span style=”display: none;”>5.08 Tófalu – Gazdaságtörténet
Gazdaságtörténet
A falu középkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. A nemzetségi közös birtoklást követően kialakultak a nagycsaládi majd egyéni birtoktestek. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni.
1549-ben a dézsmajegyzék szerint 12 fő fizetett őszi búzából és méhrajok szaporulata után tizedet. Ekkor már török részre is adóztak, búza, kétszeres, káposzta, méhkas mellett must és sertés adót fizettek, továbbá kincstári rét és kétkerekű malom után is fizetniük kellett. 1552-ben elnéptelenedett, 1564-től az ónodi uradalom tartozéka lett. 1683–1686 között ismét elhagyták lakói, 1696-től települt újra. Lakói ebben az időszakban pálinkafőzéssel és erdei fakitermeléssel foglalkoztak. A szántóterületeket évenkénti újraosztásos rendszerben használták. 1766-ban úrbéri szerződést kötöttek a Grassalkovich-uradalommal, mely szerint a jobbágyok földesúri és egyházi adójukat terményeikből, gabonából, borsóból, lencséből, kenderből, kukoricából, dohányból, káposztából, tökből, lenmagból, babból és bárányszaporulatból természetben fizetik meg, robotolni kötelesek három napot, melyet pénzen is megválthattak. 1770-ben szabályos telekrendszer szerint használták a határt. A Tófalusi hegyen 50 gazda művelte a 135 kapás szőlőt. 1771-ben az úrbérrendezés során a falu határát második osztályúnak minősítették, minden egész telekhez 28 kishold szántót és 10 kaszás rétet adtak.
1800-ban a jobbágyok bérbe vették a majorsági szántóföldeket. Ekkor minősítették majorsági földekké a kertaljai dohányföldeket, melyek után szintén adót kellett fizetniük. A tagosítási és birtokelkülönözési pert 1839-ben indították meg, melyet 1859-ben zártak le. A 338 hold kertaljai és maradványföldeket váltság ellenében meghagyták használóik birtokában, a legelőből pedig minden egész telekhez 7 holdat jutattak.
A 20. század első harmadában fő termesztett növényei a búza és kukorica voltak, mellette zöldtakarmány, árpa, burgonya, dinnye, dohány, hüvelyes növények és len termeléssel is foglalkoztak.
A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1896 és 1935 között a következő képet mutatja:
| A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban) | |||||||||
| Év | Összes terület | Szántóföld | Kert | Rét | Szőlő | Legelő | Erdő | Nádas | Nem termő terület |
| 1866 | 2521 | 1610 | 165 | 51 | 493 | ||||
| 1897 | 2477 | 2002 | 56 | 23 | – | 272 | 6 | – | 118 |
| 1935 | 2519 | 1997 | 68 | 19 | 41 | 262 | 3 | – | 129 |
A vizsgált időszakban a szántóföldi művelés alá vont területek növekedtek, az összterülethez viszonyított aránya az 1866. évi 63,86 %-ról 1935-re 79,27 %-ra növekedett. Mindennek forrása a rét és legelőterületek voltak, ezek feltörésével és szántóföldi művelésbe vonásával növelték meg művelhető területeiket.
A gazdaságok száma 1897-ben 268, 1935-ben 529 volt. Az 1935-ben készített statisztika szerint birtoknagyság szerinti megoszlása a következő volt: 200–500 kh nagyságú birtokból 1 volt, 100–200 kh területű gazdaságból kettőt számláltak. 20–50 kh nagyságú birtokos 3 volt, 10–20 kh területű birtoka 25 főnek volt, 5–10 kh területet bírók száma 88 volt, 1–5 kh között területe 243 személynek volt. 1 kh alatti területű birtokosok száma 167, közülük 34 nem rendelkezett szántófölddel.
Az állattartás feltételeit a rét és legelőterületek biztosították. A 19. században a juh, a szarvasmarha és a ló állománya volt jelentősebb. A hagyományos rideg módon tartott marhákat növendékként vagy hízva értékesítették, a tejtermelés nem volt jellemző. Az állatok egy részét igásállatként is használták. A lótartás szintén az igaerőt biztosította a földművelésben és áruszállításban. A sertések és baromfi tartása a lakosok húsigényét biztosította. Az állatállomány változásai 1897 és 1935 között a következőképpen alakult:
| Állatállomány változása (darabszámban) | |||
| 1897 | 1925 | 1935 | |
| Szarvasmarha | 239 | 290 | 362 |
| Ló | 249 | 211 | 190 |
| Sertés | 175 | 356 | 726 |
| Juh | 632 | 16 | 14 |
| Baromfi | 2111 | ||
| Méhcsaládok | 9 | ||
A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. 1906-ban 1 kovács, 1 asztalos, 2 kerékgyártó, 2 cipész, 1 mészáros és 1 egyéb ipari foglakozású került összeírásra. 1925-ben az iparosok száma 14 volt, 5 féle szakmát képviseltek: asztalos 3, cipész 5, kovács 3, kerékgyártó 2, bodnár 1.
Vásár és piactartási joggal a település nem rendelkezett, a szomszédos Kál és Kápolna piacán árusítottak. 1906-ban 3 kereskedőt írtak össze a faluban. 1925-ben 3 szatócsbolt és 2 kocsma működött a településen. A helyi kereskedelem és értékesítés elősegítésére 1907-ben megalapították a Tófalui Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetet.
span style=”display: none;”>5.08 Tarnabod – Gazdaságtörténet
Gazdaságtörténet
A falu középkori és kora újkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. A 16. századból megmaradt dézsmajegyzékek szerint 1549-ben 9fő fizetett őszi gabonából tizedet, 3 személy pedig bárányszaporulata után adózott. Ekkor már a török részre is adóztak, 11 házban lakó 22 nős férfi fizetett búza, kétszeres, méhkas, sertés után kivetett adót. Fizetniük kellett Turcsányi Zsigmond kétkerekű malma után is. 1552-ben, Eger török ostromakor lakói elhagyták, pár év elteltével már újra népes. 1556-ban 9 tarnabodi lakos adott őszi, tavaszi gabonából dézsmát, báránytizedet 1 ember fizetett.
A 16. század közepén kisnemesek és taksás jobbágyok lakták, az 1672. évi összeírás kuriális faluként említi. 1685-ben lakói az adófizetés elől elmenekültek. 1696-ban újra népes, továbbra is kisnemesek lakták.
1725-ben a határt kétnyomásos rendszerben használták, legelőterületet Kál határában béreltek. Az apáti országút Bod felőli részeken a szántókat a közbirtokosok és jobbágyaik egyenlő arányban egymás között felosztva, azaz szabályozott telekrendszerben művelték, a külső határrészeket igaerő nagysága alapján évenként újraosztva dolgozták. Ezen a területen tavaszi gabonát és dinnyét ültettek.
1770-ben a kilenc úrbéri kérdőpontra adott válaszok szerint a Haller és Almásy részek jobbágyai földesúri adót fizettek búzából, árpából, zabból, káposztából, dohányból és bárányból, robotot szükség szerint végeztek. A többi kisebb birtokrészek lakói jobbágyszolgáltatásaikat pénzzel váltották meg. A település telki állománya 19 darab 26 holdas egész telek és 4 darab 13 holdas féltelek volt.
1771-ben az úrbérrendezés során a falu határát negyedik osztályúnak minősítették, minden egész telekhez 32 kishold szántóföldet és 12 kaszás rétet adtak. 1790 után a falu határában lévő 223 katasztrális hold területű majorsági földeket a jobbágyok használatába adták, így az úrbéri telkek száma nőtt. A birtokelkülönözés és tagosítás ügyében 1844-ben indított per 1859-ben fejeződött be: E szerint az úrbérrendezés utáni telkeket elismerték, a 25 hold maradványföld megváltás ellenében a jobbágyok kezén maradt, a 186 hold legelőt felosztva minden egész telekhez 6 holdat adtak. A 20. század első harmadában Az 1930-as évek közepén a szántóföldi növénytermesztésben jellemző volt a búza, kisebb területeken kukoricát, rozst, zöldtakarmányt, cukor- és takarmányrépát ültettek. Dinnyét és dohányt is sokan termesztettek.
A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következőképpen változott:
| A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban) | |||||||||
| Év | Összes terület | Szántóföld | Kert | Rét | Szőlő | Legelő | Erdő | Nádas | Nem termő terület |
| 1866 | 1804 | 1093 | 342 | 267 | |||||
| 1897 | 1787 | 1382 | 40 | 293 | 17 | 17 | 1 | – | 37 |
| 1935 | 1754 | 1360 | 64 | 92 | 48 | 143 | – | – | 47 |
A gazdaságok száma 1897-ben 143, 1935-ben 342 volt. Az 1935-ben készített statisztika szerint birtoknagyság szerinti megoszlása a következő volt: 100–200 kh területű birtokból 1 volt, 50–100 kh birtoknagyságú földdel 5-en rendelkeztek, 20–50 kh terület nagyságú birtokos 10 volt, 10–20 kh területű birtoka 11 főnek volt, 5–10 kh területet bírók száma 58 volt, 1–5 kh között területe 116 személynek volt. 1 kh alatti területű birtokosok száma 141, közülük 98 nem rendelkezett szántófölddel.
Az állattartással biztosították a föld műveléséhez szükséges igaerőt és a lakosság húsellátását is szolgálta. A szűk legelőterület miatt az állattartás nem vált meghatározó ágazattá. A 20. században nagyobb számban szarvasmarhát tartottak, melyet részben hízva értékesítettek, részben tejtermelésre hasznosítottak. Az állatállomány változásai 1897 és 1935 között a következőképpen alakult:
| Állatállomány változása (darabszámban) | |||
| 1897 | 1925 | 1935 | |
| Szarvasmarha | 242 | 413 | 409 |
| Ló | 220 | 170 | 175 |
| Sertés | 498 | 256 | 421 |
| Juh | 352 | – | – |
| Baromfi | 2317 | ||
| Méhcsaládok | 111 | ||
A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. 1675-ben a település kovácsmesteréről tesz említést egy összeírás. 1906-ban 1 kovács és 1 mészáros élt a faluban. 1925-ben 12 iparos, 2 kovács, 1 kerékgyártó, 1 szabó, 1 borbély, 2 cipész, 3 cséplőgépes és 2 olajütő dolgozott a településen.
Vásár és piactartási joggal a település nem rendelkezett, a szomszédos Kál piacán árusítottak. 1906-ban 5 kereskedőt írtak össze. A helyi kereskedelem és értékesítés elősegítésére 1902-ben alakult meg a Tarnabodi Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, mely 1925-ben már Hangya Szövetkezetként 1 kocsmát és egy vegyeskereskedést tartott fenn. 1933-ban még egy szatócsbolt nyílt, s az Eger és Vidéke Tejszövetkezet tejgyűjtő telepet hozott létre.
Kál – Régészeti áttekintés
Kál, Réti-lapos
A lelőhelyen ahol, a Csörsz-árok találkozik a Tarna patakkal őskori kerámiákat gyűjtöttek. (Kalicz Nándor 1962.)
Kál, 106-os pihenőhely
M3-as autópálya 106-os km szelvényénél a kétoldali pihenő ÉK-i oldalán bronzkori, szarmata és középkori edénytöredékek kerültek elő (Fodor László terepbejárása 1999.)
Kál, Legelő I.
Kál községtől D-re a Heves felé vezető út melletti homokbányában a teljesen feltárt, árokrendszerrel övezett 10. századi temetőn kívül, szarmata sírok és néhány preszkíta temetkezés is volt. (Szabó János Győző és Kovács Béla ásatása 1966-1967.)
Kál, Legelő II.
Kál község belterületétől DNy-ra 1,5 km, a Tarna patak Ny-i irányú kanyarulatában, egy hátságon található lelőhelyen bronzkori, vaskori, szarmata és Árpád-kori települések objektumait tárták fel. (Ács Csilla ásatása 1994-1995.)
Kál, Legelő III.
Kál község belterületétől 1 km DNy-i irányban lévő hátság K-i oldalán található lelőhelyen bronzkori, népvándorlás kori és 10. századi temetkezéseket tártak fel. (Szabó János József ásatása 1993-1994.)
Kál, Szabari tanya
Kál határának DK-i részén a Kiss-tanya közelében egy ÉNy-DK-i hátságon szarmata és avar települések házai és gazdasági objektumai láttak napvilágot. (Ács Csilla ásatása 1995., Farkas Csilla és Váradi Adél ásatása 1997.)
Kál, Akasztópart
Az őskőri lelőhely Kál belterületétől D-re 1 km-re egy 30-40 m átmérőjű halmon található. (Fodor László ásatása 1994.)
Kál, Kályi fertő
Kál határábanCsörsz-ároktól és Szent Vendel szobortól É-ra szarmata telep és temető, valamint avar teleprészlet került feltárásra. (Ács Csilla ásatása 1995.)
Kál, Mayer-tanya
Kál határában a Csörsz ároktól É-ra a füzesabonyi földúttó 200 m-re a kissé kiemelkedő dombháton szarmata település objektumait bontották ki. (Ács Csilla ásatása 1995.)
Zaránk – Művészettörténet
Római Katolikus Templom
Tituláris szentje: Szent Imre herceg
későbarokk
1782
Műemléki védelem alatt nem áll
Szent Imre út
A község nem bővelkedik műemlék épületekkel, hisz mint hajdani jobbágyfalu, lakói nem rendelkeztek olyan anyagi erővel, hogy évszázadokig fennmaradó épületeket építsenek. Építészetileg és művészettörténetileg a legjelentősebb épülete a Szent Imre titulusú római katolikus templom. A mai templom helyén egy korábbi állt, melyet 1720 körül felújítottak. Az akkori egyházjelentés szerint anyaegyház volt, de a következő templomra vonatkozó adat szerint (1732) már Tarnaméra fíliája [EÉrsEgyhL. archvet. no. 934.]. Az 1746-os canonica visitatio szerint a templom homlokzati falán repedések keletkeztek, az 1766-os jelentés pedig teljes elhanyagoltságáról írt [EÉrsEgyhL.canvis. 1746.1866.]. 1777-ből egy névtelenségben maradt kőműves által készített tervrajzról maradt fenn értesülés, melyet a boconádi plébános küldött be az egri püspökséghez. Ezután 1779-ben megkezdték az új templom építését. Az építkezés 1782-ben fejeződött be [EÉrsEgyhL. archvet. no. 895.], de jelenleg nem tudható, hogy a régi templom maradványait milyen mértékben használták fel az új falazásakor. Egy 1819-es egyházlátogatási jegyzőkönyv részletesen leírta a templomot: akkor két oltára, orgonája és három harangja (közülük kettő évszámmal: 1744. és 1784.), és szép keresztelőkútja volt, az épület alatt pedig a Szeleczky család kriptája helyezkedett el. Ekkor fa haranglábja és kőtornya is volt [EÉrsEgyhL. canvis. 1819.]. 1810-12 között a hitközséget Tarnaméra fíliájaként írták össze. A jelentések szerint az épület teteje már az 1800-as évek elején megrongálódott, melynek kijavításáról 1815-ben és 1825-ben is jelentés tettek [EÉrsEgyhL. Alsőhevesi esp. ker. lát. jkv.]. A templom restaurálásáról egy 1834-es feljegyzés azt állítja, hogy az előző évben történt meg. 1840-ben a torony (a fa harangláb) egy viharban megsérült, azt Hartnamm Lipót gyöngyösi ácsmester állította helyre 467 forintért [EÉrsEgyhL. Tarnamérai plebir.]. Az 1852-es évi mérnöki szemle a templomot jó karban lévő erős épületnek mondta [EÉrsEgyhL. Recski plebir.]. 1955-ben felújították.
A főút mellett egy kertben áll. Terméskőből épült, vakolt, viszonylag egyszerű kiképzésű, DNy-ÉK-i tájolású templom. Főhomlokzatán a torony enyhe rizalittal lép előre, középen füles, volutás, záróköves, kőből faragott bejárattal. A faajtószárnyán szép barokk kilincs. Az ajtó felett, magasan egy hegedű-ablakon áramlik be a fény az orgonakarzatra. Lesarkított toronytestén körben szegmentíves záródású könyöklőpárkányos egyszerű ablakok felett golyvázott főpárkány zárja le az épületet. A tornyot hagymaidomú sisak koronázza. A hajó oldalain két-két magasra helyezett egyszerű szegmetíves ablak van. A hajóhoz keskeny szentély illeszkedik, melyhez sekrestye kapcsolódik. A sekrestye külső falában, a szentélyablak mellett, Balogfalvi Czóbel Miklós domborműves, karddal, babérkoszorúval, szalaggal ékesített 1839-es síremléke (epitáfiuma) látható.
A torony alatti csehsüveg-boltozatos előcsarnokból lehet feljutni a karzatra és a toronyba. Innen nyílik a kőkeretes későbarokk ajtó is a templomhajóba. A falazott, árkádíves karzat két párkányfejezetes pilléren nyugszik. A hajó két boltszakasza hármas tagolású, golyvázott párkányban végződő tartópilléreken nyugvó csehsüveg-boltozattal fedett. A szentélyhez közeli falszakaszon kialakított fülkék egyikében a szószék, a bal oldaliban a mellékoltár kapott helyet. A szentélyt kosáríves diadalív köti a hajóhoz. Az egy lépcsővel emelt szentélyt csehsüveg-boltozatos fedéssel látták el. A barokkos díszítőfestéssel kialakított kör alakú képmezőben megfestett freskó Szent Imre Szűz Mária, a magyarok Nagy Asszonya előtti ájtatosságát ábrázolja. A lépcsőzeten térdelő Imre felajánlja szűzi életét, gesztusát egy liliomot és egy hercegi koronát tartó angyal egészíti ki. Nevelője, Szent Gellért, benedekrendi szerzetes, imádságával erősíti meg a fiatal királyfi felajánlását. A szentély bal oldali falmezejét az utolsó vacsora jelenete díszíti.
A főoltár koporsó alakú barokk kő-sztipeszén lévő tabernákulum nem képvisel művészi értéket. Az egyszerű keretbe foglalt, félköríves záródású oltárkép (olaj-vászon) már figyelemre méltóbb. Szent Imre neveltetését, tanítását ábrázolja a barokkos képi elemeket elhagyva, klasszicizáló eleganciával. Bizonyos feltételezések Kovács Mihály (1818-1892) életművébe sorolják, a legmodernebb életrajzi oeuvre-katalógus azonban nem sorolja e kiváló művész életművébe.
A diadalív bal oldalán áll a mellékoltár. A rajta elhelyezett, barokkos, törtíves, részben aranyozott keretbe foglalt festmény készítőjét sem ismerjük. A kora-reneszászban kialakult Pietá képtípus egy különleges variációját ábrázolja. A keresztfa előtt ülő Mária, mint egy áldozati testet emeli fel fiát, az elnehezült test megtartásában két angyal van a segítségére.
A diadalív másik oldalán, a sekrestyéből kialakított feljárattal, van elhelyezve az egyszerű copf stílusú szószék. Hengeres kosara fölött patkó alakú hangvetővel, fogrovatos, meanderes és füzérdísz díszítéssel, tetején kereszttel. A fehér-arany keresztelőkút empire stílusban készült, kő lábazaton fa kútházzal. Tartóoszlopa köré kígyó tekeredik. Ovális, gerezdes, füzérdíszes a tála, hengeres kútháza füzérekkel, rozettákkal díszített, peremén fogrovatos a párkány. Fent a keresztelést ábrázoló szoborcsoport. Az orgonaház klasszicista edikula alakú építménye angyalfejekkel és rózsafüzérekkel van díszítve.
Szent VENDEL-szobor
1904
Műemléki védelem alatt nem áll
templomkert
faragta: Bali (Baly) György jászberényi kőfaragó
A templomkertben áll. Vállán köpeny, oldalán derékszíjhoz rögzített szépen faragott kulacs és tarisznya lóg, fején kalap. Kezét kulcsolva imára emeli főpásztori botját tartva. Lábánál báránnyal és fatörzzsel ábrázolták. A szobrot Juhász János zaránki földműves 1904-ben 500 korona költséggel faragtatta, a fenntartási alapba 40 koronát helyezett.
Felirata:
Isten dicsőségére állíttatták
JUHÁSZ JÁNOS
ÉS NEJE
MOLNÁR VERON
édes anyuk
SZŰCS TERÉZIA
Dicsőséges Szent VENDEL
Könyörögj érettünk
1904.
Bali Gy. J.berény Vasárut
Nepomuki Szent János
Műemléki védelem alatt nem áll
templomkert
Páduai Szent Antal
Műemléki védelem alatt nem áll
templomkert
Temetői Kereszt
barokk
1779
Műemléki védelem alatt nem áll
A temetői kőkereszt egyszerű, barokk kőpilléren áll, talapzaton a következő felirattal: 1779 CSINTALAN JOSEP CSINÁLTATA.
II. világháborús emlékmű
A falu központjában a parkban kapott helyet.
Újlőrincfalva – Művészettörténet
A II. József rendeletére 1782-ben készült úgynevezett Pfarr-Topographie egyházmegyei összeírás adatai szerint a településen a vallási hovatartozás vonatkozásában a lakosok csupán 30,9 százaléka tartozott a katolikus egyházhoz. Vagyis a 188 lélekből csupán 58 fő. A többiek a megreformált hitet vallották. A plébánia majdhogynem egy óra járásra volt a falutól, a titulusa Tanító Krisztus volt. 1936-ban Juhász Alajos igazgató-tanító Tiszahalász történetét megörökítő leírásában a település hitéletéről pedig a következőket írta le: „Két felekezet volt. Papjuk bizony egy sem volt, így is megfértek egymás mellett békességben. Olyan a magyar, mint a nyárfatőke. Nem hasad az ketté, ha éket nem vernek közé… Templomuk is csak afféle vályogviskó volt, de a buzgóság annál nagyobb.” A Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére 1863-ban készült települési helynévvizsgálat alkalmával Saáry Ágoston jegyző egzaktabb adatai szerint a falu „lakossága 370 lélekből áll, ezek között 250 római katolikus, 120 református vallású. Templom nincs. Egyházilag az elsők Sarud községhez, utóbbiak Poroszló mezővároshoz tartoznak. Iskolája mindkét vallásfelekezetnek van.”
Az 1881-re „felépült új falu” lakosai a 20. század elején kezdtek el azon gondolkodni, hogy saját templomuk legyen.
Református templom
1903
Műemléki felügyelet alatt nem áll
Tervezte: Mátray Sándor egri építész
Harangja: 1764. Josep Steinstock (Tiszaszőlős korábbi harangja)
Először a reformátusok vállaltak nagy áldozatot, hogy az új faluhelyen végre felépüljön templomuk. A 18. századi források utaltak rá, hogy 1675-ben már állt egy „gerendából készült imakunyhó”, melyet a megreformált hitre áttértek használtak. Feltehetően ez volt az az imahely, melyet 1739-ben a katolikusoknak átadtak, s amely 1752-ben életveszélyes állapota miatt használhatatlanná vált. Tiszahalász pusztulása után, az új falu felépítésével egy időben, a reformátusok azonnal hozzáláttak a templomalap gyűjtéséhez. Ez meglehetősen lassan gyarapodott, az 1884-es presbiteri gyűlés leltárjegyzéke szerint az ingóságok mellett ekkor „negyven darab kötvény, az egyház kamatra kiadott tőkepénzéről” létezett. Az újlőrincfalvi református egyház felszerelése a kor hasonló gyülekezeteihez képest igen gazdag volt, s többségük még az áttelepedés előtt készült. Az énekeskönyvek, az ón kanna (18. század), két kancsó, melyből a szőlőlevelekkel és kancsóval díszített 1856-ban készült. Felirata: „Tisza Halászi Eklézsija számára készítetet Tisza Füreden Kesz nyuzó Gáspár 1856dik évb.” Vagya magyar mester által készített aranyozott és ezüstözött réz úrvacsorapohár a 16. századból, illetve a török motívumokkal díszített 17. századi ezüstözött úrvacsoratányér érdemel említést.
A presbitériumi iratok szerint 1891-ben már 2287 forintja és 58 krajcárja volt a közösségnek, s már felvetődött bennük, hogy az ideiglenes segédlelkész helyett lelkésztanító őrködjön a katolikus tengerben élő kevés számú református lélek és a materiális gyülekezeti vagyon felett. A leendő lelkésznek 41 hold szántót, egy „tisztességes házat 900 négyszögöl telken” és 558 forintos fizetést ajánlottak.
A templomépítés az 1898. december 27-i presbitériumi gyűlésen fogalmazódott meg. Béky János lelkészre és Nagy János gondnokra hárult a feladat, hogy alkalmas időjárás lévén a kőszállításra, kérjék meg az esperesi beleegyezést, s kezdjenek tárgyalásokat Mátray Sándor egri építésszel. Az 1899. januári tanácskozáson kiderült, hogy az esperes nem ellenzi a templomépítést, de felhívta a figyelmet az iskola és a lelkészlak tetőszerkezetének rossz állapotára, és bővítésének szükségességére is, s emellett aggodalmát fejezte ki, miszerint az építkezés „igencsak próbára teheti majd a kisszámú közösség teherbíró képességét”.
Mátray Sándor 1899. április 9-én mutatta be az épület terveit a gyülekezetnek. A költségek magasnak mutatkoztak, mégis elkezdődött az építkezés. Az alapozási munkák után 1902. július 28-án kötötték meg a szerződést a poroszlói Vörös János téglamesterrel 100.000 első és másodosztályú tégla elkészítésére. A hívek közmunkával járultak hozzá a templomépítkezéshez, bár voltak olyanok, akik a rájuk eső kötelező részt megtagadták. 1903. március 30-án döntött a presbitérium a tisza-szőlősi harang átvételéről, amit Hőnig Frigyes az egyházuk javára felajánlott. A harang felirata: „Tisza Szőlősi reform. szt. eklezsia tsinál 1764. Josep Steinstock”. A harang átalakítása 140 koronába került, s az egyháztagok egyöntetű döntése alapján saját maguk vásárolták meg hitelből, „2-3 év tőkekamat kitörlesztéssel”. A második harangot 1936-ban vásárolták meg gyűjtésből. 1903 májusában kapta meg munkájáért Mátray az utolsó részletet, 3000 Ft-ot. A teljes vállalt összeg 10.000 forint volt.
1903. október 18-án avatták fel az egyszerű, homlokzati tornyos templomot.
RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM
1938
Titulusa: Kisboldogasszony
Műemléki felügyelet alatt nem áll
Építtette: Szmrecsányi Alajos egri érsek
A templom építésére vonatkozó iratok nem ismertek, néhány adatból mégis felvázolható a római katolikus hívek templomának létrejötte. A falu 19. század végi áttelepítésekor egy 600 négyszögöles területet jelöltek ki a leendő templom számára, de az építkezés az elszenvedett árvízkárok után természetesen nem kezdődött el. 1890 áprilisában a sarudi plébános, Újhelyi Alajos a következőket írta le: „A lőrinczfalvi római katolikus hitközség a kitelepítéskor igen mostoha sorban részesült, sem a templom, sem az iskola egy talpalatnyi birtokot nem kapott, úgyhogy csupán a 600 négyszögöl templomhelye és szikes-rossz talajú temetője van. Mindezek dacára ez évtől a templomnak két forint másodosztályú adót kell fizetni, jólehet annak 600 négyszögölnyi templomhelyét bérbe nem vette senki, mert köztéren, kerítetlenül lévén nem használható. A temető csekély évi haszna az iskolára, mint imahelyre fordíttatik.” A lőrincfalvi katolikusok tehát iskolájukban kialakított imahelyet voltak kénytelenek használni. Harangot 1899-ben rendelték a budapesti Pocdech József utódainak harang- és ércöntödéjétől, melyért 22 forint 85 krajcárt fizettek.
A templom megépítését szolgáló gyűjtés csak 1901-ben indult el. Egy országos gyűjtés segítségével az első világháború előtt már 29-30.000 korona állt rendelkezésükre, amit takarékbetétbe és hadikölcsönbe fektettek. A pénz elértéktelenedése folytán a háború után ismét ott álltak a katolikusok vagyon nélkül, reményük ismét elveszett, mely helyzetet jól mutatja, hogy a pusztán álló területet 1926-ban átengedték a Levente Egyesület részére gyakorlótérül. „Lelkük mélyéből fakadó óhajuk, hogy a községben katolikus templom épüljön” Szmrecsányi Alajos egri érsek Őeminenciája segítségével teljesült, aki 25. éves érseki főpásztori jubileuma alkalmából és emlékére építtette fel az újlőrincfalviak templomát dr. Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök indítványozására. A templom felszentelése a szent évben, 1938. szeptember 8-án történt Kis-Boldogasszony tiszteletére.
Az újlőrincfalvi katolikus közösség 1940-ig a sarudi plébánia fíliája volt, az egri érsek az év február 27-én emelte plébánia rangra, ellátása azonban ezután is Sarudról, majd Poroszlóról, később Tiszanánáról történt.
Az Óhalászi (Tiszahalászi) emlékkereszt
1848 – 1989-ben helyreállították
Műemléki felügyelet alatt nem áll
Temetőkereszt
1882
Műemléki felügyelet alatt nem áll
1882. március 21-én Bárány Ferenc azzal a kéréssel fordult az érsekséghez, hogy főpásztori engedélyt kérjen a temetőben egy kereszt felállítására. Leveléből kitűnik: „Az áttelepített halászi (Tiszahalász) róm. kath. hívőknek új és körülhatárolt temetője mindeddig nem lévén fölszentelve és így tulajdonképpen temetkezési helyök sem lévén (…) az árvíz sújtott lakosság áldozathozatalra nem lévén képes, abból mindaddig hiányzik isteni Megváltónk jelképe a Feszület.” A plébános a templom pénztárában meglévő 105 forint „felülbevételt” szánta a faragott kereszt és a temetőkapu elkészítésére, melyre engedélyt kért. Schlauch Lőrinc püspök természetesen beleegyezett a kérésbe.
A temetőben 1882-ben állították fel a feszületet.
Kereszt
1893
Műemléki felügyelet alatt nem áll
Faluközpont
Az árvíz sújtotta Tiszahalászról való áttelepítés 15. évfordulójára állította a falu közössége ezt a keresztet a település központjában. A tulajdonképpeni hálaadás, az életbenmaradás és a biztos Isteni segítséggel megvalósuló jövő szimbóluma lett. A keresztalapításhoz való tőkét a hívek még Tiszahalászról hozták magukkal, mint azt az új sarudi plébános, aki a falu katolikus lakosságának a lelkipásztora volt, 1892-es levelének sorai mutatják. „Lőrincfalva fiókegyházában a hívek a községi elöljárósággal egyeztetve egy kőkeresztet óhajtanak községükben felállítani. Hogy dicsérendő czéljokat könnyebben elérhessék, segélyül fel ajánlottam a régi elpusztult Tisza-halász községben létesített Barta-féle 10,50 forint kereszt-alapítványi tőkének az alapítványi hivatalnál 1886-ban elhelyezett 20 forint ipartőkének és mindkét tőkének ez év végéig kamatait.” Ezt a 32 forintot a sarudi plébános sajátjából még 20 forinttal ki is egészítette. A kereszt-alapítványi tőke egy 1811-ben Tiszahalász elején állított pléh-Krisztusos fakereszté volt, melyet az árvíz elpusztított, ám a fenntartási összeg még létezett. Újhelyi Lajos plébános tehát felhatalmazást kért és kapott a kereszt felállítására, mely a lakosok közös akaratából a falu védelmére fel is állíttatott és fel is szentelttetett.
Életfa – Óhalászi emlékoszlop
1994
alkotó: Huber András és Varga Géza
A falu szimbólumává vált, az ágakat, fatörzseket közvetlenül felhasználó, illetve a fa ember által átalakított elemivel, jelesül fazsindely-szerű lapocskákkal beborított faszobor: Életfa-szobor. E mű átmenet az élő és az élettelen tárgy, a természet és az ember alkotta mű között. Valójában műtárgy, de benne sűrűsödik mindaz, amit az organikus világ megtartó erejéről vallunk. Szimbóluma a pusztulás utáni feltámadásnak, az élni akarásnak – tehát az árvíz által elpusztított falu újjáéledésének. A műalkotás táblája szerint a község kitelepítésének 116. évfordulójára állíttatta a helyi önkormányzat 1994-ben. Az Országos Szerencsejáték Alap támogatásával Tisza-Halász emlékére alakították ki azt a parkot, amelyben a 11 és fél méter magas Életfa áll.
Tófalu – Művészettörténet
Római Katolikus templom
Titulusa: Szentháromság
1945-50, tornya: 1952
Kossuth út
Műemléki védelem alatt nem áll
Fő- és mellékoltárkép: Takács István
Tófalut 1352-ben említik először írott források önálló településként, a 16. századtól azonban a debrői uradalom, majd Ónod tartozéka. Középkori templomáról nincs adatunk. A falu Eger 1596-os eleste alkalmával elpusztult s visszavívásakor is elnéptelenedett. 1723-ban Tófalu Szentháromság tiszteletére szentelt, réginek mondott kőtemplomáról maradt fenn adat, szentélyének és sekrestyéjének falait az 1730-as években, majd 1746-ban is rossz állapotúnak, repedezettnek írták le. 1741-ben Grassalkovich Antal lett a falu birtokosa. Az új tulajdonos a gyakorlatilag lakatlan helységet más megyékből bevándorolt magyarokkal népesítette be, s nem sokkal ezután, az 1760-as évekből az egyre pusztuló épület helyén, új katolikus templomot építtetett. 1766-ban került felszentelésre szintén a Szentháromság tiszteletére. 1886-ban a templom tetőszerkezete villámcsapás következtében megsemmisült ugyan, de rövidesen helyreállították.
Ezt a templomot 1944. november 17-én a visszavonuló német csapatok felrobbantották; ennek helyére 1950-ben, ugyancsak a Szentháromság tiszteletére épült fel az új templom. Az 1900-as évek elején készült postai képeslapok megőrizték a templom formáját, az új templom ennek mintájára épült fel. Az egyszerű, homlokzati tornyos templom közvetlenül a falu fő útja mellett áll.
A templom felrobbantására a volt káplán, Balogh Simon prépost, plébános a következőképpen emlékszik vissza a Tófalu község kalendáriuma című kiadványban. (Írta és szerkesztette: Farkas Éva és Tarnai Mária):
„Még 50 év után is megrendülten gondolok vissza mindarra, amit Tófalu 1944 novemberében, a hazánkon átvonuló front idején átélt. Megdöbbentett bennünket Kápolnán a hír, hogy Tófaluban felrobbantják a nemetek a templomot. A front még nem ért el hozzánk, ezért átmentem Tófaluba érdeklődni. Beszeltem ott egy német tiszttel, aki kijelentette, hogy nem fogják a templomot felrobbantani. Háborúban mindig a legrosszabbra kell készülni. Elvégeztem a szentmisét – az utolsót a régi templomban -, biztonságba helyeztem az Oltáriszentséget, gondoskodtunk a kelyhek, egyházi ruhák és felszerelések megőrzéséről. Aggodva vártuk a fejleményeket. Visszamentem Kápolnára és hamarosan bekövetkezett az az esztelen rombolás, amiben Tófalut részesítettek a kivonuló nemetek. Felrobbantották a templomot, az iskolát és az iskolán túl levő házakat. Kápolna felől, délen, jó néhány házat belülről felgyújtottak. Megmaradt a község közepe. Megmaradt a Községháza, a Hangya Szövetkezet épülete. Számunkra érthetetlen, megmagyarázhatatlan volt ez a rettenetes pusztítás.
Napokon keresztül a legnagyobb feszültségben éltünk, míg átvonult a front és csendesebb napok következtek. Emlékezetem szerint december 8-an, Szeplőtelen fogantatás ünnepén tudtam átmenni Tófaluba egy beteghez. Ott jöttek sietve hozzám, hogy a felrobbantott templom romjai közül szovjet katonák már felraktak a teherautóra egy harangot. Szerencse, hogy éppen ott volt egy tófalui ember, aki az I. világháborúban orosz fogoly volt és tudott oroszul, Ő tolmácsolt. Az orosz tiszt civilben tanító volt. Tanítóhiány miatt már második évben – a kápolnai munka mellett- osztályvezető tanító is voltam Erre hivatkozva kértem, mint pap is, könyörüljön e sokat szenvedett falun és ne vigyek el a harangot. Hajlott a kérésre, leszedette a harangot és helyette a templom falaiban levő összekötő vasakat raktuk fel a teherautóra. Nehéz hetek, nehéz hónapok következtek. Karácsonykor a Községháza tanácstermében volt a szentmise. Karácsonyt ünnepeltünk templom, iskola és néhány családi otthon nélkül. De az élet nem állhatott meg. A Hangya Szövetkezet nagyterme lett az iskola, és pótolta a templomot is. Itt ünnepeltük a Szent József-napi kisbúcsút és kértük Szent József pártfogását a sokat szenvedett falu lakóira, akik megmaradtak, egymás segítségére voltak, hittek, reménykedtek, és testvéri szeretettel voltak együtt az épen maradt otthonokban. (Mezőkövesd, 1994. október 31.)
Forrás: http://tofalu.hu/letoltes/2014/2014-01-07/tofalu-kozseg-kalendariuma.pdf
Az új templom felépítésérőlTarnai Béla kántor-tanító visszaemlékezését a Tófalu község kalendáriuma című kiadványban olvashatjuk. (Írta és szerkesztette: Farkas Éva és Tarnai Mária):
„1944 novemberében községünket eléri a front. A németeknek Tófalu és Aldebrő között van a védelmi vonaluk. Mivel a két falu nagyon közel van egymáshoz (a Kígyós patak választja el), a német hadvezetőség elrendeli Tófalu kiürítését és a falu elpusztítását. Megkezdték a házak felrobbantását, illetve felgyújtását. Áldozatul esett a robbantásnak az 1770-ben épült kedves templom és az 1930-as években épült 2 tantermes, tanítói lakásos iskola is. Az istentisztelet és az iskola a Hangya Szövetkezet helyiségében volt, nagyon mostoha körülmények között. 1948-ban államsegélyből felépült az iskola és a tanítás ott folyt. Ugyancsak ott tartották az istentiszteletet is. Az oltár fölött Rákosi, Lenin és Sztálin képei díszelegtek. (Az iskola igazgatója Kossuth, Széchenyi és Petőfi képeit rakta az oltár fölé, de a párttitkár felesége a tanítóval leszedette és a „kommunista szenteket” tette helyükbe). A hívek megbotránkoztak és azt mondták, hogy mindent elkövetnek, hogy templom épüljön. (Bebizonyosodott, hogy Isten a rosszból is jót hoz elő!)
A templomépítés ügyét egy igen vallásos család is szorgalmazta: Kakulya Antal és felesége. Ferences harmad rendiek voltak, és nagyon sok jót tettek. Kakulya bácsi egy ideiglenes kápolnát akart építeni, amelyhez a kis malmának az anyagát akarta felhasználni. (Később, amikor a templomépítés megkezdődött ideajándékozta a malom anyagát. Nagy segítség volt: gerenda, szarufa, lécek, tégla).
Az egyházközségi képviselőtestület Vágó Lajos kanonok-plébános elnöklete alatt úgy döntött, hogy a régi templom mintájára új templomot épít. A templomépítés költségeit a hívek adományaiból fedezi. A képviselőtestület megbízta Tarnai Béla kántort az anyag beszerzésével, Tarnai Bélánét pedig az adományok kezelésével és a munkák szervezésével.
1949 tavaszán megkezdődött a nagy munka. A templomépítést Pavlánszky Fülöp kápolnai kőművesmester vállalkozó kezdte, Gömöri József mérnök tervei alapján. Vezető kőműves Szanyi Miklós kompolti kőművesmester volt. (…) A hívek társadalmi munkával lelkesen, és adományukkal, anyaggal járultak hozzá az építéshez. Nagy segítség volt, hogy Károlyi Mihály köztársasági elnök kieszközölte a Honvédelmi Minisztériumban a Cser-erdőben levő honvédségi lőszerraktárak lebontását és a tófalui felrobbantott, felgyújtott házak tulajdonosainak való kiutalását. Két károsult család kapott egy raktárt, amit szétszedtek és hazaszállítottak. A templom is kapott raktárt. (A templom kegyura ugyanis gróf Károlyi Mihály földbirokos volt). Sok anyag, tégla, faanyag, pala, ablak jutott minden családnak, amely elég volt a lakóház felépítéséhez. Hatalmas, 10 m-es gerendák voltak a raktárakban. Ezeket használták fel az ácsok födémnek a templomnál. (A régi templom 10 m belvilágú volt. Az új templom belvilágát a 10 m-es gerendákhoz kellett alakítani, így 9 m lett).
Téglát a mátraderecskei téglagyárból kaptunk vagontételben. A miskolci MÁV Üzletvezetőségtől kaptunk vagon-kiállítási engedélyt, mivel Tófalunak nem volt vasútállomása. Mikor egy vagon tégla megérkezett, a hívek 40-50-en rövid idő alatt kidobálták a téglát, hogy fekbért ne kelljen fizetnünk. Szekereken egy-kettőre behordták a téglát. Csodálatos összefogás volt ez a hívek részéről.
Az építkezés 1949. július 4-én kezdődött. A nagy munka előtt imádkoztunk és harangoztunk. A harangok csodálatos módon megmaradtak a robbantás ellenére is. Simon Gyula templomgondnokék elásták a kántor kertjében. Mikor konszolidálódott a helyzet, a templomtéren állványra fölszerelték a két nagyobb harangot (a kis harang megrepedt a robbantáskor).
Az első követ Bocsa János helybeli kőművesmester helyezte el a már kiásott alapba. Ezután gyorsan ment a munka. A régi templom köveit felhasználva hamarosan készen lett az alapozás. Az alapkőletétel szertartását (az alapkő a templom délkeleti sarkán van) egy főesperes végezte. Az okmányban Vágó Lajos kanonok-plébános, Smidt János káplán, Simon Gyula templomgondnok és Tarnai Béla kántor szerepel.
A lábazat is elég hamar elkészült, majd a falazás következett. Egész nyáron folyt a munka. A hívek részéről mindig volt, aki segített a kőműveseknek. Szeptember elején a téglagyár már csak úgy adott téglát, ha mi rakjuk be a vagonba. A recski állomásfőnökség adott egy vagont. Egy szombati napon negyedmagammal a déli vonattal felmentünk a gyárba (Bíró József/Rici, Farkas Tibor és Halasi Imre voltak a társaim). A 6 ezer tégla berakása soká tartott és nem tudtunk aznap hazajönni. Az éjjelt a recski állomáson, a vonatban töltöttük. Hajnalban indult a vonat, vasárnap reggel értünk haza.
Bár gyűjtési engedélyt nem kaptunk, buzgó asszonyok ennek ellenére mentek gyűjteni a templomra. Szeptember első vasárnapján egy 5 főből álló asszony- és lánycsoport Verpelétre ment gyűjteni, de a rendőrség letartóztatta őket (Simon Józsefné, Bocsa Jánosné asszonyok, Bódi Olga, Domoszlai Margit és Hutter Mária lányok). Bocsa Jánosné egérutat nyert és hazajött, jelentette, hogy a többieket elfogták. Vasárnap délután engem is letartóztattak és bezártak a verpeléti rendőrségen. Az volt a vád ellenem, hogy én szerveztem meg a csoportot és küldtem gyűjteni. Milyen az isteni Gondviselés! Abban az időben, amikor a vád szerint a gyűjtést megszerveztem volna, Mátraderecskén negyed- magammal téglát raktam a vagonba. Így elejtették a vádat, az asszonyokat, lányokat megbüntették 20 Ft-ra, vagy 2 napi elzárásra. A gyűjtött kb. 170 Ft-ot elkobozta a rendőrség.
A gyár is beszüntette a téglaszállítást. Az építés megakadt. Körülbelül másfél hónapi szünet után az Építési Minisztérium kiutalt 2 vagon téglát a Délbudai Téglagyárakból a tófalui „református” egyházközségnek. (Akkor folyt a Mindszenty hercegprímás úr pere). A 2 vagon téglával készen állt a fal. (…).
A falazás befejeztével az ácsok kezdték a tetőszerkezet elkészítését. A gerendák, szelemenoszlopok, szarufák helyrehordásában a férfiak segítettek a két ácsnak. A tetőszerkezet is elég hamar elkészült. Két gyöngyösi palázómester is megkezdte a munkát. Ez már késő ősszel lett készen. A palát a cseri lőszerraktárakból nyertük. A hívek is sokat adtak.
Éppen karácsonyra került tető alá a templom. Az Urjézus karácsonyi ajándéka. Se mennyezet, se padlózat nem volt. Mégis boldogok voltunk, mert templomunk volt. Zsúfolásig megtelt az Isten háza az éjféli misére, mert az volt az első mise, amikor a Kis Jézus megszületett. Sokan sírtak örömükben, hogy 6 év után újból templomban ünnepelhették a (Kis Jézus) születését.
1950 telén tovább folyt a belső munka. A mennyezet készült el. A recski fatelepről vettünk széldeszkát, amit már a hó alól szedtünk elő és teherautó szállította haza. Tavasszal azután a felsőpadlás is elkészült és a deszkapadlásra a kápolnai Dohánybeváltótól kaptunk ingyen salakot, amit a hívek szekereken hoztak a templomtérre. A szentély padozatát egy Tamaszentmáriára való kőfaragó készítette műkővel. A templom hajóját mozaiklappal födtük le, amelyet Bocsa János bácsi rakott le Tarnai Béláné mintái nyomán. A lapokat a hívek hordták össze.
A berendezési tárgyak közül 5 pár templomi pad a miskolci kórház kápolnájából való, ez Balogh Simon volt kápolnai káplán, kórházlelkész érdeme. 5 pár padot később Herperger Sándorné ajándékozott a templomnak, a szószék is Herpergerék adománya. A főoltár Herperger Sándor asztalos remeke. A Szent József oltárt is ők csináltatták egy kompolti asztalossal. Később az oltárképek is elkészültek: a főoltáron a Szentháromság, a mellékoltáron Szent József képe. Mindkettőt Takács István, neves mezőkövesdi festő festette. A kórust szintén Herpergerné csináltatta. Mindketten sokat áldoztak a templomra. Áldja meg őket és minden közreműködőt a Mindenható!
A torony építése Sindel Ferenc plébános úr érdeme: 1952-ben készült el, Kati Imre debreceni vállalkozó munkája. A faanyagot a felnémeti fatelepről hoztuk. (A torony építése kb. 100 000 Ft-ba került). A külső vakolat Járdán József plébános alatt készült. Ugyancsak ő festette a szentély freskóit. Majd Szenes József plébános úr rövid működése után Nagy Béla kanonok-plébános úr működése alatt kapta meg a templom a mai szépségét kívül és belül (új vakolat, csatornázás, fűtés, egyéb korszerűsítések).
Isten áldása legyen mindazokon, akik templomunkért valamit is tettek.”
Forrás: http://tofalu.hu/letoltes/2014/2014-01-07/tofalu-kozseg-kalendariuma.pdf
Kereszt
barokk kőemlék
1781
Műemléki védelem alatt nem áll
A 18. század végéig a temető a mai templom körül volt. A temetőben a legrégebbi sírok a 19. század első feléből származnak. A Krisztus-keresztet a 18. században emelték. Hasáb alakú párkányos talapzatán, sziklát utánzó háttér előtt koponya, felette egyszerű, provinciális kőkorpusz. A talapzaton évszám: 1781.
Páduai Szent Antal-szobor
kőemlék
1908
Műemléki védelem alatt nem áll
A faragott, festett kőszobor lábazatos oszlopon áll. A lábazaton felirat. Az egyszerű fehér oszlopra helyezett festett kőszobor Szent Antalt ábrázolja: barna szerzetei ruhában, tonzúrás hajviselettel, kezében a gyermek Jézussal.
Mária-szobor
templomkertben
Műemléki védelem alatt nem áll
A kis barlang hátsó talapzatában a mai napig látható a II világháborúban a németek által felrobbantott templom két volutás épületdísze.
Emese álma – Honfoglalási emlékmű
1996
alkotó: Sebestyén János fafaragó
A Honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából állíttatott a templom melletti közparkban.
I. és II. világháborús emlékmű
temetőben
A háborúkban elesett falubéliek nevét őrzik az emléktáblák.
1956-os emlékoszlop
faragott kopjafa
Heves – Művészettörténet
Római katolikus templom
Titulusa: Keresztelő Szent János születése
Gótikus előzmények, barokk
1746-67, tornya: 1771-1774
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2241; régészeti lelőhely-azonosító: 67498
Erkel Ferenc út
Építtető: Gótikus előzményekre gr. Erdődy Gábor egri püspök és Haller Sámuel kegyúr
Mennyezetfreskó: Antoine Rosier, 1759 körül
Főoltárkép: Antoine Rosier, 1759 körül
Szószék: Taller József
Heves a középkorban főesperességi központ volt, tehát értelemszerűen templommal is kellett, hogy rendelkezzen. Ennek legkorábbi említése 1203-ból való, s titulusa megegyezett a hevesi templom jelenlegi titulusával: Keresztelő Szent János. Plébániatemplomáról is tudunk, Szent Márton titulussal, első okleveles említése: 1358 (Kovács Béla Tanulmányok Hevesről, 2001 – A hevesi főesperesség a középkorban. 88.). A Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt főesperesi templomról meglétén kívül semmit sem tudunk, mert az ispáni vár helye is ismeretlen. Állhatott a várban, de a vár szomszédságában is. Védőszentjének kiválasztása utalhat eredeti keresztelő-egyház funkciójára. A településen álló Hitvalló Szent Márton tiszteletére szentelt plébánia templom román kori előzménye annak ellenére feltételezhető, hogy a barokk korban átépített templom 1969-es javításakor csak gótikus részek kerültek elő. Meglétére a templom melletti csatornaárok 2-3 méteres mélységéből 1966-ban megtalált, valaha elásott harang előkerülése és felirata a bizonyíték:
ANNO DOMINI MCCCCLXV
ISTA CAMPANA EST FACTA PER MAGISTRUM PAULUM
AD HONOREM SANCTI MARTINI CONFESSORIS DE HEVES
(Az Úr 1465. esztendejében készíttetett ez a harang Pál mester által a hevesi Szent Márton hitvalló tiszteletére) (Kovács Béla: 20. jegyzet)
Bél Mátyás (1684 – 1749), a „valamikori virágzó mezőváros (…) egykori jeles épületeinek romjai” között sorolta fel „a szilárd anyagból szépen megépített” Szent János templomot. A 15. század második felében épült gótikus templom „jelentős kőfalai” a török hódoltság után, és a felszabadító császári csapatok törököt kiűző gyújtogatása után tehát még álltak. „Ezek a templomfalak nemcsak azért figyelemre méltók, mert a város régi fényét mentették át az utókorra, hanem azért is, mert helyreállíthatók nem nagy költséggel” – folytatja Bél [Orsz. Széchenyi Kvt. Fol.Lat.3376.] (Bél Mátyás, 1968.90-91.). Ez, a jelentékeny méretű gótikus templom Rómer Flóris szerint, háromhajós lehetett. A török pusztítás utáni felújítására vonatkozó első adat 1718-ból való, miszerint a lassan benépesülő település első plébánosa, Sebestyén György kitisztíttatta és istentiszteletre alkalmassá tette [ELEgytvL. Canvis. 1819.]. Az anyakönyveket is ettől az időtől kezdték el vezetni, és rendszeressé vált a plébánosi szolgálat. A 18. században már keresztelő Szent János a plébániatemplom titulusa (s maradt azóta is), minden valószínűség szerint az egyházi hagyomány őrizte meg a főesperesi templom védőszentjének a nevét. Így 1720-ban a következőképpen írták le: „Egykori nagyszerű temploma Szent János tiszteletére van szentelve, de most már romokban van.” 1732-ben pedig: „Nagyszerű templom, a szentélyt kivéve romjaiból helyreállíttatott.” A templom méreteire vonatkozóan is maradtak fenn adatok, melyek ráillenek a mai templomra: a szentély 7 és fél öl hosszú, 6 öl széles és magas, a hajó 12 és fél öl hosszú és 9 öl széles, valamint 6 öl magas. Oltárairól is szól az egyházlátogatási jelentés: Főoltára Mária Mennybemenetelét ábrázolja, mellékoltárai pedig Nepomuki Szent János és Szűz Mária tiszteletére voltak szentelve. Három harangja volt az akkor még fa toronyban [MNL OL Mikr.f. Can.vis.1746.]. Az akkori földesúr, Szeleczky báró viseltre a kegyúri terheket [EÉrsEgyhL. Archvet. N.934.].
Újjáépítésére az 1740-es évekből vannak adatok: 1745-ben Barkóczy Ferenc egri püspök levelet írt Haller Sámuelnek, a templom építkezéseinek előmozdítása érdekében, melynek „fő inspectioját” magágak kívánta fenntartani [OL.OrczyL. Missiles. Fasc.16.]. A feljegyzések a mészvásárlástól [Primási lt. Esztergom. AE:V: no. 2101/11.B.] kezdve a Pauer Lőrinc kőfaragó részére kifizetett számlán át [OL. OrczyL Oec.fasc.5.; 9.] képet adnak a munkálatokról. Az 1767-es canonica visitatio már a megépült, szép nagy templomról tesz említést, melyet Haller Sámuel generális építtetett. Ezután készült el a homlokzathoz csatolt templomtorony, melyet gr. Haller Sámuel tábornok és Barkóczy Ferenc püspök közösen állíttatott helyre. Homlokzatához kapcsolódó tornyát 1771-74-ben építették. Az uradalom 500 forinttal járult hozzá az építkezéshez, a hevesi lakosok pedig két évre mentesültek a közmunka terhei alól [OL. OrczyL. Oec.no.45.; HemL. Közgyül.jkv.306/1772.]. Az 1772-es canonica visitatio szerint Haller Sámuel építtette a homlokzatot, a tornyot és az egész belső boltozatot 1772-ben [EÉrsEgyhL. Alsóheves esp.ker.lát.jkv.]. 1774-ben az óracsináló barátnak és az esztergályosnak fizettek a toronyóráért, s ugyan ebben az évben az új harangot is felhúzták a toronybéli helyére [OL.OrczyL. Oec.fasc.9.no.325, 95.]. A szentélyt újonnan zsindelyező ácsokat 1777-ben fizették ki [OL. OrczyL Oec.fasc. fasc. 3. no. 102.]. A templomot 1818-ban átfedték, a kórust, a hívek számának megnövekedése miatt – Orczy Lőrinc támogatásával – kibővítették, s ebben az évben rakták le a kőpadlót is. Ezeken a feljegyzéseken kívül az 1819-es canonica visitatioban a templom berendezéséről is olvashatunk: említés esik a Keresztelő Szent János főoltárról, két mellékoltárról, 14 régi és 10 új padról, a szószékről, keresztelőkútról és az orgonáról [EÉrsEgyhL. canvis 1819.].
Az 1852-es mérnöki szemle szerint az épület jó állapotban volt, teteje zsindelyezett, toronysisakja réz volt [EÉrsEgyhL. Recski plebir.].
A lakosság vallásos buzgalmának növekedését jelzi, hogy az 1940-es évekre szűknek bizonyult a templom, de állapota is erősen leromlott. A főesperesi látogatási jelentés szerint „a falak piszkosak, a padlózat gödrös, a padok rozoga tákolmányok, a főoltár korhadt és megroggyant, a szúette tabernákulum karóval van alátámasztva, a fa régi gyertyatartók dróttal vannak összefoglalva” [EFL. A.p. 1938. Főesperesi látogatás jkv.e.]. Felmerült a kibővítés lehetősége, de ezt elvetették, mivel az megbontaná a templom külső egységét. A teljes felújításra 1942-ben került sor: az 1818-ban emelt körbefutó karzatot lebontották, az orgonakarzatot kiszélesítették és új orgonát helyeztek el rajta, valamint a legújabb kutatások szerint a gótikus elfalazások feltárása is elkezdődött (2013-as szondázó falkutatások dokumentációja – Hevesi Múzeum Adattára). A további munkálatokat, gyarapodást, fejlődést megakadályozták a háborús események. A háborús károkról 1945-ben többek között a plébános – Buczkó János – a következőket jelentette: „Templomunkat a kiürítés alatt feltörték, az összes szőnyegeket, fehérneműket mind elvitték, a mellékoltárok ereklyéit feltörték, A Szentek szobrait megcsonkították, vagy összetörték, a lobogók közül többet szétvagdostak, orgonánkat leszerelték… Csak a magunkkal vitt kelyhek maradtak meg.” [EFL. A.p. 1945. ápr.9.]
Az új államhatalom nem engedte tevékenykedni a régi egyesületeket, vallásos alapítványokat, minimálisra szorította vissza az egyház kapcsolatteremtő tevékenységét, mindamellett megszűnt a kegyúri háttér, s maga az egyház is az egyébként vallásszabadságot ígérő szocialista hatalom szolgálatára szólította fel a híveket. Az egyházközség anyagi alapjainak megváltozása, állami finanszírozása kezdődött el az 1950-es években, a műemléki szempontokat is érvényesítve, melynek első beruházása a toronysisak felújítása volt. A régi mintájára újították meg [Hist.Dom.]. 1968-ban szükségessé vált a torony fagerendázatának és bádogtetejének a megújítása. A következő évben az Országos Műemléki felügyelet útmutatása szerint megtörtén az első régészeti szempontú falkutatás, melynek alkalmával feltárták az elfalazott gótikus nyílásokat (ablakrendszert) a déli falszakaszon. 2006-ban lezajlott a templom falfestményeinek restaurálása. A restaurálási munkákat Maracskó Izabella és Répássy Róbert vezették. 2011-ben majd 2013-ban újabb falkutatások történtek, hogy értelmezhető legyen a középkori és a barokk építkezésnek az egymáshoz való viszonya.
Az előre ívelt homlokzatból lesarkított rizalittal lép előre a középen álló torony. A főbejárat füles barokk kőkeretének zárókövére az 1942-es restaurálási évszám van bevésve. A régi ajtószárnyakon rokokó kovácsolt vas kilincs van. A rizalittól két oldalt négy-négy, magas lábazatra állított falpillér tagolja a főhomlokzatot. Közöttük a karzat magasságában szegmentíves, szemöldökös ablakok nyílnak, alattuk kis hegedűablak. A háromtagú golyvázott főpárkány fölött meredeken emelkednek az oromfalak, sarkaikon kis oromdísszel. A tornyon lévő karzatablak széles szegmentíves, felette ívelt szemöldök, feljebb alacsony szegmentíves világító balak, majd a felső emeleten a torony mind a négy oldalán félköríves záródású harangablakok. Az órapárkányban óra, majd magas toronysisak, lapos, hagymaidomra helyezett laternaszerű tagozattal.
Az északi főfalon a hajónak négy kétosztatú támpillére van. A homlokzattól számított második és negyedik egy-egy barokk ablak miatt megrövidítve. A harmadik és a negyedik között gótikus, szemöldökgyámos kapuzat felső része látható, helyzete feltöltött talajszintről tanúskodik. A hajóval azonos magasságú, de keskenyebb szentély északi falához egyszerű sekrestye csatlakozik. Egyszerű ablaka mellett 1969-ben keskeny, kőkeretes gótikus ablakot tártak fel. A nyolcszög három oldalával záruló szentély sarkain osztatlan támpillérek állnak. ÉK-re és DK-re egy-egy szalagkeretes, félköríves barokk ablak nyílik. A DK-i szentélyfalon a barokk ablak alatt egy gótikus ablak alsó részét találták meg, de a szentély déli falán is feltártak két hasonló csúcsíves, kőrácsos ablakot, egyiknek a rácsozata ép, halhólyag dísszel. A hajó sarkához támaszkodva kis oratórium épült, barokk ablakokkal és egyenes záródású ajtóval. A templomhajó déli oldalán is gótikus elemek sorát tárták fel. A kőkeretes barokk oldalbejárat mellett szemöldökgyámos, pálcatagos gótikus ajtó nyomai láthatók. A szentély alatt kripta, melyet 1942-ben kibontottak, majd ismét elfalaztak.
Hatalmas csehsüveg boltozatos tér, három boltszakaszos hajóval, csehsüveggel és félkupolával fedett kétszakaszos szentéllyel, a hajó Ny-i oldalán, a torony alatt karzat. A torony alatti tér kolostorboltozattal fedett, innen indul a feljárat a kórusra és a harangtoronyba. A két pilléren nyugvó falazott kórus mellvédje kidomborodó és stukkóval díszített. A hajó és a szentély boltszakaszait széles, tagolt, párkányfejezetes falpillérek és széles hevederívek választják el.
A mennyezet boltszakaszait a Kracke János Lukács köréhez tartozó Antoine Rosier freskói díszítik. A freskó üde, világos, harmonikus színhatású. A boltszakaszok ovális képtükrében a kórus felől a szentély felé haladva először (stílusosan a karzat felett), A zenélő Dávid király, majd Keresztelő Szent János pusztai prédikációja, majd Keresztelő Szent János Heródes elé állítása – újszövetségi jelenetek láthatók. A fülkékben a négy evangélista képe, a szentély mennyezetén Heródes lakomája, illetve Keresztelő Szent János lefejezése látható, melyek a 18. század második felében készültek.
A főoltár koporsó alakú sztipesze fából készült füzéres rokokó díszítéssel. Rajta rokokó tabernákulum áll, mellette két térdelő angyal, rajta Agnus Dei szobor. Az oltárképet szintén Antione Rosier festette. A rokokó keretbe helyezett festmény Jézus keresztelését ábrázolja (18. század második fele). A mellékoltárok egyszerű kő sztipeszén faragott gyertyatartók és olaj-vászon oltárképek vannak. Bal oldalon Magdolna a Megfeszített Krisztussal, barokk munka. A jobb oldalon Mária, Szignálva: A.Reiner Pinx.1765. A szószék a 18. század második felében készült, kvalitásos barokk munka: Életnagyságtól nagyobb, színezett fa Szent Kristók-szobor tartja a szószék kerek, virágkehelyszerűen kialakított, csavart levelekkel díszített, rokokó kosarát. A hátfalat XVI. Lajos stílusú díszítmények borítják, kerek hangvetőjén voluták, csúcsán Szentlélekgalamb sugárkévében. Feljárati lépcsője a templomból. Taller József pesti képfaragó munkája. Az egyszerű tölgyfa padok barokk profilúak, ülésdeszkáikat kicserélték. A kórus alatt Mária neveltetése (barokk olajkép), a sekrestyében feketére festett kereszten életnagyságúnál kisebb korpusz. Jó kvalitású barokk munka.
A római Katolikus templom műemléki környezete
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:6859
A település központjában, parkban álló római katolikus templom műemléki környezete a következő lehatárolással: Ny-on a 1470/1. hrsz. D-i, Ny-i, illetve É-i határa a 1472. hrsz.-ú telek Ny-i határáig. Ennek mentén az műemléki környezet határa eléri a Hunyadi János utat, azt É-i irányban átszeli. Az út túlsó oldalán a határ a 247. és 250. hrsz. É-i határa a Bethlen Gábor útig, ezt K-i irányban egyenesen átszelve a túloldalon a 289/5. hrsz. mentén É-nak fordul a telek határáig. A telket É-on megkerülve folytatódik a 301. hrsz. ÉK-i sarkáig, ahol az utat K-i irányban átszelve megkerüli a 786. hrsz.-ot, D-i irányban átszeli a Szerelem Alfréd utat, a 835. hrsz. és a 836. hrsz. K-i határa mentén eléri és keresztezi a Baross Gábor utat, tovább halad a 934. hrsz. és a 935. hrsz. ÉK-i határa mentén az utóbbi ÉK-i sarkáig, ahol DNy-nak fordulva eléri a Hősök terét. Itt az út középtengelyében haladva az eléri a Kossuth Lajos u. É-i folytatásában elterülő közterület Ny-i térfalát, ahol É-nak fordul 1331/1. hrsz.-ig. Itt Ny-nak fordulva a 1331/1. és a 1332. hrsz.-ok D-i határa mentén éri el az Erkel Ferenc utat, aminek középtengelyében É-nak, majd Ny-nak fordulva a kiindulási pontot.
Nepomuki Szent János-szobor
rokokó
1768
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2242
Erkel Ferenc út, templomkert
A templomtól északra állították fel 1768-ban. Anyaga homokkő. A lépcsőzetes, magas, hasáb alakú talapzaton álló Nepomuki Szent János-szobrot. A szent papi ornátusban, kezében kereszttel és fején birétummal látható. Talapzatának előoldalán kartusban az egykori felállítás évszámával. A szobrot többször átfestették. Provinciális mű.
Református templom
1895
Műemléki felügyelet alatt nem áll
A református egyházközség 1570 óta létezik a faluban. A ma álló, 1926-29 között épület templom elődje egy kis 1859-es fatornyos épület volt, amelyről nem maradt fenn ábrázolás. A református egyház fíliaként működött 1790 óta, 1859 óta anyaegyház.
Városháza
klasszicista
19. század első fele
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2240
Hősök tere
ma a Hevesi Helytörténeti Gyűjtemény kapott benne helyet
Szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes épület. A térre néző D-i homlokzatán hatosztatú tornác, sima törzsű, kéttagú fejezetes és lábazatos dór oszlopokkal. Felettük sima fríz nyugszik, majd erőteljesen profilált főpárkány, attika és lapos kontyolt nyeregtető cseréphéjazattal. A rövid oldalhomlokzatokon négy-négy szalagkeretes, könyöklőpárkányos ablak. É-i hosszoldalon 4+3+4 ablaktengelyes kiosztással, háromszögű timpanonos középrizalittal. Benne Heves város címere: hármas halmon álló kétfarkú koronás oroszlán, mely kalászcsokrot és kardot tart. Kéttraktusos belső tere átalakított. 2005-ben nyílt meg benne a város múltját és jelenét egy helyen bemutató Hevesi Helytörténeti Gyűjtemény. Az épület egyik szárnya ad otthont a helytörténeti-néprajzi gyűjteménynek, megemlékezve az alapító Hegedűs Béláról is. A másik részlegben Kő Pál állandó kiállítása tekinthető meg.
Remenyik-kúria
klasszicista
1840 körül
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2237
Deák Ferenc u. 41.
Napjainkban a Gondozási Központ működik az épületben.
Egy régebbi épület helyén épült 1840 körül. A Borovszy-féle megyetörténetben jelzett 1905-ös évszám átépítést jelezhet dr. Remenyik István birtoklása idején. Remenyik József az Önkéntes Tűzoltó Egyesület megalapítója volt, fia, István főszolgabíró. Kúriájuk utcasorban, szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős épület. Nyolc holdas park vette körül. Utcai főhomlokzatán, középen két egymás mögött álló oszlopon nyugvó klasszicista előtornáccal, háromszögű timpanonnal. Abban a Remenyik család címere. Kétoldalt három-három toszkán oszlopos tornác. Az oszlopok fölött sima fríz. Három lépcső vezet fel a tornácra, melyre nyolc tengelyben egyszerű historizáló szalagkeretes ajtók és ablakok nyílnak. Udvari homlokzatán újabb favázas veranda.
Dobóczky-kúria, Kállay-kúria
klasszicista
1842
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2238
Dobó u. 29
Építtette: Dobóczky Imre
Az Eötvös József Középiskola fiúkollégiuma kapott benne helyet
A Dobóczky családnak tisztségeik révén jelentős szerepük volt Heves életében. Az 1842-ben épített kúriájuk külsejében ma is őrzi eredeti formáját. A Dobóczky-kúria utcasorban, szabadon álló, kertes ház. Széles, téglalap alaprajzú, földszintes kúria. Nagy kontyolt tetejét pala fedi. Főhomlokzatának középtengelyében erőteljesen kiugró oszlopos tornác, a tornác előtt, a sarkokon három-három oszloppal alátámasztott portikusz. A sima törzsű oszlopok lábazattal és lapos, kéttagú fejezettel vannak ellátva. Nagy, háromszögű timpanonjának csúcsán két apró padlásablak, a timpanon közepén eredetileg címer lehetett. Kétoldalt, a tornác folytatásában, egy-egy kettős oszlop, majd egy-egy ablaktengelyes falszakasz következik. Az ablakokat kettős falpillérek fogják köze. A tornác alatt ajtók. Balra, az épület végéhez egy egyablaktengelyes, külön nyeregtetős toldalék csatlakozik, ennek oldalrizalitján íves, szecessziós vakolatdíszes oromdísz teszi még különlegesebbé ezt a nemesi lakot. A toldalék hátrafelé csak a két ablakos oldalhomlokzat közepéig nyúlik, ott lépcsős feljárata van. A hátsó hosszoldali homlokzat 1+4+2 ablaktengelyes, a négy középső ablak enyhén kilépő rizalitban van elhelyezve. A jobb oldali oldalhomlokzaton négy ablak nyílik. Valamennyi ablaka szalagkeretes, könyöklőpárkányos, de az ablaktokok már nem eredetiek. A belső térben az út felé eső oldalán folyosója van.
KÁLLAY-KÚRIA
A Dobóczky-kúriával azonos helyrajzi számon álló a Kállay-kúria. Mélyen, bent az udvarban, az út felé fésűs elhelyezésben, szabadon áll. Téglalap alaprajzú, földszintes klasszicista épület. Főhomlokzatán sima törzsű, vaskos, lábazat nélküli, kéttagú fejezetes dór oszlopos középtornáccal, amelyet az utóbbi időkben beépítettek. A tornácra jellegtelen ajtók és ablakok nyílnak, a tornác beforduló sarkaiban egy-egy kis ajtó nyílik. Az oszlopok felett sima fríz. A tornácot két-két ablaktengelyes falszakasz fogja közre A szegmentíves, rokokó jellegű kartusdíszes szemöldökpárkányos ablakok feltűnően alacsonyan helyezkednek el. Bal oldali rövid homlokzatán sima falszakasz, majd három ablak, jobb oldalán az út felé csak egy jellegtelen ajtó nyílik. Hátsó homlokzatát (valószínűleg utólagos) ajtóval áttört s négy ablaktengelyes középrizalit tagolja, illetve egy-egy vápatetővel csatlakozó sarokrész, háromszögű oromzattal. Bennük egy-egy kerek alak, homlokzataikon két-két tengelyben a többihez hasonlító díszes ablak. Lapos, kontyolt cseréptető fedi. A mai alaprajz valószínűleg az eredetileg U alaprajzú ház szárnyközének utólagos beépítésével alakult ki. A belsőben historizáló nyílászárók. Telkén egyemeletes, nyeregtetős magtár áll, a 20. század elejéről. Belső tere funkciójának megfelelően átalakított.
Radich-kúriák
klasszicista
1840-es évek, feltehetően, korábbi, 18. századi részekkel
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2239
Kossuth Lajos u. 26–28.
Hevesi Háziipari Szövetkezet központja
A Radicsoknak két – egymással szembenéző – kúriájuk volt, az egyik feltehetően 18. századi, a másik az 1840-es években épült. Radics Miklós volt a család legjelentősebb képviselője, aki Heves vármegye követeként részt vett az 1847-1848-as országgyűlésen. Tagja volt annak a száztagú küldöttségnek, akik Kossuth felirati javaslatát vitték Bécsbe, az uralkodóházhoz.
1. kúria: A nagy udvarban, a telekbelső ÉNy-i részén szabadon álló, eredetileg L alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős épület több hozzáépítéssel. A szomszéd telekre néző főhomlokzata hat vaskos toszkán oszlopos, végigfutó tornáccal hangsúlyozott. A tornác gerendás mennyezettel fedett, az oszlopok oszlopszéken állnak. Két ajtó és három szalagkeretes, könyöklőpárkányos (barokk?) ablak nyílik a tornácra. Az utca felé áll az L alaprajz rövidebb oldala, itt két oszloppal folytatódik a tornác, mely kis sarokrizalitba torkollik. Kétmenetes belső terei sík illetve csehboltozatos fedésűek, a két traktus határán egy-egy széles, padlóig futó hevederív látható.
2. kúria: A második világháború idején erősen megrongálódott ez az 1840-es években épült kúria. 1957-ben állították helyre, de az egyik sarkát egy ablaktengely szélességben lebontották, így a homlokzat szimmetriája csonkává vált. Belsejében több kisebb boltozatos szobát összenyitottak, nagyobb síkmennyezettel fedet tereket alakítva így ki. A telekbelsőben, a D-i telekhatáron, az utca felé fésűs elrendezésben, szabadon áll. Főhomlokzata a másik Radics-kúria felé néz. Háromtagú főpárkány felett cseréppel fedett kontyolt nyeregtető fedi.
Belső terei jellemzően átalakítottak, három helységben magmaradt az eredeti csehsüveg-boltozat.
Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet központja (Kossuth u. 26., tel.: 36/346-811). A szövetkezetben sok népi iparművész dolgozik, legszebb alkotásaik a kúriaépület bemutatótermében tekinthetők meg. Az udvarban található másik, felújított Radics-kúriát kiállítóhelyként üzemeltetik. A hevesi szőttes alapozta meg a város nemzetközi ismertségét.
Volt Básthy, azelőtt CSOPAKI–THORMA-Kastély
klasszicista
1840
Arany János út 62.
Építtette: Csopaki Ferencné Dobóczky Anna
Az 1900-as évek elején Básthy Ignácé volt. Kertben álló földszintes épület emeletes középrizalittal. Átépített. Főhomlokzatának közepén négy oszlopon álló előtornác van, melyet hátoldalán is négy oszlop támaszt meg. Alatta kocsiáthajtó, fölötte egyszerű vasrácsos erkély. A lapos lábazatra helyezett, kéttagú fejezetes oszlopok sima törzsűek, Az erkély mögött háromszögű, címerdíszes timpanonos, négy féloszloppal tagolt falsík, a hátsó épület-traktus újabb manzárdtetővel fedett. A kocsialáhajtó két oldalán egy-egy oszlopos fedett tornác, majd két-két ablaktengelyes épületszárny. A tornácra egy-egy felülvilágítós, félköríves záródású ajtó nyílik.
Úri kaszinó
1850-as évek
Szerelem Alfréd út – Hősök tere
Jelenleg a Polgármesteri Hivatal étkezdéje.
1909-ben így írtak róla: „A község intelligencziájának találkozó helye a Kaszinó, mely csinos és a kor igényeinek mindenben megfelelő tágas helyiségeivel a legkényesebb igényeket is kielégíti.” Az értelmiség, legfőképp a helyi zsidóság találkozó helye volt.
Piroska – villa
A 19. század második fele
Szerelem Alfréd út
Építette a jelentős hivatali rangokat betöltő Nemcsik család. Lányukról, Piroskáról nevezték el a villát.
Köves-ház
1910-es évek
Deák Ferenc út
Ma az Intézményellátó Gazdasági Hivatal működik benne.
Köves Béla gabonabizományos és kereskedő építtette. Ez volt Heves második emeletes épülete. Kifejezetten városias hatású, a homlokzat egészének díszítésmódjában klasszikus görög stíluselemeket használtak fel.
Halász-kastély
1930-as évek
Deák Ferenc út
Jelenleg Városi Gyermekház működik benne.
A helyiek Halász-kastély néven említik, de módos zsidó polgárházról van szó, melyet Halász Viktor kereskedő épített az 1930-as években. Halász Viktor foglalkozott szőlőtermeléssel, borkereskedelemmel, részvényese volt egy szénbányászati vállalatnak is. (Ezért látható az épület homlokzatán a címerében szőlő és bányászkalapács.) Építésmódja, megjelenése az úri igényességet és fényűzést fejezi ki.
Borospince
szecessziós
1910
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:9548
Kazinczy u. 3.
Kertben álló, félig földbe süllyesztett, földdel fedett borospince, trapéz alakú homlokzati falán pilléres, falsávos vakolatarchitektúra. A pince oldalági térbővületében szeceszsziós vakolatarchitektúra.
TEMETŐKERESZT
későbarokk
1793
mészkő
Évszámos, négyzetes talapzatán sziklás domb. A karcsú, magas, háromkaréjos kereszten korpusz. Krisztus feje kissé félre hajlik. Kvalitásos munka.
Hősök szobra – I. Világháborús emlékmű
1922
Szobrász: Finta Sándor
A boldog békeidők felfelé ívelő korszakát az I. világháború törte meg. 110 hevesi katona vesztette életét a lövészárkokban. A Hősök szobra melletti tér, a Templom tér, a Községháza és a korabeli piactér, ma a liget. Itt került felavatásra 1922-ben a Finta Sándor által készített, az elesettek emlékére állított szobor. A 1920-as években mellette rendszeressé váltak a tábori misék, illetve egyéb ünnepségek, például a Dalegylet zászlószentelési ünnepélye vagy a Tűzoltó-egyesület jubileumai rendezvénye. 1930-ban, Szent Imre herceg halálának 900. évfordulóján, a plébános javaslatára, Szent Imre térnek nevezték el. Az emlékművet 1996-ban újították fel.
Teknős és a Lány
1969
vörösréz-lemez domborítással
Alkotó: Várady Sándor (1920-2000), Munkácsy-díjas szobrászművész
Arany János út 41.
A strand bejáratánál
Honalapítók – pannó
1970
Alkotó: Bazsonyi Arany (1921-2011)
Városi művelődési ház előtti parkban
Galambos nő
1972
Alkotó: Tar István (1910-1971)
Zrínyi utcai parkban
Millenniumi és Trianon emlékmű
1896-1933-1996
Az emlékművet közadakozásból állíttatta a település. Az eredeti Millenniumi emlékművet 1896-ban állították. Ezt az évszámot látjuk az emlékmű főoldalán. Az egyik oldalára fölvésték az alábbi feliratot.
