Zaránk – Településnéprajz
A 18. században a település egy központi tér köré szerveződött, melynek keleti szélén a templom, nyugati szélén a kastély állt. Zaránk a Tarnaméráról Erkre vezető út mentén terjeszkedett a későbbiekben, ez a főutca. Fő útnak nevezték a faluközpontból Tarnazsadány felé vezető utat is, a falu ebben az irányban is fejlődött, valamint a Visznek felé tartó utca két oldalán.
A szalagtelkek jellemzik a települést, de a táblatelkek emléke is megmaradt.
A határ tanyásodása összefügg a jászok megtelepedésével.
Újlőrincfalva – Településnéprajz
A település eredetileg nem a jelenlegi helyén állt, hanem a mai Óhalász nevű területen, a Tisza és a Kis-Tisza holtág szigetén. (A 10-11. században még az Ős-Rima folyt a Kis-Tisza medrében.) A 16. századi forrásokban a település Tiszahalász néven jelent meg.
Az 1979. évi nagy árvíz után telepítették át jelenlegi helyére, ahol egy szabályos alaprajzú települést alakítottak ki. A középpontban álló református iskolától keletre eső falurész a Felvég, a másik pedig az Alvég.
1920 után a Poletár nevű részen fejlődött a falu, 1945 után a Magyaradon.
A szabályosan kimért szalagtelkek soros elrendezésűek.
Tófalu – Településnéprajz
Eredetileg kétbeltelkes település volt a források szerint. A település Szög nevű részén volt a lakótelkek tömbje, ahol a halmazos szerkezet megmaradt. A 18. század végén a falu lakóházai nagyobbrészt a Kápolnáról Verpelétre vezető út mentén álltak. A jobbágyfelszabadítás után épültek az országúttal párhuzamosan keleti irányban a Hangács, vagy Kilső sor, és két utca a Gele területén. 1945 után a Tarna nyugati partján fejlődött tovább a falu, ekkor keletkezett az Újtelep és a Malomalja. Tófalu már összeépült Aldebrővel az észak-dél irányú terjeszkedése folytán.
Általában szalagtelkesek az utcák, a Szög településrészt kivéve. A portákat csak a 20. század elején kezdték keríteni.
Tiszanána – Településnéprajz
Tiszanána a 18. század végéig kétbeltelkes szerkezetű település volt, aminek a földesúri telekrendezés vetett véget. Ezzel együtt a lakosság is átrendeződött: a református lakosság a falu déli részén maradt, az újtelepesek az északi részeket foglalták el. A falu tengelyét merőlegesen metsző Arany János utca osztja a falut két részre, oly módon, hogy az Alvég és Felvég elnevezés mind a református, mind a katolikus részen megvolt, mintha két külön településről lenne szó.
A településre a szalagtelkek jellemzők, soros elrendezéssel. Az 1898-as tagosítás után jelentős a határ tanyásodása.
Tenk – Településnéprajz
Tenk csupán 1945 után fejlődött önálló közigazgatási egységgé, korábban Erdőtelekhez tartozott Pusztatenk néven. Tenk község Dormánd és Heves között a főút két oldalán fekszik, Erdőtelekkel egy kisebb forgalmú út köti össze. 1945 előtt a Haller, Papszász, Elek és Szabó családok kastélya, kúriája, és az ezeket kiszolgáló cselédek házai alkották e települést.
Pusztatenk egyes részeit a birtokosról nevezték el: Holler, Papszászé, Brané, Fekete, Szabó…
Tarnazsadány – Településnéprajz
A település a 18. századi térképek szerint kétbeltelkes volt, ennek azonban nyoma sem maradt mára. A legrégebbi településrészek a templom körül csoportosuló utcák: az egykori Nagy sor, Kis sor, Temető sor, Herepront vég, a Hideg vég és a Csima szög. Eredetileg a belső telkek nagy részét a nagybirtokosok lakótelkei és gazdasági udvarai foglalták el. Ezeket az 1920-as években parcellázták fel. 1945 után a település keleti és nyugati irányba növekedett. A Nagy sor déli oldalán, a Kis soron szalagtelkek létesültek, melyeknek a másik utcára eső végükön istállók voltak. A Nagy sor északi oldalán rövidebbek a telkek, valamint a Hideg végben kisebb zsellérporták voltak.
