | 690 fő | 752 fő | 878 fő |
1925: 1365 lélek, melyből 42 fő 8 tanyán lakik. 260 ház 332 lakrésszel, 8 tanya 13 lakrésszel. Állami épület nincs. Középületek: katolikus templom, római katolikus iskola, kántortanítói lakás, községháza, jegyzői lakás, községi istálló, községi kovácsműhely, községi iskola tanítói lakással egy fedél alatt, római katolikus harangozói lakás, községi járványkórház és hullaház.
1932: 1404 lélek, melyből 49 fő 8 tanyán lakik. 307 ház 428 lakrésszel, 8 tanya 15 lakrésszel. Állami épület nincs. Középületek az 1925-ben felvettek, plusz a „Népház”.
Újlőrincfalva – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1546-ban még 11 portája volt, amiből 7 volt adóköteles. 1549-ben 6 adózó portát számláltak, már csak 5-öt. 1554-ben puszta volt, de 1558-ban 5 telken már laktak, 14 telek üresen állt. 1565-ben 11 háztartás adózott a töröknek. A püspökség urbáriuma 10 egész telkes jobbágyot és 1 zsellért írt össze.
1635-ben 1 ½, 1647-ben 1, 1675-ben ugyancsak 1 portája volt.
1682-ben pusztán állt, még 1693-ban is pusztaként említette egy összeírás. 1694–1695-ben újranépesült. A század végén 30 házas zsellért és 10 házatlan zsellért írtak össze. 1701-ben is még 38 felnőtt adózó férfi lakta. A Rákóczi szabadságharc alatt erősen csökkent a lakosok száma.
A háztartások számának alakulása:
| 1696 | 1715 | 1720 | 1728 | 1732 | 1770 | 1868 |
| 40 család | 4 család | 9 család | 8 család | 6 család | 23 család | 55 család |
1787-ben a 39 család 27 házban lakott, 1851-ben 74 család és 73 ház (4 urasági, 64 telkes, 1 zsellér, 4 egyéb) volt.
A lélekszám alakulása:
| 1787 | 1816 | 1821 | 1830 | 1840 | 1849 | 1860 | 1869 |
| 189 fő | 358 fő | 328 fő | 509 fő | 444 fő | 459 fő | 409 fő | 415 fő |
1876. március 24-én a Tisza elöntötte a falut, ezzel el is pusztította. A vármegye szeptember 26-ai ülésén megtiltotta az építkezéseket. 1877. május 27-én született meg a belügyminiszteri rendelet az új falu felépítéséről. A falu helyét Tepély puszta és a poroszlói régi országút között jelölték ki. 1881-ben az új falu már felépült, Tiszahalász már lakatlan volt.
1925: 441 lélek, ebből Óhalászon 10.
102 ház 137 lakrésszel a belterületen, 1 ház 2 lakrésszel Óhalászon. Községháza, jegyzői lakás, református templom és iskola, lelkészi és tanítói lakás, római katolikus iskola és tanítói lakás.
1932: 496 fő. 126 ház 162 lakrésszel belterületen.
Tófalu – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1549-ben 45 jobbágy lakta. 1550-ben a 6 házban lakó 12 családfő fizette az adót a töröknek. 1552-ben néptelenné vált. 1564-ben a debrői uradalom tartozéka volt, és újból lakott. 1576-ban 10, 1594-ben 9 jobbágy család lakta. 1596-ban újból elpusztult.
1670 és 1676 között 5 telken 11 jobbágycsalád élt. Az 1600-as évek végén egy évtizedre megint néptelenné vált. 1696-ban már élt 6 zsellér a területen. 1701-ben 37 felnőtt adófizetőt regisztráltak. A betelepülők Gyetváról, Gácsról, Verpelétről és más szomszéd falvakból jöttek.
1715-ben 14, 1720-ban 15, 1735-ben 11, 1770-ben 59 volt a jobbágyháztartások száma. 1771-ben 45 telkes jobbágy és 24 házas zsellér háztartás volt a faluban. Ez a szám 1836-ban 75, 102, 1859-ben 78, 102 volt.
1787-ben a 131 család 97 házban élt. 1851-ben 185 volt a házak száma (1 urasági, 72 telkes, 107 zsellér, 5 egyéb), és a családok száma 264-re nőtt.
A lélekszám alakulása:
| 1787 | 1806 | 1816 | 1821 | 1830 | 1840 | 1849 | 1860 | 1869 |
| 757 fő | 921 fő | 969 fő | 1038 fő | 1182 fő | 1382 fő | 1504 fő | 124 fő | 1507 fő |
1897-ben Jezierski László, Tófalu község és Uzelman János birtoka együttesen 154 k.h. volt.
1925-ben a legnagyobb földbirtok a gróf Károlyi-féle hitbizomány volt, amelynek területe 580 k.h. volt.
1935-ben a 100 katasztrális holdnál nagyobb földbirtokosok:
Nemzeti Közművelődési Alapítvány 417 k.h.
Tófalu község 161 k.h.
Tófalu Község Legeltetési Társulata 179 k.h.
1925: 1162 fő magyar nemzetiségű. 230 ház 298 lakással. Középületek: községháza, római katolikus elemi népiskola, Hangya Fogyasztási Szövetkezet.
A község lakossága 1932-ben és1933-ban 1145 magyar anyanyelvű fő volt. A házak száma 260 volt, a lakásoké 334 illetve 336.
1935: 1145 magyar lélek. 260 ház, 336 lakás.
Tiszanána – Népesség, nemzetiségi viszonyok
Az 1546. évi adóösszeírás szerint 10 porta volt. 1549-ben 8 adózó, 7 elszegényedett, 2 elhagyott és 2 újratelepült jobbágytelket írtak össze. 1552-ben elpusztult a falu.
Az 1555. évi adóösszeírásban 40 ház szerepel. 1558-ban 23 telkes jobbágyot és 6 új házat írtak össze. 1564-ben 17 porta volt a faluban. 1566-ban újból elpusztult a falu.
1683-ban 76 volt a falu lakóinak száma. A felszabadító harcok során lakosai elmenekültek.
1693-ban „örökös nánaiak csak 12-en vannak”. 1696-ban 55 telkes jobbágyot és 35 zsellért írtak össze. 1701-ben 78 adózó férfi lakta a falut.
A 18. század elején, az árvizek miatt, a lakosságot áttelepítették Alpoklos pusztára.
A jobbágy- és zsellérháztartások számának alakulása:
| 1696 | 1712 | 1715 | 1720 | 1728 | 1735 | 1770 |
| 90 | 31 | 34 | 95 | 90 | 125 | 311 |
1787-ben a 399 család 318 házban, 1851-ben a 472 család 488 házban (12 urasági, 206 telkes, 262 zsellér, 8 egyéb) lakott.
A lélekszám alakulása:
| 1787 | 1816 | 1821 | 1830 | 1840 | 1849 | 1860 | 1869 |
| 2043 fő | 2701 fő | 2642 fő | 3061 fő | 2840 fő | 1949 fő | 3185 fő | 3895 fő |
1900-ban 969 lakóház volt a faluban, lakóinak száma 4755 fő volt. A lakosok közül csak 5 volt szlovák és 1 horvát, a többi magyar.
1925: 4995 fő, ebből tanyákon 591; belterületen 1055 ház, 1700 lakással, tanyákon 45 ház 54 lakással. Állami óvoda (a község építette és tartja fenn), községháza, főjegyzői lakás, orvosi lakás, járványkórház, csendőrlaktanya, vásártéri cédulaház.
1932: 5029 fő, ebből tanyákon 425, belterületen 1127 ház 1328 lakrésszel, tanyákon 46 ház 102 lakásrésszel.