„Trianon
1920. jún. 4.
Nem! Nem!
Soha!”
A valószínűleg eredeti kb. másfél méteres talapzatra, mely az 1933-ban felszentelt országzászló árbocának tartóoszlopa volt, 1996-ban tették fel a Turulmadarat, Szőnyi Endre alkotását.
Zsidó mártírok emlékműve
1982 júniusában állították fel
Izraelita temető
Zsidó temetőben található a Mártírok Csarnoka, az egykori hevesi zsinagóga berendezési tárgyaival. Az emlékművet a holokauszt hevesi áldozatinak emlékére állították 1982-ben.
SZent István KIRÁLY
2001
Alkotó: Trischler Ferenc (1945-)
Fő út
Fő út melletti kis terén helyezték el Szent István király szobrát 2001-ben. A szobor avatása 2001. augusztus 20-án volt. Az életnagyságnál alig nagyobb szobor egy nem túl magas talapzaton, és egy gyeppel borított földhalmon áll.
Kő Pálról és a Hevesi Helytörténeti Gyűjteményben lévő állandó kiállításáról
Munkácsy-díjas (1975) és Kossuth-díjas (2001) szobrászművész.
Heves mellett, Perespusztán született 1941-ben. Eredeti neve Pataki Lajos majd Maczky Levente. Édesapja, Maczky Béla katonatiszt volt, aki 1956-ban kifejtett tevékenysége miatt börtönbe került. Édesanyja, Pataki Terézia cselédlány. Fiuk 1961-ben vette fel a Kő Pál nevet.
1963-1968 között tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mestere Somogyi József volt.
Művészete nem sorolható stílusirányzatokhoz. A népművészet számára természetes közeg, miközben munkáiban felismerhető a pop-art és a szürrealizmus hatása is. Konzervatív, ugyanakkor meghökkentően eredeti újító. Egyaránt használ követ és fát, bronzot, terrakottát, sokszor szokatlan ötvözetekben.
1968-ban míves kisplasztikákkal indul szobrászatának az a gazdag vonulata, amelynek legfőbb jellemzője egyfajta ízes, érzékeny, néha groteszkbe hajló, kézműves szürrealizmus. Mintha a falusi gyerekkorból hozott különös mesékből lépnének ki figurái, egy soha nem volt ország soha nem élt lakói. Korai munkáinak egyik kiemelkedő darabja az Ünnep menyecske-öregasszony párosa fényes égerfából, rézberakásokkal, mely 1974-ben pogány szépségű köztéri szoborrá nőtt, hófehér kőből, kék üveginkrusztációval – Hevesen. Már korai szobrain jókedvű, pop-artos ötletek csillannak meg, miközben habitusában hagyományőrző, hagyománytisztelő művész. Szabadon jár-kel az időben: faszobrait színesre festi, mint az óegyiptomi mesterek, néha úgy farag, mint egy középkori oltárfaragó, néha úgy, mint egy hajdani pásztorember, s néha – nagy műveltségű sculptor doctus: tanult szobrász lévén – felhasznál egy-egy gesztust a 20. századi izmusokból, anélkül azonban, hogy bármelyik stílusirányzatnak elkötelezné magát. Sajátos, kézműves szürrealizmusát 1976-ban átemeli első nagyobb köztéri munkájába: a mohácsi Történelmi Emlékhely hatalmas, festett, fém- és csontberakásokkal díszített fa sírjeleibe – ez az együttes a mai napig egyedülálló jelenség emlékműszobrászatunkban. Az életmű párhuzamos vonulata a királyok, szentek, hősök köztéri, kő és bronz szoborsora. A 80-as évektől tudatosan keresi azokat a feladatokat, amelyekben újraállíthatja az országvigyázó képmásokat. Szondi György drégelypalánki kőszarkofágja 16-17. századi magyar síremlékeket idéz. A jórészt eltűnt középkori magyar szobrászat szellemében faragja meg Géza fejedelem és István király veszprémi kő domborművét és a vatikáni magyar kápolnában magyar szentjeinek kőreliefjét. Királyszobrai közül kiemelkedik – ötvösremeknek is beillő megmintázásával – Károly Róbert „mesebeli királyfi” hangulatú gyöngyösi oszlopszobra, s III. Béla közöttünk járó, méltóságos bronzalakja Baján.
Kő Pál ma világszerte ismert művész, a 20-21. század forduló magyar szobrászatának posztmodern vonulatába tartozik, ebben több ezer éves kézműves hagyományok virtuóz folytatója. 1978-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1990 óta tanszékvezetője, 1990–1991 között docense, 1991-től egyetemi tanára, 1992–1995 között rektorhelyettese. Közel száz köztéri alkotása áll főként Magyarországon, valamint a világ számos városában Texastól Tibetig.
A kiállítás három termében a szobrászművész 125 alkotása látható: kisplasztikák, szobrok és rajzok.
Az első teremben a művész korai, az 1960-1970-es években készült, valamint családjához kötődő alkotásai kaptak helyet. Pályája elején a fa természetes anyagához ragaszkodott leginkább. Alakjait az elmesélő szemléletével láttatja, mintha azok a falusi gyerekkorból hozott különös mesékből lépnének ki, mint az ébenfa öregasszony a fekete Idő-órával, a körtefa néni az óriás mesemadárral, az Ünnep alakjai fényes égerfából, rézberakásokkal. A székre kapaszkodó, arany fülbevalókat viselő kislánnyal (Kislány arany fülbevalóval) groteszk, de nagyszerű emléket állít a küzdő, küszködő embernek. Az Anyám könyvei című alkotás faragott könyvszobrát édesanyja keretbe foglalt képe díszíti.
Az Édesapám című terrakotta szoborban a fogságból hazatérő édesapának állít emléket. Maczky Béla az 1956-os forradalomba tanúsított példamutató helytállásáért 1991-ben emlékérmet kapott.
A Chagall és én című kompozíció Kő Pál Chagall iránti tiszteletének érzelemgazdag kifejezése, a festő szürrealizmusának szobrászi ábrázolásmódja.
A második teremben a magyar történelem kiemelkedő személyiségeit megjelenítő alkotásait láthatjuk. Három dombormű ábrázolja a legfőbb magyar szenteket és vértanúkat. Az első táblán Szent Adalbert püspök Szent Istvánt bérmálja Esztergomban. A második táblán Szent Gellért püspök látható, akire Szent István rábízta fia, Imre herceg nevelését. A pogány magyarok letaszították a Kelenhegyről, melyet ma Gellérthegynek nevezünk. A harmadik táblán Boldog Özséb látható, aki a Pilis hegység remetéit maga köré gyűjtötte, és megalapította a pálos rendet. A domborművek kőből készült változatai a vatikáni Szent Péter bazilika Magyarok Nagyasszonya-templomában állnak, melyért II. János Pál pápa áldását küldte Kő Pál részére. A Történelemkönyv című alkotás Antall Józsefnek, a rendszerváltozás utáni első magyar miniszterelnöknek állít emléket. Fotón látható Károly Róbert király kecses szobra Gyöngyös főterén. A Szélhárfa a Mohácsi Történelmi Emlékhely szobor-együttesének egyik legjelentősebb alkotása. Aba Sámuel erőteljes alakjával a honfoglalás korát idézi. A magyarokhoz csatlakozó kabarok törzsfője volt, aki István király nővérét, Saroltot vette feleségül, majd 1041-ben király lett. Honfoglaló elődeink öltözetét viseli, haját varkocsba fonva. Kő Pál egyik legismertebb munkája a Szent István szobor, mely államalapító és egyházalapító királyunknak állít méltó emléket. Kőből készült változata Budán, a gellérthegyi sziklakápolna előtt áll. A Markazi Szűzanya szobor azt ábrázolja, ahogyan Szent István felajánlja Máriának a Szent Koronát, egyben Magyarországot. Felállítását a Heves megyei Markazon tervezik.
A harmadik teremben a magyar irodalom és képzőművészet jeles alakjainak szobrai tárulnak elénk: Móricz Zsigmond, a juhászbojtárból költővé lett Sinka István és pásztorbotja, Szécsi Margit, Nagy László, Melocco Miklós szobrai. Szimbolikus jelentésű művek a Verseny, a Színésznő és a Táncosnő, az Ádám-Éva, az Európa elrablása. A Judit Holofernes fejével a zsidó nép történetének egyik bibliai jelenetét örökíti meg. A művész újabb alkotásai közé tartoznak a Dinnyeszeletek. A Hárfa és a madár, valamint a Szárnykészítő című alkotásokban a művész a csontot, a fonalat és fát állítja egy kompozícióba. Az alkotásokban a csirkecsont átlényegül, jelképesen madárrá változik.
A folyosón a magyar történelem és képzőművészet nagy alakjaira emlékező alkotások tárulnak elénk: Kossuth Lajos szobra, az ezeréves egyházalapításra utaló – Géza fejedelmet, István királyt és István veszprémi püspököt ábrázoló – dombormű, valamint Aba-Novák Vilmos, Csontváry Kosztka Tivadar, Kuncz Aladár művészetét felidéző domborműtáblák.
Forrás: http://artportal.hu/lexikon/muveszek/ko-pal-147;
http://hevesimuzeum.blog.hu/2011/08/31/ko_pal_allando_kiallitasa#more3192002
Kő Pál Hevesi köztéri szobrai
Ünnep
1974
kő, üveg
alkotó: Kő Pál
Dr. Szegő Imre Idősek és Mozgásfogyatékosok Otthona parkjában, de az utcáról is látható
Az Ünnep első változatát fában faragta meg a szobrász, és rá öt évre készítette el a köztéri változatot, mely 187 cm magas.
Dr. Szegő Imre szobra
2006
Alkotó: Kő Pál
Dr. Szegő Imre Idősek és Mozgásfogyatékosok Otthona parkjában, de az utcáról is látható. Közvetlenül az Ünnep című alkotás mellett áll a volt igazgató főorvos portrészobra, amelyet szintén Kő Pál alkotott.
II. Világháború áldozatainak emlékműve
kő, bronz
1991-93
Alkotó: Kő Pál, Munkácsy-díjas szobrászművész
Hősök tere
1989-ben létrejött a településen egy Emlékbizottság, mely egy II. világháború áldozatainak emlékére kívánt emlékhelyet létesíteni. A bizottságnak több feladata is volt. Mivel közadakozásból kívánták az összeg legalább egy részét előteremteni, ezért az egyik pl. az adományok összegyűjtése és kezelése volt. A másik az áldozatokkal kapcsolatos kutatómunka, a harmadik pedig az emlékmű elkészíttetése, helyének kijelölése és az avatás megszervezése.
Pályázatot hirdettek, melyre három mű érkezett. A zsűri Kő Pál tervét javasolta a városnak megvalósításra.
Közben 1990 áprilisában pénzgyűjtésbe kezdett a település lakossága. Az emlékmű végül is több pénzforrásból készült el. Hozzájárult Heves megye, és a Képző- és Iparművészeti Lektorátus is; és természetesen a már említett Emlékbizottság. Az alapkőletétel 1991. november 1. volt. Ezen a helyen, ahol az emlékmű most áll, régen a Szovjet hősi obeliszk állt. Ezt elvitték a település alsóvárosi temetőjébe. Akadályként merült fel, hogy a Szovjet obeliszk körül ténylegesen sírok is vannak. Ezek elhelyezéséről is gondoskodott a város.
Szerelem Alfréd út emlékköve
1998
Alkotó: Kő Pál
A város központjából kelet felé vezető út sarkán áll. Emléktáblájának felirata:
Szerelem Alfréd
(1837-1894)
Kivonat Heves város képviselőtestületének jegyzőkönyvéből
„…Az érdem elismerése oly kötelesség, amely elől kitérni nem szabad… Ezért: A képviselőtestület Heves Város közössége nevében nagyságos Szerelem Alfréd úrnak a megyei út építése körüli fáradhatatlan buzgalmáért s az ott elért eredményekért köszönetet szavaz… A Bisitz féle telken bevezető megyei utat Szerelem-útnak ezennel elnevezi…”
Heves, 1889. május 19.
Helyreállíttatta Heves Város Önkormányzata
1998. augusztus 20.
Tarnazsadány – Galéria
Mezőszemere – Galéria
Tófalu – Galéria
Tarnazsadány – Művészettörténet
Római katolikus templom
Tituláris szentje: Szent Mihály főangyal
barokk
1763
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2258
József Attila tér
Építtette az Almásy család
A legrégebbi írott adat 1720 körül említi meg a település Szent Mihály tiszteletére szentelt templomát. 1732-ben a faluban állt egy fatemplom, a falu határában pedig egy korábbi, összeomlott kőtemplom [EÉrsEgyhL. archvet. no. 934.]. 1746-ban a templom állapota megfelelő volt, de vakolásra szorult. [EÉrsEgyhL. canvis 1746.]. 1762-ben a falubéliek templomuk kibővítését vettét tervbe, így mentességet kértek mindennemű közmunka alól, melyet kérelmükre meg is kaptak [HemL. Közgyül. jkv. 479/1862.]. A templom megépült, ezt bizonyítja a sekrestyeajtó felett látható 1763-as felirat. Az 1766-os canonica visitatióban is új templomról történik említés, melyet a toronnyal együtt kőből építtetett Almásy János földesúr [EÉrsEgyhL. cancis. 1766.]. Egy 1778-ból származó adat ismét arról ír, hogy a zsadányiak templomuk építése miatt mentességet kérnek a közmunkák alól [HemL. Közgyül. jkv. 174/1778.], majd 1782-ből is egy megtévesztő adatot találunk, mely szerint a templomot az Almásy család már 1742-ben felépítette és fel is szenteltette. Ennyi, egymásnak ellentmondó adat miatt a kutatás a templom felépülésére vonatkozóan a sekrestyeajtó felirata alapján az 1763-as évet veszi fegyelembe. 1810-ből részletes leírás maradt ránk a templomról: a falu közepén, magasabb helyen áll, keletre néz, a Hellebronth család kriptájába kívülről, a déli oldalon nyíló bejáraton lehet lejutni. Az Almásy család sírhelye a templomban volt. Akkor három oltáráról számoltak be, a főoltáron a Szent kereszt festett képe volt, a tabernákulum fölött Szent Mihály ezüst szobra, kétoldalt Péter és Pál apostolok fából faragott szobrai díszítették. A déli mellékoltáron Szent Mihály arkangyal képe volt elhelyezve [EÉrsEgyhL. canvis. 1810.]. Az 1852-es mérnöki szemle szerint a templom zsindellyel fedett, megfelelő állapotban lévő, de kisszerű épület volt [EÉrsEgyhL. Recski plebir.].
Egyszerű külsejű, falusi barokk templom. Nyugati főhomlokzata előtt álló tornyán a szemöldökgyámos, záróköves kőkeretű ajtó fölött faragott Almásy-címer látható. Felette szegmentíves, erős kiülésű könyöklőpárkánnyal hangsúlyozott hegedűablak. A torony sarkainál felfutó falpillér a főpárkány fölött tovább folytatódik egészen a toronysisakig. Az erőteljes kiülésű főpárkány fölött, a félköríves záródású oromfalak magasságában négykaréjos ovális ablak, feljebb a torony mind a négy oldalán félköríves záródású, szalagkeretes, záróköves harangablak van. A toronynak órapárkánya nincsen, sisakja törtvonalú gúla. A harangtoronyba nem bentről, az előcsarnokból, hanem kívülről vezet a feljárat, csakúgy, mint a kórusra. A templomhajóval azonos szélességű a félköríves záródású, két ablakos szentély, ehhez épült a sekrestye. A hajó északi oldalán egy, a déli oldalán két ablak nyílik.
A torony alatti előcsarnok fiókos dongaboltozattal fedett, innen négyszögletes, kőkeretes bejárat vezet a templomhajóba. A hajó kétszakaszos csehsüveg-boltozattal, a szentély félkupolához csatlakozó csehsüveg-boltozattal fedett. A hajó nyugati oldalán falazott karzat, melynek három kosáríves nyílását két pillér támaszt alá. A mellvédjén stukkó füzérdíszítés. A szentélyből füles, 1763-as évszámmal ellátott záróköves ajtó nyílik a csehsüveg-boltozatos sekrestyébe.
A 18. század végén, 19. század második felében készült a templom berendezése. Kiemelt figyelmet érdemel a szentély északi oldalán 1804-ben elhelyezett gr. Almásy Ignác márvány epitáfiuma. A márványtábla tetején ágyúkra helyezett zászlókkal körített, felül koronás Almásy-címer. A márványtábla felirata:
D.D.M. Excellentissimo ac Illustrissimo Domini Comiti Almássy de Zsadány & Török-Szent-Miklós Equitatus Generali Unius Legionis Equestris Ordinis Hungariae Colonello Proprietario Viro Pietate & Integritate insigni, Pace Belloque Clarissimo, post Annos LXII intermerata Fide in Statu Militari exactos Die VII. Mensis Martii MDCCCIV. Aatatis Suae LXXIX Mortuo in hac Zsadányensi Ecclesia ante altare San-Joannis Nep. Sepulto Patri pien tissimo (?) Maestae proles.
A rokokó szószék patkó alaprajzú, kosara enyhén homorított. Mellvédje középső mezejében Nepomuki Szent János domborműves alakja, kétoldalt rokokó rosaille-os aranyozott díszítés. Hangvetőjén golyvázott párkány, a csúcsán volután álló, keresztet tartó puttószobor. Feljárata a sekrestyéből nyílik. A keresztelőkút vörös márvány négyszögletes talapzatán vájatolt oszloptörzs van, ezen helyezkedik el a szürke márványból faragott, szobor nélküli kupola alakú kútház. Egyszerű barokk munka. A templom mai orgonája 1860 körül készült, Harmónium 1860 körül (Jakob Deutschmann). A falképeket Zbiskó Béla készítette 1945-ben.
A templomot az 1990-es évek elején újították fel. A belső festést 2003-ban restaurálták.
Kőkereszt
1814
Műemléki védettség alatt nem áll
templomkert
Volutás csigás rokokó talapzaton álló egyszerű kőkereszt. Felirata. 1814-1963. A templomkertben, a sekrestyeoldalában.
Kálvária
20. század eleje
Műemléki védelem alatt nem áll
templomkert
A kőből épített stációházak még megvannak, a festett, bekeretezett képek megsemmisültek, már régen ellopták. Pótlásukra nincs esély.
Az Almásy család síremléke
historizáló
Műemléki védelem alatt nem áll
templomkert
A római katolikus templom kertjében lévő obeliszk formájú kő síremlék nagyon rossz állapotban van. A síremléket kerítő öntöttvas korlátjának nagy részét ismeretlenek elvittek. A kár eszmei értéke felbecsülhetetlen. Az egész síremlék így műemléki jellegét vesztette el.
Egykori Almássy-kastély
A Heves Megye Műemlékei topográfia közlése szerint története ismeretlen. Helyi elmondás szerint még a II. világháború előtt, 1944-ben elbontották. 1955-ben már csak egy istálló állt a valamikori építményből a templom közelében. Nagyméretű, barokk épület volt, lekontyolt tetővel, benne két sor toszkán oszlop felett csehsüveg-boltozatos lefedéssel.
Tarnaszentmiklós – Művészettörténet
Római Katolikus templom
Tituláris szentje:Szent Miklós püspök
barokk
1816
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2256
Széchenyi u.
Régi feljegyzések szerint falut 1567-ben a hatvani török bég a szomszédos falvakkal együtt elpusztította, ősi templomát felégette. 1750-ben telepítette újra az egri Káptalan. A második istenház emelése 1756-ban Komáromi József kanonok nevéhez fűződik. Már az is Szent Miklósnak volt szentelve. A fából készült Szent Anna oltárát, ami a mai egyház mellékoltárául szolgál, gr. Barkóczy Ferenc egri püspök adományozta. Három harangja volt: az elsőt (középső) Szent István király tiszteletére szentelték 1771-ben. A nagyharangot 1772-ben, a legkisebbet 1773-ban szentelték meg. 1780-ban Pély fíjiális felügyelete megszűnt, Tarnaszentmiklós önálló hitközséggé alakult és egyben Hevesvezekény anyaegyházává tette Eszterházy Károly egri püspök. Első plébánosa Bednárovics József lett. Lelkipásztorkodásának ideje alatt a hívek Nepomuki Szent Jánosnak állítottak kőszobrot a községen kívül. 1791-ben január 11-én védőszentje ünnepének alkalmára a templom teljes búcsút nyert VI. Pius pápától. Ez, a viszonylag kicsi templom 1800 körül már rossz állapotban volt, ezért 1810-ben új templom építéséhez kezdtek a káptalan költségén.
1812-re készült el az új templom szentélye és a sekrestyéje, valamint egy ideiglenes fa harangláb, melybe két harangot helyeztek el. 1813-ban bontották el a régi templomot, miután az új templom elkészültéig az istentiszteleteket a sekrestyében tartották. 1816-ra a torony és a karzat kivételével a templom készen állt, így Gerliczi Bódog apátkanonok áldása után használatba vehették a hívek. Végleg csak 1818-ban szentelték fel. Főoltárát és a szószékét Fájer György egri kanonok adományozta. Az oltár Szent Faustus és Szent Iucundus vértanúk ereklyéit rejti, amelyeket a portatile-be (hordozható oltárba) gr. Barkóczy püspök helyezett be 1756-ban. A régi Szent Anna főoltárt a mellékoltáron helyezték el. Ez Victorianus vértanú szent ereklyéit őrzi, melyeket 1815-ben br. Fischer István egri érsek helyezett a portatile-be.
1845-ben került sor a templom első jelentős felújítására. Bulini Viktor kőművesmester 250 ft-ért renoválta. 1855-ben újrafedték a tornyot. 1905-ben 3250 koronáért készítette el az új orgonát a budapesti Rieger cég a hitközség költségén. 1907-ben a templom legnagyobb harangja megrepedt. A kegyuraság a saját költségén 564 és fél koronáért újat öntetett, mert a templom pénze akkor az orgona kifizetésére kellett. A soproni vállalkozó, Seltenhoffer Frigyes, 10 évi jótállást vállalt rá. Kiss Alajos egri művész festette a Boldogságos Szűz Mária képet a kisoltárra, melyért Mihály Gyula és neje 1050 koronát fizetett. Az oltárkép 1911. november 5-én áldatott meg. Ugyanők vettek a kisoltár részére 4 db aranyozott gyertyatartót 130 koronáért. 1912 őszén Kállai Borbála a prédikációszék mellett lévő régi, elavult Szent Anna kép helyébe újat festetett (vagy újjá festette?) 240 korona költséggel, Czapek Bruno budapesti festőművésszel. 1913 őszén a templom külseje egészen megújult, a tetőt nagy részben új gerendázattal és eternit palával látták el, mindezt a főkáptalan 8500 korona költséggel támogatta.
A háború utolsó évében, 1917 januárjában 2 harangot vittek el Tarnaszentmiklósról ágyúöntés céljából. Kilónként 4 korona kártérítést fizettek.
1934-ben ismét felújításra szorult a templom. A külsejét a méltóságos Főkáptalan hozatta rendbe, a belsejét pedig a hívek 500 pengős adományából festették ki, két színárnyalattal. Ugyanekkor szintén a hívek adományából aranyoztatták és festették át az oltárokat és a szószéket. Az oltárokhoz új szőnyegeket szereztek be. A templom bejáratánál lévő lomtárat kiürítették és Mária-kápolnát rendeztek be, így méltó helye lett a hordozható Mária-képnek is. A plébános-helyettes kérésére Tarnay Gyula gyöngyösi karnagy, orgonajavító 1100 Ft-ért elvállalta a templom orgonájának kijavítását, amely már használhatatlan állapotban volt. A szükséges pénzt 11 jólelkű hívő 100-100 Ft-os kölcsönök formájában bocsátotta az egyházközség rendelkezésére. A kijavított orgonát Tarnay karnagy a szeptember 17-i nagymisén mutatta be a híveknek. A második világháború idején a beszállásolt magyar, német, majd szovjet katonák és a harcok nagy pusztítást vittek végbe az egyházi javakban, de az épületek végleges kárt nem szenvedtek. A béke éveiben megkezdődött a helyreállítás, majd az 50-es évektől a modern kor kellékei kerültek be a templomba. 1951. május 13-án, Pünkösd vasárnapján gyulladt ki először az oltáron a Sanctissimum trónusa köré szerelt villanyfüzér, amelyet Nagy Joachimné készíttetett. 1954-ben a nagyhét alkalmával készült el az új szentsír, melyre a hívek olyan nagyon vártak. Az addigi egyszerű deszka-állvány helyett a Mária-oltár építményét képezték ki szentsírrá és ebben helyezték el az új Halott Jézus-szobrot. Az új szentsír megépítése a szoborral együtt 1553 Ft 20 fillérbe került.
A templom ion fejezetes lizénákkal keretelt főhomlokzatának közepén előreugró, kváderezett sarkú, kétemeletes, hegyes sisakkal lezárt torony van. Kőkeretes, szegmentíves záródású, rozettás zárókővel díszített kapuja lépcsős feljáratú. Felette tábla, felirata:
ECCLESIAM HANC IN HON.
S.NICOLAI EPPI GRATIOSE
AEDIFICAVIT V. CAPLULUM
METROPOLITANUM AGRIEN
AO MDCCCXVIII
A homlokzat két szélső faltükrében egy-egy üres szoborfülke, a toronytestben ezekkel egy magasságban félköríves záródású nagy karzatablak van. Erős kiülésű főpárkány fut körbe a templomon. A falsávokkal osztott oldalfalakon három-három félköríves záródású kőkeretes ablak van. Szentélye egyenes záródású, É-i oldalán kontyolt féltetős sekrestye.
A torony alatti karzat lent és fent félköríves nyílású. Mellvédje kissé előre domborodó. A karzat alatt baloldalt kis kápolna, jobboldalról karzatfeljárat. A két boltszakaszos hajó a háromrészes profilozott párkány felett csehsüveg-boltozattal fedett, a boltszakaszok között hevederíves választékkal. A szentély kupolaboltozatos, innen szalagkeretes ajtó vezet a boltfiókos boltozattal fedett sekrestyébe.
Berendezése nagyrészt a 18. századból való. A főoltár egyszerű, fehér, koporsó alakú menzáján az aranyozott díszítésű fehér tabernákulum fából van faragva. Korinthoszi fejezetű oszlopokkal szegélyezett ajtaján domborművű feszület, kalásszal és szőlővel – Krisztus szimbólumok. A tabernákulum golyvás párkányán puttók, kupolás tetején Agnus Dei (Isten báránya) szobor. Két oldatán egy-egy adoráló aranyozott szárnyú fehér angyalszobor térdel. A falra helyezett, fehér, aranyozott rozettákkal, levélsorral, felső részén faragott pálmaággal díszített keretben Szent Miklós püspök oszlopcsarnokban álló képe látható. Sajnos nem ismert ennek a jó kvalitású, 18. század második felében készült oltárképnek az alkotója. A mellékoltár is fehér, rokokó stílusú faragott fa. Koporsó alakú sztipeszét lángsugaras, rocaille-os dombormű díszíti. Rajta egyszerű tabernákulum és faragott, aranyozott fa gyertyatartók. A falon függő félköríves keret felső részén Mária-monogram, hajlított íves oromzata aranyozott rácsmotívummal díszített. Benne Immaculata kép a századfordulóról. A szószék melletti pillérívben a másik kis oltáron gyöngysoros talapzaton színezett, fából faragott 18. század végéről való Immaculata szobor áll. Mögötte fehér, aranyozott rozettákkal és levelekkel díszítet félköríves záródású rokokó keretbe foglalt oltárkép Szent Annát és a kis Máriát ábrázolja. Az empire szószék fehér, aranyozott levelekkel, rozettákkal díszített, alján levelekből és bogyós gyümölcsökből kialakított faragott aranyozott gömb. A középső mellvédlapján lévő aranyozott dombormű a magvető jelenetét ábrázolja. A falra helyezett, így félköríves, homorított bejárata a sekrestyéből nyílik. Tetején aranyozott puttók között a Szentlélek galambja. A keresztelőkút szürke márvány talapzatán és kannelúrázott oszlopos szárán rozettákkal díszített ovális tál van elhelyezve. Kupolás, fából készült tetőzete fehérre van festve, melyet aranyozott gyöngysoros, levélfüzér díszít. Rajta Jézus keresztelését ábrázoló fehér-arany szoborcsoport áll. A 19. század elején készült.
Kereszt
19. század eleje
Műemléki védelem alatt nem áll
A templom előtt álló szép kőkereszt Szabó Mihály plébános buzgalmának híresztelője. Újvári János gazdatiszt örökösei, Újvári Mihály és József állították, ellátva a fenntartási alappal, melynek azonban nyoma veszett.
Egy másik kereszt hasáb alakú talapzatán sziklatömbből kiemelkedő feszület, rajta pléhkorpusz. A kereszt előtt kontraposztos testtartású, felfelé néző, imádkozó Mária-szobor áll.
Római katolikus plébánia
későbarokk
1825
Pusztuló, használaton kívül van.
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2257
Széchenyi u. 26.
Építtette az egri káptalan
A településen 1771-ben épült az első plébánia. A téglából falazott, nádtetővel fedett kis épület 1800-ra már nagyon rossz állapotba került. A jelenlegi épületet 1821-25 között építette az egri káptalan, mint földbirtokos [EÉrsEgyhL. canvis. 1771. 1800, 1821-25.]. 1961-ben renoválták, közben kissé átépítették.
Szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes épület, csonkakontyolt nyeregtetővel, utcai homlokzatán enyhe kiülésű középrizalittal, négytengelyes főhomlokzattal. Szalagkeretes ablakai egyenes záródásúak. Oldalhomlokzatán két-két oromzatos ablak. Jellemzően historizáló nyílászárók, néhány barokk. Jobb oldalán félköríves tornácbejárat, udvari homlokzatán utólagosan beüvegezett kosáríves tornáccal. A D-i oldalhomlokzat előtt későbbi faoszlopos tornác, folytatásában gazdasági épület. Kéttraktusos, oldalfolyosós alaprajzú, boltozott helyiségekkel.
Nepomuki Szent János-Szobor
kőemlék
18. század
Műemléki védelem alatt nem áll
A faluban, pontosabban a település határában az első Nepomuki Szent János szobrot az 1780-as években állították. A talapzata más szobor alatt most is megvan, felállítása Tóth István és Farkas Pál buzgalmát dicséri. A ma meglévő szobor felállításáról nem rendelkezünk adatokkal. Az egész országot megrázó 1956. október 23-i események és az azt követő napok Tarnaszentmiklóson a legnagyobb csendben és rendben vonultak el. Mindössze annyi történt, hogy ezekben a napokban ledöntötték a temetőben álló Nepomuki Szent János-szobrot. Ezzel kapcsolatban hamar megszületett a mondás: „Tarnaszentmiklósról csak Szent János disszidált.” Nem sokkal később a ledöntött szobrot újra festve – 500 forintba került – visszaállították a helyére. Sajnos a kezében lévő feszület elveszett. A szent erősen átfestett szobra ma is a temetőben áll lépcsős, hajlított ívű, nagyon rossz állapotú posztamensén. A műemléki topográfiában jelzett, az 1970-es években még olvasható posztamensen feltüntetett 1936-os évszám, mint restaurálásának ideje, történetének ismeretében valószínűbb, hogy inkább 1956 volt.
Temetőkereszt
homokkő
Műemléki védelem alatt nem áll
A mai temetőt ékesítő kőkereszt Markhót János lelkészkedésének egyik évét, 1843-at mutatja. Emeltette Danderer József uradalmi gazdatiszt, a régi fakereszt helyére. Kocka alakú talapzaton magas pilléren, sziklatömbből kiemelkedő feszület, korpusszal. Provinciális munka. Felirata szerint: Ujjíttatott 1936 évben.
Szent Vendel-szobor
kőemlék
1912
Műemléki védelem alatt nem áll
Tarnaszentmiklós-Pély határában
Szent Vendel szobra a két falu közötti határon a műút mellett áll. Erősen sérült és nehezen megközelíthető. Vendel feje és karjai hiányoznak. A szentet pásztoröltözékben, vállán köpennyel, oldalán szíjon lógó kulaccsal faragta meg a szobrász. Lábai mellett már csak két erősen megkopott kődomborulat jelzi a bárány vagy kutya meglétét. A Főegyházmegyei Hivatalhoz címzett, 1913 májusában kelt levélben Perényi László lelkész a szoborállítás szándékáról tájékoztatott, és a megáldáshoz kért felhatalmazást. A szobor épségben tartására, a fenntartási alapba 40 koronát küldtek be [EFL 2843/1913.]. Özv. Törőcsik Lipótné Tóth Anna visszaemlékezése szerint a tarnaszentmiklósi Tóth István tanyája volt azon a területen, ahol a szobor áll. „A szobor állítója is a Tóth család volt, Tóth István és felesége Újvári Mária. Nem volt családjuk, öccsének volt öt gyermeke, kettőt elfogadtak örökbe. A szobor fejét jó 30 éve szándékosan törték le”. A talapzat felirata kopott, nehezen olvasható és ellentmondásos: a plébániai levélben feltüntetett Tóth István feleségeként Újvári Mária szerepel, de a szobor talapzatán Szabó Veron olvasható. Az évszám is korábbi, valószínű, hogy a megáldás előtti évben, már 1912-ben elkészült a szobor, de felállítására, felszentelésére csak 1913-ban került sor. (Császi Irén: Agria 2006.435.) Felirata:
ISTEN DICSŐSÉGÉRE
ÉS SZENT VENDEL
TISZTELETÉRE
ÁLLÍTTATTA
TÓTH ISTVÁN
ÉS
SZABÓ VERON
1912
Tiszanána – Művészettörténet
Római Katolikus templom
Titulusa: Szeplőtelen Fogantatás
barokk
1784-1788
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2259
Fő út 84.
Építtette: gr. Eszterházy Károly egri püspök
Tervezte és építette: Francz József püspöki építész
Főoltár:Pliczner János egri kőfaragó, Giovani Adami felsőtárkányi márványos, Halblechner Vencel és Mozer József egri szobrászok. 1790
Mellékoltárkép:Szikora György egri festő, 1796
Orgona:pécsi Angster cég, 1886
A hagyomány szerint Szent László király adományozta Nánát az egri püspökségnek, amely 1804-ig maradt birtokában, majd a szatmári püspökség tulajdonába került. A településnek eleinte kevés lakosa lehetett, de valamilyen templommal rendelkeznie kellett, mert 1325-ben Lowaznana mellett az Egyházasnána névalak is szerepel az írott forrásokban. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben Nánaként fordul elő, az egri püspökség 1483-1494 évi számadáskönyveiben pedig, megkülönböztetésként a többi hasonló nevű községtől, Tyzanana néven szerepelt. Ez a vidék sokat szenvedett a török pusztításoktól. Eger várának 1552-es ostroma után a település teljesen elpusztult. A török hódoltság alatti többszöri újjátelepítése nyomán azonban a falu népességét leginkább a reformátusok alkották. A falu a 17. században Török János és Kürthy Gyögy birtokába kerül, azonban hamarosan visszakapta az egri püspökség. Az 1332-ben felállított katolikus plébánia többször megszűnt, de 1733-ban visszaállították. Az itt lakó néhány katolikus 1739-től a sarudi anyaegyházhoz tartozott filiaként. Az 1767. évi canonica visitatio adatai szerint a falunak volt egy temploma, melyet még Erdődy Gábor egri püspök építtetett 1745 előtt [EÉrsEgyhL. canvis]. Ez a templom azonban elég szegényes lehetett, mert csak a szentélye készült téglából, az oldalfalai fából voltak, a teteje pedig nádból. Gróf Eszterházy Károly egri püspök idejében az elvándoroltak helyébe zömében katolikus lakosság telepedett le, az ő számukra Eszterházy Károly egri püspök 1763-ban ideiglenes vályogtemplomot emeltetett. 1776-ban bővíthették, mert ekkor fizették ki Schönich Mátyás egri asztalosmesternek annak a 16 nagyméretű ablaknak és különböző nyílászáróknak az árát, amit 44 forintért készített el. [EÉrsGazdL. 1776. évi. 297.sz. mell.].
A ma is álló templomot 1784-1788 között Eszterházy Károly püspök földesúr építtette Francz József egri építőmester tervei alapján [EÉrsEgyhL. Canvis. 1819.].
A templom építésének történetéről sokat megtudhatunk a püspöki BauschreiberFarkas János (építési felügyelő) által vezetett építkezési naplóból. Megtudhatjuk, hogy az 1784-es év végére a templom „Fundamentuma a földszínéig felépült, (és télire) három sor téglával és ismét a téglák tetején agyaggal le van fedve” az időjárás viszontagságai ellen. Ugyan ezt jelentette a tiszanánai tiszttartó is 1784. november 25-én. [EÉrsGazd.L Rel.ann. 1874. lib. 129/1. 88. 1. 188.sz.]. A következő években szépen haladtak az építkezéssel, a falak fölhúzásával. A tetőt az akkor szokásban lévő építkezési mód szerint zsindellyel akarták befedni. Ennek jelentős részét a püspökség erdeiből kellett ideszállítani. 1786 nyarán kezdődött a szervezése a zsindely beszerzésének, mely nem volt könnyű, hiszen a püspökségben más építkezések is zajlottak. 1787. november 2-án arról értesülünk, hogy még nem remélhető, hogy a kőművesmester a templom fedelét el tudja készíteni. Farkas szükségesnek látta, hogy Dobsinára utazzon új rendelést megtenni, de addig is az udvarból és tárkányi kerületből minden vörösfenyőzsindelyt Tiszanánára rendelt, hogy ott a templom fedését a tél beállta előtt meg tudják oldani. Mivel Farkas János felvidéki útja sikertelen volt, a püspök úgy döntött, hogy egy zsindellyel jól megrakott béresszekeret indít Tiszanánára. A plébános kérésére néhányan a hívek közül szekerekkel bementek Egerbe, és az egyik napon tíz, a másikon húsz szekér zsindelyt vittek a templomhoz. Ez körülbelül 80.000 db zsindely lehetett. Farkas János a fenti mennyiséget a káptalantól kapta kölcsön, és úgy látta, hogy „ez már elegendő lesz a tiszanánai templomhoz”. A zsindelymennyiség valóban elégnek bizonyult a tetőfedéséhez, és Farkas János 1787. december 28-án azt jelenthette a püspöknek, hogy „Tiszanánáról már az Átsok bejöttek s a templomot befedték s nincs többé semmi zsindelyre szükség”. A következő évben nyújtotta be Francz József a toronysisak tervrajzát. Az „A” terv bádogtetőt, a „B” terv zsindelyezést irányozott elő. Eszterházy püspök a zsindelyfedést választotta. 1788 végére az ács a templom zsindelyezésével is elkészült, s „meg is festette a templom fedelének egyik részét”. 1789-ben felhúzták a harangot a toronyba s feltették a szentélyre a keresztet. Az oltár kőfaragó, márványos és szobrászi munkáira 1790-ben adták ki a megbízást. Pliczner János egri kőfaragó, Giovani Adami felsőtárkányi márványos, valamint Halblechner Vencel és Mozer József egri szobrászok dolgoztak az oltárépítményen. [EÉrsGazd.L Rel.ann. 1874. lib. 129/7.6.1.]. 1796-ban a püspök rendelésére Nepomuki Szent János képét Szikora György egri festő készítette el. A kép elkészültekor a helyén valaha volt Szűz Mária képet a püspök átküldte a maklári templomba. A templom egyéb fő berendezéseit a század utolsó évtizedében készítették el.
1883-ban a templom épületébe belevágott a villám. Az elemi csapás szerencsére nem okozott nagy kárt. Azonban az egyházközség arra kényszerült, hogy a templom régi elavult 8 váltós orgonája helyére új orgonát készíttessen. Balla József plébános, mint az egyházközség vezetője az egri érsek hozzájárulásával 1885-ben megrendelte a pécsi Angster cégnél az új orgonát. Az új, 12 változatú hangszer 1886-ban érkezett meg, és mind szépségét, mind pedig működését tekintve beváltotta a hozzá fűzött reményeket. 1906-ban, húsz évvel később az orgonát kitisztíttatták az Angster céggel, ill. 34 ón- és 20 fasíppal egészíttették ki. A munkáért a cég 642 koronát kért. 1917-ben 320 koronáért tisztította ki és hangolta újra az orgonát Farkas Kálmán orgonaépítő-mester.
A templom épületét 1904-ben a szatmári püspök kegyúri beleegyezésével 10.000 korona költségen, majd 1937-ben 20.000 pengőért újból renoválták. 1924-ben belső festésre és díszítésre került sor. Bárány József és neje vállalta, hogy a költségeket kifizeti a mestereknek. A festést Tancsa Lajos egri festő végezte. A mennyezeti freskókat Novák Sándor és Zsille Kálmán budapesti művészek készítették. A kórus két oldalán az utolsó ítéletet, továbbá a négy evangélistát, a négy magyar szentet, a feltámadást és a Mária üdvözlését ábrázoló képek Novák Sándor alkotásai. Az elkészült munkát Török Kálmán prépost, egri főszékesegyházi kanonok áldotta meg.
1941-1942-ben a templomba bevezették a villanyvilágítást. Mivel az 1942. évi egyházmegyei zsinat előírta, hogy napközben is legyen nyitva a templomajtó, hogy a hívek bármikor bemehessenek Jézust köszönteni, az egyházközség a templomajtóba egy szélfogó ajtót rendelt. Az ajtót 2486 pengőért Papp László egri műbútorasztalos készítette el. 1943-ban a tiszanánai katolikusok Budapestről szereztek be valódi rézből készült, nemes veretű barokk csillárokat és falikarokat. A plébános és a jegyző ezeket saját költségükön vették meg, és kicserélték a régiekkel. A régi tárgyak az ő tulajdonukba kerültek.
A legelső harangról nem rendelkezünk pontos adatokkal, csak annyit tudunk, hogy 1789-ben húzták fel a toronyba. A század végén pedig egy Jusztlné nevezetű harangöntőné a régi, 12 mázsás harangot kisebbekre öntötte át. Hogy ezek száma mennyi volt, az nem ismeretes. A templom patrónusa, a szatmári püspök 1818-ban 4 új harangot adományozott a tiszanánai egyháznak: egy 12 mázsásat (egy bécsi mázsa=56 kg), egy 5 mázsásat, egy 1 mázsásat és egy kb. 30 fontnyi harangot. 1886-ban a templom 62 kg súlyú kisharangja megrepedt. A kegyuraság engedélye alapján Walter Ferenc budapesti harangöntővel egy új, 62 kilogrammos harangot öntettek. A szerződés értelmében a régi harangot beolvasztották, és a tiszanánaiak 60 forintot voltak kötelesek fizetni érte. Az új harang azonban a megállapodástól eltérően 74 kg súlyú lett, s így még 20 forintot kellett fizetni.
Az I. világháború alatt, 1917-ben a harangokat elvitték hadicélokra. A plébános tévedése miatt a temető kápolnájából is elszállították a harangokat. Ezentúl nem kísérte harangszó a temetőben az utolsó útjukra induló embereket. Az elszállított harangok összsúlya 889 kg volt, 3556 korona értékben. 1921-ben a hívek adományából pótolni tudták a hiányzó harangokat. Ekkor két újat készítettek a templom részére. De nemcsak a harangokat, hanem az orgonasípok többségét is elvitték: az 1918-as év végén 44 sípot szereltek ki a templomi orgonából, és szállítottak el hadicélokra.
Szent István megdicsőülésének 900. évfordulója, az 1938-as szentév alkalmából két új ércharangot készíttettek a templomtoronyba. A nagyobbikat az egyik hívő fizette ki, a kisebbik árát pedig Diszkó József plébános ajánlotta fel. A 277 kg súlyú nagyharangot és a 182,5 kg súlyú kisharangot a híres Szlezák László harangöntő készítette 2052 pengőért. A toronyban lévő kisebb harangok kikerültek a kápolnába, ahonnan az első háború idején elvitték az ott levőket. Ám a második háború ismét veszélyt jelentett a harangokra. 1944-ben elvitték a toronyból az 520 kilogramm súlyú, bronzból készült harangot. A szovjet katonák 1944. november 7-én a déli órákban vonultak be Tiszanánára. Azonban sem a templomban, sem a plébánia épületében nem keletkezett jelentős kár, csupán az ablakok egy része tört ki s a háború után inkább a berendezések javításával, pótlásával kellett foglalkozni. Egy héttel a bejövetel után már volt szentmise a templomban. A plébános és a káplán a helyén maradt, velük szemben a megszállók nem alkalmaztak erőszakot.
Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, a szentély felől kontyolt nyeregtetős templom Ny-i homlokzata egy toronnyal hangsúlyozott. A földszint tükörmezős és sávozott. Az egyszerű négyszögletes ajtó felett a nyújtott kórusablak fölött lapított kőszemöldök van, felette a körbefutó ereszpárkány magasságában lapított timpanon ad klasszicizáló hangulatot a későbarokk templomnak. Mögötte ívelt vonalú oromfalháromszögek közé zárt attika. A mélyített tükrökkel alakított sarokpillérek a toronytest homlokzatán négyzetes ablakot fognak közre. A torony övpárkánya fölött hasonló saroklizénák és körben négy csigás, zárköves szemöldökű harangablakok. Az órás órapárkány fölött párnásan tört, újabb bádogsisak. A templom oldalhomlokzatán szépen tagolt ereszpárkány fut körbe, a mélyített falmezőiben pedig három, magasan álló, kőkeretes, enyhe szegmentíves ablaka van. Az ívesen visszalépő, visszasarkított egyenes záródású szentélynek egy ablaka van. A szentély déli oldalán féltetős sekrestye, melynek két kőkeretes, egyszerű ablakán oválokból formált vasrács van. A templomkert kapujának pillérein Szent Péter és Szent Pál apostol egészalakos, hosszú antik lepelbe öltözött szakállas kőszobra áll (állíttatta: Isten dicsőségére emeltette Nagy Borbála, 1922).
A torony alatti csehboltozattal fedett előcsarnokból nyílik a háromszakaszos, öblös, szép arányú hajó, amelyben az első, rövidebb szakaszt az előre ívelő, csehboltozatos kórus tölti ki. Falazott mellvédjén bojt- és korong formájú stukkódíszítés. A hajó homorúan alakított faltükrös pillértörzseinek párkányáról kettőzött haránthevederek, illetve az oldalfalak mentén tölcséresen szűkülő kettőzött ívek indulnak és tartják a csehsüveg-boltozatot. A lépcsővel emelt szűkebb szentély négyszög alaprajzú, a hajóhoz hasonló csehsüveg boltozattal.
A főoltár szürke márványból készült, szarkofág alakú sztipeszén aranyozott füzérdísz található. A pillérekkel és szabad oszlopokkal tagolt műmárványozású tabernákulum ajtaját Ábrahám áldozatát ábrázoló aranyozott dombormű díszíti. Kétoldalt stukkómárványból készült adoráló angyalszobrok állnak a szögletes, csigavonalban hajlított talapzaton. Az oltáron XVI. Lajos stílusú, levéldíszes faragott gyertyatartók állnak. Az oltárépítmény a szentélyfal enyhe domborulatát követve homorú alaprajzú. Magas lábazaton álló, szürke-arany műmárvány borítású, kompozit fejezetes oszloppár között az egyik oldalon Szent István király és Szent László király magyaros illetve páncélinges viseletbe bújtatott gipszstukkó szobra áll. Szent István kezében az országalma és a jogar, Szent Lászlóéban fokos. A retabulum architrávján egy-egy váza és befelé forduló térdelő angyal figura van. Az attika zárótagozatán a Szentháromság jelvénye. Az oltárkép helyén az aranyozott, áttört oromzatú faragott rokokó képkeretében egy nagy stukkódombormű látható. Szűz Mária mennybevétele. Mária kitekintő angyalfejekkel telehintett felhőgomolyok között emelkedik a magasba. Feltehetően Mozer József egri szobrász műve.
A szószékkel szemben, a diadalív homorú falán áll a mellékoltár szürke márványozással festett fa sztipeszel. A falra függesztett oltárkép akantuszleveles, aranyozott áttört faragott oromdíszes keretbe van elhelyezve. A karingbe öltözött Nepomuki Szent Jánost ábrázolja, aki festett oltár előtt térdel, a háttérben mártíromságának helye, a prágai Károly híd körvonalai látszanak, felette rokokó bájban pompázó, rózsaszín és türkiz köntösbe öltöztetett, a képen hangsúlyosan kiemelt angyal lebeg. Az egri püspök rendeletére festette meg Szikora György egri festő 1796-ban, mely alkotója hiteles és legkvalitásosabb műve. A keresztelőkutat 1790 körül készítette Giovanni Adami és Mozer József felsőtárkányi szürke márványból. A faragott, fonadékos díszítéssel tagozott kannelurás lapított törzsén gerezdes csésze, rajta oválisan hengeres, márványosan festett fa kútház. A tetején Jézus megkeresztelkedését ábrázoló, aranyozott szoborcsoport található. A szószék a diadalív jobb oldalának homorulatában, a sekrestyéből megközelíthetően van elhelyezve. Szürke márványutánzatúra festett fa, aranyozott díszekkel. Alsó tölcsérje rozettábanvégződik, gazdag, faragott levélkoszorú díszíti kosarának alsó párkányát. A levélkoszorú fölötti aranyozott fa dombormű, témája: Keresztelő Szent János beszél a pusztában. Mozer József munkája. Szögletesen tört vonalú, hangvetőjén a Szentlélek galambja, ormán puttófejek között a törvénytáblák. A 18. század végéről maradt meg a templom búcsúengedélyező okmánya, mely aranyozott szalagcsokros dísszel ellátott faragott keretben van elhelyezve. A 18. század végéről megmaradtak az oldalfalain vájatolt volutákkal díszített tölgyfából faragott padok (2×25 db) és egyéb faragott asztalosmunkák: a XVI. Lajos stílusú fiókos sekrestyeszekrény, a kínvallatás faragott aranyozott domborművével díszített térdeplő, a falra függesztett lavabo. A liturgikus felszerelés közül kiemelendő a 18. század közepén, valószínűleg Bécsben készült aranyozott ezüst Úrmutató.
A legelső toronyóra 1907-ben készült el. Nem sokkal később ez az óra elromlott, és 1928-ban az egyházközségi tanács úgy döntött, hogy újat vesz egy budapesti cégtől. Az év végére megérkezett a toronyóra, Lendvay János óramester munkája, mely 1810 pengőbe került, és rögvest fel is szerelték. Az óraszerkezet Graham-rendszerű járattal rendelkezik, feketére festett számlapú, és arannyal bevont mutatói vannak. Hogy az óraszerkezet védve legyen a sérülésektől, készítettek hozzá egy faszekrényt is. A mai napig e toronyóra mutatja az idő múlását a templomtornyon.
2013-ban a Szeplőtelen Fogantatás Plébániatemplom felszentelésének 225. évfordulóját ünnepelték a településen. A tetőszerkezet és torony felújítására bruttó 14,5 millió Ft vissza nem térítendő, ám csak utólagosan elszámolható támogatást nyertek az évforduló alkalmából.Úgy vélték, hogy a felújított tetőszerkezet és torony megáldására a 2013. december 8-án tartandó ünnepi szentmisében kerüljön sor. Főtisztelendő Dr. Ternyák Csaba egri érsek atyát kérték fel az ünnepi szentmise bemutatására és a templom felújított tetőszerkezetének és tornyának megáldására és megszentelésére.
PLÉBÁNIAHÁZ
későbarokk
1795
Fú út 86.
A tiszanánai plébánia már 1322-1337 között fenn állt, de csak 1 garas pápai collectát tudott fizetni. Ebből következően csak kis egyház lehetett. 1763-ban szervezték meg az önálló plébániát, Kömlő filiával. A jelenlegi plébániaházat Eszterházy Károly egri püspök építtette, 1795-ben nyers téglából. Akkor Schlosser Ferenc volt a plébános, aki 1780 és 1809 között volt a hitközség vezetője. Ezután két ferences atya került a plébánia élére. Eperjessy József 1811-től 1848-ig volt plébánosa az egyházközségnek. Ő létesítette 1831-ben a római katolikus szegényházat a falu szegényei számára. A község 1804-ben az újonnan felállított szatmári püspökség birtokába jutott. A 19. század első felében a helybeli katolikus lelkész egy kis kórházat állított fel. A szatmári püspökségnek 1848-ig volt Tiszanánán földesúri joga, később már csak a helység legnagyobb birtokosa.
A plébánia földszintes L alakú későbarokk, utcai homlokzatán a+b+b+a ablakritmussal, a középső két ablak szélességében enyhe rizalittal előrelépő, mélyített faltükörrel tagolt homlokzatú lakóház. A pálcásan tagolt ereszpárkányon nyugvó sátortető palával fedett. Belő tereiben teknőboltozatos szobák, részben lebontott vagy üvegezett, hétszakaszos, dongaboltozatos árkádos folyosóval.
Szent József-szobor
barokk
18. század vége, más források szerint 1823
Faragta: Suller András, demjéni kőfaragó
A 2259-es törzsszámon védett római katolikus templom kertjében
Alul kihasasodó, szövegtükröt magába foglaló talapzatán erőteljes kiülésű, összetett négyszögletű párkányzaton kör alaprajzó posztamens emelkedik, melynek volutába hajló ion fejezetére helyezett kis posztamensen áll a szent leplekbe öltöztetett alakja. Bal kezében vándorbotot, jobb kezében a ruhátlan kis Jézust tartja. A két figura gesztusrendszere, a szakállas férfi kedvesen a gyermek felé forduló tekintete, a gyermek játékosan kalimpáló végtagjai felhőtlen kapcsolatukat tükrözi. Plébániai levelek szerint 1823-ban állították fel a vásártéren, faragója a demjéni Suller András volt. (Varga Béla szakdolgozata). Kvalitásos, szép munka.
Felirata:
JÉZUS
GONDVISELŐJE
NEK SZŰZ
MÁRIA IEGYE
SÉNEK DICSOU
SZ. IOSEFNEK
TISZTELETÉRE
SZENTELTET??
EPERJES(?) ?????
Szent Vendel-Szobor
későbarokk
kőemlék
eredetileg a vásártéren, ma a 2259-es törzsszámon védett római katolikus templom kertjében
A Szent Vendelt ábrázoló szobor jelenleg a templomkerítés egyik oszlopán áll. Pásztoröltözetben, vállán köpeny és tarisznya, oldalán kulacs. Kalapját testéhez szorítva, két kezét imára tartja. Lábainál bárányok lehettek. A szobor erősen megrongálódott állapotú, a feje hiányzik. A visszaemlékezések szerint 1956 nyarán tört le. Az egyházközségi képviselőtestület gyűléseinek jegyzőkönyve szerint Szabó József traktoros cséplőgéppel meglökte a szobrot, s ekkor tört le a fej.
Eredetileg a vásártéren állt, arccal a sarudi út felé, mert a falu katolikus részének fejőstehén csordáit arra hajtották ki a legelőre. 1956 után helyezhették át a templom kerítésére. Először a templomkerítés legszélső oszlopán volt, ahol már a magánházak kezdődtek, onnan került át a mai helyére. Császi Irén néprajzkutató adatközlője, B. Kiss János a következőket mondta: „Fejetlen a Szent Vendel szobor, volt egy olyan elképzelés, hogy rendbe hozzuk a szobrot, de nincs az egyháztanácsnak annyi pénze. Talán ez a Vendel együtt volt felállítva a Szent József szoborral, lánccal volt körülvéve.” A 20. század közepéig, a szoborsérülésig mindkét szobor a vásártéren állhatott.
református templom
barokk
1752
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2260
Fő út 219.
A török hódoltsági területeken sok esetben, így Tiszanánán is a település szinte teljes népességét a reformátusok alkották. A nánai reformátusok 1596-tól használták a középkori kőtemplomot, melyet később a Tisza áradása a folyó medrébe döntött. Állítólag még 1940-ben is láthatók voltak a romjai. A templom nélkül maradt hívek 1666-1669 között fából és agyagból új templomot építettek maguknak, amelynek használata azonban a későbbiek során igen problematikusnak bizonyult, mivel lapályos, vízjárta helyen emelték. Egy 1683-as adat szerint a települést 76 telek népe lakta, s valamennyien reformátusok voltak. A püspökföldesúrnak évente 100 forint bért fizettek, emellett gabonatizedet, vajat, ökröt, két darut és két hordó sózott halat adtak. Lelkész hiányában a lelkészi teendőket az iskolamester látta el. Az Eger felszabadításáért 1686-87-ben folytatott csatározások során lakóinak nagy része elmenekült. 1693-ban az „örökös nánaiak” csak 12-en voltak. Mivel 1711 után a népesség ugrásszerűen növekedett, a század közepére a tiszanánaiak számára a már említett templom szűknek bizonyult. A község református lakosai 1750. május 15-i keltezésű beadványukban kérték a Mária Terézia királynőt, hogy a régi, csaknem összedőlő és árvizeknek kitett helyen lévő templomuknak megfelelőbb helyen történő újraépítését engedélyezze [Ráday il.Arch. Agentiale. Coll.Instantiarum. tom. II.p.34.]. Kérelmük szövege a Vármegyéhez is beadásra került: „Hogy eddig is régi templomocskánk, mely ennek előtte előttünk élő atyáink által circiter 86 esztendőknek előtte csupa fábul és földbül építtetett, hogy lerogyott, azon mind magunk eléggé csudálkozunk. Mivel oly lapályba vagyon építve, hogy minden esztendőkben a vizeknek áradása szintín a tövéig szokott lenni, mely miatt gyönge fundamentuma annyira megromlott, hogy ippen csak összedûlőben vagyon. Máskín a lakosoknak sokaságához igen kicsiny is, mert az isteni szolgálatra egybegyûlő népnek harmada sem fér kicsiny templomocskánkban …csak fábul és földbül építtendő templomocskánkat más valamely szárazabb helyen építtetni kegyesen megengedni vagy ha azt nem lehetne, csak ezt a régit is azon helyén népünknek számához megnagyobbétani.”
A helytartótanács rendeletére a megye ismertette a templom állapotát és a tervet: a régi hét és fél öl (a 18. században 1 magyar öl=1,9 m) hosszú, három és fél öl széles, másfél öl magas. Sövényből és sárból van építve. Mint az ajtófélfába vésett feliratból kiderült, 1666-ban, a török iga alatt, az akkori földesúr engedélyével épült. Az újat 14 öl hosszúra és 6 öl szélesre tervezik. A réginél szárazabb, magasabb helyre kívánják építeni, ahol a vízáradás nem éri el. A régitől 131 lépésre tervezik és akkorára, hogy ezer ember befogadására legyen alkalmas. Fundamentuma legyen kőből, fala is egy láb magasságig, följebb nyerstéglából, zsindellyel fedve, kívül-belül vakolva.
A királynő 1751-ben megengedte az új templom felépítését. Ha az új hely, alkalmasabb hely, száraz, akkor a régi anyagból legyen, de ha nedves, akkor kőfundamentummal épüljön [HemL. Közig.iratok 1750. 49.48.]. Feltehetően a középkori templom falainak részbeni megtartásával építtette a református lakosság.
Az 1767. évi kánoni jegyzőkönyv szerint a templom végül is 1752-ben épült föl kőalapon vályogfallal (nyers téglából), haranglába azonban fából készült [ EÉrs.EgyhL. canvis.]. Stílusa barokk, 1000 férőhellyel. Azért épült vályogból, mert a római katolikus uradalom nem adott téglát az építéséhez. A templomot, amely a kora ellenére a mai napig jó állapotban van, 1833-ban átépítették, majd 1867-ben építették rá a 31 méter magas nyugati homlokzati tornyot. A 12×30 méteres belső terében az északi oldalon végigfutó fakarzattal együtt ma 1500 ülőhely van benne, s ezzel a Tiszáninneni Református Egyházkerület harmadik legnagyobb befogadóképességű temploma. Nagy eredménynek kell tekintenünk ezt az építkezést, hiszen ebben az időszakban sok helyen a már meglévő épületeiket és intézményeiket sem tudták megtartani a református hitközösségek. A dunántúli egyházkerület reformátusai pl. 150 templomot veszítettek el ekkoriban. Nyilván a hívők nagy száma indokolja, hogy Tiszanánán új templom építésére is lehetőség nyílt.
A templom keletelt. Nyugati homlokzati tornya alatt egyenes záródású bejárata kiemelt falsíkok között nyílik. Fölötte szegmentíves ablak, s vele egy magasságban a homlokzat két oldalsó faltükrében vele megegyező másik két ablak nyílik. A vázával díszített oromfal-háromszögek fogják közre a toronytestet. A visszasarkított torony emeletén mindegyik oldalon egy-egy fekvő téglány alakú harangablak van. Órakörös toronypárkányában nincsen óra, felette áttört, párnás, laternás bádogsisak. A déli oldalhomlokzatán öt szegmetíves ablaka és hullámvonalas oromzatú nyeregtetős előcsarnoka van. A nyolcszög három oldalával záródik, rajta ablak. Palatetetővel fedett nyeregtető.
Síkfödémes hossznégyszögű hajójának nyugati oldalán csehboltozattal fedett karzat. Orgonáját 1894-ben készítette Angster József. A hajó északi és keleti oldalán faszerkezetű karzat. A belső tér keleten poligonális záródású. Síkmennyezetes fedésű. Berendezése empire, festett fa padok és szószék: 19. század közepe (a 19. század végén került ide, másodlagos elhelyezésben).
Felszerelése közül iparművészeti értéket képvisel az 1761-es évszámú talpán beütött B. P. mesterjeggyel ellátott vert ezüst, vésett cizellált Úrvacsorakehely és a 18., valamint 19. század közepéről való hímzett úrasztalterítők.
temetőkápolna
titulusa: Szent József
historizáló
1895
Helyi műemléki védelem alatt áll. KÖH azonosító: 6191
Széchenyi út
A Balla testvérek (Ferenc és János) 1894. június 21-én keltezett levelükben engedélyért folyamodtak az egri érsekhez, hogy elhunyt testvérük (Balla József tiszanánai plébános) iránti kegyeletből a temetőben Szent József tiszteletére egy kápolnát emeltethessenek. A kápolnát a hívek használatára, a sírboltot pedig a Balla család temetkezési helyének szánták. Az engedélyt megkapták. A Balla testvérek által építtetett kápolna 12.000 forintért egy év alatt készült el. Fenntartásához a Balla testvérek egy alapítványt is létrehoztak, melynek alaptőkéje 1000 forint volt. A kápolna két harangját 1894. december 10-én, magát a kápolnát pedig 1895. június 10-én áldotta meg Újhelyi Lajos alesperes. Az eseményről az Egyházmegyei Közlöny is beszámolt: ”A megáldási szertartást Újhelyi Lajos tiszáninneni alesperes, sarudi plébános úr végezte a kerületi és a szomszéd lelkészek részvétele mellett, nagy számú intelligencia és a helybeli és a közeli községek megszámlálhatatlan sokaságú hívő népének jelenlétében. (.) a szentbeszédet Nyizsnyai Iván teológiai tanár úr tartotta a feltámadásról, melynek hatása a hallgatók arcáról volt olvasható. (…) e kápolna méltó emléke az elhunytaknak, szép jele az élők szeretetének, tanúbizonysága a Balla család vallásosságának, s ékesen szóló hirdetője azon hitágazatnak. mely oly vigasztalóan ragyog le a szentély diadalívéről: »Feltámadunk«..” A tiszanánaiak a kápolnát és környékét mindig rendben tartatták egy felfogadott gondozóval. Amikor a falu katolikus templomában tatarozás és felújítás volt, akkor a kápolnában tartották a szentmiséket, ill. némely alapítványi misét is itt mondott el a mindenkori plébános. A századfordulón a Balla testvérek a kápolna elé egy kőkeresztet állítottak fel, mely jelenleg is áll. 1934-tõl kezdve az egyházközség évi költségvetésében gondoskodott a kápolnáról. (Forrás: Tiszanána évszázadai, 2011. 93-94. Szerk: Makai János)
A 15 méter hosszú, 6 méter széles, 20 méter magasságú tornyos kápolna sárga és piros klinkertéglákkal burkolt építmény a temető közepén áll. A torony sisakja bádoggal, a kápolna teteje palával van fedve. Valószínűleg valami régebbi kápolna romjaira vagy azokból épülhetett, mert a tornyon egy kör alakú, faragott kő ablak látható, ami idősebbnek tűnik. A hajója nem boltozott, hanem díszgerendázott. A hajó két oldalán Jézus és Mária monogramokkal díszített két ablak található. A kápolna fala belül festett. A szentély falán a Feltámadást ábrázoló falképet, valószínűleg szekkót találunk. A titulusnak megfelelően a másik falkép Szent Józsefet ábrázolja. A vasgerendákon nyugvó kórusra vas csigalépcső vezet fel, ott található a 4 váltós Angster-féle orgona. A kápolna alatt kripta van, ebben gyakran áll a víz, és sajnos a kápolna lábazatán is néhol salétromosodás figyelhető meg. Ezektől eltekintve az épület szép, jó állapotú. Körülötte régi sírkövek vannak a földbe állítva – ezek alatt valószínűleg sírok nincsenek, talán a régi temetőből gyűjtötték ide őket.
I.világháborús emlékmű
1924
Alkotó: Pásztor János
1922 nyarán kezdődtek meg az első világháborús emlékmű felállításának előkészületei. A főjegyző a hősökhöz és a községhez méltó monumentumot javasolt és felhatalmazást kért, hogy a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság ellenőrzése mellett emlékművet terveztessen, amelynek költségeit az 1923-25-ös költségvetésből kívánták biztosítani. Egy év múlva be is mutatta Pásztor János tervét és a szerződést, de emlékeztetett, hogy az alkotást adományokból kell felállítani. Helyének a piactér egyik parkosított felét javasolta, a testület pedig elfogadta, és egy 5 főből álló bizottságot alakított.
1924 októberében készült el az a szobor, melyet a tiszanánai hívek az I. világháborúban elesett hősök emlékére emeltettek. Október 26-án a rossz időjárás ellenére is sokan voltak, amikor leleplezték a háborúban elesett 175 katona emlékszobrát. A plébános tábori szentmisét tartott a szobor melletti sátorban. Vitéz Suba Pál tiszanánai születésű lelkész, az elesett hősök gyermekkori játszótársa és későbbi bajtársa pedig felemelő beszédet mondott ebből az alkalomból. Amikor felavatták az emlékművet, az egyik képviselő azt javasolta, hogy a szervezés és az avatás érdekében végzett munka elismeréseképpen a közgyűlés nyilvánosan mondjon köszönetet Vedlik Bélának és a református lelkésznek, aki az ünnepi beszédet mondta. A főjegyző az érdemet a községnek és munkatársainak tulajdonította, és úgy vélte, hogy a tiszteletest is a község szeretete és hazafias lelkesedése vezette. (Forrás: Tiszanána évszázadai, 2011. 52.Szerk: Makai János)
Felirata:
A hazáért
elesett hőseinek
emlékére emelte
tiszanána község
hálás közönsége
1914 – 1918
II. Világháborús emlékmű
1989 (2007)
Alkotó: Den Barsbolt
Hősök kertje
1987 novemberében a hozzátartozók fogalmazták meg igényüket, hogy szükség lenne egy emlékműre, ahol a távolban elesett és eltemetett hősökre helyben is emlékezhetnek. A kezdeményezést akkor a Hazafias Népfront vezetése karolta fel, de az emlékmű felállítását mégis csak a háborús elesettek hozzátartozóinak 500.000 forintos adománya tette lehetővé. A Magyar Képzőművészeti Lektorátus segítségével a Magyarországon tanuló mongol származású képzőművész, Den Barsbolt kapta a megbízást az alkotás elkészítésére. A kivitelezést amerikai művészbarátja és helyi, tiszanánai mesterek segítették.
Az avatásra 1989. május 13-án került sor. Azóta minden év január 12-én, az Urivi Áttörés napján tiszteleg a falu a hősök emléke előtt.
2006 őszén ismeretlen tettesek megcsonkították a magas eszmei értéket képező képzőművészeti alkotást, az emlékműre felhelyezett, az elesettek, áldozatok neveit tartalmazó 24 bronztáblából 12 darabot eltulajdonítottak. 2007 decemberében Víg Zoltán, egy egri székhelyű cég tulajdonosa – miután megismerte az emlékmű történetét és látta, hogy az adománygyűjtés nehézségekbe ütközik – úgy döntött, saját költségén helyreállítja az alkotást. Az emlékmű másodszori avatására, és a Donnál elesett tiszanánai hősökre való emlékezésre 2007. január 12-én került sor a Hősök Kertjében.
Forrás:http://www.tisza-to.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=4173&Itemid=54
fuvolás
2002
Alkotó: Tréfás Miklós
a Fő út és a Bem József út sarkán álló ház falán
Egy, a 18. században keletkezett helyi legenda szerint a katolikus templom építője, János mester, reménytelenül ostromolta szerelmével a szépséges tiszanánai Ilonkát. Egy nyári estén Ilonka és János együtt ült a szobor alatt. János szerelmet vallott a lánynak, miközben az angyalka fuvolája egyszer csak megszólalt, amire Ilonka ellenállása megtört. Boldog házasságok sora köttetett azóta e hagyomány jegyében.
Ennek a régi szokásnak az újjáélesztésére állíttatta a barokk puttókat idéző szobrot Tiszanána, dr. Tóth József polgármester vezette képviselőtestülete 2002. július 31-én. Terv: Tréfás Miklós grafikusművész.
A KŐ
750. éves emlékszobor
2011
Alkotó: Tréfás Miklós
A református templom melletti téren került felavatásra a település 750 éves fennállását szimbolizáló emlékkő, amelynek alapja a gyöngyössolymosi bányából érkezett. Demeter András, a Heves Megyei Kormányhivatal vezetője és dr. Tóth József polgármester leplezte le az alkotást, amely hullámokat stilizáló, mívesen csiszolt ornamentikájával a hit, remény, szeretet hármas hullámát forrasztja össze, s tartja fönn e földet. Fölötte a fölirat: 750 év az Úrban árban. A hullámverés mozgalmas ritmusa azt szimbolizálja, hogy a Tisza többször elpusztította ugyan ezt a falut, de néhány emberrel és az égiek segítségével mindig képes volt újraszületni. Csak az egyik része készült el a kompozíciónak. A reformáció ünnepére tervezi a művész Kálvin János teljes alakú szobrának kivitelezését, miután a teret a nagy reformátorról tervezi elnevezni az önkormányzat.
Forrás: http://www.heol.hu/heves/kultura/a-muvesz-istennek-es-a-kozsegnek-ajanlja-alkotasat-398772
Tenk – Művészettörténet
Gyulai, majd Papp-Szász urasági kastély
jellege barokk
lebontották
Egykor a Gyulai, majd a Papp-Szász család birtokában volt. Az 1953-54-es évben bontották le. A Heves Megye Műemlékei topográfia egy fénykép nyomán a félig lebontott épületről a következőket tudta még leírni. A középaxisban emeletes, toronyszerűen alakított épület, amelynek bal oldalán lévő L alakú szárnyát már korábban lebontották. A középaxis emeletes építményének földszintjén szegmentíves, keretelt kapubejáró, egykorú barokk ajtószárnyakkal, középen gyalogkapuval. Az övpárkánnyal és a sarokpilaszterekkel tagolt toronytest homlokzatán egy könyöklőpárkányos, félköríves záródású ablak volt. A tornyot két síkban megtört francia pavilontető fedte. A földszintes szárnyépület L alakban hajlott hátra, ennek homlokzatán öt ablaknyílás volt, melyek között középen kis ajtó nyílott. Tőle jobbra két elfalazott, szalagkeretes ablak volt. A beforduló szárny homlokzatán kilenc ablak volt.
Volt Papp-Szász kúria
Késő-klasszicista, neoreneszánsz
1870 körül
Polgármesteri Hivatal
Földszintes lakóháznak épült. Homlokzatán sarokarmírozás és fugázás, középen hat toszkán oszlopon nyugvó tornác, kecses timpanonnal. Oldalhomlokzatán a főhomlokzatéhoz hasonló szalagkeretes ablakok. Egyszerű körbe futó lábazata van. Fedése palatető. A két menetben futó helységek síkmennyezetesek.
Római Katolikus templom
Titulusa: Jézus Szíve
1985
tervezte: Sáhó László építészmérnök
Az 1947-es önállósodást követően a település lakói hét évtizedig tartó templomépítési kísérleteit követően 1984. május 13-án került sor a templom alapkő letételére. A helyi hívek adományai mellett több község hívei is hozzájárultak az építési költségekhez. A jelentős anyagi támogatás azonban Tajthy László (1981-1996) erdőtelki plébános levelezése nyomán érkezett az egyházközséghez. A terveket a budapesti Sáhó László építészmérnök készítette. A tenki templomot a tervezetnél korábban, 1985. október 25-én szentelték fel Jézus Szíve tiszteletére, így ezért tartják a búcsút júniusban.
Tenki Madonna
bronz köztéri szobor
160 cm
2000
Alkotó: Józsa Lajos szobrászművész
A Millenniumi emlékpart kertészeti dísznövényekkel, fenyőkkel beültetett parkjának közepén állt 2010 februárjáig ez a bájos női szobor. Dél-Heves egyik legszebb női szobra. Ekkor máig ismeretlen tettesek ellopták. A bronz anyagú és márvány talapzaton álló szobor kivitelezéséhez az önkormányzati források mellett számos adomány is érkezett. Tenk egyetlen szobra hamarosan a község jelképévé vált, s a bájos nőalak nem csak a helyiek, de a településen átutazók elismerését is elnyerte. A szobor újjáöntését tizenegymillió forintért vállalná Józsa Lajos, a Madonna alkotója. Ennyi pénze viszont nincs az 1200 lakosú település önkormányzatának. A szomorú, de még inkább elszörnyesztő esetről álljon itt ismétlésként a következő hír az alábbi honlapról: http://kaptarko.hu/helyivedett/tenk_milleniumiemlekpark
„Tenk község belterületén, a 31. számú főút és a települést Erdőtelekkel összekötő út kereszteződésénél az utak egy valamivel több, mint 3000 m2 területű, megközelítőleg háromszög alakú területet fognak közre. Ezen a „zöld szigeten” került kialakításra a millenniumi emlékpark. A park növényzetét túlnyomórészt kertészeti dísznövények teszik ki, a cserjesorral körbeültetett gyepes térszínt tuják, fekvő tuják, cukorsüveg fenyő, fenyők és virágos növények tarkítják, teszik színesebbé. A park kultúrtörténeti és táji szempontok alapján tekintve azonban rendhagyóbb. A park központjában található millenniumi emlékmű mellett további ember alkotta művekre figyelhet fel az erre tévedő, mint például egy tekerős kút, vagy egy szépen felújított, pompás formát mutató öreg tűzoltó szerkocsi. Megannyi egyedi tájérték egy helyen, egymást mégsem elnyomva. A park értékén pár éve még tovább emelt egy kiemelkedő alkotás, a gyepen, virágokkal körbeültetve mindmáig egy márvány talapzatra lehet figyelmes az arra járó. Ezen a talapzaton állt mintegy 10 éven át Tenk első köztéri szobra, Józsa Lajos szobrászművész alkotása, a Tenki Madonna. A korsót tartó fiatal női bronzalakról úgy tartották a helybéliek, hogy hosszú és boldog házassága lesz azon ifjú pároknak, kik előtte fényképezkednek – kedvelték is az alkotást ezért. A mintegy 160 cm magas és közel 300 kg-os bronzszobrot 2010 februárjában lopták el ismeretlen elkövetők – üres talapzata a parkban azóta várja visszatértét. Az utakkal körbevett zöld park egyben szigetszerű pihenő- és élőhelyként is szolgálhat rovaroknak s madaraknak egyaránt. Az emlékpark szabadon látogatható, a pihenést kihelyezett padok teszik kényelmessé.”
II. világháborús emlékmű
Millenniumi emlékpark
1956-os emlékmű
Millenniumi emlékpark
Tarnaörs – Művészettörténet
Római katolikus templom
Tituláris szentje: Szent Miklós püspök
barokk
A középkori templomot 1723-ban, 1746-ban és 1754-ben megújították, 1789-ben átépítették
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2255
Átépítésére és bővítésére br. Orczy Lőrinc kegyúr költségén került sor
Erzsébet út 11.
Oratórium falfestményei: Huszár Ferenc
Mellékoltárkép: Kovács Mihály, 1855
Orgona: Országh Sándor, 1869
Oklevelek tanúsága szerint Tarnaörsnek már 1332-ben volt plébániája. A török elvonulása utáni első összeírás 1696-ban a katolikus kőtemplomot elhagyottnak jelzi. 1720 körül a középkori építésű Szent Miklós kőtemplomot felújították. 1732-ben Erk fíliája, azaz leányegyháza volt, belső felszerelés nélkül [EÉrsEgyhL. archvet.no.934.]. 1746-ban „jó állapotban” van, de teteje beszakadozott, ezért a tarnaőrsi plébános 1748-ban 200 forintot kért és vett fel a templom helyreállításának költségeire Orczy István földesúrtól [OL.OrczyL.Possess.Örs.Elpusztult iratról elenchus.no. 37. p.127.]. Mint a legtöbb középkori templom, ez is kelet-nyugati tájolású volt, bejárata nem az 1700-as évek közepén már álló barokk kastély, hanem a Tarna felé nézett.