Tarnaszentmiklós – Településnéprajz
A hagyomány, illetve a kutatások szerint kétbeltelkes település volt Tarnaszentmiklós. A belsőség határait a Hanyi- ér szabta meg, mellyel párhuzamosan épült a főutca. A főutca térré szélesedő részén állt a templom, melytől északra fekszik a Felvég, délre az Alvég. A falu északnyugati részét Csandrának nevezték. Az északkeleti Szöget a falu legrégebbi részének tartják-, itt halmazos szerkezet jellemzi a porták elhelyezését.
1920 után épült ki az Újtelep, 1945 után a faluból kivezető országutak mentén fejlődött tovább a település.
A régebbi részeken a táblatelkek a gyakoriak, sokszor csoportos udvarral, ahol több család lakott. A kertességre jellemző az a tény is, hogy kaput, kerítést sokáig nem építettek, a kereteken keresztül szabadon közlekedtek.
A határban két tanya állt: a Nagy tanya, és a Juhász-tanya.
Tarnaörs – Településnéprajz
A 18. század végére a kastély és a templom körül feltűntek a mai utcasorok előzményei. Ilyen volt a Tarna keleti partján a Felvég, az ettől keletre elhelyezkedő Alvég, délkeleten a Tót sor, ettől délre a Cigány szög.
1945 után az Orczy-kastély kertjét felparcellázták, egy része Kastélykert néven beépült.
A település eredetileg kétbeltelkes település lehetett a források szerint. A településen belül elsősorban szalagtelkek voltak.
Tarnaméra -Településnéprajz
Tarnaméra legrégebbi részei a kastély előtt húzódó utca, a Heves felé vezető országút a Nepomuki Szent János szobrával díszített Tarna-hídtól az északi kijáróig, valamint a templom környéke, a Pusztafogacs irányába vezető utca, és a zaránki út eleje. A 19. században épült be a Vakméra, a Malom köz és a Hóstya.
1920 után délkeleten, északon terjeszkedett a falu.
A telkek általában szalagtelkek, sokszor soros elrendezéssel– akár több lakóház is áll egy-egy udvaron.
Pusztafogacs számos szálon kötődik Tarnamérához, ahol 80 tanya épült. Kápolnája búcsújáróhely, melyet a Pusztafogacsi Kápolnáért Közalapítvány újított fel.
Tarnabod – Településnéprajz
A település központi magja a templomteret körülölelő két utca: a Falu és a Fő utca volt. A zsellérek falurésze volt a Hatház, vagy Hatháza. A 20. században épült ki a Malom szög, a Kétház, vagy Cseszárok-part. 1920 majd 1945 után délen, a Boconádra vezető országút mentén terjeszkedett tovább a falu.
Általános volt a szalagtelek, soros elrendezéssel, több lakóházas porták is gyakran előfordultak.
Szihalom – Településnéprajz
Szihalom településszerkezete az egykori kétbeltelkes településformára utal. Legrégebbi részei: a Földvár, a Tobány, a Kistobány és az Ötház. Ezeken a területeken szabálytalan, vagy tábla telkek jellemzők, a köztük húzódó szabályos utcán szalagtelkek létesültek. Ennek a neve Falu, amit a templom Alvégre és Felvégre oszt.
A 20. században a Budapest-Miskolc főút mentén fejlődött tovább a falu.
Az udvarokat csupán az első világháború után kerítették be.
Sarud – Településnéprajz
A török hódoltság alatt elnéptelenedett falu a 18. század elején települt be újra. Számos alföldi településhez hasonlóan itt is kétbeltelkes településrendszer alakult ki. A falu jobbágyok lakta délkeleti részét Alvégnek, a másik felét Felvégnek nevezték. A templom mögött elterülő Zug a 18. század halmazos szerkezetét őrizte meg. A 20. század elején új parcellázások következtében a település jelentős fejlődésnek indult.
Általános a szalagtelek, az udvarok soros elrendezésűek.
