Katasztrófák/természeti csapások/járványok
katasztrófák/természeti csapások/járványok
katasztrófák/természeti csapások/járványok
A Tarna évente kétszer (tavaszi hóolvadás, Medárd-napi esőzések) ismétlődő áradásai sokszor veszélyeztetik a falut. 1940. márciusában tavaszi ár szakította át a gátat. A víz több vályogból készült épületet összedöntött.
Halászon az első kolera-megbetegedés 1831. július 21-én volt.
1849-ben ismét kolerajárvány volt.
1876. március 24-én a Tisza elöntötte a falut, ezzel el is pusztította. A vármegye szeptember 26-i ülésén megtiltotta az építkezéseket. 1877. május 27-én született meg a belügyminiszteri rendelet az új falu felépítéséről. A falu helyét Tepély puszta és a poroszlói régi országút között jelölték ki.
Az 1879 évi nagy árvíz után Schlauch Lőrincz szatmári püspök volt a falu birtokosa, aki a községet a hidvégi pusztára telepítette és a kitelepítő püspök nevéről Újlőrinczfalvának nevezték el.
1881-ben az új falu már felépült, a régi faluhely Tiszahalász már lakatlan volt.
2002. május 8-án földrengés volt a faluban.
A 18. század elején a gyakori árvizek miatt a csekély számú lakosságot a Tiszától távolabbra fekvő Alpoklos pusztára telepítették, ami a falu mai helyének felel meg. Az új telephely ettől kezdve előbb Alpoklos- Tiszanána, később csak Tiszanána nevet viselt, amíg a régi, elhagyott faluhely Pusztanána, vagy Ónána néven volt ismert.
1830-ban ismét óriási ártömeg borította el a falut. Az árvizet marhapestis előzte meg, utána pedig pusztító aszály következett. Mindezek betetőzéseként a következő esztendőben kolera tört az országra.
Tiszanánát július 12-én érte el a járvány, melynek következtében 124-en betegedtek meg, akik közül 85 személy meggyógyult, 39 viszont meghalt.
1848/49-es forradalom után új korszak köszöntött népünkre, a jobbágyfelszabadítás jogi- politikai téren gyökeres változást hozott.
2013. február 16. földrengés.
2013. április 23. földrengés.
2013. május 25. földrengés.
1709-ban Zsadányon is pestis pusztított.
1829-31 közötti évek Zsadányon is többféle katasztrofális helyzet volt. 1829-ben a faluban is marhavész pusztított (az egész Dél-Heves megyében). 1830-ban kemény tél, nagy tavaszi árvizek, nyáron aszály volt. 1831-ban tavasszal éhínség, nyáron pedig kolera pusztított.
1937-ben járványos megbetegedések voltak a faluban; TBC-s megbetegedések, tetvesség, diftéria.
1939 márciusában a „Kontra” nevű falurészt öntötte el az árvíz.
1939-40 között a nagyon kemény tél folyamán óriási mennyiségű hó esett.
1940. március 25-én a faluban drámai helyzet alakult ki a hóolvadás okozta árvíz miatt (a vályogházak kártyavárként omlottak össze, 120 ház állt víz alatt). A árvíz április 7-e után vonult le.
1940. június 19-én is riadalmat keltett a Tarnóca, mert a sűrű esőzések miatt kilépett a medréből.
1974-ben nagy árvíz sújtotta a falut, a veszély miatt az egész falut kitelepítették (a romatelepet ekkor számolták fel).
2002. május 8-án földrengés volt.
A község életében sokszor voltak természeti csapások. Az 1845. évi és az 1851-es árvíz nagy károkat okozott. 1863-ban éhínség volt. Az állatok etetésére a házak szalmafedelét is felhasználták. A gazdák egy-egy kenyérért földjeiket adták cserébe. A nagy ínséget a bárói család próbálta elviselhetőbbé tenni azzal, hogy napi egyszeri étkezéssel segítette Tarnaörs szegényeit.
