Játék
Keresés:
Bármelyikre Összesre

Az összes régészeti áttekintés

4 Kál – Régészeti áttekintés

Kál, Réti-lapos

A lelőhelyen ahol, a Csörsz-árok találkozik a Tarna patakkal őskori kerámiákat gyűjtöttek. (Kalicz Nándor 1962.)

 

Kál, 106-os pihenőhely

M3-as autópálya 106-os km szelvényénél a kétoldali pihenő ÉK-i oldalán bronzkori, szarmata és középkori edénytöredékek kerültek elő (Fodor László terepbejárása 1999.)

 

Kál, Legelő I.

Kál községtől D-re a Heves felé vezető út melletti homokbányában a teljesen feltárt, árokrendszerrel övezett 10. századi temetőn kívül, szarmata sírok és néhány preszkíta temetkezés is volt. (Szabó János Győző és Kovács Béla ásatása 1966-1967.)

 

Kál, Legelő II.

Kál község belterületétől DNy-ra 1,5 km, a Tarna patak Ny-i irányú kanyarulatában, egy hátságon található lelőhelyen bronzkori, vaskori, szarmata és Árpád-kori települések objektumait tárták fel. (Ács Csilla ásatása 1994-1995.)

 

Kál, Legelő III.

Kál község belterületétől 1 km DNy-i irányban lévő hátság K-i oldalán található lelőhelyen bronzkori, népvándorlás kori és 10. századi temetkezéseket tártak fel. (Szabó János József ásatása 1993-1994.)

 

Kál, Szabari tanya

Kál határának DK-i részén a Kiss-tanya közelében egy ÉNy-DK-i hátságon szarmata és avar települések házai és gazdasági objektumai láttak napvilágot. (Ács Csilla ásatása 1995., Farkas Csilla és Váradi Adél ásatása 1997.)

 

Kál, Akasztópart

Az őskőri lelőhely Kál belterületétől D-re 1 km-re egy 30-40 m átmérőjű halmon található. (Fodor László ásatása 1994.)

 

Kál, Kályi fertő

Kál határábanCsörsz-ároktól és Szent Vendel szobortól É-ra szarmata telep és temető, valamint avar teleprészlet került feltárásra. (Ács Csilla ásatása 1995.)

 

Kál, Mayer-tanya

Kál határában a Csörsz ároktól É-ra a füzesabonyi földúttó 200 m-re a kissé kiemelkedő dombháton szarmata település objektumait bontották ki. (Ács Csilla ásatása 1995.)

4 Feldebrő – Régészeti áttekintés

Feldebrő, Lukács utca, Masina kert

Feldebrő északi részén a Lukács utcában a Pál-Kovács porta kertjében avar temető sírjait tárták fel. (Nagy Árpád ásatása 1972.)

Feldebrő, Egres

Feldebrő belterületétől ÉNy-ra a Tarna-pataktól 200 m-re K-re, őskori és középkori leletanyagot gyűjtöttek. (Reményi László terepbejárása 2010.)

4 Aldebrő – Régészeti áttekintés

Aldebrő, Iskola

Az általános iskola előtti árokban őskori kerámiákat talált Bátonyi Mihály iskolaigazgató.

(DIV RA 256/B)

 

Aldebrő, Grassalkovich u. 4.

Vízvezetékásás közben, 1980-ban előkerült kelta urnasír, fegyver és vas eszköz melléklettel. (DIV RA 392)

 

Aldebrő, Hulladéklerakó

Az Aldebrő és a Tarna K-i partja között emelkedő lankás dombháton újkőkori, szarmata és késő középkori lelőhelyet tudtak azonosítani. (Reményi László terepbejárása 2010.)

 

Aldebrő, Mocsáros (Kavicsbánya)

Az Aldebrőtől Ny-ra lévő kavicsbánya területén szarmata és középkori település került elő. A bányaműveléssel elpusztították a lelőhely jelentős részét. (Váradi Adél helyszíni szemléje 001. DIV RA 815, 868)

 

Aldebrő, Mocsáros II.

Az Aldebrő-Feldebrő közigazgatási határvonalnál lévő, K felé lejtő domboldalon Árpád-kori

kerámia-töredékek kerültek elő. (Szabó János Győző helyszíni szemléje 1969. DIV RA 256/B).

 

Aldebrő, Mocsáros III.

Az Aldebrőről Feldebrőre vezető út melletti homokbánya területén 1962-ben Szabó János Győző végzett leletmentő ásatást. Az ásatás során 34 10. századi sírt tártak fel, amelyek nagy része kirabolt, vagy melléklet nélküli volt. A sírokat nyugat-keleti égtáj felé tájolták, a halottakat fejjel nyugat lábbal kelet felé fektették. A sírgödrök téglalap vagy trapéz alakúak voltak. Az elhunytakat hátukra fektetve, nyújtott karokkal és lábakkal helyezték a sírba. 16 csontváz mellett semmilyen ruhadíszt vagy mellékletet nem találtak. Hajkarika három sírból került elő, kar és lábperecek hat sírból, gyűrű három sírból. Hajfonat korong két sírban fordult elő. Az öntött, áttört, bronz korongpáron jobbra néző mitikus állatalakot mintáztak meg. Hasonló mitikus állatalakot formáltak meg az ezüst préselt korongpáron. Ruhadíszek négy sírban kerültek elő, amelyek ezüstlemezből préselt, aranyozott rozetták voltak. A mintázat egy kör alakú középső részt övező kerek vagy nyúltabb sziromkoszorúból áll. Füles bronz ruhagombot 4 sírban figyeltek meg. Öv használatára utaló vascsat két sírban volt. Érme két sírban került elő, mindkettő a peremén két-két lyukkal átfúrt ezüstdénár. Használati eszközök csekély számban kerültek elő. Ezek többségét vaskések alkotják. A csontból készült tűtartó belsejében rozsdafoltok láthatók, valószínűleg elrozsdásodott vastű lenyomataként. Fegyverek is kis számban találhatók, nyílcsúcsok és tegezmaradványok. A nyílhegyek formája rombusz, deltoid és fecskefark alakú. A lószerszámmal eltemettek száma is csekély. (DIV RA 197) Irod: Révész László Heves megye 10-11. századi temetői. Budapest 2008. 18-51.

 

Aldebrő, Sank bánya

A Tarna patak K-i kanyarulatánál a patak Ny-i partján található lelőhelyről őskori településre utaló kerámia törekeket gyűjtöttek.(Szabó János Győző helyszíni szemléje 1961. DIV RA 185)

Aldebrő, Tanácsháza

A falu központjában a Tanácsházával szemben villanyoszlop ásásánál szarmata cserepeket találtak. (Szabó János Győző helyszíni szemléje 1969. DIV RA 256/B).

 

Aldebrő, Temető

A temetőtől Ny-ra és D–re a Holt Tarna Ny-i partján őskori településre utaló leleteket találtak (Szabó János Győző helyszíni szemléje 1969. DIV RA 256/B).

 

Aldebrő, Ürge domb

Az Aldebrő és a Tarna között, a Tarna felé vezető úttól É-ra, a falu szélső házától 150 m-re két enyhén zsugorított rézkori csontváz került elő egy sírgödörből, kerámia és kovapenge melléklettel. (Kiss Péterné-Lénárt Andor ásatása 1974. DIV RA 348)

4 Kömlő – Régészeti áttekintés

Kömlő, Nagy-halom I.

A Nagy-halomtól K-re elterülö sík területen újkőkori és középkori telepnyom került napvilágra. (Domboróczki László ásatása 1999.)

Kömlő

Nagy-halom II.

A Nagy-halomtól ÉK-re eső, enyhén K-re lejtő területen szarmata és középkori településrészletet tártak fel. (Domboróczki László ásatása 1999.)

Rívó-part

A falutól DNY-ra lévő homokbányában késő bronzkori és szarmata sírokat tártak fel. (Domboróczki László ásatása 1994, Farkas Csilla ásatása 1995.)

4 Kompolt – Régészeti áttekintés

Agrártudományi Egyetem Kutató Intézet szérűskert

Az intézet szérűskertjében földmunkák közben melléklet nélküli, koporsós temetkezéseket, három gótikus kelyhet, valamint az azokhoz tartozó kehelytányérokat találtak. (Fodor László ásatása 1987.)

Kistéri tanya

A község határának DNy-i részén, egy földúttól 300-500 m-re É-ra található lelőhelyen több régészeti korszak emlékeit tárták fel: neolit és rézkori telepet, császárkori szarmata telepet és temetőt, valamint késő avar telepet. (Vaday Andrea ásatása 1994.)

Kígyósér

Kompolt és Nagyút községek határán a csatorna DK-i partján, egy kiemelkedésen újkőkori, rézkori, bronzkori, császárkori szarmata, avar és Árpád-kori települések mellett újkőri, késő bronzkori, vaskori és szarmata sírok is napvilágra kerültek. (Domboróczki László ásatása 1994.)

 

Kistér

Kompolt község belterületétől 3 km DNy-ra a Kál-Nagyút műúttól D-felé egy dűlőúttól 500 m-re É-ra található lelőhelyen bronzkori és avar telepet tártak fel. ( Szabó János József ásatása 1994.)

Tagi-rét II.

A lelőhelyen, amely község DNy-i határában, a Tarna folyótól Ny-ra található rézkori és késő avar telepet tártak fel. (Váradi Adél ásatása 2006.)

Kistéri major III.

A Kompolt DNy-i határában elterülő majorsági föld D-i peremén a Kistérpusztai-majortól D-re, egy régi érmeder által részben körülvett dombon újkőkori, rézkori és szarmata edénytöredékek kerültek elő. (Fodor László ásatása 2005.)

4 Füzesabony – Régészeti áttekintés

Újkőkor

1. Pusztaszikszó – sertéstelep: Kerámia töredékek, pattintott kőeszközök, Alföldi vonaldíszes kerámia kultúra (a későbbiekben: AVK) leletanyaga. (terepbejárás)

2. Pusztaszikszó – régi vágóhíd melletti sóderbánya: AVK kultúra edénytöredékei, pattintott kőeszközök.(terepbejárás, gyűjtés: Bernáth László)

3. Pusztaszikszó – a volt „Dohányos telep” mellett megszüntetett homok-sóder bánya: AVK kultúra edénytöredékei, pattintott kőeszközei. (terepbejárás, gyűjtés: Bernáth László)

4. Pusztaszikszó – sóderbánya: AVK kultúra edénytöredékei, egy kisedény, pattintott obszidián, -kőeszközök, kőbalta. (terepbejárás, gyűjtés: Bernáth László)

5. Füzesabony – Pusztaszikszó sóderbányától K-i irányban 150-200 m-re egy nagy kiterjedésű dombvonulaton AVK kultúra edénytöredékei, pattintott és csiszolt kőeszközök. (terepbejárás, felszíni gyűjtés: Bernáth László)

6. Füzesabony – felszámolt gyümölcsös: A város belterületétől ÉNY-ra, a 33. sz. műút mellett. Az úttól 400 m-re DNY-ra, a Laskó-patak bal oldali, K–ÉK-i magas partján egy nagyüzemi tábla ÉNy-i szélén AVK kultúra pattintott kőeszközök kerültek elő terepbejárás során. (Gyűjtés: Bernáth László,. Szabó János József ásatása 1983., Szabóné Kállay Ágota ásatása 1984-85.) Neolit gödrök, gabonásverem, égett gabonaszem maradványok. AVK kultúra karcolt vonalakkal szépen mintázott, olykor festett edénytöredékei, (csőtalpas tálak). Nagy számban kerültek elő égett paticsdarabok (házfal maradványok).

7. Füzesabony – felszámolt gyümölcsös feketeribizli telepítés előtti talajforgatás során AVK kultúra edénytöredékei, pattintott kőeszközök, azok töredékei kerültek elő terepbejárás, felszíni gyűjtés alkalmával. (Bernáth László) 1997-ben ásatás során neolit gödrök, házak(?) maradványai, Alföldi Vonaldíszes Kerámia Kultúra edénytöredékei, pattintott kőeszközök kerültek elő. Ásatás: DIV, Domboróczki László, Fodor László vezetésével. Lelőhely: 3. sz. főút és az M3-as autópályát összekötő út nyomvonalán található.

8. Füzesabony – Kiskert – felszámolt gyümölcsös (1963-as telepítés), a Laskó–patak jobb partján egy nagy kiterjedésű dombvonulaton, többszöri terepbejárás, gyűjtés során kerültek elő AVK kultúra edénytöredékei, pattintott kőeszközök (hidrokvarcit, obszidián, kova, tűzkő), csiszolt kővésők, kőbalták, kőbuzogány, obszidián magkő, őrlőkövek – azok töredékei. A felszínen sok patics töredék került elő. (Gyűjtés: Bernáth László, Ruttkay Ernő) Újkőkor (Neolitikum)

9. Füzesabony – Dormándtól Kál irányában, a Csörsz-árokhoz közel, a Panyiti dűlő részen, az M3-as autópálya nyomvonalán. Szelesné Ács Csilla ásatása 1995-1996, Leletek: AVK kultúra leletei.

10. Füzesabony – Gubakút dűlő részen, a 9. sz. lelőhelytől K-re. Ásatás: 1995-96, Domboróczki László vezetésével. AVK kultúra leletanyaga. Gödör-sorok, házak maradványai, oszlopok helyei. A házak mellett zsugorított csontvázas sírok, pattintott, csiszolt kőeszközök, kővésők, kőbalták, csiszolt csonteszközök, idolok, égett agyag oltárok- azok töredékei, miniatűr edények, csőtalpas tálak karcolt vonalakkal díszített, gyakran festett töredékei kerültek elő, sok állatcsont maradvány mellett.

11. Füzesabony – Kettőshalom homokbánya, (ma szeméttelep): Szabó János Győző ásatása 1961-1971. AVK kultúra leletanyaga, telepleletek, köztük egy gabonatároló edény arcábrázolásos peremtöredéke (termékenységi szertartások, anyaistennő ábrázolás).

12. Füzesabony – Dormánd között, a 33. sz. főút mellett ÉK-i irányban az M3-as autópálya nyomvonalában. Farkas Csilla ásatása 1996, AVK kultúra leletanyaga (kerámia töredékek) kerültek elő.

13. Füzesabony – Szennyvíztisztító telep mellett. Szelesné Ács Csilla ásatása 1993-94, AVK kultúra kerámia töredékei, idol, pattintott kőeszközök kerültek elő, továbbá neolit gödörház (?).

14. Füzesabony – Szihalom közötti sóderbánya. AVK kultúra kerámia töredékei szórványként (terepbejárás, gyűjtés Bernáth László).

15. Szihalom mellett a Rima patak bal partja nagy dombvonulata. AVK kultúra edénytöredékei (terepbejárás, felszíni gyűjtés, Bernáth László)

16. Füzesabony – Öregdomb alsó rétege: Tompa Ferenc ásatása 1930-1935 Tompa Ferenc Pattintott kőeszközök, AVK kultúra edénytöredékei.

17. Dormánd – Zsidótemető dűlőrész: Gázvezeték fektetés előtti feltárás során. Domboróczki László ásatása 2005. AVK kultúra leletek töredékei.

18. Szennyvíztelep, 4. gázvezeték nyomvonala, AVK kultúra kerámiatöredékek.

 

Rézkor

1. Füzesabony – felszámolt gyümölcsös: Rézkori kultikus építmény. Szabóné Kállay Ágota

ásatás: 1986- 1987.

2. Füzesabony – Transzformátor állomás: A Pécel Kultúra jellegzetes edénytöredékei kerültek elő. (Szabó János Győző gyűjtése)

3. Szihalom mellett, a Rima patak bal partja nagy dombvonulata: rézkori kerámia töredékek, köztük egy Pécel (Baden) Kultúra késő rézkori kétosztatú kultikus tál egyik gombja (Bernáth László gyűjtése)

4. Szihalmi út, varrodával szemben, vízvezeték árok ásáskor rézkori kerámia töredékek kerültek begyűjtésre (Bernáth László, 1998.)

 

Bronzkor

1. Füzesabony – Öregdomb: Az 1930-as években a Laskó-patak szabályozásakor került elő a lelőhely. A Füzesabonyi Középső Bronzkori Kultúra névadó tell telephelye. Tompa Ferenc ásatása 1931-37., Stanczik Ilona ásatása 1976.; felszíni gyűjtések: Bernáth László, 1969-1994.

2. Füzesabony – régi gőzmalom (elbontásra került) közeléből került elő 1864-ben nagy bronz kincs raktár lelet. Sajnos nagy része elkallódott, kis része került később a Magyar Nemzeti Múzeumba. A megszerzett leletek között sarlók, véső, fűrészlemez töredékek, karikák, tőr és tű töredékek, nyersbronz tömbök vannak.

3. Füzesabony – Kettőshalom homokbánya: Szabó János Győző ásatása 1960-1965-1971,. Ásatás során a Füzesabony középső bronzkori kultúra sírjai és edénytöredékei kerültek elő. (Terepbejárások: 1969-1992 kerámiatöredékek, Bernáth László)

4. Füzesabony – Kettőshalom homokbányával szemben a Csörsz árok átellenes oldalán 1938-ban szőlőtelepítéskor középső bronzkori sír került elő.

5. Füzesabony – Gubakút, M3-as autópálya nyomvonalán. Domboróczki László ásatása 1995-96. Késő bronzkori kerámia töredékek, orsógombok is kerültek elő.

6. Füzesabony – Szennyvíztisztító telep mellett: Szelesné Ács Csilla. ásatása: 1993-94, Leletek: középső bronzkori kerámia töredékek is kerültek elő. Terepbejárások: 1969-90, Bernáth László gyűjtése.

7. Füzesabony – Mezőtárkányi műúttól ÉK-i irányban a szántóföldön terepbejárás során középső bronzkori kerámia töredékek kerültek begyűjtésre, Bernáth László.

8. Füzesabony – Szihalom közötti sóderbánya: terepbejárás során (Bernáth László) középső bronzkori kerámia töredékek kerültek elő.

9. Füzesabony – Kiskert, felszámolt gyümölcsös (1963-as telepítés volt), Laskó patak jobb partja. Középső bronzkori kerámia töredékek kerültek begyűjtésre többszöri terepbejárás- 1977-1996 – során (Bernáth László).

10. Pusztaszikszó – Sóderbánya: Terepbejárás során középső bronzkori kerámiatöredékek kerültek begyűjtésre (Bernáth László, 1969-1990).

11. Pusztaszikszó – a volt „Dohányos telep” mellett megszüntetett homok sóderbánya területéről középső bronzkori sírok kerültek elő. 31 sír, Kőszegi Frigyes ásatásai 1957-59.

12. Pusztaszikszó – Sertéstelep: Középső bronzkori kerámia töredékek kerültek elő terepbejárás során, Bernáth László gyűjtése.

13. Pusztaszikszó – régi vágóhíd melletti sóderbánya: középső bronzkori sír és kerámia töredékek kerültek elő, 1969-77, Bernáth László gyűjtése.

14. Füzesabony – felszámolt gyümölcsös: a volt MHSZ lőtérhez közel, a rézkori kultikus építmény közelében. Szabóné Kállay Ágota ásatása 1984-87. Ásatás során korai bronzkori kerámia töredékek is kerültek elő.

15. Füzesabony – Dormánd között, a 33. sz. főút mellett, ÉK-i irányban, az M3-as autópálya nyomvonalán. Farkas Csilla ásatása 1995-96. Bronzkori kerámia töredékek is kerültek elő. Terepbejárás során szintén kerültek elő kerámia töredékek, Bernáth László gyűjtése.