A Borovszky-féle megyetörténet 1754-ből egy barokk templomról tud, de ennek építéséről írásos adataink nincsenek. 1766-ban azonban egy Szent Miklós tiszteletére szentelt szép templomról olvashatunk a canonica visitatioban, melynek három oltára, kőkarzata, és boltíves sekrestyéje van, harangja azonban még egy fa toronyban van elhelyezve [EÉrsEgyhL. canvis.1766.]. A három oltár azt mutatja, hogy a kis középkori templomot, melynek 1746-ban még csak egy oltára volt, átépítették és kibővítették. A középkori kora-gótikus templomnak a barokk átépítés következtében a kőbordás keresztboltozatú szentélye azonban fennmaradt, mint az új templom oldalkápolnája. A fatorony viszont egy, a mai épületet megelőző állapotra utal.
1783-ban az egyházi elöljárók igyekeztek Orczy Lőrincet rávenni, hogy támogassa az új templom felépítését: „ad aedificationem Ecclesiae in Örs”. 1784-ben az örsi bíró kért tőle építőanyagot a templom újjáépítéséhez [OL.OrczyL. Possess. Örs. 73-74. Elpusztult iratokról elenchus. no.37.p.176/1-2.], 1788-ban pedig a boconádi esperes sürgette Orczy Lőrincnél az örsi és erki templom bővítését [u.o.96.]. A felsorolt adatokból arra következtethetünk, hogy a templom mai alakjában csak ezután, 1789-ben készült el.
A tarnaőrsi egyház 1810-ben Erk fíliája, de kegyura, az Orczy család, bőségesen gondoskodott róla. 1812-ben „Szent Kereszt tiszteletére szentelt, szilárd anyagból épült főoltára a Megfeszített (Szent Kereszt megtalálása), mellékoltára Szent Miklós püspök tiszteletére épült.” Az újjáépített templomban a kegyúr áthelyeztette a névadó szent oltárképét a középkorból megmaradt templomrész mellékoltárára, ez azonban egyházjogilag nem változtatott a tituluson. 1813-ban ismét azt írták róla, hogy „Szent Miklós tiszteletére építette báró Orczy István és Lőrinc”. A templomhajó sekrestye melletti, a hajótól elválasztott részét temetkezőhelyül jelölték ki, ugyanis a templomnak nincsen kriptája. Ide temették Orczy Lőrincet, aki 1789. július 28-án hunyt el Pesten. A templom hajójában a család címerével díszített márványtáblába vésett latin szövegű felirata őrzi emlékét. 1821-től nem temetkeztek belé, mert új családi temetkezőhelyet építtetett a kegyúr [EÉrsEgyhL. Alsóhevenesi esp.ker.lát.jkv.] – írták az esperesi látogatási jegyzőkönyvek.
Az 1819-es canonica vistatio pontos és részletes jegyzőkönyve örökítette meg a templom hitelesnek elfogadott építési idejét, az 1789-es évet. Az előző leírásokkal ellentétben van kripta a szentély alatt. Az épületnek boltozott kőtornya, sekrestyéje és afölött oratóriuma van. [EÉrsEgyhL. csancis. 1819.]. A főoltárt Orczy László állíttatta fel, aki 1750-1807 között élt.
Az 1852. évi mérnöki szemle jó állapotú épületként írta le [EÉrsEgyhL. Recski plebir.]. Felújításon 1959-ben esett át.
A templom nagyon egyszerű, későbarokk, D-i homlokzata középtornyos. Főhomlokzatán a kosáríves záródású kőkeretes kapu fölött az enyhe rizalittal előre lépő toronytestben nagy szegmentíves, könyöklőpárkányos karzatablaka van. Mellette a homlokzaton egy-egy nagy falfülke. Az egytagú barokk főpárkány fölött a hajótető magasságában háromszögű oromfalak támaszkodnak a toronyhoz. Az alsó toronyszakaszban egy szegmentíves, keret nélküli, a felsőben félköríves záródású könyöklőpárkányos harangablak van. A széles, órák nélküli órapárkány felett kis gúlasisak koronázza a tornyot. A keleti oldalon, a templom hossztengelyére merőlegesen áll a középkori templom alacsonyabb, egyenes záródású szentélye, armírozott sarokkal, zárófalán kis, négyszögletes, élszedett, kőkeretű gótikus ablakokkal. Főhajójának oldalán látható a befalazott kosáríves középkori bejárat nyoma. A templom szentélye a hajóval azonos magasságú, de keskenyebb. Ívelt vonalban kapcsolódik a hajóhoz, zárófala egyenes, lesarkított, nyílástalan. A hajón és a szentélyen egy-egy ablak nyílik. A nyugati oldalhomlokzathoz csatlakozik a négyszögletes alaprajzú sekrestye, füles keretelésű rojtdíszes bejárattal, fölötte síkmennyezetes oratóriumal.
A torony alatti előcsarnokból kosáríves átjáró vezet a párkányfejezetes falpillérekkel alátámasztott, kosáríves csehsüveg-boltozatos, két boltszakaszon hajóba. A karzat mellvédje enyhén ívelt, fölötte dongaboltozatos térben van elhelyezve az orgona. A szentély szintén csehsüveg-boltozattal fedett, apszisa kosáríves alaprajzú. A kora-gótikus, régi kis templom megmaradt szentélye kereszthajószerűen épült be a későbarokk templomba, csúcsíves, lapos, kerek záróköves bordás keresztboltozattal fedett. Kis ablakát belül Szent Miklós képe takarja el. Szemben vele, a másik oldalon, füles, rojtdíszen keretelésű sekrestyeajtó, kétoldalt két nagyobb, copf rácsos ablak.
A 19. század eleji kovácsoltvas szentélykorlát művészi kivitelű ajtószárnyait BLO monogramos Orczy-címer díszíti.
Az oratórium falképei az 1700-as évek második felében készültek: feltehetően Huszár Ferenc egri képíró művei: Szent József a gyermek Jézussal, Szentháromság, Szent György és Szent Borbála. A főoltár koraklasszicizáló edikulaszerő építmény. A koporsó alakú sztipeszén lévő XVI. Lajos stílusú tabernákulum vörös márványból készült. Az oltárépítmény átlósan állított korintizáló fejezetes oldaloszlopait erős kiszögelésű párkányzat koronázza, tetején egy-egy fehér stukkóangyal térdel. Fogrovatdíszes háromszögű timpanonjában aranyozott sugaras istenszem. Az oltárkép helyén nagyméretű feszület van, aranyozott korpusszal. Az egyszerű, közepes kvalitású szószéke a 18. század végén készült. Patkó alakú, kissé homorított kosarának alját fonatos koszorúmotívum, kerek hangvetőjét pedig rojt- és levélmotívum díszíti. Az alacsony, sokszögű pilléren álló keresztelőkút ovális, gerezdes tálja vörös márványból készült. Magas, XVI. Lajos stílusú díszes fedőjén Jézus keresztelését ábrázoló kis szoborcsoport áll. A templom egyik főpillérén helyezték el Orczy Lőrinc kegyúr sírkövét. A kopott, majuszkulás (csupa nagybetűs) felirat 1789-ből való. A vörös márvány táblát füzéres, rozettás, fogrovatos párkánydísz keretezi, alján lábszárcsontos koponya utal a halál elkerülhetetlenségére. Tetején ovális, szalagcsokorral koronázott keretben az Orczy család címere. Az orgona 1869-ben készült Országh Sándor kecskeméti műhelyében. A főhajó díszítőfestése 20. századi művészileg nem értékelendő munka.
A templom oldalkápolnájában található Szent Miklós oltárkép (200×150 cm) Kovács Mihály festőművész munkája, szép biedermeier keretben. A korábbi szakirodalom (Bíró Béla) szerint 1861-ben, az újabb (Ludányi Gabriella) szerint 1855-ben készült.
Az abádszalóki születésű Kovács Mihály – 1818-1892 – (bővebben az életrajzokban)
tehetségére először egy kunhegyesi tanára figyelt fel, majd Udvardy János megyei mérnök
ajánlásával azon tehetségek egyike lett, akiket báró Orczy László (költő-tábornok Orczy
Lőrincz unokája, szül: 1787) védő szárnyai alá vett. Az ő támogatásával kezdhette el 1833-tól
művészeti tanulmányait Pesten. Landau Lénárt rajziskolája után Kovács 1835 novemberében
továbbra is az Orczy család támogatásával került a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahol
az „elementaris rajz oskolában” Karl Gsellhofer volt első tanára. Az anyakönyvek szerint az
előkészítő osztály után 19 éves korában, 1837 májusától került az antik rajz osztályba, ahol
Leopold Kupelwieser, majd a történeti festészeti osztályba Johann Ender és Josef Danhauser
tanítványaként sajátította el az akadémiai ismereteket. 1840-re tehető első nyilvános
szereplése Bécsben, s 1841-re itthoni első bemutatkozása a Pesti Műegylet kiállításán.
1841-ben a rátörő tüdőbaj szakította meg bécsi tartózkodását, s az Orczy család támogatásával Itáliába utazott. Nem csak gyógyulást hozott számára ez az ország, hanem gazdag művészeti múltjával lelki és szellemi telítődést is. Zsánerszerű, elbeszélő, illusztratív szemlélete itt alakult át romantikus, drámai csúcspontokra exponáló felfogássá. Az 1848-as forradalom hírére a nemzeti érzületű Kovács hazasietett Olaszországból. Betegsége miatt hadi szolgálatot nem vállalhatott, így a szabadságharc hónapjait Pesten és pártfogója, báró Orczy László tarnaőrsi birtokán töltötte, miközben híreket kapott az egyre szomorúbb eseményekről. A forradalmi hangulat elültével és a szabadságharc szomorú végeztével megbízások hiányában elhatározta, hogy külföldön próbálja tehetségét kamatoztatni. Mielőtt útra kelt volna, 1849 júliusában ellátogatott Egerbe, ahol Udvardy János mérnök úrtól kívánt búcsút venni, de elhatározását megváltoztatta Tárkányi Béla papköltővel, érseki titkárral való találkozása. Személyében olyan támogatóra talált, aki honszeretetében is társa volt. Tárkányi szerteágazó kapcsolataival és támogatásával Kovács az 1850-es évek elejétől csakhamar az egri egyházmegye legfoglalkoztatottabb festőjévé vált. Élete folyamán rendkívül sok oltárképet festett, a kutatás eddig 51 darabról tud. A megbízásokat elsősorban a katolikus egyháztól kapta, amely mellett több, magánájtatosságot szolgáló, úgynevezett votivképet készített. Kiemelkedő emléke egyházi festészetének az 1857-ben Polgár község új templomában felszentelt nagyméretű Assuntája, melyet – szinte egyfajta divatként – elsősorban Tiziano híres festménye inspirált. Ilyen monumentális megrendelést magyar művész azelőtt nem kapott. Maga is érezte e műfajban való járatlanságát, a vidéki elzártság provincializmusát, e jelentős megrendelés kihívását, ezért 1856 végén Párizsba utazott, hogy nagyszabású alkotását elkészítse.
Romantikus, akadémikus és eklektikus historizáló művészete, az újításokat inkább elvető szemléletmódja, precíz kivitelezésmódja egészen jól megfelelt e műfajnak és a kor elvárásainak. Mater Dolorosák, Madonnák, a kis Jézussal, Immaculaták, tituláris szenteket ábrázoló, főleg egyalakos oltárok kerültek ki ecsetje alól. Míg a Mária-ábrázolásokon kézenfekvőbbnek látszott itáliai késő reneszánsz emlékeire támaszkodni, más, közel egy időben készült képeken – például a tarnaörsi Szent Miklós oltárképen, a nazarénusok hatása lelhető fel. Ez utóbbi művek dekoratív rajzossága, egyenletes megvilágítása, körülhatárolt, világos, lokális színei az overbecki nazarénizmusnak bécsi mestere, Kupelwieser művészetén átszűrt öröksége.
Térségünkben a káli (Szent Péter és Pál, 1852), kápolnai (Szentháromság, 1856 – 1869-ig a plébánián volt), pélyi (Mater Dolorosa, Szent Demeter, 1855-56), és a tarnaőrsi (Szent Anna Máriával, Szent Miklós, 1855) templom oltárképeit festette.
Templomkert
A templomkerítés kapupillérein lévő oroszlánszobrok a lebontott Orczy-kastély kertkapujáról származnak. 1960-ban helyzeték ide őket, amikor a templom kertjének kerítését építették. A templomkertben lévő kőkeresztet 1830-bna állították.
A volt Orczy-KAstély
elpusztult, 1988-ban lebontották
barokk főépület klasszicista szárnyakkal
1722, majd 1760; átépítve: 1820
Építtető: Orczy István, Orczy Lőrinc majd Orczy László
Első, messze földön híres állapotáról, melyet Orczy István építtetett, Bél Mátyás (1684–1749)az1730–1735-ben készült „Notitia Hungariae novae…” című kéziratos munkájában a következőképpen számolt be: „…Dísze a falunak az Orczy-ház, mely a Tarna patak partján várkastély formára épült. Amerre a patak folyik, öntözi a szépen gondozott Orczy-kertet, melybe különböző fanemeket ültettek. A kerthez csatlakozik az urasági épület díszesebb, emeletes szárnya, a tulajdonos sok szobájával és lakóhelységével, kilátással a kertre és a Mátra lábáig kitárulkozó síkságra. Délről van a körülfalazott udvar… Majd ismét egy épületrész következik, ezt magas torony ékesíti és e részen falak veszik körül. Kapuja fölött kőbe vésve olvasható, hogy ezt a várkastélyt Orczy István, a királyi tábla ülnöke, a jászkunok kapitánya 1722-ben létesítette. Az egész építményt árok futja körül, hogy szükség esetén védhető legyen a külső támadásokkal szemben…” [az eredeti: Orsz. Széchenyi KVT. Fol. Lat. 3376.]
Orczy István 1669 szeptemberében született a Vas megyei Kis Pössén. Iskoláit Kőszegen kezdte és Bécsben fejezte be. Onnan hazatérve 1694-től Telekessy István győri kanonok, majd egri püspök szolgálatában különféle hivatalokat viselt, míg végül az összes püspöki javak praefectusa, azaz kormányzója lett. 1714-től több mint 20 évig a Német-Lovagrend birtokában lévő Jászkun Kerület főkapitánya volt. Földbirtokainak jövedelmét és a Német Lovagrendtől kapott évi mintegy 1320 rajnai forint főkapitányi fizetését javarészt birtokvásárlásra és a tarnaörsi barokk kastély építésére fordította.
A tarnaörsi kastélyt Orczy Lőrinc (1718-1789) átépíttette. Ennek kőbe vésett nyoma az udvarra nyíló egyik bejárat felett a kőkeretben volt olvasható: 1760. A másik ajtókereten Orczy László birtoklásának idejéből az 1820-as évszám állt. A költő Orczy Lőrinc unokája báró Orczy László II. (1787-1880) előbb részt vett a napóleoni háborúban, majd hazatérve birtokain gazdálkodott. A tarnaörsi kastély végleges elrendezése az ő nevéhez fűződik. Ezt tanúsította a kastélyudvarra néző másik bejáratának kőkeretébe vésett, fent említett évszám. Ez volt a régi erődfal vonalában felépült klasszicista melléképületek elkészülési ideje. Ekkor épült a lovarda, a peristilium, azaz az oszlopcsarnok és az üvegház. 1836-ból az épületről egy elragadtatott hangú leírás maradt ránk: „Orczy remek kastélya félkör alakra vetett téglákból mesterileg készített kerítés … lovag iskola, a híres Bárói tsalád hős tzimerével fényített lak oromzatjával, s más gyöngy ékekkel díszeskedik.”(Ifj. Vári Szabó Sámuel, Honi részleges rajzolatok, Tudományos Gyűjt. 1836. III. köt. 103.)
Az egyemeletes, egyszerű formájú barokk főépület egy négyszögben körülépített udvar nyugati szárnyát képezte. Homlokzata 13 tengelyes, földszintjének közepén szegmentíves, füles, szalagkertelésű bejárata volt, mellette apácarácsos ablakok. Az egyszerű övpárkány fölött sorakoztak a sima kőkeretes, négyszögletes emeleti ablakok. Az épület középtengelye háromszög záródású pártafalban végződött, melyet nagyméretű lunettába helyezett, kétoldalt egy-egy lebegő angyallal keresztezett Orczy címer díszített. Az oldalhomlokzatok három-három ablaktengelyesek voltak, földszintjük közepén bejárattal. A főépület előtt négyszögben oszlopos tornácú melléképületek létesültek. A déli külső oldalon hat oszlopos portikusszal a peristilium, a keleti külső oldalon pedig a lovarda volt. A lovarda udvarra tekintő homlokzatának ugyancsak hat oszlopos portikuszát három-szögű oromzat fedte. A főépület sarkaihoz egy-egy kapuépítmény, fedett kocsiátjáró csatlakozott, mely a szárnyépületeket kapcsolta hozzá a főépülethez. Az oszlopos melléképületek déli szárnyán vendégszobák, északi oldalán konyha, mosókonyha, külső oldalán kocsiszín és istálló, a keleti szárnyon a lovarda, egyik oldalán istálló, másik oldalán mángorló és raktárak helyezkedtek el.
A főépület kétemeletes volt, hozzácsatlakozó L alakú, csehsüveg-boltozatos, zárt udvari folyosóval. Az udvari front közepén három ajtó nyílott, melyek falpillérekkel tagolt ovális előcsarnokba vezettek. Jobbra félköríves egykarú lépcső vezetett fel az emeltre, ahol széles, ovális előcsarnokba juthattunk. Az előcsarnokból nyílott a nagyterem, mellette kétoldalt nagyobb szobák. A földszinti helyiségek nagyrészt csehsüveg boltozatosak, az emeletiek sík fedésűek voltak.
1936-ban renoválták az épületcsoportot, amit az udvari homlokzat ajtajába vésett évszám örökített meg. A második világháború után a kastély súlyosan elhanyagolt állapotba került, egyes részeit elbontották, más részeit átépítéssel csúnyították el, még nem hosszú huzavona és sikertelen megmentési kísérletek és hasznosítási beteljesületlen ötlet után 1988-ban mégis lebontottak. A park kerítéskapujának oroszlánjait a római katolikus templom kerítésének építésekor áthelyezték a templomkerítés pilléreire 1960-ban.
Bővebben: Csintalan Csaba: A tarnaörsi Orczy-kastély története. Kézirat, 1989. http://www.tarnaors.hu/page.php?2
SZENT ANNA KÁPOLNA
barokk
1740 körül
Műemléki védelem alatt nem áll
Homokpuszta
A tarnaörsi határban az Orczyak egy Szent Anna tiszteletére szentelt családi kápolnát is emeltettek az 1740-es években temetkezési céllal. Az 1746. évi canonca visitatio jegyzőkönyve szerint „új építmény, belülről díszes.” Megemlítették 1766-ban is. Az 1819. évi canonoca visitatioban fennmaradt a leírása: „a Szent Anna kápolna egy kis dombocskán áll Tarnaörs határában. 1774-76. években a kápolnát az Orczy család újjáépítette, 1818-ban restauráltatta, most díszes állapotban van. Egy oltár faasztallal, 6 gyertyatartóval, vörösre festett deszkákból összerótt tornyocskával, benne kis haranggal” [EÉrsEgyhL. canvis.]. A kápolna 1774-es újjáépítéséről egy másik irat is tanúskodik: [OL OrczyL. Possess. 8. Elpusztult iratról elenchus. no. 37.p.174/2.].
Alacsony, hordott dombon áll a Jászberény felé vezető út elágazásában. Szabályos, lesarkított téglalap alaprajzú, egyhajós, csaknem pontosan keletelt, kis homlokzati tornyos, barokk épület. Nyugati homlokzatán egyszerű ajtónyílása kosáríves, szegmentíves, zárköves szemöldökkel. Az ajtószárnyak későbbiek. Fölötte fekvő ovális ablak, az ívelt attikában kettős címer. Az egyik az Orczy családé. A tetőn kis, négyszögletes, gúlasisakos bádog tornyocska ül. Az épületen körben lent lábazat, felül kéttagú homorú párkány. Mindkét oldalán egy-egy béletes, keret nélküli, kosáríves ablak nyílik. A szentély zárófalán egy béletes kerek ablaka van. Belső terét egyszerű párkányfejezetes falpillérekkel alátámasztott csehsüveg boltozat fedi. Egykor az Orczyak temetkezési helye volt, ma a búcsú helyszíne.
A kápolna berendezéséhez tartozott Kovács Mihály 1855-ben készített, Szent Annát ábrázoló festménye. A monográfiák nem egyértelműek a kép témáját illetően. Bíró Béla 1930-ban Erzsébet és Zakariás társaságában, Ludányi Gabriella (1987) a korábbi monográfiára hivatkozva Mária társaságában írja le Szent Annát. Méretét egyikük sem adja meg. A kápolna berendezését leíró Heve Megye Műemlékei kötet (III.) 1978-ban már nem tud a festményről. Az akkor még ott lévő, fából készült oltárasztal előlapján Szent Rozália fekvő képe volt „Szent Rozália szűz” felirattal, az oltáron angyalfejes tabernákulum, mellette egy-egy váza. Az oltár tartozéka volt négy darab fa gyertyatartó. A berendezésnek művészi értéke nem volt, egyszerű 18. századi provinciális munka volt csupán. Értékesebb barokk munkának látszott az oltár két oldalán konzolokra helyezett két, élénk színekkel átfestett, de akkor jó állapotban lévő (feltehetőleg restaurált) faszobor: Szent Sebestyén és Szent Fábián.
Szent Vendel-szobor
kőemlék
1908
Műemléki védelem alatt nem áll
Faragta: Bali (Baly) György jászberényi kőfaragó
Szent Vendel színesre festett szobrát, mint máshol az állattartással foglalkozó vidékeken, úgy itt is a faluban pusztító dögvész elmúlásának emlékére állították. A Szent Anna kápolnához vezető út mentén pásztorruhában, vállán köpennyel, oldalán tarisznyával, fején kalappal, imára kulcsolt kézzel, benne juhászkampóval jelenitik meg a szentet. Lábai mellett egyik attribútuma, a bárány valamint fatörzs látható. A jászberényi kőfaragó Bali György faragta (hasonlóan a zaránkit is). Az Egyházmegyei Hivatalhoz beérkező kérelmek között három levél is tájékoztat a szobor állítóiról. Egy 1908. május 2-án kelt levélben elsőként Gonda Mihály tarnaörsi lakos akarta felállítani a szobrot a saját földjén, nyilvános helyen, az út mellett. Pár nap elteltével, a falu lelkésze az általa írt következő levélben a szobor állítójának özv. Somodi Józsefnét és lányait nevezte meg. A harmadik levél május 24-én kelt, de ez már a szobor felállításról tájékoztat, az alábbi felirattal és a talapzatra írt állítók nevével. Felirata:
Dicsértessék a Jézus
Krisztus
ISTEN DICSŐSÉGÉRE
Állíttatta
Özv.
SOMODI JÓZSEFNÉ
SÁNTA ANTÓNIA
3 leánya Mária Rozália Anna
1908
Bali Gy. J.berény
A 20. század elején, a szent tiszteletének népszerűsítésére Tarnaörsön megjelent egy nyomtatvány Ének és ima Szent Vendel tiszteletére címmel. Jászárokszálláson Raffay által nyomtatták és terjesztették az ájtatosság segédanyagaként. „Imádkozzunk a jószágok jó pásztorához, hogy szüntesse barmaink és sertéseink pusztulását. Minden háznál tartandó legyen, és ne felejtkezzünk el szent Vendelről. ” – olvasható a Tarnaörsön gyűjtött, egy lapból álló nyomtatványban.
Császi Irén néprajzkutató gyűjtéséből való a következő visszaemlékezés is: „Somogyi Anna, Mária, és Rozália neve van a szent Vendel szoborra írva. Rozália volt a nagyanyám. Nagyanyám mondta, hogy dögvész volt Tamaörsön és azért állították a szobrot. Akkor bárányokat tartottak, még lakodalomba is tehenet vágtak. Gondozták, festették a szobrot szép színesre. A sarkára fát ültettek. Szent Anna előtt minden négy hétig, vasárnap délután vittünk egy csokor virágot, ahogy a kápolnához mentünk, mint gyerekek szaladtunk oda. Szent Anna búcsúkor megálltak minden szobornál, imádkoztak a Vendelkénél és énekeltek. Olvasót mondtuk és közbe az énekeket, a szobornál a miatyánk és üdvözlet hangzott el. Először a Vendelnél majd a Jézuskánál álltunk meg mikor kifelé mentünk a kápolnához. A Jászságból is jöttek a búcsúba Szentandrásról, Jászdózsáról.” (Császi Irén: Agria 2006. 427.)
Hősök szobra
I.és II. VILÁGHÁBORÚS emlékmű
1926 – 1989
A tarnaőrsiek az I. világháborúban 52 embert veszettek. Az ő emlékükre állították a község központjában a hősök szobrát. A második nagy háborúban a harcok 1944. novemberében érték el a falut. A németek felrobbantották a Tarna két hídját, a szovjetek pedig felgyújtották a Szent Anna kápolnában lévő Orczy-kriptát. Többen meghaltak a csatározásban. Emlékükre a sírkertben 1949-50-en emlékművet állítottak. A II. világháború Tarnaörstől 66 hősi halottat követelt. Emléküket 1989-ben a „Hősök Szobrá”-ba vésték.
Vak Bottyán kuruc generális szobra
Tölgyfaoszlop
Alkotója: Jakkel Mihály gyöngyösi fafaragó
Szent István-szobor
fafaragás
Az államalapítás emlékére készült.
Boconád – Galéria
Tiszanána – Galéria
Átány – Galéria
Tarnaméra – Művészettörténet
Római katolikus templom
Titulusa: Szent Márton püspök
barokk
1780 körül
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2253
Árpád út
1696-ban még a faluval együtt a középkori templom is pusztán állt. A török idők után fennmaradt legkorábbi adat szerint „templum desertum”, mely szókapcsolatban a desertum sivatagot jelent [Bp.Egy.Kvt.Hevenessy IX.köt.1696 körül.; EÉrsEgyhL. archvet.no. 934.]. Az Almásy család kezdte benépesíteni a települést, de sikerrel csak a Rákóczy szabadságharc után, 1711-től jártak. A plébánia is csak 1717-ben állt ismét fel, mint Zaránk fíliája. Anyagkönyvei 1719-től fogva maradtak fenn [Hist.Dom.]. Az 1720 körüli adatok szerint a templom már akkor is Szent Márton tiszteletére volt felszentelve. 1732-től, jól felszerelt templomával önálló egyházzá vált, s akkor Zaránk lett a tarnamérai plébánia fíliája [EÉrsEgyhL. archvet.no. 934.]. 1743-ban is anyaegyház, de az épület rossz állapotáról ad hírt az aktuális canonica visitatio [EÉrsEgyhL. cavcis]. 1762-től a tarnaméraiak a zsadányiakkal együtt rozzant, és szűk templomuk újjáépítését kezdték el tervezni, ezért az építkezés befejezéséig minden közmunkák alól mentesítést kaptak [HemL Közgyül.jkv. 479/1762.]. 1766-ban elkezdik a kőtornyos, boltozott, kőkarzatos, az evangéliumi oldalon sekrestyés templom építését a hívek és a plébános adományaiból. 1778-ban még mindig zajlanak az építkezések, ekkor arról maradtak fenn iratok, hogy a hívek a megye segítségét kérték, 100 öl kő szállítását és a közmunkák alóli további felmentés formájában [HemL Közgyül.jkv.175/1778.].
Az 1806-os összeírás szerint jó és nagy a templom, de a tetőzete sérült. Három oltáráról esett említés. 1813-ban viszonylag jó állapotúnak mondták, az előző évben megtörtént a hajó boltozatának helyreállítása, de kegyúr nincs, pedig a szentély apró beázását kéne kijavíttatni. 1815-ben a mellékoltáráról van rövid említés [EÉrsEgyhL. Alsóhevesi esp.ker.lát.jkv.1806., 1813, 1815.]. Az 1819. évi canonica vistatio megemlíti, hogy a falu északi végén lévő templom körül temető is van. Négy harangja volt, ebből háromnak ismert a készítési ideje: 1725-ből, 1784-ből és 1810-ből valók. Akkor már a templom külső és belső javításokra szorult [EÉrs.EgyL. canvis.1819.]. 1820-ban kimondottan rossz állapotban volt, düledezett. 1825-ben feljegyezték, hogy az előző évben a földesurak költségére felújították a díszes templomot. 1836-ban új tabernákulumot kapott. 1841-ben javították a tetejét és a falait is [EÉrs EgyhL. Alsóhevesi esp.ker.lát.jkv. 1820., 1825., 1836, 1842.]. Az 1852. évi mérnöki szemle is jó karban lévőnek ítélte, feljegyezték azonban, hogy a torony fedélszéke elkorhadt [EÉrsEgyL. Recski bledir.]. A háború után, 1955-ben renoválták. A 20. század első felében készült falfestményeit 1992-ben újították fel.
A felsorolt adatok arra engednek következtetni, hogy nem új templom épült, hanem a középkori templom maradványainak felhasználásával készült a barokk stílusjegyeket viselő templom. Tervezőjét nem ismerjük. A település központjában, a temetőkertben áll, mintegy köré épült a falu. Egyhajós, keletelt, Ny-i homlokzati tornyos, poligonális szentélyzáródású, a szentély felől kontyolt nyeregtetős templom. A füles, kőkeretes copf stílusú kapuja fölött új keretben az 1955-ös felújítás évszáma olvasható. A keret fölött félköríves záródású, könyöklőpárkányos kórusablak. A homlokzat közepén, rizalitszerűen kiemelkedő tornya homorú falszakaszokkal kapcsolódik a hajóhoz. A homorú falszakaszokon íves fülkében egy-egy férfi szentet ábrázoló kőszobor található. A gazdag tagolású főpárkány fölött magas, ívelt oromfalak támaszkodnak a toronytesthez, melynek első emeletén a világító ablak ovális formájú. A cops díszítésű harangablakok félköríves záródásúak, és erőteljes könyöklőpárkánnyal hangsúlyozottak. Gúla alakú sisak koronázza a tornyot. A hajó mindkét oldalán két-két, a tornyon lévőhöz hasonló, félköríves záródású ablak nyílik. A trapéz záródású keskeny szentély oldalfalain egy-egy ablakon keresztül áramlik be a fény a belső térbe. D-i oldalán kontyolt tetős sekrestye, É-i oldalán sátortetős oratórium bővíti a teret. Mindkettőnek csehsüveg boltozata és díszes szalagkeretes ablaka van.
A csehsüveg-boltozatos torony alatti térből nyílik a kórus- és a toronyfeljárat. A hajó Ny-i oldalán lévő kórus háromárkádos, mellvédje kidomborodó falazatú. Három boltszakaszos hajója és a félkupolával fedett szentélye csehsüveg-boltozatos. A falképek a 20. század első felében készültek. Berendezése a 18. század végén és a 19. század elején készült. Főoltárának dísztelen sztipesze fából faragott. Tabernákulumát ion oszloppárok díszítik. Két oldalán egy-egy térdelő angyalszobor. A fennmaradt adatok szerint 1836-ban készült a hullámvonalas felső záródású aranyozott keretbe helyezett Szent Mártont ábrázoló főoltárkép, mely a szentély hátsó falára van felfüggesztve. Mellette látszatarchitektúrájú falfestmény, a félkupola freskóján a Szentháromság. A szentély hosszú falára az Utolsó vacsora–Eukarisztia megalapítása, illetve a Golgota jelenete, a hajó boltozatára Mária menybevitele–megkoronázása van felfestve. Az oltárt közrefogó két színes üvegablakon két Árpád-házi szent, Szent Erzsébet és Szent István látható. A diadalív bal oldalán lévő mellékoltár klasszicista, edikula-szerű építményén Bartolomé Esteban Murillo spanyol festő Mária Immaculata (1660-1665, olaj vászon 206 × 144 cm) című festményének másolata látható. A gyakran másolt, divatos festmény másolata valószínűleg metszetelőkép nyomán készült, mert a kép jobb és bal oldala fel van cserélve. Az oltáron lévő fa gyertyatartók XVI. Lajos stílusban készültek. A mellékoltár mellett van elhelyezve a keresztelőkút. Tagolt lábazatán gerezdes díszítésű tálon szögletes fa kútház, tetején Jézus keresztelésének kis szoborcsoportja. A mellékoltárral szemben, a diadalív másik oldalán a cops stílusban készült szószék található. Hengeres kosara meanderekkel díszített, sokszögű volutás baldachinjának csúcsán kereszt. A templomtérben elhelyezett Szent József a gyermek Jézussal és Nepomuki Szent János álló szobrai jó minőségű barokk faragványok. A sekrestye csengője szép rokokó munka.
A templomkertben
kőkereszt
19. század
Nepomuki Szent János-szobor
19. század eleje
sírkövek
19. század
Almásy-majd Schossberger-kastély
későbarokk
1770-80 körül, kismértékben átalakítva 1860 körül, valamint az 1870-1880-as években
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2249
Árpád u. 8.
Építtette a gr. Almásy család. Később a Schlossberger család tulajdona volt.
Belsejében falképek: 1780 körül
Funkciója: A II. világháború után államosították és általános iskola működött benne. 1996 óta Rendőrség-történeti Múzeum
Almásy János és neje Deák Judit gyöngyösi lakosok tarnamérai birtokaikba történő beiktatása 1701-ben történt meg. Ettől kezdve az Almásyak kettőszáz éven keresztül voltak a falu birtokosai.
Település központjában, parkban álló, téglalap alaprajzú, magasföldszintes kastélyuk az 1780-as években épült. A 20. század elején megjelent, Borovszky Samu szerkesztett Heves Vármegye Történetében azt közli, hogy a kastélyt „Almássy István építtette a 19. század elején, tőle Almássy Vincze örökölte, a ki az 1870-es években Kégl Györgynek adta el, kitől 1883-ban Schossberger Henrik vette meg.”
A kastély mindkét hosszoldalán hangsúlyos, kváderezett sarkú középrizalit adja az épület hangsúlyos középtegelyét. 2-1-2-1-2 tengelyes Ny-i főhomlokzata középrizalitjának két oldalán íves külső lépcső vezet a két félköríves záródású ajtókhoz a park felől. A K-i homlokzat 3-2-3 tengelyes, középrizalitjának két félköríves záródású ajtaja klasszicista kovácsoltvasrácsos erkélyre nyílik, amely három félköríves nyílással áttört kőfalon nyugszik. Szegmentíves, szalagkeretes ablakai keskeny könyöklőpárkánnyal és szemöldökdísszel adják meg az épület homlokzatának harmonikus ritmusát. Valamennyi ablak alatt egy-egy szegmentíves szuterénablak helyezkedik el, közvetlenül a talajszintre nyílva. A három-három ablakos oldalhomlokzat földszintjén szintén szuterénablakok. Keskeny övpárkány választja el a szuterént a magasföldszinttől. A homlokzaton a középtengelyben ajtó. Félköríves timpanonjában címer. A két rizalit közötti kiemelt tömeg manzárdtetővel fedett, kétoldalt a hossztengellyel párhuzamos két-két kontyolt ároktető. Mindegyiknek a csúcsán egy-egy kémény ül.
Az épület belső térelosztása kétmenetes, de a középrizalitban lévő nagyterem átmegy mindkét traktuson. A szuterén szobái fiókos dongaboltozattal fedettek, a nagyterem alatti háromhajós tér pedig két-két sima törzsű lábazatos oszlopra támaszkodó csehsüveg-boltozattal fedett. A főhomlokzat közepén a két lépcsőfeljárat között nyílik a kétszárnyas bejárata. A magasföldszinti szobák teknőboltozatán 18. század végén készült kifestés. A nagyterem síkmennyezetes, középen diadalívszerű árkád osztja ketté. A nagyterem jobb- és baloldalán két-két egymásba nyíló meszelt szoba. Az árkáddal egyvonalban lévő tengely mögött öt egymásba nyíló freskós terem van. Részben eredetiek a nyílászárók; néhány ajtószárny copf stílusú.
A kastély telkén lévő új iskola nyaktaggal kapcsolódik a kastélyépülethez. A kertkapu mellett portásház van.
1996. augusztus 31-én került megnyitásra a kastélyban egy csendőrség- és rendőrség-történeti kiállítás. A tárgyi tárlat emlékekben gazdag gyűjteményének összegyűjtése és rendezése Dr. Gulyás István állatorvos és Dr. Francsics Ottó r. alezredes, Heves város akkori főkapitánya munkájának köszönhető. Az épületben helytörténeti kiállítás is helyet kapott. A kiállítás anyagát 2002-ben vette át az Országos Rendőr-főkapitányság Budapesten működő Rendőrség-történeti Múzeuma. A tarnamérai kastélyban így 2002 óta a Rendőrség-történeti Múzeum kiállítóhelye működik. Tarnamérán 2002 óta változatlan formában tekinthető meg az egri Dobó István Vármúzeum által biztosított helytörténeti kiállítási anyag.
Bővebben:http://www.rendormuzeum.hu/http://www.rendormuzeum.hu/ illetve: http://hu.wiki-pedia.org/wiki/Alm%C3%A1sy-kast%C3%A9ly_%28Tarnam%C3%A9ra%29
Tarna patak hídja
későbarokk
1813
Árpád út, Boconád felé vezető úton
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2250
Építtette a gr. Almásy család
Tervezte: Rábl Károly
Az Egri Levéltárban őrzött költségvetés és terv szerint a híd 1813-ban épült, készítője Rábl Károly gyöngyösi kőművesmester volt. A terven a következő felirat olvasható: „Anticipando Empfangen 400 F Vierhundert Floren” továbbá: „Átvizsgáltam: Markmüller Károly Rendszerint való Indzsenör”. A település É-i részén, a Gyöngyös felé kivezető úton ível át a kőhíd a Tarna patakon. Két, szegmentíves dongaboltozatú nyíláson nyugvó, falazott mellvédes kőhíd hídfői rézsűsen szélesednek ki. A köveket Kromberger kőfaragó szállította. Egyes források szerint a gyöngyösön működő és Rábl Károllyal gyakran együtt dolgozó Kromberger (Kromperger) kőfaragó műve a híd ívesen kidomborodó középső déli pillérén álló Nepomuki Szent János-szobor is. A papi ornátusban ábrázolt, kezében keresztet tartó figura valaha festett lehetett. A talapzat felirata: ANNO 1802. A szobrot csak később helyezték a hídra. A hidat 1996-ban átépítették.
Nepomuki Szent János-kápolna
barokk
1766
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2252
Tarnaméra – Pusztafogacs (külterület)
Építtette: gr. Almásy János
Pusztafogacs első írásos említése az 1300-as évek második feléből származik. A terület az évszázadok során többször elnéptelenedett, de mindig újra lakottá vált. Egészen az 1970-es évek közepéig lakott tanyavilág volt, de az iskola bezárása, valamint a termelőszövetkezet nagytáblás földművelésre való törekvései végleg halálra ítélték a kis tanyákat. A területen körülbelül 105 lakóház és hozzájuk tartozó gazdasági épület állt, valamint hozzá tartozott egy kis kápolna, melynek védőszentje Nepomuki Szent János.
A kápolna jó leírását adja az 1819. évi canonica vistatio. Szilárd anyagból épült, kis huszártornyában egy haranggal. Falazott szószéke (prédikáló széke) a kápolna külső oldalán volt elhelyezve. Erre és a kis oratóriumra kívülről kis lépcső vezetett fel. Karzata nem volt, de bal oldalán egy kis sekrestyével rendelkezett. Nepomuki Szent János oltárát fából faragták [EÉrsEgyhL. canvis 1819.]. 1820-ban még díszes kápolnaként írták le [EÉrsEgyhL. Alsóhevesi esp.hg.lát.jkv.].
Tarnamérától DNy-ra, dűlőutakon közelíthető meg a dombtetőn álló négyszögletes alaprajzú, egyhajós, homlokzati tornyos, a szentély felől kontyolt nyeregtetős kis barokk kápolna. Főhomlokzatán előrelépő szemöldökpárkányos középrizalitjában záróköves keretelésű barokkos díszű bejárata van. Közvetlenül a kapukeret fölött fekvő formátumú, ovális, szalagkeretes, záróköves nagyméretű ablak nyílik. Kétoldalt a homlokzaton faltükrök, a párkány felett a tovább folyatódó toronytesten keresztdísz. A kis tornyon bádog hagymasisak van kereszttel. Egytagú, homorú főpárkány övezi az épületet. Oldalfalain egy-egy szalagkeretes szegmentíves ablak van. A külső szószék két volután nyugvó vasrácsos mellvéddel, egyszerű bádog baldachinnal volt kialakítva. A szószék alatt primitív Szent Vendel szobor állt. Az egyetlen nagy csehboltozattal fedett a hajóhoz a bejárat és az oltár felől egy-egy félkupolával fedett fülke csatlakozik. A szentély záró fala egyenes, az apró sekrestyét fiókos dongaboltozat fedi.
Az épület hosszú ideig romokban állt. A belső térben kifestés nyomai láthatók. A Heves megye műemlékeit feldolgozó topográfusok szerint valaha a mennyezeten Nepomuki Szent János képével díszített freskó volt. Oltárát az 1990-es évek végén bontották el. A reprezentatív festett fa építmény Nepomuki Szent Jánosnak volt szentelve. Közepén – oltárkép helyett – a tabernákulumra állított Feszület volt. Mellette a menzán egy-egy térdelő kis barokk angyalka, majd kijjebb, posztamensre helyezve két álló, szárnyát kiterjesztő, újabb keletű angyal figura volt. Felettük Mária és Szent József faragott-festett szobra volt egy-egy konzolra helyezve. Fent arany sugárkévék és ezüstös felhőgomolyok előtt Nepomuki Szent János gesztikuláló szobra volt látható, s kis lebegő angyalkák húzták el a rojtokkal díszített (faragott) függönyt, hogy ez a jelenés láthatóvá váljék. Az oltár fehér-arany sztipeszének előlapján Almásy-címeres dombormű volt látható. Az egész oltár provinciális parasztbarokk, de kvalitásos munka volt. Feltételezhetően a kápolna berendezéséhez tartozott valaha egy mészkőből faragott Golgota szoborcsoport, egy Szent Sebestyén szobor és természetesen a szertartások lebonyolításához szükséges kehely, valamint Nepomuki Szent János ereklyéjét őrző ereklyetartó.
A tanyákat már régen elbontották, de a kápolna és a hozzá tartozó kis temető még mindig áll. A kápolna a terület elhagyása után pusztulásnak indult. A fémből készült toronysüveget, valamint az egész tetőszerkezetet ellopták, emiatt a külső vakolat bomlásnak indult, bent pedig vandál kezek tették tönkre a fal burkolatát. A kápolna a 90-es évek közepére igen romos állapotba került, a mennyezetén lévő freskó teljesen eltűnt a beázások miatt. Megmentésére ekkor született meg az első kezdeményezés: kijavították a kápolna tetőszerkezetét és a toronysüveget is, valamint megrendezték a búcsút, melyet hagyományosan május 16-án ünnepeltek a fogacsiak és sok más környékbeli. Nem kellett sok idő, és ismét ellopták a toronysüveg fém borítását, átgázolva a tetőszerkezeten. Az épületre ekkor ismét évtizedes elhanyagoltság várt. 2008-ban ismét kézbe vették a kápolna megmentésének ügyét, és megalakult a Pusztafogacsi Kápolnáért Közhasznú Egyesület, melynek tagsága volt fogacsiakból, leszármazottaikból, és a kápolna helyreállításának pártolóiból áll. 2009-ben ismét megrendezték a Fogacsi Búcsút, melyre 400 ember érkezett. Az egyesület 2009 elején pályázatot nyújtott be, melynek tárgya a kápolna felújítása volt. A pályázat eredményét szeptember 12-én, a II. Fogacs Napja című rendezvényen jelentette be Godó Lajos országgyűlési képviselő. Mindenki legnagyobb örömére a pályázat kedvező elbírálásban részesült, így az egyesület egy tetemes összeget nyert a kápolna és annak környékének helyreállítására.
A pusztafogacsi kápolna 2011-ben külsejében visszakapta eredeti szépségét. A torony, a tetőszerkezet, a külső homlokzat az eredeti állapotba került. Az épület zárható lett, mégpedig egy olyan ajtóval, mely mutatja, nincs bent olyan érték, amiért érdemes lenne a kápolnát megrongálni! A belső burkolás és a boltív kijavítása is megtörtént. A restaurátorok találtak egy nagyon szép, régi faliképet, ez felveti ennek megóvását. Ehhez a munkához újabb forrást kell találni.
Bővebben: http://www.pusztafogacs.hu/
Nepomuki Szent János szobor
későbarokk
1818
A kápolna közelében hasáb alakú, volutákkal díszített, feliratos talapzaton, valaha festett Nepomuki Szent János-szobor áll. Talapzatának felirata: JESUS DAVIDNAK FIA KÜNYÖR RAJTUNK 1818.
Kőkereszt
barokk kőemlék
1779
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2251
Gyöngyös-hevesi országút mentén, a belterülettől Északra
Az országút közelében, jegenyékkel határolt területen, egyszerű barokk lépcsős pillérlábazaton álló hasáb alakú, feliratos talapzat, rajta kereszt korpusszal. A kereszt lábánál a korpusszal azonos nagyságú, felfelé tekintő Mater Dolorosa (Fájdalmas Anya) álló alakja. A kereszt feltételezhetően későbbi a szobornál. A talapzat felirata: „1799. POSUIT HANC CRUCEM IOANNES…” Provinciális viszonylatban kvalitásos homokkő szobor.
Tarnabod – Művészettörténet
Római katolikus templom
Tituláris szentje: Kezdetben Szent Miklós, majd Szent István király (1778-tól)
késő barokk
1769-1779
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2248
Kossuth tér
Építtető: Szent-Mihályi Mihály boconádi plébános, illetve az egri püspökség
Harangok: 1784, Justel József egri harangöntő
Az 1332-es pápai tizedjegyzék említi a mai templom helyén valószínűsíthető középkori templomot. A hely azonosságára is csak abból következtettünk, hogy a mai épület keletelése nem egészen pontos. A Rákóczi szabadságharc idején, 1708-ban Bereczky György egri kanonok építtetett itt egy kis templomot [EKápMagL. 2-4-23-14.], melyről az 1720-as évekből maradt fenn egy feljegyzés. Akkor Szent Miklós tiszteletére volt szentelve. 1732-ben a kőtemplom javításáról [EÉrsEgyhL archvnet. no. 934.], 1733-ból az erdőtelki plébániához való filiális tartozásáról maradt fenn adat, s ekkor állapotát jónak írták le [OL.Hit.L. Acta Cass. Paroch.Dioec.Agr.fasc.1.]. Az 1767-es canonica visitatioban megmaradt feljegyzések szerint itt kőtemplom állt, egy oltárral, fa harangtornyocskával, melyet ismeretlen időben Szent Miklós tiszteletére szenteltek, de állapotát már rossznak minősítették. Az eső a tetőn becsorgott, a sekrestye az északi oldalon, a fából készült karzat és szószék összedőléshez közeli állapotban volt [EÉrsEgyhL.canvis.1767].
Az új templom építésére vonatkozó első adtat, az építkezés megkezdésének évéből, 1769-ből származik. 1774-ben a tarnabodi lakatosok fuvarral, 1776-ban a megye 40 öl építőkővel [HemL. Közgyül.jkv.401/1774.p264.], 1778-ban Pethő János földesúr támogatással járul hozzá az építkezéshez. Szinte teljesen új templom épült, egészen a fundamentumig. Titulusa is megváltozott: Szent István király, illetve a Szent Jobb tiszteletére szentelték.
A boconádi plébános és egy ismeretlen festő együtt tervezték azt az oltárképet, amelyet a templomban fel akartak állítani [EÉrsEgyhL. archvet.685.] és amelyiknek fennmaradt a fekete-fehér tusrajz vázlata (22×37 cm) [EÉrsEgyhL. Tervek. I. 96.]. A lavírozott tusrajz hátlapján lévő feliratból a készítés évszámát is megtudjuk: „Litera V. Diaconi transmissent, vide Bod Filialem Káldiensem. 23.9-dr 1776. Botzonád.” A félköríves felső záródású képmező alsó részén balra boltozatos kripta részlet látszik, benne a király nyitott kőkoporsója a bepólyált koronás holttesttel, mellette kétoldalt egy püspök és egy főúr/király, mögöttük tömeg. Felettük felhőkoszorú emelkedik, amely a képmező nagy részét kitölti. A felhők indításánál két kis angyalfej. A kép centrumában a szent jobbot őrző ház alakú üvegszekrény, barokk kerettel körülvéve, melynek csúcsát a magyar címer díszíti. A felhők közül oldalt angyalfejek bújnak elő, a kép felső részében két egész alakos nagyobb angyal tart egy párnát, a magyar Szent Koronával. A mozgalmas kompozíció nem került megfestésre.
Az 1083-as szenté avatás óta tisztelte az ország Szent István mumifikálódott jobb kezét. Évszázadokon keresztül zarándokoltak hozzá a hívek, de a török időkben menekíteni kellett. Boszniába került, ahol keresztény kereskedők vásárolták meg drága pénzen és1590 körül a raguzai dominikánus kolostorba vitték. A Szent Jobb holléte Magyarországon kétszáz éven át ismeretlen volt, majd magyar főurak akadtak a nyomára véletlenül. Ők figyelmeztették I. Lipót császárt, majd Mária Terézia királynőt, akinek hosszú diplomáciai tárgyalások után sikerült visszaszereznie az ereklyét. 1771. április 16-án előbb Schönbrunnban, majd Budán helyeztette el, ahol a Budavári Palota Zsigmond-kápolnájának prépostja (egyben udvari plébános) és az angolkisasszonyok zárdája főnöknőjének őrizetére bízta. Az új tarnabodi templom titulusának megválasztása ennek az eseménynek a következménye lehetett.
1774-ben az épület falai már álltak, de a tetőzet még nem készült el. 1804-ben azonban a boltozat beszakadt, s a falak is megrepedeztek. Almásy Pál földbirtokos hiába javíttatta ki a károkat, 1807-ben a tető ismét teljes megújításra szorult. Nyári István gyöngyösi ácsmester munkájának kifizetéséről, 890 Ft-os számláról maradt fenn irat [EÉrsEgyhL. archvet. 895.]. De a tetőzet továbbra is gondot okozott, 1812-ben a hívek adományaiból javíttatták, majd 1813-ban Szent-Mihályi Mihály boconádi plébános reparáltatta ismét, nagyrészt saját költségén, de 1814-ben Almásy István is áldozott restaurálására [EésEgyhL. Alsóhevesi esp.ker.lát.jkv.]. Az 1819-es egyházlátogatási jegyzőkönyvben a templom tornyának építési dátumát is feljegyezték, eszerint az 1779-ben épült templomhoz 1789-ben toldották hozzá. Ebben az iratban építtetőül Szentmihályi Mihály boconádi plébánost nevezték meg, aki a hívek hozzájárulásaiból teremtette elő az építéshez szükséges összeget. A jegyzőkönyv két oltárról tud, a fából készült főoltárról, melyet éppen akkor állíttatott Almásy István, István Király Szent Jobbjának tiszteletére, és a mellékoltár, mely Szent Miklós püspök tiszteletére készült [EÉrsEgyhL.cancis.1819.]. 1821-ben a templomtornyot javítgatták, 1836-ban a külső vakolatát állították helyre. 1839-40-ben ismét javításokra szorultak a falak és a tetőzet, de az 1852-es mérnöki szemle a zsindellyel fedett templomot viszonylag jó állapotban lévő, bolthajtásos épületnek írta le. [EÉrsEgyhL. Recski plebir. 1852.] A torony tetejét 1958-ban újították meg.
Egyhajós, keletelt, Ny-i homlokzati tornyos, poligonális szentélyzáródású, a szentély felől kontyolt nyeregtetős templom. A homlokzat előtti torony hátraívelő vonalban kapcsolódik a templomtesthez. Alján egyszerű szegmetíves, zárköves keretelésű a templom bejárata. Fölötte törtíves ablak, Az egytagú, homorú főpárkány fölött, a torony alsó emeletén ovális ablak, a felsőn négy oldalon szegmetíves magas harangablakok törik át a falat falpillérek közé fogva. A templom toronysisakját a 20. század közepén újították fel. A szentély É-i oldalán van a sekrestye. A lapos, csehboltozatos torony alatti előcsarnokból nyílnak a kórusra vezető lépcsőfeljárók. A hajó Ny-i oldalán síkfödémes karzat. A hajó felett két csehsüveg-boltozat, a szentély fölött egy fedi a teret, melyek hármas tagolású, párkányfejezetes falpilléreken nyugszanak.
A kosáríves diadalív oldalsó fülkeszerű mélyedésében van elhelyezve a szószék (bal oldal) és a mellékoltár (jobb oldal), rajta az Angyali üdvözlet jelenetét ábrázoló barokk képpel. Berendezése jellemzően a 18. század végén készült. Főoltára egyszerű későbarokk építmény, a benne elhelyezett oltárkép festőjét nem ismerjük. A templom titulusának megfelelően Szent István országfelajánlását, Mária oltalmába helyezését ábrázolja a szimbolikus koronafelajánlás formájában. A szószék egyszerű rokokó munka, hengeres, alul kihasasodó kosara fölött lapos hangvető van volutás díszítéssel, csúcsán kereszttel. Feljárata a sekrestyéből nyílik. Figyelemre méltó az ikonográfiailag ritka, faragott színezett fa szoborcsoport a sekrestye ajtó felett: Szentháromság Máriával. A templom többi szobra művészettörténetileg érdektelen, a későbbi templomi kegyszobor is. Kisméretű orgonája klasszicista stílusban készült. A 47 cm átmérőjű harangját 1784-ben öntették. Felső részét körbe futó domborművű angyalalakok díszítik, oldalán Mária és Szent István domborművű ábrázolása. Felirata: IN HONOREM DEXTERAE. Alsórész körirata: MANUS S. STEPHANI REGIS HUNG EXPENSIS ECCLESIAE BODENSIS FUSA ANNO 1784. FUDIT ME JOSEPHUS JUSTEL AGRIAE ANNO 1784.
Páduai Szent Antal-szobor
kőszobor
20. század eleje
Műemléki védelem alatt nem áll
A templomkertben
„JÉZUS BARÁTJA / PÁDUAI ANTAL” felirattal
Sarud – Művészettörténet
Római Katolikus templom
Titulusa: Szentháromság
barokk
1801
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2181
Kossuth út
Építtette: gr. Eszterházy Károly egri püspök
Tervező: Frantz József egri püspöki
Keresztelőkút: Giacomo Adami és Motzer (Mozer) József
Főoltár faragványai: Motzer (Mozer) József
Márványozási munkák: Szikora György
Orgona: Koncz József (1790-es évek vége), Angster József és fia műhelyében (1908)
A falu középkori templomára és plébániájára vonatkozó első írásos adat IV. Béla 1261-ben kiadott oklevelében található. Az abban előforduló Sarudegyház falunév és a település birtoklásviszonyainak ismeretében a középkori templom építését a 13. század első felére datálhatjuk. Az 1332-37 között készült pápai tizedjegyzékből tudható, hogy a település egyháza a hevesi főesperességhez tartozott, temploma is volt, de plébánosa feltehetően olyan szegény volt, hogy nem tudta a rá kivetett pápai adót megfizetni. Több középkori adat nem áll rendelkezésünkre sem a templom sem a plébánia vonatkozásában.
A török hódoltság után 1690-93 között a falu gazdátlan földjét bérlő uraságok (a Batik, Galambos és Péntek családok) főleg protestáns vallású jobbágyokat telepített a birtokra a Tiszántúlról, akik gyülekezetet alkotva a romosan talált templomot használatba vették. A 13. században faragott kövekből épített, egyenes szentélyzáródású, torony nélküli középkori templom falait valamicskét kijavították s a tetejét náddal fedték be. A templom nem szerepelt az 1699-es összeírásban, de falai ott álltak, ahol ma az 1790-ben emelt Nepomuki Szent János szobor áll. Ebben az időben a katolikus családoknak nem volt sem papja, sem temploma, lelki gondozásukat a tiszanánai prédikátor végezte. Telekessy István (püspök: 1699-1715) 1699-ben a falura vonatkozó bérleti jogot megszüntetve és a birtokjogot visszavéve [EKépHitL. Al. 264.] az őt követő Erdődy Gábor (püspök: 1715-1744) püspökökkel együtt, mint földesurak, arra törekedtek, hogy a katolikus egyházközség és plébánia kialakításának feltételeit megteremtsék. Erre abból következtethetünk, hogy a protestánsok kezén lévő templom felújítását 1735-ben – az uradalom költségén – megkezdték. A falak javításán egy pallér és négy kőműves dolgozott, a tető kijavítására pedig Tokajból hozattak gerendákat. A püspök türelmes magatartására utal az a tény, hogy a kijavított templomot továbbra is a református gyülekezet használhatta. 1739-ben azonban a püspök tudta nélkül és az érvényben lévő építkezési tilalom ellenére a templom elé a falubeliek egy haranglábat építettek. Ezt a püspök az eddigi türelme elleni cselekedetnek minősítette és a megyei törvényszékkel annak jogtalanságát mondatta ki. Mint Heves megye főispánja el tudta érni ezt az ítéletet, valamint ezzel egy időben elvetette a templomot a reformárusoktól és a katolikusoknak ítéltette oda. A református lelkész helyére katolikus plébánost ültetett. A sarudiak bocsánatkérő levet írtak a vármegyéhez: „…mivel emberi gyarlóságból és erőtlenségből vétettünk méltóságos kegyelmes földesurunk ő excellenciája ellen, hírt nem tévén ő Excellenciájának azon négy, földbe ásott oszlopokbúl álló haranglábunknak felállítása felől…” Jóllehet a tiszanánai prédikátor elkészítette és be is akarta küldeni a kérvényt, „…de sok főben sok ész, magunkat rá nem bírhattuk, hogy bé küldjük, félvén attúl, hogy ő excellenciája meg nem fogja engedni felállítani, mely iránt magunk vétségét és esetét meg esmérjük, hogy kegyelmes jó urunk ellen vétettünk, de mivel nem angyalok, hanem csak gyarló esendő emberek vagyunk, a tekintetes nemes vármegyének ölébe hajtjuk szegény fejeinket, végyen most az egyszer grátiájában (kegyelmében) és irgalmában bennünket a tekintetes nemes vármegye, mi is ezek után szemesebbek és okosabbak lészünk…”
A vármegye azonban nem vonta vissza a döntést, melyet Mező István tiszanánai prédikátor közölt a dél-borsodi református egyházkerület elöljáróságával, Mocsáry Balázs andornaki földesúrral és egyházkerületi gondnokkal. Mocsáry Balázs ezt megtudva arra biztatta a prédikátort, vegye rá a sarudiakat, hogy a község hivatalos pecsétjével ellátott kérvényt készítsenek, amelyet majd a kerületi elöljárók támogatásával együtt bécsi ügyvivőjük az uralkodó elé fog terjeszteni. A prédikátor augusztus 26-a körül Kalla János bírót másodmagával magához hívatta, hogy ezt az ügyet megbeszéljék. Senki sem merte azonban vállalni, hogy a kérvényt elkészítse, félvén attól, hogy az elsőnél is nagyobb bajt okoznak ezzel. Erről Mocsáry földesurat is tájékoztatták. Félvén a büntetéstől a falu jobbágyai közül többen elszöktek, s a környező falvakba menekültek. Ezt azonban a püspök már személye elleni támadásnak és földesúri hatalma elleni véteknek, lázadásnak, a vármegye pedig a megyei és a katonai adó alóli kibúvásnak minősített. Ezért a további szökések megakadályozására kisebb katonai csapatot vezényeltek a faluba. A falu rendjéért felelős Kalla János bírót és a szökött jobbágyokat az egri börtönbe vetették. Szabadulásuk után a faluba nem költözhettek vissza. Az incidenst követően Erdődy püspök földesúr arra törekedett, hogy katolikus családokat telepítsen a faluba (Besenyőtelekről, Demjénből, Kompoltról érkeztek), illetve, hogy a reformátusokat visszatérítse a katolikus hitre. 1739 őszén Almádi Andrást nevezte ki a falu plébánosává. S hamarosan – az 1746-os egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint – a sarudi plébánia látta el Borsodivánka, Poroszló, Tiszahalász és Tiszanána katolikus híveinek lelki gondozását is.
Sarud birtokosa a 14. századtól kezdve az egri püspök volt, ezért neki kellett gondoskodnia a templom és a plébánia működésének feltételéről. A sarudi templom fenntartására javadalomként egy fél jobbágytelek nagyságú földet adott a püspök és emellett vállalta a templom nagyobb javításainak költségét. 1740 és 1742 között a még a középkorban épült templom ismételt felújításon esett át. A középkori és az átépítés során kibővített templom formájára és méretére abból az alaprajzból következethetünk, melyet Eszterházy Károly megbízásából Francz József egri püspöki építőmester 1790 körül készített. A középkori templom 13,75 méteres teljes külső hosszából a hajó 8,5, a szentély 4,75 métert tehetett ki. A hajó szélessége 6,25, a szentélyé 4,75 méter volt. A belső alapterület 31 m2-t tett ki, így befogadóképessége nem volt túl nagy, mindössze 100-120 fő tudott részt venni a prédikációkon. A templom északi oldalához a hajó teljes hosszában 6,6 m szélességű, egy kisebb és egy nagyobb helység – kápolna illetve sekrestye – csatlakozott, melyeket feltehetően a 15. században építettek. Erdődy Gábor püspöksége idején, 1740-ben a régi templom teljes terét szentéllyé alakították át úgy, hogy a nyugati oromfalának közepét kibontva félköríves záródású diadalívet képeztek ki. Ehhez toldották hozzá a 13 m hosszú és 8 m széles új templomhajót. Így egy 26,75 méter hosszú új templomot kaptak. Nyugati végében három erős boltozatra az orgona számára kórust is építettek, mely az oromfal tetején emelt torony súlyát is meg tudta tartani. 1742-re felépült a torony, Tokajból 120 gerendát rendeltek a lefedésére. A szentélyt és a hajót különálló nyeregtetőkkel fedték le, ezek gerincmagassága 10,5 és 11,3 m volt. A torony 25,6 m magra emelkedett. A tornyot bádoggal a templom tetejét cseréppel fedték le. A régi és az új falakat kívül-belül bevakolták és lemeszelték. A 80 m2-es templomban már 280-300 ember is elfért. A templom szószékét 1744-ben Singer Mihály egri képfaragó készítette. Az 1746-os Barkóczy püspök canonica visitatioja szerint a templomnak két harangja volt. A főoltárkép a Szentháromságot ábrázolta, a két mellékoltárkép egyikén a Szenvedő Krisztus, a másikon Szent István király és Szent Imre alakja volt látható. A keresztelő kút rézborítású volt. A templomi felszerelések között mise- és áldozókehelyről, rézből készült szentségtartóról és miseruhákról tettek említést.
Az 1767-ben készült egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a templom már javításra szorult, s akkor is három oltára, szószéke, réz keresztelőkútja, gyóntatószéke, 14 padja, a kóruson az ötváltós orgonája voltak a legfontosabb berendezés tárgyai. Ezeken kívül ekkor már egy hordozható Mária-szobor, a Feltámadt Krisztus és Nepomuki Szent János szobra, valamint három kép és négy lobogó, a falakra erősített 26 gyertyatartó díszítette a templombelsőt. A bolthajtásos lefedésű sekrestyében egy fiókos szekrényben tárolták az egyházi ruhákat és a felszerelési tárgyakat. A 4 bécsi mázsát nyomó (224 kg) nagyharang a Szentháromság, a megfeszített Krisztus, Szűz Mária, Szent Donát mártír és hitvalló Szent Kajetán, a kisebbiket (fele akkora) a megfeszített Krisztus tiszteletére volt szentelve.
A 18. század végére a megszaporodott – közel 900 – hívő számára kicsinek bizonyult. Eszterházy Károly püspök először a templom további bővítésén gondolkodott. Feltehetően ezért készíttette el udvari építészével az említett felmérési rajzokat. Végül mégis egy új templom építése mellett döntött. Nem a régi helyé, hanem attól észak felé, mintegy 200 méterre.
A tervet Francz József készítette. Már 1792 nyarán elkészült az első variációval, de az nem nyerte el a püspök tetszését. Augusztusban mutatta be a mester a javított terveket. A sarudi plébános és a hívek az új templomot a régi temető helyére, mely tágasabb és a központibb helyen van, szerették volna felépíttetni, kötelezvén magukat arra, hogy azt az „alacsony, sáros helyet” fel fogják tölteni. Érveik között szerepelt, hogy a templom az új helyen kocsmától is távolabb lenne és látványban is jobban mutatna akár Tiszanána, akár dél felől. A püspök aggályát fejezte ki amiatt, hogy az alapok ásása közben esetleg koporsókat és holtakat bolygatnának meg, esetleg valami fertőzés támadhatna, és a sáros területen való alapozás is drágítaná a munkákat, de Francz Józseftől először mégis egy látványtervet, helyszínrajzot kért, s csak ezután döntött úgy, hogy mégis az eredeti terv szerinti helyen épüljön fel az új templom. 1792. szeptember 22-én mutatta be Francz a terveket. Ezután Eszterházy utasítást adott arra, hogy a régi templomot teljesen le kell bontani, de a felhasználható építőanyagot gondosan meg kell őrizni.
Nem tudni miért, de a munkálatok csak 1795-ben kezdődtek el. Az építkezés alatt az istentiszteleteket egy téglából készült épületben tartották, amelyben csak szűkösen fértek el a hívek. Az építkezés elég lassan haladt. 1796-ban Herlitska Vencel volt a kőművesek pallérja, az állványzatot Polereczky György ács készítette, Ledek Ferenc deméndi kőfaragó szállította a faragott köveket, a meszet Eged Ferenc felnémeti mészégetőtől vették. 1797-re húzták fel a templomot, a tetőszéket 84.000 zsindellyel fedték és 121.000 zsindelyszeggel szegelték. Fazola Lénárd készítette el a templom keresztjét, melyet Szikora György festő aranyozott. 1798-ban Diósgyőrben vásárolták az épületvasalásokhoz szükséges vasat, melyeket Mazug Mihály sarudi kovács készített. 1779-ben Giacomo Adami olasz származású egri kőfaragó készítette el a keresztelőkút alját, Motzer (Mozer) József szobrász faragta a dob alakú szentély tetején álló, fából készült szoborcsoportot: Jézus keresztelését. A kút díszítőfestését Szikora György készítette el. A lakatosmunkákat Fazola Lénárd végezte. A főoltár asztalosmunkáit Oberfrank Ferenc végezte. Mozter József készítette az egyéb fafaragványokat is: a főoltárkép keretét, az áldozó-rácsot, a szentségházat, a mellette lévő két angyalszobrot, a hat gyertyatartót és a három misetáblát. A felmerülő márványozási munkákat szintén Szikora György festő végezte. A nyolcváltós orgona Koncz József műhelyében készült.
Eszterházy Károly 1799. március 15-én elhunyt, addig 6604 rajnai forintot fizetett ki a templom építésére, berendezésére. Az új püspök – illetve érsek – kinevezéséig az uradalmi gazdálkodás irányítását a Magyar Kamara vette át. Akkor – egy 1800 januárjában kelt feljegyzés szerint – még 12.897 forintra lett volna szükség a befejezéshez. Ezt a Kamara feltehetően soknak találta, költségkímélés végett például 1802 júliusában úgy döntöttek, hogy a torony több mint 2000 forintra kalkulált rézborítása helyett fazsindellyel fedik azt le, s vörös olajfestékkel festenek be, így az csak 633 forintba fog kerülni. Ehhez azonban át kellett alakítani a torony faszerkezetét, melynek kivitelezését egy poroszlói ácsmesterre bízták. A nem megfelelően elvégzett munkát Poloreczky György ácsmester javította ki és fejezett be. Szeptember végére a szószék is elkészült.
A 40 méter hosszú 170 m2-es templom hajójában szükség esetén hatszáz hívő is elfér. A falu hét esztendő feletti lakossága a századfordulón 704 fő volt, tehát a templom mérete tökéletesen megfelelt az igényeknek.
1804-ben az egri püspöki uradalmat felosztották az újonnan alakított kassai és szatmári püspökség, valamint az egri érsekség között. Sarud a szatmári püspökség birtokába jutott Pusztahídvéggel együtt.
Az első javításokra csak majdnem száz év múlva, egy nagy árvíz után, 1895-ben került sor. A belső festés, az orgona javítása, az áldozó rács márványozása, a szentségház átalakítása az új oltárkereszt készítése, a padok javítása, egy új gyóntatószék elkészítése valamint a főoltárkép restaurálása és keretének aranyozása volt akkor tervbe véve. A munkát a Szűcs és Társa budapesti székhelyű céggel végeztették el.
A Szentháromságot ábrázoló főoltárkép tisztításakor azonban kiderült, hogy alatta egy korábbi, valószínűleg Szent Ferencet ábrázolós festmény van. A nagyon rossz állapotban lévő kép helyére így 300 Ft-ért egy újat készíttetek. Az „inkább borzalmat mint áhítatott” (sarudi plébános szavai) kiváltó, igen rossz állapotú mellékoltárképek sem kerültek vissza helyükre. A közel három méter magas képeket és a főoltár megrongálódott vásznát nem tudták a toronyban lévő lomtárban elhelyezni, így egy ideig azokat a templombíró udvarán lévő fészerben tárolták. A plébános engedélyt kért eladásukra vagy megsemmisítésükre az egyházmegyei hatóságtól, de végül is Egerbe kerültek beszállításra.
A templom helyreállítási munkálatai 5095 koronába kerültek, amelyből 328 korona a hívek adományából gyűlt össze. A mellékoltárra szánt Fájdalmas Szűz képével nem voltak megelégedve, arckifejezése merev és nem „művésziesen” volt megfestve. Az átfestés megtörténte után a plébános jelentése szerint „most már megelégedésünkre díszíti a kis oltárt”. A felújított templom megáldására 1895. szeptember 29-én került sor.
A következő nagyobb beruházás 1908-ban az Angster József és fia műhelyében készült orgona volt. 1915-ben, a harangok háborús felhasználása céljából összeírják az egyházmegye, köztük Sarud harangjait is. Ekkor három harang és egy lélekcsengettyű volt a templomban. Az I. világháború idején valószínűleg a 400 kg-os nagyharangot elvitték hadicélra. Ezért ennek pótlására 1923-ban a budapesti F. W Rincker által egy közepes méretű (felirata: Jézus Krisztus nevelője légy végóránk segítője), 1924-ben egy kisebb harangot öntettek (felirata: Isten dicsőségére), amelyeket ma is használnak. A mai nagyharang jelenlegi formáját 1934-ben történt újraöntése után kapta. Szlezsák László Magyarország aranykoszorús harangöntő mestere által Budapesten készített új harangra a megrepedt régi harang feliratát azonban átmásoltatták. Eszerint a harang ősét még Erdődy Gábor püspök adományozta 1744-ben az általa kibővített templomnak. Ez a régi harang megrepedhetett, mert 1763-ban Eszterházy Károly püspök újraöntette. 1802-ben átkerült a mai templom tornyába és 130 évig harangoztak vele.
A latin szöveg magyar változata a következő:
Gróf monyorókeréki Erdődy Gábor Antal egri püspök és Őfelsége magyar és cseh királyának jelenlegi titkos tanácsosa 1744-ben a legszebb és oszthatatlan Szentháromság, a mindenkori legszentebb és legdicsőségesebb Szűz Mária, Donát mártír és Kajetán hitvalló tiszteletére szentelte ezt a harangot és adományozta püspöki Sarud falu által építtetett templomnak, amelyet méltóságos és kegyelmes főtisztelendő gróf galántai Esterházy Károly egri püspök újraöntetett és ismételten felszentelt az 1763. évben. Öntött engem Johel József Egerben
1944-ben az egyik harangot elvitték a háborúba, azaz a Magyar Királyi Hadianyaggyár az ország csaknem minden falujából begyűjtött harangjainak egyike lett. A jó minőségű bronzot lőszergyártásra használták fel. A temetői lélekharang 1876-ban készült, eredetileg a hídvégi majorban volt, a közelmúltban került át a templomba. Felirata: „ÖNTÖTTE LŐRINCZ SZATMÁRI PÜSPÖK 1876”.
1945-ben a templom több, de nem súlyos belövést kapott. Ezeket viszonylag könnyen ki lehetett javítani. Az orgona azonban súlyosan megrongálódott. 1948-ban 5000 forintba került a javítása. Ebből 4400 forintot az amerikás magyarok küldték. A község adta a fennmaradó 600 forintot. Az orgona teljes felújítására 1995-ben a sarudi születésű dr. Sebestyén Emil egri ügyvéd és a szintén sarudi születésű dr. Berecz József kápolnai körzeti orvos alapítványi gyűjtésének segítségével került sor. Az orgonát 1997. április 26-án, ünnepélyes hangversenyen adták át.
A templom fazsindelyeit 1830-ban cserélték eternitre, a templom külső tatarozására pedig 1940-ben került sor. A templom mai állapotát az 1994-ben lezajlott tatarozás után nyerte el. Napjainkban is tervbe van véve pályázati források igénybevételével a templom felújítása, állagmegóvása, valamint a templomkert és park rekonstrukciója [http://www.sarud.hu/documents/2011_november.pdf].
Egyhajós templom É-i homlokzatán középtornyos, rizalitos – mélyített mezőkkel és pilaszterekkel tagolt – homlokzatán középen egyenes záródású, zárkövek kapu nyílik. Az egész templomon körülfutó koronapárkányból a homlokzaton a rizalit fölé lapos, íves timpanon emelkedik ki. A torony két oldalán ívelt fedlemezes féloromzat fogja közre a toronyemelet szegmentíves, zárköves ablakát. A nyesett sarokélű templomtorony osztópárkánya fölött lábazatból induló sarokpilaszterek fogják közre az oldalankénti harangablakokat. Az órakörös, órával díszített, szép tagolású toronypárkány fölött sokszorosan tagolt, párnatagos – újabb – sisak díszíti a templomot. A mély falmezőkkel tagolt oldalhomlokzatán három zárköves, szegmentíves ablak van elhelyezve. Az ívelten visszalépő egyenes záródású szentély Ny-i oldalán féltetős teknőboltozatos sekrestye van. A szentély felől kontyolt nyeregtetős a templom lefedése.
A torony alatti tér csehsüveg boltozattal fedett. Felette előre ívelő, épített mellvédes kóruson van az orgona. A templomhajó tárhatása nagyszabású: a kétszakaszos öblös tér egy-egy cseh boltozatát konkáv architrávok, illetve keresztaxisban fejezetes és mélyített falmezős pillércsoportok tagolják. A közöttük feszülő kereszthevederek hordják a boltozat súlyát. A szentély szűkebb, lépcsővel emelt, egyenes záródású tere szintén csehboltozattal fedett. Falképek: 20. század. Berendezés: jellemzően 18. század vége. Orgona: 1908 (Angster-orgonagyár). A templomot Eszterházy Károly püspök építtette (építész: Francz József).
A templom főoltára zöldesre festett sztipeszű aranyozott fa építmény. Sztipeszén fehérre festett kupolás tabernákulum áll. Ajtaját Ábrahám áldozatát ábrázoló aranyozott dombormú díszíti. Az oltár két oldalán magas oszlopszéken nyolcoldalú páros oszlopok emelkednek, melyek párkányán vörös márványozású, festett fa korinthoszi fejezetes oszloppárok emelkednek, melyek nagy gerendapárkányt tartanak. Ezeken kétoldalt adoráló angyakol térdelnek, középen a baldachinja alatt pedig háromszögbe foglalt aranyozott fénysugaras istenszem díszlik. A szépen faragott, lombdíszes empire oltárképkeretben közepes kvalitású, tompa színezésű 19. századi klasszicista oltárkép van: a Szentháromságot ábrázolja. Jézus és az Atyaisten a felhőkön lebeg, fölöttük a Szentháromság galambja terjeszti ki szárnyát. Alkotóját nem ismerjük. A Fájdalmas Szűz mellékoltár szarkofág alakú, festett fa sztipeszéről akantuszleveles vázákkal díszített oszlopok emelkednek. Köztük az empire stílusú aranyozott faragványú félköríves keretben közepes színvonalú, preraffaelita modorban megfestett 19 századi szentkép van: a Mater Dolorosát ábrázolja. Alkotóját ennek sem ismerjük.
Említésre méltó a 18. században készült szép keresztelőmedence. Alsó része festett kő, rajta márványosan festett – fogrovat-soros díszítésű fadob. Az oszloptörzsre almába harapó kígyó csavarodik, tetején színezett szoborcsoport a Jézus keresztelésének jelenetét ábrázolja. Az aranyozott és pácolt fából készült szószék eredetijét Singer János Mihály egri szobrász készítette 1744-ben. Tölcséres talpából kinövő kosarának rozettás, akantuszindás díszítésében a Magvető aranyozott domborműve látható. Ökörszemes párkányos hangvetőjének tetejét sugárkéve. díszíti Említésre méltó még egy fából faragott és színesen festett Nepomuki Szt. János szobor, mely a 18. század végén készült. A 23 db, oldallapján csigás profilú díszítésű, tölgyből faragott pad szintén a 18. század végén készült.