1889-ben egy nagy szélvihar a templom és a kastély tetőzetét is tönkretette. A faluban dögvész is pusztított. Elmúlásának emlékére a Somodi család Szent Vendel szobrát állítatta a Jászszentandrás felé vezető út mellett.
A Tarna évente kétszer (tavaszi, hóolvadás, Medárd-napi esőzések) ismétlődő áradásai veszélyeztetik a falut. 1940. márciusában tavasz ár szakította át a gátat. Tarnamérán házsorokat, utcákat öntött el a víz, 50 ház volt víz alatt.
1940-es tavaszi (húsvét előtt) árvizet hirtelen hóolvadás okozta.
A II. világháború során 1944. november 10-ről 11-re virradó éjjel a magtár mellett lakások is leégtek, találat érte a templomot is.
1970-ben árvíz pusztított a faluban.
1709-11 között pestisjárvány néptelenítette el a falut.
1831-ben kolerajárvány dúlt a faluban, amelynek 27 halálos áldozata volt.
1853, 1855, 1876, 1879, 1881, 1888, 1919 években nagy árvizek zúdultak le a Tiszán. Ezek közül az 1879. és 1888. évi árvizek idején a víz Sarud belterületét is elöntötte. Az 1888. évi árvíz öt házat döntött romba Sarudon.
Poroszló lakóit természeti csapások és járványok is sújtották. A medréből kilépő Tisza sokszor változtatta ártérré a falu határát. A kolera 1831–ben 207 áldozatot szedett. 1862–ben tűzvész hamvasztotta el a település jelentős részét. 1822-ben a poroszlóiak töltést akartak építeni a várostól a tiszai révig, de ezt Károlyi István földesúr (vámszedés reményében) magára vállalta, így 1836-ra el is készült. Akkor már két éve állt a révet bérbe vevő Pankotay Józsa György által építtetett tölgyfa alapú Tisza-híd. Ezt a hidat a jégzajlás megrongálta, de 1846-ban újjáépítették.
1869-ben tűzvész, majd 1888-ban árvíz áldozata lett. A község a Tisza árterülete volt, évente kétszer öntötte el a víz. Ez az állapot a Tisza szabályozásával és az ehhez kapcsolódó belvíz elvezető csatornák kiépítésével megszűnt. Az eltűnt mocsárvilág helyét szikesek foglalták el. Az 1946-ban megkezdett folyószabályozás emlékei még megtalálhatóak itt. 1862-ben épült meg a Sajfoki zsilip (eredeti emléktábla ma is látható). 1878-ban helyezték üzembe a Sajfoki belvízátemelő szivattyútelepet angol gőz szivattyúval, amit 1879-ben már magyar gyártmányú gépekkel egészítettek ki. Ez volt hazánk első belvízátemelő szivattyútelepe – ma is működőképes.
Értékes vízügyi és műszaki emlék.
1939-40 telén-tavaszán hóolvadás utáni súlyos bel- és árvíz volt.
1949. augusztus 25-én a kömlői templom teljes tetőzete (javítás közben éjjel) leégett.
1999 júliusában „trópusi önvízszerű esőzés” miatt árvíz volt a településen.
2002. május 8-án földrengés.
1710 körül pestisjárvány tizedeli Kápolnát.
1848. október 12-én gondatlanságból tűz ütött ki a faluban. Azt itt állomásozó 330 egri nemzetőr a dühöngő szélvész ellenére megfékezi a tüzet, melyben csak négy ház égett le.
1849. február 26-27-én a harcok következtében több épületben tűzkárok keletkeztek.
1849. március-júniusa között a kolerajárvány több embert ragad magával a községben.
1856. május 20-án villámcsapás agyonütötte Szűcs Borbála 20 éves lányt.
1868. szeptember 9-én tűzvészben a falu háromnegyed része leégett. Tüzet fogott a templomtorony teteje, a harangok lezuhantak.
1869. július 28-án délután 2 óra körül kiütött tűzben 6-7 ház porig égett a faluban.
1869. augusztusában rendkívüli hőség és aszály sújtotta a falut.