Tarnazsadány – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1550-ben már a töröknek hódolt, a 33 nős adózó férfi 17 házban lakott. 1552-től jelentősen csökkent az adózók száma. 1570-ben 20 háztartást számláltak.
1686-ban elnéptelenedett. A végleges benépesülés 1732-től mondható.
1771-ben 15 telkes jobbágy, 16 házas zsellér és majorsági zsellér család lakta. 1851-ben 23 volt a telkes jobbágy családok száma, 102 a házas zselléreké és 35 a majorsági zselléreké.
1785-ben a 103 házban összesen 129 család lakott.
A lélekszám alakulása:
| 1785 | 1806 | 1816 | 1821 | 1830 | 1840 | 1849 | 1860 | 1869 |
| 724 fő | 635 fő | 750 fő | 849 fő | 1128 fő | 1040 fő | 1243 fő | 1281 fő | 1348 fő |
1925: 1850 lélek, belterületen 1795, tanyákon 55 fő. 296 ház 426 lakrésszel. Állami épület nincs. Középületek: községháza, templom, 3 iskola.
1932: 2023 lélek, belterületen 1980, külterületen 43 fő. 354 ház, 481 lakrésszel.
Tarnaörs – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1550-ben már a töröknek hódolt, 13 nős férfi adózott 7 ház után.
1549–1552-ben 5, 1554-ben 7, 1564-ben 9 portája volt. 1635-ben 1 ¼, 1675-ben ½ portát vettek számba. 1682 és 1686 között elpusztult a falu.
1725-ben a jobbágyok és a zsellér háztartások száma 38, 1735-ben a telkes gazdáké 35, 1770-ben 61 volt. 1851-ben 58 telkes jobbágyot és 136 házas zsellért írtak össze.
1787-ben a 163 család 131 házban élt. 1851-ben 231 volt a családok száma, a házaké 214 (14 urasági, 57 telkes, 136 zsellér, 7 egyéb).
A lélekszám alakulása:
| 1787 | 1806 | 1816 | 1821 | 1830 | 1840 | 1849 | 1860 | 1869 |
| 900 fő | 956 fő | 981 fő | 1039 fő | 1175 fő | 1106 fő | 1237 | 1273 fő | 1602 fő |
1925: 2210 lélek, magyar. Belterületen 1763 fő, külterületen 447 fő. 435 ház 572 lakrésszel. 7 községi középület.
1932: 2464 lélek, belterületen 1967, külterületen 497 fő. 567 ház, 687 lakrész, 8 középület.
1933: 2507 lakos. Belterületen 1996, külterületen 611 fő. 562 ház, 693 lakrész.
1934: 2533 lakos. Belterületen 2016, külterületen 517 fő. 566 ház, 698 lakrész.
1935: 2570 lakos. Belterületen 2043, külterületen 527 fő. 576 ház, 730 lakrész.
1936: 2575 lakos. Belterületen 2042, külterületen 533 fő. 584 ház, 740 lakrész.
1937: 2725 lakos. Belterületen 2185, külterületen 540 fő. 590 ház, 748 lakrész.
1938: 2764 lakos. Belterületen 2220, külterületen 544 fő. 601 ház, 762 lakrész.
1939: 2789 lakos. Belterületen 2240, külterületen 549 fő. 607 ház, 768 lakrész.
1940: 2814 lakos. Belterületen 2260, külterületen 554 fő. 623 ház, 770 lakrész.
Tarnaméra – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1550-ben a töröknek 26 nős férfi adózott, aki 13 házban lakott. 1549-ben, 1642-ben és 1696-ban lakatlan volt.
A jobbágy és zsellérháztartások száma 1715-ben 4, 1720-ban 11, 1725-ben 17, 1737-ben 23, 1770-ben 34 volt. 1860-ban 41 telkes jobbágy, 27 házas zsellér és 9 majorsági zsellér háztartás volt.
1787-ben a 84 család 54 házban lakott. 1851-ben már 184 volt a családok száma, és 114 a házaké (18 urasági, 41 telkes, 50 zsellér, 5 egyéb).
A lélekszám alakulása:
| 1787 | 1806 | 1816 | 1821 | 1830 | 1840 | 1849 | 1860 | 1869 |
| 492 fő | 621 fő | 693 fő | 745 fő | 1054 fő | 1185 fő | 1223 fő | 1158 fő | 1316 fő |
1925: 2210 lélek, belterületen 1090 fő, a tanyákon 1120 fő. Ebből népesebb Pusztafogacs 427 fővel. A faluban 277 ház 428 lakással, Pusztafogacson 65 ház 92 lakással. Állami épület nincs.
1932: 2348 lélek, belterületen 1632 fő, a tanyákon 716 fő. A községben 324 ház 488 lakrésszel, a tanyákon 159 ház 629 lakrésszel.
1933: 2382 lakos, belterületen 1653 fő, a tanyákon 729 fő. A faluban 328 ház 496 lakrésszel, a tanyákon 161 ház 245 lakrésszel.
1934: 2493 lélek, belterületen 1754 fő, külterületen 739 fő. A faluban 328 ház 496 lakrésszel, a tanyákon 162 ház 248 lakrésszel.
1935: 2540 lélek, belterületen 1784 fő, a tanyákon 756 fő. 492 ház 748 lakrésszel.
Tarnabod – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1550-ben 11 házban 22 nős férfi lakott. 1552-ben a törökök elpusztították, ez 1554-ben megismétlődött. Egy 1564. évi összeírás újonnan benépesült falunak mondja. Báb falu is elpusztult 1552-ben, de már nem népesült újra.
1701-ben 28 felnőtt adózó férfit írtak össze. 1715-ben 13, 1725-ben 21, 1735-ben 25, 1770-ben 30 telkes jobbágy és zsellér lakta. 1859-ben a telkes jobbágyok száma 58, a zselléreké 23 volt.
A II. József-féle népszámláláskor 84 család lakott 60 házban. 1851-ben 151 volt a családok száma, 96 a házaké (11 urasági, 45 telkes, 33 zsellér, 7 egyéb).
A lélekszám így alakult:
| 1787 | 1806 | 1816 | 1821 | 1830 | 1840 | 1849 | 1860 | 1869 |
| 466 fő | 546 fő | 528 fő | 630 fő | 641 fő | 728 fő | 831 fő | 795 fő | 835 fő |
1925: 1115 lélek. 197 ház 348 lakrésszel összesen, ebből 5 ház 9 lakrésszel van a tanyákon. Községháza, 2 iskola, kántorháza, tanítói lakás, tűzoltószertár, kovácsház, hullaház, templom, római katolikus harangozólakás.
1932: 1140 lélek. 236 ház, 390 lakrésszel. Középületek: gazdakör népháza, úrbéres legelőtársulat lakóháza és tenyészállatainak istállója.
Szihalom – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1548-ban már a töröknek is adózott a 10 családfő, az összes népesség száma pedig 39 fő volt. 1552-ben a törökök felégették. 1596 körül 5 jobbágy lakott a püspöki sóvám-ház körül.
A Rákóczi szabadságharcot követően visszatért a lakosság, s népes jobbágyfalu lett. 1715-ben 12 taksás jobbágy háztartást írtak össze, amely mind magyar volt. 1720-ból 8 jobbágyháztartásról van adat.
1771-ben 102 telkes jobbágy és 6 házas zsellér lakta. 1858-ban 221 telkes jobbágyot, 82 házas zsellért és 23 beltelkes zsellért számláltak.
A II. József-féle népszámlálás adatai: 158 ház, 234 háztartás, 1389 fő. 1869-ben 2464 fő volt lakóinak száma.
1939-ben 671 ház volt a belterületen, 6 külterületen. A belterületen 3165 lélek lakott, külterületen 54.