PLÉBÁNIAHÁZ
1825-25
Római Katolikus templom mögött
Az 1746-os egyházlátogatási jegyzőkönyvekből megtudhatjuk, hogy a régi, Erdődy Gábor püspök által építtetett plébánia épülete vályogból, s tetőzete nádból készült. Akkor nem volt jó állapotban, hiszen a szükséges javításokat a hívek végezték. 1755-ben Barkóczy Ferenc egri püspök elbontatta a régi épületet és 403 forintért kőalapozású, de ismét vályog falú új plébániaházat építtetett. 1767-ben a jelentés szerint a tetőzetének a kisebb kijavítása vált szükségessé, egyénként jó állapotúnak találtatott. Udvarán istálló és kocsiszín állott. 1799-ben részletesen is leírták az épületet: A vályogból készült és zsindellyel fedett házban három szoba, konyha és kamra volt. Udvarához kert és szérű csatlakozott, amelyben 20 állat befogadására alkalmas, téglából épült és zsindellyel fedett istálló állt, mellette kocsiszínnel. Ugyanitt volt egy 20 bécsi akó ital befogadására alkalmas pince is. A ma álló épületet 1825-ben Kovács Flórián szatmári püspök-földesúr támogatásával kezdték építeni, majd 1826-ban a Kamara fejezte be [EÉrsEghyL. Alsóhevesi esp.ker.lát.jkv.]. Ez az utcafronton álló. L alakú épület meglehetésen rossz állapotban van napjainkban üresen áll. Homlokzatán, az utcai fronton szalagkeretes ablakok vannak a+b+b+c+b+b+a kiosztásban.
A Sarudi Hírmondó XX. ÉVFOLYAM 1. szám. 2012. januári száma hírül adta, hogy „ifjúsági lelki centrum lesz a plébániából. Az egri főegyházmegye első katolikus ifjúsági lelki centruma épül meg Sarudon. A templom mögött álló romos, ám műemléki védelem alatt álló plébánia sorsa ezáltal megoldódik. – Remélhetően hamarosan megkapjuk az engedélyeket, így elkezdődhetnek a munkák – jelezte Nyeste István, a mezőkövesdi Szent István Katolikus Iskola igazgatója. – Az építkezést a plébánia helyrehozásával kezdjük, amely az ifjúsági centrum kiszolgáló épülete lesz. Az egy hektáros terület alkalmas lesz sátorozásra, szabadtéri rendezvények megtartására és sportolásra is. Az utóbbi lehetőség a faluban élők előtt is nyitott lesz, hiszen a pályákat nem védi majd kerítés. A területen – ahol egész évben fogadják a fiatalokat – a munkálatokat két év alatt tervezik befejezni.”
Forrás: http://www.sarud.hu/documents/2012_januar.pdf
MAGTÁR
későbarokk
1800 körül
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2182
Külterület – Pusztahídvég, Hídvégi út
Építtette az egri püspökség
A település D-i részén, téglalap alaprajzú csonkakontyolt nyeregtetős épület áll. A magtárnak készült késő barokk stílusú épült 1800 körül épült. Háromhajós földszintjén toszkán oszlopokra támaszkodó csehsüveg boltozatos lefedésűek a belső terei. A kőkeretes kapuknak kovácsoltvas ajtói vannak. Telkén egykorú, de átalakított U alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős lakó, illetve gazdasági épületek állnak.
Nepomuki Szent János-szobor
későbarokk
1790
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 10785
Kossuth út 5-7.
Állíttatta a település lakossága.
Település főútja mentén körülkerített területen, a Kossuth u. 7. számú ház előtt, lépcsős alépítményen, mélyített mezőkkel díszített hasáb alakú talapzat fölé emelt oszloplábazaton álló festett kőszobor. Kvalitásos ám provinciális barokk alkotás. Felállításáról az 1819-es canonica visitatió ad hírt [EÉrsEgyhL. canvis. 1819.]. Állapota az elmúlt években ismét romlott. A puha kő ismét mállani kezdett. A szent papi ornátusban, kezében kereszttel és pálmaággal, feje körül csillagkoronával látható. Sarudon Nepomuki Szent János ünnepe (május 16.) jeles nap, mert ez volt a falu fogadott ünnepe. A visszaemlékezések szerint a szenthez való könyörgés hatására szűnt meg valaha a faluban dúló marhavész. A szent ünnepnapján 9 órakor a templomból körmenetet vezettek szobrához, ott imádkoztak és énekeltek, majd innen Vendelénuszhoz (a Szent Vendel szoborhoz) is elmentek és rövid ájtatosság után visszatértek a templomhoz. A szobor posztamensén nagyméretű kovácsoltvas lámpástartó van.
A talapzatán látható felirat:
istenhit
szeretete
szentek
buzgósága
a sarod helsége
álította
nepomuki szt. jános
tiszteletére
1790
Szentháromság kereszt
klasszicista
1812
Kossuth út 85-87.
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:10784
A település főútja mentén, körülkerített területen, a Kossuth u. 87. sz. előtt, lépcsős alépítményen hasáb alakú talapzaton, a Golgotát jelképező sziklákon álló kőkereszt korpusszal. A kereszt tövében Mária álló alakja. A keresztre feszített Krisztus fölött a kifeszített szárnyú Szentlélek galambja és a felhőkből kihajoló Atyaisten, jobbjában földgömbbel, fején tiarával. A keresztet félköríves bádogtető fedi. Jó színvonalú klasszicista szobor. Állíttatta a település lakossága [EÉrsEgyhL. canvis 1819.].
Felirata:
imádás
szeretet
buzgóság tisz-
telet áldo-
zattya bemu-
tatta a sarudi
ajtatossaág
1812
Szent Vendel szobor
festett népi késő barokk kőszobor
19. század
Petőfi út 12.
Műemléki védelem alatt nem áll
Tiszanána felé a daruháti és gazdasági legelőre vezető állathajtó út mellett áll Szent Vendel szobra. Régen a tehén és a borjúcsordát hajtották a két legelőre. Szent Vendel kultuszának terjedése e vidéken is az állattartással függött össze, a térségben több, Szent Vendel szobor található, a legközelebbi Kömlőn.
A siroki terméskőből faragott, színesre festett szent pásztoröltözékben, imára kulcsot kezekkel, vállán tarisznyával, oldalán kulccsal látható. Mellette két oldalt egy bárány és egy kutya hever. Lába előtt egy korona látható.
A szobor feltehetően a 19. században készült, a talapzatba süllyesztett márványtábla feliratában szereplő évszám feltehetően azt jelzi, hogy ekkor készült el az új talapzata, amelyet Hornyák Sándor siroki kőfaragó készített. A munkáért 180 pengőt kért.
A felirata:
jószágunkat őriszd meg
mindennemű veszélynek
ártalmától, szent vendelnek
könyörgésére!
emlékül állítatta
özv. pásztor jánosné
szül. balogh erzsébet
1933
A szobor újraszentelésére 1933. június 5-én, Pünkösd másodnapján, a rituálé szerint került sor. A fenntartási alapra az Egyházmegyei Takarékpénztár alapítványi osztályánál 40 pengőt helyezett el az adományozó, özv. Pásztor Jánosné szül. Balog Erzsébet. Gyermeke nem volt, hívő jó lelkű, templomba járó asszonyként ismerték a sarudiak, melyről Nagy Árpád siroki administrator számolt be az Egyházmegyei Hatósághoz címzett szoborállításra és benedicálásra engedélyt kérő levelében.
Mária–szobor
1878
A mai temetőben
Műemléki védelem alatt nem áll.
Felirata:
Úr isten ki szent fiad
kínszenvedése által minket a
pokolbeli ellenségtől
megszabadítottál, en-
gedd nekünk szolgáidnak, hogy általa dicső-
séges feltámadást nyer-
jünk
készíttette
özv. tóth jánosné
csörgő mária
1878
Kereszt
1844
Szabadság út 58.
Műemléki védelem alatt nem áll
Felirata:
A sarudi hívek
ájtatos adako-
zásábúl állíta-
tott 1844
Szeplőtelen Szűz Mária
1907
A templom előtt
Állítatták az Amerikás magyarok
Műemléki védelem alatt nem áll
Feszület
festett kő
1922
A római katolikus templom homlokzata előtt
Műemléki védelem alatt nem áll
Felirata:
a megfeszített urunk
jézus krisztus dicsőségére
és aki értünk sokat
szenvedett és meghalt
a keresztfán
állítatta
b. pócs mihály
és szeretett hűséges neje
sz. nagy borbáléa
emlékül a buzgó keresztény
hívek emádására
1922
Fájdalmas Szűz Mária szobor
Kossuth út 137.
Műemléki védelem alatt nem áll
A népi szakrális emlékek szép példái a Mária szobrok, melyre példát Sarudon a Kossuth úton is találunk. Mária kultusza az országban igen erős, hiszen Magyarország védőszentje.
Felirata:
oh fájdalmas szűz
anyám
könyörögj érettünk
kik oltalmad alá
sietünk
készítette
pásztor györgy
és neje
rédei teréz
1922
Első Világháborús emlékmű
1920-30-as évek
Az általános iskola előtt. Kossuth utca 64-66.
Az I. világháborúban az orosz fronton harcoló, és fogságba esett sarudi honvédek közül néhányan részt vettek az orosz polgárháború harcaiban is. A különböző harctereken 100 sarudi hős áldozta életét. Emléküket őrzi az iskola előtt látható világháborús emlékmű, mely puskájára támaszkodó, megfáradt katona alakját mintázza.
HŐSI EMLÉKMŰ
A település temetőjében található a második világháborúban elesett katonák és polgári áldozatok tiszteletére állított emlékmű. 1943. január 12-én kezdődött az urivi áttörés, melyben az egri 14. gyalogezred jó része megsemmisült. A hadszíntérről több ezer Heves megyei – így sarudi – katona soha többé nem tért haza, sokukról itthon maradt családjuk a mai napig sem tud semmit.
Erről bővebben: http://www.sarud.hu/documents/2012_februar.pdf. Sarudi Hírmondó XX. évf. 2. szám. 2012. Február
Poroszló – Művészettörténet
Az elpusztult bencésapátság
A tatárjárás előtti magyar okleveles anyagban a Heves megyei kolostorok közül Feldebrőn kívül csak a poroszlóira találhatóak adatot. A kolostorok belső életét, működését, a társadalom életében betöltött szerepét csak áttételesen vizsgálhatjuk, mert erre vonatkozóan csak ritkán lehet egy-egy adattöredékre bukkanni. Történetüket mindenekelőtt a jogbiztosító iratokból ismerjük. A poroszlói monostor első említése a Váradi Regestrtumból való 1209-ből [Váradi Reg.reg.222. sz.]. Ott „abbas monasterii Porozlou”-ként szerepel. Ugyanitt egy bejegyzése szerint „…abbas de loco Triskay”, a poroszlói monostor apátja és ennek patrónusa Borokun közötti vitás ügyben ítéltek (Kandra Kabos: A váradi Regestrum. Bp. 1898. 9. regesta).Egy másik bejegyzés határozata arra bizonyíték, hogy a monostor peres ügyekben is eljárt (u.o.75.regesta). Minden bizonnyal hiteles helyként is működött, mert V. István király 1262. december 5-én Poroszlón kelt oklevelében esküvel erősítette meg a korábban Pozsonyban atyja (IV. Béla) és közte kötött megállapodást (Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Szerkesztette Szentpétery Imre és Borsa Iván. Bp. 1923—1961. П. 1791. regesta). V. Istvánnak még egy, 1270. március 5-én kiadott oklevele is Poroszlón kelt, IV. László pedig 1284. december 17-én keltezte itt egyik oklevelét (u.o. II. 1095. és 3344. regesta). Több Árpád-házi király, valamint Károly Róbert, Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás is adott itt ki oklevelet.
1292-ben János poroszlói apát és Péter poroszlói plébános is tanúskodott egy peres ügyben, tehát a faluban már akkor, mivel jelentős gazdasági és közlekedési potenciállal rendelkezett, a monostor mellett plébániatemplom is volt (Fejér = Fejér Georgius: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Buda, 1829—1844. VI/1. 228.). A 13-14. századtól több jogbiztosító oklevelet ismerünk a falu birtokairól, de azok a monostorról nem tett említést. Egy 1420-ban kelt irat azonban, mely a leleszi konvent előtt Poroszlói Hancskó fia, János, testvére Jakab és ennek fia János adományáról szól, mindkét templom titulusa kiolvasható. Birtokaik egy részét, többek között „…tertias partes patronatuum monasterii ad honorem beatorum Petri et Pauli apostolorum ас ecclesie parochialis ad honorem beatissime virginis Marie et Beate Margarethe virginis capelleque beati Jacobi apostoli in dicta possessione Poroztho” Mihály fia Tamás mesternek (de Sadan) vicecamerario solium regalium de Zathmar adták [OL Dl 30. 158. Leleszi konvent hiteleshelyi lvt. Acta 1420. nr. 86.]. Egy hét évvel későbbi (1427) oklevél szerint a községben két kőtemplom volt. Az egyik kéttornyos, de egyik tornyán nincs tető, s temető nincs körülötte; a másik templom torony nélküli, cseréppel fedett (Bártfai Szabó László regesztagyüjteménye a gyöngyösi Mátra Múzeum Adattárában III. köteg.)
Az írásos adatokból, rendtörténetekből nem tűnik ki, hogy a poroszlói monostor melyik szerzetesrendé volt. Lakói azonban csak olyan rendhez tartozhattak, amelyek a 13. század elejéig hazánkban megtelepültek, hiszen, mint említettük az apátságot már a Váradi Regestrum is említette. Ezek közül is ki kell zárni azokat a rendeket, amelyeknél a kolostor fejét nem abbas-nak, apátnak nevezik, hiszen több oklevél így említi a monostor fejét. Végeredményben csak a ciszterci és a bencés rend jöhet számításba. A ciszterciek constitutioi szerint azonban minden templomukat Szűz Mária tiszteletére kellett szentelni, a poroszlói apátság titulusa azonban, a fent említett írott emlék szerint Szent Péter és Pál volt. Így tehát bizonyosra vehetjük, hogy az apátság a bencés rendé volt. A szerzetesek feltehetően a 16. század elején, a török előretörésével hagyhatták el az apátságot.
A kolostor helyének meghatározásánál egy birtokcseréről szóló 1299-es oklevelet lehet figyelembe venni. Eszerint a falun belül, a Tisza mellett – illetve a Cserő-neknevezett jelenlegi ágánál – kell az apátság maradványait keresni.
Mindezek alapján talán nem tévedünk, ha az 1427-es oklevélben leírt kéttornyú templomot az apátság templomával azonosítjuk, hiszen az oklevél szerint körülötte nincs temető. A másik, torony nélküli templomnál nem említik ugyan, hogy körülötte temető van, de a középkori gyakorlat szerint általában a plébániatemplom köré temetkeztek.
A 17. században a török hódoltság idején a bencés monostor elpusztult, de a klastromtemplom átvészelte ezt az időszakot. 1672-ben azonban Barkóczy, lévai kapitány felégette Poroszlót templomával együtt, így a falu lakói szétszéledtek, mely öt évig pusztán ált. Az 1696 körül készült Hevenessy összeírásban a reformátusok templomaként, „habet Calvinistarum templum” szerepelt, amit a későbbi adatokból azonosítani lehet a bencés apátság templomával. 1720 körül is kőtemplomát említik, amely katolikus módra van építve és környékén látszanak a régi apátság fundamentumainak romjai. Ugyan ezt mondja az 1732. évi összeírás is [EÉRS.EgyhL. archvet.no.934.]. Egy szemtanúk elmondását tartalmazó 1771-es feljegyzés szerint 1678 körül „némely kálvinista halászok Tokaj tájékárul a Tiszán halászat kedvéért lejövén, ezen földet az egri pasa engedelmével mint puszta helyet megszállották”. Arra is emlékeztek, hogy a betelepedők a klastromtemplom megégett fedelét helyreállították. A visszaemlékezők azt is tudták, hogy a „poroszlói kálvinista templom bizonyos barátoké lett volna, (s) a templom körül levő dombos hely most is klastromnak neveztetik. Ahol a temető a templomhoz közel vagyon, azon dombos helyen látott a tanú földben lévő kőrakásokat.”
A 18. századi adatok alapján a monostor pontos helyét is meg tudjuk határozni. Az 1771-es tanúvallomási jegyzőkönyv szerint a falu egyik részét Kalastrom-nak, ekkor Collegium-nakhívták. Ezen a helyen a protestáns templom, az iskola, a prédikátor és az iskolamester háza állt. A hagyomány szerint ez a terület valaha a barátoké volt és később a reformátusok foglalták el. A templom közelében ásás közben alapfalakat is találtak. A 18. század végén új református templomot építettek, amely a mai napig is áll és a régi templom köveit használták fel az építkezéshez [EÁL Heves megyei közgyűlési iratok No. 108. 1771.]. A helyet pontosan meghatározza egy 1777-es térkép, amelyen feltüntették az előbb említett építményeket. A templom, amennyire az alaprajzból megállapítható, egyenes záródású volt és ez összevág a tanúvallomásokból származó adatokkal is [EÁL Térképek, Kápt. 57.].A Cserő gátjának építésekor 1947-ben ezen a területen alapfalakat is találtak.
Római Katolikus Templom
Titulusa: Szűz Mária neve
klasszicizáló későbarokk
1809
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2180
Fő út 1.
Építtette:Orczy László, Károlyi József földbirtokosok és az egri káptalan
Szószék és keresztelőkút: Mózer József egri szobrász, 1800 körül
Szent János Evangélista tiszteletére szentelt harang: Justel József egri harangöntő, 1783
Falképek: Takács István, 1958
1427-ben két templom állt Poroszló térségében: a kéttornyú apátsági templom és a torony nélküli, cseréppel fedett plébánia templom. A település bencés apátságáról már 1219-ből is maradtak fenn írott források, melynek folyamatos működését a következő időkben is regisztrálták. [HemL Közig. iratok. 1771. 108/S.] 1687-ben ismét elpusztult a falut. Majd 1782-ben egy írás csupán egy nyerstéglából épült magánházról tud, amelyben az istentiszteleteket tartották [HemL. Közig, 1782.181/B.]. Ekkor azonban már készen volt az új templom költségtervezete és a templom helyét is kijelölte a káptalan, melyből kiviláglik, hogy a régi templom ekkor már nem állott. [OL. Károlyi It. cs. 127. miss.] A templomépítést azonban akkor még nem kezdték el. 1795-ben Orczy László, az egyik földesúr telket és 2000 forintot adott, melyből a főoltár és a keresztelőkút márvány faragványainak készítése már munkában volt. Az építkezésben negyedrészt vállalt a másik földesúr, Károlyi József is, valamint a káptalan is, mint harmadik fél hozzájárult 3500 forinttal. 1808-ban még mindig azt jelentették, hogy a templom roskadozó állapotban van, így az egri érsek az új templom építési tervét kiadta a káptalannak, amely végre elvégeztette a munkát [EÉrsEgyhL. Poroszló plebir.]. A 1809-es esperesi egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint a poroszlói templom szilárd építmény, „a hívek számának megfelel, új és ragyogó épület, (…) a főoltáron vörösmárvány kereszten a Megváltó képmása (…) fényes épület és fenséget áraszt magából. [EKápMagL II. sorozat. Div. P.fasc.4.no.213.] Ugyanezeket írta az 1819-es kánonszerű vizsgálat is, felsorolva a templom harangjait, közöttük a káptalan által adományozott Szent János Evangélista tiszteletére szentelt harangot, amelyet 1783-ban Justel József öntött Egerben. Ekkor a templomnak négy oltára volt, márvány keresztelőmedencéje, a szószéke pedig fából készült [EÉrsEgyhL. canvis.]. A 1815-ben felvett esperesi látogatási jegyzőkönyv azt tartalmazza, hogy Orczy László „római módra” (kora klasszicista, XVI. Lajos stílus) építtette a főoltárt. 1836. évi jegyzőkönyvből pedig azt tudjuk meg, hogy az 1834. október 15-i földrengés a „bolthajtásban hasadást idézett elő” [u.o.].
A templom homlokzatát a falsíkból enyhén előre lépő középtorony uralja. A magas lábazatról induló leveles, volutás fejezetekkel díszített falpillérek tagolják a falsíkokat. A pilaszterek fejezetei fölött teljes ereszpárkány fut végig. Középen egyenes záródású kapu, felette könyöklőpárkányos, szegmensíves kórusablak. A bejárati ajtó fölött tábla:
Ecclesia is honorem sanctissimi
nominis mariae piis inclvto
rvm dnorvm terrestrium
svmptibvs erecta anno dni
1796
A főpárkány fölött alacsony attikán ívelt oromfalháromszögek között ugrik előre a toronytest, négyzetes kis, fekvő ablakkal. Az övpárkány fölött a két-két fejezetes falpillérrel s órapárkánnyal tagolt toronyemeletnek mind a négy oldalán váll- és zárköves, félköríves záródású harangablaka van. Legfelül nyolc élű, hangsúlyosan párnásan tagolt bádogsisak díszíti a templomtornyot. Oldalhomlokzatán a toronynál egymás fölött egy-egy szalagkeretes egyszerű ablaka van, az alsón fűzött rács. A hajón két szegmentíves, könyöklőpárkányos, az ívelten visszalépő szentélyen egy ablaka van. Az épület bal oldalán négyszögletes alaprajzú, teknőboltozatos sekrestyeépület bővíti a templomteret. Nyeregtetején pala fedés.
A kórus alatt a belső tér csehboltozatos, balra teknőboltozatos kápolna, jobbra a toronyba felvezető lépcsőház nyílik. Az előrelépő szűk kórus újabb keletű vasráccsal van ellátva. A hajó kétszakaszos, cseh boltozatos, melyet homorúan levágott párkányos falpilléreken nyugvó hevederek tartanak. A lépcsővel emelt szűkebb, négyzetes szentély szarkain párkányos negyedpilléreken pihen a csehsüveg-boltozat.
A templom korábbi főoltára, s az egykori mellékoltára (1958-ban elpusztították) a harmonikus színezésű szószékkel és a keresztelőkúttal eredetileg egységes képet mutatott. A főoltár süttői vörös márványból készült szürke és fekete erezett márványbetétekkel. A két lépcsővel emelt, szarkofág alakú sztipeszén lévő tabernákulumát volutás pilaszterek díszítik. Kalapált és aranyozott vörösrézből készült ajtajának mozgalmas domborműve a Kálváriát formázza. Egri mester készítette 1790 körül. A retabulumot egy-egy kettőzött, aranyozott lábazatú és fejezetű pilaszteren nyugvó teljes párkány keretezi. A párkányfejezeteken kétoldalt egy-egy XVI. Lajos stílusban faragott aranyozott kőváza áll, az oromzatban aranyozott sugárkévében a Szentlélek galambja fénylik a sötét tónusú oltárépítményen. Az ívesen záródó, mélyített képtérben, a szürke márványalapon fekete márványkereszten aranyozott corpusz helyettesíti az oltárképet. Kvalitásos alkotás.
A szószéket feltehetően Mózer József, egri szobrász készítette 1800 körül. Festett, eredetileg kék – jelenleg sárgás – márványozással díszített, részben aranyozott fa építmény. Tölcséres talpán aranyozott toboz. Kosarán füzérrel övezett tárcsa- és fogazatdísz között Keresztelő Szent János prédikációját ábrázoló aranyozott fa dombormű van. Ökörszemes harangvetőjén felhőgomolyban szárnyas angyalfejek között a törvénytáblák láthatók. A keresztelőkút szintén Mózer József munkája. Vörösmárvány, baluszteres törzsén gerezdes, ovális csésze, ezen sárga márványozással festett és aranyozott lapított henger alakú kútház áll, melynek tetején aranyozott fa szoborcsoport látható. Jézus megkeresztelését ábrázolja. A 12-12 késő barokk tölgyfa pad oldalát fogazatos, volutás faragvány díszíti. Az asztalosmunkák szép példája az 1790 körül készölt jávor-berakásos tömör tölgyfa sekrestyeszekrény.
A hajó és a szentély boltozatain lévő kvalitásos freskókat 1958-ban készítette Takács István (1901-1985) mezőkövesdi festőművész.
Református templom
klasszicista, eklektikus
1790-93, 1906-os kiegészítéssel
Műemléki védelem alatt nem áll
Előrelépő homlokzati tornya előtt timpanonos, pilléres előcsarnok áll. A torony és a homlokzat nagy, mélyített falmezőkkel tagolt. A torony alsó részén szegmetíves ablak, mely felett a széles övpárkány
A mai református templom építésekor a középkori bencés apátság templomát lebontották, melyet a török idők után a falut benépesítő, nagyrészt református vallású hívek elfoglaltak. 1696-ban itt a reformátusoknak oratóriuma volt [Bp.. Egy.Kvt. Hevenessy IX.]. Egy 1754-es összeírás szerint a református templom homlokzata a Tisza felé, keletre nézett. A templomhoz közel, ugyancsak a Tisza árterében állt a lelkész háza. Az áradások miatt a paplak összedőléssel fenyegetett, de a templom állapotát is megviselte a víz. A paplakkal szemben volt egy keresztberakott gerendákból összeállított talapzatra téglából épített, náddal fedett conservatórium [HemL. Közig. iratok. 1754.76.]. A régi református templom tetőzetének javításáról 1764-ből és 1786-ból maradt fenn adat [HemL. Közigyül. jkv. 255/1764; 1768. 655.903.]. 1785-ben oldalsó előcsarnokot építettek a templomhoz és két ajtót vágtak innen a templomba [HemL. Közigyül. jkv. 315., 416., 458/1785.]. A mai templom a középkori – egykor kéttornyú – bencés templom lebontása után 1790-1793 között épült. Építéstörténeti adati hiányoznak, elkészültét a karzaton látható fenti évszámból tudjuk. 1906-ban egészítették ki eklektikus stílusban.
Az előre lépő homlokztai torony előtt timpanonos, pilléres előcsarnok áll. A torony és a homlokzat nagy, mélyített falmezőkkel tagolt. A torony alján szegmetíves ablak, felette a széles övpárkány az oromzatot takarva attikát alkot. A toronyemeleten hasonló osztásban, az osztópárkány alatt egy négyzetes ablak, fölötte körben négy egyenes záródású harangablak. A tornyon órák, tagolt ereszpárkány és többszörösen tört gúla idomú laternás bádogsisak koronázza templomot.
Az oldalhomlokzaton balra, a főút felé három szegmentíves ablaknyílás. A hajó kosárívben záródik. A kerti oldalon eklektikus kialakítású oldalhajó bővíti a templomot. A templombelső építészetileg érdektelen, sík fedésű tér. A karzat új kovácsoltvas rácsán régi feliratos, festett tábla:
ezenn
ISTEN HÁZA
KEZDŐDÖTT ÉPÍTTETNI F.
IIdik LEOPOLD KIR. ALATT
1790dikben VÉGZŐDÖTT I. Fe-
RENTZ KIR. ALATT 1793dikba
A POROSZLAI HELV; CONF.
LEVŐ LAKOSOK KÖLTSÉGÉ-
VEL;
LÉGYEN HÁT DISÉRET AZ ERŐS ISTEN-
NEK
KINEK EREJÉVEL VÉGE LEVE ENNEK
KIRÁLY’S AZ ORSZÁGÉRT KÖNYÖRG
JÖN A NÉP
A KÖNYÖRGÉS ÁLTAL FŐ BOLDOGSÁGRA
LÉP.
GRAEFEL CSALÁD ÚRILAKA
1872
Műemléki védelem alatt nem áll
Kastély út 10.
Jelenlegi funkció: kastélyszálló, kastélyszálló neve: Club Thermál Kastély
Graefl-uradalom magtára
historizáló
19. század második fele
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:9549
Külterület – Rábolypuszta, Fő út
Építtette a Graefl család. 1869–1944 között ők voltak a település legnagyobb birtokosai. A mára teljesen romos állapotba került épület az egykori Rábolypusztán áll. A téglalap alaprajzú, egyemeletes, csonkakontyolt nyeregtetővel fedett magtár ablaknyílásai szegmentívesek. Az épületnek jelenleg funkciója nincs, tulajdonosa ismeretlen.
Graefl család vadászkastélya
szecessziós
1920-as évek
Kétútköz
Építtette: Graefl Andor
A 33-as úton helyezkedik el a Graefl család 1900-as évek elején épített vadászkastélya. A 7,3 hektáros területen, növényekkel dúsan beborított környezetben található az omladozó, romjaiban is pompás kastély. Kétútköz első gyökeres átalakulása a második világháború végén történt: a kastélyt államosították, a területet a termelőszövetkezet foglalta el, utóbb varroda költözött bele, ma per alatt áll. A kétszintes, harminc szobás, közel 900 m2-es romantikus várkastély a mai napig megőrizte szecessziós jellemzőit. Díszítő festése rekonstruálható, a fa ablakbéletek, a fa ajtószárnyak jó állapotban maradtak meg a színes márvány mozaikburkolattal együtt. Heves megye egyik legpompásabb és legromosabb állapotú, megmentésre váró épülete felújításra vár.
Községháza
szecessziós
1900 körül
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 10439
Fő út 6.
Utcavonalon álló, U alaprajzú, földszintes, nyeregtetős épület, nyerstégla architektúrával. Főhomlokzatán közép- és oldalrizalitokkal, amelyeket fiatornyokkal közrefogott hullámvonalas záródású oromfalak koronáznak, a középrizalit felett huszártoronnyal. Részben szecessziós nyílászárókkal. A főépülettel egykorú a melléképülettel.
SZABADSÁG EMLÉKMŰ
műkő
1990
Szobrász: Zielinski Tibor (1968)
Fő út 12., a református templom mögött.
felirata:
1914-1917 , 1939-1945
1956
„A legszebb vallás a
haza s emberiség”
Vörösmarty Mihály
Tisza-tavi Ökocentrum
2012
Tervező: Kertai László (1943-2013) Ybl-díjas építész
2012. április 28-án nyílt meg Poroszlón a Tisza-völgy és a Tisza-tó élővilágát bemutató Ökocentrum. A változatos tömegformálású épület fő attrakciója az óriási, 700.000 literes édesvízi akváriumrendszer, emellett a látogatók kilátóteraszról szemlélve és tematikus szabadtéri bemutatóhelyeken végigsétálva ismerhetik meg a páratlan adottságú természeti környezetet. Az épület négyszintes: kétszintes pinceszint + földszint + I. emelet + padlástér kialakítású, kilátóterasszal és toronnyal kiegészítve. A szimmetrikus elrendezésű épület központi terében helyezkednek el az akváriumok, kiállítóterek, az 50 férőhelyes 3D-s mozi, a 100 fős konferenciaterem, valamint a központi teret két oldalról körbevevő sávban a fő funkciókat kiszolgáló helyiségek találhatók. A központi főbejárat fölött magasodik a kettős tornyú kilátótorony építménye, amelyben lift és lépcsőház kapott helyet.
Bővebben: http://epiteszforum.hu/tisza-tavi-okocentrum-poroszlo
Feldebrő – Régészeti áttekintés
Feldebrő, Lukács utca, Masina kert
Feldebrő északi részén a Lukács utcában a Pál-Kovács porta kertjében avar temető sírjait tárták fel. (Nagy Árpád ásatása 1972.)
Feldebrő, Egres
Feldebrő belterületétől ÉNy-ra a Tarna-pataktól 200 m-re K-re, őskori és középkori leletanyagot gyűjtöttek. (Reményi László terepbejárása 2010.)
Kömlő – Művészettörténet
Római katolikus templom
Titulusa: Nagyboldogasszony
barokk
1780-83
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2246
Bocskai út
Építtette: gr. Eszterházy Károly egri püspök
Tervezte: Anton Pilgram terveinek nyomán Francz József
Főoltárkép: Zirkler János (1788), helyén Sajóssy Alajos 1866-os műve
Orgona: Riegel Testvérek, 1891
Eszterházy Károly egri püspök által újratelepített község első, feltehetően ideiglenes templomát id. Zwenger József egri kőművesmester építette. Egy1770-ben kelt számla szerint a főfalak felhúzását végezte [EÉrsGazdL. 1770. ápr. 1.]. Egy következő évi számla szerint a berendezés elkészítése is folyamatban volt, 1771-ben Wittmann Antal egri festő a templom tabernákulumának márványozását végezte, Ruszrucker Frigyes egri lakatos pedig öt ablakrács elkészítéséről, valamint ajtó- és ablakvasalási munkák elvégzéséről adott számlát [EÉrsGazdL. 278.szd., 284.szd.].
A fennmaradt adatok szerint ez a templom nem sokáig felelt meg az igényeknek, tudomásunk szerint a mai, nagyszerű templom építését 1780-ban kezdték el Francz József egri püspöki kőművesmester tervei szerint és vállalkozásában. Francz pallérja Pelcz Kristóf volt, az ácsmunkát Máhr Menyhért végezte. Az összes kőfaragó munkát 1780-82 között Miller János és Pilczner József egri kőfaragók vállalták. Ők készítették elő a kőtömböket a szobrászoknak, melyből a díszes tagozatok készültek. A „cirádákat” Francz tervei alapján Halblechner Vencel egri szobrász faragta. Scheldorf Ferenc egri asztalosmester 1782-83-ban készítette az ablakokat, ajtókat és a templom főkapuját, valamint a sekrestyeszekrényen is ekkor dolgozott. Az üvegesmunkákat Vicelli Ignác egri üveges, a lakatosmunkát (toronykereszt, sekrestyerostélyok) Kintzl András készítette, de a komolyabb kovácsoltvas munkákat, például a szentélybe felállított keresztet Fazola Lénárd egri lakatosmester készítette. Ezt Schmitt Péter aranyozta. Schmitt kapott megbízást a templom tornyának lefestésére és aranyozására is, de a toronykeresztet Huszár Ferenc egri festő aranyozta [EÉrsGazdL. 1781-1783.].
1783-tól zajlottak a berendezési és a művészi munkák. Halblechner Vencel a kömlői templom számára elkészített modellért, asztalos- és szobrászmunkával együtt 45 forintot kapott. Az oltár a pápai templom retabulumának, menzájának, és tabernákulumának kombinációjából (Pellegrini, Tomedi, valamint Giovanni Adami rajzainak felhasználásával) állt össze. Halblechner faragta a főoltár képkeretét, a kánontáblákat, az imazsámolyt és az orgonadíszeket [EÉrsGazdL. 1783. 198. szd.], Szikora György egri festő elsősorban aranyozási munkákat végzett a főoltárkép keretén, a kánontáblákon, az orgonán, valamint a főoltár márványozását végezte a megadott modell szerint. A Mária mennybemenetele témájú főoltárkép vázlatát Zirkler János egri festő készítette el, melynek megtekintése után Eszterházy püspök felhívta a festő figyelmét arra, hogy: „ne sajnáljon ügyességet és fáradságot a kivitelezés közben”. Lotter Tamás egri asztalosmester modell után készítette el a szószéket és a nyolc pillérrel díszített tabernákulumot a megadott tervrajz szerint. Scheldorf asztalos ekkor faragta ki a négyszer hét darab tölgyfa padot mélyített, szegett peremű, volutás oldalfákkal, a hát és előlapokon hullámos rajzú díszítéssel [EÉrsGazdL. 1784. 187-210. szd.]. A keresztelő kutat is Halblechner Vencel készítette, melyet 1785-ben szállítottak a helyszínre. Zirkler János végül is 1788-ban készült el a főoltárképpel. Ekkor hozta rendbe Koncz Pál egri orgonakészítő mester a templom régi orgonáját [EÉrsGazdL. 1788-97. 1405.]. 1790-ben öntötték a harangot – s így készen állt a falusi templomok viszonylatában művészinek mondható templom.
Az 1809-es alsóhevesi esperesi kerület jegyzőkönyve a kömlői Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templom berendezését, felszerelését fényesnek és bőségesnek nevezte. Az 1819-es canonica visitatio szerint díszes tornya 22 öl magas, s akkor három harang volt benne. A Mária Mennybemenetele tiszteletére szentelt főoltárról leírta, hogy az márványból van, az egyik mellékoltár pedig Szent Anna, a másik Szent József nevére volt szentelve. A templom falán függött Nepomuki Szent János képe. A templom éppen, hogy elkészült, a karbantartási munkák is elkezdődtek. 1797-ben belülről ismét kifestették. 1815-ben feljegyezték róla, hogy a pompás épület tetőgerendáit a szú meggyengítette. 1820-ban belső helyreállítási munkákat végeztek, 1842-ben pedig a földesúr költségére kívül bevakolták.
A Zirkler János által festett főoltárképet 1866-ban cserélték le. Az újat az egri érsek őméltósága (Bartakovics Béla) megbízásából Sajóssy Alajos festette.
Az É-i homlokzatán egytornyos, egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom a legömbölyített sarkú szentélye felől kontyolt nyeregtetős lefedésű, a szentély Ny-i oldalán féltetős sekrestyével bővített épület. Homlokzatán az előre lépő középtorony mindhárom szabad oldala homorú. A torony középtengelyében lépcsőkre helyezett díszkapu finoman faragott. A homlokzatot díszítő ion csigás, bújtatott füzéres fejezetű pilaszterek szintén homorú vonalú teljes, merészen előreugró párkányt hordanak, amely az egész templomhomlokzaton végigfut. A toronyhomlokzat-párkányt gyámsoros, visszahomorított kőtimpanon koronázza. A toronytest mindhárom oldalán mélyített mezőben szalagcsokros füzéres díszítésű ovális ablakok vannak. A tornyot az osztópárkány fölött két ívelt lejtésű oromfal veszi közre, sarkait egy-egy lapított testű, füzér- és lángnyelvdíszes kőváza díszíti. Feljebb a kompozit-fejezetes sarokpillérek között a torony mindegyik oldalán kosáríves záródású harangablak nyílik. Őket konzolok által tartott füzérekkel díszített körtimpanon ékesíti. Órakörös, gazdagon tagolt toronyeresz-párkánya fölött a templomtornyot nyolcélű, tagolt, fölül harangidomokban kialakított toronysisak koronázza. Az összes kőfaragvány és díszítmény Franz József tervei alapján készült. Oldalfalán, a hajó axisában az álkereszthajó vonalában kissé kilép a templomtest. Ablakai szegmentívesek. Sátortetején újabb a palahéjazat. Keresztje gazdag művű kovácsoltvas munka.
A hajó és a szentély csehboltozattal fedett, a hajó bejárati oldalán karzat van. A kórus épített mellvédjével, hatalmas ívvel lép előre, fölötte csehsüveg-boltozat. A hajó oldalfalai mentén magas lábazatból füzérekkel díszített, részben aranyozott ökörszenes ión fejezetekben végződő falpillérek indulnak. Széles dongaív fedi a kórus utáni hajószakaszt. A visszalépő, egyenes záródású szentély lépcsővel emelt. A sekrestyébe vezető tölgyfaajtó négy mélyített betétmezején rokokó faragás. Eredeti Fazola-műhelyből származó kilincse és kulcspajzsa van. A templom mennyezetének falképei a 20. században készültek.
Berendezése nagyrészt a 18. század végén készült. A főoltár Giovanni Adami és Halblechner Vencel műve, faragványai 1784-ben készültek. Gazdagon faragott tárkányi szürke márvány sztipesze két lépcsőn áll. Két oldalán rézsűsen kihajló márványlábazat, rajta egy-egy, fából faragott, festett és részben aranyozott angyal térdel. Tabernákulumának kupoláját aranyozott oszlopok támasztják alá. Tetején lángnyelvekkel díszített aranyozott urna, középen páros angyalfejek, fölöttük szépen faragott feszület. Ajtajának Ábrahám áldozatát bemutató domborműve aranyozott. Az oltár és a tabernákulum Pellegrini trieszti szobrász pápai főoltárhoz készített tervei alapján készült. A retabulum a templom szentélyfalának támaszkodó pompás építmény. Egészen a szentély félköríves boltozatáig nyúlik fel. Barna erezetes műmárványborítással készült. Egy-egy szabadon álló, füzérdíszes, aranyozott, ion fejezetű karcsú oszlop fogja közre a képteret. Az oszlopokon középen felfelé ívelő hajlított párkány nyugszik. A főpárkány fölött füzérekkel díszített egy-egy kerek váza között fekete márvány tükrös oromzat, melynek felirata: MÁRIÁVAL JÉZUSHOZ. Legfelül tört párkányívben aranyfejes felhőgomolyokon csillagkoszorút tartó, aranyozott angyalpár van a Szentlélek-galambbal.
A főoltárkép aranyozott rózsavirágokkal díszített fekete barokk fakeretben van elhelyezve. Az egri érsek megbízásából Sajóssy Alajos egri festő készített 1866-ban. Mária mennybemenetelét ábrázolja. Az Eger című újság (1866. 96.o.) a következőképpen számolt be e műről: „… E gyönyörű oltárképen több mint 45 alak van, harmadfél öl magas. Eredetije, mely a világhírű Titián mester műve a velencei Képcsarnok legfőbb műkincsének tartatik.” Az idézett képet (Assunta, 1516-18), mely a velencei Santa Maria Gloriosa dei Frari templomban van, számtalan művész lemásolta, hiszen úgy a csoportfűzésben, a kompozícióban, az érzelmek kifejezésében, vagy a színezésben a festői képességek legizgalmasabb képtémái között, tehát a templomok legkedveltebb oltárképtémái között tartjuk számon. A fent lebegő Máriát, aki fiához hasonlóan, testben és lélekben egyaránt a mennyországba jutott, az apostolok szélesen gesztikuláló csoportjának tekintete követi.
A hajó bal és jobb oldalán egy-egy hasonló, szarkofág alakú egyszerű fából készült sztipeszel kialakított mellékoltár van. Retabulumuk épített és a hajó falához simul. A jobb oldali mellékoltárkép Huszár Ferenc egri festő alkotása a 18. század végéről. Szent József halálát ábrázoló nagyméretű olajkép. József halottas ágyához lépő Krisztus lendületes redővetésű rózsaszín és kék köntösben van. A jelent körül kissé esetlenül megformált angyalok lebegnek. Szemben vele a Mária neveltetését ábrázoló oltárkép ugyancsak Huszár Ferenc alkotása. Középen Szent Anna, mellette egy, a törvénytáblát tartó angyal. Mária halványszínű ruhában áll, körülötte lebegő angyalok és hulló rózsavirágok. Joachim vörös köpenyben a jelenettől elfordulva, a kép bal sarkában ül.
A szószék 1780 után készült. Fehérre festett, faragott díszei aranyozottak. Tölcséres talpán karcsú akantusz leveles faragvány. Hasas kosarán szalagdíszek, füzéres keretelés és csüngők. Egyszerű hangvetőjén ökörszemes léckeret, füzérek, csúcsán angyalos felhőgomolyok között sugárkévéből kibontakozó Szentlélek-galamb. A keresztelőmedence szürke tárkányi márványból készült, faragott. Kannelurás ovális törzsén gerezdes ovális csésze. Kútháza fehérre festett, díszítései aranyozottak. Kupoláján a keresztelés jelenetének aranyozott szoborcsoportja, Jézus és Keresztelő Szent János fölött sugárkévében a Szentlélek galambjával. Giovanni Adami 1785-ben faragta Prokop bécsi szobrász rajza után.
RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIA
barokk
1776
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2247
Építtette: gr. Eszterházy Károly püspök
Tervezte: Francz Ferenc
Bocskai u. 46.
A plébániát 1776-ban gr. Eszterházy Károly püspök kezdte el építtetni. A paplakot is Francz Ferenc püspöki kőművesmester terveztet és építette. A kőfaragó Pliczner János Francz kívánságának megfelelően faragta ki a 11 ablakot és az ajtókat. Az asztalosmunkákat Schönich Mátyás egri asztalosmester végezte [EÉrsGazdL. 1776.299., 302. szd.]. Az 1790-es feljegyzésekben ismét olvasunk az épületről Farkas János püspöki Bauschreiber könyveiben. Ekkor az épület bővítésén illetve a szobák átboltozásán dolgoztak.
Utcavonalon álló, L alaprajzú, középrizalitos épület. Homlokzatán a középrészben mélyített falmezők között három zárköves szegmentíves ablak van, kétoldalt faltükrök között egy-egy egyenes záródású hasonló ablak. A szépen tagolt ereszpárkány az épületen körbe fut. Udvari homlokzatán hét íves pilléren nyugvó, hevederekkel tagolt, csehboltozatos, mellvédes tornác fut végig. Beforduló szárnyán, három pilléren nyugvó folyosóban folytatódik. A tornácra négy kőkeretes, zárköves ablak és egy kőkeretes, egyenes záródású, kétszárnyú ajtó nyílik. Kovácsoltvas szerelvényei eredetiek. Kontyolt nyeregtetős épület. Kerítésfalában kőkeretes gyalogkapu és kapu nyílik, utóbbi pilléreit egy-egy kőbagoly szobor díszíti. Kéttraktusos alaprajzú, belső terei részben kereszthevederes csehsüveg-boltozatos, részben teknőboltozatos lefedésűek. A kapu mellett egykorú magtár áll.
A Heves Megye Műemlékei (382.o.) megemlít egy Eszterházy Károlyt ábrázoló festményt. Az egykorú keretben lévő olaj-vászon portré hasonlatos az Egri Képtárban illetve az Egyházmegyei Könyvtárban lévő Eszterházy portréhoz, melyet feltételezések szerint Franz Sigrist – a Líceum dísztermének mennyezetét kifestő bécsi mester – készített. A műemléki topográfia szerzője karakteresebbnek írja le a kömlői portrét. Feltételezi, hogy inkább Huszár Ferenc egri képíró műve a 18. század végéről.
A RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM MŰEMLÉKI KÖRNYEZETE
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 6858
Az 1770-ben telepített, derékszögű úthálózatú falu temploma a település központjában saroktelken áll. Műemléki környezetét képezi Ny-on a 467. hrsz. (plébánia, trsz.: 2247), É-on a 476., 475., 474., 472. hrsz.-ok É-i határa a Fő útig és a 643. hrsz. É-i, illetve K-i határa a Fő út K-i oldalán. Itt a határvonal ismét keresztezi a Bocskai utat és a 645. hrsz.-tól K-ről, illetve D-ről megkerülve a 468., illetve 469. hrsz.-okat, D-i határuk mentén éri el a plébánia kertjét.
A templomkertben álló Mária szobor 1894-ben készült (másodlagos felállításban); kálváriastációk a 20. század elejéről valók; a Jézus szíve– és Mária szíve-szobor 1968-ban készült. Itt áll az I. és II. világháborús emlékmű; a két szovjet katona sírja.
I. és II. VILÁGHÉBORÚS EMLÉKMŰ
kőemlék
1921, 2000
Templomkert
A templom kertjében áll az első világháborúban elesettek emlékére állított emlékmű. 1921-ben, az országban az elsők között állítottak az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában élő kömlői kivándoroltak adományaiból. Négyzetes posztamensének kiugró párkányzatát két oszlop támasztja alá, mely oszlopok keretezik a hősök névsorát tartalmazó fehér kőtáblát. A névsor a talapzat két oldalán tovább folytatódik, hiszen a falu lakosai közül az I. világháborúban 106-an estek el. A menetfelszerelésbe öltöztetett, nyugodt testtartású katona lába előtt egy halott társa fekszik, mintha ravatalon lenne elhelyezve.
A II. világháború idején, 1944. november elején foglalták el a községet a szovjet csapatok; de a település többször is gazdát cserélt, aminek következtében sok volt a polgári áldozat is. A Millennium évében, 2000-ben, került sor a II. világháborúban elesett katonai és polgári áldozatok fekete gránitból készült obeliszkjének felállítására. A második világháborúban a környéken elesett szovjet katonák holttestét a templom kertjében temették el, majd 1985-ben jelképesen új emlékművet állítottak részükre.
Pély – Művészettörténet
Római Katolikus Templom
Tituláris szentje: Szent Demeter
1912-13 a korábbi barokk templom szentélyrészének megtartásával
Műemléki védelem alatt nem áll
Fő út 164.
Mellékoltár: Kovács Mihály, 1856
Az Acta Parochorum 1733-ban ír a Szent Demeter tiszteletére szentelt kis templomról, melynek még sekrestyéje sem volt [OL. HttL. Acta Cass. Paroch. Dioec. Agr. fasc. 1.]. Az 1766. évi canonica visitatioból pedig megtudjuk, hogy szilárd anyagból épült új temploma 1764-ben készült a helyi lakosság költségén. Akkor már három oltára volt, de a tornya még nem volt befejezve. [EÉrsEgyhL. canvis. Pély. 1766]. 1806-ban ezt a templomot nyomorúságos építményként írták le, boltíve és falai roskadoztak. Oldalfalait gerendákkal kellett megtámasztani. 1809-ben kegyurai, özv. Orczy Józsefné és Berényi Teréz a tető megújítására átadták a szükséges pénzt a plébánosnak, aki 1810-re ezt a munkát el is végeztette. 1821-ben megint az épület rossz állapotát írják le, s 1830-ban ismét renoválják. A főoltár felújítására gyűjtést szerveztek, de 1854-ben újra romos állapotáról tettek jelentést [EÉrsEgyhL. Alsóhevesi esp. ker. lát.jkv. 1806, 1809-1813, 1821, 1830, 1854.]. Az 1850-es évek közepéből való Krekkli Mátyás egri építőmester terve, melyet Tárkányi Béla érseki titkár véleményezett [EÉrsEgyhL. Tervek.I.120.]. Aztán végül 1912-ben új templomot emeltek, amelyben a régi szentélyt, mint mellékhajót használták fel. Orgonáját (1/10 m/r) 1912-ben a Rieger gyár, majd 1930 körül az Angster gyár építette. Harangjait1886-ban ismeretlen mester (37 cm átm.), 1927-ben Szlezák László (104 cm átm.), 1957-ben Szlezák Ráfáel (71 cm átm.) öntötte.
Az oldaltornyos, kereszthajós – szokványosnak nem mondható elrendezésű – templom főoltára Szent Demeternek van szentelve. Rajta római katonai öltözékben ábrázolták a szentet. 19. századi festmény, alkotója ismeretlen. A mellékoltár festőjét ismerjük. 1856-ban készítette Kovács Mihály. Valószínűleg Tárkányi Béla közbenjárására kapta meg ezt a megbízást az akkoriban Egerben működő bécsi akadémiát végzett művész. A félkörös záródású keretben lévő olaj-vászon festmény a Mater Dolorosa – Fájdalma Anya képtípust formázza. A kép jelzett: „Festé Kovács Mihály Egerben 1856”. 18. századi egri munka a templom Úrmutatója. Az aranyozott réz ötvösmunka ovális, karéjos talpát trébelt liliomok, nóduszát chartouche-ok díszítik, előlapján Mária, az Atyaisten, egy angyalpár és ál-ékkövek láthatók. Magassága 52 cm.
Nepomuki Szent János-szobor
barokk
18. század vége
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 10795
Fő út 188. – Petőfi Sándor út kereszteződése
A Fő u. 174. hrsz. előtti kiteresedésen az orvosi rendelő előtti közterületen áll. 1996-ban került áthelyezésre a Fő u. 136. szám elől a jelenlegi helyére (rongálástól féltették). A lépcsős, alépítményre helyezett, alul kihasasodó párkányos rokokó posztamensen álló szobor egy kisebb talapzatra van helyezve. A szent papi ornátusban, karingben, palásttal, birétummal, a kezében kereszttel látható. A kereszt végét kerubfej tartja. A színezett kőemléket 1995-96-ban restaurálták.
Pély kisközség egyetlen műemléki védettség alatt álló öröksége.
Seregi József: Béke
1939. december 10. (Budaörs)
bronz és mészkő szobor
1998
Fő út 152. A Római katolikus templom kertjében
A templom kertjében elhelyezett szobor szimbolikus tartalommal bír. Az ártatlanságot, a békét, a halál felett aratott győzelmet testesíti meg. Isten és az emberiség közötti kibékülés jelképe, az élet megtisztulásának, földi újjászületésének hírhozója. A kecses női figura által útnak indított madár a jó hír meghozásának reményében kel szárnyra. A szobrász a nyúlánk s egyben gömbölyded formák hangsúlyozásával, a mészkő és a bronz összeillesztésével, igazán vonzó kompozíciót alkotott. A bronz színvilága a nő bőrének barnaságát sejteti, hosszú fehér (mészkő)ruhája viszont amellett hogy nagyon elegánssá teszi őt ártatlanságát sugallja.
Seregi József: Millenniumi emlékmű
1939. december 10. (Budaörs)
bronz, mészkő
2000
Attila út 1. – a falu központjában
A magas hengeres mészkő talapzaton bronzból készült sas viaskodik egy gömböt (Földgömböt) körülölelő kígyóval. A sas az egyik legrégebbi szimbólum – az erő, világ felett uralkodó erő, a küzdelem, hatalom, de a hit, a büszkeség és a magasztosság, a mindent-látás jelképe. A madarak urának ábrázolása a legfőbb lényt szimbolizálja, aki gondviselőként megmentheti az embereket a rossztól. Magas röptét Krisztus mennybemenetelének szimbólumaként is felfogták. Mint kígyó- és sárkányölő a szellemi princípium győzelmét jelenti a fizikai szféra felett, és a világosságnak a sötétség erői felett aratott győzelmét szimbolizálja. A kígyó a közel-keleti, így a keresztény hagyományban is összetett jelkép. Az édenkertben például a tudás-fájára tekeredve, kísértő gonoszt, a sátánt képviseli. A harcukból a sas győzelme várható.
Trischler Ferenc: Nyár
1945. március 6. (Németbóly)
bronz szobor
1999
Dobó út 1. – a régi orvosi rendelő előtt
A nyár legdúsabb mivoltában a termékeny fiatal nőben jelenik meg a képi szimbolikában, évezredek óta. Ennél a szobornál megállva is el lehet gyönyörködni a nyárra emlékeztető érett leány szépségében. Könnyed, lenge, áttetsző, szellős, az alakját sejtető ruházata, cipő nélküli lába, összekötött haja is a nyarat juttatja eszünkbe. A réten áll, ahol önfeledt boldogsággal szedte a virágokat, s ruhájának pántja e mozdulatoktól bal válláról lecsúszott. Még sem érződik lényében semmi kacérság. Jobb kezében tartja a búzakalász csokrot – az élet szimbólumát – vadvirágokkal keverten. A szobor az élet nagyszerűségéről szól, de talán az ember „életért” való felelőségéről is.
Nagyút – Művészettörténet
RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM
Tituláris szentje: Szent Vendel
műemléki értéke nincsen
1950-1953
Tervezte: Gömöri József
Freskók: Takács István
Az 1696 körüli Hevenessy-féle összeírás szerint katolikus temploma kőből volt [Bp. Egy.Kvt. Hevenessy IX.]. Másutt, ugyan ebben az évben elhagyott falukét és elhagyott katolikus kőtemplommal említik [EÉrsEgyhL.archvet. no. 934.]. 1732-ben utoljára, romként említik. Az új nagyúti templom építéséhez 1943-ból az egri érseki tervtárban fennmaradt egy Hevesy Sándor-féle terv [EÉrsGazdL. Tervek. 185]. Ezt megelőzően az egri érsek 1941-ben fiókegyházat szervezett itt, majd ezt az 1942. december 31-én kiadott dekrétumában a káli plébániától leválasztva, önálló plébánia rangjára emelte. A lelkészhelyettes akkor Varga Sándor volt. A templom és paplak építésére Szmrecsányi Lajos egri érsek közvetlenül elhalálozása előtt 50.000 pengőt adományozott, melyből az építési anyagot megvásárolták. Az 1944. novemberben 2-án bombatámadás érte a falut, a templom építésére szolgáló anyagok egy része megsemmisült, másik részét a támadás következtében megsérült házakba építették be. A templom építőmestere akkor Kovács József kápolnai kőműves volt, aki a háborús körülmények miatt egyetlen segéddel dolgozott, és aki csak a tornyot tudta befejezni. 1946-ban Nagyút önálló községgé alakult. 1949-ben az egyházközség új templom építését határozta el, ennek alapkövét 1950. június 18-án tették le. 1953-ban készült el teljesen, Gömöri József egri építészmérnök terve alapján. A templom védőszentje a régi iskolakápolnához hasonlóan Szent Vendel lett. A főoltárkép freskóját a főoltár mögötti falsíkon Takács István festőművész készítette. Az egyház újabban ismét Kál fíliája lett.
Szent Vendel-szobor
barokk
1791
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 10823
KÜLTERÜLET
A falutól DNy-ra, a Tarnóca patak hídjánál, alul kissé kihasasodó lépcsőzetes párkányos talapzaton áll a Szent Vendel szobor. A talapzat jó állapotú, felirata jól olvasható: Istenes szándékbul állíttatott Anno 1791. A szent hosszú köpenyben, vállán tarisznyával, jobbjában kereszttel, baljában pásztorbottal, lábánál báránnyal látható. Az 1994-es restaurálás során jelentősen kiegészítették, ennek ellenére a szabad ég alatt álló mállékony kőből készült szobor nincsen jó állapotban. Hiányzik a kereszt felső része és a pásztorbot, a vállból is letört egy darab (látszik a vasalás), a jobb kézfeje és az orra sérült. A köpenyrészen és a jobb lábszáron repedések láthatók.
Szent Vendel legendája adott alapot arra, hogy a jószágtartó gazdák, a pásztorok, elsősorban a juhászok védőszentjükként tisztelték. Kultuszának nyomai hazánkban a 18. században bukkantak föl. Ettől az időtől kezdve találkozhatunk szobraival, képeivel, amelyek leggyakrabban magyar juhászként, pásztorviseletben, jellegzetes használati tárgyakkal ábrázolják. Egy-egy marhavész után számos községben helyeztek el Vendel szobrot, rendszerint a falu végén vagy a határ azon részén, amelyen az állatok a legelőre jártak. Szobrai főleg a Dunántúlon, Buda vidékén, Heves megyében és a Jászságban gyakoriak. Egy Vendel-szobor természetszerűleg más jelentést sugároz, mint egy kereszt, vagy mint egy Mária-kápolna. Funkcionálisan mégis együvé sorolja őket az a speciális szerepkör, amelyet a népi vallásgyakorlásban, mint a környezet szakralizációjának objektumai sokhelyütt, a mai napig betöltenek. Szent Vendel napját számos községben fogadott ünnepnek tartották, körmenetben vonultak a szobrához, hogy a falut megvédje a dögvésztől.
Nem véletlen, hogy a település címerében is feltűnik az alakja, hiszen a környék gazdaságának legprosperálóbb tevékenysége a pásztorkodás volt. A címerpajzs csücskös talpú pajzs barna alapon sárga keretben. A pajzs közepén a település védőszentjének, Szent Vendelnek a képmása látható. Jobb kezében feszületet, bal kezében pásztorbotot tart, lábánál kos fekszik.
Nagyút – Híres emberek
P. Pocsai Imre Vendel OFM
1927-2005
Sényőn születet. 1940-ben települt be a faluban, amikor a település épült. 1947-ben belépett a Ferences-rendbe. 1953-ban szentelték pappá, majd Sirokban és Bükkszéken volt káplán. Ezt követően Esztergomba került, ahol leendő szerzetesek oktatását végezte.
Az 1970-es évek végéről New–Braunswick-ban, majd Illinoisban és Ditroitban a magyar közösségekben végzett lelkipásztori feladatokat.
A rendszerváltás után újra noviciusokat tanított Szegeden és Szécsényben.
2005-ben halt meg Esztergomban.
Murányi János
1939-
Nagyúton született. Tanári diplomáját 1964-ben szerezte meg. Heves megye történelem szakfelügyelője 35 évig, a Honismereti szakkör vezetője 40 évig volt.
Négy cikluson keresztül volt Nagyút Képviselő-testületének tagja, tíz évig volt az egyháztanács vezetője.
Számos díjat és kitüntetést szerzett munkájával; a Pedagógus Szakszervezet Eötvös József emlékérmének vas, ezüst és arany fokozata, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat emlékérmének tulajdonosa, Nagyút díszpolgára.
SZENT VENDEL remete
Skócia, 554 körül(?). +Tholev, 617. (?)
Október 20.
A legendák szerint, melyek 1417 után keletkeztek ugyan, de történeti hitelességük aligha vonható kétségbe, Vendel királyfi a mi fogalmaink szerint egy törzs vezérének a fia volt. Korán jelét adta a jámborságnak és a keresztény műveltség, sőt a papság iránti vonzódásának, amit atyja nem jó szemmel nézett. Épp azért, hogy elvonja a tanulástól, nyájainak őrzését bízta rá. De mint annyiszor, amikor valakit szolgai munkára kényszerítenek, hogy elvonják Istentől, Vendellel is az ellenkezője történt annak, amit atyja akart: a juhok legeltetése közben, a mezők csendjében megérlelődött szívében a remeteség, az Istenben elmerült szemlélődés utáni vágy. El is határozta, hogy amint lehet, remete lesz, de előbb elzarándokol a Szentföldre és Rómába. Talált magához hasonló hat ifjút, akikkel útnak is indult.
Rómába meg is érkezett a kis zarándokcsoport, a szentföldi útról azonban le kellett mondaniuk. Háborús hírek jöttek: perzsák és arabok támadásai érték a Szentföldet, s végül nem sokkal később, 614-ben el is pusztítottak minden zarándokhelyet. Vendel társaival együtt elindult hazafelé. A remeteség iránti vágy azonban oly erőssé nőtt a szívében, hogy Trier közelében, a várostól fél nap járóföldnyire megtelepedtek az erdőben. Kunyhót építettek maguknak és szigorú böjtölés és imádság közben megkezdték a pusztai remeték életét. Olykor azonban koldulniuk kellett. Egy ilyen alkalommal Vendelt megszidta egy gazda: ahelyett, hogy tétlenkedve koldul, inkább dolgozna és ő segítene másokon. Ez Vendelt arra késztette, hogy elszegődjön a gazdához, aki előbb a disznóit, majd a marháit, végül a juhait bízta az őrzésére.
Legendája elmondja, hogy Vendel mindig a legjobb legelőt kereste a juhoknak, és fáradságot nem kímélve járta nyájával a dombokat, szíve pedig szüntelenül remetecellája után vágyott. Ez a vágya oly kedves volt Isten előtt, hogy angyalok jöttek, és nyájával együtt fölemelték és elvitték a cellájához. Csakhogy a cella közelében nem volt víz a juhoknak. Vendel ekkor felfohászkodott, majd a földbe szúrta pásztorbotját, és mindjárt bő forrás fakadt a földből. Gazdája éppen arra lovagolt és kemény szavakkal kérte számon Vendeltől, miért vitte oly messzire a jószágot. Vendel megígérte, hogy a kellő időben nyájával együtt otthon lesz. Amikor a gazda — vágtában hajtva lovát — hazaért, megdöbbenve látta, hogy Vendel már várja, a juhok pedig mind az akolban vannak.
E csodák láttára gazdája elbocsátotta: belátta, hogy nem munkakerülő naplopás a remeteélet. Vendel visszatért, de nem sokáig maradt egyedül. A körülötte letelepedett remeték annyira tisztelték, hogy elöljárójukká választották. Az egyik legenda szerint még Vendel életében közösséget alkottak, kolostort építettek és a bencés regula szerint élő közösség apátjává választották Vendelt, aki így halt meg 617-ben.
Azon a helyen temették el, ahol a remetekunyhója állt. Tisztelete a sírja körül azonnal megkezdődött, — s hamarosan kápolnát emeltek, mely a csodák következtében zarándokhellyé vált. Vendel csodái főleg a járványos betegségek áldozatain mutatkoztak, illetve azok tapasztalták jóságos közbenjárását, akik állataik bajaiban hívták segítségül. Így telt el hét évszázad. A nagy térítések szentjei mellett szélesebb körben nem terjedt el az egyszerű pásztor-remete-apát tisztelete. Trier azonban rendkívüli módon tapasztalta égi segítségét: 1320-ban pestis ütötte fel a fejét a városban, de Szent Vendel segítségül hívása után hirtelen megszűnt a járvány. Hálából Balduin herceg templomot építtetett, melyet 1360 pünkösdjén szenteltek fel, és átvitték Vendel ereklyéit a kápolnából az új templomba. 1506-ban márvány szarkofágot készítettek, s mindaddig, amíg a tholeyi kolostor állt, ünnepi körmenettel emlékeztek az ereklyék átviteléről. Később, amikor hitetlenül hallgatták a Vendel-legendákat, ismételten felnyitották a sírt, hogy újabb és újabb nemzedékek bizonyosodhassanak meg az ereklyék hitelességéről.
A Római Kalendáriumba ugyan nem került be Vendel ünnepe, de Európa-szerte több mint 1500 templomot ajánlottak az ő oltalmába, s ezek közül kb. 160 zarándokhely. A német nyelvterületen Hollandiától Tirolig hagyományos tiszteletét a német telepesek magukkal hozták Kelet- Európába, így hazánkba is.
Mezőszemere – Híres emberek
BUKTA IMRE
Mezőszemere, 1952. július 20. festő, performer, szobrász
Bukta Imre a kortárs magyar képzőművészet egyik legeredetibb alkotója: grafikus, festő, performer, szobrász, fotós, tanár. 1970-ben érettségizett Egerben, és egyben szakmunkásvizsgát is tett. Pályája autodidakta művészként indult az 1970-es években. Állami gazdaságban dolgozott, közben rajziskolákba járt. 1970–1971: művésztelepet szervezett Bernáth(y) Sándorral Tiszafüreden, ezzel elkötelezte magát a művészetnek. 1971–1973: katona, majd vállalati dekorátor Egerben és Tiszaújvárosban. 1975: visszatért szülőfalujába, és megteremtette sajátos, ún. mezőgazdasági művészetét. 1975–1990-ig tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek (1987-től elnöke). 1977-ben a Tiszai Vegyi Kombinát művésztelepén műanyagokkal kísérletezett, itt ismerkedett meg a Vajda Lajos Stúdió művészeivel. 1978-as budapesti kiállítása ráirányította a figyelmet, ettől kezdve folyamatosan jelen volt a hazai és a külföldi kiállításokon. 1982-1985 között Derkovits-ösztöndíjas. Különféle művésztelepeken dolgozott: 1979: Zalaegerszeg; 1979–1984: Makó és Csongrád; 1986 és 1988: Dombóvár. 1986–1989: résztvevője azÚj Hölgyfutár Revue-nek, 1980–1994: tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek. 1990-től a Várfok 14 Galéria művésze.
Művészete erős szálakkal kötődik a vidéken élő, mezőgazdaságban dolgozó magyar emberek életmódjához és kultúrájához. Témáit a kezdetektől fogva a mindennapi dolgos élet tárgyai, helyszínei és szereplői adják, amelynek ábrázolására a legváltozatosabb eszközöket alkalmazza: festményeihez szabadon használ fel mindenféle kezébe kerülő természetes anyagot (szőr, fa, kukorica, csempe, gyufaszálak, stb.), melyeket assemblage-szerűen épít egybe. Objektjeinél, installációiban, performanszaiban a paraszti tárgyi kultúra mindennapi eszközeit magától értetődő módon helyezi egymás mellé, vagy épít belőlük egyedi gépi-képi szerkezeteket. Portréi, kompozíciói felfoghatók különleges szociológiai tanulmányokként, csakhogy a kívülálló és távolságtartó elemző nézőpontjával szemben Bukta belülről látja és láttatja ezt a sajátos, édes-keserű felhangokkal terhes világot. Szemlélete hol ironikus, hol melankolikus, máskor (társadalom)kritikus vagy megengedő, de mindig kivételes empátiával közelíti meg alanyait.
Művészetének témája a mezőgazdaság, a falusi élet, a szokványos paraszti munkák: trágyahordás, kaszálás, cséplés, permetezés, gyümölcsszedés stb. E munkák eszközeit és anyagait használja fel szobraihoz, képeihez, installációihoz, performance-aihoz. Művei finom iróniával, szeretetteljes groteszkséggel jelenítik meg azokat az abszurditásokat, amelyeket a paraszti életforma felemás kelet-európai modernizációja hozott magával. Munkái az 1990-es években keményebbé és keserűbbé váltak, és ezt a hangvételt csak néha enyhíti valamilyen transzcendens vonás. Pályáját egyszemélyes performance-okkal kezdte (Alkalmi kiállítás a majorságban tartott állatoknak,1974; Kényelmi helyzet keresése elevátoron,1976), majd létrehozta jellegzetes abszurd gépeit:Mezőgazdasági gép a köztisztaság szolgálatában,1977;Műanyagból tiszta búzát készítő cséplőgép,1985 stb.). Festményein, rajzain apró, ismétlődő elemekből álló texturát alakít ki (Falusi tapéta-sorozat,1985), de kedveli a grafikává alakított, manipulált fotót vagy a hagyományos tusrajzokat is (Éjszakai orvvadász,1991; Spiritiszta falusi kislány,1991). Műveiben a tárgyak, állatok, emberek és gépek metamorfózison esnek át, a vasvilla – mint egy növény – kis villákat növeszt, az állatok emberi helyzetekbe kerülnek (A zuhanyozó disznó,1990), a gépek emberi tulajdonságokat vesznek fel (Gyöngytyúkot etető férfi,1986), az ember – az orvvadász – pedig az üldözött állattal azonosul (Nyári orvvadász. Az orvvadász megtér, videofilm, 1980). Ebben az individuális mitológiában minden egyszerű tárgy – kasza, öntözőkanna, de a vízsugár vagy a szilva is – úgy jelenik meg, mint a hétköznapok emlékműve (Kasza vízsugárral,1987-88). A Bukta által megteremtett sajátos „agro art”-ot, amely az arte poverával rokonítható, természetközelség, az anyagok átszellemítése jellemzi. Műveit gyakran kíséri leírásokkal, kvázi útmutatókkal (Útmutató természeti témájú művek alkotásához 1992-re,1991). A 80-as évek elejétől installációkat is készít természeti anyagokból (szalma, széna, trágya, fű stb.) és tárgyakból (Mezei részlet,1981;Pára,1993 stb.). Az 1990-es évek legfontosabb művei nagyszabású tereminstallációk, amelyekben már nem életformát, hanem világállapotot mutat fel a rá jellemző anyagokból, barkácstechnikával (Okos táj,1993;Longing and Belonging,1995;Elfogyott táj, 1997;Járás egy áldás nélküli térben,1998 stb.). Pályáját végigkísérik akciói, performance-ai – így pl. az Új Hölgyfutár Revuekeretében 1986–1989-ig évente, továbbá:Kinn a bárány, benn a farkas,1989, Lund;Fehér mágia,1991, Szentendre;A tej mindenütt fekete,1991, Torontó;Fény-Tó-Rés,1995, Szent-Anna-tó, Erdély stb.
Miután 1998-ban visszaköltözött szülőfalujába, Mezőszemerére, érdeklődése fokozatosan a festészet felé fordult. Ezeken a művein egyfajta stílusbeli klasszicizálódás figyelhető meg: témái egyre inkább közelítenek hagyományos festészeti műfajokhoz, mint az életkép, az enteriőrkép, a portré és a tájkép. A „buktás” felületkitöltő motívumok (pettyezés, rovátkolás, hálóminta, stb.) dekorativitása felerősödik és a kompozíciótól független életre kel.
Művészetét négy évtizede folyamatos elismerések övezik: 1987-ben Smohay-díjat, 1989-ben Munkácsy-díjat, 1997-ben Érdemes Művész kitüntetést kapott. Számos hazai és külföldi közgyűjteményben és magángyűjteményben megtalálhatók művei: többek között a bécsi Albertinában, az aacheni Ludwig-gyűjteményben, a budapesti Nemzeti Galériában, a debreceni Antal–Lusztig-gyűjteményben. Megyénkben a hatvani Hatvany Lajos Múzeum és az egri Dobó István Vármúzeum képzőművészeti gyűjteményében is találhatóak Bukta-művek. Háromszor képviselte hazánkat az egyik legnagyobb nemzetközi megmérettetésnek számító Velencei Biennálén (1980, 1988, 1999). Legjelentősebb gyűjteményes kiállításai: Debrecen: MODEM 2008, Budapest, Műcsarnok, 2012-13.). Róla megjelent könyvek: Új Művészet Kiadó 1998, A38 Kht. 2006, MODEM 2008, Műcsarnok 2012-2013. Az egri Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszék és a Képzőművészeti Egyetem tanára.
Wahorn András
Budapest, 1953. augusztus 3.-
Pintér Andrásként született, a Wahorn nevet 16 évesen találta ki magának festő barátjával, Swierkiewicz Róberttel együtt. Autodidakta képzőművész, zenével és filmmel is foglalkozik. 1977: a szegedi Nyári Tárlat kiállítási díja; 1983: a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület díja; 1985: a Smohay Alapítvány díja; 1990: Australian Int. Video Fest. Open Video Award; 1993: Munkácsy-díj. 1969-től vesz részt kiállításokon. Wahorn András 1980-ban ef. Zámbó Istvánnal (Öcsi) és feLugossy Lászlóval (Laca) együtt alapító tagja volt a szentendrei képzőművész közösségből, a Vajda Lajos Stúdióból kinőtt A.E. Bizottság együttesnek, az akkori ellenkultúra meghatározó zenekarának. Az underground csapatot meghökkentő, punkos-dadaista számok és előadásmód, ahogy ők nevezték, „szabadidő-zene” jellemezte. A két lemezt adtak ki (Kalandra fel!! – 1983, Jégkrémbalett – 1984, utóbbi film is, amelyet Wahorn rendezett) A jegyzett Bizottság 1985-ös feloszlása óta kultikus státuszban van, zenéjük, szövegeik ma is hatnak, a Műcsarnokban 2011 őszén nagyszabású kiállítás mutatta be a csapatot, és tagjainak képzőművészeti tevékenységét. Wahorn 1988-ban hozta létre a Rex Wahorn Stúdiót, 1991-ben a Bad Quality Records nevű kiadót. 1991-től Kanadában, majd az Egyesült Államokban dolgozott, 1991-1994 között New Yorkban, 1995-től Los Angelesben élt. Képzőművészeti, zenei és filmes munkája szervesen kiegészíti egymást. 1996-ban alapította meg a Sunday Hammer & Sons művészeti és innovációs társaságot, 1998-ban pedig a Wahorn Records nevű zeneműkiadót. 1996-tól a Klasky Csupo cég tervezőjeként, webmastereként dolgozott, 1995-2000 között különböző cégek háttértervezője volt, 2000-től az Encyclopæædia Britannica művészeti igazgatója, webdesignere. A korábbi időszakban rendszeresen részt vett a szentendrei Vajda Lajos Stúdió kiállításain, rendezvényein, akciókon, performanszokon, majd az Arteria Alkotóközösség tagja lett. Szinte minden műfajban, minden technikával dolgozik. Pályakezdése első éveiben elsősorban a szürrealizmus és a dada által inspirált, de a művészettörténeti hagyományokat saját személyiségén, a megélt élményvilágon átszűrő, mintegy naplószerűen nagy egységgé összeálló rajzsorozatával hívta föl magára a figyelmet. A 80-as évektől festői tevékenysége került előtérbe, ill. grafikáinak mérete is megnövekedett, festői eszközökben gazdagabbá váltak lapjai, a rajz, a kollázs, a festészet szintézisét teremtették meg. Élményvilága a „másik Magyarországhoz”, a hivatalos művészetpolitikát opponáló művészcsoportokhoz kötötte. Az élményvilág gazdagsága, a kifejezésben megjelenő elemi erő s az autodidakta módon megismert eszközök kifinomult alkalmazása következtében művészete nemcsak saját generációján belül vált meghatározó jelentőségűvé, de példát jelentett a következő „másként gondolkodó” nemzedékek számára is. A hétköznapi Magyarország, a férfi-női viszony, a szexualitás, a teremtett környezet és a természet ellentmondásai jelennek meg humorban, asszociációkban gazdag művein; naturalisztikusan ábrázolt és elvont, a művészi absztrakció, a sűrítés által „megemelt” motívumok ötvözése révén nem kis mértékben járult hozzá a 70-es, 80-as években a magyar vizuális nyelvezet gazdagításához, tabuk alóli felszabadításához.
2006 óta a Heves megyei Mezőszemerén él. Mint mondja, nem menekült el a világ elől, hiszen ott van az internet és autóval egy óra alatt Pesten van. „A falusi élet, a mezőgazdaság kemény és küzdelmes, de tetszik nekem”. Most itt, Szemerén úgy érzi, hogy talán lehet élni egy másik életet, csak nem kell ugyanazt várni tőle, mint az eddigitől. A Mezőszemere című újság a következőképpen számol be itteni letelepedéséről:
Községünkbe költözött Wahorn András festőművész, a Cadillac Drive című sorozatból jól ismert médiasztár, aki Fábry Sándorral együtt a Földet szinte megkerülve hozta haza amerikai autóját. Legutóbbi kiállítási anyagát, mely különleges művészi párnákból állt már a szemerei műtermében készítette. A híres festőművész jól érzi magát, elmélyülten alkotja nagyméretű festményeit, bár beárnyékolta kezdeti optimizmusát a faluval szemben, hogy nemrég betörtek hozzá (utolsó értesülésünk szerint a tettest elfogták). Több művész is szeretne ingatlant vásárolni a faluban és ezáltal ismertebbé tenné a falut, ám a közbiztonság helyzete elbizonytalanítja őket. (B.I.)
Az elmúlt időszakban ismét a zene foglalkoztatja.
Mezőszemere – Művészettörténet
RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM
Titulusa: Sarlós Boldogasszony
barokk
1766
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2178
Béke tér
Építtette: br. Fáy László földesúr
Homlokzati szobrok: Singer Mihály (?)