16. MOL gázvezeték fektetés alatt feltárás során bronzkori leletek kerültek elő: kerámia, állatcsont. Domboróczki László ásatása 2005.

 

Vaskor

1. Füzesabony – Öregdomb: A középső bronzkori tell telepbe beásott preszkíta sírok (koravaskor) leletek kerültek elő, Tompa Ferenc által vezetett 1934-35. évi ásatásokon.

2. Füzesabony – Kettőshalmi homokbánya: Szabó János Győző ásatása 1962, 15 preszkíta sír került feltárásra.

3. Füzesabony – Szennyvíztisztító telep mellett, az M3-as autópálya nyomvonala feltárásán. Szelesné Ács Csilla. ásatása 1993. Leletek: kelta kerámia töredékek is kerültek elő.

4. Füzesabony – Szihalom között az M3-as autópálya nyomvonalán. Fodor László régész ásatásai során, kelta kerámia töredékek is előkerültek.

5. Füzesabony – Szihalom között a 3-as sz. főút É-i oldalán a régi sóderbányában kelta kerámiatöredékek kerültek elő. (Bernáth László gyűjtése, 1970-80.)

6. Füzesabony – felszámolt gyümölcsös, a volt MHSZ lőtérhez közel. Szabó J. József és Szabóné Kállay Ágota ásatása 1983-87.  Leletek: kelta házmaradvány és kerámia töredékek is előkerültek. 1997. évi ásatás: Domboróczki László vezetésével, DIV. is kerültek elő kelta kerámia töredékek.

7. Füzesabony – Kastélydűlő. A 3-as sz. főút és a 33. sz. főút kereszteződésétől DNy-i irányban nagyméretű gabonásverem föld betöltéséből kelta kerámiatöredékek is kerültek elő. (Bernáth László gyűjtése, 1987.)

8. Füzesabony – Pusztaszikszó, a volt „Dohányos telep” mellett megszüntetett homok sóderbánya, ma szántóterület. Kelta kerámia töredékek kerültek elő. (Terepbejárások, 1969-1990, Bernáth László gyűjtése.)

9. Füzesabony – Pusztaszikszó – Csárdatető. Kelta vaslándzsa, tűzcsiholó vasak, kerámiatöredékek kerültek elő. (Terepbejárás, Bernáth László gyűjtése, 1969-70.)

10. Pusztaszikszó – régi vágóhíd melletti sóderbánya (ma feltöltve) kelta kerámiatöredékek kerültek elő. (Bernáth László gyűjtése, 1969-70.)

11. MOL gázvezeték fektetés előtti feltárás során kelta kerámia került elő objektumokból. Domboróczki László ásatása 2005.

 

Szarmata kor

1. Füzesabony – 3. sz. főút és a 33. sz. főút kereszteződésétől D-i irányban. Farkas Csilla ásatása. Leletek: szarmata sírok, kerámia töredékek.

2. Füzesabony – felszámolt gyümölcsös (a volt MHSZ lőtérhez közel). Szabó János József ásatása 1983. Leletek: Gepida női sír és szarmata kerámiatöredékek. Újabb ásatás ettől a lelőhelytől K-i irányban, ugyanazon a dombvonulaton 1997, Domboróczki László vezetésével. Leletek: szarmata gabonásvermek, kerámia töredékek. Korábbi terepbejárásokon kerámiatöredékek kerültek elő, Bernáth László gyűjtése, 1990.

3. Füzesabony – felszámolt gyümölcsös: feketeribizli telepítés előtti talajforgatások során szarmata kerámiatöredékek, orsógombok kerültek elő. Terepbejárás, Bernáth László, 1990.)

4. Füzesabony – Pusztaszikszó „volt Dohányos telep” mellett megszüntetett homok -sóderbánya területéről szarmata kerámiatöredékek kerültek elő. Bernáth László gyűjtése, 1970-80.

5. Füzesabony – Laskó –patak bal partja: 33. sz. műút felüljáró építésekor szarmata kori telep elpusztulásáról van tudomásunk.

6. Füzesabony – Víztározó medence készítésénél szarmata kerámiatöredékek kerültek elő. Bernáth László gyűjtése. Közöttük terra sigillata utánzat tojás fűzérsor bepecsételt mintával.

7. Füzesabony – Dormánd –Kál irányban a Csörsz-árokhoz közel a Panyiti dűlő részen, az M3-as autópálya nyomvonalán. Szelesné Ács Csilla ásatása 1995-96. Leletek: szarmata kerámiatöredékek is előkerültek.

8. Füzesabony – Kettőshalom homokbánya (ma szeméttelep): több szarmata – jazig sír leleteit mentették meg. Szabó János Győző ásatása 1960.

9. Füzesabony – Szennyvíztisztító telep mellett, M3-as autópálya nyomvonalán. Szelesné Ács Csilla ásatása 1993-94.. Leletek: szarmata gabonás vermek, kerámiatöredékek.

10. Füzesabony – Szihalom közötti sóderbánya (régebben Bozsi rész, ma Sósrévpuszta). Néhány sír leleteit sikerült begyűjteni Szabó János Győzőnek 1973-ban Kerámiatöredékek is előkerültek.

11. Füzesabony ÉK-i területén, a Bp. – Miskolc vasútvonal É-i oldalán szarmata kerámia töredékek kerültek elő terepbejárás során. Bernáth László gyűjtése, 1976.

12. Vasúti transzformátorállomástól K-re, a Miskolci vasútvonal D-i oldalán: terepbejárások során szarmata kerámiatöredékek kerültek elő.

13. Szennyvíztelep, 4. gázvezeték fektetésekor szarmata sírok kerültek elő. Domboróczki László ásatása 2005.

 

Avar kor

1. Pusztaszikszó sóderbánya (Bika fertő) Késő–avar temető. 2000-ben bányabővítés előtti

talaj humuszolás során jelentkeztek a sírfoltok, a sárga altalaj szintjén. 249 sír került feltérképezésre, ebből csak 68 sír feltárása történt meg, a többi visszatemetésre került.

2. A Pusztaszikszói sóderbányáktól Ny-i irányban a Laskó-patak régi folyásmedre által félkörben övezett dombvonulaton, terepbejárások során avar kori kerámiatöredékek kerültek elő. Bernáth László gyűjtése, 1998.

 

Honfoglalás kora

1. Füzesabony – Kettőshalom homokbánya: egy honfoglaláskori sír elpusztulásáról van tudomásunk. Villás nyílhegy, kerekedő talpú vaskengyel került a múzeumba. 1962, Szabó János Győző.

2. Füzesabony – Kiskert, Laskó-patak jobb partja, nagy kiterjedésű dombvonulat. Az 1963-as telepítésű gyümölcsös felszámolása utáni terepbejáráson szórványleletként egy vas nyílhegy került elő. Bernáth László gyűjtése, 1977.

3. Füzesabony – felszámolt gyümölcsös: a feketeribizli telepítéstől É-i irányban, az 1997. évi ásatások területén (Domboróczki László, Fodor László régészek ásatása, DIV.) a terepbejárások során korábban honfoglalás-kori kerámiatöredékek kerültek elő. Bernáth László gyűjtése, 1978-80.

4. Füzesabonytól ÉK-i irányban, a 3. sz. Miskolc felé vezető főút É-i oldalán néhány elpusztult honfoglalás-kori sír leleteit sikerült begyűjteni Szabó János Győzőnek.

 

Középkor

1. Füzesabony – Budahát (Budaszög), M3-as autópálya nyomvonala. Fodor László ásatása 1996-97. Leletek: Árpád-kori kerámia töredékek a XV. századig.

2. Szihalom – Rima bal partja, nagy dombvonulat, szántó: Terepbejárás során Árpád-kori kerámiatöredékek kerültek elő. Bernáth László gyűjtése, 1992.

3. Füzesabony – Mezőtárkányi úttól ÉK-i irányban, M3-as autópálya nyomvonalán. Fodor László ásatása 1995. Leletek: 12-13. századi kerámiatöredékek.

4. Füzesabony – belterület, telepi temető bővítése, felszámolt gyümölcsös. Árpád-kori kerámiatöredékek kerültek elő. Bernáth László gyűjtése, 1990.

5. Füzesabony – felszámolt gyümölcsös (1949-es telepítés). Terepbejárás során Árpád-kori kerámiatöredékek kerültek elő, Bernáth László gyűjtése, 1990.

6-7. Füzesabony – Berek, felszámolt gyümölcsös, feketeribizli telepítés. Domboróczki László ásatása: 1997. Leletek: Árpád-kori ház-alapok kerültek elő.

8. Füzesabony – volt MHSZ Lőtértől É-i irányban, a dombvonulaton a Szent Vendel kápolna irányában terepbejáráson kerámiatöredékek – fényes, mázas is – kerültek elő.

9. Füzesabony – Kastélydűlő, M3-as és 33. sz. főút kereszteződésétől D-i irányban, ásatása 1987. Leletek: 40 Árpád-kori sír (temetőrészlet) feltárása. 3 db fonott ezüst gyűrű, 3 db I. András király kori (1046-1060) ezüstpénz, „S” végű hajkarikák, fülbevalók kerültek elő.

10. Füzesabony – Pusztaszikszó Szent Vendel romkápolna. Középkori eredetű. A kápolna környéki dombvonulatok terepbejárásakor Árpád-kori és késő középkori kerámiatöredékek kerültek elő. Kápolna kutatás: 1995, Fodor László vezetésével. Terepbejárások: Bernáth László gyűjtése, 1969-1990.

11. Füzesabony – Puszatszikszó, „Dohányos telep”. Árpád-kori és késő középkori kerámiatöredékek kerültek elő terepbejárások során. Bernáth László gyűjtése, 1970.

12. Pusztaszikszó – Laskó patak bal partja: a kőhídtól K-i irányban enyhe lankás dombvonulaton Árpád-kori kerámia töredékek kerültek elő terepbejáráskor. Bernáth László gyűjtése, 1990.

13. Füzesabony – Mátyás király u. 27. Gázvezeték fektetésekor 12-15. századból származó kerámia töredékek kerültek elő. Bernáth László gyűjtése, 1990-96.

14. Dormánd – Zsidótemető dűlőrész: MOL gázvezeték fektetés előtti régészeti feltárás során festett és mázas kerámia töredékek és állatcsontok kerültek elő. Domboróczki László ásatása

2005.

15. Az Eger-patak régi medrére épített vízimalom középkori eredetű falmaradványai.

4 Zaránk – Régészeti áttekintés

Zaránk, Homokbánya

A Zaránkról Tarnamérára vezető műút D-i oldalán homokbányászás közben késő bronzkori és szarmata településekhez tartozó objektumokat bolygattak meg. (Korek József helyszínelése 1959.)

 

Zaránk, Erki-halom

A Zaránk és Erk közötti műút melletti homokbányában vaskori településrészletet, szarmata és avar temetkezéseket tártak fel. (Szabó János Győző ásatása 1962, Ács Csilla és Domboróczki László ásatása 1993.)

 

Zaránk, Tag

Zaránk község K-i szélén a Nagyhalom ÉK-i lejtőjén, bekötőút építésekor kora bronzkori urnasírok kerültek elő. (Korek József ásatása 1959, Szabó János Győző ásatása 1961.)

 

Zaránk, Kishalom

A Zaránk-Tag nevű határrész D-i oldalán őskori telepre utaló kerámiákat gyűjtöttek. (Korek József helyszínelése 1959.)

4 Újlőrincfalva – Régészeti áttekintés

Újlőrincfalva, Magyarád

A kiskörei víztározóba folyó Laskó-patak gátjának ÉK-i oldalán vaskori teleprészletet és 11. századi temető 63 sírját tártak fel. (Szabó János Győző ásatása 1973.)

4 Tófalu – Régészeti áttekintés

Nincs ismert lelőhely.

4 Tiszanána – Régészeti áttekintés

Tiszanána, Dinnye-halom

Tiszanána község határának ÉK-i szélén, a Kömlőre vezető országúttól északra árokkal övezett rézkori települést tártak fel. (Szabó János József ásatása 1987-1988.)

 

Tiszanána, Táncsics u.23.

A ház kertjében késő középkori sírokat tártak fel. (Szabó János Győző ásatása 1962, Kovács Béla ásatása 1963.)

 

Tiszanána, Fő út (Sztálin út)

A község belterületén a Fő úton a nagytemplom és környékén előtti csatorna fektetés közben szarmata sírok és településrészlet került megfigyelésre. (Szabó János Győző helyszínelése 1959.)

 

Tiszanána, Fő út, Benzin kút

Közművesítés során szarmata telepre utaló kerámiákat gyűjtöttek. (Fodor László adatgyűjtése 2003.)

 

Tiszanána, Cseh tanya

A lelőhely a falutól É-ra 3 km-re lévő homokbánya területén volt. A leletmentő ásatások során 32 honfoglalás kori temetkezést tártak fel. A sírgödrök többsége téglalap alakú, vagy a lábak felé szűkülő trapéz formájú volt, de padkás és padmalyos sír is előkerült. A sírokban kevés ékszer és ruhadísz volt: hajkarikák, fülbevalók, vasból készült nyakperec, füles gombok, ezüst lemezből préselt, rombusz alakú ruhadísz, és ezüst szegecsekkel díszített lábbeli. A használati eszközök száma is csekély, egyetlen vaskést, ár és pengetöredékeket tártak fel. A fegyvereket az íjászfelszerelés darabjai képviselik: íjcsontok, nyíltartó tegez vasalásai, nyílcsúcs. A  méltóságjelvényt a kis méretű, ezüstlemez tarsolylemez képviseli a temetőben. A lovas és lószerszámos sírok száma viszonylag magas: lócsontokat három sírban, lószerszámokat (zablákat, kengyeleket, nyergeket) négy sírban találtak. (Patay Pál helyszíni szemle 1958., Dienes István ásatása 1958., 1960., Szabó János Győző helyszínelése és ásatása 1960.)

 

Tiszanána, Rövid dűlő

Tiszanána, a Petőfi Mgtsz hármas tanyáján földkitermelés során bronzkori urnasírt, szarmata temetőt és Árpád-kori telepet tártak fel.  (Szabó János Győző ásatása 1972., Fodor László ásatása 1973.)

 

Tiszanána, Vezekényi út

Homokbányászás közben ismeretlen korú lelőhely került elő. (Szabó János Győző helyszínelése 1959.)

4 Tenk – Régészeti áttekintés

Tenk, Kis-kút dűlő 1.

A Tenk községtől DNy-ra a 31. sz. út É-i oldalán található lelőhelyen újkőkori, rézkori és szarmata edénytöredékek kerültek felszínre. (Reményi László terepbejárása 2009.)

 

Tenk, Kis-kút dűlő 2.

A fenti lelőhelytől 100 m.-re újkőkori leleteket gyűjtöttek. (Reményi László terepbejárása 2009.)

 

Tenk, Legelő dűlő

A falu határától 1000 m-re a 31. út mentén újkőkori és vaskori edénytöredékeket találtak. (Reményi László terepbejárása 2009.)

4 Tarnazsadány – Régészeti áttekintés

Tarnazsadány, Lenszky-dűlő

A Tarna mentén, a Tarna és egy földút találkozásánál, homokbányászás közben előkerült szarmata sír.  (Szabó János Győző adatgyűjtése 1966.)

 

Tarnazsadány, Kígyós dűlő

Nagykút DK-i határában, a Kígyós-értől D-re található lelőhelyen újkőkori, rézkori, bronzkori, vaskori telepre utaló edénytöredékek kerültek elő. (Danyi József ásatása 2005.)

 

Tarnazsadány, Gyepi-dűlő I.

A lelőhely Tarnazsadány É-i határában a Gyepi-dűlőn található. A felszíni gyűjtés során szórványos, erősen kopott késő bronzkori kerámiákat gyűjtöttek. (Danyi József ásatása 2005.)

 

Tarnazsadány, Gyepi-dűlő II.

Tarnazsadány É-i határában, a Gyepi-dűlőn található, a Nagyhármasi tanyáról É-ra vezető földúttól K-re bronzkori és szarmata kerámiatöredék kerültek elő. (Fodor László ásatása 2005.)

 

Tarnazsadány, Göböly-járás

A község északi határában, a Tarnóca-patak melletti Török-értől keletre helyezkedő lelőhelyen újkőkori, vaskori és szarmata kerámiatöredékek láttak napvilágot. (Váradi Adél ásatása 2005.)

 

Tarnazsadány, Nagyhármas-dűlő

Tarnazsadány É-i határában található, a Nagyhármasi tanyáról É-ra vezető földúttól 2-300 m-re K-re bronzkori teleprészletet tártak fel. (Fodor László ásatása 2005.)

4 Tarnaszentmiklós – Régészeti áttekintés

Tarnaszentmiklós, Bácsasarok

Tarnaszentmiklóstól K-re, a Hanyi-ér Ny-i oldalán a szabályozás előtti természetes érparton csekély intenzitású Árpád-kori lelőhely található (Tankó Károly helyszíni bejárás 2008).

 

Tarnaszentmiklós, Bányagödrök

A község belterületén, a felhagyott bányagödrök területén egykor középkori falu állt. A lelőhely nagy része a bányaművelés során elpusztult.(Paszternák István adatgyűjtése).

 

Tarnaszentmiklós, Hamvajárás

Tarnaszentmiklóstól É-ra, a Hamvajárás dűlő Ny-i felén kanyargó partél K-i oldalán AVK és

 szarmata település nyomai figyelhetők meg (Tankó Károly helyszíni bejárás 2008).

 

Tarnaszentmiklós, Hanyi

Tarnaszentmiklóstól K-re, a Hanyi ér Ny-i gátja mellett, az egykori természetes érparton csekély intenzitású őskori lelőhely található (Tankó Károly helyszíni bejárás 2008).

 

Tarnaszentmiklós, Hármas halom

Tarnaszentmiklóstól É-ra a Hamvajárás dűlő K-i felén elterülő mezőn három kisebb halom emelkedik. A legnagyobb halom átmérője 3-4 méter, fél méter magas, a nagyobb halomtól K-re két kisebb 2-3 méter átmérőjű halom látható (Tankó Károly helyszíni bejárás 2008).

 

Tarnaszentmiklós, Kállai halom

Tarnaszentmiklóstól É-ra, a Kállai dűlő K-i sarkában található kerek kiemelkedésen-szétszántott halom – őskori cserepek, kovapattintékok és szarmata kerámiatöredékek gyűjthetők (Tankó Károlyhelyszíni bejárás 2008).

 

Tarnaszentmiklós, Matyósarok I. és II.

Tarnaszentmiklóstól K-re, a Hanyi ér természetes hordalékkúpján csekély intenzitású szarmata és kora-középkori település volt megfigyelhető. (Fodor László ásatása 1999.)

4 Tarnaörs – Régészeti áttekintés

Tarnaörs, Rajna dűlő

A község belterületétől 2 km-re, délkeletre a Dózsa Tsz majorjába vezető műút déli oldalán levő Szent Anna kápolnától délre 300 m-re kiemelkedő homokdombon bronzkori és szarmata kerámiatöredékek kerültek elő. (Dienes István helyszíni szemle 1954., Szabó János Győző helyszíni szemle 1972.)

 

Tarnaörs, Szentandrás

A község belterületétől 3 km-re, keletre a Jásszentandrásra vezető földút északi oldalán, a két község határán, a földúttól 90 m-re, északra található homokdombon szőlőmunkáknál  honfoglalás kori  sírokat tártak fel. (Dienes István ásatása 1954.)