Sarud – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1501-ben 12 jobbágycsalád élt a faluban. 1546-ban 4 nős családfőt és 3 nőtlen férfit, illetve 4 adóköteles házat írtak össze a török adószedők. A magyar adószedők 1549-ben 2 családot, 5 elhagyott portát és 1 új házat találtak a faluban. 1552-ben még 8 portája volt, de ősszel már lakatlan volt. 1572-ben 16, 1574-ben és 1576-ban 25, 1578 és 1588 között 17 volt az összeírt porták száma.
1549 és 1553 között néptelen puszta volt, 1554-ben kezdett benépesülni. 1558-ban 3 telkes jobbágy, 15 zsellér élt itt, 34 telek lakatlan volt. 1572-ben 16, 1574-ben és 1576-ban 25, 1578 és 1588 között 17 volt az összeírt porták száma. 1570-es török összeírás szerint 15 háztartás fizetett adót. 1577-ben 18 egész telkes, 10 féltelkes, 1 házas és 2 házatlan zsellér élt a faluban.
Hídvég a 16. század elején még népesebb volt Sarudnál. 1501-ben 23 jobbágycsalád élt itt. A török adóösszeírás szerint 1546-ban lakatlan volt, a magyar összeírók 9 és fél portát írtak össze. 1552-ben elnéptelenedett. 1565-ben 20, 1572-ben és 1574-ben 16, 1576-ban 18, 1579-ben 19, 1582-ben és 1583-ban 15 portája volt.
A 17. században néptelen volt mindkét település. A felszabadító harcok után főleg Tiszanánáról telepítettek be jobbágycsaládokat. 1696-ban már 16 telkes jobbágy, 3 házas zsellér és 8 házas zsellér élt a faluban.
1715-ben 7 jobbágy és 8 zsellér család, 1720-ban 32 jobbágy és zsellér, 9 kisnemes család, 1728-ban 39 jobbágy és 5 nemes család volt.
Az 1746. évi egyházlátogatáskor 577 ember élt a faluban, 1767-ben 534 volt a lakosság lélekszáma.
1787-ben 881 fő 167 családban élt. A házak száma 102 volt.
| év | népességszám | magyar | szlovák | Román | német | egyéb |
| 1799 | 989 | |||||
| 1828 | 1393 | |||||
| 1850 | 1527 | |||||
| 1857 | 1819 | |||||
| 1870 | 2345 | |||||
| 1880 | 2501 | 2376 | 3 | 7 | 115 | |
| 1890 | 2804 | |||||
| 1900 | 3122 | 3119 | 2 | 1 | ||
| 1910 | 3176 | 3174 | 1 | 1 | ||
| 1920 | 3191 | 3190 | 1 | |||
| 1930 | 3424 | 3423 | 1 | |||
| 1941 | 3384 | 3380 | 2 | 2 | ||
| 1949 | 3267 | 3247 | 1 | 1 | 3 | 15 |
1746-ban még kétnyelvű volt a lakosság, közel a fele szlovák volt, de ők is beszéltek magyarul. 1767-ben már a teljes népességet magyarnak mondták. 1880-ban a 115 egyéb személy feltehetően cigány volt.
1925: 3367 fő – belterület: 2552 fő, Pusztahídvégi-tanya: 483 fő, Puszta Jánosi-tanya: 222 fő, Csárdamajor: 62 fő, Daruháti-tanya: 34 fő, 1–2. sz. gátőrház: 14 fő. A községben 512 ház 849 lakással, Pusztahídvégen 33 ház 58 lakással, Pusztajánosiban 24 ház 36 lakással, Csárdamajorban 3 ház 9 lakással.
A község által felépített emeletes állami elemi népiskola, községháza, jegyzői lakás, tanítói lakás, tűzoltószertár, harangozói lakás, római katolikus plébánia és kántori lakás, amelyet a szatmári püspökség tartott fenn.
1932: 3565 – belterület: 2782 ember – 558 ház 951 lakással, Puszta Hídvégi-tanya: 493 ember – 5 ház 25 lakással, Puszta Jánosi-tanya: 269 ember – 2 ház 5 lakással, Csárdamajor: 12 ember –1 ház 4 lakással, gátőrházak: 9 ember – 3 ház 3 lakással.
1933: 591 ház 991 lakással, a puszták változatlanok.
1935: 598 ház 998 lakrész.
A népesség 1885-től 1929-ig folyamatosan emelkedett az elvándorlás ellenére. 1905 és 1910között 360 sarudi kért útlevelet, hogy kivándoroljon. 1911-re már több mint 600 fő hagyta el a falut.
A 17. században tiszanánai jobbágyokat telepítettek be, 1709-ben Tiszaszőlős, Tiszavarsány, Tiszavezseny falvakból érkeztek új lakók. 1712-ben újból Tiszanánáról, 1746-ban pedig Besenyőtelekről, Kompoltról, Demjénből, Udvariból (?), Kálból, Szarvaskőből és Mezőtárkányból költöztek családok.
Poroszló – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1550-ben már a töröknek hódolt település volt: 9 ház, 21 nős férfi. Szőke és Iván ebben az időben néptelenedett el.
A dézsmafizető háztartások száma 1576-tól 1579-ig 77-ről 45-re csökkent.
1672 és 1676 között lakatlan volt. 1686–1687-ben újból elpusztult. Az 1696. évi adóösszeírás 104 családot írt össze. 1701-ben 123 felnőtt jobbágyférfi lakott a faluban. A gazdák és zsellérek száma így alakult: 1712: 39, 1715: 51, 1720: 151, 1728: 168, 1735: 103, 1770: 307. 1770-ben Heves megye területén Poroszlón volt a legtöbb földes gazda. 1847-ben 208 volt a telkes gazda és 568 a házas zsellér.
1787-ben 505 volt a háztartások száma és 410 a családoké. 1851-ben a családok száma: 902, a házak száma: 845 (24 urasági, 206 telkes, 600 zsellér, 8 egy funduson két ház, 7 egyéb).
A lélekszám alakulása:
1787: 2615 fő
1816: 3224 fő
1821: 3394 fő
1830: 4428 fő
1840: 4635 fő
1849: 4047 fő
1860: 4015 fő
1869: 4612 fő.
1925: 5308 lélek, ebből 1 orosz. A belterületen 4887, Magyarádon 24, Kis-tanyán 70, Nagyálláson 17, Sajhalmi-tanyán 14, Kétútközön 179, Szőke-tanyán 4, Református pap-tanyán 9, Római katolikus pap-tanyán 9, Rábolyon 95 ember élt.
1253 ház, 1301 lakrész, 4307 mellékhelyiség. Ebből Ráboly pusztán 22 ház, Nagyszálláson 2 ház, Magyarád pusztán 5 ház, Sajhalmi-tanyán 5 ház, Kétútköz pusztán 10 ház, Szőke-tanyán 1 ház, Kis-tanyán 7 ház, Református pap-tanyán 1 ház, Római katolikus pap-tanyán 1 ház.
Középületek: községháza, református templom és 3 iskola, római katolikus templom és iskola, izraelita imaház, községi óvoda.
1932-ben a lakosság száma 5189 volt. 1268 ház, 1421 lakás, 4408 mellékhelyiség.
Pély – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1550-ben már a töröknek hódolt a falu. Ekkor 9 házban 18 nős férfi adózott. 1596-ban elpusztult, de 1621-ben már újból lakott volt. A felszabadító harcok idején újra puszta, de 1696-ban már 13 telkes gazda, 3 házas és 4 házatlan zsellér lakta.
1728-ban 17 házat, 7 kunyhót, 2 vermet írtak össze. 3 egész telkes gazda, 17 közös telkes gazda, 6 házas és 29 házatlan zsellér volt a falu lakosa, ez összesen 55 háztartást jelentett.