Orgona: Rieger Testvérek, 1898
Az 1261-es egri püspökség birtokairól szóló oklevél említést tesz a településről. Hogy temploma volt-e már ekkor is a településnek nem tudjuk, de 1333-ból arról értesülünk, hogy Szemerei Dénes a Szent Miklós tiszteletére szentelt itteni templomot a birtokjog tisztázatlansága miatt felgyújtotta. Az ezt követő perbeli megegyezés során Szemerei Dénes lemondott szemerei birtokrészeiről. Eger 1552-es ostromakor a harcokban a török ezt a települést is elpusztította, mely ettől kezdve hosszú ideig a puszta falvak között szerepelt. A ma álló templomról a legkorábbi adtunk a Cassa Parochorumból való [OL.HttL. Acta Cass. Paroch. Dioec. Agr. Fasc. 1.], mely szerint a falunak 1733-ban kőből épített temploma volt. A feltehetően középkori eredetű templom állapota nem volt túl jó, hiszen teteje akkor javításra szorult s felszerelése is csekély. Ekkor Szihalom fíliája. Ezt a templomot feltehetően lebontották, mert az új barokk templom alapjaiból épült fel az 1760 és 1766 közötti években. Az építtető földesúr báró Fáy László volt, akire 1759-ben Mocsáry Sámuel és Pál 27 ezer forintért egész Szemerét átruházta. A pompás, gazdagon díszített templomot feltehetően miskolci mesterekkel építtette fel az akkor 22 jobbágytelkes faluban. Az 1829. évi canonica visitatióból arról is értesülünk, hogy az Erzsébetet látogató Mária tiszteletére áldották meg. Ekkor két falazott oltára volt: a két falépcsővel megemelt és nyolc aranyozott fa gyertyatartóval felszerelt főoltár Mária látogatásának tiszteletére, a tabernákulumos mellékoltár Nepomuki Szent János tiszteletére volt szentelve. Mindkettőn szobrok és képek is voltak. A templomtornyot és a karzatot később építették a homlokzathoz. A falunak 1789-ben lett önálló plébániája [EérsEgyhL. Canvis.]. A plébánia épületét Andreas Teichmann (Tajchmon András) egri kőműves mester (Maurer Meister in Erlau) terveztette 1789-ben [E. Érs. Gazd. L. tervek I/87.].
A templom és főleg a tornya 1817-ben teljes helyreállításra szorult. Ekkor is Miskolcról kértek először árajánlatot, de Klir Károly kőművesmester és Tessel Frigyes ács 6000 forintos költségtervével szemben Zwenger József egri kőművesmester és Máhr Mátyás egri ácsmester együtt 1400 forintos ajánlatot nyújtottak be. Így ők kaptak megbízást a munkák elvégzésére. A templomtorony sisakját 1830-ban Poloreczky (III.) György József egri ácsmester javította [EÁL ÉrsEgyhL plebir. és tvj. I. 88-89/b.], aki közben a kántorlakon is dolgozott. 1840-ben egy földrengés súlyosan megrongálta a templomot, ezután a kőműves- és ácsmunkákat ismét egri mesterek végezték: Hentsch Márton és Polereczky György József.
A templom régi orgonáját egy „Miskolcon született és Bécs városában tanult s több évi gyakorlatától hiteles leveleket mutató Garay József orgona- és asztalosművessel” kívánták helyreállíttatni, de a megbízást mégis Rudassy László egri orgonás kapta. Az aranyozási munkákat Spórer József végezte. 1844-45-ben a Vallásalap terhére 1969 forintot fizettek ki ezekért a munkákért. A ma is működő orgonát 1898-ban készíttették a Rieger Testvérekkel.
A templom nagyobb harangját (é.n. átm.: 60 cm) Egry Ferenc öntötte Kisgejőcön, a kisebbet (1930: átm.: 45 cm) Seltenhofer Frigyes fiai öntötték Sopronban. Ide kívánkozik egy visszaemlékezés, mely írás a helyi lapban – Mezőszemere, 2001. Nyár II.évf.2. szám – jelent meg.
EMLÉKEZÉS EGY HARANG HALÁLÁRA
Május volt. Az élet sarjadt a földeken. Remény és félelem a szívekben. Gyilkos háború dúlt, s jött a parancsolat: a hazáért adni kell a harangokat. A harangot, amely a buzgó imára hívta a falu népét és hirdette a HŐSÖK emlékét, mert a HŐSÖK harangja volt. Egy harang életében 14 év egy pillanat. Ennyit élt a mi “Nagyharang”-unk. Elvitelét 1944. 05. 26-ára határozták meg. A hírre csaknem az egész falu apraja-nagyja megjelent és megdöbbenve nézték a készületet. Utoljára együtt megszólalt a négy harang. Búcsúztak egymástól és a hívektől. Aztán néma csend! Várakozás! Zengő, dallamos hangja nem szól tovább. Az Égből a Földre zuhan és még egy utolsó kondulás, a halál jajdulása. Szem szárazon nem maradt. A hősök emlékére öntetett és nem Rómába, hanem kohóba, gyárba, ágyúba öntve ölni ment. Milyen jó lenne, ha ágyúcsövekből öntenének harangot! Meglenne az emberi és a lelki béke! Így történt a falu NAGYHARANG-jának halála 1944. május 26-án. Tevőleges részese voltam e szomorú eseménynek, amikor a harang feliratát, adatait leírtam és egy darabkáját az utókor számára biztosítottam, hátha lehet még egyszer a NAGYHARANG-nak újra feltámadása:
Súly: 506 kg.
Isten dícsőségére Szűz Szent Imre herceg tiszteletére a világháborúban a hazáért halt borsodszemerei hősök emlékére az Úr 1930.ik esztendejében öntötték a borsodszemerei fogyasztási és hitelszövetkezetek alakulásának 30. illetve 25. éves jubileuma alkalmából. Öntötte: Szlezák László harangöntő, Magyarország aranykoszorús mestere Budapesten.
Két kép: Szent István felajánlja a Szent Koronát és Magyarország Pátrónája.
Az 1944. május hó 26-án elvitt harang feliratának szövege. A Harang neve: “Hősök Harangja” Borsodszemere, 1944. május hó 26.”
Kelt Egerben, 2001. év márc. 9.
Emlékező: Dr. Kelemen József
A templomot 1840-ben és 1866-ban renoválták. 1948-ban majd 1992-ben felújították.
A homlokzat legömbölyített sarkain a kőlábazatról egy-egy párkányos falpillér indul. A csatlakozó homorú homlokzati falszakaszok előreívelten kapcsolódnak a rizalitszerűen előrelépő toronytesthez. Rajtuk, a kórusablakkal azonos magasságban egy-egy félkörös, küllős zárkövű szoborfülke van, melyekben az erkélyszerűen előreugró, tölcséres posztamenseken balról Mihály, jobbról Gábriel arkangyal barokkosan lendületes formavilágú, szép kőszobra áll. Jól faragható, fagynak, víznek ellenálló deméndi (demjéni) kőből készültek. Mihály római sisakkal, lobogó ruhában, kiterjesztett szárnyakkal, kezében IHS monogramos pajzzsal, lábánál sárkány, kezéből hiányzik a kard. Gábriel jobbjában irón, könyv (?), felemelt baljában azonosíthatatlan tárgyat tart. Ruhájának leple előkelően hullámzik, fejtartása nemes, mozdulata kecses. Feltehetően Singer Mihály egri képfaragó munkái.
Az előrelépő toronytestet két fél és két teljes párkányos pilaszter övezi. A főtengelyben deméndi kőből faragott kapuzat: a kaput keretező előrelépő, vájatolt, illetve pálcásan tagolt pilaszterek ión fejezete finoman faragott levéllel és rózsával díszített. A szemöldökkő lapos ívelésű és előredomborodó. A kétoldalt tagolt párkánytag tartja a volutás, nagy lángnyelves zárkőben összefutó, előre és fölfelé ívelő szemöldökpárkányt. Fölötte, valamely eltávolított címer (?) helyére Szent Flórián barokk szobrát helyezték. A Flórián-szobor jó konvencionális munka a 19. század elejéről. A kapuzat fölött könyöklőpárkányos, szegmentíves záródása fölött szépen faragott, lefelé ívelő szemöldökpárkányos, széles kórusablak töri át a falat.
A homlokzatot az egész templom ereszpárkányaként körbefutó, gazdag és merész tagolású, teljes római dór párkányzat zárja le. A toronyemeletet kétoldalt magasra felfutó, ívelt féloromfalak fogják közre. Mélyített tükreikben ovális szellőző, legömbölyített pilléres talapzattá kiképzett sarkain mívesen faragott, karcsú, rokokó kővázák, valamint balról Szent István, jobbról pedig Szent László szépen faragott, de konvencionális felfogású kőszobra áll. A toronyemelet homlokzatán négyszögű faltükörben körös szelőző, a torony gazdag övpárkánya az oromfal-háromszögek párkányzatának folytatása. Fölötte a torony mind a négy oldalán mellvédes, könyökpárkányos váll- és rozettás zárkövű félkörös harangablakok vannak. A torony legömbölyített sarkain egy-egy kagylós, ökörszem-léces, befelé ívelő vonalú, faragott ión fejezetes falpillér tagolja a falat. Az órakörös toronyereszpárkány felett négyzetes ládatagon álló és hegyes gúlában végződő, bádoggal borított gúlasisak koronázza templomot.
Oldalhomlokzatát jobbról öt, egymás előtt kettőzött, párkányosan végződő pillér, és három magasan álló könyökpárkányos, zárköves, szegmentíves, kőkeretes rokokó hajóablak tagolja. Az ívelt falsíkkal visszalépő, két pilaszterrel tagolt szentélyen két hasonló ablaka van. A kissé ismét visszalépő apszis lapos kosárívvel záródik. A bal oldali homlokzaton, a szentély és a hajó csatlakozásánál féltetős sekrestyeépítmény van, bojtdíszes, füles, kőkeretes ablakkal, hatalmas gerendatagos kiülő párkányzattal és nyugati oromfalán szép kőcsigával. A baloldali oldalhomlokzat az előzővel megegyezik.
Bent, a szűk kórus alatti térben, a főpárkány magasságáig felfutó két hatalmas párkányos pilléren széles hossz- és kereszthevederek ívelnek, közöttük szűk csehboltozatok fedik a teret. Az újabb kórusbővítés építményét két karcsú falazott pillér tartja. A kóruselemet – a földszinthez hasonlóan – két szűkebb, félkörös és középen szélesebb kosáríves nyílással kapcsolódik a hajó, illetve a kórustoldalék felé. A hajó háromszakaszos, oldalfalain kettőzött pilaszterekkel tagolt törzseken kettős teljes római-dór ikerpárkányok, illetve az ezekből induló kettőzött hevederek hordják a csehsüveg-boltozatokat. A két boltszakaszból álló szűkebb szentély lépcsővel emelt. Kosáríves záródású. Balról négyzetes terű a csehboltozatos sekrestyeépítmény. Falképei a 20. század első felében készültek.
Két lépcsővel kialakított talapzaton álló főoltár szarkofág alakú sztipeszének két oldalán 1-1fejezetes, üres szoborpillér áll. A tempietto alakú kettős volutatagokkal osztott homorú homlokfallal és ívelt csigás párkánnyal kiképzett tabernákulum a 18. század közepén készült. Kétoldalt lebegő szemöldökíveken egy-egy, a 19. században készült fáklyát tartó angyal áll. A márványosan olajjal mázolt és részben aranyozott oltárépítményt kettős pillér, a pilaszterek előtt befelé lépő szabad oszloppárok, illetve az ezeken ülő többszörösen tagolt párkányzat fogja közre. A párkányzaton fél volutákon szárnyas angyalok – feltehetően Halblechner Vencel műve – térdelnek. A törtvonalú Mária látogatását ábrázoló oltárkép fölött aranyozott rocaille-os stukkó kitöltés, majd a befelé forduló volutákkal közrefogott, ívelt párkánnyal lezárt oromzatban a Szent Családot ábrázoló supraquadrum van. Mindkét festmény Zbiskó Béla, Egerben működő 20. századi festő műve. Az egyik íven jelzés: „Fest. Zbiskó Béla Eger 1949”.
A fehérrel és arannyal festett 18. század közepi Püspöki trónfaragott hársfából készült, ívelt akantuszleveles lábazattal, volutás karfákkal. A szentélyt a hajótól elválasztó faragott fa szentélykorlátesztergált bábjai a 19. század közepén készültek. A 18. század közepéről való aranyozott és festett fa szószék a szentély és a hajó csatlakozásánál, bal oldalt van elhelyezve. Sokszögű kúpos talpa a falhoz simul, pilaszterekkel tagolt, ívelt, alul kihasadó kosarán Keresztelő Szent János alakját ábrázoló dombormű van. A Szentlélek galambjával ékesített hangvetőjének kettőzött volutás koronáján egy angyal tartja a törvénytáblákat. Az empire keresztelőkútesztergált, színezett fa baluszteres szárára helyezett gerezdes színezett fém kútházát körben féloszlopok tagolják, amelyek kupolás tetőt tartanak. A historizáló Mária, a Magyarok Nagyasszonya templomi körmeneti szobor (Hordozható Mária-szobor) és baldachin, festett fából készült; a közelmúltban restaurálták. Az Úrmutató részben aranyozott réz ezüstözött részekkel. Trébelt, öntött munka. Fönt az Atyaisten, oldalt adoráló angyalok, lent a Megváltó aranyozott, plasztikus, trébelt alakja látható rajta. Oválisan alakított, vésett és cizellált díszű, aranyozott, rocaille-díszes ostyaházkerete ál-ékkövekkel díszített. Egri munka, 1760 körül. Magassága 56 cm, talpátmérője 18 cm.
A templomkertbe farakott kőkereszt, felállítva 1910-ben.
MOCSÁRY-kastély
1800-1807
Műemléki védettség alatt nem áll
Jelenleg magántulajdonban van.
1807-ből maradt ránk egy összeírás a Mocsáry család urasági kastélyáról: „… az uraság háza téglakerítéssel, találtatik abban alulról hét szoba, kifestve jó állapotban. A nagyobb szobából nyílik a festett vasajtó, két raktárba. Van borospince, gazdasági épületek, majorház. A kerítésen kívül vagyon az uraságnak háza két szobával, melyben most a téglás lakik.” [OL.OrczyL. Poss.fam, Orczy. Szd.23.] E szabadon álló lakóház kerti homlokzatának középrizalitja két emelet magas, az épület két végén lévő sarokrizalitok félemelettel magasítottak. Őket egyemeletes épületszárnya kötik össze. A falakon enyhén mélyített faltükörben egyszerű vonalvezetéssel díszített szalagkeretes ablakok vannak. A középrizalitban két ablak között van a bejárat. Az udvari homlokzat hasonló kialakítású, a középrizalit emeletén három ablakkal.
Atyaisten szobra Krisztussal – A kegyelem trónja
későbarokk
1828
Műemléki védettség alatt nem áll
A falu észak-keleti bejáratánál, a Egerfarmos felől bevezető út mellett 1828-ban emlékművet állítottak, amelyen az Atyaisten látható. A négyzetes pillérre helyezett dór oszlop tetején barokkosan gomolygó felhőcsomó tetején trónol a tiarát viselő Atyaisten alakja. A későreneszánszban kialakult Szentháromság képtípusnak megfelelően a keresztre feszített Krisztust emeli felt, mint a megváltás áldozatát. A felállítás dátumát jelző évszám a talapzaton olvasható. (A szobor ikonográfiájáról bővebben Egerfarmos településnél olvashatnak.)
Ide kívánkozik a Mezőszemere című helyi lap 2003. tavasz IV. évf. 1. számból az alábbi írás:
Tavaly ősszel ledőlt a farmosi út melletti barokk szobor
Már a középkorban ábrázolták az Atyaistent szakállas férfiként, fején süveggel, kezében keresztre feszített Jézust tartva. Ez a ledőlt és darabjaira törött barokk szobor különösen szép volt, habár az idő megérlelte. A kemény mészkőből faragott szobor sorsa reméljük nem ért véget. Számos kérdés vetődik fel ezzel kapcsolatban. Hogyan került a falu szélére? Netán a falu „ment” arrébb az évszázadok folyamán? Mit takar a kis halom, amin állt? Miért nézett pontosan a jelenlegi templom irányába? És végül: hogyan tudott ledőlni „magától” a masszív talapzat? Mi lesz az egyébként sok százezer forintért restaurálható szobor további sorsa? (Bukta Imre)
Mária-szobor
Béke tér
Műemléki védelem alatt nem áll
Az első amerikai kivándoroltak állíttatták 1905-ben. A Mária-szobrot – annak felirata szerint – annak a 45 szemerei honfitársnak az adományából állították 1963-ban (?), akik a század elején kivándoroltak Amerikába.
Szent Erzsébet Park – Bukta Imre: Faültető, 2000
bronzszobor
„Jéger Károly Pápai Prelátus Úr kérésére a községi önkormányzat keresi annak a lehetőségét, melyik utcát, közteret nevezhetné el Szent Erzsébet névre. A mérlegelés során a testület a templom előtti parkot tartja legalkalmasabbnak erre…” – adta hírül a kis Mezőszemere című újság 2007. júniusi száma az Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulóját ünneplő emlékévben. Ezt követően a Heves Megye Fejlesztéséért Közalapítvány alapító okiratában foglalt kötelezettségének megfelelően, kuratóriumi határozata (3/2007.(november 15.) sz. kuratóriumi határozat) szerint Mezőszemere Község Önkormányzata a Szent Erzsébet Park avatására, virágosítására és dísznövények telepítésére 200.000 Ft-ot ítélt meg. A Mezőszemere szívében található a Szent Erzsébet Park 2008. augusztus 20-án lett felszentelve. Itt kapott helyet Bukta Imre Munkácsy díjas művész Faültető című szobra, melyet 2000-ben a Mezőszemerei Millenniumi napokra készített.
Az önkormányzat 2013-ban a Nemzeti Kulturális Alap Vizuális Művészetek Kollégiumától 2.000.000 Ft támogatást kapott Árpád-házi Szent Erzsébet köztéri szobrának megvalósítására és felállítására. Az alkotó az erdélyi származású Berze Imre. A megvalósítás folyamatban van, 2014. július 6-ára tervezik a szobor felavatását.
Március 15-e Park és a szabadságharc emlékműve
Szabadság út 85.
A község Március 15-e Parkjában lévő emlékművet Bukta Imre Munkácsy-díjas képzőművész készítette az 1849. március 1-én Mezőszemere és Egerfarmos határában lezajlott ütközet emlékére. Az emlékmű avatása és szentelése 2001. március 15-én volt
Erk – Galéria
Tarnaörs – Galéria
Zaránk – Galéria
Tarnaméra – Galéria
Tenk – Galéria
Tarnabod – Galéria
Kompolt – Művészettörténet
RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM
Titulusa: Kisboldogasszony
neoromantikus
1858
Műemléki védettség alatt nem áll
Deák Ferenc utca
Tervezője: Szvoboda Antal
Főoltárkép: Than Mór, 1858
Orgona: Ludwig Mooser
Kompolt az Aba-nemzetség birtoka volt. A községet az első írásos források 1272 óta Kompolt néven említik. IV. László király 1280-ban itt bencés monostor építését engedélyezte, melyet Szűz Máriáról neveztek el. A Hazai Okmánytárból tudjuk, hogy 1340-től vármegyei törvénykezési színhely. Nagy Lajos király 1347-ben a Kompolton átutazó kereskedőket az apátságnak járó vám fizetésére kötelezte, ugyan ezt a rendeletét megismételte 1367-ben, mely oklevelet László nádor 1372-ben, Bebek Detre nádor 1399-ben megismételt. 1409-ben Damján kompolti apát kijelentése szerint a kompolti adók az apátságot illették. Rómer Flóris jegyzeteiben olvasható: „Kompolt helység táján van-e a régi apátságnak, melynek címe »Nata Regina Angelorum de Kompolt« nyoma? E kérdésre felel Czinár a Monaster II. kötet 233-ik lapján, állítván Érdy János bizonysága után, hogy a kompolthi monostor a Tarna partján emelkedett, de hogy Grassalkovich Antal gróf 1750-ben ugyanazon a helyen, melyen az apátság romjait találta, kastélyt épített és abban kápolnát is alkalmazott.” (Rómer hagyaték. XVII. cs. 50/d irat. Orsz. Műemlék Felügyelőség könyvtára). Ezt említi egy kamarai irat is, amely szerint a Szűz Mária bencés apátság romjain épült 1750-ben a Grassalkovich-kastély [OL Cam. 31-5.]. Mivel a török-dúlás idején a község többször is elnéptelenedett, az egész falu, így a templom és a bencés monostor (1552) is elpusztult. A rommá vált kolostor követit a kápolnai templom építéséhez elhordták, de a templom (pusztatemplom) köveit Telekessy István egri püspök parancsára – „mer az más földin vagyon” – a püspökség jobbágyai békén hagyták [EÉrsGazdL. lib. 32.p.205.,238.].
Az 1696. évi plébániai összeírás Kompolt templomát nem említette [EÉrsEgyhL. archvet. no. 934.]. 1720-ban az Angyalok királynéja tiszteletére szentelt temploma van. 1732-ben Kápolna fíliája. A cassa parochorum szerint (1733-37) hiába, hogy a hívek összefogásával az elmúlt évben javításokat végeztek rajta, a romos templom egészének a kijavítása lenne szükséges. Felszerelése egyáltalán nincsen, így szükség lenne misekönyvre, a kehelyre, cibóriumra, Úrmutatóra, és miseruhákra [MDK.H.p.52.FF.f.689]. Az 1764-es vizsgálat sem fest jobb képet, csak megerősíti az előző források adatait: „Volt itt egy templomnak szentélye, de összeomlott, telkét és a templomrész köveit Grassalkovich majorházává építették át. A templomfelszerelés kevés. A temetőt is a majorsághoz csatolták.” [EÉrsEgyhL canvis.]
1749. szeptember 2-án Barkóczy Ferenc egri püspök engedélyt adott Belágh Ádám debreceni plébánosnak, hogy a kompolti templom alapkövét elhelyezze [Esztergom, Prímási levéltár. A.E.V.no.2101/11. NB. – Barkóczy, Protocollum Episcopatus Agriensis. IV. köt. 101.]. 1767-ben a canonica visitatió szerint a templomot Grassalkovich Antal kőből építtette 1752-ben, de a harangok torony hiányában ácsolaton álltak. 1810-ben azt olvashatjuk, hogy a kompolti kápolna a kastélyhoz kapcsolódik, a falun kívül, egy dombon áll. Karzata falazott, sekrestyéje boltozott. A haranglábban három harang van, de összeomlás fenyegeti. Az Angyalok királynéja tiszteletére van szentelve. Egy oltára van Mária-képpel. Szószéke és a tabernákuluma fából van [EÉrsEgyhL. canvis.]. 1840-ben még mindig Kápolna fíliája, a majorházhoz kapcsolódik, tornya nincsen, de a harangláb kőből épült [EÉrsEgyhL. Középhevesi esp. ker.lét.jkv].
Ezt a templomot lebontották. Helyére 1858-ban neoromantikus templom épült.
A kápolnai plébános új templom építését kérte Bartakovics Béla egri érsektől. Ő 250 lovaskocsi követ ajándékozott a demjéni kőbányából, mellyel egy időben, 1855. november 30-i keltezéssel egy levelet is írt a kompolti földesúrnak, gróf Károlyi Györgynek, hogy segítse az építkezést. Ő azonban csak akkor volt hajlandó segíteni, ha a templom nem a kastélydombra épül, ez ugyanis a kastélyból való kilátást zavarta. A helybéliek ragaszkodtak a helyhez, s annak ellenére, hogy Károlyi egy vasat sem adott, a templom mégis felépült a kastélydombon a hívek segítségével. Tervezője Szvoboda Antal gyöngyösi építész volt. A templomot 1858. szeptember 8-án szentelték fel Kisboldogasszony tiszteletére.
A templom későklasszicista főoltárának (1858) sztipeszén két térdelő angyal őrzi a Tabernákulumot. Aranyozott ajtaján feszület. Retabulumát két, urnaszerű vázával koronázott márványozott oszlop fogja közre. Párkányán szalagos-füzéres keretben Mária monogram, a mennyezetig emelkedő oromzatát sugaras Szentlélekgalamb díszíti. A főoltárképet Than Mór, híres magyar festő festette 1858-ban Rómában. Íves záródású, gyöngysordíszes keretbe foglalt olajfestmény Szűz Mária születését ábrázolja. A kép bal oldali nőalakja – Szent Anna – ölében tartja a gyermeket. Robosztus alakját a kép jobb oldalán egy kék és egy vörös ruhás, a szülésnél, mosdatásnál segédkező (lavórba kancsóból vizet öntenek) nő figurája egyensúlyozza ki. Mögöttük az őszszakállú Joachim áll, aki hálát adva a gyermekáldásért, tekintetét az ég felé emeli. Fent az eseményt vigyázó két felnőtt angyal lebeg kavargó drapériák között. A képet a művész nem megrendelésre festette: Pesten volt kiállítása a kompolti templom felépültekor. Kompoltról egyszerű paraszt emberek utaztak fel Pestre, hogy képet vegyenek a templomukba. A kiállításon megtetszett nekik ezt a kép, de közölték velük, hogy ez olyan drága, hogy ők ezt úgysem tudják kifizetni. Erre ők azt válaszolták, hogy vegyék úgy, hogy a kép el van adva, majd három hónap múlva visszajönnek és készpénzzel kifizetik. Az ígért időben vissza is mentek és kifizették. A pénz – a legenda szerint – a faluban megtermelt és értékesített dohányból származott.
A templom mellékoltárképe Szent Vendelt, a juhászok védőszentjét ábrázolja. A jobb oldali naturalisztikus megjelenésű színezett mellékoltár 1860 körül készült. Szintén 19. századi a színezett s részben aranyozott fából készült Fájdalmas Krisztus szobor. A kínzások közepette éppen megpihenő Megváltóra már ráadták piros „királyi” köpönyegét, a fejére nyomták töviskoronáját s kezébe adták a (mártíromság) pálmaágát. Töviskoronáját aranyozott sugarak díszítik. A templom különösen szép, áhítatot keltő darabja a faragott feszület. Karéjos szárnyvégződésű nagyméretű fakeresztre ember nagyságú korpusz van felfüggesztve. Lábánál egy polcon két – jóval kisebb –dekoratív szobor áll: Szent János jobbról, Szűz Mária balról. A szószék és a keresztelőkút stílusban igazodik a főoltár klasszikus, kimért megjelenéséhez.
A templom orgonáját Ludwig Mooser építette. Ma is eredeti állapotában csodálhatjuk meg.
A templom Kisasszony napi búcsúját szeptember 8-án, a Szent Vendel napi fogadalmi búcsút október 20-án ünneplik.
NEPOMUKI SZENT JÁNOS SZOBOR
kőszobor
1879
Műemléki védelem alatt nem áll
A templom előtt lépcsős kőpilléren áll. Kezében kereszt, ujját, mint a gyónási titok megőrzője, szájára teszi. Felirata:
ISTEN DICSŐSÉGÉRE
NEPOM. SZ. JÁNOS
TISZTELETERE EMELTE
NSGS FT. POLÁNYI
GYENES JÓZSEF
E.M. KANONOK
1879
GRASSALKOVICH–KÁROLYI KASTÉLY
barokk
1750 körül
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2176
Fleischmann u. 4.
Építtette: Grassalkovich I. Antal
Ma: Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös, Fleischmann Rudolf Kutatóintézet, Mezőgazdasági Kísérleti Intézet
http://frki.5mp.eu/web.php?a=frki&o=nZpLCJztzd; http://honlap.karolyrobert.hu/hu/node/304
A templom mögötti emelkedőn, fák között áll a kastély, mely az egykor itt lévő középkori bencés apátság helyén illetve az apátság pincerészeinek felhasználásával épült a 18. század közepén. Az ekkor megkezdett építkezés teljes egészében csak a század végén fejeződött be. A kastély építtetője Grassalkovich I. Antal kamaraelnök volt. Az épületet a 19. század elején bővítették, majd a 20. század elején ismét nagyobb átalakításokat végeztek rajta. A kastély egytraktusos, oldalfolyosós, a középrizalit kéttraktusos. Főépülete egyemeletes, utcai épületrésze földszintes, kontyolt nyeregtetős. Homlokzatát faltükrökben elhelyezett könyöklőpárkányos, szalagkeretes-bojtdíszes, zárókődíszes ablakok tagolják. A sátortetővel fedett középrizalit emeleti szintjén három füles, kőkeretes ablak nyílik. Az épület sátortetején pala fedés. Keleti homlokzata előtt öntöttvas oszlopokra támaszkodó, nyugati homlokzatán faszerkezetű, beüvegezett tornác áll. A díszteremhez kétkarú, orsótér nélküli lépcső vezet, 19. század végi öntöttvas, bábos korláttal. A középrizalit földszinti belső terét nagy, fiókos dongaboltozattal fedték, az emeleti részen teknő- és tükörboltozatok vannak.
Az épület pincéje a kastély keleti homlokzata előtt álló lapostetős borházból közelíthető meg. Az épület alá benyúló pince az egykori kompolti bencés apátság pincerendszere volt. Falazata vállmagasságig középkori kváderfal, mellyen barokk kori téglából rakott dongaboltozat ül. Az udvar déli oldalán lévő egyemeletes, nyeregtetővel fedett magtár (1770 körül) részben barokk kori, két lapított íves és záróköves kőkeretes ajtaja, kétoldalt hasonlóan kialakított ablakok ebből a korszakból valók. Emeletén 13 db szalagkeretes, egyszerű, fekvő ablaka van. Belső tere hárommenetes, amelyet pilléreken nyugvó csehsüveg-boltozatok osztanak meg. A bejárati szakasz hevederei toszkán oszlopokra támaszkodnak. Az északi oldalon egy földszintes cselédház tartozik az épületegyütteshez.
1993-ban felújították, tetőterét beépítették (Hoór Kálmán terve alapján). 1998-ban hatósági kötelezés született a kastély szakértői vizsgálatának elvégzésére, a boltozat dúcolására, mert a lépcsőházi tér boltozata megrepedt, életveszélyessé vált.
A háború óta Mezőgazdasági Kísérleti Intézet működik benne.
Kisköre – Művészettörténet
Római Katolikus templom
Titulusa:Szent Péter és Szent Pál apostolok
későbarokk
1777
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2245
Széchenyi u. 38.
Építtette: gr. Eszterházy Károly egri püspök
Építész: Fracz József püspöki építész
Főoltárkép: (Huszár Ferenc, 1783), Sajóssy Alajos, 18??
Keresztelőkút: Giovanni Adami és Mozer József
1732-ben a feljegyzés szerint Kisköre lakossága református vallású. Egyházáról is így esik említés. Kálvinista prédikátora van, katolikus lelkész nincsen [EÉrsERgyhL archvet. no. 934]. Erdődy Gábor egri püspök idején került a falu a püspökség birtokába (1722-ben Aspremont- birtokrészt, 1724-ben Recsky János, 1728-ban Dékány Mihály birtokrészét vásárolta meg). Így 1728-tól teljes egészében az egri egyház, 1804-től pedig az újonnan felállított szatmári püspökség része lett a település. Erdődy Gábor a reformárus lakosoktól elvette a templomot, így azok inkább elköltöztek a faluból. Helyükre katolikus vallásúak telepedtek be elsősorban Heves megye szomszédos településeiről [HemL. Közig.iratok. 1746. 203.; és 1747. évi jobbágyösszeírások]. A kálvinisták által így „elhagyott” templom helyreállítására 1749-ben 138 forintot utalt ki a püspökség a cassa parochorumból [OL.HttL.Acta Cass. Paroch. Divec.Agri no. 13. fol. 269.]. 1752-ben ugyanonnan 243 forintot kaptak a templom javítására. Majd 1762-ben gerendákra és zsindelyekre fordíthattak 13 forint 36 krajcárt. Az 1767-es canonica visitatioban leírták, hogy a Kiskörei templom nagyon régi. Szűk és rossz az állapota, fatornya összedőléssel fenyeget. Egy oltára van és sekrestyéje sincsen.
Az új templom építéséhez 1775-ben kezdtek hozzá, a régi sorsára vonatkozóan azonban nincs további adat. Az új templomot Francz József tervezte, a falak felhúzásánál márciustól az év végéig Klauser Mátyás pallérsága alatt kilenc kőműves dolgozott. 915 forintos számlájukat Francz József, mint püspöki építész hitelesítette [EÉrsGazdL. 1755. 189.szd.]. 1777-ben Hofbauer János a pallér, a kőfaragó munkát Miller János végezte. 1766-ban már az ablakok készültek, és az ajtótokok, melyeket Schönich Mátyás egri asztalos készített. Az ácsmunkát Máhr Menyhért egri ácsmester végezte 1777-ben. Vittmann Antal egri festő ugyanebben az évben aranyozta a keresztet, amely az építkezés befejezését jelentette.
Ezután a templom berendezése zajlott. Schnattmann Mihály tárkányi márványfaragó szenteltvíztartót faragott, Schmitt Ferenc egri asztalos templompadokat készített, a főoltárt és a tabernákulumot Steinhauser Antal egri szobrász alkotta. Vittmann Antal egri festő a főoltár architektúrafestését készítette, s a főoltárképet Huszár Ferenc egri piktorral készíttették el [EÉrsGazdL. 1755. 334., 1783.216. szd.]. A keresztelő kutat a 18. század végén Giovanni Adami kőfaragó és Mozer József faszobrász alkotta. Farkas János építési könyvének feljegyezései és Eszterházy Károly válaszai szépen kirajzolják a templom belső munkálataira vonatkozó megbízások történetét.
Az 1810-es canonica visitatio tágasnak mondja az épületet, de tornya és teteje már akkor sérült volt, a boltozaton beázás nyomai mutatkoztak. A szatmári püspök megvizsgáltatta iparosokkal, s a helyreállítás a követező évben meg is történt. Ekkor az egyik oltára Péter, a másik Szent Pál, a mellékoltár Mária tiszteletére volt szentelve. 1819-es vizsgálatkor három harangja volt, köztük a legidősebbet Barkóczy Ferenc püspök áldotta meg még 1746-ban. 1822-ben egy feljegyzés arról írt, hogy Klobusiczky Péter szatmári püspök egy arannyal átszőtt díszes kazulát ajándékozott a templomnak. 1834-ben az elavult oltárkép helyett egy pesti piktorral újat készítettet szintén Szent Péter és Pál tiszteletére 500 forintért. Főoltárkép a 19. század második felében (Sajóssy Alajos), a falképek a 20. században készültek.
Egyhajós templom, az É-i homlokzat középrizalitjában álló toronnyal, egyenes szentélyzáródású, a szentély felől kontyolt nyeregtetős lefedéssel, a szentély Ny-i oldalán féltetős sekrestyével. A homlokzatát jobbról-balról egy-egy, a főpárkányig felfutó nagy faltükör tölti ki. Ezek között a toronytest ívelten, enyhén előre lép és rizalitot alkot. A torony homlokzatán a főpárkányig felfutó kosárívvel záródó mélyületben van a szegmentíves, kétszárnyas kapu. Zárókövén gazdag rocaille-os, rózsagirlandos, rokokó faragvány. Fölötte hasonlóan kialakított, rokokó zárköves, magas kórusablak. Az előre lépő főpárkány fölött kő attika, amelyről csigás végű, homorúan előrehajló kőlemezes oromháromszögek indulnak. Ezek fölött faltükörrel díszített toronytest. Elöl legömbölyített sarkú, rokokó faragványos alacsony ablak. Az övpárkány fölött a tornyon körben négy, záróköves, szegmentíves harangablak. A torony soktagú főpárkánya fölött talapzatos, ívelt, laternás, négyoldalú kicsi toronysisakja van.
A templom és az ívesen visszalépő szentély nyugati oldalhomlokzatát hat nagy falfülke tagolja szegmentíves ablakokkal. A féltetős sekrestyeépítmény fölött egy rövidebb, hasonló ablak. A szentély egyenes záródású, de a sarkokon legömbölyített. A körbefutó magas lábazat és a végigfutó teljes kőpárkány öleli körbe a templomot. Vörös palatetővel fedett.
Csehboltozatos hajó és szentély, a hajó bejárat felőli oldalán karzat. Kisebb előtérből nyílik a karzat alatti tér, mely széles, kosáríves nyílással kapcsolódik a hajóhoz. A kórusmellvéd előre domborodik. A hajó két csehboltozata faltükrös lizénákra támaszkodik. A lépcsővel emelt négyzetes szentélyt egy csehboltozat fedi. A hajó homorú falpillérekkel és hevederrel szűkül a karzat és a szentély felé. A szentély Ny-i oldalán teknőboltozatos sekrestye.
Az 1800 körül készült főoltár egyszerű fehér sztipesze részben aranyozott. Rajta tempietto alakú, volutás pilaszterekkel támasztott tabernákulum, aranyozott fa ajtaján a kalász és a szőlő emblémái között feszület. Tőle jobbra és balra 19. századi naturalisztikusan megfogalmazott sematikus adoráló angyal. A főoltárkép aranyozott ovális keretbe foglalt olaj-vászon festményén Szent Péter és Szent Pál mártíromság előtti pillanatát ábrázolja. A lila-sárga, illetve zöld-vörös köntösű apostolok lábai előtt a kereszt és a kard van. Mögöttük a római katonák, fölöttük a mártír koszorút és pálma ágat hozó angyalok lebegnek. Sajóssy Lajos egri festő készítette a 19. század második felében.
A keresztelőkút alsó szürke márvány faragványát Giovanni Adami, a felső fa ovális átmetszetű, vájatolt törzsű fa medencét Mózer József készítette a 18. század végén. A fehér-arany, festett kútház gerezdes tetőzetén aranyozott szoborcsoport Keresztelő Szent János és Jézus alakjával. Mögöttük sugárkévén lebegő Szentlélekgalamb.
A szószék festett fehér és aranyozott fa. Ívelt tölcséres alján fonadékos díszek, kosarának oldalain forgó rozetták körül leveles, rocaille-os keret. Függönyös hangvetőjén volutás oromzaton sugárkévés Szentlélek galamb, 18. századi egri munka.
A mellékoltár 18. századi sztipesze eredetileg a főoltárhoz tartozott. Antependiumát újabban Szent sírrá alakították át. Rajta a sasvári pietá-szobor festett gipsz másolata van.
A faragott barokk tölgyfa padok a 18. század végén készültek. A sekrestyeszekrény, festett fa, barokk, 1770. Orgona: historizáló. Az aranyozott réz Úrmutató 1760 körüli egri munka. Az aranyozott ezüst kehely 1817-es beütött dátummal, K névbetűvel. Harang: Öntött bronz, közepén Szent Péter és Szent Pál alakját ábrázoló domborművel. Vállán körirat: FVDIT ME JOSEPHINE JUSTEL AGRIAE 1788. Alsó peremén: CVRAVIT EPISCOPALIS PAGUS KISKÖRENSIS.
Belső festés: díszítőfestés és mennyezetképek, 20. század.
Ránk maradt az egri püspökség 1766-os szerződése Zwenger Józseffel, amely szerint a paplakot elkészíti 205 forint készpénzért és 30 mázsa gabonáért valamint két sertésért, de az összes építőanyagot és a segédmunkásokat a munkáltató biztosítja.
Adatokkal rendelkezünk (alaprajz) arról, hogy a településen 1800 körül felépült a püspöki kocsma. Tervezője ennek is Francz József volt [EÉrs GazdL. Tervek II/55.]. Lebontásának dátuma ismeretlen.
Kőkereszt
1818
a templomkertben
Az 1819-es canonoca visitatio szerint a falu népe állíttatta. Kőlépcsős talapzaton, tagolt, keretelt, párkányos pilléren sziklautánzatú tömbből emelkedik ki a kőkereszt. A sziklatömbön a fájdalmas Anya áll összekulcsolt kézzel. Kőkorpusza szépen faragott.
Nepomuki Szent János szobor
barokk
1835
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:10798
Közterületen, a Kossuth u. 40. sz. előtt, a hevesi és a tiszanánai út elágazásánál.
Az 1819-es canonica visitatió szerint a helyén korábbi, 1774-ben készült szobor állt. Annak a pótlására állíttatta a falu lakossága ezt a szobrot. Lépcsőzetes talapzaton, kereszt alaprajzú, szögletes volutás, vájatolt törzsű, pillérekkel támasztott, párkányos fedőlappal ellátott, feliratos talapzatra helyezett, kisebb ívelt posztamensen álló a Nepomuki Szent János-szobor. A Szent papi ornátusban, kezében kereszttel és pálmaággal látható. Fejét kissé jobbra hajtja, hajviselete és ruházata részletező kidolgozású. Jó színvonalú, egri mestermunka. A talapzaton felirat:
AZ ISTEN
DITSŐSÉGÉRE
NEPOMVCENVS
SZENT JÁNOS
TISZTELETÉRE
ÁLITATOTT
MAJUS 13DIK
1835
Tiszai halász
köztéri szobor
mészkő, bronz 220x65x30 cm
2000
Alkotó: Halassy Csilla szobrász
Szent István Park
Szent István mellszobra
köztéri bronz szobor
2006
Alkotó: Varga Gábor szobrászművész
Szenti István Park
Kisköre várossá válásának alkalmából készült a Szent István téren a gyönyörű parkkal és a szökőkúttal. A Széchenyi utcára nyíló bejáratnál 2006. augusztus 20-án avatták fel Szent István államalapító királyunk szobrát jelképül és emlékeztetőül, jelezve, hogy az ember elszántsággal, előrelátással és akarattal nagy dolgokat képes véghezvinni.Az évforduló emlékére, a Képviselő-testület felkérésére Varga Gábor (1952-) szobrászművész elkészítette Szent István mellszobrát, melynek felavatása, megszentelése és a nagyközönségnek való átadása emelte az ünnep fényét. A park, amelyet Szent István parknak neveztek el istennek megszentelt hely volt, már a régmúltban is, hisz a középkori templom romjait találták meg a hősi emlékművek építésekor.
Kossuth Lajos (1802-1894) mellszobra
köztéri bronz mellszobor
2008
Alkotó: Varga Gábor szobrászművész
Állíttatta: Tiszafüred és Vidéke Takarékszövetkezet
Felavatták: 2008. 08. 20-án a Szent István parkban
Szent István Park
Gróf Széchenyi István (1791-1860) Mellszobra
bronz mellszobor
Alkotó: Varga István Gábor szobrászművész
Szent István Park
Kápolna – Művészettörténet
Római Katolikus plébániaTemplom
Titulusa: Szeplőtelen Fogantatás – Immaculata Conceptio
későbarokk
1784
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2174
Petőfi u. 16.
Építtette: gr. Eszterházy Károly egri püspök
Építész: Francz József
Orgona: Foglár Illés, 1789; pécsi Angster József műhelye 1905
A település 1430 óta – Zsigmond király, majd Rozgonyi Péter adománya révén – az egri püspökség tulajdona volt. Középkori temploma a Tarna partján, Pusztateplom-part nevű helyen állt. A török idők és a Rákóczi szabadságharc zűrzavaros birtokviszonyai után Kápolna 1630-tól ismét visszakerült eredeti püspöki tulajdonosához, majd 1804-től az egri érsekséghez [LKápHitL. AA. 179.]. A templom elpusztult, 1683-ban csak romos falai álltak, de az összeírások szerint a teljes lakosság (14 család) katolikus volt. 1682-ben a Jászói püspöki udvarban Hegedűs Miklós és Hegedűs János kápolnai jobbágyok elpanaszolták, hogy a faluban lakóknak sem templomuk, sem papjuk nincsen. Romos templomuknak nincsen semmilyen felszerelése. A hívek a káli templomba jártak [EÉrsGazdL. lib.16.p.82.; lib 11.p.46.; 431.]. Ott is csak licentiatus volt, a szentségeket a verpeléti plébános szolgáltatta ki. A jobbágyok nem emlékeztek arra, hogy régi templomunkat valaha kinek a tiszteletére szentelték fel. Kápolna templomát az 1696. és az 1700. évi összeírás még romként sem említette. Telekessy István egri püspök (1699-1715) kinevezésének évében az elpusztult kompolti monostor köveit hordatta át a kápolnai templom építéséhez. 1700-ban már papja, illetve plébánosa is volt a falunak, a keresztelési és halotti anyakönyvi kivonatait is ekkor kezdték vezetni. Egy 1704-ben kelt bizonylat szerint Telekessy a templom építésére egyre nagyobb hangsúlyt fektetett, melyet a Kápolnán lévő püspöki sörház eladásának bevételéből (a haszon feléből) tervezett finanszírozni. Egy 1720-ban kelt irat Kápolna Szent Margit tiszteletére szentelt templomáról beszél [EÉrsEgyhL. archvet. no. 934.]. Ez nem a középkori templom helyén épült fel, azt az 1780 előtt készült térképek a ma is álló helyén lokalizálják.
Ez a kis barokk templom 1732-ben még jó állapotban volt, de tetőszerkezete javításra szorult. 1746-ban az egyházlátogatási jegyzőkönyvek szerint már anyaegyház volt, Kompolt és Tófalu tartoztak plébániájához. Kis fatornyában két harang függött. [EÉL Archivum Novum 3413. sz. 276-77.p.]. Az 1767. évi canonica visitatio jegyzőkönyve a Szent Margit tiszteletére szentelt templomot szilárd anyagúnak mondta, e szerint is Telekessy István püspök építtette 1689-ben. Akkor három oltára volt. A keresztelőkútja rézből és fából készült, a szószék és az ülőpadok fából faragottak, de a kórus is fa, amelyen egy ötváltós orgona is volt. A templom belsejét hét lobogó, egy kereszt, egy Hordozható Mária kép és hat falra függeszthető kép díszítette. Az északi oldalon lévő sekrestyében őrizték a szertartásokhoz szükséges kellékeket, kegytárgyakat, ruhákat. A fából készült kis torony ekkor már nem volt alkalmas arra, hogy a harangokat el tudják helyezni benne, ezért a templom mellett álló haranglábra függesztették fel ezeket, hogy harangozni tudjanak. A legnagyobbat Szent Margit (3 bécsi mázsa), a középsőt Szűz Mária (2 bécsi mázsa), a legkisebbet Szalézi Szent Ferenc (fél bécsi mázsa) tiszteletére szentelték (1 bécsi mázsa 56 kg). A hívek nagy száma miatt, befogadóképességét csekélynek minősítették [EÉrsEgyhL. canvis. 1767.].
A mai templom alapjaiból épült, és hozzátartozott Eszterházy Károly azon nagyszabású templomépítési programjához, amelyet a püspöki birtokokon, mint földesúr és kegyúr végrehajtott. Feltehetően 1781-ben bontották el a régi templomot, a tényleges építő munka 1782-ben kezdődött. Az építéstörténetre vonatkozó legtöbb adatot Francz József püspöki építőmester, a templom tervezőjének és kivitelezőjének építési naplója őrizte meg számunkra [EÉrsGazdL. 1799.szd.]. Kápolnán az érseki nagy építkezéseken, elsősorban az egri Líceum munkálatainál is alkalmazott tapasztalt mestereket foglalkoztatták. Volt, amikor 14 kőműves dolgozott itt. Miller János és Plitzner János demjéni kőfaragók készítették a homlokzati-, a torony-, és kórusablakokhoz, a sekrestyéhez és az ajtókhoz szükséges faragványokat, összesen 717 forint munkadíjért. Schmitt Ferenc egri asztalosmester az ablakok készítéséért 72 forintot kapott. 1783-ban már készen volt a szentély, a templomhajó, a torony. A lakatosmunkákat Fazola Lénárt, a toronysisak bádogos munkáit Naszl Ferdinánd és Polereczky Sebestyén végezte. A tetőszékhez szükséges (a Tiszán leúsztatott) gerendákat Tokajban Kerndl Mihály pesti ácsmester válogatta, a tetőszéket Viltinger Illés egri ácsmester készítette. A cserepező Krugh János volt. Schmitt Péter egri aranyozó a toronykereszt aranyozásáért 28 forintot vett fel. Később, 1790-ben épült a külső lejárattal ellátott kripta.
Feltételezhető, hogy mivel már felszentelt helyen állt, így 1784. december 8-án elég volt csupán megáldani a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szentelt templomot, a ceremóniát Csomortányi Antal egri kanonok celebrálta [EÉL Archivum Novum 3502. sz. ].
A berendezési tárgyak elkészítése még öt évig tartott. A szószéken 1785-ben dolgozott Scheldorff Ferenc asztalosmester és Öreg Hösz (Hoes, Hesz) János faszobrász. Farkas János püspöki Bauschreiber építési naplója is sok érdekességet őrzött meg, melybe Farkas Eszterházy Károly püspök utasításait is feljegyezte [EÉrsGazdL. Rel.an.1784. lib. 129/1.]. 1785. január 15-én nyújtotta be „Hösz János képfaragónak a kerecsendi Prédikáló Székrül való delineatióját (…, hogy a püspök), méltóztassék parancsolni írásával, hogy aszerint tsinállya e Kápolnára az új Prédikáló Széket”. Az 1774-es kerecsendi szószékkel meg lehetett elégedve Eszterházy, mert válaszában azt az utasítást adta: „Aszerint csinálja és azon összegért, mint a kerecsendit.” A szürke és hússzínű márványozott mázolatú, részben aranyozott és faragott fa építmény konzolos, tölcsér idomú talpa áttört volutás pilaszterekkel tagolt, kosara aranyozott rocaille-okkal és tajtékos kagylókkal, szalagfonatokkal díszített. Vörösmárványt utánzó hangvetőjén szabadon lebegő füzérdísz, volutás kúp alakú ormán aranyozott sugárkévében a Szentlélek galambja van. Tetszetős későbarokk munka.
1786-ban Plitzner János szobrász felsőtárkányi márványból faragta ki a keresztelőkút talapzatát, Mozer János pedig a festett és részben aranyozott kútház tetejére elkészítette a sugarakból kibomló Szentlélek galambja alatt megjelenő, Jézus keresztelését ábrázoló jelentett. Az aranyozott fa szobrocska aranyozását ismét Schmidt Péter végezte. Az ovális alaprajzú, vájatolt törzsű és kagyló csészéjű, henger idomú, festett és aranyozott fa keresztelőkút az oltártól balra, a diadal ív alatt van elhelyezve.
1786-ban már készült a főoltár. Mozer János egri képfaragó mellett Halblechner Vencel egri szobrász dolgozott raja. Részben sötétszürke tárkányi mészkőből részbe műmárvánnyal borított fából készítették. Két márványlépcsőn áll a menza alakú, erős plasztikájú márványsztipesz. A retabulum összetett pilasztereit aranyozott füzérkoszorúk ölelik körbe, középen aranyozott rozetta. A retabulum volutáin két nemes tartású, már klasszicizáló, aranyozott adoráló angyal lebeg. A szentségház domború ajtajára Halblechner Vencel Ábrahám áldozatának jelentét faragta meg, Schmidt Péter aranyozásával. A szentély hátfalán szürke és vörös márványozású, kétoldalt lépcsősen előre hajló oltárépítmény magas lábazatán korinthoszi fejezetű oszlopos-pilléres támaszték, rajta vörösmárvány utánzatú gyámsoros teljes párkány. Az oromdíszben aranyozott copffüzéres szürke márvány urna. Az ívesen záródó középoromzat előtt és fölött aranyozott felhőgomolyokon öt bájos szeráffej között a Szentlélek galambja lebeg a dicsfényben. Kitűnő későbarokk mű.
A főoltárkép az első források szerint 1787-ben készült Zirkler János, Kracker János Lukács egri festő tanítványa festette. Az oltárépítménybe komponált, lapított kosáríves keretben lévő olaj-vászon kép dedikációja azonban vitatott. Az 1885-ös felújításokhoz kapcsolható egy adat, miszerint egy Morent nevű – azonosíthatatlan festő – készítette a ma látható főoltárképet, de legalább is átfestette az eredeti Zirkler festményt. A Szeplőtelen Szűz Mária alakja körül barokkosan gomolygó – fent vöröses arany, lent kék – ég előtt repkedő angyalcsoportok emelik fel Mária alakját a mennybe.
A tölgyfából készült, három részes, mélyített barokk medaillonokkal díszített gyóntatószék készítője Schmidt Ferenc asztalosmester. Ő készítette 1788-ban a XVI. Lajos stílusú, faragott tölgyfa sekrestyeszekrényt, illetve 1785-ben a templom 38 db, rokokó medaillonos, oldallapjain rocille-os peremfaragásos tölgyfa padját. Eredetileg a templom mindkét oldalán 19-19 pad állt. A padsorok között csak középen volt járóhely, mert a padok teljesen a falhoz voltak tolva. 1871-ben a padok egy része már elkorhadt, ezért kisebb kiegészítő javításokat kellett elvégezni rajtuk [EÉL Archivum Novum, Acta parochia, Kápolna, 1709/1817]. Az 1960-as években pedig a padokat úgy alakították át, hogy a falaknál lévő, részben elkorhadt végeiből 1–1 métert levágtak, így a fal mellett is ki tudtak alakítani járóhelyet. Ezenkívül mindkét padsor közepéből kivettek 3-3 elemet.
1805-ben Fuchs Ferenc, az akkori egri érsek egy remekbe készült, 1760-as rokokó kelyhet és egy cibóriumot ajándékozott a templomnak. Ekkor ezeket Pesten újraaranyozták.
Az 1810-es egyházlátogatási jegyzőkönyv a templom állapotáról megjegyzi, hogy falain repedések láthatóak [EÉrsEgyhL. canvis-ok]. A ma is meglévő, 1790 után készült mellékoltáron akkor még Szent Buldus képe volt látható, akiről az egyházi hagyomány – még ma is – azt tartja, hogy egri püspökként 1046-ban, a Vata-féle pogánylázadás idején, Szent Gellérttel együtt szenvedett vértanúhalált. A mellékoltár Szent Antal képe a tehát csak 1810 után kerülhetett jelenlegi helyére. A mellékoltár a diadalív jobb odalán, szürke és részben vörös márvány-mázolatú fa. Feltehető, hogy Sporer Mihály végezhette rajta a márványozó munkákat. Szarkofág alakú sztipeszén a retabulumot két vájatolt törzsű, aranyozott korinthoszi fejezetű pilaszter és az azokon ülő nyitott timpanon keretezi. Ormán aranyozott sugárkévében Istenszem. A mellékoltáron félköríves záródású keretben Szent Antalt ábrázoló olajfestmény van. Szent Antal az angyalokkal övezett felhőtrónon ülő, ölében a gyermek Jézust tartó Mária előtt leborulva imádkozik. A szakirodalomban 1777-es Kracker képként említett mellékoltárral gyenge kvalitása miatt nem azonosítható.
A templomban 1810-ben még Szent Ignác és Szent Alajos képe is látható volt. A templom kifestésére többször áldoztak a 19. század folyamán (1811, 1822, 1847). 1865-ben Máhr Ferenc egri ácsmester teljesen új tetőszéket és fedést készített, de 1871-ben és 1877-ben a viharkárok miatt ismét javítani kellett a tetőzetet. 1885-ben nagyobb felújításra került sor. Fischbäch Ferenc és Tancsa Lajos egri festők díszítőfestéssel látták el a templomot, Reinhad Emil pedig az oltárok és a keresztelőkút újraaranyozását és márványozását végezte el. A gyakori viharkár miatt a tetőzet az 1890-es években is javításra szorult. 1897-ben egy orkánerejű szél a torony bádogtetejét is eltépte. 1905-ben teljesen új tetőszéket és cserépfedést kapott a templom, s a boltozaton észlelt hibákat is kijavították. A viharok ezután sem kímélték: 1912, 1913 és 1916-ban is sérülést szenvedett a tetőzet.
1926-ban a kőből készült ajtó- és ablakkereteket átfaragták. 1927-ben Korény József egri templomfestő a templombelső díszítőfestését végezte, Raksányi Dezső budapesti festő pedig a boltmező három szakaszára Szűz Mária életének főbb jeleneteit (Angyali üdvözlet, Mária mennybevitele, Mária megkoronázása) készítette le. A püspök, a festés után úgy rendelkezett, hogy a régi, értéktelen képek ne kerüljenek vissza a helyükre. A plébános összesen nyolc képet (pl. Jézus vigasztalása az angyal által, Szent Vendel) adott vissza az adományozóknak illetve azok leszármazottainak.
1927. október 23-án a templomot Kriston Endre segédpüspök áldotta meg.
A villanyt 1932-ben vezették be a templomba és a plébániára, és 1938-ban kapott a tető eternit-pala fedést. A II. világháború alatt a templom nagyobb kárt nem szenvedett, tornyait 1949-ben tatarozták. Az 1990-es években nagyobb külső és belső javításokat és restaurálási munkákat végeztek rajta, 1996-ban műemléki palával fedték le.
A Foglár Illés munkájaként 1789-ben készült el a templom első orgonája, az aranyozási munkákat Schmidt Péterre bízták. A templom orgonáját 1852-ben javították először, de 1899-ben már nagyobb javításra szorult. A plébános 1902-ben azonban új orgona megépítését kérte a püspöktől, melyet 1903-ban a pécsi Angster József műhelyében rendeltek meg. 1905-re készült el és 4750 koronába került. 1917-ben a fém orgonasípok egy részét, mint hadiszerek készítésére alkalmas fémet, begyűjtötték. Cseh István egri orgonakészítő tette ideiglenesen használhatóvá, majd 1922-ben pótolta a sípokat, s a fújtatószerkezetet is kijavította. Végül 1926-ban a pécsi cég végezte el az orgona nagyjavítását.
A régi harangok mellé 1837-ben egy 6 mázsás új harangot öntettek, 1860-ban pedig az egyiket átönttették. A nagyharang 1871-ben megrepedt, ezért 1875-ben a plébános újra akarta öntetni. 1897-ben azonban a 400 és az 50 kg-os harang is megrepedt, ezért a következő évben a Seltenhofer Frigyes soproni és a Novotny Antal temesvári műhelyében már 3 harang öntésére kértek árajánlatot. A harangok elkészítésére azonban csak 1924-ben került sor. Öntésükhöz az Amerikába kivándorolt és a helyi hívek is hozzájárultak. 1917-ben az orgonasípokhoz hasonlóan egy 66 és egy 13 kg-os harangot is elvittek katonai célokra, amelyekért kilónként 4 koronát fizettek. De 1944-ben is átvett a Magyar Királyi Hadianyaggyár egy 500 kg-os harangot. A háború után 1949-ben a megrepedt harang helyére egy 250 kg-os harangot önttettek a hívek hozzájárulásával. Legutóbb, 1992-ben, egy 530 kilós harag készült. Napjainkban, a toronyban négy harang lakik, Szent József, Szűz Mária, a szent őrzőangyalok tiszteletére szentelve, illetve a lélekharang, melyet Szent Mihály arkangyal tiszteletére szenteltek.
A fémből öntött és vésett díszítésű aranyozott csillárokat sokáig a 18. század végéről származó egri munkának vélték, de a plébánia irataiból megtudható, hogy a barokk csillárokat 1898-ban leszerelték, mert már nagyon rossz állapotban voltak. Helyükre 1899-ben Gavora József budapesti kegytárgykereskedésében vásároltak újat, egyet a hívek adományából, egy másikat pedig a templompénztár terhére.
A templom és főbb berendezési tárgya lényegében megőrizték eredeti, két évszázados formájukat, ezért műemléknek nyilvánították.
Római katolikus PLÉBÁNIA
későbarokk
1786
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2175
Építtette. Gr. Eszterházy Károly püspök
Építész: Francz Jószef
A templom mellett található plébániaépület Farkas János püspöki Bauschreiber Eszterházy Károlyhoz írt bejegyzése szerint 1786-ban lett kész. „A kápolnai Plébános Úr jelentette, hogy méltóztatott kegyelmesen megengedni az ott lévő Parochiának újonnan leendő építését”. Feltételezhető, hogy már Telekessy püspök idejében is állt itt egy vályogból épült, talán nádfedeles parókiaház, melyet a hívek építettek. Az 1746-os egyházlátogatás ezt még viszonylag jó állapotúnak írta le és az 1759-es leírás sem talált benne kivetnivalót. [EÉL Archivum Vetus 1310.r.sz.] 1767-ben állapota már nem kielégítő.
A mai parókia ugyancsak Francz József püspöki építőmester tervei alapján készült Eszterházy Károly püspök költségén, amely mintegy 3200 rajnai forintba került. Ebből 918 forintot a négy cserépkályháért kellett kifizetni Eged János egri kályhásnak. Az 1810-es canonica vistatio szerint égetett téglából készült, a főépület utcai részén a plébánosnak három szobája volt, az udvari szárnyban egy cselédszoba, a konyha és a kamra volt. Ehhez a szárnyhoz csatlakozott a kocsiszín és az istálló. A káplán lakása a ma is meglévő különálló kis épületben volt. 1833-ban Pyrker János László érsek a plébániaházat kijavíttatta. Az eredeti fazsindelyt 1914-ben cserélték le rajta műpalára. Az épületet folyamatosan karban tartották, 1995-ben műemléki palával fedték. A 18. századi szerkezete nem változott, ezért a templomhoz hasonlóan műemléki védettség alatt áll. A földszintes későbarokk épület a templommal szemben szabadon áll. Utcai homlokzatán nagy, mélyített faltükrök között a+b+b+a ritmusú, négy egyszerű szalagkeretes ablaka van. Udvari oldalán L alakban húzódó épületszárnyakon három, a hátranyúlón öt árkádív tagolja a homlokzatot.
A Heves Megye Műemlékei topográfia kötet két kisméretű olajfestmény (oltárkép modell) ittlétéről számol be, melyek alkotójaként Kracker János Lukács Egerben élő festőt jelöli meg. (HMM 1978. III. 332.) Az egyik az Angyali üdvözlet jelenetét, a másik Mária neveltetését ábrázolja. A derűs színezetű, laza kompozíciójú Angyali üdvözlet előterének bal oldalán, olvasópult előtt áll Mária, enyhén a kép közepe felé fordul, amikor megjelenik a felhőből kibontakozó Gábriel alakja. Az angyal liliomot nyújt felé. A felettük lévő fénycsóvában lebegő angyalok között jelenik meg a Szentlélek galambja (olaj, vászon 27×45 cm, 1770 körül). Mária neveltetése kép középsíkjában ül Szent Anna, a ballján álló gyermek Máriát tanítja a jobbján lévő angyal által tartott könyvtáblából. Az előtétben két játszó gyermekangyal. Bal oldalon Szent Joachim élethű, zsáner-felfogásban ábrázolt alakja. A háttérben és fönt klasszikus oszlopok között kavargó felhők előtt lendületesen komponált szárnyas angyalok és szárnyas puttók figyelik a történteket (olaj, vászon 32×55 cm 1770 körül). A felméréskor mindkét kép, közel egykorú, aranyozott keretben volt.
Jávor Anna közelmúltban végzett kiterjedt kutatása alkalmával megerősíti azt a kételyt (Heves Megye Műemlékei I. 355.), mely elvitatja e képeket a krackeri életműből. Mindkettőt Zirkler János egri festő oervjébe sorolja, aki Kracker műhelyében dolgozott. A Mária neveltetése festmény előzményeként a korábban szintén Krackernek tulajdonított pesti szervita templom 1740-ben készült főoltárképét tekinti, alkotójául pedig Johann Samuel Hötzendorfert nevezi meg. Ezt az oltárképet Zirkler Eszterházy Károly megbízásából lemásolta, és a mintájára megfestette a pápai plébániatemplom azonos tárgyú mellékoltárképét 1784-ben. Mindkét, valaha Kápolnán volt festmény a Magyar Nemzeti Galériának van kölcsön adva (Jávor Anna: Kracker, 2004. kat.: 326., 327. illetve 303.).
A korábbi szakirodalom (Garas Klára: Kracker, 1941. 41., 43.) még két kisméretű Kracker mű emlékét őrzi, melyek szintén a kápolnai plébánián voltak. A Vizitáció kisméretű olaj-vászon képet talán Zirkler kivitelezte a tiszaőrsi főoltárképen. A Szentháromság pedig talán a jászárokszállási főoltárképhez készült olajvázlat lehetett. Mindkét festmény eltűnt. (Jávor Anna: Kracker, 2004. 289., 290.)
Kereszt
1789
későbarokk kőemlék
a templom előtti téren
Lépcsős talapzatán párkányos pilléren kereszt. Tövében Mária áll, a kereszten provinciális corpus. Vésett felirata:
Istenes
Szandek
Bul felál
litatott
die 24 au
gusti ano
1789
Emlékmű az 1849-es kápolnai csatában elesettekért
1869
öntöttvas obeliszk
Állíttatta: Mednyánszky Sándor az Egri Honvédegylet segítségével és országos adakozásból
A Kápolnai csata emlékére – ugyan tiltva volt a megtorlás ideje alatt –, de február 27-én mindig megszólat a harang a faluban. Mednyánszky Sándor rokona volt a kápolnai csatában a magyar honvédeket lelkesítő tábori papnak, Mednyánszky Cézárnak. Az emlékművet 1869. december 19-én avatták fel, az akkori főút mentén, mely a szabadságharcnak emléket állító első emlékmű volt a Kiegyezést (1867) követően.
Kápolna Kerecsend felőli határában a főútról leágazó mellékút mentén, négyzetalaprajzú vasráccsal körülvett mesterséges dombon álló az öntött vas emlékmű. A háromlépcsős vörösmárvány talapzatán babér- illetve akantuszlevélsor fut körbe a posztamensen, melynek a felirata:
A hazáért
a Kápolnai csatában 1849. február
26 és 27én
elvérzett honvédek
emlékére.
A bal- és jobboldalon azonos módon kiképzett domborműveken dob, zászló, szúrófegyverek és nemzetőr-kalap van. Hátul felirat, mely feltehetően Zalár József verse:
Példátokon föllelkesedve
Kik hős halált itt haltatok
Rohant a honvéd győzelemre
Örök dicsőség rajtatok!
A posztamensen emelkedik a zöldre festett vas obeliszk. Elől Kossuth-címer fölött babérkoszorú. Csúcsán golyó.
A CENTENÁRIUMI EMLÉKMŰ 1848-1949, a közelben, a 100 éves évfordulón került felállításra.
Szoborkompozíció a kápolnai csata 150. évfordulójára
1999
bronz szoborkompozíció
Kossuth-Dembinszky emlékpark (ma MILLENIUMI EMLÉKPARK)
Állíttatta: Kápolna Községért Közalapítvány
Alkotó: Sebestyén Sándor
A szoborkompozíciót 1999. február 27-én állíttatta a Kápolna Községért Közalapítvány. Az emlékmű dr. Szabó János honvédelmi miniszter idejében jelentős honvédelmi minisztériumi hozzájárulásból, önkormányzati és helyi támogatásból, valamint kiemelkedő országos adakozásból készült el, jelezve, hogy a település életében a történelmi emlékek ápolása napjainkban is fontos szerepet tölt be. Alkotója Sebestyén Sándor nyíregyházi szobrászművész volt. 2000. augusztus 20-án avatták a Millenniumi Emlékparkot, mely e körül a szoborkompozíció körül, és az un. „három hárs” körül helyezkedik el.
Zwenger József egri kőműves mester a Tarna legnagyobb háromnyílású, kőkorlátos kőhídját 1816-1818 között építette meg Kápolnán. A szabadságharc nevezetes csatája ennek a hídnak a birtoklásáért folyt, mely sajnos magyar vereséggel ért véget, de a dicsőséges tavaszi hadjáratban győzelmeink sorozata (például a hatvani csata) követte. A hidat 1944. november 17-én az oroszok elől menekülő németek robbantották fel.
A Tarna folyón átívelő legnagyobb, háromnyílású, kőkorlátos kőhíd kicsinyített változatára helyezték el Sebestyén Sándor szobrász bronz szoborkompozícióját. A kőhíd, a lováról leeső lovassal, a csata maradványaival, használhatatlan ágyúval valamint az alattuk álló, kezében keresztet tartó pappal híven, életszerűen idézi fel a csatát miközben olyan érzéseket szakít fel, melyet azok is átélhetnek, akik évszázadokkal később emlékeznek a hazát védő magyar hős katonákra.
A szabadságharc emlékét őrizik a temetőben az 1849-es honvéd-sírok, melyekben a csatában elesettek nyugszanak.
Tenk – Birtoklástörténet
1546-ban Losonczy István használta a négy jobbágyportát, de 1549-ben a török elpusztította a falut. Egészen a 17. század végéig néptelen is maradt. Erdőtelek pusztája, és a Szentmáriay család birtoka volt. 1694-ben Butler János egri várparancsnok lett a földesura. Az 1720-as évektől a Gellén család lett a másik birtokos. Az 1700-as évek végén mellettük még a Csoma és más birtokosok is megjelentek, így a runyai Soldos család. A Soldosokkal való házasság kapcsán játszanak szerepet Tenk életében a Gyulayak. A 19. század két nagy birtokosa volt még az Elek és a Pap-Szász família. Az 1880-as években Szerelem Alfréd is birtokos volt itt. Pusztatenk utolsó földes urai a pazonyi Elekek voltak 1952-ig
Egészen 1947-ig Erdőtelek pusztája maradt, ekkor újra önálló községgé alakult.
Újlőrincfalva – Oktatás, művelődés, társadalmi élet
Oktatás
Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.
Az 1746. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a településen iskolamester működött, de 1774-1775-ben készített megyei iskolai összeírásban már nem szerepel a falu.
1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket
1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.
1851-ben két felekezet (református és katolikus) működtetett a faluban iskolát, amelynek épülete „igen rossz” volt az összeírás készítői szerint. A tanulók száma ekkor 65 volt.
Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.
Az új faluhelyen 1880-ben megépült az iskola, azonban a római katolikus és református egyház egyaránt igényt tartott rá. 1882-ben született megegyezés, mely szerint az intézmény a római katolikus egyház működtetésébe kerül, és a református iskola megépítéséig az ehhez a hitfelekezethez tartozó gyerekek tanítását is – a hitoktatás kivételével – vállalják. 1887-ben a 35 tanköteles gyerek közül 31 járt iskolába, ahol egy tanteremben egy tanító oktatta őket. 1902-ben elkészült a római katolikus felekezeti elemi iskola és tanítói lak épülete.
1925-ben a katolikus és a református egyház is fenntartott külön-külön egy tantermes iskolát, ahol osztatlan formában tanította egy-egy tanító a gyerekeket. 1932-ben a községi elöljáróság éves közigazgatási jelentésében az állt, hogy a református iskola megszűnt. 1934-ben a római katolikus egyházközség új iskolaépületet építtetett. 1935-ben Juhász Lajos és Molnár József voltak a tanítók.
1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.
Művelődés, társadalmi élet
Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb közösségek, melyek országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.
A településen az első egyesület, az Önkéntes Tűzoltóegylet 1899. szeptember 10-én alakult meg. 1925-ben jött létre a Levente Egyesület helyi szerve, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő. 1930 és 1940 között Polgári Lövész Egyesület működött a nagyközségben. 1935-ben szervezték meg a Katolikus Olvasókört, 1944-ben pedig megalakult a Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet helyi fiókszervezete.
1931-ben 110 kötetes Népkönyvtárat hoztak létre a településen.
Újlőrincfalva – Gazdaságtörténet
A falu középkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. Az egri püspökség birtokához tartozó falu már az 1261. évi okleveles említésben jellemzően halászattal foglalkozó településként szerepel. A Nagymorotva és Zsukmorotva nevű halászóhelyeken kifogott halak fele a püspökséget illette, másik felén a szomszédos Magyarádiakkal osztoztak.
1546-ban a településen 11 portát írtak össze, melyből négy már elhagyottként szerepelt. 1552-ben lakói elhagyták, de hamarosan visszaköltöztek, mert 1558-ban öt lakott telket írtak össze. 1570-ben már török részre is adózott 11 háztartás. 1609-től kincstári kezelésbe került, majd 1630 körül ismét a püspök birtokává vált. 1675-től a települést lakói elhagyták. 1683-ban 3 telkes és 3 zsellér lakója Poroszlón élt, az ottani földesúrnak fizette adóját.
1694-1695-ben ismét benépesült. Szántóföldi művelésre nem volt alkalmas határa, fő gazdálkodási ága továbbra is a halászat maradt. A falu lakosságát alkotó uradalmi halászok a szerződésük szerint évente a Tiszából kifogott halakból 2000 élő halat adtak az egri és felsőtárkányi halastóba, s a püspök számára halászták az uradalom Morotva tavát. 1766-ban Eszterházy Károly püspök 20 szerződéses halászt, rétet adva nekik, telkesjobbággyá tett, s a település jobbágyfaluvá lett. Az 1770-es úrbéri kérdőpontokra adott feleltek szerint a település lakói minden héten tartoztak halat adni a püspöki udvar számára, ezen túl kötelesek voltak 480 kéve nádat vágni. Szántófölddel nem, csak réttel rendelkeztek.
Az 1771. évi úrbérrendezéskor a határt harmadik osztályúnak minősítették, a 20 negyedtelkes jobbágynak rétet adtak. 1804-ben a megalakított szatmári püspökség birtoka lett. A 19. században továbbra is a halászat jelentette a fő megélhetési forrást. 1868-ban megtörtént az úrbéri elkülönözés, ekkor kijelölték a kender-, kukorica- és krumpliföldeket, a szántóföldeket pedig rétekben adták ki. Az 1876. évi árvízben a település elpusztult, majd a szatmári püspök által rendelkezésre bocsátott új területen, Felső-Magyarad pusztán épült újjá. A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1896 és 1935 között a következő képet mutatja:
| A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban) | |||||||||
| Év | Összes terület | Szántóföld | Kert | Rét | Szőlő | Legelő | Erdő | Nádas | Nem termő terület |
| 1896 | 7327 | 605 | 14 | 2235 | – | 2755 | 687 | 2 | 1029 |
| 1935 | 5748 | 1129 | 16 | 1744 | 1 | 2027 | 617 | 3 | 211 |
A 19. század végétől 1935-re a szántóföld területe majdnem kétszeresére növekedett, de az összterülethez viszonyítva továbbra is a rét (30,34 %) és legelő (35,26 %) magas aránya maradt jellemző. A szántóföldeken kukoricát, zabot, búzát, árpát és burgonyát termeltek.
A gazdaságok száma 1896-ban 123, 1935-ben 140 volt. A birtoknagyság szerinti megoszlásuk az 1935-ben készített statisztika szerint 1000 kh nagyságot meghaladó birtokos 1 volt, az 500 és 1000 hold közötti területet a közösben hagyott kaszáló és legelő jelentette. 100 kh és 500 hold közötti birtokból kettőt számláltak, 20–50 kh területű birtokosok száma 5, 10–20 kh területű birtoka 7 személynek volt, 5–10 kh birtoknagysága 22 főnek volt, az 1–5 kh területtel rendelkezők száma 46. Az 1 kh alatti területet bírók száma 56 volt, közülük 39 fő nem rendelkezett szántófölddel.
Az állattartáshoz a rét és legelőterületek biztosítottak feltételeket. A 18. században a határban a püspökség állatait legeltették. 1799-ben a jobbágyok tulajdonában 75 ló, 61 tehén és 125 juh volt. Az állatállomány alakulását a következő táblázat mutatja:
| Állatállomány változása (darabszámban) | |||
| 1896 | 1925 | 1935 | |
| Szarvasmarha | 195 | 164 | 217 |
| Ló | 125 | 140 | 133 |
| Sertés | 128 | 106 | 239 |
| Juh | 2 | – | – |
| Baromfi | 1017 | ||
| Méhcsaládok | 15 | ||
A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. Újlőrincfalván nem éltek iparral foglalkozók, 1906-ban és 1925-ben is csupán 1 kovács volt a településen. 1932-ben még 2 cipész kapott iparengedély, így 3 fő lett a község iparosainak száma. Az itt élők jellemző háziipari tevékenysége a szövés-fonás és a kosárfonás volt.
A falusi kiskereskedelem első képviselői a kocsmárosok voltak, akik a földesurak borát, sörét vagy pálinkáját mérték ki. Az 1799-es leltár szerint az uradalomnak kocsmája volt a településen. 1906-ban egy kereskedőt írtak össze a településen. 1932-ben két szatócsbolt és egy kocsma volt a helyi kereskedés színtere. A lakosság piacozni és vásárra az 5 km-re fekvő Poroszlóra járt, mivel helység nem rendelkezett vásártartási joggal.
Tarnaszentmiklós – Gazdaságtörténet
A falu középkori és kora újkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. A nemzetségi közös birtoklást követően kialakultak a nagycsaládi majd egyéni birtoktestek. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni.
Az 1527-től az egri káptalan birtokában lévő falu a török hadjáratok idején elpusztult: az 1548. és 1549. évi dézsmajegyzékben lakatlan pusztának tüntették fel. 1556-ban 13 fő fizetett őszi és tavaszi gabonaterméséből egyházi adót, közülük egy fő bárányszaporulata után is adott dézsmát. A 16. század végén ismét elnéptelenedett, 1629-től poroszlói káptalani jobbágyok művelték határát. A 1685-ben a töröktől való visszafoglaló háború idején lakói ismét elhagyták, s 1751-ig lakatlan maradt. Határát 1718-ban az egri káptalan bérbe adta gróf Buttler Lajosnak, melyet ezt követően legelőként használtak.
1751-ben a falut újratelepítették. A káptalannal kötött szerződés szerint a betelepülők a határhasználatot 500 Ft készpénzzel és ajándékokkal (1 akó vaj, 24 bárány, 4 hízott sertés, 3 borjú) megváltották. Megkapták emellé még a korcsma és mészárszék jövedelmét is. A szántóterületeket és a rétet évenkénti újraosztásos rendszerben használták.