 

Tarnaörs, Fodor-tanya

Tarnaörstől DK-re, a Gólya-kút dűlő D-i szélét határoló földút két oldalán az egykori Fodor-tanya térségében, attól mintegy 200 m-re K-re lévő lelőhelyen átmeneti kőkorra, újkőkorra keltezhető települések és rézkori temetkezés került elő. (Domboróczki László ásatása 2001., Kertész Róbert ásatása 2002-2003.)

 

Tarnaörs, Horgas dűlő

A lelőhelyen, amely Tarnaörs D-i határában, egészen a megyehatáron, egy dombháton húzódik újkőkori kerámiatöredékeket gyűjtöttek. (Domboróczki László terepbejárása 2002.)

 

Tarnaörs, Boros-halom

A halom É-i oldalán szőlőforgatás közben bronzkori kerámiatöredékek kerültek elő. (Szabó János Győző helyszíni szemle 1959.)

 

Tarnaörs, Lőtér

A Lőtér D-i oldalán a tó mellől őskori kőeszköz került be a múzeumba. (Szabó János Győző adatgyűjtése 1959.)

 

Tarnaörs, Csárdamajor

Az Anna kápolna mellett épült Csárda-majorban homokbányászás közben preszkíta sírokat, vaskori és szarmata településrészleteket tártak fel. (Szabó János Győző ásatása 1964.)

4 Tarnaméra – Régészeti áttekintés

Tarnaméra, Templomdomb

A Tarna-holtág Ny-i oldala, az uszodától 300 m, a mai templom és temető dombját bronzkori tellként azonosítják. (Kalicz Nándor adatgyűjtése 1959.)

 

Tarnaméra, Urak dűlő, Béke Tsz homokbánya

A homokbányászás közben szkíta sírokat, telepobjektumokat és szarmata sírt és telepjelenségeket valamint gepida tártak fel.  (Szabó János Győző ásatása 1965.)

 

Tarnaméra, Urak dűlő Ezüstkalász Tsz homokbánya

A homokbányában avar sírokat mentettek meg. (Szabó János Győző ásatása 1964.)

 

Tarnaméra, Uszoda

Tarna-holtág K-i oldalán az uszoda területén szórthamvas és urnás bronzkori sírok és vaskori településrészlet került (Kalicz Nándor ásatása 1959.)

4 Tarnabod – Régészeti áttekintés

Tarnabod, Báb

A község belterületétől mintegy 700 m-re nyugatra, a Holt-Tarna déli partján jelentékeny kiemelkedésen található lelőhelyen újkőkori, rézkori és középkori edénytöredékeket gyűjtöttek. (Bóna István-Kalicz Nándor terepbejárása 1950., Patay Pál helyszíni szemle 1953.)

 

Tarnabod, Nagykert

A község belterületének északnyugati szomszédságában, a Holt-Tarna északi partján újkőkori leleteket találtak. (Bóna István-Kalicz Nándor terepbejárása 1950.)

 

Tarnabod, Szilvás

A község belterülete északkeleti szélének közelében található lelőhelyen újkőkori edénytöredékeket gyűjtöttek. (Bóna István-Kalicz Nándor terepbejárása 1950.)

 

Tarnabod, Csörsz-árok

A lelőhely a község határának északi részén van, községből kivezető út és a Tarna találkozásánál, annak D-i oldalán, árok mintegy 70 m-es szakasza.

 

Tarnabod, Berekalja

A községtől Ny-ra, kb. 2 km-re, a Tarna-patak és a Báb-tanya közötti lelőhelyen bronzkori és szarmata telepobjektumok kerültek feltárásra. (Kalicz Nándor ásatása 1974.)

 

Tarnabod, Templomföld

A lelőhely a községtől K-re található, a Báb-tanyára vezető bekötőút mellett a Tarna ártéréből kiemelkedő kisebb homokdombon újkőkori teleprészlet látott napvilágot. (Kalicz Nándor ásatása 1960.)

4 Szihalom – Régészeti áttekintés

Szihalom, Földvár

A lelőhely a község belterületének délnyugati részén emelkedik 4 m magasan, a Bem utcában, a Rima-patak egyik enyhe meanderében, a keleti, bal oldali parton található. Foltiny János 1868-1869. évi ásatásai után a halom egy részét elhordták, majd a pusztítást megakadályozandó, 1885-ben helyreállították és a helyi kálvária kőkeresztjét áthozták a domb tetejére. Az 1950-es években a halomtól 30-40 m-re kiépült, de még a lelőhelyhez tartozó Bem apó utca 20, 39 és 41. hrsz. telkeken csontvázas sírok kerültek elő. A hatvani, füzesabonyi és halomsíros kultúrák idején lakott, árokkal megerődített, 3,8 méteres rétegsorral rendelkező halomhoz nagyobb kiterjedésű horizontális telep tartozott.  Feltételezhető, hogy a Földvár területén 1868-69-ben és a Bem apó u. zónájában 1950-es években megfigyelt 10-11. századi temető az őskori településhalom területére is kiterjedt. (Galván Károly helyszíni szemle 1955., Nagy Levente helyszíni szemle 2010.)

 

Szihalom, Hátszeg I.

A miskolci vasút melletti bányától 200 m-re található lelőhelyen szarmata településrészlet került feltárásra. (Ács Csilla ásatása 1999.)

 

Szihalom, Hátszeg II.

A Füzesabonyból Szihalomba vezető földút É-i oldalán lévő dombon őskori telepjelenségeket bontottak ki. (Ács Csilla ásatása 1999.)

 

Szihalom, Pamlényi tábla

A lelőhely az M3-as autópálya nyomvonalán a Mezőszemerére vezető műút két oldalán található. Az előkerült régészeti anyag több régészeti korszakba sorolható: újkőkori, rézkori, bronzkori, vaskori, császárkori szarmata népvándorláskori és középkori szórványos illetve intenzívebb telepnyomok és temetkezések. (Váradi Adél ásatása 1995-1997., 2001-2002.)

 

Szihalom, Budaszög

A lelőhely az M3-as autópálya nyomvonalán Füzesabony és Szihalom közös külterületi határán, a terepből alig kiemelkedő sekély dombháton van. A feltárás során népvándorlás kori sírok és Árpád-kori település objektumok kerültek kibontásra. (Fodor László ásatása 1995-1997.)

 

Szihalom, Sóhajtó

A lelőhely az M3-as autópálya nyomvonalán Szihalom-Mezőszemere műúttól Ny-ra 200 m, egy É-D irányú mélyedés és a Rima patak mesterséges medre között van. Több régészeti korszak emlékeit tárták fel: újkőkori, késő rézkori, késő bronzkori, vaskori, Árpád-kori településrészleteket és középső rézkori temetőt. (Szabó János József ásatása 1995-1997.)

 

Szihalom, Kocsordos

A lelőhelyen az M-3-as autópálya nyomvonalán Szihalomtól Ny-ra 1 km, egy ÉNy-DK-i dűlőúttól K-re 300 m újkőkori telepjelenségek kerültek elő. (Domboróczki László ásatása 1995.)

 

Szihalom, Kisremiz

Szihalomtól 2,5 km Ny-ra a Görbe-ér Ny-i kanyarulatának belsejében, egy igen magas dombon szarmata kerámiatöredékek gyűjtöttek. (Szabó János József 1992.)

 

Szihalom, Sósrévi-Cinegehalmi-dűlő

A 3. sz. műút és a miskolci vasút között működő kavicsbányától D-re és K-re lévő területen szarmata kerámiatöredékeket gyűjtöttek. (Domboróczki László helyszíni szemle 1998.)

4 Sarud – Régészeti áttekintés

Sarud, Pócstöltés

A Laskó-patak bal partján, a gát belső oldalán szarmata sírokat és Árpád-kori települést tártak fel. (Szabó János Győző ásatása 1973.)

4 Poroszló – Régészeti áttekintés

Poroszló, Földvár

Poroszló község ÉK-i végében található vár DK-i és D-i oldala a Tisza egykori ártere feletti magas partra támaszkodik. A vár alakja ovális, csak az ÉK-i oldalon mutat egyenes vonulat, mérete: 246×210 méter. (Szabó János Győző ásatása 1983.)

 

Poroszló, Ráboly-puszta

A lelőhelyen rézkori, szarmata és Árpád-kori telepek és sírok kerültek feltárásra.(Patay Pál ásatása 1967., Korek József-Patay Pál ásatása 1968., Fodor László ásatása 1975.)

 

Poroszló, Kesely halom

A lelőhely Poroszló határától 1800 m-re, Újlőrincfalvától 1400 m-re található az egykori Magyar- Szovjet Barátság Tsz. elhagyott juhtelepe közelében.  A környezetéből 2 m-el kiemelkedő kör alakú magaslat egy ÉK-DNy-i irányú enyhébb kiemelkedésen őskori kerámiatöredékeket gyűjtöttek. (Fodor László terepbejárása 2012.)

 

Poroszló, Vénasszony dűlő

A lelőhelyen, amely Poroszló Ny- i településhatárától 260 m- re helyezkedik el, az egykori Tsz. keverőtelepe szomszédságában őskori kerámiatöredékeket gyűjtöttek.(Fodor László terepbejárása 2012.)

4 Pély – Régészeti áttekintés

Pély Heves-Ivány-dűlő

A Pély- jászkiséri úttól 80 m-re K-re a Csukás-hajnali mellékcsatorna D-i partján egy kis dombon bronzkori és szarmata teleprészletet tártak fel. (Domboróczki László ásatása 1999.)

 

Pély, Tiszamente Tsz

A község ÉNy-i határában lévő, sík területből kiemelkedő ÉK-DNy irányú, nagy kiterjedésű domb K-i lejtőjén középső bronzkori sírokat és szarmata telepet tártak fel. (Ács Csilla ásatása 1999-2000.)

 

Pély, János laposa

A Bútelki-csatorna oldala melletti lelőhelye újkőkori kerámiatöredékeket és germán csatot gyűjtöttek. (Fodor László terepbejárása 1972.)

4 Nagyút – Régészeti áttekintés

Nagyút, Göböly-járás I.

A lelőhely a falu belterületétől 1,5 -2 km-re délkeleti irányban ez egykor vízjárta területből kiemelkedő K-Ny irányú alacsony dombháton van. Az ásatás során késő bronzkori, szarmata telepjelenségeket és szarmata sírokat bontottak ki. (Ács Csilla ásatása 1994.)

 

Nagyút, Göböly-járás II.

Nagyút belterületétől DK-re 1,5-2 km-re, a Kígyós ér által határolt dombháton bronzkori, szarmata és avar telepet tártak fel. (Váradi Adél ásatása 1994-1995.)

 

Nagyút, Legelő

Nagyút belterületétől DNy-ra a Tarnóca-pataktól 3-400 m-re K-re, egy É-D-i irányú mélyedés Ny-i partján késő bronzkori, szarmata és késő avar telepjelenségeket tártak fel. (Domboróczki László ásatása 1994.)

 

Nagyút, Pásztorszög I-II.

A lelőhelyek a Tarnóca-patakkal párhuzamos földút Ny-i oldalán van. A feltárás során újkőkori, késő rézkori, szarmata, avar és Árpád-kori településekhez tartozó objektumok kerültek napvilágra. (Fodor László ásatása 1994.)

 

Nagyút, Kétútköze 1.

Nagyút közigazgatási területének ÉNy-i szélén, a vasút D-i oldalán, a Kétútköze-dűlőben, a Bene-patak K-i partján emelkedő dombon szarmata cserepeket gyűjtöttek. (Tankó Károly terepbejárás 2007-2008.)

 

Nagyút, Kétútköze 2.

Nagyút közigazgatási területének ÉNy-i szélén, a vasúttól D-re, az autópálya É-i oldalán, a Kétútköze-dűlőben, a Bene-patak K-i partján emelkedő dombon szarmata cserepeket gyűjtöttek. (Tankó Károly terepbejárás 2007-2008.)

 

Nagyút, Külsőmajor 1.

Nagyút közigazgatási területének ÉNy-i szélén, a vasúttól D-re, az autópálya É-i oldalán, a Kétútköze-dűlőben, a Bene-patak K-i partján emelkedő dombon található. A terepbejárás során, a szántásban néhány jellegtelen őskori, valamint szarmata és újkori cserepet gyűjtöttek. (Tankó Károly terepbejárás 2007-2008)

 

Nagyút, Külsőmajor 2.

Nagyút közigazgatási területének ÉNy-i szélén, a vasúttól D-re, az autópálya É-i oldalán, a Kétútköze-dűlőben, a Bene-patak K-i partján emelkedő dombon található. A terepbejárás során, a szántásban néhány jellegtelen őskori, valamint szarmata cserepet gyűjtöttek. (Tankó Károly terepbejárás 2007-2008.)

4 Mezőtárkány – Régészeti áttekintés

Mezőtárkány, Aranykalász Tsz

A község DK-i szélén egy földút két oldalán újkőkori, bronzkori, császárkori szarmata és középkori edénytöredékeket gyűjtöttek. (Paszternák István terepbejárás 2002.)

 

Mezőtárkány, Csörsz-árok (Patay Pál terepbejárása 1972.)

Mezőtárkány, Laskó I-III.

A Csörsz árok nyomvonalán őskori, bronzkori, császárkori szarmata és középkori kerámiatöredékeket gyűjtöttek. (Domboróczki László és Reményi László terepbejárása 2013.)

 

Mezőtárkány, Laskó tábla

Az Egerfarmosra vezető földút melletti dombon intenzív, nagykiterjedésű bronzkori és császárkori lelőhelyet azonosítottak. (Domboróczki László és Reményi László terepbejárása 2013.)

4 Mezőszemere – Régészeti áttekintés

Mezőszemere, Kereszt-dűlő I.-II.

Az Ostorosi-patakkal párhuzamosan futó földút K-i oldalán lévő dombon szarmata és avar edénytöredékek kerültek elő. (Domboróczki László terepbejárás 2000.)

 

Mezőszemere, Jeges és Ostoros I-VII.

Az Ostoros-patak D-i partja mentén húzódó kisebb dombok, É-i szűkebb környezetű helyek együttesen egy nagy lelőhelyet képeznek, amelyen újkőkori, bronzkori és szarmata edénytöredékeket gyűjtöttek. (Domboróczki László terepbejárás 2000.)

 

Mezőszemere, Gyalog-Tag-dűlő I.

Az Ostoros-patak D-i partja mentén húzódó földsávon újkőkori és szarmata edénytöredékek kerültek elő. (Domboróczki László terepbejárás 2000.)

 

Mezőszemere, Gyalog-Tag-dűlő II .

Az Ostoros-patak partján kissé kiemelkedő dombon őskőkori és újkőkori leletek kerültek elő. (Domboróczki László terepbejárás 2000.)

 

Mezőszemere, Gyalog-Tag-dűlő III.

Az Ostoros-patak Ny-i partjától kb. 100 m-re Ny-ra húzódó magas part legmagasabb pontjának környékén újkőkori bronzkori, vaskori, népvándorlás kori leleteket találtak. (Domboróczki László terepbejárás 2000.)

 

Mezőszemere, Zsidó tag I-II.

A lelőhely, az Ostoros-pataktól Ny-ra eső É-D-i irányú erdősávtól 200 m-re Ny-ra, egy lapályos vizenyős területtől pedig 150 m-re K-re található. A feltárás során újkőkori, bronzkori és szarmata telepjelenségek és rézkori sír került feltárásra, (Domboróczki László ásatása  1999.)

 

Mezőszemere, Ostoros mente

A község területének legkeletibb részén, Ostoros-patak kanyarulatában őskori és szarmata edénytöredékeket gyűjtöttek. (Szabó János József terepbejárás 1992.)

 

Mezőszemere, Úr-rét I.

Mezőszemere ÉNy-i határában, az Úr-rét-dűlő déli peremén rézkori telepjelenségeket tártak fel. (Domboróczki László ásatása 2005.)

 

Mezőszemere, Úr-rét II.

A lelőhelyen, amely Mezőszemere ÉNy-i határában, egy alapvetően sík tájból kiemelkedő hátságon helyezkedik el, újkőkori, rézkori és középkori telepobjektumokat bontottak ki. Danyi József ásatása 2005.)

 

Mezőszemere, Úr-rét III.

Mezőszemere ÉNy-i határában, az Úr-rét-dűlő déli peremét jelölő fasor térségében található lelőhelyen az újkőkor középső, valamint a rézkor késői szakaszából származó településnyomok kerültek elő. (Domboróczki László ásatása 2005.)

 

Mezőszemere, Kismari fenék

A lelőhely Szihalom D-i határában a Szihalmot Mezőszemerével műút K-i oldalán, az úttól 500-600 m-re, É-ra található. A leletmentés során több régészeti korszak emlékeit tárták fel: újkőkori, szarmata telepet, késő bronzkori urnatemetőt és szarmata sírokat tártak fel. (Domboróczki László ásatása 1995-1997.)

4 Kisköre – Régészeti áttekintés

Kisköre, Mika part

A lelőhely az Érpart Kisköre felé eső részén található, egy kiemelkedő területen, ahol újkőkori, bronzkori, szarmata és Árpád-kori települések objektumait tárták fel. (Korek József ásatása 1964.)

Kisköre, Várfenék

Kisköre határában a Pap tanyától ÉK-re lévő lelőhelyen szarmata település részlet került  napvilágra. (Korek József  ásatása 1964.)

 

Kisköre, Holt-Tiszapart

A Tsz. gépjárműállomásától D-re lévő nagyobb dombon rézkori településre utaló kerámia töredékek kerültek elő. (Domboróczki László terepbejárása 2003.)

 

Kisöre, Nagy-Szegyer

A Holt-Tisza és a Jászági főcsatorna közötti nagykiterjedésű dombháton szarmata kerámiatöredékeket gyűjtöttek. (Domboróczki László terepbejárása 2003.)

 

Kisköre, Rákhát és Kenderföldek

Az állami gyümölcsösben szarmata sírok és telepnyom került feltárásra. (Szabó János Győző ásatása 1957., 1965.)

 

Kisköre, Pap-tanya

A Hajas-ér közelében lévő lelőhelyen 40 szarmata és 10 gepida sírt tártak fel. (Szabó János Győző ásatása 1974.)

 

Várfenéki domb – Sipos-tanya

A várfenéki határban, a Pap(Sipos)-tanyától Ny-ra található lelőhelyen szarmata kerámia töredékeket gyűjtöttek. (Szabó János Győző terepbejárása 1965.)

4 Kápolna – Régészeti áttekintés

Nincs ismert lelőhely.

4 Hevesvezekény – Régészeti áttekintés

Hevesvezekény, Nagyfertő-dűlő

A lelőhely a MOL termékvezeték nyomvonalán a műúttól É-i irányban lévő dombon található. Őskori település objektumokat és népvándorlás kori sírokat tártak fel. ( (Domboróczki László ásatása 1999.)

 

Hevesvezekény, Nyári-járás

A hevesvezekényi vasút és a MOL vezeték találkozástó ÉK-re lévő kis kiemelkedésű dombon őskori település részlet és népvándorlás kori sírok kerültek napvilágra. (Domboróczki László ásatása 1999.)

 

Hevesvezekény, Hosszú-dűlő

Hevesvezekény, Hosszú-dűlő a MOL vezetékárok sarokfordulójában közel a Hanyi-érhez két középkori szabályos házat tártak fel, kemencével. (Fodor László ásatása 1999.)