1771-ben 44 telkes jobbágy és 6 házas zsellér, 1864-ben 81 telkes jobbágy, 110 házas zsellér és 18 majorsági zsellér háztartás volt a faluban.
1787-ben, a II. József-féle népszámláláskor 86 házat és 140 háztartást írtak össze.
A lélekszám az alábbiak szerint alakult:
| 1775 | 1787 | 1806 | 1816 | 1821 | 1830 | 1840 | 1849 | 1860 | 1869 |
| 645 fő | 848 fő | 1122 fő | 1093 fő | 1217 fő | 1255 fő | 1273 fő | 1256 fő | 1335 fő | 1950 fő |
1925: 2899 lélek. Belterületen: 2783 fő, tanyákon: 116 fő. 586 ház 792 lakrésszel, ebből belterületen 554 ház 747 lakással, külterületen 32 ház 45 lakással.
1932: 2920 lakos, belterületen 2412 lélek, tanyákon 508 lélek.
1936: 2951 lakos, belterületen 2429 fő, tanyákon 522 fő.
Nagyút – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1552-ben már elpusztult település volt. Újratelepült a falu, de az 1600-as évek elején újra elpusztult. 1635-ben egy portája volt. Az 1680-as években újabb pusztítás érte. Egy 1693-as összeírásban fél jobbágytelekkel szerepelt. Későbbi sorsa a teljes pusztulás volt.
Az 1800-as években csárda és tiszti lak volt a területén.
1920 körül 6 cselédház állt és különböző tiszti lakások. Kb. 45 család dolgozott a birtokon, mint cseléd, tehát egy cselédházban 6–8 család lakott.
Az 1930-as években indult meg a tudatos faluépítés. A falu tervét Csonka Kálmán és Deáky Zsigmond készítette. A kivitelezés 1939-ben történt. Az új falut – a 19. század végén, a 20. század elején kiépített – négy major: Közép-major, Csárda-major, Csikó-major, Göböly-járás cselédei és a 77 helységből ide települt lakosok alkották.
1940: 690 lakó. 162 ház, 162 lakás. 1942-ben is ugyanezek az adatok.
Mezőtárkány – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1550-ben 15 nős férfi lakott 13 házban. 1552-ben elpusztult. 1563-ban Mező-Középtárkány lakott volt, Mező-Alsótárkány pedig puszta. A 16. század végén lakatlan volt. 1701-ben már 58 felnőtt férfi lakta. Innentől folyamatos a növekedés. 1720-ban teljesen kicserélődött az 1550. évi lakosság.
A jobbágy- és zsellérháztartások számának alakulása: 1715: 12, 1720: 27, 1735: 62, 1770: 162.
1770-ben 121 telkes jobbágy és 41 zsellér lakott a faluban, 1859-ben 256 telkes jobbágy és 101 házas zsellér, 19 majorsági zsellér.
1786-ban a családok száma 276, a házak száma 222 volt, 1851-ben 529 család élt 331 házban. A házak megoszlása: 9 urasági, 200 telkes, 115 zsellér és 7 egyéb.
1920: 2833 fő volt, ebből 1 volt német nemzetiségű. 1925-ben „már jóval több” a falu lakosainak a száma, írta a községi jegyző. 756 volt a házak száma, amelyben 1072 lakás volt. Középületek: községháza, tűzoltószertár és laktanya, jegyzői lakás és melléképületei, bábalakás, népház-kultúrház, római katolikus templom, római katolikus plébánia és melléképületei, izraelita imaház, 3 római katolikus iskola és tanítói lakás, 1 községi iskola és tanítói lakás, harangozólakás és melléképületei, hitelszövetkezet és gabonaraktára, fogyasztási szövetkezet, MÁV-indóház, törvényhatósági útkaparóház, gazdasági ménistálló.
1931: 3008 lélek, magyar nemzetiségű. 822 ház 843 lakással. 1932-re már 3008 lakosa volt a falunak.
Mezőszemere – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1771-ben 51 telkes jobbágy és 18 házas zsellér, 1858-ban 76 telkes jobbágy, 57 házas zsellér és 9 majorsági zsellér lakott a faluban.
A II. József-féle népszámlálás adatai: 88 ház, 131 háztartás, 736 fő. 1869-ben 1116 volt a lakosok száma.
Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint 550 bel-, 1 külterületi házból álló község lélekszáma 2240 fő volt (1130 férfi, 1110 nő).
Kompolt – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1550 és 1750 között néptelen puszta volt. 1754-ben gróf Grassalkovich Antal Elzászból származó német családokkal telepítette be.
1770-ben 71 telkes gazda és 9 házas zsellér, 1856-ban 101 telkes gazda és 78 házas zsellér lakott a faluban.
A II. József-féle népszámláláskor 858 volt lakóinak száma, 84 házat és 159 háztartást regisztráltak. 1851-ben 332 volt a családok száma és 128 a házaké (7 urasági, 57 telkesek, 61 zsellér, 3 egyéb).
A lélekszám alakulása:
| 1787 | 1806 | 1816 | 1821 | 1830 | 1840 | 1849 | 1860 | 1869 |
| 858 fő | 971 fő | 1807 fő | 1258 fő | 1293 fő | 1399 fő | 1475 fő | 1684 fő | 1767 fő |
Az 1900-as népszámláláskor 1661 lakója volt a falunak. Ebből 69 német, 4 horvát és 3 szláv nemzetiségű volt.
1925: 1628 lélek. 1615 magyar, 8 német, 1 rutén, 4 egyéb. 298 ház, 470 lakrésszel. Középületek: községháza, jegyzői lakás, templom, 2 iskola, tanítói és kántorlakások, kovácsműhely.
1932–1933-ban 1611 lakója volt a településnek, ebből 8 volt a német, 1 rutén nemzetiségű. 330 ház után fizettek adót, ezekben 524 lakás volt.
1935: 1613 lélek. 1597 magyar, 13 német, 1 horvát, 2 oláh. 339 ház 566 lakrésszel.
Az 1941. évi népszámlálás szerint 1561 fő volt a lakosok száma, ebből csak 2 fő volt német.
Kisköre – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1683-ban elpusztult a falu. 1690 után népesült be újra. 1699-ben 20 ökrös gazda, 20 házas zsellér, 13 házatlan zsellér lakott a faluban. Az 1700-as évek elején taksások költöztek ide Buráról, Roffról és Törökszentmiklósról.
Az 1728. évi országos összeírás 35 háztartást regisztrált. Ebből 3 volt az egész telkes, 12 a cimborás gazda, 16 házas és 4 házatlan zsellér. 11 volt a házak száma, 15 kunyhó és 5 földbe ásott verem.
Barkóczy püspök 1746-ban elvette a reformátusoktól a templomot, erre a lakosok egy része elköltözött Tiszaburára, a református Borbély földesúr alá. Házaikba Vezekényből, Hevesről, Vámosgyörkből, Verpelétről, Tarnaörsről jött jobbágyok költöztek. 1768. július 28-án porig égett 27 ház.
1770-ben 51 telkes gazda és 16 házas zsellér, 1771-ben 62 telkes gazda és 15 házas zsellér, 1860-ban 125 telkes gazda és 62 házas zsellér lakott a faluban.
1787-ben a 156 család 93 házban lakott. 1799-ben már 180 volt a családok száma és 105 a házaké.
1851-ben 172 ház volt (4 urasági, 98 telkes, 64 zsellér, 6 egyéb), 240 volt a családok száma.
A lélekszám alakulása:
| 1768 | 1775 | 1787 | 1799 | 1806 | 1816 | 1821 | 1830 |
| 524 fő | 628 fő | 810 fő | 970 fő | 1043 fő | 1090 fő | 1163 fő | 1359 fő |
| 1840 | 1849 | 1860 | 1869 |
| 1419 fő | 1481 fő | 1657 fő | 2109 fő |
1925: 3353 lélek, magyar; 647 ház, 909 lakrésszel. Középület: községháza, iskolák, posta, kórház.