1771-ben az úrbérrendezés során a falut második osztályúnak minősítették, minden egész telekhez 28 kishold szánót és 12 kaszás rétet adtak. 1836-ban a káptalan bérbe adta községnek a korcsmát, a mészárszéket, a szárazmalmot, a kovácsműhelyt, a piacjövedelmet és a sóárulás hasznát, robotváltság fejében pedig évi 600 Ft váltságösszeget kért.
1856-ban a birtokelkülönözés során a maradványföld (338 kishold) váltság ellenében a jobbágyok birtokában maradt, legelőből pedig a telkenkénti maximális 22 holdat kapták meg. A 20. század első harmadában a búza és kukorica termesztése vált meghatározóvá, de jelentős volt a borsó termelése is, árpát, zöldtakarmányt, rozst, zabot elsősorban házi szükségletre termeltek.
A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következőképpen változott:
| A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban) | |||||||||
| Év | Összes terület | Szántóföld | Kert | Rét | Szőlő | Legelő | Erdő | Nádas | Nem termő terület |
| 1866 | 9516 | 2632 | 940 | 4523 | |||||
| 1897 | 6080 | 2612 | 26 | 720 | – | 2426 | 1 | 39 | 256 |
| 1935 | 6051 | 3728 | 57 | 68 | – | 1905 | – | – | 293 |
A gazdaságok száma 1897-ben 200, 1935-ben 412 volt. Az 1935-ben készített statisztika szerint birtoknagyság szerinti megoszlása a következő volt: 500–1000 kh területű birtok egy volt, 200–500 kh közötti birtoknagyságú tulajdonosból hármat számláltak. 100–200 kh területű birtokból szintén 3 volt, 50–100 kh birtoknagyságú földdel 11-en rendelkeztek, 20–50 kh nagyságú birtokos 49 volt, 10–20 kh területű birtoka 69 főnek volt, 5–10 kh területet bírók száma 47 volt, 1–5 kh között területe 157 személynek volt. 1 kh alatti területű birtokosok száma 72, közülük 60 nem rendelkezett szántófölddel.
Az állattartás kedvező feltételeit a jelentős rét és legelőterületek biztosították. A szikes, vízáradásos területen fekvő legelőn a 19. században jelentős számban tartottak juhokat és szarvasmarhát. Az összes földterületnek csaknem felét kitevő legelőn a káptalan is kiterjedt szarvasmarha és juhtenyésztést folytatott. Az uradalom és a település együttes állatállománya a következőképpen változott:
| Állatállomány változása (darabszámban) | |||
| 1897 | 1925 | 1935 | |
| Szarvasmarha | 1003 | 794 | 708 |
| Ló | 365 | 354 | 339 |
| Sertés | 587 | 302 | 685 |
| Juh | 3906 | 1761 | 1005 |
| Baromfi | 2172 | ||
| Méhcsaládok | 23 | ||
A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. 1836-ban kovácsműhely, mészárszék és szárazmalom működött a faluban. 1906-ban 2 kovács, 1 lakatos, 1 csizmadia, 1 molnár és 1 olajsajtoló élt a településen. 1925-ben 3 kovács, 1 kőműves-ács, 1 csizmadia, 1 cipész, 1 asztalos, 1 borbély és 2 géplakatos alkotta a helyi iparos társadalmat. Nagyobb vállalkozás a malom volt, melyet ekkor már gőzerővel hajtottak meg, ezen kívül két olajütő is dolgozott a faluban.
A falusi kiskereskedelem első képviselői a kocsmárosok voltak, akik a földesurak borát, sörét vagy pálinkáját mérték ki. 1751-ben kocsma és mészárszék működött a faluban. 1906-ban 3 kereskedő került összeírásra. 1925-ben 3 kocsma és 3 vegyeskereskedés, más néven szatócsbolt volt a faluban. 1906. március 4-én alakult meg a Tarnaszentmiklósi Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, mely a helyi kereskedelmi forgalmat segítette. Vásár és piactartási joggal nem rendelkezett a község, a lakosság a 12 km-re lévő Heves vásárait és piacát vette igénybe.
Helybeli hitelintézete a Tarnaszentmiklósi Hitelszövetkezet volt.
Sarud – Gazdaságtörténet
A falu középkori és kora újkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. Az Árpád-kori régészeti leletek alapján a település lakói elsősorban állattartással foglalkoztak, ezen belül a lótartás volt a legnagyobb arányú. A nemzetségi közös birtoklást követően kialakultak a nagycsaládi majd egyéni birtoktestek. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni.
Az egri püspök az 1327-ben birtokába kerülő falu, Hídvég határában lévő vám- és rév jövedelmét is megkapta. A 15. század végén a püspökség majorságot alakított ki Hídvég központtal. Szántóföldi vetéshez búzát, zabot, lencsét és babot vásároltak, és nagy számban lovat, tehenet, ökröt és juhot tartottak. Jelentős és jövedelmező tevékenység volt a halászat is, a püspökséget sózott hallal, az egri halastavakat pedig halivadékkal látta el.
1544 után a település lakói már a törököknek is adóztak. 1548 után a püspöknek járó földesúri jövedelem kétharmadát az egri vár fenntartására és katonái ellátására fordították. 1552-ben az Eger falaihoz vonuló török seregek elpusztították a falut, lakói közül nem mindenki tért vissza. 1558-ban a Hídvégen élő 8 jobbágy a 31 elpusztult telekhez tartozó szántókat és legelőket közösen használta. Sarudon 3 jobbágy és 15 zsellér élt, akik az itt lévő 34 elpusztult telekhez tartozó földeket egyenlő arányban egymás között felosztva művelték. Mindkét település lakói kötelesek voltak minden munkát elvégezni a püspöki majorban. 1579-re a majorságban a gazdálkodás megszűnt.
A 17. században nem néptelenedett el teljesen, de 1671-ben határát Péntek Benedek és János tiszanánai nemesek használták. A török kiűzése után 1690 és 1693 között újratelepítették, s 1703-ban visszaállt az egri püspök birtokjoga is.
Hídvégen majorsági gazdálkodást folytattak, 1772-ig a tiszttartóság központja volt. Az 1730-as években megépültek az uradalom legfontosabb gazdasági épületei Ómajor (Hídvég) és Újmajor (Csárdamajor) területén. A kisebb jelentőségű szántóföldi művelésben 1749-ben őszi és tavaszi gabonát, árpát és zabot termeltek. A majorság vezető ágazata az állattartás volt. Elsősorban szarvasmarhát tartottak, 1731-ben közel 200 darab volt a számuk. 1764-ben 27 bika és tinó, 366 tehén és üsző, 77 borjú és 324 ökör (117 eladásra váró hizlalt, 40 hízásra fogott, 167 gulyában legelő) és 43 bivaly a majorság állománya. A hizlalt állatok húst biztosítottak a püspökségnek, a többi szarvasmarha és bivalytehén tejét pedig feldolgozták, vajat és sajtot készítettek belőle. A hídvégi majorüzem nem termelt piacra, nem vált árutermelő gazdasággá, az itt előállított vaj és sajt szinte teljes mennyiségét a püspöki udvar szükségletére fordították.
A majorságban jelentéktelen volt a lótartás, nagyobb számú juhot 1761 után kezdtek tartani. 1764-ben 1399 juhot írtak össze. A sertés és baromfi leginkább a majorságban élők ellátására szolgált.
1799-ben az uradalmat bérbe vette Gemingen báró, majd 1804-től az újonnan szervezett szatmári püspökség kapta meg. A 19. században a gabonafélék és kapásnövények mellett ipari növényeket (cukorrépa, dohány, len kender, repce, szója), mákot és hagymamagot termesztettek. A szarvasmarha és juhtartás továbbra is jelentős maradt.
Sarud 1709 és 1711 között a pestisjárvány miatt elnéptelenedett. Az 1712-ben visszaköltözőknek az egri püspök adókedvezményt adott, mely szerint az igásjószággal rendelkező jobbágy évi 4 forint megfizetésével mentesül minden további földesúri adó- és robotkötelezettség alól. A határt szabad foglalásos rendszerben használták, majd évenkénti újraosztásos rendszerben. 1744 után a majorsági munkák nagy részét a jobbágyok végezték robotban, a saját földjeik megművelése teljesen ellehetetlenült, ezért inkább elköltöznek, ha a helyzetük nem változik. 1759-ben a püspök 1500 forintért bérbe adta a sarudiaknak az egész határt, elengedte a tizedet és a kilencedet, mentesítette őket a robot végzése alól, átengedte nekik a mészárszék, a kocsma és a malom jövedelmeit és a halászat jogát. 1763-ban az új urbáriummal kedvezményeik megszűntek. 1767-ben az újabb úrbéri szabályozással rögzítették a jobbágyok éves szolgáltatását és megkezdték a jobbágyföldek kimérését. Kialakítottak 6 db 20 holdas, 16 db 10 holdas, 20 db 5 holdas és 16 db 2,5 holdas gazdaságot. A gazdálkodásban áttértek a háromnyomásos rendszerre. Az 1771 évi úrbérrendezés során a falu határát harmadik osztályúnak minősítették, minden egész telekhez 30 kishold szántót és 12 kaszás rétet adtak. 1860-ban a birtokelkülönözés és tagosítás ügyében indított per befejeződött, a 686 hold maradványföld megváltás ellenében a jobbágyok birtokában maradt, a 2000 holdas közlegelőből 16 holdat ítéltek meg telkenként. A 20. század első harmadában a gabonafélék mellett a szántóföldeken takarmánynövényeket, kukoricát, takarmány- és cukorrépát, repcét, hüvelyeseket és étkezési célra burgonyát termesztettek. A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következőképpen változott:
| A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban) | |||||||||
| Év | Összes terület | Szántóföld | Kert | Rét | Szőlő | Legelő | Erdő | Nádas | Nem termő terület |
| 1866 | 10325 | 3428 | 1209 | 3962 | 266 | ||||
| 1897 | 10368 | 5896 | 61 | 1332 | 1 | 2178 | 46 | 75 | 779 |
| 1935 | 10272 | 6854 | 66 | 924 | – | 1581 | 65 | – | 782 |
A gazdaságok száma 1897-ben 392, 1935-ben 1133 volt. Az 1935-ben készített statisztika szerint birtoknagyság szerinti megoszlása a következő volt: 1000 kh feletti birtokkal rendelkező egy volt, 200–500 kh nagyságú területet hárman bírtak. 100–200 kh és 50–100 kh területű birtokokból 2-2 volt, 20–50 kh birtoknagyságú földdel 27-en rendelkeztek, 10–20 kh területű birtoka 103 főnek volt, 5–10 kh területet bírók száma 143 volt, 1–5 kh között területe 425 személynek volt. 1 kh alatti területű birtokosok száma 427, közülük 13 nem rendelkezett szántófölddel.
Az állattartás a korai időktől kezdve meghatározó ágazat volt a településen. A hídvégi majorság állattartó üzem volt, és a falu lakóinak állattartásához is a nagy kiterjedésű rét és legelőterületek biztosították a feltételeket. A 18. század végétől a növekvő gyapjúárak miatt a juhok száma jelentősen megnőtt és ugyancsak gyarapodott az igáslovak állománya. 1799-ben 1089 volt a juhok száma, a hámos és ménesbeli lovaké 262, 1847–48-ban a juhok száma 1554 darabra, a hámos lovak száma 331 darabra nőtt. Az uradalom és a település együttes állatállománya a következőképpen változott:
| Állatállomány változása (darabszámban) | ||||
| 1897 | 1911 | 1935 | 1944 | |
| Szarvasmarha | 1862 | 1832 | 1390 | 1439 |
| Ló | 736 | 281 | 223 | 588 |
| Sertés | 2570 | 2207 | 2914 | 617 |
| Juh | 3721 | 5460 | 5021 | 2809 |
| Baromfi | 5580 | |||
| Méhcsaládok | 70 | |||
A korai ipari üzemek megjelenése az uradalomhoz kapcsolhatók. Az ott folyó építkezések anyagát az 1750-ben már biztosan működő téglakemence biztosította, ahol évente közel 30 000 téglát égettek. 1799-ig működése folyamatos volt. 1751-ben egy tiszanánai ács szárazmalmot épített, mely a 19. század végéig működött. Ennek helyén megépült az uradalmi malom, mely először gőzerővel, 1944-ben már villanymotorral működött.
A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. 1747-ben Sarud község két kovácsot, a következő évben pedig mészárost szegődtetett. 1750 és 1752 között csizmadia, 1799-ben takácsmester dolgozott a faluban. 1828-ban egy kovácsot és egy mészárost írtak össze. 1906-ban 6 kovács, 2 asztalos, 3 kerékgyártó, 1 hentes és 1 kőműves élt a településen. 1936-ban az iparosok száma 35 volt, foglalkozásuk szerint 2 asztalos, 5 ács, 5 borbély, 8 cipész, 2 csizmadia, 5 kovács, 5 kőműves, 2 kerékgyártó és 1 kútfúró.
A falusi kiskereskedelem első képviselői a kocsmárosok voltak, akik a földesurak borát, sörét vagy pálinkáját mérték ki. 1747-51 között a hídvégi majorban kocsmaház épült. 1925-ben 2 kocsma volt a településen. 1906-ban 4 kereskedő került összeírásra. 1933-ban 8 kereskedő élt a faluban. 1901-ben alakult meg a Sarud és Vidéke Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, 1912 után pedig a Hangya Szövetkezet. A településen Tejszövetkezet is működött.
A helyi hitelélet elősegítésére 1911-ben megalapították a Sarud és Vidéke Hitelszövetkezetet.
Hetivásár tartására 1907-ben kapott a nagyközség engedélyt, mellette Poroszló piacára és vásárára jártak.
Sarud – Közigazgatási változások
1901 előtti neve: Sarud
Közigazgatási jogállása:1848-ig jobbágyfalu, ettől kezdve 1895-ig úrbéres község, 1895-től 1950-ig nagyközség.
Külterületi lakott helyei, pusztái 1923-ban: Hídvég és Pusztadaruhát puszták, Csárdamajor, Tölgyeshát-, Fekete-, Büdöskúti- és Rátkay-tanya
Járási beosztása:
1863–1883 Tiszai járás
1883–1950. január 31. Tiszafüredi járás
1950. február 1.–1983. december 31. Füzesabonyi járás
Kápolna – Közigazgatási változások
1901 előtti neve: Kápolna
Közigazgatási jogállása: 1871 előtt jobbágyfalu, úrbéres nagyközség, 1871-től nagyközség.
Külterületi lakott helyei, pusztái 1877-ben: Albert-major
Járási beosztása:
1863–1883 Tarnai járás
1883–1950. január 31. Egri járás
1950. február 1.–1983. december 31. Füzesabonyi járás
Kápolna – Oktatás, művelődés, társadalmi élet
Oktatás
Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.
1770-ben 25 tanulóval római katolikus elemi iskola működött Kápolnán. Tanítás mindennap volt, az órákon olvasást, magyar és latin „literaturát” tanultak, valamint hitoktatásban is részesültek a gyerekek. Az iskolába járók száma 1772–1775 között évente 20 fő volt, s ekkor már az írás tanulása is a tananyagba került. 1774-től az írás, olvasás és hittan oktatása folyt. Az iskola tanítója Zele György volt, akinek munkájáért 1770-ben a szülők 30 krajcárt fizettek tanulónként. 1772-től a község vállalta magára a tanítói javadalmazást, évi 8 rajnai forintot és 8 pozsonyi mérő búzát adtak neki.
1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.
Továbbra is az egyház irányítása alatt maradtak az elemi iskolák, s az egri püspök, Eszterházy Károly 1786-ban a településen önálló iskolaépület megépítését rendelte el.
Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény kötelező tankötelezettséget vezetett be, meghatározta a kötelező tananyagot, s az oktatási formát is előírta. Az elemi népiskolai oktatást két fokozatra bontották, 6 évig tartott a mindennapi szakasz a 6-12 éves gyerekek számára, 3 éves volt az ismétlő iskolai fokozat, ahová a 13–15 éves gyerekeknek volt kötelező járni. A tanítási időszak faluhelyen legalább 8 hónap volt, a tanítási órák száma a mindennapi iskolában el kellett hogy érje a heti 20 órát, de 25 óránál több nem lehetett, az ismétlőben télen heti 5, nyáron heti 2 órát kellett megtartani.
A kápolnai Római Katolikus Népiskola tanulói létszáma 1865-ben már 188 volt, a rendeletet követően pedig meghaladta a kétszázat. A tanítást az 1854–1874 közötti 20 évben Kóczián György végezte, majd 1874-től fia, Kóczián Ferenc vette át a tanítói feladatokat. 1875-től ketten (kántortanító, segédtanító), 1887-től a korszak végéig pedig hárman (kántortanító, tanító, segédtanító) végeztek oktatói munkát az iskolában. 1899-től az ismétlő iskola tanulói gazdasági képzésben is részesültek, az 1873-ban már működő faiskolában kertészeti és „fa tenyésztési” ismereteket sajátíthattak el gyakorlati órákon.
1886-ban megnagyobbították az iskolát, a már meglévő iskolaépület mellé építettek új épületet. Az építkezést az egri érsek, a helyi plébános és a község közösen finanszírozta. 1894-ben harmadik tantermet alakítottak ki. 1941-ben a legrégibb, és legrosszabb állapotú épületet lebontották, helyére újat építettek három tanteremmel.
Az 1940-es években kísérletek voltak a nyolcosztályos népiskola bevezetésére, de ezt csak egy 1945. augusztus 16-án kelt miniszterelnöki rendelet tette kötelezővé. Kápolnán az 1943-1944. tanévben 8 évfolyamon folyt tanítás, igaz, összevont osztályokban. Az iskolát 1948-ban államosították.
A kisdedóvoda felállítását a község képviselőtestülete már 1877-ben jótékonynak tartotta, de alkalmas személyzet és hely híján nem kezdeményezte megvalósítását. A nyári időszakban működő gyermekmenház megnyitását végül 1892. június 1-jére tűzték ki, de valószínűleg csak két év múlva kezdte meg működését. Az óvoda az iskola épületében kapott helyet, feladata a nyári mezőgazdasági munkákat végző szülők gyermekeinek megőrzése volt. A kicsik felügyeletét dajka segítségével a tanítónők látták el, így 1906-ban Gáspár Lenke, 1919 után Semperger Katalin vezette a gyermekmenházat. Államosítására az iskolákkal együtt 1948-ban került sor.
Művelődés, társadalmi élet
Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb közösségek, melyek országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.
Kápolna elsőként, 1898. március 1-jén megalakuló egyesülete az Önkéntes Tűzoltótestület volt. 1907-ben jegyezték be a Földműves Olvasókört, melyet már akkor Gazdakörnek is hívtak. 1924-ben jött létre a Levente Egyesület helyi csoportja, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő. 1925. január 11-én alakult a Kápolnai Iparoskör. 1935 és 1940 között Polgári Lövész Egyesület is működött a településen. 1941-ben létrehozták a Katolikus Leánykörök Szövetségének helyi csoportját.
1926-ban a földművelődésügyi miniszter, a község és lakosság együttes anyagi támogatásával megépítették a Földműves Olvasókör Népházát. Az épületben ismeretterjesztő és műkedvelő előadásokat tartottak. Jelentős volt az Olvasókör könyvállománya, 1937-ben 700 kötet, melyet népkönyvtárként is használtak. Ugyanekkor az Iparoskör is rendelkezett 300 darabos könyvtárral.
1912-ben a főszolgabíró engedélyével Fonó Sándor debreceni vándormozis vetített először filmet a faluban. Állandó mozija a településnek 1926-tól lett a Földműves Olvasókör épületében.
Kápolna – Gazdaságtörténet
A falu középkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. A sík vidéken fekvő település állattartásra és földművelésre egyaránt alkalmas volt. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni.
Az 1430-tól az egri püspökség birtokába tartozó település tiszttartósági központ volt, a közelben fekvő egyházi területek gazdálkodását innen szervezték. Így Kiskompolt és Dobi puszta is ide tartozott 1486-ban. Ugyanebben az évben a falu 12 háztartása Szent György és Szent Mihály napján is 12–12 dénár cenzust fizetett, gabonatermésük után a tizedet megadta és Szent Demeter napján 600 fej káposztát szolgáltatott be. A településen földesúri tulajdonban lévő malom is működött.
Eger 1552. évi ostromakor a települést lakói elhagyták, de a hadak elvonulását követően visszaköltöztek. Hódolt településként a török számára is adóztak, az 1550 körül készített összeírás szerint a 9 házban lakó 17 nős férfi a kapuadón kívül búza, kétszeres, must, méhkas, széna, káposzta és sertés után fizetett adót. Az 1558. évi urbárium a pénz- és terménybeli szolgáltatáson túl már robotkötelezettséget is előírt a falu lakóinak: a malom karbantartását és árkának tisztán tartását kellett elvégezniük, teljesíteniük kellett egy napi arató- és cséplőmunkát a püspökség pusztaszikszói majorjában, a gabona- és bortized Egerbe szállításában fuvarozási kötelezettségük volt, továbbá az egri vár szükséges munkálatainál is igásfogatokkal szolgálni tartoztak.
1596-ban Eger elfoglalását követően a település elpusztult, de a 16. század elejétől ismét népes. 1686-ban az Eger köré vont blokád során a falut kiürítettek, lakói 1694 táján költöztek vissza. Az újratelepülést segítette, hogy a beköltözők a vármegyétől adómentességet kaptak.
1716-ban Erdődy Gábor püspök úrbéri szerződést kötött a kápolnaiakkal. A püspökl az itt lakók nehéz helyzetét figyelembe véve mentesítette őket a földesúri kilenced megfizetése alól és rögzítette robotterheiket. Az igásállattal rendelkezők 3 hét robotot voltak kötelesek végezni a pusztaszikszói majorsági földeken, melynek egy-egy hetes időszakai az ugarszántás, a tavaszi és őszi vetés idejére estek. Egy napos fuvarszolgálattal tartoztak. A kocsma és mészárszék hasznát a község megkapta azzal a kikötéssel, hogy a kimérendő bort, sört és pálinkát, csak az uraságtól szerzik be.
A határt 1715-ben szabadfoglalásban használták. Az 1720-ban és 1737–1738-ban készített összeírások szerint két nyomásban, szabályozott újraosztásos rendszer szerint művelték a szántókat, ahol főként gabonaféléket vetettek. Dinnyét és kendert az őszi búza vetésterületén termesztettek, emellett káposzta, komló, mák, dohány, borsó és lencse termelésével is foglalkoztak. 1764 táján már háromnyomásos rendszerben művelték a földeket, s a korábban meglévő növénykultúrák mellett új haszonnövényként megjelent a kukorica. 1755 után a település északnyugati részén, az Előhegy, Avasalja, Lázár hegy és Csonkás nevű részeken szőlők telepítésére került sor. Az itt termelt szőlőből készített bor, a források szerint minden esetben vörösbor, a helyi szükségletet elégítette ki. A legeltetésre alkalmas területek és az erdő szűkössége miatt 18. század közepétől a község rendszeresen bérbe vette Dobi pusztát.
1771-ben az úrbérrendezés során a falu határát harmadik osztályúnak minősítették, minden egész telekhez 39 kishold szántóföldet és 3 kaszás rétet adtak. Az úrbéres telkiállomány 27,5 volt. A jobbágygazdaságok számát a maradványföldekből 31-gyel Eszterházy Károly püspök megemelte, így 58,5 lett az úrbéres telkek száma a községben, melyből 8,5 telek tartós adómentességet kapott.
A püspökség majorsági szántóföldet 1771-ig nem hasított ki magának, területét harmados részes bérleményben a jobbágyok művelték. 1779-ben már rendelkezett három táblában három nyomásra osztott elkülönített földdel, azt a korábbiak szerint műveltette. A termesztett növények között a zab és az árpa jelentősége nőtt az 1800-as évek első harmadában.
Az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően az egri érsekség 1856-ban kérte az úrbéri birtok és legelő elkülönözését, tagosítását. Az úrbéri bíróság 1858. évi ítélete szerint a közös legelőből minden egész telek 10 kisholdat kapott, a maradványföldeket holdanként 10 forintjával megválthatták. A szőlők és szőlőalja utáni taksákat változatlanul hagyták. Ez utóbbit 1868-ban törölték el.
A 20. század első harmadában a gabonafélék, búza, árpa mellett a szántóföldeken takarmánynövényeket, kukoricát, takarmányrépát, hüvelyeseket, dohányt, dinnyét és burgonyát termesztettek. A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következőképpen változott:
| A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban) | |||||||||
| Év | Összes terület | Szántóföld | Kert | Rét | Szőlő | Legelő | Erdő | Nádas | Nem termő terület |
| 1866 | 5392 | 2430 | 190 | 69 | 756 | 19 | |||
| 1897 | 3785 | 3093 | 55 | 141 | 34 | 260 | 17- | 185 | |
| 1935 | 3768 | 3018 | 92 | 112 | 146 | 227 | 15 | – | 158 |
A gazdaságok száma 1897-ben 394, 1935-ben 540 volt. Az 1935-ben készített statisztika szerint birtoknagyság szerinti megoszlása a következő volt: 500–1000 kh és 200–500 kh területű birtokokból 1-1 volt, 50–100 kh birtoknagyságú földdel 3-an rendelkeztek, 20–50 kh nagyságú birtokos 17 volt, 10–20 kh területű birtoka 64 főnek volt, 5–10 kh területet bírók száma 67 volt, 1–5 kh között területe 206 személynek volt. 1 kh alatti területű birtokosok száma 181, közülük 73 nem rendelkezett szántófölddel.
Az 1919. évi XVIII. néptörvény február 19-i elfogadását követően február 23-án Kápolnán Károlyi Mihály ünnepélyes keretek között kezdete meg birtokának felosztásával a földosztást.
Az állattartás a korai időktől kezdve fontos ágazat volt a településen. Az állatok biztosították a föld megműveléséhez szükséges igaerőt, és a lakosság húsellátását is szolgálták. A 16. századi török adószedők által készített összeírások adatai szerint az 1570 utáni időszakban a juhok tartása került a gabonatermeléssel szemben előtérbe. Az 1732. évi összeírásban a telkes jobbágyok igásállata 48 ökör és 10 ló volt. Ez utóbbiakat a föld műveléséhez nem, csak fuvarozáshoz használták. 1764-ben az igavonó ökrök száma 136, a hámos lovaké 68 volt, 1799-ben 84 ökröt és 267 lovat írtak össze. 1840-re az igásállatok száma csökkent, ökörből 13 darabot, lóból 172 darabot számláltak. Az egyéb állatok közül a juhok tartása emelkedett ki, mely a gyapjúkonjunktúra miatt jelentős hasznot termelő ágazattá vált.
A földesúri majorgazdálkodást is a juhászat képviselte. 1799-ben az uradalom juhállománya 365 darabból állt, a falubeliek 1100 darab juhot tartottak. A legelőterületek szűkössége miatt a kápolnaiak Dobi pusztát bérelték. A telkiállomány megnövelése miatt a közös legelő már nem volt elegendő, s a helybeliek helyzetét tovább rontotta a postaállomáson kötelezően tartott 10 postaló eltartása és az átvonuló katonaság lovainak élelmezése is. Az egyéb tartott állatok, sertés, baromfi a helybeli szükségletek kielégítésére szolgáltak. Az uradalom és a település együttes állatállománya a következőképpen változott:
| Állatállomány változása (darabszámban) | |||
| 1897 | 1925 | 1935 | |
| Szarvasmarha | 408 | 179 | 210 |
| Ló | 330 | 225 | 113 |
| Sertés | 459 | 208 | 487 |
| Juh | 654 | 70 | – |
| Baromfi | 3400 | ||
| Méhcsaládok | 22 | ||
A korai ipari üzemek megjelenése az uradalomhoz kapcsolhatók. Uradalmi sörfőző 1704-ben már létezett, amit 1720 táján már nem említenek, feltehetően elpusztult. Erdődy püspök 1730-ban G. B. Carlone építészt bízta meg egy új sörház építésével, melynek üzemeltetésére Herner Ferenc sörfőzővel kötött szerződést.
Téglaégető 1783–1790 között működött, itt cserepet is készítettek.
Malom működésére 1486-ból van az első adat, s ezt követően a szórványos forrásokban, így az 1558-as urbáriumban, 1570-ben készített török összeírásban, 1682. évi urbáriumban említést tesznek róla. A 18. században a Malomárok mentén két vízimalom volt. 1868-ban Zettner Károly megépítette az első gőzmalmot, 1873-ban Merschitz Kálmán alakítatta át az egyik vízimalmot gőzmalommá.
A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. 1764-ben Kápolna lakosai között kovácsot írtak össze, s 1786-ban említették. 1906-ban az alispáni jelentés szerint 2 kovács, 1 kerékgyártó, 1 szabó, 2 cipész, 3 csizmadia, 1 ács és 2 kőműves élt a településen. 1925-ben 27 iparost számláltak, 4 mészáros és hentes, 2 csizmadia, 5 cipész, 1 pék, 1 bádogos, 3 asztalos, 2 szabó, 5 kovács, 4 kőműves és ács alkotta a helyi iparos társadalmat. 1942-re számuk megduplázódott, s a korábbi szakmák mellett új foglalkozásként megjelent a szikvízkészítő, bércséplő és géplakatos.
A település legjelentősebb üzeme az 1868-ban felállított Kápolnai Dohánybeváltó Hivatal volt. Az állami dohánymonopólium folytán a hivatal adminisztratív teendőket végzett, továbbá ellátta a termelőket vetőmaggal, ellenőrizte a termelést, átvette hatósági áron a dohánytermést, valamint feldolgozta és bálázta a dohányt. A 25 alkalmazott mellett időszakosan is foglalkoztattak munkásokat, a zöld dohány átvételekor 50–60 főt, a száraz dohány beváltása idején és fermentáláskor 150 főt.
1906-ban Rácz József mezőgazdasági gépek javítására műhelyt hozott létre. 1910–1914 között cserépgyár működött. 1927–1928-ban olajütő malmot alakított ki Detky János, a gőzmalom tulajdonosa. Az 1920-as években megalakult a Kápolnai Bortermelők Szeszfőző Egyesülete, mely 1926-ban szeszfőzde építésére nyert engedélyt. 1939 őszén a háborús szükségletek fedezésére Kísérleti Rostnövény Feldolgozó üzemet létesítettek. A 700 tonna rostnövény feldolgozására elképzelt és tervezett üzem beindítása nem volt megvalósítható, így az építményt 1941-ben lebontották.
A falusi kiskereskedelem első képviselői a kocsmárosok voltak, akik a földesurak borát, sörét vagy pálinkáját mérték ki. Az 1500 és 1508 között vezetett püspöki számadáskönyvek kocsmába kiadott borét fizetett összegeket is feltüntettek. 1716-ban a kocsma és vele együtt a mészárszék haszna is a községet illette. 1787-ben már belső kocsma és külső kocsma vagy vendégfogadó szerepelt az összeírásokban. Ez utóbbi az Eger felől bevezető úttól délre állt, a 9 szobájából egy a püspök számára volt berendezve. Pincéjében 60 hordó bor fért el. A belső kocsma kisebb volt, pincéje 30 hordó tárolására volt alkalmas. 1925-ben 5 kocsmát írtak össze a településen.
1906-ban a kereskedők száma 3 volt. 1935-ben 6 vegyeskereskedés, más néven szatócsbolt működött a faluban. A helyi kereskedelmi forgalom elősegítésére 1901-ben meg alapították a Kápolnai Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetet.
1908-ban a község két országos kirakodó és állatvásár megtartására nyert jogot, melyet május első és november második hétfőjén tartottak. Heti piacot is tarthattak, de erről 1925-ben azt írták, hogy nem látogatott, a szomszédos Kál község piacát használták állandó piacként.
A helyi hiteléletben az 1920-ban létrehozott Kápolnai Hitelszövetkezetet játszott szerepet.
Heves – Gazdaságtörténet
A település középkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. A 10-11. században királyi birtokközpont, a 12. század végétől várispánsági, a 13. században főesperesi székhely volt. A korai Árpád-korban a település lakói annyi területet használhattak, amennyi elegendő volt állataik legeltetésére és szántóföldi növénytermelésre. A nemzetségi közös birtoklást követően kialakultak a nagycsaládi majd egyéni birtoktestek. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni. 1467-ben egy oklevél mezővárosként említette. A sík vidéken fekvő település határa alkalmas volt szántóföldi művelésre és állattartásra is, az itt vezető utak pedig a kereskedelem elősegítői voltak.
Buda (1541) majd Hatvan (1544) elfoglalását követően 1546-ban már a törökök is összeírták a város lakóit, az állami és földesúri adót 52 háztartásfőre vetették ki. Az 1548. és 1549. és 1556. évi dézsmajegyzékek szerint őszi, tavaszi gabonából, árpából és zabból fizettek a település lakói egyházi tizedet, mellette bárányszaporulatuk után is adóztak. A 16. század török–magyar harcok többször is érintették, Eger eleste (1596) után 1605–1606-ban palánkvárába török helyőrséget szerveztek. 1685-ben a várat és a települést visszafoglalták, de a hadiesemények miatt elmenekült lakosság visszaköltözése és újabb lakók betelepülése még évekig eltartott.
1698 után Kishevesről, Borsodszemeréről, Ónodról és Mezőkövesdről érkezők költöztek Hevesre és rácok is megtelepedtek. A rendelkezésre álló föld bősége lehetővé tette a szabad foglalásos rendszerben való határhasználatot. A föld megműveléséhez szükséges igaerő hiánya miatt 1720-ig 379 hold területet vontak szántóföldi művelés alá, a határ nagyobb részét legelőként használták. Hevesi területeket béreltek szántóföldnek és legelőnek Jászapáti, Recsk, Egercsehi, Átány, Tarnaméra és Csász lakói. Jellemzően termesztett növény a búza volt, 1720 után megjelent a dinnye is. 1737 táján kezdték meg a szőlők telepítését.
1739-ben a kishevesi területet magába foglaló Dorogfy-részen Babocsay Judit örökösei a közös birtoklást megszüntették, s a települést, valamint annak tartozékait, a szántókat, a rétet és az erdőt a birtokviszonyoknak megfelelően öt egyenlő részre osztották. A legelőket közös használatban hagyták, de meghatározták, hogy minden ötödrész birtokosa csak 200 marhát legeltethet. A Nyáry-örökösök 1743-ban szüntették meg a birtokközösséget. Az osztályos egyezség szerint a település fele tartozékaival együtt a Haller családé lett, a másik felén a leányági leszármazott Bossányi, Orczy, Szunyogh és Török család osztozott. A megegyezés szerint a legelő és az erdő közös használatban maradt, s ugyancsak közösen, bérletbe adva üzemeltették a kocsmát, a mészárszéket, a vendégfogadót és a menház boltját. A kétnyomásos rendszerben művelt földek kimérése 1754-ben befejeződött. 1761-ben ismét felosztásra kerültek a területek, melyet ekkor már három nyomásban műveltek.
A nagyobb birtokosok 1740 után kialakították saját majorsági gazdaságaikat. A Haller uradalom hevesi tiszttartójának felügyelete alá tartozott Hevesen kívül Sár, Átány, Pély, Tarnabod, Nádudvar és Diósgyőr. A majorsági földek művelésénél a jobbágyok robottal szolgáltak, a szőlőkhöz saját béres vincelléreket fogadtak. A pálinkafőzőt és a sörházat földesúr üzemeltette. Az 1775-ben és 1778-ban készített összeírások szerint a Nagy Majorban a gazdaságban foglalkoztatottak házain kívül volt „ló tanító oskola” a 60 ló befogadására alkalmas istálló mellett, 200 marha befogadására tehénistálló, 60 öl hosszúságú csűr, 16 ezer kila gabona tárolására alkalmas magtár, szérűskert és veteményes kert. Fő szántóföldi növényként gabonaféléket ültettek, a homokosabb területeken kukoricát és dinnyét termesztettek. A hevesi Haller birtok összjövedelme 1778-ban 11 053 rajnai forint volt.
A település jobbágyai a beköltözés időszakában (1720–1725) 3 évig tartó adómentességet kaptak a vármegyétől. A birtokosok szerinti megosztást követően az úrbérrendezést megelőzően a falubeliek a különböző földesuraknak természetben fizették adójukat terményeik (búza, árpa, köles) és bárányaik után, földesúri cenzust nem fizettek, robotot szükség szerint végeztek. A konyhára való ajándékot (vaj, csirke, tojás) tehetősség, azaz a birtokolt ökrök száma alapján meghatározottak szerint fizették, a 8 ökrös gazdára kiszabott mennyiség felét fizette az, akinek csak 4 ökre volt. Földjeiket három nyomásban művelték, az állattartásukat a legelő hiánya megnehezítette.
1771-ben az úrbérrendezés során a település határát második osztályúnak minősítették, így minden egész telekhez 34 kishold szántót és 6 kaszás rétet adtak. A majorsági szántók kiterjedése 1778-ban: gróf Berényi Tamásé 3152 katasztrális hold, 34 közbirokosé 3908 katasztrális hold. Csász pusztán 6 nemes bírt 1277 katasztrális holdat.
1836-ban megindult a jobbágybirtok és közös legelő elkülönözési pere, mely 1859-ben zárult. Az úrbéri törvényszék 55 ¼ telekmennyiséget állapított meg. Az úrbéri zsellérek száma 255 fő, 107-en, belterületi taksások és a krakóiak majorsági zselléreknek minősültek. Az úrbéri telekhez 5 kishold legelőjárandóság tartozott. 136 hold javításföldet, azaz mezőgazdasági művelésre alkalmassá tett földet földesúri birtokba adtak, a többi maradványföldet megváltás fejében a gazdáknak adta.
A 19. század második felében is a szántóföldi gazdálkodásban a búzatermesztés maradt meghatározó, mellette rozst, árpát és zabot is ültettek. A homokos részeken burgonyát termesztettek, s egyre nagyobb jelentőségűvé vált a dinnye és gyümölcstermesztés. A század közepétől dohányt is termeltek. A század végén pusztító filoxéra kevéssé károsította a hevesi homoki szőlőket, így azok telepítésével a szőlőtermesztés egyre nagyobb arányúvá vált. A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következőképpen változott:
| A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban) | |||||||||
| Év | Összes terület | Szántóföld | Kert | Rét | Szőlő | Legelő | Erdő | Nádas | Nem termő terület |
| 1866 | 17276 | 10898 | 1431 | 467 | 2650 | 395 | |||
| 1897 | 17141 | 13139 | 164 | 1162 | 349 | 967 | 979 | 9 | 372 |
| 1935 | 17113 | 11456 | 291 | 828 | 2484 | 780 | 567 | 4 | 703 |
A gazdaságok száma 1897-ben 829, 1935-ben 3311 volt. Az 1935-ben készített statisztika szerint birtoknagyság szerinti megoszlása a következő volt: 1000 kh feletti és 500–1000 kh területű birtokokból 1-1 volt, 200–500 kh közötti földbirtokosból négyet számláltak. 100–200 kh területű birtokosok száma 12, 50–100 kh birtoknagyságú földdel 30-an rendelkeztek, 20–50 kh nagyságú birtokos 90 volt, 10–20 kh területű birtoka 139 főnek volt, 5–10 kh területet bírók száma 192 volt, 1–5 kh között területe 1185 személynek volt. 1 kh alatti területű birtokosok száma 1657, közülük 998 nem rendelkezett szántófölddel.
Az állattartás a korai időktől kezdve fontos ágazat volt a településen. Az állattartással biztosították a föld műveléséhez szükséges igaerőt és a lakosság húsellátását is szolgálta. A rét és legelőterületek nagysága és közös használata korlátozta a tartható állatok számát, s a földesurak ráadásul nagy részét lefoglalták saját állataik számára. Az 1740-es évektől a hevesi gazdák állandó panaszának tárgya volt a rét és legelők hiánya, s igásállataik túlzott igénybevétele a majorsági munkálatokban. A 18. század végétől a növekvő gyapjúárak miatt a juhok száma jelentősen megnőtt, tartásuk a nagybirtokhoz kötődött. Nagy számban tartottak lovat és marhát is, melyek igaerőt biztosítottak, illetve a szarvasmarhát hizlalva is értékesítették. A 19. század végén a legelőterületek csökkentek, az állatállomány, különösen a juhállomány visszaesett. Az 1880-as években állami méntelep működött a településen. Az uradalmak és a település együttes állatállománya a következőképpen változott:
| Állatállomány változása (darabszámban) | ||||
| 1897 | 1911 | 1925 | 1935 | |
| Szarvasmarha | 2064 | 1938 | 1195 | 1115 |
| Ló | 833 | 884 | 628 | 894 |
| Sertés | 2388 | 1818 | 2376 | 1889 |
| Juh | 5772 | 1220 | 1097 | 622 |
| Baromfi | 10797 | – | ||
| Méhcsaládok | 400 | |||
A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható.
A korai ipari, manufakturális vállalkozások közül téglaégető és serfőző működésére vonatkozóan vannak adatok a 18. századból. 1712 és 1730 között téglaégető működött a településen, mely a Frankfurt környékéről ide költöző német családokhoz köthető. 1730 előtt serfőző műhelyt is létrehoztak, melynek működésére 1770-ig találhatók adatok. A Haller Sámuel javait felsoroló összeírások (1775, 1778) mészárszéket, kovácsműhelyt, olajütő házat, szabót és kerékgyártót, takácsmestert említettek. Az 1828. évi országos összeírásban Hevesen 31 iparost számláltak, mesterségek szerint 5 szűcs, 5 takács, 4 kovács, 4 szabó, 3 csizmadia, 3 kőműves, 2 lakatos, 2 ács, 1 asztalos, 1 kerékgyártó, 1 mészáros és 1 szíjgyártó. 1906-ban az iparosok száma 100 volt, 15 kovács, 4 lakatos, 2 bádogos, 8 asztalos, 2 kerékgyártó, 2 kádár, 26 szabó, 25 cipész, 20 csizmadia, 5 mészáros, 2 kőműves, 2 borbély, 2 pék és 6 egyéb iparágban foglalkozó volt a településen. 1906-ban megalakult az Általános Ipartestület. 1925-ben az iparosok száma 206 volt, akik 27 féle mesterséget űztek. 1935-ben a 200 iparos 26 szakmát képviselt a településen. Nagyobb ipari vállalkozásnak a malom számított, 1910-ben 2 gőzmalom üzemelt a településen. 1925-ben iparvállat a két gőzmalom és egy asztalos telep volt. A helyi sajtó megjelentetéséhez kapcsolhatóan 1892-ben és 1901–1914-ben nyomda működött Hevesen.
A középkorban feltehetően vásártartási joggal is rendelkezett. Az 1700-ban nyert vásártartási jogát 1832-ben I. Ferenc megerősítette. Eszerint évente négy alkalommal (január 25., április 18., július 18., október 24.) országos vásárt tarthattak, melynek jövedelme a közbirtokosságot, 1911-től pedig a községet illette meg. A következő évben az országos vásárokon tartható az állatvásár jogát is megkapták. 1838-ban a hetivásárt is engedélyezte az uralkodó. 1937-ben hónapos állatvásárok megtartására nyertek jogot, melyet a hónap első szerdai napján tartottak.
A falusi kiskereskedelem első képviselői a kocsmárosok voltak, akik a földesurak borát, sörét vagy pálinkáját mérték ki. 1734-ben már biztosan működtettek kocsmát a településen, 1740-ben a vendégfogadót a földesurak közösen, bérbe adva üzemeltették. 1925-ben 15 kocsmát, 3 vendéglőt, 1 kávéházat és 3 szállodát írtak össze.
1906-ban a kereskedők száma 18 volt. 1925-ben 79 kereskedőt számláltak, közülük 40 üzlettel rendelkezett 39 pedig piaci árus volt. A 20. század elejétől a helyi értékesítés területén szövetkezetek jöttek létre. 1906-ban alakult meg a Hevesi Tej- és Saját Egyéb Gazdasági Termékeit Értékesítő Szövetkezet. A Hangya Szövetkezet 1911 után már működött a településen. 1923-ban a kereskedelem és áruforgalom segítője és lebonyolítója volt két részvénytársaság, a Borkereskedelmi és Áruforgalmi Rt. és a Hevesi Terménykereskedelmi Rt.. A gazdasági válság után a Hevesi Járási Gyümölcsértékesítő és Központi Szeszfőző Szövetkezet is létrejött.
A helyi hitelélet elősegítésére 1896-ban megalapították a Hevesi Kölcsönös Önsegélyező Takarék- és Hitelszövetkezetet. 1901-ben már működött a Hevesvidéki Takarékpénztár. 1906. március 29-én létrehozták a Hevesi Népbank Rt.-t. 1923-ban a Hatvani Takarékpénztárnak volt még fiókja a településen, működött a Hevesi Mezőgazdasági Bank és Kereskedelmi Rt. és Heves Város és Vidéke Takarékpénztár (a Népbank utóda). A Heves és Vidéke Hitelszövetkezet 1939-ben alakult meg.
Heves – Közigazgatási változások
1901 előtti neve: Heves
Közigazgatási jogállása: 1886-ig mezőváros, 1886-tól nagyközség, 1950-től önálló tanácsú község
Külterületi lakott helyei, pusztái1877-ben: Csász, Bútelek, 1909-ben: Básthy Ignác-tanya, Bútelek, Dobótag, Fáczányos, Hercegtag, Lévay Borbély Kornélia-tanya, Maczky-tanya, Máder Miksa-tanya, Marcsa-tanya, Mihályi Ferencz tanya, Németh Albertné tanya, Okolicsányiné tanya, Pap tanya, Pusztacsász, Sárga-puszta, Soldos Sándor tanya, Szabó Ignácz tanya, Város tanya és Verczel.
Járási beosztása:
1863–1883 Tarnai járás
1883–1983. december 31. Hevesi járás székhelye
Várispánsági székhely a 12. század végétől. a 13. században főesperesi székhely. A 15. században több oklevél mezővárosnak (oppidum) nevezi, minden bizonnyal vásártartási joggal rendelkezett.
1871-től járásbíróság székhelye. 1883-tól a Hevesi járás székhelye. Így főszolgabírói hivatal, királyi adóhivatal, királyi közjegyző és állami anyakönyvi hivatal, továbbá csendőrőrs és pénzügyőri szakasz működött a településen.
Heves – Oktatás, művelődés, társadalmi élet
Oktatás
Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.
Hevesen 1767-ből van adat iskolai oktatásról, az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint az iskolamester Kovács János volt. A római katolikus elemi iskolában 1770-ben Josa Adalbert 35 gyereknek tanított naponta írást, olvasást, latin névszóragozást és hittant. 1772-ben Török János az előzőek mellett a latin igeragozásra és fogalmazásra is oktatta az 50 iskolást, igaz, már csak heti két alkalommal. 1774-ben változás annyi történt, hogy Bíró József lett a tanító, 1775-ben pedig 6 fővel csökkent a tanulói létszám. A tanító oktatómunkájáért nem kapott külön fizetést, a kántorsága utáni párbér fejében kellett a tanítást is végeznie.
1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.
1820-ban külön tanítói ház volt, melynek egy termében tanították az iskolásokat. A tantermet a templomból kiselejtezett székekkel és padokkal rendezték be. Tarjáni István tanító 1820-ban Tiszanánáról jött Hevesre, s nyolc éven át oktatott. Ő lehetett a reformátusok tanítója. 1851-ben egy összeírás szerint a római katolikus iskola „rossz és kicsiny”, ahol egy tanteremben egy tanító vezetésével 190 gyerek tanult.
Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.
1886-ban egy tanteremmel bővítették az iskolát. 1887-ben 3 felekezet tartott fenn iskolákat a településen. A római katolikus iskolának 4 tanterme és 4 tanítója volt, a református iskola egy tanítóval, egy tanteremmel működött, az 1860 körül szerveződött izraelita iskola 3 tantermében 3 tanítót foglalkoztattak. 1889-ben két új iskolát nyitottak, egyiket a Krakó városrészen, a másikat Sárga-pusztán. 1922-ben a Szent Orsolya rend nyitott elemi leányiskolát 5 tanteremmel és 5 tanítót foglalkoztatva. 1925-ben Sárga-pusztán új épületbe került az iskola, 1926-ban Hercegtagban nyílt egy tantermes tanyai iskola, 1928-ban az Újtelepen és Csász pusztán egy-egy tanteremmel épültek iskolák.
1935-ben a településen a római katolikus egyház fenntartásában a központi iskola 8 tanteremmel és 8 tanítóval működött, tanulóinak száma 500 volt. Krakó városrész iskolájának 2 tanterme volt, 125 iskolás járt ide. Az Újtelep iskolájának ekkor egy tanterme volt (további két terem építése éppen folyt), és 172 tanulót tanítottak. Csász pusztán 58 elemi iskolás, Herceg-pusztán 63 mindennapi és 24 ismétlős diák, Sárga-pusztán 64 mindennapi és 15 ismétlős tanuló járt. A református egyház iskolája egy épületben, melyet 1930-ban építettek, egy tanteremmel továbbra is működött, az izraelita iskola egy tantermében egy tanító oktatott.
Az elemi iskolákon kívül az 1887–1888 tanévben megkezdődött az iparostanonc iskolában is a tanítás. A község fenntartásában önálló gazdasági népiskola működött, melyet 1897-ben alapítottak. 1892-ben női ipariskolát szerveztek.
1901-ben felépült a kisdedóvoda, mely a működését állami fenntartással a következő évben kezdte meg. Mellette nyári menedékházat is fenntartottak két nyári hónapban, ahol a 3–6 éves korú gyerekek felügyeletét és fejlesztését végezték szüleik munkavégzése, elsősorban az aratás ideje alatt.
1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.
Művelődés, társadalmi élet
Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb közösségek, melyek országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.
Heves elsőként bejegyzett egyesülete az 1874. május 1-jén 100 fővel megalakított Hevesi Olvasó Egylet volt. 1927-ben alapszabályának módosításával Kaszinóként működött tovább. 1881-ben a Magyar Szent Korona Országai Vöröskereszt Egyletének helyi fiókja jött létre. Ez az egyesület is újjáalakult 1930-ban. 1885-ben alakult meg (1889-ben ismét bejegyezték) a Polgári Olvasókör. 1888 és 1944 között tevékenykedett az Izraelita Jótékony nőegylet. 1889-től 1944-ig állt fenn az izraelita temetési ügyeket intéző Chevra Kadisha. 1890-ben két egyesület alakult, a Hevesi Iparos Temetkezési Egylet és az Önkéntes Tűzoltóegylet. 1891-ben Dalkört hoztak létre. 1897. december 12-én Korcsolyázó Egyletet alapítottak, mely 1914-ben megszűnt. 1900-ban Leány Egylet alakult, s ugyancsak a nőket fogta össze az 1910-ben 130 taggal létrehozott Hevesi Iparos Jótékony Nőegylet. 1908-ban jött létre a Hevesi Gazdák Szövetsége (Gazdakör).
1922-ben 100 fővel Atlétikai Klub kezdte meg működését. Országos szervezetek helyi csoportjai is létrejöttek, így 1923-ban a Keresztényszocialista Földmunkások Országos Szövetségének, 1924-ben a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségének (1936-ban újjáalakult), 1925-ben a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének, 1926-ban a „Falu” Országos Földműves Szövetségének (Sárga-pusztán 1930-tól külön csoportja alakult) és a Szociális Misszió Társulatnak. 1925-ben alakult a Levente Egyesület, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő. Az egyesület 1935-ben zenekart hozott létre. 1926-ban szerveződött meg a Római Katolikus Iparos Ifjak Legényegylete. 1928 és 1941 között állt fenn a Hevesi Sport Egyesület. 1930 és 1940 között Polgári Lövész Egyesület is működött a településen. 1931-ben az Országos Stefánia Szövetség helyi fiókja, 1932-ben az Országos Gazdasági Liga helyi csoportja jött létre. 1933-ban megalakult a Hevesvidéki Géptulajdonosok Egyesülete.
1936-ban egyesületként jegyezték be a Hevesi Szent Erzsébet Egyházi Énekkart. 1938-ban létrehozták a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletet.
1924-ben megépült a Gazdakör székháza, a következő évben a Polgári Olvasókör beépített színpaddal ellátott kultúrház épülete. A két épület a közösségi, társadalmi élet központja volt, kulturális rendezvényeknek, színházi előadásoknak adtak helyet. A Polgári Olvasókör otthonában működött a mozi is. Könyvtára 700 kötetes volt.
A helybeli sajtó a századfordulón indult. 1892. június 11. és augusztus 17. között Heves címmel társadalmi és szépirodalmi lapot jelentetett meg Mikola Ádám. 1900-tól hetente egyszer jelent meg a Heves és vidéke társadalmi lap.
Füzesabony – Oktatás, művelődés, társadalmi élet
Oktatás
Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.
Az 1767. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv említi először az iskolamestert, Szász Andrást. A település római katolikus elemi iskolájába 1770-ben 24 gyerek járt, tanítójuk, Vincze Mihály írást, olvasást és hittant oktatott. A tanulók száma 1772-ben 60 főre emelkedett, őket Kovács József tanította az előzőeken kívül latin névszóragozásra is. Vele kapcsolatosan az összeírást készítők megjegyezték, javítható lenne a tanítás, ha szlovákul is tudna. 1774-ben már 80 iskolás, 1775-ben 70 tanuló volt az iskolában. A számtan tanítását azért nem lehetett megvalósítani, mert a szülők nem küldték az iskolába gyerekeiket. A tanítók járandósága évente 12 rajnai forint és 12 pozsonyi mérő búza volt, melyet a község fizetett.
1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.
Az 1851-ben készült felmérés szerint az iskola jó állapotban lévő, két tanító oktatta a 159 tanulót. 1852-ben a 404 iskolaköteles gyerek közül 276 járt télen, 220 nyáron iskolába. 1853-ban egy teremmel új iskolát építettek.
Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.
1887-ben az alispán jelentése szerint az előző évben elkezdett iskola építése befejeződött. A 446 tanköteles iskolást három teremben (iskolában) négy tanító oktatta. 1888-ban a Samassa József egri érsek által megvásárolt katonai istállóban alakítottak ki három tantermet és tanítói lakást.
1889-ben az izraelita hitközség iskolájába szerveztek egy tanítói állást. 1894-ben ugyancsak az egri érsek anyagi segítségével Pusztaszikszón épült iskola, egy tanteremmel és tanítói lakással. 1897-ben új iskolaház építéséről, 1902-ben pedig a hatodik terem elkészültéről jelentett az alispán. 1924-ben a telepi részen megépült a „tornyos iskola”, s ugyanebben az évben határoztak polgári iskola építéséről is.
1925-ben a községi közigazgatási tájékoztató lapok szerint a következő római katolikus iskolák voltak a településen: 3 tantermes iskola és tanítói lakás a Piactéren, iskola és tanítói lakás a Vasvégben, kántori iskola, 2 tantermes iskola az Alvégben, iskola és tanítói lakás a Telepen, és Szikszó pusztán iskola és tanítói lakás. A tanítók száma ekkor 11 volt. Az izraelita felekezeti iskola egy tanteremmel és két tanítóval szintén működött.
1928 januárjában 38 fővel iparostanonc iskola indult.
Füzesabonyban nyári menedékházat is fenntartottak két nyári hónapban, ahol a 3–6 éves korú gyerekek felügyeletét és fejlesztését végezték szüleik munkavégzése, elsősorban az aratás ideje alatt. 1925-ben a piactéri és a telepi iskolában működött.
1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.
Művelődés, társadalmi élet
Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb társulások, közösségek, melyek közéleti, szakmai, vallási, politikai és kulturális céllal országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek. Füzesabonyban elsőként, 1897. június 25-én az Önkéntes Tűzoltóegylet alakult meg. 1905-ben Olvasókört szerveztek, 1907-ben két egyesület jött létre, a Polgári Kaszinó és az Iparoskör. Az Iparoskör 1922-ben felépített székházában színpadot is létesítettek, ahol műkedvelő előadásokat tartottak. 1932-ben Okály Artúr Önképző Színjátszó Csoportot szervezett.
1910-ben jött létre a Keresztelő Szent Jánosról Nevezett Római Katolikus Füzesabonyi Földmunkások Temetkezési Társulata. 1911-ben Római Katolikus Ifjúsági Egyesület kezdte meg működését. 1913-ban 55 taggal megalakult a MÁV Dal- és Olvasókör. 1923-ban megszerveződött a Magyarországi Földmunkás Szövetség helyi csoportja. Ugyanebben az évben a településen élő izraelita közösség létrehozta a Chevra Kadisha Betegsegélyező és Temetkezési Egyletet. 1924. február 7-én Sport Club alakult, 1937. április 15-én pedig Sport Egylet jött létre. 1924-től Levente Egyesület, 1935-ben Polgári Lövész Egyesület működött a településen. 1936-ban kezdte meg tevékenységét a Katolikus Legényegylet. Országos egyesületek fiókszervei is megalakultak: 1930-ban az Országos Stefánia Szövetség Füzesabonyi Fiókszövetsége jött létre, 1932-ben a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének (HONSZ) helyi csoportját alakították meg, 1938-ban a Légoltalmi Liga helyi szervezetét hozták létre. 1941-ben jegyezték be a Füzesabony és Vidéke Temetkezési Segélybiztosító Egyesületet, 1942-ben pedig a Füzesabonyi Mezőgazdák Köre alakult meg.
1898. december 24-én a képviselőtestület ingyenes népkönyvtár létesítéséről határozott, melyhez a földművelődésügyi miniszter anyagi segítségét kérték. A 191 darab állományú könyvtár a községi elöljáróság helyiségében kapott helyet. Jelentős volt az iskolai könyvtár, 1889-ben 200 fölötti állománya volt. Az Iparoskör 1935-ben 258 kötetes könyvtárral rendelkezett, 191
1928-ban múzeumot hoztak létre azzal a céllal, hogy a község történetére vonatkozó emlékeket összegyűjtsék.
Mozi működtetésére 1927-ben engedélyt adtak, 1934 óta voltak vetítések a településen.
Füzesabony – Gazdaságtörténet
Az egri püspökség, majd 1804 után érsekség birtokába tartozó település középkori és kora újkori gazdaságtörténetére néhány szórványadat áll rendelkezésre. A nemzetségi közös birtoklást követően kialakultak a nagycsaládi majd egyéni birtoktestek. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni.
A sík vidéken fekvő település lakói gabonatermesztéssel és állattartással foglalkoztak. A 15. században Pusztaszikszón volt a környékbeli püspöki birtokok központja, ahol a püspök földesúr majorüzemet működtetett. 1493-ban majorház állt itt, 8 béres és udvarbíró lakta. 1548-ban Füzesabony, valamint Pusztaszikszó és Kisbuda dézsmáját az egri vár officiálisai szedték. 1552-ben a települések elpusztultak, lakói 1557 táján költöztek vissza. Az ekkor készült urbárium szerint a település lakói mind a török, mind a magyar részre is adóztak. Az egri várnak gabonából és sertésből fizettek tizedet, a hatvani szandzsák adószedőinek pedig 50 Ft készpénz mellett nyáron egy fejős tehenet, ősszel vágómarhát is adtak. Emellett tavasszal és ősszel Hatvanban 10 napon át szántottak, s a gabona betakarításakor és szénakaszálásnál is munkákat végeztek. 1596-ban Eger eleste után a település jövedelmeit világiak foglalták le, 1631-ben került vissza ismét a püspökség birtokába. 1686-ban a visszafoglaló háború során az Eger köré vont blokád miatt a települést kiürítették, újratelepítésére az 1700. március 20-án kiadott megállapodás alapján került sor. Katonák, hajdúk, szabadosok és jobbágyok költöztek be, akik egy éven belül kötelesek voltak házat építeni.
1701-ben 32 felnőtt férfit számláltak a településen. Az 1710. évi pestisjárvány miatt a település lélekszáma megfogyatkozott, így Erdődy Gábor püspök földesúr 1716-ban könnyebb szerződést adott a lakóknak. A település határa ebben az időben osztatlan, azt szabad foglalásos rendszerben használták. Mivel a Pusztaszikszó betelepítésére tett kísérlet (1717) sikertelen maradt, a füzesabonyi jobbágyok saját földjeik mellett ennek határát is használták, s művelték Kisbuda és Maklár földjeit is. 1723-ban a földesúri terménykilencedet és a füstpénzt a lakosok 150 Ft összeggel megválthatták, de a más határban is földet művelőket az ottani termésük után a kilenced megfizetésére kötelezték. Ezen túl tartoztak széna kaszáláskor, begyűjtéskor háromnapi robottal a majorságnak, részt kellett venniük a Gyöngyösön termett dézsmaborok Egerbe történő szállításban, s a majorság juhainak nyírásába is be kellett szükség esetén segíteniük. Húsvétkor ajándékkal szolgáltak.
1767-ben megszűnt az újraosztásos földközösség, szabályos telekrendszer bevezetésére került sor. A szerződés szerint egy egész telekhez 45 köblös szántó, 8 köblös rét, 2,5 köblös kukorica- és kenderföld tartozott. 1771-ben az úrbérrendezéskor a határt harmadik osztályúnak minősítették. Rét hiányában a rétjárandóság felét szántóföldben adták ki, így egész telkenként 36 kishold szántót és 6 kaszás rétet mértek ki.
1828-ban a szántóföldek az összterület 85,71 %-át tette ki. A háromnyomásos rendszerben művelt szántók fő terménye a zab, rozs és árpa volt. Az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően 1855-ben történt meg a birtokelkülönözés. A jobbágyszántók nagysága 2865 katasztrális holdat tett ki, a majorsági szántó a faluban 934, Kisbudán és Pusztaszikszón 981 katasztrális hold volt. 20. század első harmadában jellemzően termesztett növények a búza, kukorica és zöldtakarmány volt. Mellette termeltek még árpát, zabot, cukor- és takarmányrépát, hüvelyes növényeket, kevés dohányt, lent és kendert.
A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következőképpen változott:
| A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban) | |||||||||
| Év | Összes terület | Szántóföld | Kert | Rét | Szőlő | Legelő | Erdő | Nádas | Nem termő terület |
| 1866 | 7340 | 4722 | 707 | 1340 | 264 | ||||
| 1897 | 7436 | 5244 | 126 | 419 | – | 1041 | 300 | – | 306 |
| 1935 | 7419 | 5707 | 242 | 258 | – | 598 | 140 | – | 474 |
A gazdaságok száma 1897-ben 646, 1935-ben 1654 volt. A birtoknagyság szerinti megoszlásuk az 1935-ben készített statisztika szerint: 1000 kh holdon felüli birtokból egy volt a településen, csakúgy, mint az 500–1000 kh és 200–500 kh közötti területű birtokokból is. 50–100 kh közötti birtokkal négyen rendelkeztek, 20–50 kh területű birtokosok száma 26, 10–20 kh területű birtoka 98 személynek volt, 5–10 kh birtoknagysága 144 főnek volt, 1–5 kh területtel rendelkezők száma 526. Az 1 kh alatti területet bírók száma 853 volt, közülük 456 fő nem rendelkezett szántófölddel.
Az állattartáshoz a 19. század végéig megfelelő legelőterület és rét állt rendelkezésre. Az állattartással biztosították a föld műveléséhez szükséges igaerőt és a lakosság húsellátását is szolgálta. A 18. században az uradalom bírt nagy állatállománnyal, 1799-ben a faluban 1038 darabból álló juhászata volt. Pusztaszikszón ugyanekkor 19 bivalyt és 167 szarvasmarhát tüntettek fel az uradalmi leltárban. 1828-ban a település lakóinak állatállománya 58 ökör, 66 fejőstehén, 18 növendékmarha, 368 ló, 43 sertés és 231 juh volt. Az uradalmak és a település együttes állatállománya a következőképpen változott:
| Állatállomány változása (darabszámban) | |||
| 1897 | 1925 | 1935 | |
| Szarvasmarha | 997 | 1029 | 649 |
| Ló | 662 | 643 | 91 |
| Sertés | 1539 | 820 | 2611 |
| Juh | 3027 | 702 | 1102 |
| Baromfi | 8065 | ||
| Méhcsaládok | 152 | ||
A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható.
Pusztaszikszón, a püspöki uradalom majorságában 1761-től már téglaégető működött, mely a plébánia építéséhez és egyéb majorsági épületek készítéséhez szolgáltatta a szükséges téglákat. 1783-ban az első katonai térképen helyét feltüntették. Az 1799. évi uradalmi leltár szerint a faluban mészárszék és malom működött. 1906-ban 47 iparos, 5 kovács, 4 lakatos, 5 asztalos, 5 kerékgyártó, 2 szabó, 4 cipész, 5 csizmadia, 1 molnár, 6 hentes, 2 mészáros, 3 ács, 1 kőműves, 2 borbély, 1 pék és 1 kötélgyártó élt a településen. 1925-ben az iparosok száma 83 volt, akik 23 féle mesterséget űztek. Foglalkozásuk szerint 9 asztalos, 3 bádogos, 1 tímár, 9 cséplőgépes, 2 cementkészítő, 10 cipész, 2 üvegező, 2 kerékgyártó, 8 mészáros és hentes, 6 kovács, 1 lakatos, 3 ács, 1 pék, 1 szíjgyártó, 5 szabó, 3 borbély, 8 kőműves, 2 órás, 1 szikvízkészítő, 1 villanyszerelő, 2 varrónő, 1 gyógyszerész és 2 temetkezési vállalkozó szerepel az összeírásban. 1935-ben 104 iparűzőt számláltak, és 2 malom– egy vízi és egy gőzzel meghajtott – működött a településen.
A falusi kiskereskedelem első képviselői a kocsmárosok voltak. 1799-es uradalmi leltár szerint a Pest felé vezető országút mellett 6 szobás vendégfogadó állt, s a faluban is működött korcsma. 1906-ban a kereskedők száma 17 volt. 1925-ben 11 korcsma és 2 szálloda volt a településen. A kereskedelmi fogalom lebonyolítói voltak a helybeli szatócsok, számuk 1925-ben 12. Mellettük 1 ásványolaj kereskedő, 1 termény-, 4 borjú, 2 bőr-, 4 tűzifa és szénkereskedő, továbbá 2 dohányárus tevékenykedett. Egy sörraktárt is feltüntettek a községbeli kereskedések összeírásában. Vállalati formában működött a Fakereskedelmi és Ipari Rt., a Motor- és Gőzgéptulajdonosok Anyagbeszerző Rt. és volt itt lerakata a Kerecsendi Gőztéglagyárnak is. A helybeli Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 1901-ben alakult meg, a Hangya Szövetkezet 1903-ban jött létre. 1935-ben a Hangya Szövetkezetnek 1200 tagja volt, egy főüzlete mellett 3 fiókot és egy korcsmát működtetett.
1925-ben 4 országos vásár és 1 hetipiac megtartására volt joga a községnek.
A helyi hitelélet segítőjeként 1912-ben már működött a Füzesabony és Vidéke Takarékpénztár, melynek megszűnte után helyébe 1925-től a Hevesmegyei Takarékpénztár egri fiókja lépett. 1921-ben megalakult a Füzesabonyi Hitelszövetkezet.
Füzesabony – Közigazgatási változások
1901 előtti neve: Füzes-Abony, Abony
Közigazgatási jogállása: 1871 előtt jobbágyfalu, úrbéres község, 1871-től 1950-ig nagyközség. Külterületi lakott helyei, pusztái 1923-ban: Pusztaszikszó, Kisbuda, Jankovics-tanya
Járási beosztása:
1863–1883 Tarnai járás
1883–1950. január 31. Egri járás
1950. február 1.–1983. december 31. Füzesabonyi járás
Aldebrő – Régészeti áttekintés
Aldebrő, Iskola
Az általános iskola előtti árokban őskori kerámiákat talált Bátonyi Mihály iskolaigazgató.
(DIV RA 256/B)
Aldebrő, Grassalkovich u. 4.
Vízvezetékásás közben, 1980-ban előkerült kelta urnasír, fegyver és vas eszköz melléklettel. (DIV RA 392)
Aldebrő, Hulladéklerakó
Az Aldebrő és a Tarna K-i partja között emelkedő lankás dombháton újkőkori, szarmata és késő középkori lelőhelyet tudtak azonosítani. (Reményi László terepbejárása 2010.)
Aldebrő, Mocsáros (Kavicsbánya)
Az Aldebrőtől Ny-ra lévő kavicsbánya területén szarmata és középkori település került elő. A bányaműveléssel elpusztították a lelőhely jelentős részét. (Váradi Adél helyszíni szemléje 001. DIV RA 815, 868)
Aldebrő, Mocsáros II.
Az Aldebrő-Feldebrő közigazgatási határvonalnál lévő, K felé lejtő domboldalon Árpád-kori
kerámia-töredékek kerültek elő. (Szabó János Győző helyszíni szemléje 1969. DIV RA 256/B).
Aldebrő, Mocsáros III.
Az Aldebrőről Feldebrőre vezető út melletti homokbánya területén 1962-ben Szabó János Győző végzett leletmentő ásatást. Az ásatás során 34 10. századi sírt tártak fel, amelyek nagy része kirabolt, vagy melléklet nélküli volt. A sírokat nyugat-keleti égtáj felé tájolták, a halottakat fejjel nyugat lábbal kelet felé fektették. A sírgödrök téglalap vagy trapéz alakúak voltak. Az elhunytakat hátukra fektetve, nyújtott karokkal és lábakkal helyezték a sírba. 16 csontváz mellett semmilyen ruhadíszt vagy mellékletet nem találtak. Hajkarika három sírból került elő, kar és lábperecek hat sírból, gyűrű három sírból. Hajfonat korong két sírban fordult elő. Az öntött, áttört, bronz korongpáron jobbra néző mitikus állatalakot mintáztak meg. Hasonló mitikus állatalakot formáltak meg az ezüst préselt korongpáron. Ruhadíszek négy sírban kerültek elő, amelyek ezüstlemezből préselt, aranyozott rozetták voltak. A mintázat egy kör alakú középső részt övező kerek vagy nyúltabb sziromkoszorúból áll. Füles bronz ruhagombot 4 sírban figyeltek meg. Öv használatára utaló vascsat két sírban volt. Érme két sírban került elő, mindkettő a peremén két-két lyukkal átfúrt ezüstdénár. Használati eszközök csekély számban kerültek elő. Ezek többségét vaskések alkotják. A csontból készült tűtartó belsejében rozsdafoltok láthatók, valószínűleg elrozsdásodott vastű lenyomataként. Fegyverek is kis számban találhatók, nyílcsúcsok és tegezmaradványok. A nyílhegyek formája rombusz, deltoid és fecskefark alakú. A lószerszámmal eltemettek száma is csekély. (DIV RA 197) Irod: Révész László Heves megye 10-11. századi temetői. Budapest 2008. 18-51.
Aldebrő, Sank bánya
A Tarna patak K-i kanyarulatánál a patak Ny-i partján található lelőhelyről őskori településre utaló kerámia törekeket gyűjtöttek.(Szabó János Győző helyszíni szemléje 1961. DIV RA 185)
Aldebrő, Tanácsháza
A falu központjában a Tanácsházával szemben villanyoszlop ásásánál szarmata cserepeket találtak. (Szabó János Győző helyszíni szemléje 1969. DIV RA 256/B).
Aldebrő, Temető
A temetőtől Ny-ra és D–re a Holt Tarna Ny-i partján őskori településre utaló leleteket találtak (Szabó János Győző helyszíni szemléje 1969. DIV RA 256/B).
Aldebrő, Ürge domb
Az Aldebrő és a Tarna között, a Tarna felé vezető úttól É-ra, a falu szélső házától 150 m-re két enyhén zsugorított rézkori csontváz került elő egy sírgödörből, kerámia és kovapenge melléklettel. (Kiss Péterné-Lénárt Andor ásatása 1974. DIV RA 348)
Kál – Művészettörténet
Római Katolikus Templom
Titulusa: Szent Péter és Szent Pál apostolok
barokk
1761
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2173
Fő út alsó 2.
Építtette: Garassalkovich I. Antal
Építőmester: Oraschek Ignác
Főoltárkép: Kovács Mihály, 1852
Orgona: 1860 körül (Mooser Lajos)
Falképek: 1930 (Takács István) majd 1993
A török kiűzése után a templom építésére vonatkozóan az elkezdődött plébánia összeírásokból nyerhetünk adatokat. 1696-ban nem említik a falu templomát. Az 1712-es országos összeírásban és az ahhoz nagyban hasonló 1733-37-esben egy romos középkori templomot említenek. Ekkor a káli egyházközség Kápolna fíliája, s mint az 1720-as jelentés lejegyzi, a templom akkor már Szent Péter és Pál tiszteletére van szentelve, de a falu a pestisjárvány miatt elhagyta [EÉrsEgyhL. archvet. no. 934.]. 1746-ban, amikor Tarnabod fíliájaként írták össze, az tudható meg róla, hogy áradás idején nehéz és veszélyes megközelíteni, rozoga állapotban van, falai repedeznek, az egész padlásrésze hiányzik, teteje sérült, s a tornya is tető nélküli. Félreeső helyen van, s csak a verebek fészkelnek benne [EÉrsEgyhL. canvis.]. 1810-ben még láthatók a templom romjai a Tarna partján, a régi falu közepén. A falu s egyben a templom sorsa is I. Grassalkovich Antal birtokszerzése után fordult kedvezőre 1741-től. A tornyos, kriptás, sekrestyével bővített, karzatos, de orgona nélküli templom építéséhez azonban csak 1761-ben kezdett, melyet szilárd anyagokból készíttetett és szintén Szent Péterről és Szent Pálról nevezte el az új kegyúr. Oraschek Ignác, Grassalkovich házi építésze tervei alapján, közel egy időben a hatvani templom építésével készült. Akkor egy oltára volt s rajta szép tabernákulum. A plébánia is ezidőtájt – 1764-ben – épült négy szobával [EÉrsEgyhL.Káli plebir. 1767 körül u.o. 1767. évi canvis.]. A templom számadásaiból kiolvashatóak a berendezésre vonatkozó adatok is: 1762-ben új harang, 1763-ban új umbrella illetve keresztelőkút, 1768-ban a templompadok, 1769-ben a szószék készült el. 1798-ban a kőfaragónak a kőlépcső kifaragásáért, 1799-ben a piktornak a mellékoltárért és a keresztkútért, majd a kőművesnek a templom kimeszeléséért fizettek.
A káli canonica visitációk közöl az 1810-ből tudunk meg a legtöbbet: a falu közepén, kis dombon álló templom alatt kripta van. Falai, boltozatai erősek, karzata kőből épült. A karzat alatti lépcső jobbra, a kórusra, balra az Úr sírboltjába vezet. A sekrestye boltozott, innen vezet a lépcső a szószékre, amely a templom oldalfalának támaszkodva, fából készült. A szentély leckeoldalán álló keresztkút fafoglalatba helyzetet réz. Három oltára volt: a főoltár Szent Péter és Pál, a mellékoltár Nepomuki Szent János és Szent Ottilia tiszteletére volt szentelve. A főoltáron lévő tabernákulum díszes, a gyertyatartók fából faragottak és aranyozottak. A falakon lévő képek: Páduai Szent Antalt, Szent Vendelt és Szent Annát ábrázolták. A káli plébánia iratai 1830-ban elmondják, hogy viola színű kazulát szerettek volna készíttetni Kovács Ignác egri szabó mesterrel, aki 141 forintért csinálta volna meg, melyből a munkadíj csupán 10 forintot tett ki. A többi a felsorolt hozzávalók árát jelentette. Az egri érsek ezért azt ajánlotta a káli plébánosnak, hogy a miseruhát vegye meg inkább készen a Majer vagy a Koszkleba pesti kereskedő cégnél, s utazzon ez ügyben el a pesti Lipót-napi vásárba [EÉrsEgyhL. Káli plebir. 1830. ]. Az 1835-ös feljegyzésekből arról értesülünk, hogy a templom egész tetőzete részben a régiség, részben egy földrengés miatt beszakadással fenyeget. Az egri érsekség megküldte Garssalkovich kegyúrnak Reiber Ignác egri kőművesmester felmérését, aki azonban a maga mesterével kívánta felülvizsgáltatni a templom állapotát. Utóbbi azonban nem találja olyan problémásnak a helyzetet.
1840-ben került a falu Károlyi György birtokába az által, hogy a gróf a debrői uradalmat, melyhez Kál község tartozott, megvásárolta. Az egri érsek szerint a templom boltozata a fedésére használt nehéz kőzsindely miatt összeroskadhat, így az új kegyúr 1841-ben megkezdte a felújítását. Új tetőt készíttetett, új ablakokat szereltetett, s a templom vakolatát kívül s belül kijavíttatta és befestette. Csak a főoltár új képe nem készült még el. 1842-ben a plébános felszentelte az felújított templomot. A sekrestyét az 1970-es években bővítették.
A középtornyos templom homlokzatán magasan egy-egy kosáríves záródású falfülke van a könyöklőpárkányos, kosáríves kórusablak magasságában. Szent Péter és Szent Pál szobrával (nem eredeti szobrok – historizáló, 20. század). A templom főhomlokzatán a toronnyal azonos szélességű, keskeny középrizalit kissé előre lép. Kapuja lábazatos, többszörösen tagolt kőkeretes bojtdísszel és lapított ívű ék alakú zárókővel díszített. A tagolt, nagy kiülésű osztópárkány az épületen ereszpárkányként fut körbe. A homlokzaton a két enyhe lejtésű oromfal-háromszög között sarok-falpillérekkel tagolt toronytestben könyökpárkányos, lapított íves, alacsony ablak, majd az övpárkány fölött a kórusablakhoz hasonló harangablak van. A tornyot nyolcélű, párnásan tagolt laternás és azon kis párnával koronázott bádogsisak fedi, kovácsoltvas kettős keresztel. A templom oldalfalain négy, magasan lévő, a kórusablakhoz hasonló, kőkeretes ablak van. Visszalépő, lapított kosárívvel záródó szentélyén ugyanolyan ablakkal, kontyolt nyeregtetővel. Balról féltetős sekrestyeépület, palahéj fedéssel.