4 Heves – Régészeti áttekintés

Heves Fácános

Heves DK-i határában a vasútvonal mentén a Fácános-tanyától É-ra lévő dombon található lelőhely, amelyen kelta, szarmata és Árpád-kori település részleteket tártak fel. (Gömöri János ásatása 1969.)

 

Heves, Nagyléniás-dűlő

A Heves DK-i határában a Hanyi-ér mellett lévő lelőhelyen késő közép kori település részlet és 8 Ny-K-i tájolású sír került napvilágra. (Gömöri János ásatása 1969.)

 

Heves, Pusztacsács

A Heves-Jászapáti műúttól D-re őskori kőbaltát találtak. A lelőhelyen régészeti tevékenység nem történt. (Hegedüs Béla bejelentése 1961.)

 

Heves, Boconádi úti homokbánya

A Heves-Boconád közötti műút ÉK-i oldalán lévő homokbányában 1959-ben több lovas és fegyveres sírt rejtő – honfoglalás kori temetőt pusztítottak el. Ásatás nem történt a területen. (Hegedűs Béla bejelentése)

 

Heves, Kapitányhegy

Heves község Kapitányhegy nevű dűlőjében rigolírozás során honfoglalás kori trepanált koponyájú, lovas sír került elő, amely töredékessége ellenére is Heves megye leggazdagabb mellékletű női sírja. Az öntött bronz pántkarperecét aranyfóliával vonták be, két végén és közepén aranyhuzallal övezett foglalatban piros almadinkő van, amely párhuzam nélküli a honfoglalás kori leletek között. Aranyozott vörösréz díszgomb és ezüst lábbeliveretek utaltak a ruházatra. Az ezüst, aranyozott hátterű rozettás lószerszámveretekből 15 került a Magyar Nemzeti Múzeumba, 21 díszítmény elveszett, ugyanúgy, mint a bordákkal tagolt körte alakú vaskengyel párja és zabla.

 

Heves, Gyöngyösi út

Heves községben a boconádi és erdőtelki útelágazásnál ÉNY-DK –i tájolású avar sírok kerültek napvilágra és egy bekarcolt hullámvonalköteggel díszített kerámia. (Szabó János Győző ásatása 1959.)

 

Heves, Vásártéri homokbánya

A vásártéri homokbányából 3 kerámiát gyűjtöttek be. A hitelesítő ásatás során egy D-DK, É-ÉNy tájolású, szarmata sírt tártak fel, amelyben kés, ár, vascsat és kerámia melléklet volt. A lelőhelyen hulladéktároló gödröket, valamint 9-10 századi telepre utaló objektumok is előkerültek.(Szabó János Győző ásatása 1962.)

 

Heves, Strand

A strand területén D-É tájolású szarmata sír mellékleteit mentették meg, amelyek vascsat, ezüst csüngő, mészkő-és üveggyöngyök voltak. (Hegedüs Béla gyűjtése)

 

Heves, Szőlők vasúti megálló

A hevesi Szőlők vasúti megállómunkáknál avar kori ÉNy-DK-i tájolású csontvázak mellől kengyel és vasdarabok kerültek elő.(Szabó J. Gy. adattári gyűjtése)

 

Heves, Semmelweis u. 17.

A szkíta temetőből 27 csontvázas és hamvasztásos sírt tártak fel. A sírokban edényeket, bronz és vaskarpereceket, orsógombokat, bronz tekercseket gyöngyöket és vaslándzsát találtak. (Szabó János Győző ásatása 1962-1963.)

 

Heves, Paptag

A Tsz-építkezésnél bronzkori településre utaló kerámiatöredékek kerültek elő. (Szabó János Győző helyszíni megfigyelése)

 

Heves, Czingell tanya

Szarmata sírokhoz tartózó karneol és üveggyöngyök, orsógomb, vaskés és kerámia lelet került be Hegedüs Gyula védett gyűjteményébe.

 

Heves, Apáti és Kis Éri út köze 1.

A lelőhelyen, amely Hevestől DNy-ra 2200 m-re található rézkori és kora újkori kerámiatöredékek kerültek elő.  (Reményi László terepbejárása 2009.)

 

Heves, Apáti és Kis Éri út köze 2-3.

A Hevestől DNy-i irányban lévő lelőhelyen késő bronzkori, népvándorlás kori és kora újkori edénytöredékeket találtak a felszínen. (Reményi László terepbejárása 2009.)

 

Heves, Apáti és Kis Éri út köze 4.

A Hevestől 1500 m-re DNy-i irányban lévő lelőhelyen késő bronzkori, népvándorlás kori és kora újkori edénytöredékeket találtak a felszínen. (Reményi László terepbejárása 2009.)

 

Heves, Határ-szög

A lelőhelyen, amely Hevestől ÉK-re a vasúti átjáró közelében található őskori, késő bronzkori és kora vaskori edénytöredékek kerültek elő. (Reményi László terepbejárása 2009.)

 

Heves, Básti-tag

Az Átánytól ÉNy-ra található lelőhelyen késő bronzkori településre utaló kerámiatöredékeket gyűjtöttek. (Reményi László terepbejárása 2009.)

4 Erdőtelek – Régészeti áttekintés

Erdőtelek, Rétföld utca: A falu Ny-i végén veremásáskor kerámia mellékletes ismeretlen korú csontváz került elő. (Galván Károly helyszíni szemléje 1956.)

Erdőtelek, Pappszász dűlő: Erdőtelek és Dormánd határán, a 31. sz. út két oldalán római császárkorra és kora újkorra keltezhető kerámiák kerültek elő. (Reményi László terepbejárása 2009.)

Erdőtelek, Benczik tanya: Erdőtelek és Dormánd határán, Pappszász dűlő lelőhelytől észak-kelet felé, a 31. sz. út két oldalán római császárkorra és kora újkorra keltezhető kerámiák kerültek elő. (Reményi László terepbejárása 2009.)

4 Erk – Régészeti áttekintés

Erk község közigazgatási területén nincs ismert régészeti lelőhely. Ennek oka a kutatottság hiánya, nem pedig a lelőhelyek valós hiánya.

4 Egerfarmos – Régészeti áttekintés

Egerfarmos, Baglyos hát: A lelőhelyen, amely az Eger csatornától K-re egy nagy kiterjedésű dombvonulaton található őskori és Áprád-kori településre utaló kerámiákat gyűjtöttek. (Fodor László terepbejárása ? DIV R A 734.)

Egerfarmos, Rókalyuk: A lelőhelyen, amely Egerfarmos D-i határában a Sélyi halom közelében található őskori (neolit, rézkori) településre utaló kerámiákat találtak. (Fodor László helyszíni szemléje 1973, DIV RA 368, 601)

Egerfarmos, Temető: A temető melletti bányából középkori temetőre utaló csontokat jelentettek be a múzeumba. (Szabó János Győző helyszíni szemléje 1959, DIV RA 135)

Egerfarmos, Laskó tábla: A falu déli határában emelkedő dombon, intenzív nagykiterjedésű bronzkori és császárkori lelőhelyet azonosítottak. (Reményi László terepbejárása 2013.)

4 Dormánd – Régészeti áttekintés

Dormánd, Csincsai benzinkút: A MOL termékvezeték nyomvonalán a Besenyőtelekre vezető műút K-i oldalán egy lapos dombon és környezetében kora és későbronzkori, kelta, szarmata és kora Árpád-kori települési objektumokat tártak fel 1999-2000-ben. (Domboróczki László ásatása 1999-2000. DIV RA 781.)

Irodalom: Régészeti kutatások Magyarországon. 1999. Budapest, 2002. 196. o.

Dormánd, Hanyi puszta, Bencsik tanya: A lelőhely Dormánd és Erdőtelek közigazgatási határán lévő nagykiterjedésű homokbányában volt, ahol, az 1959-ben végzett leletmentés előtt kb. 15 avar és honfoglalás-kori sírt pusztítottak el. A leletmentő ásatás során 19 sírt tártak fel. A sírgödrök lekerekített téglalap alakúak voltak, de előfordult padmalyos kialakítás is. Ékszerek nagy számban kerültek elő: hajkarikák, fülbevalók, kar- és lábperecek. A hajfonatkorongpár vörösréz lemezből készült, aranyozott és ónozott felületű, poncolt palmettával díszített. Ruházatra utaló füles bronz gombot 4 sírban figyeltek meg. Ruhadísz 3 sírból került elő: rombusz-téglalap alakúak és csüngőtagos veretek voltak. A fegyverzetből 6 töredékes nyílcsúcsot és 1 tegezt találtak. A használati eszközök közöl ritka leletnek számit a hengeres csonttűtartó. Lószerszámot 5 sír tartalmazott: zablák, kengyelpárok és nyeregmaradvány. (Szabó János Győző ásatása 1959, DIV RA 138-139)

Irodalom: Szabó János Győző, 1969. 52. 55., Révész László Heves megye 10-11. századi temetői. Budapest, 2008 74-95.

Dormánd, Hanyi puszta Szent Anna kápolna: A középkori templom felhasználásával épült barokk kápolna környezetében középkori települést és kora újkori temetőt tártak fel. (Fodor László ásatása 1977-1978. DIV RA 713.)

Irodalom: Archeológiai Értesítő. 1973/2.

Dormánd, Hanyi ér melletti víztároló: Dormánd DNY-i határában a Hanyi-ér Ny-i partján szarmata és Árpád-kori települési objektumokat tártak fel. (Fodor László ásatása 1972, DIV RA 355.)

Dormánd, Zsidó temető: A lelőhely Dormánd Ny-i határában, a régi Laskó-holtág markánsan kiemelkedő Ny-i partján található. A feltárt objektumok egy része késő bronzkori, egy része pedig kelta kori, de ezek mellett egy késő középkori, vagy újkori árok nyoma is előkerült. A kelta korszakból jobbára téglalap alaprajzú házak lakógödreit, míg a késői bronzkorból kizárólag ovális, vagy kerek szájú gödröket és árkokat bontottak ki. A telepobjektumok mellett 21 szarmata sír is feltárásra került. (Domboróczki László ásatása 2004-2005, Danyi József ásatása 2009. DIV RA

Dormánd, Homokos Görbe-ér I.-II: A lelőhely Dormánd ÉNy-i határában, a füzesabonyi szemétteleptől D-re vezető út és a MOL-vezeték találkozásánál, az úttól nyugatra lévő kisebb kiemelkedés mentén. AVK

Dormánd, Homokos Görb- ér III.: A lelőhely Dormánd ÉNy-i határában viszonylag sík területen található. Több mint 30 késő bronzkori tároló gödröt tártak fel. A tároló gödrök között szabálytalan eloszlásban több ÉNy-DK-i tájolású csekély mélységű árok húzódott. (Danyi József ásatása 2005.)

Dormánd, Kishany: 31 út

Dormánd, Csorda kút dűlő: 31 út

Dormánd, Petőfi tsz: 31 út

4 Boconád – Régészeti áttekintés

Boconád, Homokbánya: A Tarnabod és Tarnaméra közötti földút mellett preszkíta temető került elő. (Szabó János Győző ásatása 1962. DIV Rég. Ad. 197.)

4 Besenyőtelek – Régészeti áttekintés

Besenyőtelek, Falusi-dűlő: Besenyőtelektől Ny-ra, az É-D irányú földút mentén őskori és szarmata gödröket tártak fel. (Domboróczki László ásatása 1999, DIV RA 696, Régészeti kutatások Magyarországon 1999. Budapest 2002, 172. o)

Besenyőtelek, Hanyi út: A Hanyi út mentén található lelőhelyen három leletanyag nélküli árokszakasz került elő, amelyek a terepbejáráskor talált őskori vagy középkori telep részei is lehettek. (Váradi Adél ásatása 1999, DIV RA 911, Régészeti kutatások Magyarországon 1999. Budapest, 2002, 172. o)

Besenyőtelek, Közép dűlő I-II: A MOL termékvezeték nyomvonalán nem túl fedett őskori és szarmata település részletet tártak fel. Négy Ny-K irányú árokszakasz és néhány gödör is napvilágra került. (Váradi Adél ásatása 1999-2000, DIV RA 910, 911 Régészeti kutatások Magyarországon 1999. Budapest  2002, 172. o)

Besenyőtelek, Szőrhát: Besenyőtelek D-i határában a kömlői út mellett homokbányában NY-K –i tájolású 10. századi sírokat találtak 1960-ban. A bejelentők szerint az egyik sírban a trepanált koponya mellett agyagedény volt, a váz derekánál aranyozott ezüstveretek és egy tarsolylemez került elő. (Szabó János Győző 1960 DIV RA 160, 164, 180, 199,

Irodalom: Heves megye műemlékei. 1969. Szabó János Győző. 55, Révész László Heves megye 10-11. századi temetői. Budapest 2008. 52-53.)

Besenyőtelek, Tepélypuszta I. temető: Besenyőtelek-Tepélypuszta határában a Csathó tanya melletti homokbányában 1961, 1964 és 1971 között 21 honfoglalás kori sírt figyeltek meg és tártak fel. A sírgödrök téglalap alakúak, enyhén vagy erősebben lekerekített sarkokkal. Az elhunytakat hátukra fektetve, nyújtott karokkal és lábakkal helyezték a sírba. Leletanyag 7 sírból került elő: hajkarikák, gyöngyök, karperecek és gyűrűk. (Szabó János Győző helyszínelése és ásatásai 1961, 1964, 1971, DIV RA 248,

Irodalom: Révész László: Heves megye 10-11. századi temetői. Budapest, 2008. 60-62.)

Besenyőtelek, Tepélypuszta II. temető:

A lelőhelyet 1975-ben földmunkák során bolygatták meg. A korábban már megkutatott Csathó tanya melletti Borsós halomtól 200 méterre található. Az árokkal körített temetőből 14 sírt mentettek meg. A téglalap alakú sírgödrök sarkait lekerekítettek voltak. Lovas temetkezésre utaló lócsontok és lószerszám 4 sírban került elő. Az ékszerkészlet hajkarikákat, nyakperecet, nyaklánc töredéket, ólomkeresztet, gyöngyöket, karpereceket és gyűrűt tartalmazott. A ruházathoz tartoztak a rombusz alakú ruhadíszek és a füles gombok. A fegyverzetből az íjak szarvait ill. a markolatát fedő csontlemezek töredékei, nyíltartó tegezek vas és csont töredékei és deltoid alakú, fecskefark és levél alakú  nyílhegyek láttak napvilágot. A lószerszámok közül csikózabla, kengyelpárok és hevedercsat került elő. (Szabó János Győző ásatása 1975)

Irodalom: Archeológiai Értesítő. 103. (1976) 299. Révész László: Heves megye 10-11. századi temetői. Budapest, 2008. 63-70.

4 Átány – Régészeti áttekintés

Alsó-Alsóbői dűlő I.: A lelőhely Kömlő és Átány között a MOL termékvezeték nyomvonalán, egy nagy kiterjedésű ÉK-DNy- i irányú dombvonulat Ny-i szélén húzódik. A szarmata településből 13 objektum került kibontásra. Feltártak négyszögletes ház, ovális műhely részleteket, tároló és hulladék gödröket. Egy méhkas alakú verem betöltésében É-D-i tájolású csontvázat bontottak ki. A gödör jelentős számú kerámia töredéket (besimított díszítésű hombár és fésűs hullámvonalas díszű fazék töredékeket) tartalmazott. (Ács Csilla ásatása 1999 DIV RA 820.

Irodalom: Régészeti kutatások Magyarországon. Budapest, 2002, 167. o

Alsó-Alsóbői dűlő II.: A MOL termékvezeték nyomvonalán lévő 16-17. századi településből 4 objektumot tárták fel. A gödrökből jelentős mennyiségű mázas kerámiatöredék került elő.(Fodor László ásatása 1999 DIV RA 704)

Irodalom: Régészeti kutatások Magyarországon. Budapest, 2002, 167. o

Alsó-Alsóbői dűlő III.: A lelőhely a MOL termékvezeték nyomvonalán a Görbe-értől D-re egy ÉK irányú földút mellett található. A 18 feltárt telepjelenség többsége szarmata korú: Ny-K irányú árok, ház, néhány gödör. Egy bronzkori gödör, és egy középkori kút részlete is előkerült. (Váradi Adél ásatása 1999, DIV RA 909)

Irodalom: Régészeti kutatások Magyarországon. Budapest, 2002. 168. o

Felső-Szárazbői dűlő:A lelőhely a MOL termékvezeték nyomvonalán a Görbe-értől D-re egy nagy kierjedésű dombon található. A császárkori településből 7 objektumot tártak fel: házat, kutat és gödröket. (Fodor László ásatása 1999. DIV RA 704)

Irodalom: Régészeti kutatások Magyarországon. Budapest, 2002. 168. o

Nagyhalmi dűlő: A MOL termékvezeték nyomvonalán a Posta úttól ÉK-i irányban található lelőhelyen egy szarmata telep részét tárták fel: házak, árkok, gödrök, cölöplyukak, kemence és egy füstölő került napvilágra. Egy gödörben kutyacsontvázat bontottak ki. A szarmata leletanyag közepes mennyiségű volt. Néhány bronzkori gödör és szórványosan neolit cserép is előkerült. (Váradi Adél ásatása 1999-2000. DIV RA 908, 913)

Irodalom: Régészeti kutatások Magyarországon. Budapest, 2002. 168. o

4.01 Régészeti áttekintés

 „Őrizzük, tehát gyűjtsük össze emlékeinket,

nehogy végleg elvesszenek,

s ezáltal üresebb legyen a múlt,

szegényebb a jelen, kétesebb a jövő.” 

                  Ipolyi Arnold


A Tisza–Tarna–Rima környéke előnyös geomorfológiai (vízrajz és domborzat) adottságainak köszönhetően már az őskortól kezdve szinte valamennyi régészeti, történeti korban otthont adott az embernek. Az emberi megtelepedés legfontosabb tényezői, hogy elérhető közelségben legyenek az emberi létfenntartás eszközei: víz, élelem és tüzelőanyag, amelyek mind adottak a vizsgált területen.

Heves megye területéről már a 19. század közepén jutottak régészeti leletek a Magyar Nemzeti Múzeumba.

Az Érseki Líceum régiséggyűjteménye 1790-ben alakult. A 19. század második felére jellemző régészeti kutatások fellendülése más területeken múzeumok és régészeti társulatok alakítását eredményezte. Heves megyében csak magánkutatók folytattak régészeti tevékenységet. Közülük BARTALOS GYULA, FOLTINY JÁNOS, IPOLYI ARNOLD, KANDRA KABOS és SPERLÁGH JÓZSEF nevét említhetjük meg.

Ipolyi Arnold elnökletével 1868-ban Egerben ülésezett a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XIII. Vándorgyűlése. A régészeti szekció elnöke Ipolyi Arnold, RÓMER FLÓRIS és NYÁRI PÁL volt. A közgyűlésen Rómer előadást tartott Nógrád, Gömör és Heves megyékben tett utazásainak tapasztalatairól, mely szerint a régi műemlékeket felújításuk során tönkreteszik, és javasolta, hogy a felújítási terveket az Akadémiai Archeológiai Bizottságának terjesszék elő.

Az 1930-as évektől több országos jelentőségű ásatás folyt a megye területén (Hatvan, Füzesabony, Eger).

1949-ben létrejött az Egri Múzeum, amely több régi gyűjteményt olvasztott magába: a Líceumban elhelyezett érseki magángyűjteményt, a vár-ásatások leleteit, LEGÁNYI FERENC paleontológiai gyűjteményét és a Gárdonyi hagyatékot.