1932: 3750 lélek; 723 ház, 1099 lakrész.
Kápolna – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1486-ban 12 háztartást írtak össze.
1501-ben és 1507-ben 9 jobbágy, 1508-ban 11 fő adózott.
1550-ben 9 portán, 9 házban 17 házas férfi adózott.
1558. évi urbárium szerint 8 egésztelkes jobbágy és 7 zsellér élt a faluban, 6 telek lakatlan volt.
1577 és 1579 közötti urbárium 14 egésztelkes jobbágyot, 10 zsellért és 1 szegényt, és 2 elpusztult házat vett számba.
A töröknek adózó 1546-ban 17 házas családfő, 7 nőtlen férfi volt. 1570-ben 16 háztartás adózott.
1675 utáni urbárium szerint 14 volt a jobbágyháztartások száma.
1682. évi urbárium alapján 11 házban 6 telkes jobbágy és 5 zsellércsalád élt.
1696-ban 10 telkes jobbágy, 8 házas zsellér, 4 házatlan zsellér, tehát 22 család jelentette a népességet.
Ezen adatok alapján 1486 és 1696 között Kápolna lakóinak száma 50–110 fő volt.
1692 és 1716 között 18 szökött jobbágycsalád költözött a faluba a Hont megyei Klenócról. 1719-ben 4 jobbágy Kraszkóról.
Az első pontos népességszámot, 339 főt 1746-ban a püspök egyházlátogatási jegyzőkönyve rögzítette. 1749-ben már 468 volt a hívek száma.
1760–1773 között 24 német jobbágy költözött a faluba, főleg Nassau, Bajorország és Elzász területéről. Ők a 19. században elmagyarosodtak.
A kápolnai plébános 1781-ben 848 lelket írt össze: jobbágy és zsellér együtt 763 fő, 56 szolga, 19 szolgáló, 5 koldus, 4 koldusnő, 1 plébános.
Az 1785–1786-ban készült plébánia összeírás 984 római katolikus lelket számlált, másfelekezetűről nem szólt.
A II. József-féle első országos népszámlálás 1787-ben 952 főt (478 férfi, 472 nő) talált 165 háztartásban, ők 130 házban éltek.
1810-ben 1151, 1828-ban 1247, 1850-ben 1370 volt a lakosok száma.
1870-ben 1799, 1880-ban 1860 (ebből 2 szlovák, 4 német, 74 egyéb=cigány) volt a lakosok száma.
1890-ben (1815 fő) és 1900-ban kismértékű (1714) visszaesés volt tapasztalható.
1910-ben 1771, 1920-ban 1837, 1930-ban 1838, 1941-ben 1767, 1949-ben 1940, 1960-ban 2107, 1970-ben 1886, 1980-ban 1571, 1990-ben 1499 ember élt a faluban.
1925: 313 ház 474 lakrész. Középületek: m. kir. dohánybeváltó hivatal, községháza, 3 iskola, lelkészlak, templom, csendőrlaktanya.
1932: 1839 lélek; 390 ház 570 lakrésszel; körorvosi lakás (1932–1935?)
1935: 1912 fő; 390 lakóház 744 lakrésszel és 45 üzlethelyiséggel.
1939: 1825 magyar nemzetiségű lakó.
1941: 1912 fő; 398 ház, 462 lakrész, 30 üzlethelyiség.
Kétszáz év alatt a falu lakossága 1949-re megduplázódott, 1960-ig még növekedett, 1970-től csökken.
A betelepülő német, szlovák és lengyel telepesekre ma már csak a családnevek utalnak.
Kál – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1549-ben teljesen néptelen volt. 1556-ban 24 jobbcsalád lakta. 1576-ban 57 jobbágy háztartást írtak össze. 1597-ben csak 12 telkes jobbágy lakta. 1676 és 1686 között 12 és 18 között mozgott a jobbágyháztartások száma. A nyolcvanas években elpusztult. 1704-ben 10 telek volt lakott, és 14 néptelen. 1728-ban néptelen puszta volt. 1736-ban 14 taksás családfő élt a faluban. A benépesítés 1748-ban indult meg. Először kisnemesek, majd jobbágyok jöttek. A betelepülés 1755 és 1770 között gyorsult fel. 1759-ben 16 kisnemes családfő, 70 jobbágy családfő volt a faluban. 1770-ben a nemes családok száma már 30 volt, a telkes jobbágyoké 77, élt 20 házas zsellér és 19 házatlan zsellér is. Ez már 146 háztartást, és kb. 700 embert jelentett.
1787-ben 267 háztartást, 164 ház és 1649 lakót számoltak össze.
1851-ben 562 volt a családok száma, 394 a házaké (6 urasági, 159 telkesek háza, 169 zsellérház stb.). A lélekszám alakulása:
1768: 1085 fő, 1806: 1879 fő, 1816: 1913 fő, 1821: 2025 fő, 1830: 2352 fő, 1840: 2526 fő, 1849: 2697 fő, 1860: 2719 fő, 1869: 3157 fő.
1925: 4120 lakó, magyar. Belterületen: 3696, külterületen: 424. 1925 belterület: 626 ház, 915 lakrésszel, külterületen: 20 ház, 20 lakrésszel. Középületek: községház, jegyzői lak, tanítói lakások, lelkészlak, iskolák.
1932: 4429 magyar. Belterületen: 833 ház 1218 lakrésszel, külterületen: 20 ház 20 lakrésszel. 1933-ban már 3 németet, 1 tótot és 1 egyéb nemzetiségűt regisztráltak a 4429 lélekszámból. A korábbiakon kívül orvosi és állatorvosi lakás.
A lakosság számában 1937-ig nem volt változás. A házak száma a belterületen gyarapodott, 946 ház volt 1324 lakrésszel.
1942-ben a lakosok száma már 4749 volt. 3876-an éltek a belterületen, 873-an a külterületen. A belterületen 1111 ház, 1453 lakással, a külterületen 201 ház 229 lakással.
Hevesvezekény – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1548-ban lakatlan volt. 1549-ben két háztartás 8 családfője már tizedet fizetett.
1550-ben a falu 6 házában 12 nős férfi adózott a töröknek. 1565-ben a magyar adószedők 11 ½ portát írtak össze. 1567-ben elpusztult. 1570-ben 8 háztartás adózott a töröknek. 1572-ben 4 ½-re csökkent a porták száma. 1574-ben 7, 1576-ban 6 porta volt. 1577-ben 21, 1580-ban 26 családfő fizetett tizedet.
A 17. százas során igen lecsökkent a porták száma.
1710-ben 13–14 lehetett a családok száma.
1787-ben az 51 házban 81 család élt.
A lélekszám az alábbiak szerint alakult:
| 1787 | 1806 | 1816 | 1821 | 1830 | 1840 | 1849 | 1860 | 1869 |
| 432 fő | 450 fő | 518 fő | 633 fő | 704 fő | 620 fő | 678 fő | 730 fő | 676 fő |
1925: 940 lélek, magyar. 668 fő belterületen, 272 fő tanyákon. 137 ház, 200 lakrész. Középületek: római katolikus templom, elemi népiskola.
1932: 912 lélek, magyar. Belterületen: 813 fő, tanyákon 99 fő. 189 ház, 203 lakrész. Középület: 2 elemi népiskola.
Heves – Népesség, nemzetiségi viszonyok
Az első török összeírás, az 1546. évi 133 nős családfőt és 67 nőtlen férfit írt össze. 1559-ben 162 nős családfőt és 35 nőtlen férfit regisztráltak. Az 1546-ban összeírt családfőkből még 60 életben volt 1559-ben is. Az 1562-es (?) defter 158 lakos számlál a családi állapot megjelölése nélkül. Az 1570-es évek elején 95 adózó családfőt írtak össze. Ezek és a magyar dézsmajegyzékek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy az adófizetők kb. kétharmada került összeírásra. Az 1580-as évek végén már törökök lakták.