1873 nyarán és őszén kisebb kolerajárvány volt a faluban.
1883. június 10-én jelentik, hogy a szőlőültetvényeket megtámadta a filoxéra.
1887. július-augusztusában a községben állomásozó katonaság lovaitól elfertőződik a lakosság lóállománya.
1893. augusztus 9-én – az előzőleg a községben kitört tűz károsultjai között (7 család) – pénz és búzát osztanak.
1907-ben vihar rongálta meg az állami úton lévő kőhidat.
1911. július 8-án enyhe földrengés rázta meg a falut.
1912-ben hat ház égett le tűzvészben, a Német-soron (ma: Szent István út).
1916. július 19-én a község határának nagy részét hatalmas jégeső pusztította.
1923-ban, – február és április között – kiütéses tífuszjárvány tör ki a helyi cigány lakosság körében.
1926. július 8-án a jégverés súlyos károkat okoz a határban.
1945. május 6-ig rühösségben 12 ló, 11 szarvasmarha, 9 ló.
1946-ban súlyos aszály volt.
1947. január 1.; a faluból fogatokat rendelnek ki a hóakadályok megszüntetésére.
1949 márciusában a faluban baromfipestis volt.
1963-ban a falu jelentős részét elönti az árvíz.
1973 tavaszán szál- és körömfájás járvány miatt karantén alá veszik a falut.
1974. október 22-23-án jelentősen kiönt a Tarna (a halastavakból elviszi a víz a halakat, a temetőnél is kiönt a víz).
1999 júliusában több hullámban pusztít az árvíz, a hatalmas esőzések miatt (1 óra alatt 100 mm csapadék hullott).
2002. május 8-án földrengés.
1963. március 14-én Kál alatt kilépett medréből a Tarna.
2002. május 8-án földrengés.
1940-es tavaszi (húsvét előtt) árvizet hirtelen hóolvadás okozta.
1999-es nyári árvizet „özönvízszerű” esőzés okozta.
2013.február 16-án – 3,5-es erősségű földrengés Heves város és Tenk körzetében.
2013. április 24-én – 4,7-es erősségű földrengés Hevesen.
1893-ban az Eger- patakon árvíz volt.
Az 1925. évben a tiszai részről ideszármazhatott marokkói sáska lép fel Abonyban. A lakosság dicséretes módon megy szalmával, söprővel, később a község által beszerzett ponyvákkal irtani. A Rovartani Intézet sáskairtó gépekkel végeztette az irtást. Jelentős kárt tett a búzában, még inkább a lucernásokban, de szerencsére csak kisebb határrészeket lepett el. Részint a legelőn lett végül a sáska elpusztítva, részint a búzából kihajtva és a tarlókon a gépekkel összetiportatva. Naponta 30 zsák (10 mázsa) lett elásva a ponyvákkal való irtás alkalmával, a gépek még többet tiportak össze. A gépekkel való irtás költségeit az állam fizette.
1929. év augusztus 30-án három ház és két kazal szalma porrá égett. A tűz reggel nyolc óra tájban keletkezett. Dologidő lévén, csak az öregek és a gyerekek tartózkodtak otthon a faluban. Minden épkézláb ember a határban dolgozott. Amikor az első lángok felcsaptak, bizony alig egy-két tenyér szorgoskodott csak a mentési munkánál. Erős szél fújt a veszedelem, pedig nőttön-nőtt. Óriási lángcsóvák kormozták az ég alját. Odakünn a mezőn megdermedt a munka. Hány gyermek, hány beteg várta az ajtók mögé zárva a szabadulást? Pillanatok alatt gomolygós ember ár lepte el a dűlő-utakat. Rohant a falu haza! Pár perccel később már három fecskendővel, lajtokkal vonult a tűzoltóság. Akkora már három ház és két kazal égett. Sorra érkeztek a környék tűzoltói. Minden kézre szükség volt, minden vödör víz aranyat ért. Dél felé járt már az idő, mire sikerült a tüzet lokalizálni. Emberfeletti munka volt a szélviharban megmenteni a falut a teljes pusztulástól! A kár nagy volt. Biztosítás útján kevés térült meg. Az oltás után a tűzvizsgálat is megkezdődött, melynek adatai szerint nagy valószínűség szerint az ok gondatlanság volt.