Rendszeres régészeti gyűjtőmunka 1954 óta folyik a megye területén. Ez idáig a múzeumokba került leletanyagok lelőhely–bejelentések, megelőző feltárások során kerültek a Dobó István Vármúzeum és a Hatvani Lajos Múzeum gyűjteményébe. A kutatás eme hiányossága indokolhatja, hogy egyes korszakok, népek leletanyaga még hiányzik a térségéből.

Őskőkor 2,5 millió – Kr.e. 8300

Az őskőkor az emberiség kialakulásának időszaka, az ember hosszú és küzdelmes gyermekkora. Az évmilliókig tartó evolúció után, az első eszköz elkészítésének időpontjával kezdődött. A természeti környezet változásaihoz, a meg-meg újuló körülményekhez való alkalmazkodás az ember biológiai és társadalmi fejlődésének gyorsulását eredményezte. A történelem leghosszabb időszakában a közösség fennmaradását a vadászat és a gyűjtögetés biztosította. Bármelyik élelemszerző mód is kapott nagyobb hangsúlyt, az emberi beavatkozás nélkül megtermelt javak mennyisége és felhasználásának mértéke közötti egyensúly maradt az életben maradás záloga.

A hazánk területére érkező első emberek már ismerték a tüzet. Folyóparton gyűjtött kavicsokból, állatcsontokból pattintották, készítették első szerszámaikat. Lakóhelyük és környékének gazdag élővilága élelemforrásként szolgált. Az őskőkor közepén jelent meg a neander-völgyi ember. Barlangokban és mesterségesen kialakított lakóépítményben húztak meg magukat. Halottaikat eltemették, hagyatékukból, olyan tárgyak kerültek elő, amelyek az életben maradáshoz már közvetlenül nem kellenek, a környező világ eseményei irányításának az igényét jelképezik. A jégkorszak késői szakasza a vadásztársadalmak kora. A települések leletei eredményes vadászatokról tanúskodnak. Szép tárgyaik, hangszereik gazdag szellemi életük hagyatékai. Az együtt élő közösségek összetartozásának erejével az utolsó zord évezredek sikeres túlélői voltak.

Az őskőkor három szakaszra osztott: az alsó-őskőkor (alsó-paleolitikum), amely kb. 2,5 millió évtől 130-80 000 évvel ezelőttig tartott. Legfontosabb kárpát-medencei lelőhelye a vértesszőlősi.

A középső-őskőkor (középső-paleolitikum) kb. 80-90 000 évtől kb. 35-40 000 évvel ezelőttig, az utolsó jégkorszak (würm) első hidegcsúcsáig tartott. Jellemző kultúrája a moustérien, amelynél levél alakú kőhegyet használtak lándzsacsúcsként és húsoló- vagy nyúzókésként. A jobb minőségű fegyverekkel eredményesebb volt a vadászat, mint a korábbi emberféléké, ami népességrobbanást tett lehetővé, és ez megmutatkozik a kárpát-medencei lelőhelyek számának jelentős növekedésében. A korszakban egy táborhelyen mintegy 40 fő élhetett és megjelent a temetkezés szokása.

A Bükk hegység déli peremén található Suba-lyukból két ember fosszilis maradványai és tűzhelyek maradványai kerültek elő. A korszak legnevezetesebb régészeti lelőhelye a Bükk keleti oldalán található Szeleta-barlang. A barlangot KADIČ OTTOKÁR vezetésével tárták fel 1906-1914 között, ez volt az első magyarországi rendszeres, tudományos barlangi ásatás. A 30 m hosszú barlang 12 m vastag rétegsora 22 réteget tartalmazott.

A felső-paleolitikum (felső-őskőkorszak) kb. 35 000 évtől a jégkorszak végéig, kb. 10-15 000 évvel ezelőttig tartott és az Európába kelet felől bevándorló Homo sapiens kultúráit tartalmazza. Az aurignacien kultúra emlékeit a Bükk nyugati oldalának barlangjaiban találták meg. Vezérlelőhelye az Istállóskői-barlang, amelyet 1912-től kezdve többen és többször is megkutattak. Az itt élt emberek legfontosabb fegyvere a csontdárda és az ebben a korban „feltalált” íj volt. Csont- és mamutagyar amulettek is előkerültek, és nagy szenzációt keltett az itt talált barlangi medve-csontból készített, háromlyukú és öt hang megszólaltatására alkalmas furulya.

A felső-paleolitikumot a gravetti kultúra zárja. Ebben az időszakban jelennek meg a Kárpát-medence első lakóépítményei: négyszögletes favázas házak és kerek, favázas sátrak.

Térségünk legkorábbi régészeti leletei a kőkor középső szakaszából származnak. A lelőhelyek elsősorban a hegyvidék területén találhatók barlangokban. A Mátra hegység sokáig fehér foltként szerepelt a magyar paleolit kutatásban. Az elmúlt évek szisztematikus terepbejárásai során bebizonyosodott, hogy ezt a vidéket a jégkorszakban nemcsak szórványosan, hanem intenzíven belakta az ember. A több mint 200 nyílt színi lelőhely az őskőkori emberek műhely és vadásztelepei lehettek.

Mezolitikum (középső kőkor) Kr.e. 8300-5900

A mezolitikum a középső kőkor folyamán a környezetben végbemenő változások – felmelegedés, amelynek során a tundra helyét az erdőségek veszik át, kihatva ezáltal az állatvilágra is – nagy mértékben befolyásoták az emberi közösségek életvitelét. A nagy állatcsordák északabbra vonulása az emberi közösségeket vagy azok követésére, vagy az élelemszerzés módszereinek megváltoztatására kényszerítik. Az új ökológiai feltételek a vadászat, halászat és a gyűjtögetés lehetőségének együttes hasznosítását kínálták. A mezolit lelőhelyek az ősi folyómedrek közelében találhatók. A feltárt időszakos táborhelyek mérete általában 12-17 m. A szezonális vadászhelyek lakói őstulokra és bölényre vadásztak, de gímszarvast, vadlovat és vaddisznót is elejtettek. Táplálkozásukban a vízimadarak, halak, kagylók és a csigák fogyasztása is jelentős lehetett. A vadászat legfőbb fegyvere az íj volt, nyílvesszői végét apró, éles pattintott nyílhegyek tették hatékonnyá. Kisméretű eszközök, például vakarók, vésők a mindennapi munkát segítették. A jászsági mezolitkutatások során tárták fel Jásztelek közelében Magyarország legkorábbi lakóépítményének nyomait.

A helyi mezolitikumról a Tarnaörs határában megkutatott alkalmi táborhely alapján van információnk, ahol a tűzhely maradványai mellett ott voltak azok a pattintott kőeszközök, amelyeket a halászó, vadászó, gyűjtögető ember használt.

Neolitikum (Kr.e. 6000-4500/4400)

A neolitikum az újkőkor idején az emberiség történelmének jelentős fordulópontja, amikor a vadászó- halászó- gyűjtögető életmódot felváltotta a termelő gazdálkodás, a földművelés és az állattenyésztés. Ezt a változást nevezi a történettudomány „neolit forradalomnak”, melynek hatása napjainkig tart. A növénytermesztés és állattenyésztés ismerete a „Termékeny Félhold” térségéből Kisázsia és a Balkán felől érte el Európát. A Kárpát-medence déli részén a Kr.e. 7-6. évezred fordulóján váltotta fel a korábbi életmódot a termelés, s térségünk ekkor kiemelkedő jelentőségűvé vált. Itt történhetett meg az élelemtermelés délről származó ismeretének átvétele és átadása Közép-Európa felé. A biztosabb megélhetést nyújtó életmód megkövetelte az egy helyben lakást, az első élelemtermelő közösségek kis telepeiket jól védhető helyeken, nagyobb vízfolyások mentén hozták létre. Házaik félig földbe mélyítettek, vagy a föld felszínére támaszkodók. A házak építéséhez szükségük volt fára, a fa kitermeléséhez pedig szerszámokra. Új technikát alkalmazva, csiszolással és fúrással kialakított kőbaltákat fanyélre erősítették. A megtermelt gabonaféléket – alakor, tönke, árpa, köles – csontból és kovapengékből készült sarlóval aratták le, és nagyméretű hombáredényekben tárolták. Háziasított állataik a juh, kecske, sertés volt. Az élelemtermelő életmóddal együtt járó változások nemcsak az ember mindennapi éltére, de szellemi életére is befolyással volt. A termékenységi rítushoz köthetők az agyagból készített ember és állat formájú/alakú szobrok, valamint az állatfejjel díszített oltárok. Ebben az időszakban még nincsenek elkülönült temetők, a halottakat a település házai és gödrei között temetik el, felhúzott lábakkal, oldalt fekvő, zsugorított testhelyzetben. Túlvilági útravalóul ételt tartalmazó agyagedényeket, ékszereket és használati eszközöket helyeztek az elhunyt mellé.

Az első neolitikus kultúrát a Kárpát-medencében a ’Starcevo-Körös-kultúra’ jelenti, mely a Kárpát-medence déli felét foglalta el a Kr. 7-6. évezred fordulóján. A ’Starcevo-Körös-kultúra’ a Kárpát-medence közepétől nem terjedt tovább É-felé. A ’Kőrös kultúra’ elterjedésének északi határvonala Heves megyétől délre húzódik és a megye területén még nem került elő ’Kőrös-lelőhely’. A medence északi felén, csak az ie. 6. évezred közepétől kezdődően jelentek meg neolitikus kultúrák, melyek a ’Starcevo-Körös-kultúrától’ eltérően, már vonaldíszes kerámiával jellemezhetők. A korai vonaldíszes kerámia az Alföldtől és a Dunántúltól egészen a Rajnáig elterjedt. Az új kultúrák a ’Starcevo-Körös-kultúrák’ hatására jöttek létre. Területünkön az ’Alföldi vonaldíszes kerámia’ (AVK) kultúra terjedt el. Az AVK időszakának legkorábbi települései az Alföld északi részén kerültek elő, a nagy felületű leletmentő ásatások során, amelyeknél már településszerkezeti megfigyelésekre is volt lehetőség. Az újkőkor települési rendszerének megismerése tekintetében fontos lelőhelyek Kompolt-Kígyósér, Füzesabony-Gubakút, Mezőszemere-Kismari-fenék, Füzesabony-Szikszói-berek. A nagyméretű 12-16×5-6 m-es, szabályos, háromosztatú cölöpszerkezetes házak sorokba rendeződtek. A házak falai cölöpök alkotta erős vázból, vesszőfonatokból és az erre tapasztott agyagból álltak. A házak között nagyméretű, szabálytalan gödrök találhatóak. A sírok helye kötött volt a házak oldalainál helyezkedtek el, tájolásuk ÉK-DNY vagy ÉNY-DK irányú.

Kr.e. a 6. évezred végére kisebb csoportokra bomlott szét az addig egységes képet mutató kultúra (Szakálhát, Esztár, Tiszadob, Bükk, Szilmeg).

Az újkőkor fiatalabb szakaszát képviseli a ’Tiszai kultúra’, elsősorban az Alföldről, tell településekről ismert. Északi elterjedési területe a Felső-Tisza vidékig követhető. Északon csak egyrétegű telepeket létesített. Térségünkben Kisköre–Gát lelőhelyen tártak fel a kultúra házakkal, gazdasági építményekkel és szabadtéri tűzhellyel rendelkező települését.

Rézkor (Kr.e. 4500/4400–2800/2700)

A rézkor fogalmának megalkotása PULSZKY FERENC nevéhez köthető, aki 1876-ban a Budapesten megrendezett VIII. Ősrégészeti és Embertani Kongresszuson, 42 réz-tárgy ismerete alapján bebizonyította, hogy az őskor addigi hármas tagolása (kő, bronz és vaskor) mellé indokolt a rézkor bevezetése.

Az újkőkor végén az alföldi nagy ’tell-településeken’ megszűnt az élet. Új helyeken új telepek létesültek, amelyek egyrétegűek és viszonylag rövid életűek voltak. Az újkőkor utolsó szakaszában, a Kr.e. 5. évezred közepén jelentősen megváltozott a Kárpát-medence klímája. Az újkőkor alatt a földművelésre alkalmas Atlantikum éghajlatát felváltotta a Szubboreális hűvös időszaka, amely a természeti környezet átalakulását hozta magával. A környezeti viszonyok változásával a gazdálkodás súlypontja a földművelésről az állattartás felé tolódott el. Az eke feltalálása és az iga alkalmazása jelentős újítás volt, ami a gazdálkodás hatékonyabbá válását segítette elő. Lehetővé vált az állatok által vont kocsi használata is, amely a szállítást forradalmasította. Az új gazdálkodási mód anyagi különbségek kialakulásához vezetett, elkülönült egy vezető réteg. A rangot a temetkezésekben található réz és arany jelenléte mutatja. Elkezdték gyűjteni a felszínen található malachit-azurit rézérc- és termésréz darabokat, hogy viselőjük kiemelt helyzetére utaló presztízstárgyakat, rézgyöngyöket, tűket, gyűrűket, karpereceket készítsenek belőle. Formájuk ekkor még a kőből, csontból, kagylóból készült eszközöket, ékszereket utánozta. A rezet olvasztással a kívánt formára tudták alakítani. A két érc közös előfordulásának és közel azonos olvadáspontjának köszönhetően az aranyművesség is kialakul. Az arany a rézkor elején tűnik fel sírokban és kincsleletekben.

A Tiszántúl és részben a Duna-Tisza köze területén a ’Tiszapolgár-kultúra’ terjedt el. A kultúra emlékanyagát elsősorban sírleletek alapján ismerjük, telepeik kevésbé kutatottak. A települések rövidebb ideig lakottak, főként folyóparti teraszokon találhatók, a kis felületű feltárások alapján szerkezetük kevéssé rekonstruálható. A felmenő falú házaikat sáncárok kerítette. Több generáción keresztül használt temetőiket a telepektől teljesen elkülönítve helyezkednek el, általában hosszú ideig szolgáltak temetkezési helyül. Az elhunytakat szabálytalan téglalap alakú, kelet-nyugat irányítású sírgödrökbe zsugorított helyzetben temették el. Az eltemetetteket nemük szerint megkülönböztetve a férfiakat jobb, míg a nőket a bal oldalukra fektetve tették a sírba. A kultúra jellegzetes edénytípusai a magas, átfúrt csőtalpas tálak, fazekak, hegyesedő, átfúrt bütyökdíszekkel a leggyakoribb sírmelléklet. Sírjaikban előfordulnak a mészkő és kagylógyöngyök is. Pattintott kőeszközeik, főként a nagyméretű pengék, gyakori sírmellékletek. A korszak névadói, a rézeszközök még aránylag ritkák, rézárak, kartekercsek, gyűrűk kerültek elő. Különösen fontosak az első rézből készült fegyverek, az ún. ’nyéllyukas balták’, melyek presztízstárgy szerepét is betölthették.

A középső rézkori ’Bodrogkeresztúr-kultúra’ a ’Tiszapolgár-kultúra’ genetikus utódjának tekinthető. Sem életmód, sem temetkezési szokások tekintetében nem történt lényeges változás. A kultúra emlékanyagában azonban – a neolitikum óta először – ismét déli elemek jelentek meg, a két széles szalagfüllel ellátott bögrék és az ún. tejesköcsög formájú edények egyértelműen balkáni hatást mutatnak. Továbbra is jellemző típusok az átfúrt csőtalppal ellátott tálak, fazekak, néha állatplasztikával díszített kúpos fedőkkel. Az edényeken új típusú, finoman bekarcolt hálóminták jelentek meg, egy-két esetben ismét feltűnt az edényfestés. A ’Bodrogkeresztúr-kultúra’ temetkezései továbbra is gazdag mellékletűek, az edények és ékszerek mellett gyakran előfordulnak különösen nagy méretű kőpengék, és pattintott kő nyílhegyek, a sírokban eddig soha nem tapasztalt bőségben találhatók réztárgyak. A réz bányászata és feldolgozása erre az időszakra érte el azt a szintet, amikor a rézeszközök használata főként „kereskedelem (csere) útján szélesebb körben elterjedhetett. A korszak réztárgyai között árakat, keskeny pengéjű tőröket, vésőket, lapos baltákat találunk.

A kialakult ’Baden-kultúra’ az első olyan régészeti kultúra, mely a Kárpát-medence egész területén elterjedt. A kultúra létrejöttében a középső rézkori népelemek maradványai mellett, a ’Gödörsíros kultúra’ beszivárgása, valamint ’égei és északnyugat-anatóliai kora bronzkori kultúrák’ hatásai játszották a fő szerepet. Gazdasági életükre a növénytermesztés mellett a nagyállattartás (szarvasmarha) volt a jellemző, de kiskérődzők (juh, kecske) és sertés tartására is rendelkezünk adatokkal. A szállítás és kereskedelem első emlékei a Kárpát-medencében, a Budakalászon előkerült kocsi-modellek. A ’Baden kultúra’ temetőiben a kötött temetkezési rítus felbomlott, elterjedt a halotthamvasztás szokása is. A közösség halottait zsugorított testhelyzetben, vagy hamvasztva, a túlvilági életre szánt tárgyakkal együtt temették el. A halottak fölé, sírokra gyakran nagy mennyiségű követ helyeztek. A halottak mellett, vagy azok közelében, rituális ceremónia során feláldozott állatokat temettek el. A ’Baden-kultúra’ népének békés fejlődését keleti és déli irányból érkező pásztornépek zavarták meg. Ellenük erődített településekkel védekeztek, melyek az Alföldön nem kerültek elő. A fémleletek visszaesnek a késő rézkori ’Baden-kultúra’ idején. Az aranyból készített ékszerek is eltűnnek. A sztyeppei népek megjelenése miatt szétzilálódnak a fémművességi körök kereskedelmi kapcsolatai. Ehhez hozzájárulhatott még a Kárpát-medence felszín közeli ércforrásainak kimerülése is. A ’Baden-kultúra’ fejlődése a korai bronzkor kezdetét jelző gazdasági változások és kisebb népcsoportok vándorlásának köszönhetően ért véget.

Bronzkor (Kr.e. 2800/2700 – 900/800)

A Kr. e. 3. évezredben a korábbihoz képest teljesen új történeti korszak vette kezdetét, melyet bronzkornak hívunk. A kora bronzkor elején, délről, nyugatról az Ibériai félsziget felől és keletről az ukrán sztyeppék felől új népek érkeztek a Kárpát-medencébe. Vándorlásukkal terjed el a bronzöntés ismerete. Az ónnal vagy antimonnal ötvözött réz, azaz a bronz sokkal keményebb, rugalmasabb, olvadáspontja alacsonyabb a réznél. Tömeges elterjedése, a mindennapokban való használata csak a bronzkor végére vált általánossá. Kezdetben ékszereket: tűket, csüngőket, ruhadíszeket, később fegyvereket: baltákat, csákányokat, kardo­kat készítettek belőle. Mindennapi használati tárgyak: edények, sarlók, bográcsok, védelmi fegyverzet: páncélok, sisakok, csak a korszak végén készültek bronzból. A bronzkort a bronz használatán túl a rézkoritól eltérő életmód jellemzi. Az újonnan megjelenő bronzműves technika elsajátítása, az ismeretek birtoklása, a bronz-termékek értéke nagyobb települési központok kialakulását eredményezte a Kárpát-medencében.