A török hódoltság után, 1698-tól kezdett benépesülni újra Heves. 1699-ben már 38 magyar és 16 rác háztartást írtak össze. 1701-ben 77 felnőtt jobbágy férfi lakott Hevesen. 1720-ban 25, 1725-ben 60 volt jobbágyháztartások száma.
1725-ben 14 német és 4 oláh is letelepedett itt. 1712 és 1730 között 21 német család települt hevesre Frankfurt környékéről.
1728-ban 5 nemest, 11 armalistát és 49 jobbágyot sorolnak fel az összeírásban. 1735-ben 69, 1748-ban 100, 1770-ben 95 volt a jobbágy- és zsellérháztartások száma.
1859-ben 89 telkes gazdát, 255 házas zsellért és 107 majorsági zsellért számláltak.
1787-ben 477 volt a családok száma, akik 333 házban laktak. Csász pusztán 192 fő lakott, 39 család 23 házban lakott. 1851-ben 1004 család, 678 ház (151 urasági, 89 telkes, 427 zsellér, 11 egyéb) volt.
A lélekszám alakulása:
| 1787 | 1821 | 1830 | 1840 | 1849 | 1860 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 |
| 2491 fő | 3975 fő | 4464 fő | 5613 fő | 5507 fő | 4795 fő | 5703 fő | 6698 fő | 7271 fő | 7989 fő | 9128 fő |
1925: 9985 fő, belterület: 9500, tanyán: 485 fő. 9927 fő a magyar nemzetiségű, 35 német, 17 tót, 1 rutén, és 5 egyéb.
1925-ben összesen 1710 ház 2857 lakrésszel. Császon 41 ház 122 lakrésszel, Búteleken 10 ház 20 lakrésszel, Vesszősön 16 ház 17 lakrésszel, Sárga pusztán 15 ház 46 lakrésszel, Ötödrészi szőlőn 21 ház 62 lakrésszel, Bernáthegy 30 ház 119 lakrésszel, Újtelepen 48 ház 85 lakrésszel.
Állami épület 1, középület 17.
1932: 10 107 lélek az 1930. évi népszámlálás szerint. Belterületen 7802, külterületen 2305.
1932-ben összesen 1944 ház 3210 lakrésszel. Császon 41 ház 122 lakrésszel, Vesszősön 16 ház 17 lakrésszel, Sárga pusztán 15 ház 46 lakrésszel, Ötödrészi szőlőn 21 ház 62 lakrésszel, Bernáthegy 30 ház 119 lakrésszel, Újtelepen 281 ház 355 lakrésszel.
Állami épület 1, középület 18.
1934: 10 124 lélek. Belterületen 7817, külterületen 2307. 10 098 magyar, 15 német, 6 tót, 1 horvát és 4 egyéb nemzetiségű.
1934-ben összesen 1962 ház 3234 lakrésszel. Császon 41 ház 122 lakrésszel, Vesszősön 16 ház 17 lakrésszel, Sárga pusztán 15 ház 46 lakrésszel, Ötödrészi szőlőn 21 ház 62 lakrésszel, Bernáthegy 30 ház 119 lakrésszel, Újtelepen 291 ház 368 lakrésszel.
1935: 1987 ház, 3270 lakrész.
1936: 10427 lélek, 9840 fő a belterületen, 587 fő a külterületen. 10 396 magyar, 18 német, 8 tót, 5 egyéb nemzetiségű.
1938: 2408 ház 3605 lakrésszel.
1939: 2425 ház 3642 lakrésszel.
1940: 10 764 lélek; 2449 ház 3672 lakrésszel.
Füzesabony – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1550-ben 12 házas férfi lakta. 1577-ben 7 telkes jobbágy és 5 zsellér lakója volt. 1588-ban már csak 3 telkes jobbágy lakott a faluban, 13 telek üresen állt.
1683-ban 16 jobbágytelket kitevő népesség lakott a faluban. 1686-ban elnéptelenedett a falu. Az 1700-as évek elején indult az újratelepülés. 1701-ben 32 felnőtt jobbágyférfi volt a falu lakója.
1715-ben 9 telkes jobbágyot és 7 zsellért írtak össze. 1720-ban 31, 1735-ben 34, 1748-ban 51, míg 1770-ben 115 volt a jobbágy és zsellérháztartások száma. 1771-ben 138 telkes jobbágyot és 22 zsellért, 1855-ben 280 telkes és 70 zsellért volt a faluban.
Míg 1787-ben 245 család élt 173 házban, addig 1851-ben 589 család 312 házban (6 urasági, 218 jobbágy 70, zsellérház).
A lélekszám alakulása:
| 1768 | 1775 | 1787 | 1806 | 1816 | 1821 | 1830 | 1840 | 1849 | 1860 | 1869 |
| 1226 fő | 1418 fő | 1554 fő | 1946 fő | 1961 fő | 2246 fő | 2337 fő | 2467 fő | 2656 fő | 3033 fő | 3475 fő |
Az 1920. évi népszámlálás szerint 5816 lélek élt a településen. Az 1925. évi összeírás szerint 6312 volt a lakosok száma. Ebből a belterületen 5447, Szikszó pusztán 369 ember élt. A nemzetiségi megoszlás: 5797 magyar, 7 német, 6 tót, 3 rutén. Összesen 1066 ház volt, 1698 lakásrésszel, ebből Szikszó pusztán 5 ház volt 72 lakrésszel.
Állami és más középületek: községháza, segédjegyzői lakás, rendőrszoba és toloncház, tűzoltószertár, jegyzői lakás és gazdasági épülete, csendőrlaktanya és melléképületei, orvosi lakás és melléképületei, járványkórház, 3 községi bérház, templom, 1 kápolna, plébánia és melléképületei, római katolikus 3 tantermes iskola és tanítói lakás a Piactéren, római katolikus iskola és tanítói lakás a Vasvégben, római katolikus kántori iskola, római katolikus kántorlakás és melléképületei, római katolikus 2 tanítói lakás, római katolikus 2 tantermű iskola az Alvégben, római katolikus és tanítói lakás a Telepen, római katolikus iskola és tanítói lakás Szikszó pusztán, római katolikus harangozólak és melléképületei, izraelita imaház, izraelita iskola, pénzügyőri bérlaktanya, MÁV-indóház, MÁV-tisztviselői lak, MÁV-fürdő, MÁV-őrházak, MÁV-osztálymérnökség, MÁV-osztálymérnöki lakás és melléképülete, MÁV-pályafelvigyázói iroda, MÁV-műhelyek, állami útkaparóház.
Az 1930-as évek elején lakóinak száma már 6398 volt, ebből Szikszó pusztán 286 ember élt. A lakóházak száma is megnőtt, 1346 ház 2044 lakrésszel. Szikszó pusztán ugyanúgy 5 ház volt, de már 88 lakrésszel.
Feldebrő – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1549-ben 14 telkes jobbágyot írtak össze a faluban. 1553-ban a 42 jobbágy között már 16 zsellér is szerepelt. 156-ban 37, 1594-ben 43 volt a jobbágyok száma. Az 1600-as évek elején elnéptelenedett a falu. 1621-ben 12 jobbágyot találtak. A lakosság száma az 1670-es években kezdett nőni. 1686-ban újból lakatlanná vált. 1696-ban 7 telkes jobbágy, 18 házas és 87 házatlan zsellér lakott a faluban. 1704-ben 31 gazdát és 2 zsellért számláltak. Az 1720-as országos összeíráskor 20 jobbágy élt a faluban.