A Laskó patak áradása miatt 1939-ben Füzesabony községben 3 ház összedőlt 41, pedig megrongálódott a becsült kár összege 3900 pengő. Történt ugyanis, hogy június 22-én csütörtökön délelőtt komoly árvíz fenyegette Füzesabonyt. Már reggel a patak 12 cm-re közelítette meg a gát tetejét. Jelezték a felsőbb folyásáról, hogy még 17 cm emelkedés várható. Ha így marad a töltés, akkor átcsap a gátakon, és a települést elönti a víz. A főjegyző közmunkát rendelt el. Emberek százai megfeszített erővel dolgoztak és sikerült magasítani a gátat.
1929. év december 1-én, az állomás közelében kigyulladt Utassy István házánál az istálló, mely teljesen leégett. Valószínűleg az ott alvó vásárosok okozták a tüzet.
1941. év február 15-én hat ház került víz alá a Laskó- patak áradása miatt. Utat kellett vágni Füzesabony és Mezőtárkány között a víz lefolyásának.
1970-ben újra árvíz volt a Laskón.
1999. július 10-én, szintén árvíz veszélyeztette a települést.
2002. február 11-én földrengés rázta meg Füzesabonyt.
2002. május 8-án újra földrengés volt.
1760 körül a szőlőhegy tőkéi elpusztultak.
1963-as tavaszi árvíz rekordmagasságú volt; Verpelétnél 575 cm-el tetőzött a Tarna.
2002. május 8-án földrengés volt.
2013. február 16. földrengés.
2013. április 23. földrengés.
2013. május 25. földrengés.
1896. november 30-án földrengés rázta meg Egerfarmost.
1934 csapadékos év volt. Az Alvég annyira megtelt vízzel, hogy a házakat összeomlás fenyegette.
1940. március 27-én (szerda) a Rima az esőzések miatt felduzzadt. A jeges árral a községi előljáróság nem bírt.
1941 februájában az országos esőzés és a gyors hóolvadás miatt árvízveszély volt. Egerfarmoson a földek víz alatt álltak.
1944. november 9-én az orosz csapatok átvonultak a falun. A visszaemlékezők szörnyű napnak nevezik e napot. Az oroszok foglyot nem ejtettek, a faluban talált 7 magyar katonát agyonlőtték.
1965-ben az iskola és a pedagógus lakás összeomlott.
1974 márciusában brucellosis fertőzés tört ki a termelőszövetkezetben, hat tag kórházba került.
2013. április 23-án földrengés volt.
2013. április 23-án földrengés volt.
1831-ben, a kolerajárvány idején nagy volt az elhalálozás. Ebben az évben 36-an haltak meg e megbetegedésben.
1849-ben, 1853-ban és 1873-ban is szedte áldozatait a faluban a betegség.
1911. szeptember 15-én óriási tűzvész pusztított a településen.
2002. február 11-én földrengés volt a faluban.
1940-ben (húsvét előtt) hirtelen öntötte el az árvíz a falut.
1999. évi nyári árvíz-belvíz, amely a települést is elöntötte, a szépen helyreállított műemlék templomban súlyos károkat okozott.
2013. február 16. földrengés.
2013. április 23. földrengés.
2013. május 25. földrengés.
1827. augusztus 20-án, Szent István napján délután fél 2 órakor Herman Máté és György házában tűzvész keletkezett, amely az egész falut elhamvasztotta két óra lefolyása alatt. Leégett a templom belül is, a plébánialak, iskola és 156 ház mindenestül; az egész faluban csak 21 ház maradt épen. A templom később felépült, de a tornyot csak 1876-ban építették hozzá.
1880-as évek második felében a filoxéra elpusztította az itteni szőlőültetvényeket is, az újratelepítés az 1920-as évekre történt meg.