Az ívelten előrelépő kórusmellvéd csehsüveg boltozaton pihen. A háromszakaszos, tágas templomhajó csehboltozatos, s a szűkített, lépcsővel megemelt szentély csegelyes, csehsüveg boltozattal fedett. A hajó bejárt felőli oldalán karzat van. A falfülkék, illetve a széles hevedereket hordó pillérek homorú és domború felületeket alkotnak.
A festett és részben aranyozott fa főoltár szarkofág alakú menzája barokk díszítésű. A tabernákulumot négy volutás aranyozott pilaszter díszíti. A klasszicista oltárépítmény magas oszlopszékén páros, aranyozott korinthoszi fejezetes oszlopok felett kialakított párkányon egy-egy angyal térdel. Az oszlopok között lévő félköríves záródású képfalban ma 19. századi festmény található. A főoltárképet a nem sokkal korábban Itáliából hazatérő és Egerben letelepedett abádszalóki születésű Kovács Mihály (1818-1892) akadémiai festő készítette. Az olaj-vászon kép egyházi festészetének egyik korai remeke. A kép jelzete: „Festette Tiszaadádi Kovács Mihály 1852-ben”. A Szent Pétert és Pált teljes alakban ábrázoló festmény hátterében egy klasszicizáló, kupolás templom látható. Az itáliai reneszánsz igézetében született képen a két apostol arckifejezése, gesztusa eréllyel teljes, nem nehéz bennük felidéznünk Raffaello vatikáni Athéni iskolájának két főalakját.
A diadalív két oldalán felállított mellékoltárok az 1770-es években készültek. Ma felettük újabb, Krisztus és Mária szobor van elhelyezve. A fehérre festett és részben aranyozott fa sztipeszeken faragott rokokó lángnyelves, tajtékos szabadon hullámzó díszítésű retabuluma IHS monogrammal díszítet volutás oromzatú tabernákulumot fog közre. A bal oldali mellékoltár antependiuma kinyitható, ide helyezték el a canonica visitatió által említett Szent sír Krisztusát.
A szószék szintén ebből a korból való (1770. körül), festett és aranyozott fa. A domború pillérhez tapadó tölcséres talpa kagylóformában végződik. Fölfelé szűkülő kosarán faragott levél, rocaille-os keretelésben felirat. Hangvetőjének áttört volutás oromzatán a törvénytáblák láthatók.
A Hordozható Mária szobor is 1770 körül készült. Pompásan faragott négy, öt-öt volutatagból összeállított oszlop tartja a rocaille-okból, bimbókból, virágos füzérekből összeállított baldachint. Alatta áll a faragott fa aranyozott koronát, fehér ruhát és világos kék köpönyeget viselő Madonna, a koronás Gyermek Jézussal a karján, Mária jobb kezében aranyozott jogar, Jézus kezében világ-alma. A Hordozható Mária kép 1800 körül készülhetett. Négy, aranyozott levélfüzérrel övezett fehér, aranyozott korinthoszi fejezetes oszlopon szögletes csigákból induló lebegő baldachin alatt félkörös záródású üvegezett, gazdagon faragott leveles, aranyozott empire képkeretben van a Fájdalmas Mária-kép. Belső oldala Pietá.
A templomhajóban két oldalon található Than Mór egy-egy festménye 1870-ből. Jobb oldalon félkörös záródású keretben az Angyali Üdvözlet jelenete látható. Kecses mozdulatú Gábriel előtt térdel a malasztot fogadó Mária. Mögötte olvasópulton nyitott könyv, fentről az Atyaisten lebegő alakjától a Szentlélek galambja száll alá. Szignált: Than Mór 1870. A templomhajó bal oldalán hasonló keretben függ a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló festmény. Feltételezés szerit ez is Than Mór alkotása.
A templomhajóban négyszer 9 db oldalfákkal, karéjos sarkú betétmezőkkel díszített barokk tölgyfa pad, a sekrestyében pedig faragott, eredeti vasalású, fiókos barokk sekrestyeszekrény van. Említésre érdemesek a 12 karos réz csillárok, 18. század végi egri rézműves munkák. Szintén az egri korabarokk ötvösművészetet dicséri az aranyozott réz kehely, és az 1700 körül készült aranyozott, vert vörösréz és ezüst Úrmutató. A templom másik kelyhe 1763-bab készült, város (Pest) és mesterjeggyel ellátott aranyozott ezüst: Pasberger József műve.
A templom boltozatának falképeit 1930-ban a mezőkövesdi Takács István készítette.
FESZÜLET
későbarokk kőkereszt
1800, megújították 1896-ban
Műemléki védettség alatt nem áll
Templomkertben, a templom főhomlokzata előtt áll kerített lépcsős talapzaton. A talapzat pillérén a Golgota köveiből kiemelkedő kőkereszt, lábánál a Fájdalmas Anya későbarokk, jó kvalitású alakja áll. A kereszten faragott korpusz. A talapzaton karéjos sarkú, mélyített keretben felirat:
VILÁG VÁLTSÁGA
ÉRT KERESZTRE FE
SZITTETET KEGYES
IESUS KRISZTVSNAK
ANNYA TISZTELETE
RE ÉPITTETETT
SZENT ISTVÁN
HAVÁBAN NEMES
NOVÁKI IÁNOS
KÖLTSÉGÉVEL
Mária emlékmű
historizáló
1900 körül
Műemléki védettség alatt nem áll
A templomkertben klasszicizáló oszlopos, timpanonos kis kápolnában áll az imádkozó Szűz Mária szobra. Üdvözlégy Mária felirat olvasható a timpanon alatt. Mária fehér ruhában, világos kék köpenyben, derekán sötét kék szalaggal.
Feszület
népies jellegű kőemlék
1835
Rózsa út 13. szám alatti ház előtt
Műemléki védettség alatt nem áll
Három kőlépcsős talapzaton szögletes csigákkal támasztott pilléren párkányos fejezet, ezen a Golgota köveiből kinövő kőkereszt. Faragott kőkorpusszal. A pilléren vésett felirat:
A
MEGFESZÜLT
ÜDVÖZÍTŐ
JÉSVS
DVCSŐSÉGÉ
RE ÁLLÍTÁ
NS KOZMA
MÁRTONY
1835
ÁPRILIS 17
Szent Vendel
1972
Fő út alsó 4. Római katolikus templom kertjében
Műemléki védettség alatt nem áll
Alkotó: ifj. Máriahegyi János
Szent Vendel szobrát 1972-ben a Rózsafüzér Társulat állította fel a római katolikus egyházközösség Szent Péter és Pál apostol tiszteletére felszentelt templomának udvarán.
Nepomuki Szent János
1973
Fő út alsó 4. Római katolikus templom kertjében
Műemléki védettség alatt nem áll
Alkotó: ifj. Máriahegyi János
Nepomuki Szent János szobrát 1973-ben a Rózsafüzér Társulat állította fel a római katolikus egyházközösség Szent Péter és Pál apostol tiszteletére felszentelt templomának udvarán.
Első világháborús emlékmű
1938 – 1996
A régi községháza, a mai rendőrség előtt
Fő út felső 1.
Minden ünnepséget ennél az emlékműnél tartja Kál nagyközség lakossága, hiszen az eredetileg Szent István évében, 1938-ban az I. világháborúban elesettek emlékére állított Hősi emlékművet kiegészítették a magyar hősi múlt valahány eseményét őrző kegyhellyé. Eredetileg Kál nagyközség I. világháborúban elesett hőseinek nevét vésték rá, emlékeztetve az utókort. Később az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emléktábláját is elhelyezték rajta, hiszen a szomszédos Kápolna melletti csatában több káli lakos is harcolt. Majd az 1956-os emléktábla került a talapzatra, valamint a község címerét is láthatjuk rajta.
Az eredeti Turulmadár megrongálódott, az újat Király Róbert egri szobrász készítette 1996-ban.
„Málenkij robot” – emlékmű
2005
Kál-Kápolna vasútállomás
Terv: Varga Csaba építész
Kőszobrász: Csengery János
2005. szeptember 24-én, a Kál-Kápolnai vasútállomáson emlékművet avattak az elhurcoltak emlékére. A túlélők és az elhurcoltak utódai fejet hajtottak, és megemlékeztek a szenvedésekről az átélt borzalmakról, és az ártatlan áldozatokról. Az emlékművön olvashatók azoknak a településeknek nevei, amelyeknek lakóit, 1945. januárjában itt vagonírozták be, és innen vittek „Málenkij Robotra” Ukrajnába.
Szökőkút
Fő út felső 1. előtt az első világháborús emlékművel szemben.
Hevesvezekény – Művészettörténet
Római Katolikus Templom
Titulusa: Szűz Mária neve
1796
Műemléki védettség alatt nem áll
Fő út
Hevesvezekény 1733-ban Pély fíliája, de temploma nincsen. 1780-tól Tarnaszentmiklós fíliája, templomának építését 1796-ban fejezték be. Kegyura a Szalagháry család volt. Az alsóhevesi esperesi kerület jegyzőkönyve szerint 1810-ben a kis templomban istentiszteletet nem tartanak [EÉrsEgyhL.]. Ugyanott 1813-ban azt írták, hogy a Mária neve tiszteletére emelt templomot nem régen a Szalagháry család építtette újonnan, de máris erős repedésekkel van tele a karzatnál és a sekrestyénél és a kegyúr nem igyekszik megjavíttatni. Az 1826 évi tarnaszentmiklósi plébániai iratok felvázolják a templom teljes építéstörténetét: e szerint a templomot Szalgháry János kezdte építtetni, majd özvegye, Kozma Mária folytatta 1793-ban bekövetkezett haláláig. Végrendeletileg több ezer forintot hagyott a befejezésére, s ékszereket a berendezés elkészítésére. Fiuk, Szalgháry József fejezte be 1796-ban és Mária tiszteletére szentelték. A statikailag rosszul megtervezett épület 1818 körül már összeroskadással fenyegetett. Galambok és baglyok tanyája volt. 1825-ben az istentiszteletet és a hittantanítást már a szabad ég alatt, a temetőben kellett lebonyolítani. Szalgháry semmit sem tett a templom helyreállításáért, s egy másik ottani birtokos, Goth Sándor szerint nem csak zsugori volt, hanem „némely Franczia nevezetű egyházi történetek írója könyvének fogyatkozott itilettel végzett olvasása óta az egyházi személyek iránt viseltető megvetése és utálata miatt”, házanépét sem engedte templomba járni, s azzal fenyegetőzött, hogy a templomot magtárrá teszi. Az érsek többszöri felszólítására a tetőt Polereczky egri ácsmesterrel mégis rendbehozatta.
Az egyhajós, egy középtornyos kis templom (inkább kápolna) homlokzata északra néz. Az egyenes lezárású oromzat közé fogott, enyhén előre lépő toronyba kőkeretezésű kapu felett szegmensíves ablak, illetve félköríves záródású toronyablakok vannak foglalva. A tornyocska gúla alakú sisakkal van lezárása. A tagolatlan oldalhomlokzatának jobb oldalán kettő, bal oldalán egy szegmensíves ablaka van. Kis boltozatos sekrestye bővíti a teret, ahonnan feljárat nyílik a szószékhez. Félköríves záródású szentélye egybe van építve a templom síklefedéses egyetlen hajójával. A bejárat feletti karzat mellvédje középen kissé előre domborodik.
A 18. század végi fából faragott, fehérre festett koporsó alakú főoltár aranyozott rozettákkal és füzérekkel díszített. A tabernákulum rozettás, kannelúrázott pilaszterei között lévő szentségház ajtaján fából faragott feszület. A golyvázott, fogazott párkány két oldalán egy-egy váza, oromzatán Agnus Dei szobor. Az oltármenza két szélén volután térdelő széttárt szárnyú színezett angyalpár.
A 18. század végi fából készült faragott szószék az oltárhoz hasonlóan fehérre van festve, díszei aranyozottak. A mellvéd közepén két színezett puttó fej, alul leveles, bogyós-gyümölcsös díszítéssel. A füzérdíszes hangvető tetejét Mózes-tábla díszíti harsonákkal.
18. század végi fából faragott keresztelőkút fehérre van festve, s a szószékhez hasonló aranyozott díszítéssel.
18. század végi fehérsekrestyeszekrény kétrészes, oromzatán hajlított ívvel lezárt. Három ajtóval, alsó részében fiókokkal.
A bejárat mellett 18. században készült hordozható Mária Immaculata szobor áll. A színezett fa szoborhoz akantuszlevél-díszes, volutás, hajlított ívekből kialakított baldachinos Mária-ház tartozik, oromzatát sugárdíszen Mária monogrammal díszített.
A templom felszerelés közül említést érdemel a 18. századi „M K” mesterjeggyel ellátott aranyozott kehely és paténa. A rokokó C.D. és hátul M.K. beütött monogramos ezüst úrmutató és a 18. század elején készült aranyozott cibórium.
Szalgháry-kastély
barokk
1770 körül
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2244
Fő u. 33.
Építtette: Szalagháry János
Kőművesmester: Quadri Kristóf
1696-99 között Körber Fülöp egri prefektus lett a falu birtokosa. Mária Borbála nevű lányát Szalgháry József vette feleségül, így ő lett az egyik földesura a falunak. A 18. században a család már a falu kétharmadát birtokolta.
Feltehetően Szalgháry János építtette Quadri Kristóf gyöngyösi építőmesterrel 1770 körül ezt a szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, barokk kastélyt. Kéttraktusos utcára néző homlokzatának középrizalitja íves oromzattal lezárt. Gazdagon keretelt, hajlított ívű, erősen kiemelkedő szemöldökpárkányos ablakai a+b+b+a kiosztásúak. A kerti homlokzat (a+a+b+b+b+a+a) háromszög alakú timpanonnal lezárt, kisebb kiülésű rizalitjában nyílik a bejárat. A lépcsős feljáratú előre ugró térrész felülvilágítós szalagkeretes ajtaja mellett egy-egy ablak található, felette, a timpanon alatt párkánnyal elválasztott attikafal teszi elegánssá az homlokzatot. Falsávos oldalhomlokzatain szegmensíves ablakok mellett egy újabb ajtó található. Csonkakontyolt, vízvetős, manzárdtetős lefedéssel, bádog vázákkal, s az emeleten két-két manzárdablak kialakított a tetőszerkezet. Bent részben csehsüveg boltozatosak a helyiségek, a nyílászárók többségét a 20. század első felében kicserélték, de megmaradt néhány eredeti barokk ajtótok. Udvari oldalán eltérő homlokzati tagolású keskenyebb traktussal bővítették a 20. század elején.
Jelenlegi funkciója; Községi művelődési otthon, könyvtár és rendelőintézet. A kastélyt nem túl régen újíthatták fel, azonban a falain, kb. 2 méteres magasságban jókora foltokban málladozik a vakolat.
Meglehetősen furcsa a helyzet, ugyanis a kastély (inkább csak kúria) közelében, talán 100 méterre van egy másik épület, amiben egykor Kastély Presszó és Posta is üzemelt, most viszont elhagyatott, elhanyagolt és üres. Ennek főbejárata fölött címerpajzs is van (hátsó bejárata fölött az 1929-es évszám olvasható), vélhető tehát, hogy ez is valamiféle úri család épülete lehetett egykor.
Szinay–Vratarics-kúria (Polgármesteri Hivatal)
klasszicista kúria
1840 körül
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2243
Alkotmány u. 2.
A Szinay család építtette 1840 körül, később a Vratarics család használta.
Szabadon álló, földszintes épület. Lépcsőzetes feljáratú tornácát nyolc, felfelé keskenyedő, lábazat nélküli dór oszlop támasztja alá. A kéttraktusos épület kerti homlokzatán középrizalit, kettős dór falpillérekkel tagolt falsíkjaiban szalagkeretes ablakok vannak. Jobb oldalhomlokzatán szalagkeretes ablak töri át a falat. Széles, magas, kontyolt nyeregtetős a terőszerkezete. Belső terei sík lefedésűek. A 20. század második felében erősen átalakították.
Nepomuki Szent János-szobor
késő barokk
1829
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 10789
Alkotmány u. 2.
Település központjában, úttorkolat alkotta teresedésen álló homokkő szobor. Lépcsős alépítményen, meanderrel és kannelúrával díszített, felül kiszélesedő hasáb alakú feliratos talapzaton áll. Felirata: Sancte Johannes Nepomucene famae rerumove custos ora pro nobis. Rajta kisebb talapzaton Nepomuki Szent János szobra áll. A szent papi ornátusban: karingben, palásttal, birétummal, kezében kereszttel és pálmaággal, feje körül csillagkoszorúval látható. A szobrot 1992-ben restaurálták.
Kőkereszt
historizáló
1894
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 10790
Fő u. 78. sz. előtt
Lépcsős alépítményen, hasáb alakú párkányos posztamens talapzaton álló karéjos kőkereszt korpusszal. Felirata: AZ ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÁLLITATTA RÁGÓ LÁSZLÓ ÉS NEJE NAGY OTILLIA 1894. Restaurálva 1993-ban.
Füzesabony – Művészettörténet
Római Katolikus Templom
Titulusa:Keresztelő Szent János születése
barokk
1731–1735, bővítették 1815-ben, tornya újjáépítve 1945 után
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2172
Szent János tér
Építtette: Erdődy Gábor egri püspök
Építőmester: Carlone, Giovanni Battista
Főoltár: Balkay Pál egri festő, 1840 körül (klasszicista)
Mellékoltárok: Hessz János Mihály egri festő alkotásai, 1815 körül
Keresztelőmedence: Giovanni Adami és Mózer József egri szobrász műve, 1800 körül
Harangok: Lambert József (Anton Joseph Lambert) – egri harangöntő
Az 1773-as egyházmegyei összeírás szerint a füzesabonyi egyház „a legrégebbi időben alapíttatott”. IV. Béla király 1261-ben megerősítette az egri püspökséget az egri völgy falvainak, köztük Füzesabonynak a szent királyok óta élvezett birtokában. A település korai temploma, melyet a törökdúlás elmúltával 1720-ban említenek ismét, Keresztelő Szt. János tiszteletére volt szentelve [ÉrsEgyhL archvet. No. 934.]. Az első plébánosa Olasz Márton volt, aki 1711-től megindította az egyházi anyakönyv-vezetést, mely azóta is folyamatos. A következő említéskor, 1726-ban az egri püspök a földesúr, így az ő gondja a török időkben romossá vált templom újjáépítése. 1732-es feljegyzés szerint is romos még ez a régi templom, amely akkor Egerszalók filiáléja volt. Ugyanabban az évben „az egri püspök-földesúr által újonnan emelt templomról” írtak, mely anyaegyház, filiáiként Besenyőtelek és Dormánd egyháza volt megjelölve. Az újabb templom építéséről közelebbi adataink is vannak. 1732-35 között a kőművesmunkát Giovanni Battista Carlone egri építőmester, az ácsmunkát Jenes Márton egri ácsmester végezte [HemL ÉrsGazdL szdm.]. A későbbi felmérési rajzokból kitűnik, hogy a templom a középkori szentély felhasználásával épült. 1735-ben, egy meg nem nevezett szobrász, a piactérre nyíló kapu fölé kifaragta Keresztelő Szent János szobrát [HemL ÉrsGazdL szdm. test 1731-35.]. Az 1767. évi canonica visitatio szerint a község templomát Erdődy Gábor püspök 1735-ben szilárd anyagból építtette fel s azt 1735-ben Keresztelő Szent János tiszteletére fel is szentelte. Ekkor három oltára és kőtornya volt. 1741-ben a püspök 4 db harangot készíttetett Lambert József egri harangöntő mesterrel, melyekért 662 forintot fizetett ki. Lambert aláírása alatt megtalálható a címerpecsét lenyomata is a harangöntés jelvényeivel [HemL ÉrsGazdL V. classic fasc. B. no. 49. és ÉrsEgyhL archvet. 721.]. A füzesabonyi templom számadásai szerint 1751-ben Szent Gergelynek szentelt új oltárt készíttettek, amely Mária trónusával együtt 173 forintba került. 1754-ben a közelebbről meg nem nevezett egri szobrász elkészítette a Keresztelő Szent János tiszteletére a főoltár építményét 40 forintért. Három év múlva a régi oltárt eladták 20 forintért Borsodivánka községnek. 1759-ben egy piktornak 9 forintot fizettek zászlóképek festéséért, 1767-ben egy új cibóriumért 42 forintot, majd a keresztelőkútért és missaléért 18 forintot adtak [ÉrsEgyhL archvet 474. Füzesabony, 1751-1769]. 1769-ben a templomtorony javításra szorult, Melcher ácsmesternek 117 forintot fizettek ki az elvégzett munkáért [HemL ÉrsGazdL szmd. test. aed. scrib. 1769]. 1790-ben újabb harangot készíttetnek a füzesabonyi templom számára.
1795-ben Eszterházy Károly a füzesabonyi templom gyökeres átalakítását határozta el. Erre vonatkozik Farkas János püspöki építési felügyelő (Bauschreiber) püspökhöz intézett instanciája: „A Füzes Abonyi újonnan építendő Templomnak a Delineatióját (terv, tervrajz), a szerint, amint Francz József egri kőműves mester feltette, benyújtom.” Eszterházy előbb a régi templom felvételi rajzára volt kíváncsi: „Már most csak a régi Templomnak delineatióját a szerint amint szóval jelentettem bé várom és kívánom.” Farkas december 8-án nyújtotta be a régi templom felvételi rajzát (Szabó MtÉ, 1958. 204.). Ezzel kapcsolatban fennmaradtak Francz József püspöki építőmester rajzai, amelyek a templom homlokzati, oldalnézeti, keresztmetszeti és alaprajzi felmérését rögzítik. Az alaprajzból kitűnik, hogy Francz megtartotta volna a Carlore-féle templom főhajóját, homlokzatát, tornyát és toronyalját és a hajót két-két ívvel kapcsolta volna az újonnan építendő oldalhajókhoz. Ugyancsak megmaradt volna a szűk, feltehetően még középkori arcus triumphalis (diadalív) is, és a sokszög záródású szentély, valamint a bal oldalon elhelyezkedő régi sekrestyehelyiség. A terv igen mértéktartó és a klasszicizmus szellemében készült építményt mutat. [HemL ÉrsGazdL Tervek. II. 43, 44/A. Színes tusrajz, 1795.]. Valamivel később készültek Zwenger József egri építőmester rajzai (aláírásuk: Joseph Zwenger Maurer Maister – Delineationes pro reformetione ecclesiae Füzesabonyiensis 1817.), melyek az alaprajzban hasonlóak a Francz-féle templomhoz, homlokzata azonban még a rokokó művészet formakincséről tanúskodik. Különösen szembetűnő ez az oldalhajók fonadékos díszű baluszteres lezárásánál és a torony faragott kagylós párkánydíszénél [HemL ÉrsGazdL Tervek. II. 44. C, 44/G, 44/E.]. Ugyancsak erre vonatkozik Zwenger egy másik alap- és homlokzati terve, amely a középkapu fölött baluszteres erkélyt, a homlokzat triglifes fejezetei között füzérdíszt, az emeletnyi magasra emelt mellékhajók egyes párkányvégződésein és az oromzatok sarkain XVI. Lajos stílusú díszítményeket, illetve vázákat tüntet fel [HemL ÉrsGazdL Tervek. II. 44/F]. A különféle terveket az építkezés elhúzódása magyarázza. 1805-ben visszaemlékezve írják [ÉrsEgyhL plebir.], hogy a szűk kis templom a falu végén van, viszont a falu észak felé fejlődik, ezen okból Eszterházy belekezdett egy másik templom építésébe, de az építkezés az ő halálával (1799) félbeszakadt. Az érsekséggé vált egyházmegye első érsekétől, Fuchs Ferencztől (1804 november 15-én foglalta el székét) a plébános az építkezés folytatását kérte. Eszterházy terve azonban nem valósult meg, a füzesabonyi templomhoz előkészített köveket – 460 kocsira valót – pedig átengedték a sarudi templom befejezéséhez.
1813-ban az alsóhevesi esperesi kerületi látogatás jegyzőkönyve [ÉrsEgyhL Füzesabony] említi, hogy az Erdődy püspök által Keresztelő Szent János tiszteletére épített templom a falu legszebb helyén, homlokzatával nyugatra néz. Belső és külső szerkezete a kerületben a legerősebb, de kicsiny. Végül 1815-ben ugyanitt azt írták, hogy Fischer István érsek (egri érsek 1807-1822) költségén ebben az évben megkezdték a régi templom bővítését, restaurálását. Eszterházy kezdeményezése alig érte el a fundamentumot, mikor meghalt. Most Fischer érsek érdemesebbnek tartotta a régi szép, Erdődy-féle templomot bővíttetni, mint az Eszterházy által megkezdett, de félbemaradt újat felépíteni és befejezni. Az északi oldalon lévő sekrestyét lebontották, s a szentély mögött, kelet felöl újat építettek. A torony erős, elég magas és arányos volt. 1820-ra már csak a homlokzat vakolása és kiigazítása maradt hátra, amelyet még 1821-ben sem fejeztek be [ÉrsEgyhL]. Az 1852-ben megtartott mérnöki szemle szerint azonban a templom minden hiba nélkül való, jó karban levő, bolthajtásai erősek, zsindellyel fedett tetőzete hibátlan [ÉrsEgyhL Recsk plebir. 1852.].
A tervek között fennmaradt Zwenger József oltárterve is [HemL ÉrsGazdL Tervek. 55/I.], valamint a szószék tervei és Auzenhoffer Ignác egri szobrász főoltárterve.
Ny-i homlokzati tornyos, háromhajós/bazilikális, keletelt, poligonális szentélyzáródású templom. A szentély végfalához kontyolt tetős sekrestye csatlakozik. A középtornyos főhomlokzat középső – barokk-kori – szakaszát négy falpillér tagolja. Közöttük jobbra-balra olasz sarkos bújtatott rácsú ablak, fölöttük egy-egy könyöklőpárkányos, szalagkeretes ablak. Középen lábazatos keretű, egyenes záródású kapu sokszorosan tagolt szemöldökpárkányának képszékében vésett felirat:
GLORIAE OMNIPOTENTIS DEI EJUSQCE
INCARNATI FILII PRAE CVRSORIS SAN-
CTI JOHANNIS BAPTISTAE HONORI
HANC ECCLESIAM FUNDITUS EXTRUIT
ET CONSECRAVIT GABRIEL ANTONIUS
E COMITIBUS ERDODY EPPUS AGRIEN-
SIS ANNO SALVTIS MDCCXXXV
A szemöldökpárkány fölötti, lángnyelves vázákkal díszített, tört félkörös párkánnyal záródó oromzatban Erdődy püspök koronás sasok által tartott, kagylódíszes főpapi címere látható. Mindhárom kórusablak fölött eredetileg ívelt, ék alakú szemöldökpárkányok sorakoztak (A II. világháború utáni helyreállítás alkalmával tüntették el.). Fölöttük ereszcsorgós, gazdagon tagolt teljes párkány. Két kicsiny íves lejtésű és empire kővázákkal díszített oromfalháromszög fogja közre a toronytest alsó szakaszát, amelynek visszanyesett sarkait pilaszterek határolják. Közöttük váll- és zárköves, kosáríves szoborfülkében Keresztelő Szent János kőszobra áll. Kezében kovácsoltvas kereszt, fején kovácsoltvas aureola. Meg nem nevezett egri képfaragó készítette 1735-ben.
A templom 1944-ben romossá vált, de 1945 után újjáépítették. A valaha jóval alacsonyabb torony váll- és zárköves, félkörös záródású ablakai helyett ma körben négy törtíves harangablak, újonnan készült órakörös párkány, és a régi gúlasisak helyett, a felmagasított torony új főpárkányán, nyolcélű párnatagos laternás bádogsisak van.
A barokk-kori főhajó homlokfalának két oldalán empire vázákkal díszített, alacsony, ívelt vonalú féloromfalakkal záródó sarokpilaszteres oldalhomlokzatok épültek az 1815-ös bővítés alkalmával, melyeket egy-egy egyenes záródású szalagkeretes oldalajtó tör át. A templom déli és északi oldalán, az alacsonyabb oldalhajón, mélyített falmezőkben négy, könyöklőpárkányos, kőkeretes, félkör záródású ablak, a főhajó magas hosszfalán és az enyhén visszalépő három falsíkkal záródó szentélyen négy hasonló formájú, de kisméretű világítónyílás van. A szentély mögötti téglány alaprajzú sekrestyeépítmény teknőboltozatos, ablaknyílásai szalagkeretesek. Nyeregtetején új a palahéj fedés.
A belső terek kereszt- és csehboltozattal fedettek. A torony alatti bejárat fölött csehsüveg boltozat szív alakú stukkó-medaillonokkal díszített. Balra, a füles, bojtdíszes keretű ajtón át csigalépcső vezet a kórusra. A kórust a hajótól vastag falú hevederív választja el. Az ív fölött félkörívben előre domborodó, stukkó-medaillonokkal díszített a kórusmellvéd fölött, a kórusemelet közepén, magas félköríves nyílás és két oldalán egy-egy alacsonyabb árkád mögött van a templom orgonája. A templomhajó hatalmas keresztboltozatokkal fedett. Az utólag a főhajóhoz épített mellékhajók felől a torokrézsűs, félkör alakú kis ablaknyílásokon jut be a fény. Az ötszakaszos, csehboltozattal fedett alacsony oldalhajók szakaszai a főhajó hosszfalának ívnyílásait követik. Utolsó szakaszaiból kisebb félköríves nyílásokon a lépcsővel megemelt, kissé leszűkített szentélybe léphetünk, melyet a főhajótól félkörös záródású diadalív választ el. Négyzetes terei keresztboltozattal fedettek.
A templom klasszicista stílusú (1840 körül) főoltára sötétzöld műmárványozású fa. Sztipesze szarkofág alakú, tárkányi sárgásszürke márványból készült retabulummal. Az oltárépítmény aranyozott, magas lábazatú, márványozott, kompozit fejezetes oszlopain gyámsoros párkánytagra támaszkodva ível át a félköríves, ökörszemmel és rozettasorral díszített keretelés. Ormán aranyozott dicssugarak között istenszem. A tabernákulum mögött a retabulum oszlopai közötti magas párkányzatban Ábrahám áldozatát és az Utolsó Vacsorát ábrázoló aranyozott fa dombormű van. Ezek fölött félköríves záródású virágfüzéres faragott és aranyozott keretbe helyezett olajfestményen Jézus megkeresztelésének jelenete látható. A Jordán vizében lejátszódó jeleneten előtérben Jézus és Keresztelő Szent János áll. A középtérben meleg színekkel megfestett, érzelmes arckifejezésű két angyal egyike vörös kendőt nyújt Jézus felé, a mögötte álló angyal nyitott könyvet tart a kezében. Fönt mozgalmas redőzetű kék drapériába öltöztetett Atyaisten lebegő alakja látható a Szentlélek galambjával, aki áldását adja a történtekre. Feltehetően Balky Páltiszaörsi születésű Egerben élő festő munkája, aki 1840 körül készítette a képet Guido Reni 1623-as, a bécsi Kunsthistorisches Múzeumban őrzött (az Atyaistent nem megjelenítő) festménye nyomán.
A mellékoltárok az oldalhajók zárófalán vannak elhelyezve. Zöldes márványozású, szarkofág alakú festett sztipeszük felett egyforma, lapos kosárívben záródó, faragott, díszsugaras Mária és Jézus monogrammal koronázott keretbe vannak behelyezve az olajképek. Jobb oldalon egy Immaculata ábrázolás – a nyugodt tartású Mária körül három gyermek-angyal lebeg. A bal oldali mellékoltárképen Gonzaga Szent Alajos térdel egy Mária-oltár előtt. Jobb felső oldalon bájos puttócskák lebegnek. Alkotójuk megegyezik, feltehetően Hessz János Mihály, a bécsi akadémián végzett egri születésű festő 1815 után készült alkotásai.
Négy aranyozott fejezetes oszlop tartja a Hordozható Mária képet koronázó volutás baldachint. Félköríves záródású, üvegezett szekrényben van a kétoldalas kép: a trónoló Madonna illetve a Fájdalmas Mária (Pietá) provinciális jellegű olajképe.
Az ovális törzsű és csészéjű keresztelőmedence a jobb oldali mellékhajóban van elhelyezve. Tárkányi szürke márványból lett kifaragva a vájatolt ovális törzse és korongdíszes csészéje. Zöldesre mázolt, részben aranyozott, ovális hengeridomú kútházának párkánya gyöngysordíszítéses. Tetején aranyozott fa szobrocska Jézus keresztelésének jelenetével. Mózer József egri szobrász kvalitásos műve, mely 1800 körül készült.
A diadalívtől balra helyezkedik el a külső lépcsőkaros, szürke márványozással és faragott-aranyozott díszítéssel ellátott fa szószék. Karfáján és kosarán négyzetekben elhelyezett rozetták, tölcséres talpán akantuszleveles toboz, hátlapján ökörszemes keretezésben biedermeier koszorú díszíti. Hangvetőjén a Szentlélek galambja látható, oromdísze könyv és kereszt. 1820 körül készült.
Még barokk stílusban, a 18. század első felében készültek a rocaille-os szegésű peremekkel díszített, tölgyfából faragott padok és a bejárat mellett két oldalt elhelyezett tárkányi márványból faragott szenteltvíz tartó kagylóidomú edények.
Nepomuki Szent János
későbarokk
1842
Műemléki védettség alatt nem áll.
A templomkertben, a Rákóczi útról helyezték ide, valaha a 65-ös számú ház előtt állt.
A Szent János téren négyzetes, lépcsős alapzaton szélesen kiálló párkányú, két oldalán vájatolt, szögletes csigás volutatagokkal támasztott copf stílusú kőpilléren áll Nepomuki Szent János karinges, birétes, jól faragott alakja. Karján feszületet nyugtat. A pilléren vésett évszám: ANNO 1842.
PLÉBÁNIA
Műemléki védettség alatt nem áll.
A füzesabonyi plébánia korai építménye helyén újabb, de műemléki érték nélküli épület áll. Az 1810. évi canonica visitatio szerint a plébánia alapításának az ideje ismeretlen, az anyakönyvek szerint 1711-ben már fennállott. A plébániaházat Erdődy Gábor püspök 1736-ban szilárd anyagból építette. Ugyanitt az egri püspökség 1761-ben beadott számadásai között a füzesabonyi plébánia kiépítésére 1800 téglát, 20 gerendát és más építőanyagokat sorolnak fel, összesen 95 forint és 48 krajcár értékben. Az 1852-ben megtartott mérnöki szemle szerint a parókia 7 szobából állt a cselédszobát is beleértve, de mind kicsi. Egyébiránt gerendára épült és zsindellyel van fedve: alkalmatlan, szűk: teteje jó, 1851-ben újrafedetett.
Szent Vendel-kápolna
barokk
18. század első fele
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2171
külterület: Pusztaszikszó
Füzesabonytól ÉNy-ra, Szikszó major és Füzesabony között, a 3-as főút D-i oldalán szabadon áll a pusztaszikszói kápolna. Oromzatos 18. századi épület, melynek 1732-ben csak a romjait említik. Akkor Egerszalókhoz tartozott [ÉrsEgyhL archvet. No. 934.]. Az 1810. évi canonica visitatio szerint a pusztaszikszói kápolnát Barkóczy Ferenc püspök építtette Szent Vendel tiszteletére. 1760 májusában a püspökség Hageres András egri bádogosmesterrel szerződést kötött az újonnan épített pusztaszikszói kápolna tornyocskájának befedésére [HmL ÉrsGazdL 1761. 82. sz. szdm.]. Ugyancsak az 1810. évi canonica visitatióból tudjuk, hogy a kápolnát 1806-ban restauráltatták a hívek. Erre az építkezésre vonatkozik Zwenger József (Josep Zweiger Maurer Meister aláírással) egri kőművesmester három tervvariánsa. Az egyik (homlokzati rajz) nagyrészt megtartja a barokk-kori kápolna alakját [HemL ÉrsGazdL Tervek. II. 45/B]. A másik Zwenger-féle terv kevéssé veszi figyelembe az előző épületet, homlokzata már szigorú klasszikus formanyelvű [HemL ÉrsGazdL Tervek. II. 45/C]. A harmadik terv két átmetszetet, egy alaprajzot és a homlokzatot kétféle változatban mutatja be. Ezen Zwenger már valóságos templomot tervezett, 420 fő fért volna el benne. Homlokzatának egyik variánsa íves barokk, a másik variáns háromszögű klasszicista oromzatot mutat [HemL ÉrsGazdL Tervek. II. 45/A]. A 19. század folyamán a kápolna leégett és 1844-ben Dudás József egri kőművesmester állította helyre [HemL ÉrsGazdL V. Classis II. fasc. 902. no.].
Homlokzatán két magas faltükör között, enyhe rizalitban, tört félköríves zárású ajtó, fölötte bojtdíszes kötényű; könyöklőpárkányos, lapított szegmentíves kórusablak. E fölött gazdag tagolású, ereszcsorgós főpárkány. Ennek félkörösen fölívelő fülkéjében, szép rokokó cartouche-ban, az Erdődy-címer, fölötte vasbádogból kovácsolt kalap. Erdődy püspök címeréből azt feltételezhetjük, hogy már a 18. század elején állt az épület. A falazatban másodlagosan beépített román kori faragványok, így valószínű, hogy az Árpád-kori püspöki major köveinek felhasználásával épült. A homlokzat orommezejében ovális szellőző, a gerincen zsindelyborítású huszártornyocska. A hajó É-i és D-i oldalán faltükrös falmezők, könyöklőpárkányos, szemöldökíves ablak és egy-egy melléktér (sekrestyeépítmény) romjai. Visszalépő szentélye kosáríves. A bal oldalhomlokzat a jobb oldalihoz hasonló.
A kápolna belül téglány alaprajzú, magas belső tere dongaboltozattal fedett, visszalépő szentélyfülkéje kosáríves boltozatú. Jobbról oratóriumablak, balról sekrestyeajtó. Megmaradt az eredeti téglapadozata. Még a 20. század első felében is híres búcsújáró hely volt, de a kápolna a háborúban romossá vált. Berendezése, oltárképei elpusztultak, bár az 1972-es kiadású Heves Megye Műemlékei (HMM II. 755.) még beszámol az 1780. körül készült festett, aranyozott szarkofág alakú sztipeszéről, a négy oszloppal alátámasztott kupolás tabernákulumáról, a 7 db aranyozott és festett fa copf stílusú gyertyatartójáról, valamint az aranyozott ökörszemes keretbe foglalt Mária neveltetését illetve Loyolai Szent Ignácot ábrázoló oltárképeiről. Az első 1770. körül Kracker műhelyéből való egri mester alkotása, a másik szintén 18. századi mű Lau Mussinger pinxit szignóval ellátott alkotás volt.
1995-ben állagmegóvó helyreállító munkálatokat végeztek rajta. Ennek ellenére sajnos romos, elhanyagolt. Belül, ahogy az sajnos lenni szokott, firkálmányokkal is van tele.
Püspöki kastély (Pusztaszikszó)
Az 1945-ben elpusztult püspöki nyaraló építésének történetére igen kevés adatunk van. 1810 körül készült, valószínűleg Zwenger József által egy egyemeletes, középrizalitos „U” alakú, részben manzárdtetős kastélyterv, amelyet az egri érseki gazdasági levéltár őriz [Tervek.II. 42. 39×49 cm]. Ehhez a tervhez kapcsolódik Markmüller Károly megyei geometra terve a szikszói püspöki fácánosról [HemL ÉrsGazdL Térképek IV. 52.]. A kivitel azonban úgy látszik, hogy Pyrker érsek idejére maradt, mert 1837-ben a következőket írták: „Előre való felmérése és felszámolása azon egyemeletű épületnek, melyet a patriarcha egri érsek a pusztaszikszai birtokán készíteni kíván: készíti Szarvas Ferenc egri kőművesmester 8793 forintért”. Szarvas terve 1832-ből való. A terv a földszint és az emelet, valamint a homlokzat rajzát mutatja. A földszint udvari szárnyai cour d’honneur-szerűen övezik a gazdasági épületekkel az udvart. A homlokzat elegáns klasszicista formákat mutat. Aláírása: Szarvas F. építőmester. [HemL ÉrsGazdL Tervek. II. 47., színes tusrajz 59×51 cm]. Még egy érseki nyaralóként szereplő terv van az érseki levéltárban, amelyet Streimmelwoger Rezső irt alá 1874-ben. Az egyemeletes „U” alakú épület, úgy látszik, a provizori ház kiépítése lett volna, a szárnyak meghosszabbításával és egy emelet ráépítésével [HemL ÉrsGazdL Tervek. II. 48/B. Alap-, homlokzat- és metszetrajz, színes tusrajz 41×56, 40×59 cm].
VASÚTÁLLOMÁS
eklektikus, historizáló
1893
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 10170
Baross Gábor út 1.
Tervezte: Pfaff Ferenc mérnök
1891. augusztus 3-án adták át a Budapest-Miskolc vonalból D-DK-i irányba leágazó, az egri szárnyvonal mintegy folytatásának tekinthető Füzesabony-debreceni vasútvonalat, mely esemény erősen kihatott a település jövőjére. A vasútállomáson megnövekedett utas- és teherforgalom felvetette a régi épület bővítését vagy egy teljesen új pályaudvar felépítését. A Magyar Állami Vasút úgy döntött, hogy az utóbbit választja, és az V. osztályú indító ház helyére új vasútállomást épít Füzesabonyban. Az építkezés szeptember hónapban kezdődött, az akkori sztárépítész, Pfaff Ferenc (1851-1913) tervei alapján. Füzesabony a vasúti forgalom megindulása idején nem volt jelentős település, ezt a „lemaradását” azonban viszonylag hamar behozta. A település akkori fejlettségén túlmutató, nagyméretű állomásépülettel kapcsolatban azonban sokáig élt az a legenda a városban, miszerint a MÁV irodán elcserélték a terveket, és a Fiuméba szánt épületet valósították meg itt. Ezt a tévhitet el kell oszlatnunk, hiszen a mohácsi születésű Pfaffnak – aki 1887 és 1907 között 38 állomást tervezett, valamint alakított át – a fiumei volt az első komoly vasúti munkája (1889-91), mely több évvel a füzesabonyi állomás megépítése előtt már készen állt.
Akkoriban a vasúti részvénytársaságoknak úgy volt a legegyszerűbb és legkifizetődőbb, ha típustervek alapján építették a kiszolgáló és utasforgalmi épületeket. A Tiszavidéki Vasúttársaság például híres volt romantikus, a tetőpárkány alatt ívek sorával díszített épületeiről, ezzel szemben a Déli Vasútpálya Társaság feltűnően puritán, egy kaptafára készülő állomásokat építetett. A típusépítészetnek a részvénytársaságok profitjának növelésén túl más előnyei is voltak. A megkövetelt komfort és esztétikai minimum szerint az új állomásépületekben vaskályha, árnyékszék, ingaóra, kerekes kút, az épület mellett pedig virágágyások voltak.A nagyobb utasforgalmú, fontosabb megállóhelyek, elosztó pályaudvarok általában külön kritériumok alapján épültek, az utasok kényelmét jobban szolgáló épületeket kaptak, így a füzesabonyit is, a típusterveket félretéve, külön terveztették. A részleteiben kidolgozott, impozáns, gondosan megtervezett, funkcionális és városképbe illeszkedő reprezentatív vasútállomást hossztengelyre fűzött két földszintes, nyeregtetős épületrész és három szélesebb, egyemeletes, kontyolt, szintén nyeregtetős keresztszárny alkotja. A középső építményt timpanon hangsúlyozza, belül pedig kétszintes légterű (nyitott fedélszékes) pénztárcsarnoka van. Az ajtók és az ablakok historizáló formavilágúak. Az épület vasút felőli teljes hosszában öntöttvas oszlopokra támaszkodó előtető van. Gondos felújítást követően az épület akár a település nevezetességévé is válhat.
Az épület egyik helyiségében került bemutatásra az a régészeti anyag, melyet a Füzesabony és környékén végzett régészeti ásatások során tártak fel. A kiállítás a kőkortól az újkorig tartalmaz egyedülálló régészeti leleteket.
I.világháborús emlékmű
bronz szobor
1926
Alkotója: Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész
Rákóczi Ferenc utca
A község lakói nagy áldozatkészséggel a piactéren szobrot állíttatott az Első világháborúban elesett halottaknak. Költségét a település képviselő testülete az 1924-es közgyűlésén szavazta meg. Az ország akkor legfoglalkoztatottabb művészét kérték fel az emlékmű elkészítésére. Kisfaludi Stróbl Zsigmond 1926 júliusában készítette el a szobrot, amelyet a háború kitörésének 12. évfordulóján, 1926. július 28-án avattak fel. Az emlékművet a település akkori főterén, a Rákóczi és a Kossuth út kereszteződésében helyezték el. Ez volt a megye első bronz katona-szobra. Az emlékmű felirata: „Pro patria. Küzdöttünk halálig, leáldozott napunk, a porban is hazánk terólad álmodunk, seregek istene, mindenható urunk, életben halálban – téged magasztalunk.” Az avatáson Magnin Alfréd főjegyző mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi műsort Papp Irén tanítónő rendezte, az I. világháborúról írt verseit hat fiú és hat lány – hadiárvák – és Csuhay Józsefné (született Nagy Rozália) hadiözvegy mondták el.
Olvasó nő
köztéri szobor, haraszti mészkő
1973
Alkotója: Makrisz Agamemnon
A Könyvtár előtt, Rákóczi út 52.
A szobrász kedvelte az ülő nők ábrázolását. Itt nem gömbölyded formákat használ, inkább szögletes kidolgozással a vékony, könnyed, magas, csinos alakú, sudár hölgy megformázása törekedett. Műveit többféle anyagból készítette (pl.: fehér márványból, vörösréz lemezből), a füzesabonyi Olvasó nőt haraszti mészkőből faragta. Az Olvasó nő szobor a könyvtár előtt – könyvvel az ölében – szinte kedvcsinálóként, az olvasást népszerűsítőjeként foglal helyet a kertben.
Millenniumi emlékfal
Fafaragás
2000
Alkotója: Márton János
Fafaragás, valószínű helyi vagy környékbeli faragó készítette – ahogy az szokás.
Emlékpark a Rákóczi utca elején.
Trianon emlékmű
2009-2010
Alkotója: Kónya István
Az emlékmű Turul szobrát 2008. október 6-án, az Aradi vértanuk napján leplezték le. A kész emlékművet 2010. június 4-én, az 1920-as békediktátum 90. évfordulóján avatták fel. Az emlékmű közadakozásból készült.
2010. augusztus 4-én ledöntötték az 1 mázsás turulmadár szobrát. A szobrot nem vitték el, ezért már a következő hónapban sor kerülhetett az újraavatásra.
MILLECENTENÁRIUMI EMLÉKMŰ
díszkút
alkotója ismeretlen
Rákóczi Ferenc utca – Az Egészségügyi Központ előtti díszkertben.
Kompolt – Galéria
Etimológia, területi kontinuitás, elpusztult falvak
A honfoglalás után a Kárpát-medence népessége nyelvileg nem volt egységes, avar (bolgár-török), szláv, finn, ugor, türk (magyar), kabar (kazár-iráni-mohamedán), besenyő (török) nyelvet beszélők lakták. Ennek megfelelően vannak különböző nyelveredetű, típusú és jelentésű helynevek az országban és vizsgált területünkön is.
Heves megyében (egykor Újvár megye, majd Heves- és Külső-Szolnok vármegye) legalább 12 nép vagy népelem települt meg a 9-12. századok között. Ez az alapvonás vizsgált területünkön részben mondható ki. A Tisza-Tarna-Rima mentén a települések neve alapján legalább öt népelem léte mutatható ki névetimológia kapcsán.
Tipikusan magyar település-névadás a ’puszta személynevekből’ származtatható helynevek adása (a középkorban nem valahová, hanem valakihez mentek). Vizsgált területünkön 18 település neve származtatható személynévből, ez a 34 Tisza-Tarna-Rima menti település 53,0 %-a, a megye összterületén ez az arány 51,8 %. Az aránykülönbség elgondolkodtató. Mégpedig amiatt, hogy a megye dél-keleti területét lefedő Tisza-Tarna-Rima mente településeinek névadása nagyobb százalékban tipikusan magyar település-névadású, tehát ’puszta személynévi’. Felvethető, hogy ezen a területen a honfoglalás után nagyobb százalékos arányban telepedhettek le magyar törzsek, nemzetségek?
A szláv névadásúnak minősíthető helynevek nagyobb része a környezet domborzatát, a vizek, a növényzet, a talaj, a növénytakaró stb. sajátosságait rögzíti. A Tisza-Tarna-Rima mentén 4 településről tételezhetünk fel ilyen névadást, ez a vizsgált települések 11,8 %.
Kettő népnévi, kettő kabar törzsnévi helynévtípus képviselteti magát területünkön, 5,9-5,9 %-os aránnyal. Besenyő nemzetségnévi település egy van (2,9 %).
Egy településről nehéz megállapítani névadása eredetét, ez a település Sarud. Itt gondolhatunk ’puszta személynévi, víznévi, és egyéb helynévtípusba (rangjelző) tartozó néveredetre is. A ’puszta személynévi, és a víznévi névadást kizártuk. A települést az egyéb helynévtípus kategóriába soroltuk, itt a šar ’fehér’ rangjelző jelentésű névadásra gondoltunk, melyhez a ’d’ kicsinyítő képző járult. Mindezen teóriának a következő okai vannak: Sarudtól pár km-re dél-délnyugatra Décse (Dédtelek) nevű elpusztult település létezett, mely GÉZA fejedelemről vette a nevét, az ő települése volt. Kisköre alatt a Tisza jobb partján volt Taskony elpusztult település, nevét TAKSONY fejedelemről (Géza apja) vette. Poroszló fejedelmi/királyi udvarhely volt. Ebben a környezetben egy rangjelző település léte, – mely lehetett akár SAROLT fejedelemasszony faluja is, – nem zárható ki. Több történész Sarolthoz kapcsolja a névadást, mely nem állja meg a helyét. Egész Heves megyében nincs női ’puszta személynévi’ névadás a korai századokban, nem kizárt, hogy egy országos vizsgálat is hasonló eredményre jutna. Elsősorban azért, mert a nő a korai időkben nem volt egyenrangú a férfival, szolgának tekintették (még a fejedelmi családokban is!). Létezett egy Nyestefölde (’nyest’ nemes prémű állat) a megyében, Tarnaörstől északra. A Nyírségben egykor létezett ’Asszonyszállás’, mely elnevezés összefoglaló névre utal. Mindenképpen érdekes, hogy Décse mellett feltételezhetünk egy olyan rangjelző települést, mely hipotézisünk szerint lehetett „fejedelmi asszonyok szállása”, akár Sarolt fejedelemasszony szállása, és ez (szintén hipotézis) megismétlődhetett Örs és Nyestefölde esetében. A előbbi fejedelmi, az utóbbi törzsfői szállás melletti ’asszonyszállás’.
A Tisza-Tarna-Rima mente területén lévő települések helynévtípusai:
-puszta személynévi 18 település
-népnévi (Besenyőtelek, Tófalu)
-kabar törzsnévi (Mezőtárkány, Tarnaörs)
-besenyő nemzetségnévi (Hevesvezekény)
-puszta foglalkozásnévi (Kömlő, Poroszló)
-építmény-helynévtípus (Kápolna, Nagyút, Szihalom)
-a helység templomának titulusából származó helynévtípus (Tarnaszentmiklós), a település átnevezett, feltételezhetően eredeti neve nem ez volt
-a környezet domborzati viszonyait, a vizeket, a növényzetet, a talajt, a növénytakarót mutató helynévtípus (Fel-, Aldebrő, Erk ?, Heves ?)
-egyéb (rangjelző) helynévtípus (Sarud)
A Tisza-Tarna-Rima mente települései úgy, mint az ország egyéb települései, elhelyezkedésüket illetően kevéssé tartották meg kontinuitásukat. Van település, amelynek területi folytonosságában/folyamatosságában nem állapítható meg változás. Ám, ezek a települések is nagy valószínűséggel változtatták helyüket, csak erről eddig adat nincs (a középkorban a kimerült földterületeket elhagyták, újat törtek fel, és „költözött” a falu is). A települések területi áthelyeződésének földrajzi, történelmi, társadalmi, birtokviszonyokkal, állami szankciókkal összefüggő, valamint gazdasági okai voltak. Helyváltoztatás sem csak egyszer történhetett egy-egy adott település léte alatt. Ám pl. a korai idők – tatárjárás – alatti településhely-változtatások nem ismertek.
Heves megyében a magyar történeti idők során az összes ismert település száma 298, a mai településszám 127. A települések több mint fele elpusztult, ill. több települést összevontak. Vizsgált területünkön, a 34 település területén plusz 88 elpusztult falu volt, az eddigi ismeretek szerint. A korai magyar történeti időkben jóval nagyobb volt a településsűrűség, mint ma. A települések 1-2 km-re voltak egymástól, viszont a lakosságszámuk ritkán haladta meg a 100-at.
Mezőtárkány – Művészettörténet
Római Katolikus Templom
Tituláris szent: Olajbafőtt Szent János apostol és evangélista
barokk
1733
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2179
Kossuth u. 77.
Főoltár szobrai: Steinhauser Antal, 1775-76
Főoltárkép: Kracker János Lukács, 1773
Mellékoltár: Kracker János Lukács, 1775
Falképek a szentélyben: Johan Lucas Karcker, 1775-77 (elpusztult, vagy 20. századi átfestés
takarja)
Szószék: Steinhauser Antal, 1776
Keresztelőmedence: Giovanni Adami, Mózer József, 1815
Építtette az egri káptalan a korábbi, 18. század elején emelt templom helyén.
A teleülés első, 1323-ban említett kőtemploma Szent Miklós tiszteletére volt szentelve [EKápMAgL. lib.III]. Egy 1732-es forrás, mely a mezőtárkányi templom megújításáról számolt be [EÉrsEgyh L. archvet, no. 934.], a templom építését 1720-ra teszi, s az akkor Szent István tiszteletére volt szentelve. Az 1767-es egyházlátogatáskor azonban a Szent István templom építésének idejére már nem emlékeztek. Földesura az egri káptalan volt. Az akkor már kibővített hajójú templom körül temető volt, a harangja faharanglábban volt elhelyezve és már akkor is három oltárral rendelkezett. Néhány évtized múlva új templom építését határozták el, melyet 1769-ben kívántak elkezdeni. Ezért Engelmayer egri kanonok a mezőtárkányiak számára két éves közmunkamentességet eszközölt ki, hogy saját templomuk építésén dolgozhassanak. [HMLZözgyül. jkv. 403/1772]. Az 1819. évi canonica visitatio szerint a templomot az egri káptalan építtette, 1773-ban készültek el vele, védőszentje pedig Szent János lett [ EÉrsGazdL.canvis]. A főoltás Szent János, az egyik mellékoltár Szent Anna, a másik Szent István tiszteletére volt szentelve. Az új templom építéséről nem maradtak fenn adatok, a berendezésre vonatkozóan azonban megmaradtak a számlák az 1775 és 1777 közötti évekből. Az egri káptalan, mint a templom kegyura, 1775. november 6-án Spórer János Mihály egri stukátor-márványfaragóval kötött szerződést a főoltár márványból való kifaragására. 1776 szeptemberében, a munka elkészültekor 550 forintot fizettek ki számára. Steinhauser Antal faragta az oltár szobrászati díszeit: 3 kánontáblát, 6 gyertyatartót, virágcsokrokat, angyalokat (lent két kisebb, fönt két nagyobb Kindel-t), melyét 160 forint fizetséget kapott, majd további, a szószéken végzett szobrászi munkákért 170 forintot. Az oltár illetve a tabernákulum figuráinak aranyozását Reimann Frigyes egri festő végezte, mely munkáért 1776-ban 660 forint fizetséget kapott. A szentély festésére Kracker János Lukáccsal szerződtek, a 250 forintos számlán kívül még egy 150 forint értékű megbízása is volt [EKépMagL.Misc.]. A márvány keresztelő kutat 1815-ben állították fel [EÉrsEgyhL].
A keletelt, egyhajós barokk templom a falu közepén áll. Egytornyos homlokzatának torony alatti részét hajlított homorú sarokkiképzéssel enyhén előre ugró rizalit emeli ki. A rizaliton homorú ívben hátrahajló háromszögű timpanon ad hangsúlyt a főpárkánynak, mely ereszpárkányként a tükrös falsíkok felett körbe fut a templomon. A templom nyugati főbejárata lapos kosáríves, csigás fülű és vállkövű, kagylós, leveles, zárköves ajtókeretének évszáma 1773-as. A kapuszárnyak XVI. Lajos stílusúak, rokokó szerelvényekkel. A kapu felett egészen lapos szegmentíves zárköves magas kórusablak van. A homlokzaton, a főpárkány felett három kősoros attika fut végig a két karcsú, rokokó oromháromszög alatt. Tört íves, homorúan visszahajló alsó íve csigás sarokdíszben záródik, rajtuk egy-egy festőien mintázott rokokó díszváza. Köztük, a rizalit folytatásaként emelkedi a karcsú, minden oldalán homorúan visszavágott, és sarkainál is homorúan visszaszökő torony. Ezt a merész rokokó vonalat az éles metszésű kő osztópárkány, a félkörös órapárkány ás a merész tagozatú ereszpárkány is követi. Ormán négyélű, kettős hagymatagú, gúla csúcsban végződő bádogsisak van. A templom déli oldalán két kis szegmentíves ablak és falmezővel csatlakozó kórus. A nagy falkeretekkel tagolt hajón a kórusablakkal megegyező tagozatú ablak, a szentélyhez közelebb lévő alatt szegmentíves oldalkapu. Eredeti ajtószárnyain rokokó kilincs és pajzs. A szentély apszisa kosárívben záródik. A templom északi oldalán a szentélyhez simuló sekrestye sátortetős lefedésű. A szűk torony alatti teret lapos csehsüveg boltozat fedi, a bal oldali XVI. Lajos stílusú ajtó a kórusra vezető csigalépcsőhöz vezet. Szegmentíves bejárat nyílik a kórus alatti térbe, melyet egyetlen hatalmas kosáríves donga ível át. A kórus mellvédje ívetlen a kórusemelet hatalmas kosárív fedi. Az öblös, kissé alacsony, de barátságos templomhajó két szakaszos. A csehsüveg-boltozatos mennyezet-mezőkön stukkó melaillonokban újabb freskók díszítik a teret. A jelenetek Jézus életéből vett példázatokat sorolnak. Kutatók feltételezése szerint alatta Karcker János Lukács barokk freskói vannak. (?) A szűkebb lépcsővel emelt négyzetes szentély fölött sarokpilasztereken csehsüveg-boltozat pihen. A kosáríves záródású apszis lapos, félkupolás lefedésű.
A homlokzat és a torony újszerű kialakítása, finom részletei, merész vonalai jó képességű építőmestert feltételez.
A templom legutóbbi szépítésére 1996-ban került sor: Kriston Endre helybéli kőfaragó mester irányításával felújították a kripta lépcsősorait; az oltár vörösmárvány misekönyvtartóját, ambót kapott.
A főoltár neogótikus stílusú menzája három barokk kori fekete márvány lépcsőn áll. Mögötte a kosáríves apszishoz simuló, márványozott fa oltárépítmény áll. A magas lábazatú aranyozott fejű pilaszter többszörösen tagolt párkányt tart, volutáján négy, fából faragott, aranyozott szárnyú és köntösű pufók gyermekangyal lebeg. Az apszis félkupolájának előreboruló hajlatát követi az oltárépítmény oromzatának vonala, melynek csigás, félkörös párkányán dicssugaras istenszem van. A főoltárkép hatalmas mérető olaj-vászon alkotás. Törtíves elegáns rokokó keretben, monumentális erővel ábrázolja Szent János olajban főzésének jelenetét. A bronzvörös fényefektusban tündöklő kompozíció középpontjában lángokban álló nagy rézüstben a meztelenre vetkőztetett öreg apostol, imádkozó, kitárt karú alakja látható. Jobbról – a barokkra oly jellemző erős rövidülésben – egy tüzet rakó figura és egy fát hozó öreg életteljes alakja van, balról a tüzet szító marcona katona alakja egyensúlyozza ki a kompozíciót. Fölöttük a trón lépcsőjén a képből kitekintő fiatal, aprókás férfi, fölötte trónon ülő nőalak életképszerű megfogalmazásban. A háttérben a várfal a történet helyszínére, Rómára utal. Legfölül a mártírok koszorúját hozó angyal lebeg. Kracker János Lukács, Egerben letelepedett bécsi festő alkotása 1773-ból.
A bal oldali nagyméretű mellékoltár szintén Kracker alkotása 1775-ból. Szent Annát ábrázolja, középpontjában az idős, realisztikus vonásokkal ábrázolt Anna ül, sárga és mohazöld köntösben. Mellette áll Joachim rózsavörös palástban. Anna ölében ül a halványzöld ruhába öltöztetett kis Mária, aki mosolygós derűvel könyvet olvas. Jobbra sötétzöld lelógó függöny választja el a földi és az égi világot egymástól, ahol fent angyalkák lebegnek. A festmény üde, színpompás, Kracker legjobb művei közé sorolható. 1924-ben restaurálták. A vele pandanként felállított, a diadalívnél rézsűsen felállított másik mellékoltár alkotója szintén egri mester: Kiss Alajos. A festmény 1906-ban készült. Az oltár sztipesze aranyozott és vörösmárványt utánozó festett fa. A retabulum füzérdísze szintén aranyozva van csakúgy, mint a tört íves oltárkép keretének gazdagon áttört rokokó faragványai. E kép kerete azonos a Kracker festmény keretének kialakításával, mely az egri barokk festészet számtalan emlékén hasonló kvalitásban megmaradt. Az oltár régi Szent István-képének helyére a templom stílusához jól illeszkedő Assunta ábrázolás került a 19. század elején.
A szürke és drapp színű erezett tárkányi márványból készület keresztelőmedence a szentélyben található. Giovanni Adami felsőtárkányi márványfaragó és Mózer József egri szobrász 1815-ös alkotása. Az ovális metszésű, vályatolt törzsű, korongdíszes, tojásdad kávájú medencén festett fa fogrovatos díszítésű kútházán szépen faragott szoborcsoport van. A mellette lévő lépcsőkorlátos, részben aranyozott fából faragott XVI. Lajos stílusú szószék tarka – zöld-sárga-húsvörös – márványozással van megfestve. Lépcsőkorlátját, tölcséres talpát és karcsú kosarát elegáns aranyozott rocaille-ok, nagy akantuszlevelek és fonadékok díszítik. Kosarán leveles ágakkal övezett égszínkék alapú medalionokban Szent Péter és Krisztus mint jó pásztor aranyozott domborműve van. Hátlapján drapéria díszes, lebegő szőlőfüzéres és szalagcsokros rátétes aranyozott bronz díszítés. Függönyös baldachinján bájos arcú szárnyas szeráffejek, törvénytábla és kereszt van. Steinhauser Antal egri szobrász műve 1776-ból.
A Hordozható Mária aranyozott volutás oszlopokon akantuszleveles és rózsabimbós nyitott, sarkain XVI. Lajos stílusú vázákkal díszített baldachinnal körül vett szépen faragott oltárka. Törtíves, üvegezett képszekrényének oromdíszén rózsafürtös faragvány. A befoglalt kép fő oldalán Patrona Hungariae festmény, Mária magyaros szabású, nagyasszonyi öltözetben, csipkés ingvállban, fűzött derékkal, szoknyájának anyagán elszórt rózsaszálakkal. A kép (húsvéti) másik oldalán a Fájdalmas Mária (Pietá) kép. 18. századi remek munka.
A Templom puhafából készült padjainak (14-14 db) homloklapja és csigás fejű oldalfala rokokó vésettel díszített. A templom 18. századi rizalitos felépítésű, festett és részben aranyozott fa orgonája a karzaton, szabadon áll. A Bécsben 1750-1760 között készült, nóduszán város és BL mesterjeggyel ellátott kelyhe aranyozott ezüst.
Római Katolikus Plébániaház
Rákóczi út 4.
későbarokk
1806
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 6546
1733-ból szóló feljegyzés szerint romos [OL. HttL. Acta Cass. Paroch. Dioec. Agr.fasc.1.]. 1806-os építéséről az alsóhevesi esperesi jelentésben olvashatunk [HML EÉrsEgyhL. Alsóhevesi esp. ker.lát.kjv]. Utcai telekhatáron, szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, nyeregtetős plébániaépület. Hat ablaktengelyes, udvari oldalán öt, árkádos, kosáríves lefedésű, üvegezett folyosó. Déli oromfalán szoborfülke, fölötte ovális szellőző. Kéttraktusos helyiségei dongás és csehsüveg boltozatosak, illetve síkfödémesek. A folyosó ajtajának eredeti szárnyai, a barokk stílusú betétmezők, fölötte gótizáló árkádív. Későbbi átalakításokkal.
Volt Káptalani Tiszttartóház
Budai Nagy Antal út 1.
későbarokk
19. század eleje
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 10860
Jelenlege lakóház. Szabadon álló, L alaprajzú, magasföldszintes, kontyolt nyeregtetős épület. Utcai homlokzatán enyhe kiülésű középrizalittal, a+b+b+a ablakkiosztással, empire levélrozettás ablakrácsokkal, udvarán 3+3 beforduló, karcsú pilléreken nyugvó kosáríves, haránthevederes csehboltozatos lefedésű tornáccal. Erősen átalakított belső terei teknő- és csehsüveg boltozatosak.
Káptalani Kúria
barokk
18. század közepe
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 10859
Kossuth u. 87.
Szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős épület. Magas lábazatos, pálcatagos ereszpárkányos utcai homlokzatán szépen faragott, plasztikus kőkartus-ban ovális címerpajzs (a címerkép kivehetetlen) és négy szalagkeretes ablak. Kéttraktusos alaprajzú, a folyosó – amely később épült a házhoz – síkfödémes, a többi helyiség fiókboltozatos. A középső nagy utcai helyiségben nagy, összetett rajzú, csillag alakú stukkómedaillon volt. Az utcai szobák boltozatán 20. század elejei stukkódísz és naiv falképek vannak
Magtár
barokk
1870 körül
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 10858
Rákóczi u.
A hagyomány szerint ez volt a község régi temploma, ezt azonban a helyszíni vizsgálatok nem támasztották igazolhatóan alá. Település központjában, a plébánia előtti szabad téren álló, téglalap alaprajzú, oromzatos, három szintes, keskeny és igen hosszú, nyeregtetős magtárnak egykor a D-i oldalán nyílt a kőkeretes bejárata. Az a+a+a+B+a+a+a tengelyes ablakkiosztásán a B a füles bojtíves párkányos peremű magtárajtót jelöli. A három szintes, három hajós belső tér könyökfás faoszlopokon végigfutó mestergerendákon nyugvó fafödémű, azon részben cserép, részben újkori pala fedés.
Kálvária-szoborcsoport
Dózsa György u.
barokk
1813
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 10863
Az utca D-i végén közterületen álló szobor. Kovácsoltvas kerítéssel körülvett lépcsős alépítményen felül szögletes volutával záródó feliratos talapzat, rajta középen sziklákon álló kereszt korpusszal. Jobbra Mária, balra Szent János evangélista alakjával – a szobrok feje hiányzik. Felirata:
Ime a Te fiad
János
Ime a Te Anyád
Dieo juli
1813
Kőkereszt
barokk
1793
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 10864
Kossuth u. 60.
Állíttatta: Jacsó Gábor
A település központjában, az iskola előkertjében áll a szépen rendben tartott kőkereszt. Lépcsős alépítményen alul kihasasodó, volutába visszahajló díszítéssel ellátott, feliratos, talapzatán sziklát imitáló dombon áll a kőkereszt kő korpusszal. A kereszt lábánál sírva imádkozó Mária Magdolna térdepel. Lebegő ruharedőkbe burkolt alakja jó provinciális mester munkája. Az 1793-at kiíró kronosztikonos felirata:
ITT
ILYen DICsIretre
VItt:
JaCso gáspárnak
bUzgó szIVÜsége,
hozzáM nagY hIVsége
1793
Nepomuki Szent János-szobor
későbarokk
1805
Színezett provinciális kőemlék
Emeltette: Ferencz János helybéli jobbágy (a Heves Megye Műemlékei topográfia szerint 1810 körül [HML EÉrsGazd L. canvis])
Műemléki védelem alatt állt. Törzsszám: 10862
Rákóczi út
A szent szobra tulajdonképpen megsemmisült, vagy valahová elvitték. Valaha a Rákóczi úton a Laskó-patakon átvezető híd melletti füves területen állt a baluszteres, négyzetes kőlábakon ívelt peremű, alul enyhén kihasasodó párkányos, feliratos talapzaton. A papi ornátusba, karingbe öltöztettet férfi szent, kezében kereszttel volt látható. A szobor feje már műemlékké nyilvánításakor is hiányzott.
Nepomuki Szent János-szobor
barokk
1810
Emeltette: Babják János molnár (a Heves Megye Műemlékei topográfia szerint 1814-ben [HML EÉrsGazd L. canvis])
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 10861
külterület
A településtől É-ra, az Eger patak malomárkán átvezető hídjával szemben lévő útleágazásnál álló, nyújtott hasáb alakú feliratos talapzaton álló szobor. A szent papi ornátusban látható. Színezett, a szobor feje hiányzik.
Szalmás–Súmi kálvária
1935
Emeld fel szivedet közel van itt az ég
Ha Jézus szenvedett Te zugni mersz-e még
Küzdj és ne ingadozz
E jelben győzni fogsz!
Isten dicsőségére állitatta
Szalmás János és neje
Súmi Margit
1935
I. Világháborús Emlékmű, II. Világháborús Emléktáblával
20. század első negyed
A település központjában a templom előtti kertben áll a lépcsőzetes alapra helyezett hasáb alakú talapzaton a fiatal katonát formáló – katonai egyenruhás, köpenyes – alak. Jobb kezében kivont kardot, baljában nagy lobogót tart. A talapzat frontoldalán az 1914-18-ban a településről besorozott és hősi halált halt katonák névsora, a talapzat oldalán pedig a II. világháborúban elesettek neve olvasható.
Boconád – Művészettörténet
Római Katolikus Templom
Szabadság tér
Tituláris szent: Mária Magdolna
barokk
1767-1770
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2226
Római Katolikus Plébánia
Szabadság tér 16.
barokk
1775
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2227
1732-ben annyit jegyeztek fel róla: „Kőtemplom romokban.” [HML ÉrsEgyh L archvet. no. 934]. 1737-ben a források szerint a településen ideiglenes fatemplomot használtak [OL Htt L Cass. P./D Agr. f.l.]. 1743-ban az újonnan épülő boconádi és szuhai templom részére 12-12 forint utaltatott ki és az ott élők mentességet kaptak az évi megyei fuvarozás alól [HML Közgy.jkv.430/1743]. Ekkor valószínűleg csak valamiféle javítások történhettek a régi templomon, mert az 1766-os canonica visitatio szerint a kőből készült épület, melynek három oltára és fából készült karzata van, rossz állapotban volt [HML ÉrsEgyh L canvis. 1766]. 1767-ben kezdték el az új templom építését. „A boconádi jobbágyok a régi, szűk és már összedőlt templomuk helyébe egy új tágasabb templom építéséhez kezdte. A költségeket Szeleczky Márton földesúr viseli…” [HML Közgy.jkv.191/1767]. Az 1819-es canonica visitatio gondos leírást nyújt a már álló templomról. Eszerint az épületnek boltozott magas tornya, kriptája és három oltára van. 1775-ben anyaegyház lett, filiái: Tarnabod, Tarnaméra, Zaránk, Pusztafogacs és Alatka [HML ÉrsEgyh L canvis. 1819]. Az 1806-1820 közötti jegyzőkönyvek jó állapotban lévő, tágas, szilárd épületnek írták le. Csak 1811-ben jegyzik meg, hogy kegyura, Szeleczky Márton nem gondozza [HML ÉrsEgyh L Alsőhevesi esp lát.jkve. 1806, 1807, 1809, 1811, 1813, 1820.]. Az 1852-ben megtartott mérnöki szemle még mindíj jó állapotúnak mondja, ebből a leírásból tudjuk, hogy zsindellyel fedett volt [HML ÉrsEgyh L recski plebir.]. Pásztor József (A boconádi kastély. Egri Egyházmegyei Közlemények XLIX, 1917.) adati szerint 1900-ban renoválták. Ezután 1957-58-ban, mint ahogy a főhomlokzaton olvasható, felújították.
Egyhajós, keletelt, poligonális (a nyolcszög három oldalával záródó) szentélyzáródású templom, a nyugati homlokzatból kiemelkedő tornya homorú falakkal kapcsolódik a hajóhoz. Füles, zárköves kőkeretezésű bejáratának kapuján szép barokk kilincs van. Fölötte domborművű egyesített Szeleczky-Czóbel címer (Szeleczky Márton és felesége Czóbel Viktória címer), melyet két angyal tart. Alatta a kőtábla felirata:
HANC SACRUM SUPERIS GRATA PIETATE SZELECZKY
MARTINUS PROPRIO POSUIT AERE DOMUM
DIVES HUIC PER EUM, QUAEVIS ADJECTA SUPELLEX,
CRYPTAQUE CONDENDIS OSSIBUS APTA SUIS.
ANNO 1770
A golyvázott főpárkány fölött oromfalak követik a homlokzat hajlását. Sarkaikat kővázák díszítik. A torony első emeletének főhomlokzatán ovális ablak, a felső toronyszakasz ablakai szegmentívesek, a sisak kissé nyomott hagymaidomú. A szentély a nyolcszög három oldalával zárul, ablaka alatt kápolna, az alatt a családi sírbolt. Délre sekrestye oratóriummal, melynek magassága eléri a templomhajó magasságát. A csehsüveg boltozatos toronyalj előcsarnokából nyílik a toronyba vezető lépcső, innen egyszerű törtíves belső ajtó vezet a templomhajóba. A karzat két pilléren nyugszik, mellvédje középen kissé kihasasodik, mely egy-egy korinthizáló fejezetes falpillérrel tagolt. A hajó három, a szentély egy boltszakaszos, csehsüveg boltozással. A templom belső falait golyvázott, párkányfejezetes falpillérek tagolják. A szentélyben az oltár mögötti fal belül fél-elliptikus alaprajzú. A szentélykorlát szögletes balusztertagokból áll, rokokó vasrácsos ajtaja kiváló minőségű kovácsoltvas munka. A sekrestye dongaboltozattal fedett, egyik szakasza fiókos donga. Az oratórium felett kolostorboltozat van. Barokkos festés díszíti a templom és az oratórium boltozatait az 1900-as években történt renoválás idejéből.
A főoltár sztipesze kő, felépítménye fa. Rokokó díszítményekkel és színezett puttószobrokkal. A világos színekkel festett későbarokk főoltárkép a tituláris szentet, Bűnbánó Mária Magdolnát ábrázolja. A törtíves félköríves záródású kép gazdagon faragott kvalitásos rokokó keretét két angyalszobor tartja, csúcsán is két kisebb angyal díszíti. A két mellékoltárt is későbarokk festmények díszítik, az egyik az Angyali üdvözlet másik a Golgota a jelenével. Szép, rokokó kerekük egyforma, fönn két-két puttó szobor között kartussal és rocaille-díszekkel. A képek alatt két-két szent faszobra áll. Az oratóriumban lévő aranyozott fa Mária Immaculata szobor a 18. század második felében készült. A rocaille talapzaton, földgömbön, sugárkévében álló nyúlánk alak lábainál kígyó. A fából készült kvalitásos barokk szószék bejárata a sekrestyéből nyílik. Hengeres kosarát, lent griff-szobor tartja, mellvédjén domborművek: szent könyvvel és báránnyal. A két nagy volutával és puttóval díszített hangvetője kúp alakú. Csúcsán egy nagyobb puttó tartja a tízparancsolat tábláját. A 18. század második feléből származó keresztelő kút csúcsának szoborcsoportja Keresztelő Szent Jánost formázza. Volutás lábazata fölötti ovális, rovátkolt tál fából készült, magas kupola-fedésű kútházát aranyozott levelek díszítik. A szentélyben található Ifj. Szeleczky Márton epitáfiuma 1822-ből. A vörös márványból készített edikula alakú síremlék, tetején rátett fém címer. Felirata: Spestabilis Domini Martini Szeleczky de eadem et in Boconad.
A római katolikus plébánia építését is Szeleczky Márton finanszírozta 1775-ben. Az első tervrajzot Márhoffer (Mayerhoffer) pesti kőműves készítette, 1774-ben [HML ÉrsEgyh L Tvj. I.97.]. Az alaprajz L alakú, egytraktusos, földszintes épületet ábrázol, nyolc helyiséggel és mellékhelyiségekkel, a helyiségek latin megnevezésével (papír, tus 24×37 cm). Hátlapján felirat: „Boczonád 1774. Marhoffer pesti kőm.” Ezt a tervez Eszterházy Károly püspök módosíttatta, a módosítást Quadri Kristóf kőművesmester végezte el [HML ÉrsEgyh L archvet.895.]. Az épület elkészült, utcasoron álló földszintes, U alaprajzú későbarokk épület. Utcai homlokzata 1-3-1 apró ablakokkal, lapos középrizalittal, egytagú kihajló barokk ereszpárkánnyal. Pilléres kerti kapuval. Az udvaron zárt tornác, két teljes és egy-egy féloszloppal, magas oszlopszékkel, fedőlemezes fejezettel. Belül egy traktusos, öt szobás, a helyiségek fiókos dongaboltozattal fedettek. Boltozatos pincéje is van.