1770-ben 62 telkes gazdát és 32 házas zsellért írtak össze, ez 1771-ben 80 telkes gazdára és 16 házas zsellérre változott.
1787-ben a népszámláláskor 1175 főt, 190 háztartást, 147 házat számláltak.
1847-ben 150 volt a telkes jobbágyok száma, és 140 fő a házas zselléreké.
A falu lélekszáma 1852-ben 1958 fő volt, 1900-ban 1992 fő. Nemzetiséget tekintve mind magyarok.
A népesség száma az 1860-as évekig fokozatosan nőtt, az 1880-as évektől rohamosan csökkent, majd 1920-ban emelkedett. Ezt követően újra csökkent a népesség.
1925-ben 2257 fő magyar nemzetiségű volt a község lakóinak száma. Ebből Kígyós-tanyán 6 ember, Fürdős-tanyán 160, Nagyréti-tanyán 8 ember élt. 417 ház volt a faluban 597 lakrésszel. Római katolikus templom, 3 iskola 3 tanítói lakással, községháza 2 jegyzői lakással.
1932-ben 2443 magyar nemzetiségű lakos. Kígyós-tanyán 30, Fürdős-tanyán 142, Nagyréti-tanyán 17 ember élt. Új középület a Faluszövetség fiókjának épülete. 470 volt a házak száma, abban 731 lakrész.
Erk – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1552-ben elnéptelenedett a falu. 1570 és 1583 között 13–15 gazda lakta a falut.
1687 és 1710 között puszta volt. 1710-ben a Baratnaky-örökösök, a Várkonyi, a Hegedűs és a Nagy kisnemesi családok népesítették be a falut. 1725-ben 7 jobbágy, 3 juhász, 5 béres, 6 cseléd lakta.
1771-ben 26 telkes gazda és 10 házas zsellér lakott a faluban. 1847-ben 45 telkes gazdát és 88 házas zsellért írtak össze.
1787-ben a 706 fő 109 családban, 79 házban lakott, 1851-ben 174 család 152 házban (7 urasági, 46, telkes, 88 zsellérház).
1806-ban 805, 1816-ban 858, 1821-ben 821, 1830-ban 806, 1849-ben 930, 1860-ban 955, 1869-ben 1061 volt a falu lélekszáma.
1925: 1710 fő, ebből 1086 lélek a belterületen, 624 ember a tanyákon. A község belterületén 248 ház volt 318 lakrésszel, a tanyákon 102 ház, 130 lakrésszel. Állami épület nincs, középület 8 db.
1932: kb. 2200 lélek (1930. évi népszámláláskor 1975 magyar). Belterületen 1338 fő, külterületen: 667 fő élt. Belterületen 308 ház, külterületen 119 ház, összesen 427 ház 520 lakrésszel. Középületek száma: 7.
1933: belterületen 312 ház, külterületen 122 ház, összesen 434 ház 535 lakrésszel.
1934: belterületen 313 ház, külterületen 128 ház, összesen 441 ház 542 lakrésszel. Középületek száma: 8.
1935: belterületen 314 ház, külterületen 128 ház, összesen 442 ház 547 lakrésszel.
1937: belterületen 315 ház, külterületen 132 ház, összesen 447 ház 557 lakrésszel.
1938: belterületen 317 ház, külterületen 134 ház, összesen 451 ház 562 lakrésszel.
Erdőtelek – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1549-ben és 1550-ben elpusztult, néptelen. 1564-ben kezdett benépesülni. A török időben puszta volt, 1675 körül települt újra. 1701-ben 52 felnőtt férfi lakott a faluban.
1715-ben 29, 1726-ban 14, 1735-ben 57, 1750-ben 55, 1770-ben 121 volt a jobbágy- és zsellérháztartások száma.
1771-ben 110 volt a telkes gazda, 28 volt a házas zsellér. 1851-ben 143, 131 volt ez a szám.
1787-ben 253 család lakott 214 házban, a lakók száma 1543 fő volt. 1851-ben már 480 család volt, a házak száma pedig 354-re emelkedett (67 urasági, 143 telkes, 133 zsellérház).
A lélekszám így alakult: 1816: 1648 fő, 1821: 1691 fő, 1834: 1832 fő, 1849: 2137 fő, 1860: 2327 fő.
1925: 4695 lélek, ebből 25 egyéb. Belterületen: 3236, tanyákon 1459. Pusztatenk: 700 lélek. Összesen 633 ház, 905 lakrésszel, ebből külterületen 72 ház, 110 lakrésszel.
1930: 5269 fő, 619 ház. 1931: 5397 fő, 904 ház.
1932: 5243 fő. Születés: 183, házasság: 56, halálozás: 99. 1933: 5350 fő. Születés: 170, házasság: 9, halálozás: 80.
1933: 5350 fő.
1934: 5429 fő. Születés: 170, házasság: 55, halálozás: 102.
1935: 5525 fő. Születés: 176, házasság: 45, halálozás: 80.
1936: 5580 fő. Születés: 155, házasság: 40, halálozás: 100.
1937: 5762 fő. Születés: 164, házasság: 54, halálozás: 89.
1938: 5847 fő. Születés: 146, házasság: 26, halálozás: 101.
1939: 5754 fő. Születés: 155, házasság: 37, halálozás: 73.
Egerfarmos – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1550-ben a 10 házban 13 nős férfi adózott a töröknek. 1680-ban elpusztult a falu. 1696-ban is lakatlan. 1701-ben 6 felnőtt jobbágy férfit írtak össze.
1787-ben 114 házat, 166 háztartást és 805 lakost írtak össze.
1775-ben 510, 1787-ben 805, 1834-ben 857, 1849-ben 916, 1869-ben 936 lakosa volt a falunak.
Dormánd – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1549-ben 7 juhtenyésztő család élt a faluban. 1550-ben 5 nős férfi lakott az 5 házban és fizette a töröknek az adót. 1552-ben elpusztult a falu, még az 1672. évi dézsmajegyzék is pusztának mondta.
1715-ben 5, 1720-ban 2 parasztcsalád élt itt. 1725-ben 8 házas zsellér és 15 majorsági cseléd alkotta a falu lakosságát.
1771-ben 11 telkes jobbágy és 7 házas zsellér élt a faluban.
1787-ben a 496 lakos 92 háztartásban 66 házban élt, 1851-ben 198 család 147 házban.
1925-ben 1200 fő volt a község lakója, ebből 18 fő Budahát-tanyán lakott. 204 ház, 309 lakrész volt a községben. Budahát-tanyán 2 házat 8 lakrésszel, a Csajbok-tanyán 1 házat 3 lakrésszel és a Czakó-tanyán 1 házat 3 lakrésszel írtak össze. 1 községháza, 1 római katolikus templom, 1 iskola, i zsidó imaház.
1932-ben 1262 lakót és 217 házat írtak össze 332 lakással. 2 iskola volt a faluban.
1933-ban 1262 lakosa volt, ebből 20-an Budahát-tanyán éltek. 230 ház után adóztak, ezekben 352 lakás volt.
1935-ben 1300 magyar lakót írtak össze a községben. 230 volt a házak száma 352 lakrésszel.
Boconád – Népesség, nemzetiségi viszonyok:
1549–1552-ben elnéptelenedett. 1554-ben kezdett újra benépesülni. 20–30 gabonatermelő és 3–4 juhtenyésztő jobbágyháztartást írtak össze a dézsmaszedők. A 17. század végén újból elpusztult a falu, 1635-ben újra népesült. 1683 után újból elnéptelenedett, majd 1700-ban kezdett benépesülni. Az 1703-as pusztulást követően a végleges betelepedés 1712-ben történt. Ekkor 5 gazda és 2 zsellér lakta. 1735-ben 32, 1770-ben 45 volt a jobbágy- és zsellérháztartások száma. 1858-ban 53 telkes gazda és 51 házas zsellér volt.