A késő rézkori ’Baden-kultúra’ több évszázadon át fennálló egysége a Kr. e. 3. évezred elejére felbomlott és a következő évszázadokban a Kárpát-medence különböző területein eltérő eredetű új kulturális jegyeket hordozó népcsoportok jelentek meg. A Balkán-félsziget északi területein és a Dél-Dunántúlon a ’Vučedol-kultúra’ alakított ki hosszú ideig lakott magaslati településeket. A Tiszántúlt megszálló, főleg kelet-európai eredetű, sztyeppei hagyományokat követő, állattartó népességről csak a nagyméretű sírhalmok, a kurgánok alatt talált temetkezéseik alapján vannak ismereteink.

A Kr. e. 3. évezred középső harmadában a korábbi hagyományok egy részét megőrző, de számos új elemmel át is alakító új kultúrák jelentek meg, a Dunántúl nagy részén a ’Somogyvár–Vinkovci-kultúra’, a Duna–Tisza közén és a Tiszántúlon a ’Makó-kultúra’. Eddigi ismereteink szerint a ’Makó-kultúra’ településeinek többsége kis kiterjedésű, laza szerkezetű. Ez minden bizonnyal a népesség mozgékony, gyakori helyváltoztatással járó életmódjával magyarázható, amelyben az állattartás volt a meghatározó és a földművelés csupán kiegészítő szerepet játszott. Az eddig feltárt településeiken elsősorban az elszórtan jelentkező hulladékgödreiket találták meg a régészek, ami inkább átmeneti, rövid ideig lakott szálláshelyekre utal. Elképzelhető, hogy házaikat földfelszínre építették, így nem maradt régészetileg megfigyelhető nyomuk.

A kora bronzkor végén jelent meg a ’Hatvan-kultúra’. Nevét a Hatvan melletti strázsahegyi lelőhelyről kapta. Helyi alaplakosság és keleti népcsoportok ötvöződtek benne. A kultúra népe rövid idő alatt benépesítette az Alföld északi peremét, benyomult az Északi-Középhegység földművelésre alkalmas folyóvölgyeibe és medencéibe, s később dél felé eljutott a Tiszazugig, s nyugat felé a Duna-kanyarnál álkelt a folyón. Szállásterületükön közel 100 kisebb-nagyobb telljüket ismerjük 5—10 km-re egymástól. Falvaik helyének megválasztásában legfontosabb szerepet a védhetőség játszotta. Folyókanyarulatokat, meredélyek szélét szemelték ki letelepedésre és a természetes védelmet épített sánccal, árokkal fokozták. A települések nagyméretű házait, gerendavázra tapasztott agyagfal tartotta, tetőszerkezetük nádból, ágakból készült, padlójuk vastagon döngölt agyag volt. A kultúra edényei között megtalálhatók a házikerámia körébe tartozó vastag falú, durvított felületű fazekak, hombárok, amelyeket seprűzött díszítéssel készítettek. A másik jellegzetes díszítési mód a textildíszítés. Az edények másik része a finom kerámia, ezeket a tálakat, korsókat, bögréket plasztikus elemekkel díszítették. Kevés és hiányos információnk van a kultúra temetkezési szokásairól. A kis sírszámú temetők laza láncolatban vették körül a telleket. 100-nál több sánccal és/vagy árokkal erődített tell-telep keletkezett 5—10 km-re egymástól. Kevés és hiányos információnk van a kultúra temetkezési szokásairól. A kis sírszámú temetők a település körül helyezkedtek el. A halottakat elégették, a hamvakat vagy a megásott sírgödör aljára szórták, vagy urnába helyezték néha tállal fedték le. Hitvilágukról keveset tudunk, a kisméretű állatszobrok, kocsi modellek, miniatűr edények, a lapos hegedű alakú idolok a kultusz-élet emlékei.

A középső bronzkor elején a Tisza felső és középső folyásvidékén, a Bodrog és Hernád völgyében új népcsoport jelent meg a ’Füzesabony-kultúra’. Elfoglalta a ’Hatvan- kultúra’ legtöbb települését és új településeket is létre hoz. Füzesabony dél-nyugati részén emelkedő egykori tell az Öregdomb, a ’Füzesabony-kultúra’ névadó lelőhelye TOMPA FERENC 1931-től kezdett ásatásai révén vált ismertté. Az öregdombi tell nem az erődített telepek sorába tartozik, amelyen öt települési szint jelenségeit tárták fel. A füzesabonyi települések zárt beépítésűek, utcás szerkezetűek voltak. A kis méretű családi házak és a nagy közösségi épületek egymás mellett álltak. A cölöpszerkezetes, nyeregtetős, döngölt padlós építményekben gyakori a tapasztott kerek, peremes tűzhely, tűzhelyrács, parázsborító és a hordozható katlantűzhely. A kultúra területén élő népesség művészi fokra fejlesztette az edényművességet. A magas színvonalú fazekas-kultúra művészi kivitelű, gazdagon díszített, finom anyagú fényes felületű edényeket állított elő. A díszítésben kiemelkedő és bemélyedő elemek váltakozása, a geometrikus és spirális elemek alkalmazása jellemző. Az edények magukon viselik a fémedények hatását. A korszak telepein kő-, agancs- és csonteszközökön, halász-vadász felszereléseken és lószerszám-tartozékokon kívül figyelemre méltóak a fémművességre utaló leletek/öntőminták, tűk, lándzsahegyek, vésők. Temetkezésükben alapvető változás az előző időszakhoz képest a csontvázas rítus. A halottakat oldalukra fektetve, a testhez felhúzott kézzel és behajlított lábbal, zsugorított pózban földelték el. A férfiakat a jobb oldalukra fektették, úgy hogy a fejük dél felé mutasson, a nőket ellentétesen tették a sírba: bal oldalukon feküdtek, fejjel észak felé. A halottakat a füzesabonyi népesség körében általános szokás szerint látták el a viselet és a fegyverzet részét képező tárgyakkal, egyéb mellékletekkel. A korabeli fegyverzet (csákány, balta, tőr, lándzsa) és a viselet (bronz és arany hajfonatdíszek, nyaklánc bronzcsüngőkkel, arany és borostyán gyöngyökkel, korong alakú ruhadíszek, tűk, bronz kar- és lábperecek) tartozékai, valamint a munkaeszközök (bronz véső és ár, kőpenge) egyaránt előfordulnak sírokban. Az étel, ital tárolására szolgáló edényeket (tálak, korsók, csuprok, bögrék) általában a halott koponyája köré, a medence elé, vagy az alsó lábszárak mellé helyezték. Hitviláguk középpontjában a termékenységi rítusok, az anyaistennő ábrázolása állt. A sematikus, bekarcolt emberábrázolások mellett megjelentek a kombinált ember-állat ábrázolások, a testrészek plasztikus megjelenítése különböző edényeken, az önálló ember- és állatszobrok. A hiedelemvilághoz köthetők a madárábrázolások és a madár alakú csörgők.

A középső bronzkor végi, későbronzkori kultúraváltozások legjelentősebb állomása a halomsíros kultúra megjelenése volt hazánk területén. Az átalakulás a társadalmi-gazdasági élet nagy részét érintette, és az anyagi kultúrában is tükröződik. A korábbi, döntően letelepült, falusias életmódot folytató, primitív specializációval, illetve újraelosztó rendszerrel rendelkező főnökségi társadalmakat felváltja a jellegzetes temetkezési módja után ’halomsíros kultúrának’ nevezett régészeti egység. Ez a kultúra Közép- és Nyugat-Európában nagy területen terjedt el, és nem alkotott egységes etnikumot, inkább egy gazdasági-politikai érdekközösségként fogható fel, amelyben a lényeges vonások azonosak voltak, de az alkotó népek különbözőek. A középső bronzkor záró szakaszára, a ’koszideri időszakra’ jellemzőek a földbe rejtett kincsek. A ’halomsíros kultúra’ idejében ez a szokás megszűnik, a fémtárgyakat nem deponálják.

A középső és későbronzkor határán lezajlott változások körét összefoglalva: átalakul az anyagi kultúra, a korábbi lokális, jól meghatározott kultúrákat felváltja egy nagyobb egység, a korábbi földművelő-állattenyésztő, tell-lakó életmódot, szórtabb társadalmi-települési rendszer és vélhetően elsősorban állattenyésztő életmód váltja fel. Ez a változás hatalmas jelentőségű, és még ma sem teljesen tisztázott a háttere, bár éghajlati és társadalmi okok egyaránt szerepet játszhattak a folyamatban. A későbronzkor kezdetén a fémművesség többé-kevésbé ugyanazokat a tárgytípusokat állítja elő, a halomsíros kultúraváltás alkalmával inkább csak gazdagodik a gyártott tárgytípusok köre. Nagy jelentőségű, hogy a fémtárgyak földbe rejtésének szokása eltűnik, helyette a sírokba kerülnek a tárgyak, viseleti elemként. A temetkezési szokások lokális változásai jól nyomon követhetőek, mégis, a ’koszideri korszakban’ elterjedő birituális temetkezési mód (hamvasztás és korhasztás együttes jelentkezése a temetkezési szokásban) marad uralkodó később is. A hamvasztásos és korhasztásos temetkezések aránya utal a középső bronzkori lakosság továbbélésére. A ’halomsíros kultúra’ népességét temetkezéseik révén ismerjük. A vegyes rítusú temetők, a halotthamvasztás (urnás, szórthamvas) és a csontvázas (zsugorított, nyújtott, pythos) temetkezés együttes szokásáról tanúskodnak. A halottakat bronz vagy arany ékszereikkel temették el, illetve helyezték máglyára. A halotti urnákat tállal fedték le. A csontvázas sírok északnyugat-délkelet, illetve délnyugat-északkeleti tájolásúak, az edénymellékletek a halott derekánál, lábánál vagy fejénél találhatók. A késő bronzkor folyamán a Tiszától keletre az egykori középső bronzkori ’tell-kultúrák’ területén a ’Gáva kultúra’ terjedt el, amely a délkelet-európai művelődéskör része volt. Településeiken nagy méretű, tapasztott sövényvázas, sövényfalú, döngölt agyagpadlós házakat, melléképületeket, gödröket tártak fel. Temetkezési szokásuk hamvasztásos. A ’Piliny-kultúrát’ a halomsíros és egy déli eredetű népcsoport alakította ki. A kultúra szállásterülete az Ipolytól a Tiszáig terjedt és Délkelet-Szlovákia területére is átnyúlt. A népesség megélhetését a földművelés és állattartás biztosította. Halottaikat elhamvasztották. Fém viseleti tárgyak egyaránt voltak az urnában a hamvak közt, illetve az urnák mellett a sírgödörben. Az alábbi viseleti és használati tárgyak kerültek elő: fül- és halántékkarikák, gyűrűk, karperecek, tűk, pitykék, csüngők, gyöngyök, borotvák, csipeszek, sarlók, lándzsák, nyílhegyek, tőrök és balták. A sarlókat minden esetben eltörték, ép tárgy ebből a típusból nincs. Csak az éles vágófelületű tárgyakat rongálták meg szándékosan, mely szokás összefügghet a hitvilággal, hiedelmekkel. Az Északi- Középhegységben és közvetlen előterében honos ’Kyjatice-kultúra’ településeit ismerjük nyíltszíni lelőhelyekről, erődítés nélküli telepekről, földvárakról és barlangokból.

Vaskor(Kr.e. 800-100)

A vaskor fogalmának megalkotása CHRISTIAN THOMSEN nevéhez köthető, aki 1836-ban az emberi civilizáció korai, történelem előtti időszakát a kőkor, bronzkor és vaskor elnevezésű szakaszokra bontotta az eszközök és a fegyverek nyersanyaga alapján.

Európában a vasművesség legkorábban Görögország területén jelent meg. Vaslelőhelyek hazánk területén Nyugat-Magyarországon az Alpokalja, a Somogyi-dombság területe valamint az északi hegyvidéken a Bükk és Mátra hegységekben volt. A vaskor elején a Dunától nyugatra és keletre fekvő területek két kultúrkör részei. A Dunántúlon a közép-európai ’Hallstat-kultúra’ terjedt el, míg az Alföldön az északi hegyvidéken a preszkíta, majd a szkíta kultúra lett uralkodó. Településnyom ebből az időszakból alig ismert, főleg temetkezések és kincsleletek kerültek eddig elő. A telepek hiányának oka a nomád állattartó gazdálkodás lehet. Temetkezéseket a Mátra és a Bükk hegylábi részeiről ismerünk. Ezek kiscsaládi, nemzetségi temetők, melyeket a régészet a ’Mezőcsáti kultúra’ körébe sorol. A nyújtott, vagy zsugorított testhelyzetben eltemetett halottak mellett agyagedények, szarvasmarha és juh lábak, lapockák kaptak helyet. A ruházat jelenlétére bronz gombok és csüngők, valamint geometrikus díszű agancslemezek utalnak. Gazdagabb személyek sírjaiban bronz-, vaszablák, kantárszíj elosztók, vasfokosok találhatóak.

A vas ismerete a Kárpát-medencébe egy keleti népcsoport közvetítésével jut el a korabeli görög források sigynnának nevezik, a kimmer törzsszövetséghez tartózó és iráni nyelvet beszélő törzseket. A kimmer törzsszövetség megszűntével a Kr. e. 6. században a szkíta törzsszövetség veszi át a vezető szerepet. Ami inkább az uralkodó váltását jelentette, az alapnépesség nem cserélődött ki teljesen, csak bizonyos idő elteltével mutatkoztak meg az anyagi kultúra fokozatos változásai. Az újabb kelet felől érkező népcsoportok a Kr. e. 6. század derekán jelennek meg az Alföldön és az agathürszosz nevet viselték. A korábban itt letelepedett őslakosság és az új bevándorlók anyagi kultúrájának egybeolvadása, valamint a széles kereskedelmi kapcsolatok eredményeként kialakul az alföldi szkíta kultúra. A szkíták története HÉRODOTOSZ görög történetíró művéből ismert. A 6. századtól jelentősen megváltozik a gazdálkodás formája, elsődleges szerephez jut az állattenyésztés, ezen belül is a lótenyésztés. Ezeket a változásokat nemcsak a korabeli forrásokból ismerjük, de a temetők és települések előkerült leletei is ezt bizonyítják, legjellemzőbb darabok a zablák, bronztükrök, bronz tegezdíszek, vasból készült harcifokosok, bronz- és vaspikkely páncélok, állatalakos bronz póznavégek és a temetkezésekből származó lószerszámok. A letelepült, földművelő, állattartó gazdálkodáshoz kapcsolódóan megjelennek a félig földbe mélyített, agyaggal tapasztott sövényfalú, cölöpszerkezetű, szalmatetős házak. A temetkezési rítus eltérő, a nyújtott és zsugorított csontvázas mellett a szórthamvas és urnás is előfordul, ami jelzi, hogy a népesség hagyományai különböznek a bevándorlás miatt, de az egységes leletanyag már a kialakult új kultúra bizonyítéka.

A gazdagabb személyeket viseletükhöz, fegyverzetükhöz tartozó tárgyakkal temették el. Ennek tanújelei férfi sírokban a vasfokosok, lándzsák, kések, tőrök, bronz nyílhegyek, tegezdíszek, fenőkövek, vaszablák. A gazdag női sírok jellegzetes leletei az arany ruhadíszek, bronz és arany hajkarikák, bronz és vas karperecek, tükrök, tűk, üveg- és borostyángyöngyök, agyag orsógombok, agyagpecsételők, valamint a fazekak, korsók, tálak, csészék. A sírok közel fekszenek egymáshoz, hant nincs felettük. Előfordulnak halomsírok, fából ácsolt ládasírok, fa sírkamrák. Az Alföldön is ismertek a szteppevidékhez hasonló különálló halomsírok, Mezőkeresztes-Zöldhalompusztán és Tápiószentmártonban ilyen sírokból kerültek elő a szarvas alakú pajzsdíszek. Felszerszámozott lovakat is eltemettek a halottal. A jellegzetes szkíta lovas fegyverzet tartozékai voltak az íj, nyílhegyek és a hosszú tőrök (akinakészek). Tárgyaikat állatküzdelem-jelenetek ábrázolásával díszítették. Szarvasok, kosok, párducok, oroszlánok, sasok, griffek és lovak tűnnek fel. A szkítakori lakossághoz fűződik az edények fazekaskorongon való készítésének az eljárása.