Nepomuki Szent János-szobor
Szabadság tér
provinciális barokk
1807
homokkő
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2228
Emeltette: Szeleczky Márton
A templomkertben lévő szobor 1807-ben készült. Hasáb alakú, párkánnyal lezárt, magas, feliratos talapzaton álló szent alakja papi ornátusban, kezében kereszttel és pálmaággal. Az 1819-es canonica visitatió említi [HML ÉrsEgyh L canvis. 1819].
Talapzatán kronosztikonos felirat:
CONCVTE FAMAE HOSTES PIA PROTEGE CORDA S IOANNES NEP.
hátul: S. M. G. A.
Kálvária – Golgota-szoborcsoport
Zrínyi u.
későbarokk
1792
színezetlen homokkő
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2229
Az 1819-es canonica visitatio szerint harminc évvel azelőtt emelték [HML ÉrsEgyh L canvis. 1819]. Felirata szerint 1792-ben. Belterületen, körülkerített területen álló szoborcsoport: volutás, feliratos talapzatán sziklákon emelkedő kereszt korpusszal, a kereszt lábánál Mária Magdolna, jobb, illetve bal oldalon, külön-külön talapzaton, Szűz Mária és Szent János evangélista alakja. A figurák életnagyságúnál kisebbek. A kereszt lábánál térdelő Mária Magdolna alakja kvalitásával kiemelkedik, a szoborcsoport alakjai közöl. Meanderdíszes középső talapzatának felirata:
1792
DIE 2 DATA
AUGUSTI
UJITATTA 1918
A szoborcsoportot 1918-ban felújították. 2008-ban ismét restaurálták őket, állapotuk kifogástalan, környezete gondozott, még díszkivilágítást is kaptak.
Szeleczky-kastély
Szabadság tér 14.
barokk
1760
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2230
Építtette: Szeleczky Márton
Építőmester: Mayerhoffer János (1721-1780) ? vagy Quadri Kristóf
Falképek: feltehetően Beller Jakab
A Szeleczky család, később a Gosztonyi család barokk stílusú kastélya U alaprajzú egyszintes épület emeletes középrizalittal. 1760-ban építtette Szeleczky (II.) Márton. Az épületet jól képzett mester, talán Mayerhoffer János tervezte és építette, akitől fennmaradt a plébániaház 1774-es tervrajza. Az épület a Rómában is dolgozó, luganoi származású gyöngyösi kőművesmester, Quadri Kristóf egerszalóki, pétervásári és hevesvezekényi kastélyaival (Voit Pál meghatározása) áll formai rokonságban, így lehetséges, hogy ezt a munkát is átvette a pesti építésztől a gyöngyösi mester.
Az épület magas manzárdtetővel fedett, három ablaktengelyes középrizalitja, két szintes. Az ablakok szegmentívesek, szalagkeretekben, könyöklőkkel. A földszintiek magasabbak, szép rokokó kosaras kovácsoltvas rácsokkal díszítettek (a középsőt ajtóvá alakították át). Tört íves főpárkány és attika zárja a középrizalitot, melynek tetején szobrok és vázák (sérültek) díszítették az épületet. Az egész főépület fugázott felületű. A középrizalittól két oldalra lévő 4–4 (2+2) ablaktengelyes földszintes épületszárnyak főhomlokzati ablakai közül a 2-2 szélső nagyobb, félköríves záródású, fülkés kiképzésű rojtdíszes keretben, könyöklőpárkánnyal (alattuk keskeny pinceablakokkal), a belső 2-2 ablak szegmentíves, rojtdíszes szemöldökkel, könyöklőkkel, közös faltükörben. Valamennyi földszinti ablakon kosaras kovácsoltvas rács volt. A főépület oldalhomlokzatán 1-1 ablak nyílik. Ehhez az egy-ablakszélességnyi tengelyhez illeszkednek a kevésbé díszes oldalszárnyak, L alakban 3-3 tengellyel. Ballról a harmadik tengelyben kosáríves kapu van, fölötte háromszögű timpanon, melynek címerét eltávolították. Innen csehsüveg boltozatos kapualjon jutunk át az udvarba. A kontytetővel fedett mellékszárnyak ablakai egyszerű, kis szalagkeretes nyílások. Az udvari homlokzaton a főépület emeletes középrészéhez előre ugró rizalit épült, földszintjén kocsialáhajtó, emeletén ablakokkal. A manzárdtetős, földszintes oldalszárnyakon kosáríves árkádos, lapos dongával boltozott, mellvédes tornác vonul végig, amely folytatódik a mellékszárnyakon is, de a jobb oldali mellékszárny nyílászáróit mára teljesen átalakították, a tornácmellvédeket kibontották, helyükön alumínium-üveg nyílászárók vannak. Az épület két traktusos, boltozatos helységekkel: 16 szobával és mellékhelységekkel. A teknőboltozatos lépcsőházban egykarú lépcső vezet fel az emeletre, a sala terrenába. A fél-ellipszis alakú előcsarnok nyomott kupolaboltozatán és a kocsialáhajtó csehsüveg boltozatán illuzionisztikus, az építéskor készült, rokokó falképek vannak (Négy évszak). Ez, az Észak-Magyarországon több emlék által is (pl. Noszvaj, Pétervására) képviselt világi tárgyú, zsánerképszerű rokokó festészet egyik emléke is különlegessé teszi a kastélyt. A festett balusztráddal és alakokkal benépesített falkép alkotója feltehetően Beller Jakab gyöngyösi piktor, a pétervásárai, kastély hasonló felfogású freskóinak mestere. Hajdani parkjának maradványaként még álló hatalmas, százéves fák a lenyűgözők.
Alatka-Puszta vagy Szerelem-kastély
eklektikus
1870
építtette: Szeleczky Géza
A középkori falu helyén, melynek temploma 1864-ben még állt, de magtárnak használták, Szeleczky Géza 1870-ban kastélyt építtetett a templom köveiből. Maga a kastély eklektikus stílusa miatt érdektelen, csak egyetlen épségben maradt, valaha a régi templomban lévő gótikus, csúcsíves, háromkarélyos ablaka miatt érdemel figyelmet. Ennyi maradt meg az elpusztult falu gótikus templomából.
Átány – Művészettörténet
Református Templom
1781-83, 1801
későbarokk, többször átalakítva; kereszthajója állagában gótikus
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2223
Templom u. 2.
Átépítési terv: Quadri Kristóf, 1775
Kazettás famennyezet: Bede Pál, 1783
Tornyát tervezte: Rabl Károly, 1801
Orgona: 1816 (1862-ben bővítve)
Kertben álló, téglalap alaprajzú, egyhajós, kontyolt nyeregtetős templom, Ny-i homlokzata előtt toronnyal. A K-i homlokzathoz négyzet alaprajzú, kontyolt nyeregtetős keresztszárny csatlakozik, mely a középkori templom szentélye volt. 1720 körül jegyezték fel, hogy „Senki sem emlékszik, mikor foglalták el a kálvinisták, de a templom belső építési módja – a szentély megléte és a sekrestye nyomai arra utalnak, hogy valamikor katolikusok építették.” 1832-ben írták róla, hogy „Katolikus formára építették” [HML ÉrsEgyh L archvet. no. 934.]. Egy 1733-as gyöngyösi összeírás szerint: „Emberemlékezet óta a helvét vallásúaké, ők építették ki romjaiból.” [Szederkényi, IV.202.] A bővítés következtében a templom hossztengelye a régi templomra merőlegesen áll. Homlokzati tornya vaskos parasztbarokk, főbejáratán négyszögletes, füles, bojtdíszes kőkeret, felette félköríves záródású szalagkeretes ablak. A torony felső emeletszakaszát lapos falpillérek díszítik, ablakai félköríves záródásúak, fölöttük órák, majd hagymaidomú sisak. A templom hosszú homlokzatán a toronytól két oldalra egy-egy ablak nyílik. Északi rövid oldalán kettő. A hátsó, keleti oldalán aszimmetrikusan nyúlik ki a kereszthajóvá lett régi szentély. Délre tört szegmensíves, kőkeretes oldalbejárat. Teknőboltozattal fedett a nagy templomteret, dongaboltozattal fedett a keresztszárny, melyet csúcsíves diadalív választ el a hajótól. A bejárati hosszoldalon és a két rövid oldalon, kosáríves árkádokon nyugszik az U alakban falazott karzat.
A templom története és felújítása Ferenczfi Zoltán református lelkész írása alapján (Átány, 2004. március 21.):
Átány sajátosan egyvallású község. Hiteles adatok szerint, már az 1550-es évek közepén református hitre tért és református vallását századokon át megőrizte. A XV. században épült gótikus temploma a török hódoltság idején megrongálódott, amit később a reformátusok helyreállítottak. Valószínű, hogy már az 1550-es, de legkésőbb az 1560-as években, hiszen egy nem hivatalos feljegyzés szerint Átánynak már 1559-ben református prédikátora volt. Egy 1596-ban készült canonica visitatió-s jegyzőkönyv alapján a falunak toronnyal, s benne három haranggal ellátott, 280 férőhelyes temploma volt. A jegyzőkönyv leltárszerűen a meglevő állapotot rögzítette, és nem azt mondja, hogy akkor épült a templom. Mindezek együttvéve azt feltételezik, hogy több évtizedes múlt van már mögötte, s az 1559-es utalás valósnak bizonyul. Tehát a templomot, minden valószínűség szerint a XVI. század közepén, a reformátusok – a szükséges változtatások elvégzése mellett – helyreállították, és használatba vették. Ilyen változtatás volt a sekrestye elbontása, és a sekrestyéből a szentélybe vezető ajtó befalazása, – aminek a helyét a renoválási munkálatok során 1999-ben meg is találtuk – és a szentélyből az oltár, oltárkép, szentségtartó, stb. eltávolítása, illetve befalazása, lemeszelése. (lásd. Heves Megye Műemlékei 502. oldal) Az 1733. évi összeírás szerint a templom tornyát az 1700-as évek elején átépítették, megmagasították és talán a templom berendezését is felújították. Az 1701-ből származó (ma is meglevő) templomi edények erre engednek következtetni.
Ez a templom tehát 280 ülőhelyes volt, amely az egyre növekvő gyülekezetet, az 1700-as években, már nem tudta befogadni. A reformátusok az 1700-as évek második felében többször kérvényt nyújtottak be a királyhoz, hogy templomukat megnagyobbíthassák (1774, 1779), de erre csak II. József Türelmi Rendelete (1781) után, 1781 és 1783 között kerülhetett sor. A templom átépítéséhez – az 1775. október 8-i helytartótanácsi rendelet alapján – Quadri Kristóf gyöngyösi kőművesmester készített terveket (A, B, C, jelű tervvariációkat). Ám 1780-ban bekövetkezett halála miatt a munkát ő már nem tudta kivitelezni, így azt Rábl Károly, szintén gyöngyösi kőművesmester végezte el a C variáns szerint [HML Heves vm. Közgy. ir. 1780: 30712, tervek: 1781: 218. sz. iratoknál]. Rábl Károlyról az első hiteles adat 1781-ből való, amikor is hozzákezd az átányi templom átépítéséhez, ami első ütemben 1781 és 1783 között készült el. A megnagyobbítás során a régi templomhajó déli falát lebontották úgy, hogy a szentély rész a diadalívvel együtt sértetlenül megmaradt, s déli irányba a templomhajót kiszélesítették. A templomhajó és a torony alatti rész kazettás, festett famennyezetet kapott. Ekkor készült el az új Szószék, a Mózes szék, az Úr asztala, és a padok szükség szerinti pótlása is. Amint azt a Szószék hátlapjának felirata is tanúsítja, az asztalos munkát Bede Pál asztalos mester készítette 1783-ban. 1801-ben, újabb kérvényezgetések után, az 1781-1783-as bővítés mintájára, északi irányba is tovább bővítették a templomot. Mivel a templomhajó megnagyobbodott, a tornyot is megmagasították. A kőműves munkát szintén Rábl Károly kőművesmester végezte. Ekkor a templomhajóból eltávolították a festett kazettás famennyezetet, és az észak-déli tengelyű templomhajót stukatúr teknőboltozattal fedték le. A mennyezetről lebontott festett, fakazetták egy részéből padelőlapok készültek, amelyek így megmaradtak és a templomban megtekinthetők. A torony alatti részen azonban érintetlenül megmaradt az 1783-ban, Bede Pál által készített kazettás festett famennyezet; és ma is eredeti szépségében látható. Valószínű ekkor készült az U alakú karzat is. Az ácsmunkákat Máhr Mátyás egri ácsmester, az ülőpadok szükség szerinti pótlását pedig Szoboszlai János és Német István asztalosok végezték. Így a 15. században épült és a 16. század közepén helyreállított gótikus templomnak csak a szentély része maradt meg eredeti formájában. A végleges formáját elnyert templomhajó: késő barokk; a vaskos torony pedig: paraszt barokk stílusú lett.
Egy régi feljegyzés szerint „az orgona 1816. évben a szárazbeői és tenki úri rendek jóltevő kegyességéből, különösen Pappszász György úrnak példás buzgósága által Pesten készíttetett, s ugyan ez év december 22. napján az istentisztelet vele elkezdetett.” A hangszert ismeretlen pesti készítette. A karzat közepén elhelyezett orgona kettéosztotta a karzatot. Ekkor két – a sarok-boltmező áttörésével – a karzatokra felvezető lépcsőt építettek be, hogy a karzatokra mindkét oldalról fel lehessen menni.
Az orgona mechanikus rendszerű, egy manuálos (4 oktáv), pedálos (másfél oktáv) hangterjedelemmel. Külső kézzel fújtatós. 1988-ban holland reformátusok ajándékaképpen egy német elektromos fújtatót úgy építettek be, hogy a kézi fújtatás lehetősége is megmaradt. A hangszer diszpozíciója a következő: MANUÁL: C-d /Copula 8′, Salicional 8′, Principal 8′, Flauta 4′, Piccolo 2′, Quinta 1 1/3′, Mixtura 1’/. PEDÁL: C-f, 12 hang /Octavbass 8’l. Az orgonán egy felirat olvasható: „Dicsérjétek az erős Istent az ő szentséges lakóhelyében. Dicsérjétek őtet dobokkal és sípokkal, Dicsérjétek őtet húroknak zengésével és orgonákkal.” (Zsolt. CL 1,4). A barokk orgona külön is műemléki védettség alatt áll. 1985 óta minden évben orgonahangversenyt rendeznek, ami a térség egyik legrangosabb zenei eseményévé vált.
Az azóta eltelt időben a templom átépítve nem lett; tehát az 1801-ben, illetve az 1816-ban elnyert végleges formáját őrzi ma is.
1990-es években az Országos Műemlékvédelmi Hivatal irányításával teljesen felújítás kezdődött. 1991-ben megtörtént a templombelső festése, majd a templomtetőn a pala cseréje. 1998-ban a toronysüveg festése és javítása, illetve 1999-ben a külső renoválás, teljes vakolatcserével. Sajnos az 1999. évi nyári árvíz-belvíz, amely a települést is elöntötte, a szépen helyreállított műemlék templomban súlyos károkat okozott. A templom belseje, az altalajban megnövekedett víz következtében, kb. 30 cm-t süllyedt. Megsüllyedt a templom padozata. Megsüllyedtek a toronyba és a karzatokra felvivő lépcsők, s a lépcsők melletti oldalfalak összeszakadtak. Így a templom életveszélyessé vált, melyet a gyülekezet több mint egy évig nem tudott használni. 1999 őszén a helyreállítást már nem lehetett elkezdeni, hiszen meg kellett várni, hogy a talaj megállapodjon, s a falak mozgása megálljon.
Így 2000 nyarán lehetett csak a munkákat elkezdeni, melynek során a torony alatt levő, a 18. századból származó festett fakazettákat és a három lépcsőt a támfalakkal együtt le kellett bontani. A falak tégla alapját és a templom padozatát fel kellett bontani, az átázott, fertőzött talajt, 50 cm mélységben, ki kellett cserélni. A lépcsőket, s a mellette levő támfalakat vissza kellett építeni, természetesen megfelelő alapozás és szigetelés után. A felbontott, elkorhadt hajópadló helyére a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által előírt műemléki téglaburkolat került. Végül pedig a restaurált fakazetták, a torony alatti részen, az eredeti helyükre visszakerültek.
Ezt követte 2001-ben az ülőpadok és a padelőlapok rekonstrukciója, restaurálása. Ennek során a templomból az összes ülőpadot ki kellett bontani, a padokat tartó összes talpgerendát ki kellett cserélni, hiszen az – a szakértői vélemény szerint – gomba- és rovarkártevővel fertőzött volt. Ezután következett az ülőpadok és a padelőlapok restaurálása és eredeti helyükre történő visszaépítése. A talpgerendák cseréjét és az ülőpadok rekonstrukcióját, restaurálását Gyenes László átányi asztalos mester végezte, míg a padelőlapok restaurálását Törő Rozália festőrestaurátor-művész és Pázmándi Sándor pomázi restaurátorok végezték.
2002-ben és 2003-ban került sor a többi berendezési tárgy: Szószék, Mózes szék, Úrasztala, és a festett mennyezeti kazettákból megmaradt darabok – amiből később padelőlapok készültek – restaurálására. A szépen restaurált padelőlapok Pázmándi Sándor pomázi, a Szószék, Mózes szék, Úrasztala pedig Deák Endre egri tárgy-restaurátorokat dicséri.
Ez után hátra volt még az 1816-ban készült orgona teljes rekonstrukciója, restaurálása, amire nagyon nagy szükség volt, nemcsak azért, mert így lett volna a templom főhajójának a rekonstrukciója befejezve, hanem azért is, mert kár lett volna hagyni tönkre menni ezt a nagyon értékes és műemléki védettség alatt álló orgonát. Az orgonát már sokszor javíttatták. Ezeknek a javítgatásoknak eredményeképpen sikerült elérni, hogy az orgona végül is mind ez ideig használható volt. Az orgonának nagyon szép a hangja, a templomnak nagyon jó az akusztikája. Ezért az orgonaművészek szívesen mennek Átányba hangversenyt adni. Azonban már nem lehetett tovább javítgatni, szükségessé vált a teljes rekonstrukció. Pályázatot nyújtottak be az orgona rekonstrukciójára, hogy ez a műemlék orgona tovább szolgálhatja nemcsak az istentiszteleteket, hanem a térség kulturális, zenei életét is.
Az orgona rekonstrukciója után következne majd még a templomnak, a XV. századból származó, gótikus szentély részének a restaurálása, ahol a régészek középkori – minden bizonnyal az 1400-as évekből származó – freskót találtak. Ennek feltárása és restaurálása anyagi fedezet híján sajnos még várat magára. Ha ez is megtörténik majd, akkor az átányi műemlék református templom lesz a dél-hevesi térség legszebb műemlék temploma.
A templom festett asztalosmunkái
A türelmi rendelet (1781) után a református területeken nagy ütemben indultak meg a templomépítések, felújítások. Így Átányban a református gyülekezet birtokába került, korábban katolikus templomot is hitüknek megfelelően alakíttatták át a gyülekezet tagjai. 1781 és1783 között épített vagy felújított templomot valószínűleg meg is nagyobbították. Az átépítést Quadri Kristóf tervei alapján Rábl Károly gyöngyösi kőművesmester végezte el. A templomhajó és a torony alatti rész ekkor táblás, festett kazettás famennyezetet kapott és ekkor készült a szószék, a Mózes-szék, az úrasztala, valamint a hiányzó padokat is pótolták. A famunkákat Bede Pál asztalosmester készítette 1783-ban. Az eseményt a szószék hátlapjának indadíszes, fekete alapú tábláján is megörökítették: „ Ezen Isten Háza meg nagyobbítatott és újíttatott az 1783-dik Esztendőben Midőn amaz Isten Jobb kezének Férjfia az emb(er)i Nemzetségnek gyönyörűsége a’ II-dik Felséges Jósef Császár Magyar Ország Koronáját és terhét viselte: támasztván a Jó Isten a maga Háza iránt buzgó kegyes Jóltevőket. Imo. Ezen Helységnek Földes Urai közül: Tktes Nzes Bernátfalvi Bernát Jósef Urat, Tktes Nzes Bartzay Katalin Asszonyt. Néhai Nagy emlékezetű Tktes Kátsándi László kegyes Özvesgyét… Kabi Károly kőmíves Maisternek Bede Pál Asztalos Maisternek és Kalmár János Molnárnak Szorgalmatosságok által die 13a Decembris…”
A református vallás puritánsága a templomok fehérre meszelt falaival az egyszerűséget és a külsőségektől mentes szellemi közeget kívánta megteremteni. Mégis a ridegség leküzdésére és a bibliai üzenetek képi rögzítése érdekében egyre gyakrabban festették ki templomaik mennyezetét a figurális ábrázolástól mentes jelrendszerrel a református gyülekezetek is. A mennyezeti kazettákon kívül a szószéket, a karzatot, apadok támláit, elővédjeit, de olykor az oszlopokat is kivirágozták. Átányban már nem a korábbi virágos ornamentikát alkalmazta a festőasztalos mester, hanem a szőnyegelőképekre utaló medaillonos stílust. Ennek a díszítő stílusnak a kialakulása a 18. század utolsó negyedére tehető. Míg a virágos ornamentika a katolikus templomokban is fellelhető, a medaillonos díszítés csak a református templomokban terjedt el. A medaillonos díszítőstílus hazája az egykori Gömör, Borsod és Abaúj-Torna vármegye. Dobosy László (DOBOSY László 1992. 33-40.) megállapítása szerint a festőasztalosok származása alapján kiindulópontnak Gömör tekinthető. Az említett vármegyék területén 39 templomban található meg a medaillonos díszítés vagy annak nyoma. Érdekes, hogy Átány meglehetősen távol esik ezektől a területektől. Megyénkben Átány mellett a Nagyvisnyó református templomában maradtak fenn e díszítőstílus emlékei.
E festésmód alapvetően eltér a korábbi virágdíszes festésről, művészileg csekélyebb értékű. Gilyén Nándor a 18. század végi festett templombelsők kutatásakor arra a megállapításra jutott, hogy lehetséges, hogy valamilyen egyházi rendelkezés tilthatta meg a régebbi mennyezeteknél alkalmazott gazdag virágos ornamentika továbbélését. A táblák azonos rajzúak, a minták ismétlődnek, szimbólumokat alig alkalmaz. Jellegzetességei a bibliai tanításokra utaló tájképek, cédrusfák, olajfák, terpentinfák. A festésben a kék, zöld, vörös és fekete szín az uralkodó. Ezek szimbolikus jelentésűek: a kék a békét, nyugalmat, a zöld az erőt, a vörös a lángoló szeretetet, a fekete a gyászt jelképezte. A fehér alapszín a lelki tisztaságot jelenthette. A táblák mérete többnyire 100×200 cm, de kivételek is vannak. A medaillonok osztályozhatók alakjuk, belső területük festése és a középen elhelyezett mandulavirág alakja szerint. A motívumok megalkotásának módja gyakran elvezet bennünket a festő asztalos személyéhez is.
Átányban a torony alján fennmaradt mennyezetkazetták alapja is kékeszöld. A medalion téglalap alakú, egyenes oldalú, rövidebb oldaluk csúcsban végződik. Belső területét aszimmetrikus indák töltik ki. A világos alapon kétoldalt kék, befelé kanyarodó hármas bimbókban végződő növényi inda van. Szárából a középrészt betöltő barna és vörös kacsok nyúlnak ki. A medaillonokat világos szalag veszi körül. A tábla hosszanti végein a medaillon csúcsainak irányában egy-egy hatágú sárga csillag van. A kazettákat határoló léckeretek rozsdavörös színűek.
Ettől kissé eltér a padelőlapokra került egykori mennyezetkazetták megformálása. Itt hiányoznak a hatágú csillagok. A medaillon indái kék és vörös színűek. Elrendezésük középpontos: az indák a középre hegyezett kék virágból forgásszerűen indulnak. Ehhez kapcsolódnak kétoldalt a vörös indák. Szinte napjainkig csak ezeket a táblákat ismerhettük. 2000-ben az előző évi árvíz és magas talajvízszint miatt belső felújítási munkálatokat végeztek a templomban. Ennek során derült fény arra, hogy a szószék, az úrasztala, és négy padelőlap sárga festékrétege alatt színes minták rejtőznek. A medaillonos stílushoz tartozó, de az ismertetett mennyezetkazettáktól eltérő motívumok találhatók négy pad mellvédjén, melyek eredetileg is padelőlapoknak készültek. Ezek a festett táblák téglalap alakúak. Bibliai fákat ábrázolnak, különböző variációkban. Készítőjük, Bede Pál feltehetően mintakönyvből alakította ki ezeket a motívumokat. Bár a képek egyszerűek, mégis a formai- és színkompozíció mesterművének tekinthetők. Nem lehet véletlen, hogy a motívumok legfőbb rendező elve a hármas vagy hetes egység. Az egyik pad kazettáján három dombon három nagyobb és három kisebb cédrusfa váltakozik. Közöttük ugyancsak három stilizált tulipán emelkedik ki. A fáknak a szélsők kivételével három lombjuk van. Csak a széleken van négyágú lombos fa. A fák tövénél vízszintesen futó kék és vörös indák, kacsok kígyóznak.
A másik padelőlapot hét stilizált szőlőtő díszíti. A törzs barna, a szőlőfürtöket kék ecsetnyomkodásokkal festették. Mind a hét szőlőtőről három-három szőlőfürt indul ki, de kivételképpen az egyik szélső négy fürtös. Közöttük függőlegesen felnyúló indák hajlanak.
Az úrasztala talpa és asztallapja kör alakú. Alapszíne kék. Törzse négyszögletes, csapott élű szekrény. Oldallapjain egy-egy téglalap alakú, rövidebb oldalain félkörben záródó medaillon látható. Ennek belső tere fehér lapon hólyagos díszítésű: a kék foltokat zöldes apró ecsetnyomkodások veszik körül. A belső területet a hólyagok közt futó átlós vékony fekete vonalakkal négyzetekre osztották. A medaillont körülhatároló szalag sárga.
A szószék nyolcszögű, kosár alakú. Oldallapjainak táblái kidomborodó, alul és felül is volutákban végződő faragványokkal díszítettek. A voluták találkozásából félkörben palmetták indulnak. Ez a motívum az Átányon is kedvelt napsugaras vértelkek formáját idézi. A táblák középrészét az úrasztala medaillonjához hasonló hólyagos festés díszíti. A szószékkorona csúcsán a fiait vérével tápláló pelikán faragványa áll. Hátlapján a fent idézett felirat.
A papi szék háttámláját két festett tábla díszíti, melynek felső vége ívelt záródású. A táblák alapszíne sárga. A kék-vörös indamotívumok az egykori mennyezetkazettákkal rokoníthatók. A két táblán a belső sarokból kiinduló erőteljes kék indák dominálnak, melyet dús vörös kacsok vesznek körül.
Az átányi templom festett asztalosmunkái több gömöri, borsodi és abaúji templom medaillonos festett berendezésével mutatnak rokonságot. Bede Pál 1794-ben Jósvafő kazettás mennyezetét bútorzatát készítette, melynek egyes elemei megegyeznek az átányival. Nevéhez kötődik az aggteleki mennyezet és az égerszögi úrasztala elkészítése is. Az indás mennyezetkazetta hasonló társai pl. Imolán, Bódvalenkén, Égerszegen láthatók. A bibliai fákat ábrázoló padelőlap vagy karzatmellvéd igen elterjedt, fellelhető pl. Jósvafőn, Tornakápolnán, Imolán, Ragályon. A hólyagos kitöltésű medaillonok megfelelői Zádorfalván, Szuhafőn és Tornakápolnán találhatóak.
1999-ben érdekes és újszerű megfigyeléseket végzett a templomban Fodor Zoltán, aki a templom szerkezetének és a fényjárás menetének összefüggéseit vizsgálta. Ennek alapján feltételezi, hogy a templom épített szerkezete, belső berendezése a fényjárás napi és éves menetéhez igazodik. Megépítése magas fokú tudatosságot és tervezettséget rejthet magában.
Aldebrő – Művészettörténet
Római Katolikus Templom
Titulusa: Szent Lélek
barokk, 19. század végi átépítéssel
1762
Harang: Staud Antal, 1857
Mellékoltár: Sajóssy Alajos, 1866
Főoltár: 1876
Orgona: Kobza Ágoston, 1876
Főhajó szekkó: Harangozó János, 1950-es évek
A 18. század közepén Würtenbergből betelepült német lakosságnak egy ideig nem volt temploma. A falu első római katolikus kőtemplomát, mely Aldebrő közepén áll, 1760-ban Grassalkovich I. Antal földesúr építtette és 1762-ben Eszterházy Károly szentelte fel. Kezdetben a feldebrői plébánia fíliája volt. A templom védőszentje a Szentlélek. Ekkor egy oltára van, sekrestyéje boltíves, homlokzatán kő torony áll [HML canvis. 1767.]. A templomról bővebb leírást nyújt az 1810-es egyházlátogatási jegyzőkönyv, amely szerint a templomot sík mennyezet fedi, falazott karzata van, tornyában három harang van. Főoltárképe az apostolok gyülekezetét ábrázolja a pünkösdi Szentlélek eljövetelekor. A falon Krisztus, Mária, Szent Vendel és Szent Egyedről készült festmények vannak. 1821-ben megújítják a főoltárt és kifestik annak környezetét 700 forintért [HML ÉrsEgyh L plebir.].
1827. augusztus 20-án a templom, a plébánia és 156 ház leégett, csupán a boltíves szentély, az oltár és az oltárkép maradt sértetlen. Két év múlva Grassalkovich mesteremberei a templomot helyreállították. 1832-ben a régi orgonát újjal cserélték ki és Lieb Antal egri festővel az egész szentélyt kifestették és aranyoztatták az orgonát, melyért 300 forint munkadíjat kapott [HML ÉrsEgyh L plebir. 1827. 1832]. 1857-ben Staud Antal pesti harangöntő 100 forintos harangot öntött a templom számára. 1866-ban Sajóssy Alajos egri festő őrangyalt ábrázoló mellékoltár-képet festett [Eger (újság) 1866.359.]. A barokk templom a 19. század végen lett újjáépítve az új kegyúr, gróf Károlyi György szándéka szerint toronnyal. Az új főoltárképet aranyrámástól 1873-ban rendelték meg és 1876-ra készült el s ez is a Szentlélek eljövetelét ábrázolja. Ugyanebben az évben készült az orgona is Kobza Ágoston műhelyében [HML ÉrsEgyh L plebir. 1857, 1873, 1876]. A főhajó szekkói 1950-ben készültek el, Harangozó János munkája. A tetőszerkezet legvégső felújítása 1996-ban történt meg, amikor műemlékpala került a fazsindelyezés helyére.
A kváderozott sarkú, előre lépő torony emeletén körben négy félkörös záródású zsalus harangablak van, a torony sisakdísze egyszerű, megnyújtott. Bejárati kapuja kosáríves, szentélye egyenes záródású. A torony alatti négyzetes tér fölött dongaboltozatú a lefedés. Kétszakaszos csehboltozatos hajója párkányfejezetes falpillérekkel tagolt. A falazott kórus alja csehboltozatos. Szentélye egy lépcsővel emelt, szűkebb csehsüveggel fedett négyzetes tér, az oldalfalakon hornyolt kosáríves fülkék, balról törtíves, zárköves sekrestyeajtó nyílik. Harangját Szent Vendel tiszteletére szentelték 1791-ben.
Az ívesen kihajló tört párkánnyal és két oszloppal keretezett rokokó stílusú főoltára aranyozott fa. Két adoráló angyal szoborral és a Szentlélek eljövetelét ábrázoló oltárképpel 1876-ból való. A padok egyszerű XVI. Lajos stílusúak. A szentélyben Nepomuki Szent János 19-ik században készült népies jellegű színezett fa szobra áll. Szintén a szentélyben függ egy 18. század végén készült feszület. A kóruson lévő Szent Jánossal, Máriával és Mária Magdolnával kiegészített Golgotát, Keresztrefeszítést ábrázoló, XVI. Lajos stílusú keretbe foglalt festmény feltehetően Huszár Ferenc egri festő alkotás 1780-ból.
A sekrestyében lévő, három kis fiókos, volutás lábakon álló, oromzatos rokokó sekrestyeszekrény 1760 körül készült. Az aranyozott vörösréz rokokó Úrmutató 1770 körül készült Egerben. Dudoros talapzatát négy voluta tagolja, közöttük lángnyelves roaille-ok. Balluszter-idomú nódusa, rocaille-os, áttört ezüst homlokrésze előtt aranyozott sugárkéve fogja körül az Oltáriszentség helyét. Lunulája hiányzik. Magassága: 50,5 cm; Átmérő: 16 cm.
A településen sétálgatva több közterületi szobor is felfedezhető, melyek a néphagyomány szerint a falu védelmét (voltak) hivatottak ellátni, s a falu korabeli népének vallásosságát, istenfélő természetét reprezentálják. Aldebrő egykori lakói szobrot emeltek a Szent Szűznek, Szent Vendelnek, Nepomuki Szent Jánosnak, Szent Donátnak és Szent Antalnak. Ezek mellett a község két temetőjében, valamint az Arany János utca végén feszület áll Jézus kereszthalálának emlékére.
Nepomuki Szent János-szobor
Vörösmarty u.
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2160
barokk
1800
Állíttatta Joseph Bour
A Tarna folyó hídja mellett az út mentén, a 21. számú ház előtt áll. Az alul kihasasodó, magas, feliratos talapzaton álló szobor a szentet szokásos módon formázza: papi ornátusban, kezében kereszttel és pálmaággal, feje körül csillagkoszorúval.
Felirata:
Joseph
BOUR
1800
Mária Immaculata oszlop
külterület
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2161
barokk
1798
Állíttatta: Mathias Poder
A település Ny-i szélén, az egykori Magyaloson, külterületi erdőben, körülkerített területen álló szobor. Lépcsős alépítményen hasáb alakú talapzat, azon magas feliratos oszlopon Immaculata-szobor áll.
Szent Donát szobor
Szőlő-hegyen
Kál – Galéria
Nagyút – Galéria
Szihalom – Híres emberek
Dövényi Nagy Lajos
(1906. december 12. Szihalom–1964. december Budapest)
Író, újságíró, rádióbemondó.
Bernáthy Sándor
(1949. április 7. Szihalom – 2012. január 13. Budapest)
Alkalmazott grafikus, festő, zenész.
Nahóczki Péter
Többszörös Terepíjász- és Teremíjász Magyar Bajnok, ötszörös Európa Bajnok, a „2013. év történelmi íjásza” cím birtokosa.
Szihalom Díszpolgárai (alapítva 2012-ben)
Sári Antal
(1925. március 2. Szihalmon – 2013. november 22.)
A falu templomának a II. világháborúban elvesztett harmadik harangját nem sikerült pótolni. Így 2009-évben ezt a harmadik harangot adományozta szeretett szülőfalujának, és a templomunknak Isten dicsőségére, Páduai Szent Antal tiszteletére és emlékére, az adott év március 13-án, mely harang az Egri Érsekség részéről áldásban részesült.
Dr. Hajnády Endre posztumusz
(1931. május. 8. Szihalom – 1995. április.19)
A Hajnády családból két generáción keresztül megbecsült orvosok dolgoztak a faluban.
Poroszló – Galéria
Mezőtárkány – Hadtörténet
Árpád-kor
Az Árpád-korból a település mai területéhez köthető konkrét hadtörténeti eseményt nem ismerünk, ugyanakkor egyes, a forrásokban fellelhető regionális, illetve országos jelentőségű történésekkel kapcsolatban joggal feltételezhetjük, hogy közvetlen hatással voltak a falu életére, vagy akár a puszta létére.
Tárkány (névetimológiája: kabar törzsnév) Árpád-kori települése a korszak első felében minden bizonnyal a szihalmi földvárhoz tartozhatott. Mivel közel feküdt a Poroszló–Szihalom–Eger között húzódó úthoz, ezért a népesség kötelezettségei közé tartozhatott az út érintett szakaszának felügyelete, rendben tartása, valamint a várnépi szolgálat. Mivel a korszakban rendkívül kevés volt a minden évszakban egyaránt jól járható, nagyobb seregek gyors haladását is biztosító karbantartott út, így a meglévők kiemelt stratégiai jelentőséggel bírtak, nemcsak katonai, de kereskedelmi szempontból is. Uralkodóink a csatlakozott népek csoportját, a többi segédnéphez hasonlóan királyi udvarhelyek és ispáni várak környékére – védelmi célból – telepítik.
1091-ben egy portyázó kun sereg tört az országba Kapolcs vezetésével. A bihari és nyíri részek feldúlása után a kunok átkeltek a tokaji réven, majd nyugatnak fordulva, két nagyobb csapatban Újvár vármegyének a királyi út mentén fekvő településeit prédálták. Nem zárható ki, hogy a pusztítás a Tárkány területén fekvő Árpád-kori települést is elérte, noha ennek tényéről egyértelmű bizonyítékkal nem rendelkezünk. A váratlan megrázkódtatást gyorsan kiheverte az ország, mivel I. (Szent) László a Temes mentén rajtaütött a hazafelé tartó kunokon, megsemmisítő győzelmet aratott, a rabságba esetteket kiszabadította, és a zsákmányt is visszaszerezte. Így a keleti országrész jelentős emberveszteség nélkül élte túl a kun betörést.
A következő eseménysor, amely bizonyosan érintette a települést, az 1241-1242. évi tatárjárás volt. A mongol sereg rövid időn belül kétszer is végigpusztította a Vereckei-hágótól Pest felé vezető, királyi út mentén fekvő területeket. Első alkalommal azt követően, hogy Tomaj nembeli Dénes nádor hadait megfutamították az országhatárnál (gyepűnél) 1241. március 12-én. Ekkor még minden bizonnyal kisebb kárt okoztak, mivel Sejbánnak, a mongol előőrs vezetőjének a menekülők üldözése és a Pest alatti magyar tábor kikémlelése volt az elsődleges feladata. A második átvonulás már jóval jelentősebb károkat okozott, mivel a muhi csatát (1241. április 11.) követően a mongol haderő módszeres, rendkívül kegyetlen és alapos munkát végzett a védtelenül maradt magyar falvak elpusztításával. A településnek minden bizonnyal nem volt esélye a megmenekülésre.
1278-1281 között IV. (Kun) László (1278-1290) és András egri püspök viszálya, valamint az őket sújtó rendelkezések miatt fellázadó kunok támadása pusztította a környéket.
Öt évvel később újabb megpróbáltatás érte a dél-hevesi részeket. 1285. január végén, vagy február elején Telebuga és Nögej kán vezetésével mongol had tört az országba (ezt nevezzük a „második tatárjárás”-nak). Helyzetük több okból is nehezebb volt, mint az 1241/42-es hadjárat mongol seregeinek, ezek közül csak egyet emelünk ki: a tél végi nedves időjárás miatt a folyó menti területek nem tudtak kiszáradni. A hadi úttól délre a Tiszáig nyúló vidék az enyhülés, a felváltva hulló hó és eső, valamint a kisebb-nagyobb vízfolyások kiöntései miatt lényegében járhatatlanná vált. A pusztítás mértéke ennek megfelelőn csekélyebb volt Újvár/Hevesújvár vármegye délkeleti harmadában, mint a királyi/hadi út északi oldalán. Forrásaink az ország teljes érintett területére adnak meg összesen 7000 fős emberveszteséget, amelynek túlnyomó részét Sáros, Abaúj, Borsod és Hevesújvár adta. Mivel Tárkány mellett a megye egyik legjobb minőségű útvonala haladt, elképzelhető, hogy a mongol támadás során, legalább részben, újra elpusztult a település.
1294-ben III. András (1290-1301) hadjáratot indított a hatalma ellen lázadó tiszántúli Borsák ellen. Joggal feltételezhető, hogy seregének egy része, vagy akár egésze a korábban már említett Poroszlónál kelt át a Tiszán, mivel a Borsák bihari fészke erről volt a leggyorsabban elérhető, s innen lehetett legkönnyebben eljutni a váradi püspökségbe és a lázadók által ostromolt Feneshez. Településünket esetleg ezek az események elkerülhették.
Török hódoltság
1550-ben már török hódoltság alá került a falu. 1552-ben a törökök elpusztították a települést, de néhány év után újjáépült, 1563-ban már népes. A 17. század közepén Pograz Musztafa Bulyok basa, – mint itteni földesúr – adott engedélyt a káptalannak a malom megépítésére. 1686-ban ismét néptelen lett és csak 1701-re népesül újra be a település.
Rákóczi-szabadságharc
1707-ben a kuruc Gundelfinger ezredben szolgál a faluból Hegedűs János, Szabados Mátyás, Csomai János, Szabó András, Bede Máté, Kövér Gergely.
1848-49-es szabadságharc
A harci események 1849. februárjában érintették Mezőtárkányt. A II. magyar hadtest Szekulits-hadosztályához tartozó Kisfaludy-dandár Mezőtárkányt és Egerfarmost tartotta megszállva (február 24.).
1849. március 1-én – az egerfarmosi ágyúcsata kapcsán – Máriássy hadosztálya délután Tárkány és Szemere felé előőrsöket állított. Délután Máriássynak jelentés érkezett, hogy Szihalom felől a császári csapatok közelednek. A megkezdődött harc késő délután ágyúcsatában végződött. Az ellenség a Szihalom, Besenyő, Tárkány vonalon állt fel.
Ugyanakkor március 1-én Ladislaus Wrbna altábornagy az osztrákok II. hadtestének parancsnoka Egerfarmosról utasította Shwarzenberget, hogy március 2-án Füzesabonyról Tárkányon át Poroszlóra vonuljon.
Az I. világháború hősi halottai
| Bársony Gáspár | Jacsó Mihály | Németh László |
| Bársony Lajos | Kiss Bertalan | Németh Miklós |
| Bársony Miklós | Kiss Lajos | Nyeste Ignác |
| Boda József | Kocsis István | Nyeste Lajos |
| Borda László | Koós Antal hadapród | Nyeste Tamás |
| Borda Mihály | Kovács Antal | Ondo Ignác |
| Bölkény Ignác | Kovács István | Ondo János |
| Bölkény Ignác | Ködmön Ferenc | Pozderka János tanító |
| Császár Antal | Kökény Sándor | Salamon Imre |
| Császár Gáspár | Köteles László | Szabó Antal B. |
| Császár Pál | Krasznai Antal | Szabó Benedek |
| Cseh József | Lakatos Károly | Szabó Géza |
| Cseh László | Lázár János | Szabó Ignác |
| Cseh Sándor M. | Lázár József | Szabó János |
| Cseh Sándor Sz. | Lévai Pál | Szabó László M. |
| Csepregi Ignác | Macskás Béla | Szabó Mátyás |
| Csepregi László | Macskás Ferenc | Szabó Pál |
| Csík Ferenc | Macskás Gusztáv | Szabó Pál B. |
| Csirke Béla | Macskás László | Szabó Sándor |
| Csirke Frigyes | Mátyus Miklós | Székely Pál |
| Csirke István | Mátyus Sándor | Szuromi István |
| Csirke László M. | Mezei Ferenc | Takács Bertalan |
| Csirke Miklós | Mihók Béla | Takács Károly |
| Csirke Pál Bertalan | Molnár István | Toldi Antal |
| Gál Imre | Nagy István | Toldi László |
| Gál László | Nagy János | Toldi Miklós |
| Godó István | Nagy Miklós | Tóth Antal |
| Gyurkó Gáspár | Nagy Miklós P. | Tóth Lajos |
| Gyurkó Sándor | Németh Antal | Tóth László |
| Jacsó Bertalan | Németh Ferenc | Tóth Mihály |
| Jacsó Gáspár | Németh Gáspár | Tóth Sándor |
| Jacsó István | Németh István | Vass Lajos |
| Jacsó László | Németh János | Vass Sándor |
| Jacsó László | ||
|
A II. világháború áldozatai |
||
| Angyal Sándor | Halász G. László | Németh Miklósné |
| Asztalos Jánosné | Jacsó Albert | Németh Pál |
| Balogh Ferenc | Jacsó Imre | Németh Teréz |
| Balogh Pál | Jacsó Józsefné | Németh Zsigmond |
| Balogh Viktorné | Jacsó Katalin | Nyeste József |
| Bara Imre | Jacsó Zsigmond | Patai Jánosné |
| Bartha Miklós | Jacsó Zsigmondné | Pók Gáspár |
| Burai László | Jauernik Gáspár | Posta Pál |
| Császár Emil | Kallik Balázs | Rapcsók József |
| Császár József | Kálmán Bertalan | Rektori József |
| Cseh Béla | Kassai Béla | Sinkó Pál |
| Cseh Ferenc | Kecsmár János | Siska János |
| Cseh Ignác | Kiss Árpád | Sűrű Nándor |
| Cseh Illés | Kiss Gáspár | Szabó Béla |
| Cseh László | Kiss László | Szabó István |
| Cseh Zsigmond | Kiss Lajosné | Szabó Mátyás |
| Csepregi Emil | Kovács Géza | Szakál István |
| Csepregi Géza | Kovács István | Szecskó Gábor |
| Csepregi Pál | Ködmön Ferenc | Szecskó Vilmos |
| Csík Géza | Krasznai Nándor | Székely István |
| Csirke István | Kürti Miklós | Szombati József |
| Csirke József | Macskás Lajosné | Takács Béla |
| Deák Lajos | Márky Pál | Takács Gáspár |
| Demecs Zoltán | Mátyus Imre | Takács József |
| Dobos Pál | Méhi Lajos | Takács László |
| Fehér László | Molnár Imre | Takács Miklós |
| Ferencz István | Nagy Béla | Telekes Ferenc |
| Forgács Márton | K. Nagy Erzsébet | Tóth M. József |
| Gál Bertalan | Nagy László | Tóth Pál |
| Gál Gusztáv | Nagy Sándor | Vámos Teréz |
| Gulyás Anna | Németh Antal | Vass Barnabás |
| Gyurkó Géza | Németh Ferenc | Vass István |
| Halász Ferenc | Németh Ferenc | Vass Lajos |
| Halász László | Németh Miklósné | Vass Miklós |
| Veres Lajos |
Sarud – Galéria
Besenyőtelek – Galéria
Egerfarmos – Galéria
Zaránk – Hadtörténet
Árpád-kor
Az Árpád-korból a település mai területéhez köthető konkrét hadtörténeti eseményt nem ismerünk (a falu kora Árpád-kori alapítású), ugyanakkor egyes, a forrásokban fellelhető regionális, illetve országos jelentőségű történésekkel kapcsolatban joggal feltételezhetjük, hogy közvetlen hatással voltak a falu életére, vagy akár a puszta létére. A következőkben ezeket az eseményeket vesszük sorra.
1091-ben portyázó kun sereg tört az országba Kapolcs vezetésével. A bihari és nyíri részek feldúlása után a kunok átkeltek a tokaji réven, majd nyugatnak fordulva, két nagyobb csapatban Újvár vármegyének a királyi út mentén fekvő településeit prédálták. Nem zárható ki, hogy a pusztítás Zaránkot is elérte, függetlenül attól, hogy nem hadiút mellett – de attól nem is messze – feküdt a település. Ennek tényéről egyértelmű bizonyítékkal nem rendelkezünk. A váratlan megrázkódtatást gyorsan kiheverte az ország, mivel I. (Szent) László a Temes mentén rajtaütött a hazafelé tartó kunokon, megsemmisítő győzelmet aratott, a rabságba esetteket kiszabadította, és a zsákmányt is visszaszerezte. Így a keleti országrész jelentős emberveszteség nélkül élte túl a kun betörést.
A következő eseménysor, amely bizonyosan érintette a mai Zaránk területén lévő településeket, az 1241-1242. évi tatárjárás volt. A mongol sereg rövid időn belül kétszer is végigpusztította a Vereckei-hágótól Pest felé vezető, királyi út mentén fekvő területeket. Első alkalommal azt követően, hogy 1241. március 12-én Tomaj nembeli Dénes nádor hadait megfutamították az országhatárnál (gyepűnél). Ekkor még minden bizonnyal kisebb kárt okoztak, mivel Sejbánnak, a mongol előőrs vezetőjének a menekülők üldözése és a Pest melletti magyar tábor felderítése volt az elsődleges feladata. (A mongol üldözők a korabeli viszonyok közt szinte hihetetlenül gyorsan, napi 90-100 km-t haladva értek Pest alá, de a menekülő Dénes nádor még ennél is többet, kb. 125 km-t tett meg naponta, hogy a tatárok előtt érkezzék a gyülekezőhelyre.)
A második átvonulás már jóval jelentősebb károkat okozott, mivel a muhi csatát (1241. április 11.) követően a mongol haderő módszeres, rendkívül kegyetlen és alapos munkát végzett a védtelenül maradt magyar falvak elpusztításával. Ebben segítséget nyújtott a kifejezetten kedvező időjárás is, ugyanis rendkívül meleg és száraz tavasz köszöntött az országra, melynek következtében könnyen járhatóvá váltak azok az utak, amelyeken keresztül még a mocsarak, patakok és folyók által védett dél-hevesi települések is megközelíthetőek voltak.
1264-ben belháború robbant ki a tatárjárás után az országot újjáépítő IV. Béla (1235-1270) és fia, István között, aki az ország keleti felét birtokolta, mint „Magyarország ifjabb királya és a kunok ura”. IV. Béla kezdeti sikerei után István átvette a kezdeményezést, 1265 elején Poroszlónál átkelt a Tiszán és Heves irányában nyomult előre, a hadiúton (via regis), amelyen nyugat felé fordulva, március első napjaiban érte el Isaszeget, ahol nagy győzelmet aratott apja hadai felett. Ezzel biztosította a maga számára a keleti országrész uralmát, és elérte, hogy IV. Béla szabadon engedje a (Sáros)Pataknál még az előző esztendőben fogságba esett családtagjait.
1280-ban a helyzetükkel elégedetlen, bajaik fő okát az egyházban látó kunok végigpusztították a Tisza–Körös–Maros vidéket, valamint, valószínűleg a legrövidebb útvonalon, az abádi réven átkelve megtámadták, megrongálták és kifosztották a kompolti bencés monostort. Elképzelhető, hogy Zaránkot ez az esemény nem érintette.
Öt évvel később újabb megpróbáltatás érte a dél-hevesi részeket. 1285. január végén, vagy február elején Telebuga és Nögej kán vezetésével mongol had tört az országba (ezt nevezzük a „második tatárjárás”-nak). Helyzetük több okból is nehezebb volt, mint az 1241/42-es hadjárat mongol seregeinek, ezek közül csak egyet emelünk ki: a tél végi nedves időjárás miatt a folyó menti területek nem tudtak kiszáradni. A hadi úttól délre a Tiszáig nyúló vidék az enyhülés, a felváltva hulló hó és eső, valamint a kisebb-nagyobb vízfolyások kiöntései miatt lényegében járhatatlanná vált. A pusztítás mértéke ennek megfelelőn csekélyebb volt Újvár/Hevesújvár vármegye délkeleti harmadában, mint a királyi út északi oldalán. Forrásaink az ország teljes érintett területére adnak meg összesen 7000 fős emberveszteséget, amelynek túlnyomó részét Sáros, Abaúj, Borsod és Hevesújvár adta. Mivel Zaránktól nem messze a megye egyik legjobb minőségű útvonala haladt, elképzelhető, hogy a mongol támadás során, legalább részben elpusztult az itteni település.
Az Árpád-kor utolsó éveit és a 14. század első két évtizedét hadtörténeti szempontból a királyi hatalom és a tartományurak közti küzdelem jellemzi, amely során Zaránk vidéke a jelentős utak közelsége miatt időnként a hadak felvonulásának terepe lehetett (pl. 1294-ben, amikor III. András (1290-1301) hadjáratot indított a hatalma ellen lázadó tiszántúli Borsák ellen), de a csatározások főhadszínterei területünktől jóval távolabb húzódtak.
Török hódoltság
A török idők elején 1548-ban az akkori egri várkapitány (Varkocs Tamás) is dézsmáltatta a falut. 1550-ben a defterek szerint már hódolt falu Zaránk. 1552-1593 között viszonylag békés a falu élete (1570-ben Zaránkot Heves náhijéba tartozónak említik a defterek, ekkor feltehetően Ali bég az egyik birtokosa a falunak).
1677-ben a császári csapatok rekvirálásai miatt részben kiürült a falu. 1685-1696-ban lakatlan a település. 1701-ben népesült be újra.
Rákóczi-szabadságharc
A szabadságharc minden bizonnyal érintette a települést, bár nem feküdt fontos út mentén. A rabló portyázások (labanc-rác) és a háborúk kísérőjeként jelentkező pestis minden bizonnyal itt is pusztítottak.
1848-49-es szabadságharc
1848-ban a faluból 39 nemeztőrt soroztak be:
| Barna János | Juhász József |
| Barna Mihály | Kakuk Antal |
| Barótsi Jakab | Kakuk Illés |
| Barótsi Pál | Kovács János |
| Berta András | Lövei András |
| Berta Gergely | Lövei Gáspár |
| Berta István | Lövei János |
| Berta Mátyás | Lövei Pál |
| Berta Pál | Mazsi Mihály |
| Besenyi Pál | Molnár Demeter |
| Csintalan András | Molnár Antal |
| Csintalan Gáspár | Surányi István |
| Csintalan István | Surányi János |
| Csintalan János id. | Urbán Gergely |
| Csintalan Mihály | Urbán János ifj. |
| Farkas János | Urbán Joachim |
| Hegedűs Bertalan | Urbán József id. |
| Juhász András | Urbán József ifj. |
| Juhász Benjámin | Víg Ferenc |
| Juhász János |
Az I. világháború hősi halottai
| Barócsi Jenő | Juhász Mihály | Pap Ferenc |
| Berta József | Kakuk Mihály | Somodi Péter |
| Berta József | Katona Gáspár | Surányi Péter |
| Csintalan Áron | Kerekes István | Szanyi Lajos |
| Csintalan József | Kovács András | Tamasi Fábián |
| Csintalan Géza | Kovács János | Tőzsér Émán |
| Csintalan Imre | Kovács János | Urbán János |
| Géczi János | Lövei Ferenc | Urbán József |
| Juhász Jenő | Maczki Géza | Veréb János |
| Víg Imre | ||
| A II. világháború áldozatai | ||
| Ballagó István | Birgés Imre | Lövei Ferenc |
| Balogh Imre | Blaskó György | Lövei János |
| Balogh Lajos | Csintalan József | Lövei László |
| id. Barócsi Gáspár | Csintalan Kálmán | Major József |
| Barócsi Kálmán | Fehér István | Makszemcsuk József |
| Bencsik Ferenc | Gonda Miklós | Marsi János |
| Bencsik Imre | Juhász Gyula | Molnár Béla |
| Besenyei Béla | Juhász József | Sánta Izidor |
| Besenyei Ferenc | Kiss Dezső | Urbán István |
| Besenyei János | Kovács József | Urbán József |
| Urbán József |
Újlőrincfalva – Hadtörténet
Árpád-kor
Az Árpád-korból a mai Újlőrincfalva területén lévő településekhez (Halász, Bágya, Magyarad) köthető konkrét hadtörténeti eseményt nem ismerünk, de egyes, a forrásokban fellelhető regionális, illetve országos jelentőségű történésekkel kapcsolatban feltételezhetjük, hogy közvetlen hatással voltak a falvak létére, más esetekben pedig ezen történések valamely mozzanata zajlott a tágabb környezetében. A következőkben ezeket az eseményeket vesszük sorra.
Az I. (Szent) István halálát (1038) követő időszakot szokás a trónviszályok korának is nevezni. Alig több mint három évtizeddel első királyunk halála után, 1071-ben már az ötödik trónharc teszi próbára a fiatal magyar állam erejét. A főszereplők ezúttal: Salamon király (1063-1074) és unokatestvére, Géza herceg, I. Béla (1060-1063) fia. 1074. február 26-án Kemej vármegyében (a mai Jász-Nagykun-Szolnok megyének kb. a Zagyva-torkolattól a Hortobágyi pusztáig elterülő része), feltehetően a mai Nagyiván környékén Géza herceg csatát veszített Salamon király túlerőben lévő seregeivel szemben. Serege maradékával a befagyott Tiszán átkelve az abádi rév felől, a mai Újlőrincfalvától délnyugatra, a Heves–Hatvan útvonalon haladt Vác irányában, ahol egyesült testvére, László herceg (a későbbi Szent László király) csapataival. Üldözője, Salamon, valószínűleg szintén erre vonult hadával, hogy utolérje, és döntő csatára kényszerítse unokatestvéreit. Halász, Bágya, Magyarad nem igen láthatta a seregek vonulását, miután Abádról a hadiút közvetlenül Heves felé vitt. 1074. március 14-én azonban Géza és László Mogyoródnál döntő győzelmet aratott Salamon felett, aki ezzel elvesztette a trónt, utóda pedig Géza lett (1074-1077).
1091-ben egy portyázó kun sereg tört az országba Kapolcs vezetésével. A bihari és nyíri részek feldúlása után a kunok átkeltek a tokaji réven, majd nyugatnak fordulva, két nagyobb csapatban Újvár vármegyének a királyi/hadi út mentén fekvő településeit prédálták. Nem zárható ki, hogy a pusztítás Halász, Bágya, Magyarad településeket is elérte, noha ennek tényéről egyértelmű bizonyítékkal nem rendelkezünk.
1241-ben az Árpád-kori magyar állam legsúlyosabb katasztrófáját szenvedi el a köztudatban tatárjárásként élő támadás során. A mongol sereg rövid időn belül kétszer is végigpusztította a Vereckei-hágótól Pest felé vezető királyi út mentén fekvő területeket. Első alkalommal azt követően, hogy Tomaj nembeli Dénes nádor hadait megfutamították az országhatárnál (gyepűnél) 1241. március 12-én. Ekkor még minden bizonnyal kisebb kárt okoztak, mivel Sejbánnak, a mongol előőrs vezetőjének a menekülők üldözése és a Pest alatt gyülekező magyar had erejének kikémlelése volt az elsődleges feladata. (A mongol üldözők a korabeli viszonyok közt szinte hihetetlenül gyorsan, napi 90-100 km-t haladva értek Pest alá, a menekülő Dénes nádor még ennél is gyorsabban, napi kb. 125 km-t megtéve ért a magyar táborba.)
A második átvonulás már jóval jelentősebb veszteségeket okozott emberéletben és anyagiakban egyaránt, mivel a muhi csatát (1241. április 11.) követően a mongol haderő módszeres, rendkívül kegyetlen és alapos munkát végzett a védtelenül maradt magyar települések elpusztításával. Ebben segítséget nyújtott számára a kifejezetten kedvező időjárás, ugyanis rendkívül meleg és száraz tavasz köszöntött az országra (Rogerius magister, a tatárjárás szemtanúja és elszenvedője, „szerfölött nagy hőség”-ről ír), melynek következtében könnyen járhatóvá váltak azok az utak, amelyeken keresztül még a mocsarak, patakok és folyók által védett dél-hevesi falvak is megközelíthetőek voltak, így Halász, Magyarad, Bágya is. IV. Béla 1261-ben kelt oklevele „helyreállítani és támogatni” kívánja a tatárjárás alatt elpusztult egri püspökséget, e célból megerősíti birtokaiban, többek közt Újlőrincfalva „ősét”, Óhalászt (Halasz in Chereukoz) is említve. Az ebben az oklevélben említett kitétel, miszerint az „…egri egyházat teljes egészében lerombolták és felégették…” egyaránt vonatkozhat az Egerben lévő püspöki központ feldúlására és a püspökséghez tartozó birtokok elpusztítására is.
1264-ben belháború robbant ki a tatárjárás után az országot újjáépítő IV. Béla (1235-1270) és fia, István között, aki az ország keleti felét birtokolta, mint „Magyarország ifjabb királya és a kunok ura”. IV. Béla kezdeti sikerei után István átvette a kezdeményezést, 1265 elején Poroszlónál átkelt a Tiszán és Heves irányában nyomult előre, Hídvégen (településeinkhez közel) áthaladva érte el a fő hadiutat, amelyen nyugat felé fordulva, március első napjaiban érkezett Isaszeghez, ahol nagy győzelmet aratott apja hadai felett. Ezzel biztosította a maga számára a keleti országrész uralmát, és elérte, hogy IV. Béla szabadon engedje a (Sáros)Pataknál még az előző esztendőben fogságba esett családtagjait.
1280-ban, a helyzetükkel elégedetlen, bajaik fő okát az egyházban látó kunok fellázadtak, s végigpusztították a Tisza–Körös–Maros vidéket, valamint, valószínűleg a legrövidebb útvonalon, az abádi réven átkelve, megtámadták, kifosztották és megrongálták a kompolti bencés monostort. Bár Halász területe viszonylag közel esik a feltételezett felvonulási útvonalhoz, nem tudjuk, hogy a kun csapat feldúlta-e a területet, vagy érintetlenül hagyta.
Öt évvel később újabb megpróbáltatás érte a dél-hevesi részeket. 1285. január végén, vagy február elején Telebuga és Nögej kán vezetésével mongol had tört az országba (ezt nevezzük a „második tatárjárás”-nak). Helyzetük több okból is nehezebb volt, mint az 1241/42-es hadjárat mongol seregeinek, ezek közül csak egyet emelünk ki: a tél végi enyhe és nedves időjárás miatt a folyó menti területek nem tudtak kiszáradni. A hadi úttól délre a Tiszáig nyúló vidék az enyhülés, a felváltva hulló hó és eső, valamint a kisebb-nagyobb vízfolyások kiöntései miatt lényegében járhatatlanná vált. A pusztítás mértéke ennek megfelelőn csekélyebb volt Újvár/Hevesújvár vármegye délkeleti harmadában, mint a királyi út északi oldalán. Forrásaink az ország teljes érintett területére adnak meg összesen 7000 fős emberveszteséget, amelynek túlnyomó részét Sáros, Abaúj, Borsod és Hevesújvár adta. A korábban említett kun portyához hasonlóan, régészeti és írott források hiányában itt sem ismerjük a települések sorsát, de joggal feltételezhetjük, hogy védett helyzetüknél fogva épségben átvészelték a támadást.
Török hódoltság
Településelőzményét Halászt, 1542-ben Ferhát aga csapata feldúlta. Ezt az eseményt Tinódi Lantos Sebestyén megemlíti históriás énekében (ld. Sarudnál).
Halász/Óhalász lakosai 1549-ben újratelepültek, de 1552-ben a falu elpusztult (ebben az évben a falu officiális tisztje Szirmay Pál volt, akit az ősszel 5 lovasával együtt az egri vár védelmére rendeltek. Szirmay október 11-én kitörve a várból, rajtaütött a törökön). A falu 1554-ben pusztaság, 1558-ban gyéren lakott. 1596 (Eger eleste) a falut a püspökség elmenekülése (Kassa) után a kincstár vette át, majd világiaknak adományozták (1606). 1630-ban az egri püspökség visszaszerezte Halászt. 1675 előtt lakosai a rablásoktól való félelmükben a falut elhagyták (a nevezett évben pl. egy portája maradt). 1683-ban gyér a lakossága. 1683-86-ban Halász a Bécs elfoglalását és Eger visszavételét célzó hadjárat idején ismét elpusztul. 1694-95-ben népesül be újból.
Rákóczi-szabadságharc
Az egykori faluhelyen – a Tisza közvetlen közelében – a Rákóczi szabadságharc idején a bujdosók miatt megnőtt a lakosságszám, akik a szabadságharc leverése után eltávoztak a faluból.
1848-49-es szabadságharc
A szabadságharc idején a falu még az eredeti helyén volt (a Tisza kanyarulatában), a neve Tiszahalász volt. Nemzetőrök ebből a faluból is kikerültek, összesen 26-n (azonban a halásziakat nem sorolták zászlóaljba).
| Bán Balázs | Nagy János 24 éves |
| Bede István ifj. | Nagy József |
| Bede János ifj. | Nagy Mihály |
| Gaál Gábor | Nagy Miklós |
| Gégus János | Sebestyén Jakab |
| Hám István | Szarvas János |
| Hidetzky János | Szőllősy Imre |
| Himer Albert | Tóth András |
| Himer István | Tóth János |
| Himer János | Tóth Péter |
| Málik Ágoston | Töröcsik Ignác népjegyző |
| Mihits Ferenc | Vass János |
| Nagy János 48 éve | Víg Ádám |
Halászon 1849-ben újabb kolerajárvány volt.
Az I. világháború hősi halottai
| B. Csörgő József | ||
| Falábú János | ||
| Lőrincz János | ||
| Nagy János | ||
| Schuster János | ||
| Szarvas Vilmos | ||
|
A II. világháború áldozatai |
|
|
| Barócsi András | Guba Béla | Szabó János |
| Berecz József | Lőrincz János | Szilágyi András |
| Besenyei Lajos | Nagy Kálmán | Szilágyi János |
| Bóta András | Rajna János | Szilágyi Ferenc |
| Bukta József | Rutka Mihály | Tajcs Béla |
| Csörgő Elemér | Sipos Árpád | Váradi Ferenc |
Tiszanána – Hadtörténet
Árpád-kor
Az Árpád-korból a mai Tiszanána területén lévő településekhez (Pók, Felpoklosi, Alpoklosi, Dédtelek, Vécseszeg) köthető konkrét hadtörténeti eseményt nem ismerünk, de egyes, a forrásokban fellelhető regionális, illetve országos jelentőségű történésekkel kapcsolatban feltételezhetjük, hogy közvetlen hatással voltak a falvak létére, más esetekben pedig ezen történések valamely mozzanata zajlott a tágabb környezetében. A következőkben ezeket az eseményeket vesszük sorra.
Az I. (Szent) István halálát (1038) követő időszakot szokás a trónviszályok korának is nevezni. Alig több mint három évtizeddel első királyunk halála után, 1071-ben már az ötödik trónharc teszi próbára a fiatal magyar állam erejét. A főszereplők ezúttal: Salamon király (1063-1074) és unokatestvére, Géza herceg, I. Béla (1060-1063) fia. 1074. február 26-án Kemej vármegyében (a mai Jász-Nagykun-Szolnok megyének kb. a Zagyva-torkolattól a Hortobágyi pusztáig elterülő része), feltehetően a mai Nagyiván környékén Géza herceg csatát veszített Salamon király túlerőben lévő seregeivel szemben. Serege maradékával a befagyott Tiszán átkelve az abádi rév felől, Nánát érintve, a Heves–Hatvan útvonalon haladt Vác irányában, ahol egyesült testvére, László herceg (a későbbi Szent László király) csapataival. Üldözője, Salamon, valószínűleg szintén erre vonult hadával, hogy utolérje, és döntő csatára kényszerítse unokatestvéreit. 1074. március 14-én azonban Géza és László Mogyoródnál döntő győzelmet aratott Salamon felett, aki ezzel elvesztette a trónt, utóda pedig Géza lett (1074-1077).
1091-ben egy portyázó kun sereg tört az országba Kapolcs vezetésével. A bihari és nyíri részek feldúlása után a kunok átkeltek a tokaji réven, majd nyugatnak fordulva, két nagyobb csapatban Újvár vármegyének a királyi/hadi út mentén fekvő településeit prédálták. Nem zárható ki, hogy a pusztítás Nánát és a területén fekvő Árpád-kori településeket is elérte, noha ennek tényéről egyértelmű bizonyítékkal nem rendelkezünk.
1241-ben az Árpád-kori magyar állam legsúlyosabb katasztrófáját szenvedi el a köztudatban tatárjárásként élő támadás során. A mongol sereg rövid időn belül kétszer is végigpusztította a Vereckei-hágótól Pest felé vezető királyi út mentén fekvő területeket. Első alkalommal azt követően, hogy Tomaj nembeli Dénes nádor hadait megfutamították az országhatárnál (gyepűnél) 1241. március 12-én. Ekkor még minden bizonnyal kisebb kárt okoztak, mivel Sejbánnak, a mongol előőrs vezetőjének a menekülők üldözése és a Pest alatt gyülekező magyar had erejének kikémlelése volt az elsődleges feladata. (A mongol üldözők a korabeli viszonyok közt szinte hihetetlenül gyorsan, napi 90-100 km-t haladva értek Pest alá, a menekülő Dénes nádor még ennél is gyorsabban, napi kb. 125 km-t megtéve ért a magyar táborba)
A második átvonulás már jóval jelentősebb veszteségeket okozott emberéletben és anyagiakban egyaránt, mivel a muhi csatát (1241. április 11.) követően a mongol haderő módszeres, rendkívül kegyetlen és alapos munkát végzett a védtelenül maradt magyar települések elpusztításával. Ebben segítséget nyújtott számára a kifejezetten kedvező időjárás, ugyanis rendkívül meleg és száraz tavasz köszöntött az országra (Rogerius magister, a tatárjárás szemtanúja és elszenvedője, „szerfölött nagy hőség”-ről ír), melynek következtében könnyen járhatóvá váltak azok az utak, amelyeken keresztül még a mocsarak, patakok és folyók által védett dél-hevesi falvak is megközelíthetőek voltak, így a mai Tiszanána és a területén fekvők is. IV. Béla 1261-ben kelt oklevele „helyreállítani és támogatni” kívánja a tatárjárás alatt elpusztult egri püspökséget, e célból megerősíti birtokaiban, többek közt a mai Tiszanána területén fekvő Nána, Lovásztelek, Pók, Alpoklosi, Ménesító és Olfa (az utóbbi kettő ma már a Tisza mederváltozása miatt területileg nem tartozik Heves megyéhez) településeket is említve, melyeket egyébként még I. (Szent) László adományozott az egyháznak. Az ebben az oklevélben említett kitétel, miszerint az „…egri egyházat teljes egészében lerombolták és felégették…” egyaránt vonatkozhat az Egerben lévő püspöki központ feldúlására és a püspökséghez tartozó birtokok elpusztítására is. Ebből az oklevélből tudjuk azt is, hogy az abádi révhez vezető „nagyút” (via magna) Nánán és Ménesitón haladt keresztül.
1264-ben belháború robbant ki a tatárjárás után az országot újjáépítő IV. Béla (1235-1270) és fia, István között, aki az ország keleti felét birtokolta, mint „Magyarország ifjabb királya és a kunok ura”. IV. Béla kezdeti sikerei után István átvette a kezdeményezést, 1265 elején Poroszlónál átkelt a Tiszán és Heves irányában nyomult előre, amelyen nyugat felé fordulva, március első napjaiban érkezett Isaszeghez, ahol nagy győzelmet aratott apja hadai felett. Ezzel biztosította a maga számára a keleti országrész uralmát, és elérte, hogy IV. Béla szabadon engedje a (Sáros)Pataknál még az előző esztendőben fogságba esett családtagjait.
1280-ban, a helyzetükkel elégedetlen, bajaik fő okát az egyházban látó kunok fellázadtak, s végigpusztították a Tisza–Körös–Maros vidéket, valamint, valószínűleg a legrövidebb útvonalon, az abádi réven átkelve, megtámadták, kifosztották és megrongálták a kompolti bencés monostort. Bár Nána területe a feltételezett felvonulási útvonalon volt, a környékbeli falvakhoz (Pély, Tarnaszentmiklós/Ény, Köre) hasonlóan nem tudjuk, hogy a kun csapat feldúlta-e a területet.
Öt évvel később újabb megpróbáltatás érte a dél-hevesi részeket. 1285. január végén, vagy február elején Telebuga és Nögej kán vezetésével mongol had tört az országba (ezt nevezzük a „második tatárjárás”-nak). Helyzetük több okból is nehezebb volt, mint az 1241/42-es hadjárat mongol seregeinek, ezek közül csak egyet emelünk ki: a tél végi enyhe és nedves időjárás miatt a folyó menti területek nem tudtak kiszáradni. A hadi úttól délre a Tiszáig nyúló vidék az enyhülés, a felváltva hulló hó és eső, valamint a kisebb-nagyobb vízfolyások kiöntései miatt lényegében járhatatlanná vált. A pusztítás mértéke ennek megfelelőn csekélyebb volt Újvár/Hevesújvár vármegye délkeleti harmadában, mint a királyi út északi oldalán. Forrásaink az ország teljes érintett területére adnak meg összesen 7000 fős emberveszteséget, amelynek túlnyomó részét Sáros, Abaúj, Borsod és Hevesújvár adta. A korábban említett kun portyához hasonlóan, régészeti és írott források hiányában itt sem ismerjük a település sorsát.
Török hódoltság
1550-ben már a töröknek hódolt a falu. 1552-ben a falu elpusztult, 1555-ben török adókönyvben már szerepel. 1558-ra a falu újjáépült. 1566-ban a tatárok az egész települést felégetik. 1577-79. évi összeírás részletes képet ad a faluról, mit és, hogy adóznak kétfelé (török és a magyar földesúrnak). Ugyanitt a nánaiak elpanaszolták, hogy a szomszéd települések lakosai kaszálóikat, erdeiket, szántóföldjeiket elfoglalták, nem tudják azokat zavartalanul használni. 1635-ben csak két porta volt a faluban. 1683-ban vagy 76 lakos, vagy 76 porta alkotta a falut (mindent figyelembe véve valószínűbb, hogy az adat lakosságszámot jelöl). A falu 1686-87-ben részben pusztává vált az Eger felszabadításáért folytatott harcok során. 1696-ban újonnan benépesült falu Nána.
Rákóczi-szabadságharc
Az 1706. évi labanc/rác portyázások hatására erősen megritkult a falu népessége. 1707-ben a kuruc Csáky ezredben szolgált három nánai személy; Csala Sebők, Kónya Pál, Ónodi Nagy György.
1848-49-es szabadságharc
A szabadságharc kezdete a faluban problémát, ingerültséget okozott, elsősorban az 1848. évi áprilisi törvények értelmezése okán. Az első feladatok a községben a választások kapcsán adódtak, ennek eredményeként Nána választási kerületi központ lett. A nemzetőrök összeírása és mozgósítása július folyamán zajlott le megyeszerte, de az összeírás Nánán nem volt zavartalan. A május-júniusi adatok a faluban 228 nyilvántartásba vett nemzetőrről adtak számot, a július-augusztusi revízió idejére a létszám 162-re csökkent (az 1848-as nemzetőrök Heves és Külső-Szolnok vármegyében c. kiadvány a nánaiak létszámát 316 főben jelöli meg). Mindenesetre a nemzetőrök a megye I. nemzetőrzászlóaljának 18. századába lettek besorozva, ők a többi megyei nemzetőrrel együtt Bácskában kezdték meg szolgálatukat (augusztus első felében). Itt a nemzetőrök nem tudtak maradéktalanul helytállni, ill. szolgálati idejük lejárta előtt eltávoztak. Újabb nemeztőr-mozgósításra Nánán is október végén, november elején került sor. Azonban összpontosításuk elkésett és nem tudtak érdemben bekapcsolódni a Trencsén megyében rájuk váró feladatba, ezért hazatérhettek lakóhelyükre a nánaiak is.
Decemberben újabb nemeztőr-mozgósításra került sor, elsősorban lovasokat állítottak fel, így a faluból is. Bevetésükre Kassánál került sor. Maga Szemere Bertalan kormánybiztos mélyen elítélő szavakkal illette a hevesi lovas nemeztőröket, nem megfelelő helytállásukért.
Az I. világháború hősi halottai Tiszanánán
| Apostol Sámuel | Gőz Imre | Prokai Gáspár |
| Árnyék Sándor | Gőz Lajos | Prokai István |
| Ballok Benjámin | Gőz Pál | Prokai István |
| Ballok István | Gőz Sándor | Répási Ferenc |
| Bari Alajos | Grónás András | Répási Kálmán |
| Bari József | Grónás István | Sallos István |
| Bartók Ferencz | Kovács András | Sándor Imre |
| Bartók József | Kovács Antal | Seres Bertalan |
| Belleg József | Kovács Bálint | Sinka Jeremiás |
| Berta Ferenc | Kovács Béla | Somodi István |
| Biró Géza | Kovács Gábor | Suba Ferenc |
| Bollók Pál | Kovács Gáspár | Suba István |
| Bozó András | Kovács Kálmán | Szabad József |
| Burai Antal | Lányi Elek | Szabó György |
| Buru Ferencz | Lázár Dániel | Szabó Gyula |
| Buru Gábor | Lázár Imre | Szabó Ignác |
| Buru János | Lázár Lajos | Szabó Imre |
| Buru Menyhért | Lévai László | Szabó Kálmán |
| Buru Pál | Majorszki Gábor | Szabó Károly |
| Czajner János | Majorszki Ignácz | Székely Jenő |
| Cseh Elek | Majorszki Pál | Szlávik Károly |
| Cseh Ferencz | Mári Bertalan | Szlávik Pál |
| Cseh János | Mester István | Szútor Benjámin |
| Csontos Mihály | Mészáros Gábor | Szútor László |
| Csörgő Gábor | Molnár Ferencz | Szűcs János |
| Danyi Mihály | Nagy Bálint | Szűcs Pál |
| Domján István | Nagy Ferenc | Tari Ferenc |
| Donát Gergely | Nagy Ferenc | Tari László |
| Erdélyi Mihály | Nagy István | Tasi János |
| Falyc István | Nagy János | Tóth György |
| Fábián Ferencz | Nagy János | Tóth Lajos |
| Farkas András | Nagy Jáno |