1787: 103 család, 626 lélek, 74 ház.
1816: 718, 1830-ban 813, 1849-ben 1048 lélek.
1851: 140 család, 130 ház, ebből 20 urasági, 52 telkes és 51 zsellérház.
1925: 2091 lélek (1920. évi népszámlás szerint). 2086 magyar, 4 német és 1 egyéb nemzetiségű.
Belterületen 1528, tanyákon (Puszta Alatka, Kis-tanya) 563 ember élt. Házak száma: 341, lakrész 442, ebből Alatkán 70, egyéb tanyákon 26. Állami épület nincs. Középület: községháza, 3 iskola.
1932: 2281 fő (1930. évi népszámlálás szerint), 2276 magyar, 4 német, 1 egyéb. 461 ház, ebből 70 Alatkán, egyéb tanyákon 26.
Besenyőtelek – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1544-ben a török megjelenésével a falu elpusztult. 1576-ban már 23 jobbágyháztartást írtak össze. 1676-ig azonban újból lakatlan volt a terület. 1686-ban a lakói újra elszöktek a mértéktelen adóztatás miatt.
1703-ban már újra népes volt a falu. 1715-ben 15 jobbágyot és 1 zsellért számláltak az összeírók.
1759-ben 19 jobbágyot írtak össze, akik 1770-re föld nélküli házas zsellérekké váltak.
1828-ban 68 házas zsellért, 54 házatlan zsellért, 5 szolgát, 15 kézművest, 4 kereskedőt számláltak, ők 68 házban laktak.
1787-ben 304 volt a családok száma, a házaké 222, a népességszám 1595. 1851-ben már 526 család élt a faluban. A házak száma 478 volt, ebből 7 urasági, 457 kisnemesi ház volt.
A lélekszám az alábbiak szerint alakult:
| 1768 | 1806 | 1816 | 1821 | 1830 | 1840 | 1849 | 1860 | 1869 | 1900 | 1910 |
| 1214 fő | 1862 fő | 2002 fő | 2082 fő | 2382 fő | 2559 fő | 2669 fő | 2579 fő | 2467 fő | 3135 fő | 3396 fő |
A község lakóinak száma 1925-ben 3529 fő volt, a nemzetiségi megoszlás 3521 magyar, 1 német, 1 tót, 1 horvát és 5 egyéb. A falu belterületén 3364 ember élt, 695 házban, amelynek 833 lakrésze volt. A községhez tartozó Tepély pusztán 165 ember élt, a házak száma 3 volt 7 lakrésszel.
Állami épület nincs, középületek: 2 templom (ebből egyik iskola és kántorlakásnak átalakítva), községháza, 1 iskola, 1 iskola és tanítói lakás, 1 tanítói lakás, jegyzői lak, óvoda, 2 olvasókör, 1 iparoskör, 1 hullaház, i ménistálló, 1 parókia.
1932: 3786 lakó, tanyákon 147. Belterületen 826 ház, külterületen 23 ház. Új iskola 3 tanteremmel és tanítói lakással.
1935-ben a község lakóinak száma már 3786 volt, ebből 147 fő Tepély pusztán élt. A magyar lakosok mellett 8 egyéb nemzetiségűt írtak össze. A faluban 826 ház volt 833 lakrésszel, Tepély pusztán 23 ház 26 lakrésszel.
A községben lakó cigányok ügyeit a „cigány bíró” intézte.
1941. évi népszámláláskor 3650, 1949-ben 3407 fő volt.
Átány – Népesség, nemzetiségi viszonyok
1549-ben 5 gazda szerepelt a dézsma összeírásban. 1550-ben a 9 házban lakó 9 nős férfi adózott a töröknek. 1552-ben 3, 1569-ben 25 adóportája volt.
A 17. század elejére elnéptelenedett a falu. 1635-ben települtek be új lakói, akik telekadót nem fizettek, kuriális jobbágyfalunak nevezték az összeírások.
1686-ban a felszabadító háború során újból elnéptelenedett a falu. 1692-ben Haller Sámuel földesúr telepítette be nemesekkel és taksás jobbágyokkal. Ezt követően spontán jobbágyvándorlások is érintették a falut.
1725-ös adóösszeírás szerint a településen 65 jobbágygazda, 15 jobbágytelkes kisnemes, 8 zálogbirtokos nemes és kálvinista prédikátor lakott.
1715-ben 50, 1725-ben 80, 1735-ben 86, 1770-ben 132 volt a jobbágy és zsellér háztartások száma.
1771-ben 77 telkes gazdát, 53 házas zsellért írtak össze. 1787-ben 315 család élt 257 házban. A népesség száma 1728 volt.
1851-ben 479 családot számláltak, akik 432 házban laktak. 1864-ben 192 volt a telkes gazdák száma és 231 a házas zselléreké.
A lélekszám így alakult: 1816-ban 1860 fő, 1821-ben 2106 fő, 1830-ban 2340 fő, 1840-ben 2500 fő, 1849-ben 2250 fő, 1860-ban 2433 fő, 1869-ben 2783 fő.
1925: 2808 magyar lélek élt, ebből 200 fő a tanyákon. 540 ház volt a belterületen, 50 ház a tanyákon. Középületek: községháza, 3 iskola, postaépület, református templom, szövetkezeti helyiség, tűzoltószertár.
1934: 3094 fő. Belterület: 2565, tanyákon: 509. Belterületen 674 ház, tanyákon 29 ház. Kőből csak 23 ház épült, kőalapra vályog 43, vályog 637. Cserepes 312, zsindelyes 19, nádtetős 372.
1936: 676 ház. 1939: 681 ház. A református egyház egy új négytantermes iskolát építtetett.
Aldebrő – Népesség, nemzetiségi viszonyok
Az 1746. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 166 lakója volt a falunak.
1767-ben 707 lakosa van 141 családban. Elsősorban még németek, de már magyarok is vannak. A „svábok” Ausztriából, Hessenből, Bajorországból, Poroszországból, Elzászból, Svájcból, Svábföldről érkeztek.
Az 1785-ben készült plébánia összeírás 1011 római katolikus lelket számlált, másfelekezetűt nem írtak össze, tehát ennyi volt a falu lakosainak száma.
A II. József-féle első országos népszámlálás 1787-ben 1009 főt talált 196 háztartásban, ők 170 házban éltek.
Az 1827. augusztus 20-ai tűzvész után, amikor 11 ház kivételével az egész falu leégett, 1833-ig 171 család már újjáépítette a házát, 36 zsellér még nem kezdte el.
1846-ban 253 házas és 47 házatlan zsellér lakott a faluban.
1851-ben 389 család 296 házban lakott.
A 19. és 20. század során a német lakosok elmagyarosodtak.
1925-ben 1559 lélek élt a faluban, mindannyian magyarok. Belterületen 1434 ember, külterületen, a falutól 5 km-re, Ezsébettér-tanyán 125 ember élt. 301 házban 429 lakrész volt, külterületen 2 házban 7 lakrész. Állami és középületek nincsenek.
A község lakói a magyar nyelven kívül már más nyelvet nem beszéltek. 15–20 évvel korábban még egy pár német kifejezést használtak.
1933: 1586 lakos, ebből tanyákon élt 238. Összesen 377 ház volt 455 lakással. Erzsébettér-tanyán 118 ember élt. Állami épület nincs, középület: 2 iskola, községháza.
1935-ben 1586 volt a falu lakóinak száma, ebből 158-an laktak tanyákon, 116-an az Erzsébettér-tanyán. 330 ház volt a belterületen, 49 ház a tanyákon. A 379 házban 458 lakrész volt. Állami épület nincs, középület: 2 iskola, községháza.