A Kr.e. 5. századtól időszámításunk kezdetéig terjedő időszak a Kárpát-medencében önálló szakaszt jelent. Ez a késővaskor, amelyet a régészet egy svájci lelőhely után ’La-Tene-kultúrának’ nevez. Az ókori kelta civilizáció, indoeurópai nyelvet beszélő, Közép- és Nyugat-Európában élő népcsoport volt. A kelta törzsek a Kr.e. 5. század végén jelentek meg Nyugat-Magyarország területén és Kr. e. 4-3. század fordulójára az egész Kárpát-medencét meghódították. Az antik források (POMPEIUS TROGUS) szerint az első törzsek azért indultak kelet felé, mert eredeti lakóhelyükön túlnépesedtek. A régészeti és történeti források alapján megállapítható, hogy a kelták nagy létszámú népe a Rajna vidékről vándorolt ide. A Kr. e. 4. század első negyedében Itália ellen vezettek hadjáratot és Rómát is kirabolták, egy évszázaddal a Balkán elleni sorozatos támadásaik során a delphoi szentélyt dúlták fel. A Kr. e. 3. század második harmadában a balkáni háborúban elszenvedett vereség után a kelta sereg visszavonulásra kényszerült és több részre szakadva új haza után nézett. Ebben az időszakban a nemcsak a Dunántúlon, hanem Északkelet-Magyarországon és az Alföldön megnő a lelőhelyek száma. Ekkor kezdődött a magyarországi kelták virágkora, amely zavartalanul tartott a Kr. e. 2. század végéig. A Kárpát-medence északi részét a boiok, a délnyugatit a tauriscusok, míg a délit a scordiscusok tartották fennhatóságuk alatt. Kr. e. 88-ban a rómaik legyőzték a scordiscusokat és ezzel magnyílt az út a pannonok terjeszkedése előtt. A pannonok erősödésénél nagyobb veszélyt jelentett az Erdélyben kialakuló dák királyság. A Kr. e. 1. század első felében BOIREBISTAS király vezetésével súlyos vereséget mértek a keltákra. A dák hódítások a Tisza-vidéket és a mai Szlovákia területét érintették, nyugat felé a Dunáig jutottak. Az Alföldön a dák hódítások, majd az iráni eredetű szarmaták betelepedése nyomán a kelta lakosság felszívódott. Északkelet-Magyarország hegyes-dombos peremvidékén éltek tovább kelta törzstöredékek. Az ország nyugati területein és az északi hegyvidéken megerősített telepeket létesítettek. Településeik a földművelés és állattenyésztés miatt sík területeken, víz közelben fekszenek. Ezek falusias, tanya és vicus-szerű kis telepek, ahol 1-2, vagy néhány család lakott. Lekerekített sarkú, téglalap alakú, félig földbe mélyített házakban laktak, melyek oldalainak hossza 2-3×4-6 m. A rövidebb oldalak közepén a szelementartók cölöplyukjai álltak. Szalma vagy vesszőfonatos sátortetővel borították az épületeket. Előfordul agyaggal tapasztott felmenő sövényfal is. A házakon belül padkák, munkagödrök, tűzhely, kemence foglalt helyet. A házakat agyagnyerő, -tároló, és -hulladékgödök vették körül. A településeken a portákat kerítő árok- és kerítésrendszerek mellett ácsolt faszerkezetű kutak és fazekas kemencék is napvilágra kerültek. Vasból készült mezőgazdasági eszközeik eke, ásó, sarló, kasza voltak. Különböző gabona- (búza, árpa, rozs, köles) és zöldségfajtákat termesztettek. Háziállataik a szarvasmarha, kecske, juh és a sertés voltak. Étrendjüket vadászott állatok húsával egészítették ki, szarvas, őz, vaddisznó, őstulok. Főleg csontvázas temetkezéseik ismertek, kisebb, néhány síros családi temetőkből. Több ilyen tartozhatott egy telephez. A másfél, kétszáz évig használt temetőkbe több generáció temetkezett, mely a hosszú egy helyben lakás bizonyítéka. A legkorábbi temetők már vegyes rítusúak: hamvasztás és hantolás. Kőpakolás vagy jelölés mindkét rítusra jellemző. Néha körárkokat is ásnak a sír köré. A halottakat háton, nyújtott testhelyzetben fektették a sírgödörbe. Ritka a zsugorított testhelyzet, általában csak a melléklet nélküli sírokban fordul elő. Előfordulnak kettős, hármas vagy többes temetkezések is. A DÉ-i és az ÉD-i tájolás az uralkodó. A férfi sírok gyakori mellékletei: fegyverzet, kard a jobb oldalon, a lándzsa mindkét oldalon. A sisak ritka, a legkorábbi sírokból hiányzik a kard, de előfordul a pajzs, öv és kardkötőlánc. A nagyméretű fibula a vállon a köpeny összecsatolására szolgált. A nyak-, kar, és a lábperecek ritkák. A női sírokban: 2—3 vagy több fibula, kar- és lábperecek, nyakperec, gyöngyökből álló nyaklánc, gyűrű és öv található. A nyakperec viselésének joga társadalmi vagy családon belüli rangot jelentett. Előfordulnak még munkaeszközök is pl. orsógombok. Ételmellékletekre a sertés, juh, szárnyas csontok utalnak. Az állatcsontok mellett darabolásra szolgáló vaskés vagy olló is előfordulhat. Az edények a váz jobb oldala mellett vagy a fejnél, illetve lábnál egy csoport­ban helyezkednek el. Gyermeksírokban amulett jellegű tárgyak: gyöngyök, bronzcsüngők, kagylók, csigák, állatfogak, fibulák is találhatóak. Vallási szertartásaikon és a halottkultusz során fontos szerepet játszott a sertés, szarvas, kutya és a ló. Vésett díszítésű lándzsahegyek, antropomorf markolatú tőrök, poncolt kardpengék, vésett kardhüvelyek vallanak kézműves tudásukról. A fazekaskorongot a szkíták honosították meg hazánk területén, általános elterjesztése a kelták nevéhez fűződik. Az általuk használt kétosztatú, rostélyos edényégető kemence lehetővé tette a kerámia egyenletes és jó kiégetését. A zömmel szürkére égetett edényeik jól iszapolt anyagból készültek. Kedvelték bepecsételt és besimított mintákat. A keltákkal együtt jelenik meg először a pénzverés és pénzforgalom hazánk területén, ezek ezüstből vert Phillippeus–utánzatok voltak.

Szarmata kor (Kr. u. 1–4. század)

Az iráni eredetű szarmaták lovasnomád népe az Ural–Volga vidékéről vándorolt nyugat felé, és a Kr. e. a 3. században foglalta el a szkíták Fekete-tenger vidéki szállásterületét. Évszázadokig uralták az eurázsiai szteppét és kapcsolatban álltak a Távol-Kelettel, a dél-ázsiai kultúrákkal és az antik (görög-római) világgal. Fokozatos terjeszkedésük során a Kr. u. 1. században megjelentek a magyar Alföldön. A szarmaták jazig törzse volt az, amely a Kárpát-medencébe először beköltözött és telepedett le a Duna-Tisza közének északi részén. Őket követték később a roxolánok és – közvetlenül a hunok foglalása előtt – az alánok. A jazigok szövetségre léptek a szomszédos kvádokkal. Traianus császárt segítik a dákok elleni háborúban, amely Kr. u. 105-106-ban római győzelemmel ért végett. A dák háborúk végeztével Róma megalapította Dacia tartományt. Az újonnan létrejött provincia léte ütközött a jazygok érdekével, mivel elvágta őket az Al-Dunánál tartózkodó rokon törzsektől és a Pontus-vidékre irányuló kereskedelmi útvonaltól. A TRAIANUS-oszlop domborművein ott láthatók a legyőzött dákok mellett a pikkelypáncélos, nyilazó roxolánok és csoportban álló jazigok. Kr. u. 117-ben megindult a kárpát-medencei jazigok és az al-dunai roxolánok összehangolt támadása a római provinciák ellen. Hadrianus császár diplomáciai úton békítette ki a birodalommal ellenszegült törzseket. A békekötés értelmében a jazigok kiterjeszthették hatalmukat az egész Tiszántúlra a Déli-Kárpátokig. A régészeti leletanyag alapján erre az időszakra kialakult az alföldi szarmaták sűrű településhálózata. E békés fejlődésnek vetett végett a markomann-szarmata háború. A Kr. u. 160-as évek elején a római birodalom haderejét leköti a keleten kitört parthus háború. A dunai limes meggyengülését kihasználva jött létre 11 barbár törzs szövetsége, amelyhez a germán törzseken kívül a szarmaták is csatlakoztak, és közösen támadták a területeikkel szomszédos római provinciákat. MARCUS AURELIUS császár folyamatos háborúkat folytatott a fellázadt barbár törzsek ellen. A két évtizeden keresztül folyó harcoknak a kvádok és szarmaták felett aratott római győzelem vetett végett a Kr. u. 188-ban. A kimerítő háborúk után viszonylagos béke uralkodott a Duna jobb és bal partján. A Kr. u. 3. századra a germánok északról dél felé vándorlása során, a Fekete-tenger partvidékén megjelentek a keleti germánok. Ennek hatására az egész dunai limes mentén háborús feszültség alakul ki: az előrenyomuló gótok veszélyeztetik az Al-Duna vidéki és Dácia határainál élő barbárokat. A sorozatos barbár támadások Dacia provincia feladását eredményezte Kr. u. 271-ben. A tartomány kiürítése megnyitotta az utat kelet felől a Kárpát-medencébe. Megjelenték a gepidák a Felső-Tisza-vidéken elmozdítva helyükről az addig ott élő vandálokat. A szarmaták szomszédai így sorra a veszedelmes germán népek lettek, akik egyben a római határokat is veszélyeztették. Jelentős erődítési munkák kezdődtek ekkor a dunai limes vonalában: sorra épültek a bal-parti hídfőállások, ellenerődök. A Kr. u. 4. század első felében egy súlyos, évtizedekig húzódó belháborúról is tudomásunk van, melybe a CONSTANTINUS-dinasztia császárai többször is beavatkoztak. Ezekre az évtizedekre tehető az Alföld legnagyobb épített örökségének, a Csörsz-árok néven ismert védműrendszer sáncainak kiépítése is. Az alföldi védműrendszer 375 körül még biztosan használatban állt, ugyanis biztosan tudjuk, hogy VALENTINIANUS császár még tovább akarta fejleszteni. Ekkor épült egy kis méretű őrtorony az árkon, Hatvan környékén. Ezen túl egy hatalmas méretű erőd építésébe is belefogott a barbár területen, melynek tervéről írott forrásaink is beszámolnak. Az erődítmény ugyan soha nem épülhetett föl, maradványait mégis sikerült egyértelműen azonosítani egy Göd határában található római kori lelőhellyel. A hatalmas munkával épített sáncok sem védték meg a belháborúk által is meggyengült szarmatákat. A Kr. u. 4. század második felétől már nem számítanak politikai tényezőnek, egyre több területük jutott az északkelet felöl terjeszkedő gepidák kézére. A Kárpát-medence hun katonai megszállása következtében teljesen megszűnik a szarmaták hatalma a terület felett. A hunok leigázzák, de nem semmisítik meg őket. A szarmatákat említő utolsó feljegyzés K.r. u. 469-ben kelt, amikor a gótok ellen szövetkező népek között megemlítik két királyukat. Ezek után sem régészetileg, sem az írásos források alapján nem tudjuk nyomon követni kárpát-medencei jelenlétüket.

A Kr. u. 1. században bevándorló, félnomád jazigoknak kezdetben csak időszakos szállásai lehettek, amelyek mind a mai napig ismeretlenek a kutatás számára. Csak a 2. század első felében változott meg annyira életformájuk, hogy kialakulhattak a nagyállattartó, nomád jellegeket megőrző, de már mezőgazdasági meghatározottságú településeik. A szarmaták elsősorban a természetes vizek partján, a sík vidékből kissé kiemelkedő dombhátakon telepedtek meg. Nagy kiterjedésű falvaik tagolt szerkezetűek voltak. A településeken általában a magasabban fekvő részeken épültek a félig földbe mélyített, tartócölöpös, tapasztott falú vagy vályogtéglából épült házak. A kutakat, ciszternákat vagy a vízjárások közelében vagy a házak között ásták meg. A lakóövezeten kívül helyezkedtek el az élelem tárolására szolgáló vermeket, az állattartó részt a karámokkal és az ideiglenes építményekkel. Az ipari műhelyeket a falu szélén építették ki. Több kemencetípus fordul elő a szarmatáknál: sütőkemence, edényégető- és a szárító- vagy az aszalókemencék. A korabeli háztartás legfontosabb eszközeit – az edényeket – szarmata fazekasok készítették. A technológiát és a mintakincset részben az előttük itt élt keltáktól, részben a rómaiaktól kölcsönözték. A jó minőségű korongolt árun kívül számos durva kivitelű kézzel formált fazekat, bögrét találunk. A legjellegzetesebb és -elterjedtebb római kereskedelmi árú a terra sigillata, a finoman megmunkált, fényes, vörös, gyakran pecsételt vagy reliefdíszes kerámia.

A temetkezési rítus legjellemzőbb jegye a tájolás, ahogyan a holtakat sírba fektetik. A Kárpát-medencébe bevándorló szarmaták fejjel dél felé fektették az elhunytakat a dél–észak tengelyű sírgödrökbe. A halottakat textilből vagy bőrből készült halotti lepelbe csavarták be és koporsóba fektették. A sír fölé gyakran halmot is emeltek, melyből sok esetben csak a halmok körüli árokkeretek maradtak meg. A szarmaták viseletéről az antik forrásokban annyit jegyeztek fel, hogy öltözetük a szkítákéhoz és a perzsákéhoz hasonlatos. A sírokban talált leletek alapján rekonstruálható a szarmata viselet. A ruházatuk valószínűleg kaftánszerű felsőruhából és hosszú, bőszárú nadrágból állt, amelyet gyakran hímeztek, esetleg festettek. A nők is viselték ezeket a nadrágokat, melyek szárát a bokánál gyöngyökkel díszítették. A ruha kiegészítők közé tartoznak a női ruhákra felvarrt gyöngyök, ezekből egy sírban több száz darabot is lehet találni. A gyöngyökkel nemcsak a ruha vagy nadrág szárát díszítették, hanem gyakran előfordulnak a felsőruha nyak-, és karszegélyénél. A ruhát derékban fémkarikás textilöv fogja össze, amelyet gyöngyhímzés, csörgők és csüngők díszítenek. A férfi viselet része volt a szíjra fűzött tarsoly, amelyben a pásztorkészséget hordták: a tűzkövet és a csiholót. A nők és férfiak egyaránt hordtak ékszereket, megtalálhatók a különböző fémekből készült fülbevalók, torquesek, fibulák, karperecek is. Puha bőrből készült lábbelit viseltek szíjakkal és csatokkal összekötözve. Az étel- és italáldozatot tartalmazó kerámia és üvegpohár mellett gyakori az obolus adás szokása. Ilyenkor a halott szájába, mellére vagy az oldalán lógó tarsolyba tettek pénzérmét, amelyek a szarmaták esetében római ezüst vagy bronzpénzek voltak.

Az írott források feljegyezték, hogy a lovas szarmaták között a könnyűfegyverzetű és a nehézfegyverzetű katonaság is megtalálható. Támadó fegyverük az íj, a kétélű, szúrásra és vágásra is alkalmas hosszú kard, lándzsa, dárda, tőr és a harci kés volt.

Népvándorlás-kor (Kr. u. 4-9. század)

A Kárpát-medence történetében a népvándorlás-kor fogalmán a pannóniai római uralom megszűnésétől a magyar honfoglalásig terjedő időszakot értjük. Magyarország földrajzi helyzetének köszönhetően a népvándorlás klasszikus területe. Évszázadokon keresztül érkeztek ide az új hazát kereső népek (vandálok, hunok, alánok, avarok, bolgárok) és vonultak át rajta.

Hunok

A hunok eredete a belső-ázsiai, a kínai birodalommal évszázadokon keresztül harcban álló hsziung-nu-kra vezethető vissza. Az Európában megjelent hun törzs-szövetség kelet-iráni és török nyelvet beszélő törzsek csatlakozásával alakult ki Közép-Ázsiában és Nyugat-Szibériában. A 370-es években átkeltek a Volgán, legyőzték és menekülésre kényszerítették az alánokat, a keleti és nyugati gótokat. Hatalmi központjukat a 420-as években helyezték át a Kárpát-medence keleti felére. Ebben az időszakban még a rómaiakat segítették, távol tartották a birodalomra támadó germán népeket, a pannoniai provinciák birtoklásáért cserébe. A Keletrómai Birodalom elleni támadásokat RUGA nevű királyuk kezdte meg, majd BLEDA és ATTILA folytatta. A hadisarc és az évi adók alapján óriási mennyiségű arany áramlik a hunokhoz. A 440-es évek balkáni hadjáratai után a 445-ben puccsal egyeduralkodóvá vált Attila fejedelmi székhelyét a Tisza vidékére helyezte át. 451-ben csapatait nyugati irányba indította el Gallia felé. 452-ben a hun sereg az észak-itáliai városokat pusztította. 453 tavaszán Attila vérömlésben elhunyt. Temetésének ünnepélyes, minden ízében ázsiai – a későbbi türk nagyfejedelmek temetésére meglepően hasonlító – szertartását PRISKOS nyomán JORDANES hagyományozta az utókorra. Attilát egyetlen koporsóban titkon a földbe temették. Attila legidősebb fia, ELLAK lett a hunok nagykirálya, aki ellen előbb öccsei, majd az ARDARIK gepida király vezetésével szövetkezett gepidák, rugiak, szvébek, szkírek, szarmaták keltek föl. Ellak elesett a mindmáig ismeretlen Nedao folyó mellett vívott csatában. A keletre menekült hunokat Attila középső fia, DENGITZIK szervezte meg. Dengitzik utóbb a Keletrómai Birodalom ellen támad, de 469-ben a csatát és életét elveszíti. Vele ér véget a hunok európai története.

A hunok méneseikkel, nyájaikkal vándorló nomádok voltak és szállásváltó életmódot folytattak. A hun állattartó gazdaságot a meghódított falvak földművelése és szolgáltatásai, valamint a hadjáratok zsákmánya, az adók és a határ menti szabályozott kereskedelem jövedelme egészítette ki. A téli és nyári szállás közt szekerekkel vonultak, sátrakban laktak. Attila központi szállásának leírása a kelet-római Priskos alapján maradt ránk: a fátlan síkságon kiemelkedésen állott a gerendákból és deszkákból épített fejedelmi palota, amit fatornyokkal tagolt magas kerítés határolt. Nagyobb térségen túl emelkedett a főfeleség saját palotája, valamint Pannoniából hozott kövekből épített fürdő. A központ körüli nagy kiterjedésű táborvárost valószínűleg fal vette körül.

Temetkezési szokásaik nagy változatosságot mutatnak. A halotthamvasztás idegen a hun szokásoktól, a korábban így meghatározott leletek zöme halotti áldozat részben elégetett maradványa. A sírok tájolása többnyire észak–dél, megfigyeltek padmalyos sírformát is. A hun temetkezési szokások nem függetlenek közép-ázsiai, dél-oroszországi hatásoktól, egyes elemeit átvették a szövetséges-alávetett alán–germán népcsoportok előkelői. A halottat általában ünnepélyesen felöltöztetve helyezték koporsóba, étel-ital melléklettel látták el, esetleg egyszerűbb eszközökkel is (kés, szőrcsipesz, orsó), a fegyver, lószerszám kerülhetett még a halotti áldozatba. Egyes feltételezések szerint az utóbbiakhoz tartozhattak a hun üstök is. A hunok legfélelmetesebb fegyvere az aszimmetrikus reflexíj, de keresztvassal felszerelt hosszú, viszonylag karcsú kétélű karddal, harcikéssel, lándzsával is harcoltak, esetenként vértet is hordtak. Az előkelők kardhüvelyét aranylemezek díszítették, a felerősítés nemegyszer féldrágakő kardfüggesztővel történt. Viseletüket jól ismerjük a leírásokból és a közép-ázsiai sírleletekből: a cobolyprémes, cikádadíszes süveget, a jobbról balra záródó kaftánt, a karikacsüngős veretes övet, amelyről a mindennapi felszerelés: tőr, kés, tarsoly fenőkővel, fésűvel, tűzszerszámmal csüngött, a szűk lovaglónadrágot, csizmát. A női viselet jószerével csak a fej körüli ékszerek változatosságával különbözik a férfiakétól. Jellegzetesek a hun diadémok, párosan viselt fülbevalók, borostyán- és egyéb gyöngyökből fűzött nyakláncok, a páros hajfonat díszek és a nyakékek. Ritka a karperec, gyűrű, gyakoribbak az öv- és csizmacsatok, szíjvégek. A hun viselet egyedi vonásainak meghatározását nehezíti a birodalom etnikai tarkasága, a sírok bolygatottsága.

Gepidák

A keleti-germán eredetű gepidák őshazája a Keleti-tenger partján, a Visztula vidékén lehetett. Őstörténetükről, történetükről nem szól saját krónika vagy másféle írásos hagyaték. Eredetükről csak késői gót mondák emlékeznek meg, ezek nem tagadják a rokonságot, ám megvetően lustáknak csúfolják a gepidákat. Önelnevezésük a germánokra jellemző öndicsérő, jelentése „gazdag, bőkezű. A gepidák a Visztula torkolatvidékéről vándoroltak délkelet felé a Kr. u. 2-3. század folyamán. Dacia feladása után a megszállásból kimaradt gepidák kísérletet tettek arra, hogy a kiürített provinciát elfoglalják a nyugati gótok előtt, azonban 291-ben véres vereséget szenvedett a FASTIDA vezette gepida törzsszövetség a szintén germán vízigót-taifal szövetségtől. Fastida halála után a gepida törzsszövetség felbomlott. Ezután másfél évszázadig nem hallunk róluk. A Kárpát-medencébe való behatolásuknak régészeti emlékei a 4. század második felétől – végétől mutathatók ki a Felső-Tisza vidéken, illetve a Körösök felső folyása mentén. A hun terjeszkedés hírére a gepidák többsége tiszántúli hazájában maradt. A hunok a korábban legyőzött osztrogót alattvalóikkal hódoltatták meg őket a 400-as évek elején. A hun királyi központ a 420-as években került a Kárpát-medencébe, a gepida szállásterület azonban megmaradt. Harcosaik a hun hadsereg egyik legerősebb részét alkották. A gepidák élére a hunok megbízásából rendelt teljhatalmú vezető került ARDARICH a legbefolyásosabb szövetségesként vehetett részt Attila hun nagykirály tanácsában. Attila halála után az alávetett népek a gepidák vezetésével lázadtak fel a nagykirály fiai ellen és a hun birodalom központi szállásterületét a Tiszántúlt, Erdélyt és gótok elvonulása után a Szerémséget is megszerezték. A hódítást a Keletrómai Birodalom is kénytelen volt elismerni A létrejött gepida királyság területe nem volt egységes: a tényleges Gepidia a Tisza-vidék, a másik települési tömb Erdély középe és a harmadik településterület Sirmium (Zimony közelében) és térsége volt.

A 6. század elején, a Dunántúlon az északi irányból érkező germán származású longobárdok telepedtek le. A két nép közötti kezdeti békés viszony az 540-es években romlott meg, amikor bekapcsolódtak a Keletrómai Birodalomnak az itáliai gót királyságság ellen vívott harcaiba. Sirmium megszerzése után a gepidák elvesztették Bizánc jóindulatát, a császár longobárdokkal lépett szövetségre. A gepida–longobárd háborúk kisebb-nagyobb megszakításokkal 547-567-ig tartottak. A longobardok szövetséget kötöttek az avarokkal és biztosították Bizánc semlegességét. Az ALBOIN longobard király által vezette hadak legyőzték a KUNIMUND irányította gepida sereget. Gepidia összeomlása teljes volt, a fősereg megsemmisült, a sirmiumi sereg átkelt a Száván és megadta magát a bizánciaknak. A források még említik avar uralom alatt létező alföldi falvaikat. A gepidák a 7. században még részt vettek az avarok hadjárataiban. Később eltűntek a befogadó népek (langobardok, avarok, szlávok, Bizánc) környezetében.

Településeik folyók, kisebb vízfolyások mentén magaspartokon találhatók. Telepeiken földbe mélyített cölöpszerkezetes, sövényfalú, ideiglenes tüzelésű házakban éltek. A lakóépületekhez melléképületek, műhelyek és vermek tartóztak. A gepidák letelepült földművelő állattartó életmódot folytattak. Kölest, búzát és árpát termesztettek, kis méretű szarvasmarhát, sertést, juhot és lovat tenyésztettek. Háziiparszerűen foglalkoztak szövéssel, csontmegmunkálással és fejlett volt a fazekasság. A településeik leletanyagának zömét a kerámia teszi ki. A gepida edényeket a szürke, korongolt, szemcsés anyagú, tagolt felületű, fésült, karcolt díszítésű házikerámia (fazekak, hombárok, korsók), valamint a kannelúrás és besimított díszítésű díszkerámia jellemzi. A nagyszámú és jellegzetes vaseszközök, fegyver és fémtárgy arra utal, hogy a gepidák fejlett vasművességgel rendelkeztek.

Felső-Tisza és a Körösök vidékének gepida népességénél a temetkezési szokások nem egységesek: előfordulnak a dél–északi, az észak–déli, nyugat–keleti, kelet–nyugati tájolások különböző változatai, jellemzőek a vaskapcsos-koporsós temetkezések, a fegyvermellékletes sírok is. A hun kor után létesült temetőkben egységessé válik a nyugat-kelet tájolás A sírokban talált leletek alapján rekonstruálható a viselet. A női ruházat anyaga bőr és sűrű szövésű textília volt, de előfordult az aranybrokát-szövet is. A nemesasszonyok sokszögű csüngős fülbevalópárokat, borostyán- és üveggyöngy nyakláncokat, antik arany- vagy ezüstgyöngyöket, félhold alakú csüngődíszeket, csontcsüngőket, esetleg bizánci keresztet, kétoldalt a vállon rekeszes-kőberakásos díszű, aranylemezzel borított fibulákat, rekeszes díszű vagy antik gemmás gyűrűket. Az övön nagyméretű, faragott díszű, ékkőbetétes csatokat viseltek. A használati tárgyak közül a pipereeszközök (kanalak, szűrők, csipeszek), a sugaras hátú fémtükrök és a többnyire kétoldalas csont sűrűfésűk ismertek. A férfiviseletről kevesebbet tudunk, a nemesi viselethez ékkővel díszített csatok és tarsolydíszek tartoztak. A gepida hadseregben a sírleletek alapján a kisszámú teljes fegyverzettel (kard, lándzsa, pajzs) harcoló férfi mellett karddal és pajzzsal, lándzsával és pajzzsal, karddal és lándzsával, csupán karddal vagy csak lándzsával, továbbá kizárólag íjjal küzdők mutathatók ki. Az étel-italfélét tartalmazó edénymellékleteket általában a lábakhoz, a koporsón kívül helyezték el. A temetők egy részének szerkezete a pogány hitvilágra utal: megfigyelhető a férfi- és a női sírok csoportjainak elkülönülése, a viseletben a bajelhárító amulettek és csüngődíszek jelentős száma. A kereszténységre való áttérést a leletanyagban a keresztek és a Christogram-jelek megjelenése mutatta.

Avarok

A nagy népvándorlás egyik hulláma 552-ben indult nyugatra, amikor Belső-Ázsiában a türkök alapítottak hatalmas nomád birodalmat. Az írott források alapján a türkök elől nyugatra menekülő zsuan-zsuanok lehettek a későbbi európai avarok néven ismert nép egyik alapvető alkotóeleme. Menekülésük első állomása valószínűleg a heftaliták közép-ázsiai állama volt, őket azonban 557-ben ugyancsak legyőzték a nyugatra törő türkök, s így a továbbmenekülők újabb népcsoporttal ötvöződtek. Egyes vélemények szerint a bizánci írott forrásokban az avarok neveként feltűnő uar/avar és hion/hun népnevek épp e két összetevőre utalnak vissza.

Az új nép követei 558-ban jeleltek meg Bizáncban.

A magyar honfoglalás kora (895-1000)

A honfoglalás idején a Kárpát-medencébe érkező magyar törzsek már több mint másfél évezrede elszakadtak finnugor rokonaiktól. Dél-Ural vidéki őshazájuktól Magna Hungárián, Levédián, Etelközön át vezetett útjuk a Duna-Tisza vidékére. Vándorlásaik során főként iráni és török eredetű népekkel érintkeztek, amely mély nyomot hagyott kultúrájukban, művészetükben. Kalandozó magyar csapatok először 862-ben jártak a Kárpát-medencében, majd ezt követően többször is, beavatkoztak a morvák és a keleti frankok viszálykodásába valamelyik fél oldalán és hívására. 894-ben BÖLCS LEO bizánci császár szövetségeseként a bolgárok ellen harcoltak, ugyanebben az évben SZVATOPLUK morva fejedelem kérte a magyarok segítségét a frankok ellen. Feltételezhető, hogy a magyar csapatok a harcok végeztével már nem tértek vissza etelközi szállásaikra, hanem a Felső-Tisza-vidékre vonultak vissza és itt várták be az ÁRPÁD fejedelem vezette fő sereg 895 tavaszi bevonulását. A főhadak távollététében a keleti szállásokon maradt népességet besenyő támadás érte. A menekülők a Keleti-Kárpátok hágóin érkeztek Erdélybe. Az elkövetkező éveket az új hazába való berendezkedés kötötte le. Ekkor a magyarok által birtokolt terület még csak Erdély, az Alföld, a Délvidék, Kárpátalja és a Felvidék egy része. 898-ben a keleti-frankok kérésére a magyarok rátámadnak az Észak-itáliai területekre. Mikor onnan hazatérnek 899-ben, elfoglalják a Dunántúlt, elsöprik a morvákat és a kis szláv hűbéres fejedelmeket.

A honfoglaló magyarság régészeti emlékeinek túlnyomó többsége a temetők feltárása során látott napvilágot. A temetők többségét vizes, mocsaras területekből kiemelkedő szárazulatokon, dombokon találjuk. A temetőn belül a sírok sorokba, olykor csoportokba rendeződnek. A sírgödörben a halottakat fejjel nyugatnak, arccal és lábbal keletnek fordították. Az elhunytakat textillepelbe vagy gyékényszőnyegbe csavarták, de nem volt ismeretlen a koporsós temetkezés sem. A halottakat díszruhájukban helyezték nyugalomba, a férfiak mellé odatették fegyvereiket, méltóságjelvényeiket, tűzszerszámukat, a nők mellé apróbb használati tárgyaikat is. A gazdagabb halottakat felszerszámozott hátaslovuk is elkísérte a túlvilágra, úgy hogy a ló lenyúzott bőrében hagyták a koponyát, és a lábszárcsontokat. Edényeket leggyakrabban női és gyermek sírokban találtak, a túlvilági útravalóként szolgáló ételmellékletet tartalmaztak. A férfiak sírjában az ételmellékletre az állatcsontok utalnak. A honfoglaló magyarság viseletét a régészeti ásatások során előkerült leletek alapján rekonstruálhatjuk. A férfiak fejét csúcsos fejfedő, süveg fedhette, felsőruhát a jobb oldalon gombolódó, bő ujjú kaftán jelentette. Nadrágjuk bő szárát nemezcsizmába gyűrték. Ruházatukon ritkán viseltek nemesfém díszeket, legfeljebb egy-egy hajkarika, karperec, gyűrű színesítette öltözéküket. A honfoglaló magyar férfi méltóságjelvénye a fegyveröv volt, és azon viselt fegyverek, eszközök. A kaftánt összefogó övnek, melynek vége a térdig ért, felületét bronz-, ezüst,- aranyveretek díszítették. Az előkelők esetében a derékszíj jobb oldalára csatolták a veretekkel, vagy összefüggő ezüstlemezzel díszített bőrtarsolyt, amelyben az apróbb használati eszközöket tartották. Ugyancsak ezen az oldalon függött a nyíltartó tegez. A nyilakat különböző formájú vas hegyekkel szerelték fel, attól függően, hogy harcra vagy vadászathoz használták azokat. Az öv baloldalára kapcsolták a szablyát, melynek markolatát és hüvelyét palmetta mintás arany–vagy aranyozott ezüstlemezekkel díszítették. Használóik a társadalom csúcsán álló férfiak lehettek. A szablya mellé akasztották a visszacsapó (reflex) íj tárolására szolgáló bőr íjtegezt. A közelharc fegyverei voltak a vasbalták és lándzsák. A honfoglaló nők a fejükön pártát, vagy süveget hordtak. A női viselet jellegzetes leletei  hajkarikák. Az előkelő nők varkocsába hajfonatkorongokat fűztek. Ezek a korongok életfát, vagy mitikus állatalakot ábrázoltak. Kaftánjuk két szárnyára kerek vereteket, kettős csüngőket illesztettek. A kaftán ujját karpereccel szorították le. Az ing szegélyére rombusz alakú ezüst díszeket varrtak. Lábbelijük puha talpú, kerek, vagy hegyes orrú volt és a fejrészt változatos veretekkel, szegecsekkel díszítették. A sírokba ritkán kerültek használati eszközök, szerszámok: vaskés, bőrlyukasztó ár, csiholó acél, kovakő.

Középkor (1000-1711)

Miután honfoglaló eleink birtokba vették a Kárpát-medencét, majd megszilárdították hatalmukat, új korszak kezdődött a magyarság életében: beköszöntött a középkor. Az általában 1000-től 1711-ig tartó időszak, bár régészetileg időben a legrövidebb, mégis az egyik legnagyobb tárgyi anyagot hagyta ránk, emellett számos tekintetben ma is meghatározó napjaink anyagai és szellemi kultúrájára nézve.

A középkori régészeti kutatások során legjelentősebb mennyiségben – más korszakokhoz hasonlóan – kerámiaanyag kerül elő. Az Árpád-korból fazekak, cserépbográcsok, tálak, bögrék, bordás nyakú edények, sütőharangok, palackok: elsősorban tehát a sütéshez, főzéshez, illetve tároláshoz szükséges tárgyak maradtak ránk. Az edények díszítése meglehetősen egységes: fésűs eszközzel vonal- vagy hullámkötegeket karcoltak oldalukra; néha e kettőt akár vegyítették is. Gyakori az úgynevezett csigavonaldísz, illetve a körömmel benyomkodott sorminta is; a 11. század végétől pedig megjelenik a fogaskerékdíszes minta is. Az edények aljára sokszor még többnyire egyszerű mintázatú mesterjegy került. Ezek a díszítések a 12. századtól megváltoznak: a vonalazással díszített edényeken (hullámvonal vagy csigavonal) a vonalak közötti távolság megnőtt; a díszítés „ritkult”; a fogaskerékdísz pedig nem érte meg az Árpád-kor végét. A 13. századtól pedig egy jellegzetes kerámiaanyag: az ún. grafitos kerámia is megjelent Magyarországon, elsősorban osztrák területekről importálva.

Az Árpád-kor végétől, a késő középkorban az edények a fejlődő korongolási technikáknak köszönhetően egyenletesebb falúakká és simítottabbakká váltak, a vonalazás helyett pedig megjelent a bordázott díszítés. A korábbi, szürkés színű agyag mellett elterjedt a fehér kerámia is. Az Árpád-korban is ismert ugyan, de leginkább a késő középkorban terjed el a fedők használata, illetve új formák is megjelennek, mint például a poharak és lábasok; előbbiek már a 14., utóbbiak inkább a 15. század második felétől. A 14-15. században terjednek el a vörös sávokkal díszített fehér kerámiák, melyek a korszak jellemző darabjait alkotják. De érdemes megemlékeznünk arról is, hogy a kályhák alkotórészei: kályhaszemek és kályhacsempék is az Anjou-kortól tűnnek fel, és ekkortól kezdve, a késő középkorban válnak elterjedtté a régészeti anyagban.

S ha a késő középkor számos újítást hozott, akkor a 16-17. század, a kora újkor időszaka különösen. Ekkor már a ma is ismert edénytípusok szinte minden darabja megtalálható lett a tálaktól a lábasokig. Megjelentek a vegyes mázas (vagy „metélt mázas”) kerámiák, melyek felületét karcolással mezőkre osztották, majd az így kialakított mezőket különböző színűre (sárga, zöld, barna) festették. A 17. században elterjedt a habán kerámia, melyek jellegzetes színvilágukról (kezdetben fehér alapon kék, sárga és zöld, később piros, lila és egyéb árnyalatok is) könnyen felismerhetők a régészeti anyagban. Ezzel párhuzamosan tűntek fel az ún. írókázott kerámiatárgyak, melyeknél az edényt csurgatott mázvonalakkal díszítették; a redukált égetésű korsók, a vörös agyagú edénytípusok, illetve az egyik legjellemzőbb tárgytípus, a sávos festésű fehér kerámia is (hasonló, de nem összekeverendő a késő középkori típussal). A török anyagi kultúrát pedig olyan tárgyak jelzik nekünk a 17. századból, mint a különböző talpas tálak, perzsa- és török fajansz, illetve porcelántöredékek, vagy pedig az ország szinte minden területén ismert pipadarabok.

A régészeti anyagban legnagyobb számban előkerülő kerámiaanyag mellett azonban nem feledkezhetünk el az épített régészeti örökségről sem. Hiszen a középkor szó hallatán a legtöbb embernek nem egy edénytöredék, hanem épületek jutnak elsősorban eszébe: olyan monumentális, vagy romos, romantikus épületek, melyek magukban őrzik több száz év történelmét. Az általunk vizsgált területen leginkább a templomok jelentik a középkor épített régészeti örökségét. De mit is kell tudni ezekről?

A keresztény Európához tartozás egyik legfontosabb jelzője a templomok építése volt. Legkorábbi egyházi épületeink közé tartoznak az ún. körkápolnák, vagy más néven rotundák, melyek a nagyobb központokban fontos szerepet játszottak a kereszténység magyarországi elterjedésének kezdeti időszakában; legismertebb példája megyénkben az egri székesegyház déli külső oldalán feltárt körkápolna. Ezek az épületek méretüknél és rendeltetésüknél fogva sem voltak alkalmasak nagyobb tömegek befogására; ezért nagyobb és jelentősebb egyházi épületek: székesegyházak épültek a 11. század elejétől a királyi és püspöki birtokokon. Ezek hosszháza (a hívek befogadására szolgáló tér) általában háromhajós volt, nyugati oldalukon toronnyal, keleti végükön pedig rendszerint félköríves fő- és mellékszentélyekkel (mely a liturgikus tér helye volt). A hatalmas székesegyházak mellett természetesen a falvakban is megjelentek az egyházi épületek: ezek közül sok eredetileg fából készülhetett, többségük azonban kőtemplom volt. A 11-12. században többségében egyhajós, félköríves szentélyzáródású épületeket emeltek a kisebb közösségek, de sok templomnak volt négyzetes szentélye is. A kőtemplomok egy része egyszerű tört kőből, más részük viszont négyzetesre faragott, úgynevezett kváderkőből épült. Téglatemplomot az általunk vizsgált területről – de egyébként egész Heves megyéből – nem ismerünk.

A késő középkorban, a gótika időszakában aztán mind városi, mind falusi környezetben átalakulás ment végbe: az új korszakkal új formák: az egyszerű, félköríves vagy négyzetes szentélyek helyett a nyolcszög öt oldalával záródó gótikus szentélyek terjedtek el. Az ekkor megjelenő csúcsíves, mérműves ablakok, új kapuzati formák, új díszítőelemek ma is számos művészettörténeti-régészeti kutatás alapját képezik. Az Árpád-korban használt épülettípusok ezután lassan elmaradtak, és helyüket a gótikus templomformák vették át.

Természetesen kolostorok is épültek e régióban: legjelentősebbeknek a kompolti, poroszlói, illetve feldebrői bencés apátságok tekinthetőek. A kolostorépületek sajátossága, hogy a misézés céljára szolgáló templomtér mellett, ahhoz északról vagy délről csatlakozva egy négyzetes épületszárny helyezkedik el, mely a szerzetesek lakhelyeként szolgált. E négyzetes tér közepét egy udvar és egy azt körülvevő folyosó (ún. „kerengő”) vette körül, a folyosóról pedig a különböző lakórészekbe: a szerzetesek konyhájába, hálótermébe, gyülekezőtermébe lehetett bejutni. Sajnos a kolostorok csak ritkán maradnak meg teljes egészükben, s ez a helyzet a fentiekkel is: Kompolton és Poroszlón gyakorlatilag semmit sem tudunk a kolostorokról, Feldebrőn viszont a templom megmaradt, és ásatások során előkerültek a lakóépületek maradványai is – ezek viszont ma nincsenek bemutatva a nagyközönség számára.

S ha a templomokról szólunk, ne feledkezzünk el a körülöttük levő temetőkről is: hiszen eleink a kereszténység felvételétől egészen a 18. századig nem elkülönült temetőkbe, hanem a plébániatemplomuk körüli megszentelt földbe temetkeztek. A honfoglalás után egy ideig még használatban voltak a pogány temetők is, de az Árpád-kor folyamán a magyarság fokozatosan mindenütt áttért a templom körüli temetkezésekre. Keresztény vallásuk jellegéből fakadóan, a korábbi korszakoktól ellentétesen nem helyeztek bőséges mellékleteket az elhunyt mellé. Ennek megfelelően a temetkezésekből előkerülő leletanyag szegényesebb, mint korábban: jórészt inkább viseleti elemek maradványai (öv- és egy ruhaveretek, cipők sarokvasalása, különböző ékszerek, díszek), nem külön mellékletként a sírba helyezett tárgyak maradtak ránk.