Poroszló – Településnéprajz
A 18. századi térképek tanulsága szerint Poroszló kétbeltelkes település volt. A Cserő patak és a Mórinca nevű vizesárok közti területen álltak a lakóházak kis táblatelkeken. A Mórincán túl terültek el az ólaskertek. Az Eger felől a Tisza híd irányába vezető országút mentén helyezkedtek el a templomok, az iskola, a városháza. Az ólaskertek betelepülése a 19. század közepén kezdődött.
A település három részre oszlik: a római katolikus Templomtól északnyugatra van a Felvég, délnyugatra az Alvég, északkeleten a Földvár. 1920 után kiépült településrészek: Egyes újtelep, Kettes újtelep, Hármas újtelep. A második világháború után a vasútállomás felé vezető út épült be.
A 20. század első felében több tanya is létesült a határban.
Pély – Településnéprajz
A Tisza hajdani árterületén fekvő település halmazos maggal, újabban út menti jelleggel. Eredetileg kétbeltelkes település volt, a központban lakóházakkal, körben ólaskertekkel. 1869-ben tűzvész pusztított a településen, ekkor épült ki a Jeremes településrész és a Kertek is. 1909 és 1910 között keletkezett a Nagy-Árendás vagy Amerika sor, 1920 után a Balla-tag és a Sáros utca, 1945 után az Új telep.
A falumag belsejében a telkek táblatelkek, az újabb részeken szalagtelkek találhatók soros elrendezéssel.
Nagyút – Településnéprajz
A török hódoltság idején elnéptelenedett település a 18-19. században Grassalkovich birtok volt, a káli gazdák bérelték hosszú időn keresztül. A nagyúti birtokon 4 major létezett: a község mai helyén a Közép major, a Csárda major, valamint a Göböly-járás és a Csikó járás. Nagyút pusztája ekkor néhány épületből állt: intézői lak, csárda, cselédházak. A Közép major területén volt a tanyai iskola, ami valószínűleg 1896-ban épült.
1939-40-ben a helyi gazdasági cselédeket, valamint Feldebrőről, Visznekről. Nagyfügedről származó családokat telepítettek le. A betelepítés nyomán sakktábla alaprajzú, szabályos telepítésű falu jött létre, középen templommal, északnyugati részén uradalmi magtárral.
Mezőtárkány – Településnéprajz
Halmazos szerkezetű, egykoron kétbeltelkes település volt. A 18. században a Laskó és a Bene patak határolta. 1908-ban keleti irányban terjeszkedett (Selyem rét), majd déli irányban (Majzik-telep). 1920 után jött létre a Mayer- telep, és a Jeges- telep, 1945 után a Káptalani – telep és a Dinnye- föld.
A 18. században a falu központjában elszórtan helyezkedtek el a lakóházak, és a körülöttük épített ólaskertek. Az egykori lakótelkek helyén táblatelkek, másutt szalag- és táblatelkek alakultak ki. A falu központjában csoportos udvarra is van példa.
Az ólaskerteket „szalma garáddal” kerítették körül.
Az 1896-ban végzett tagosítás után a határban tanyák épültek, melyek száma a 20. század közepén már 100 körül mozgott.
Mezőszemere – Településnéprajz
Mezőszemere eredetileg az Alföldön jellemző kétbeltelkes települések közé tartozott. A falu központja a templomtól északra Felvégnek, délre Alvégnek nevezett főutca, és az ide torkolló utcák Ebben a körzetben voltak a lakótelkek, az istállós kertek pedig a falu szélein. 1920 után a település északnyugat felé terjeszkedett, 1945 után pedig a régi istállós kertek területén. A telkek nagy része táblatelek, táblás elrendezéssel.
Kömlő – Településnéprajz
Kömlő 1770-ben földesúri telepítés eredményeként jött létre. Ez tükröződik szerkezetén: szabályos, sakktábla alaprajzú települést alakítottak ki. A 20. század elejéig az utcáknak alig volt nevük, kivéve a Templom utat, Temető utat, a Juhászok utcáját. Korábban inkább egyes telektömböknek, falurészeknek volt nevük: Szohoda, Halpiac, Hóstya.
A 19.század végén a Tóparton bővült a falu, 1925 után a Poletár területén épült tovább Kömlő. A templomtól nyugatra eső rész Felvégnek, a keletre esőt Alvégnek nevezték.
1900 után, a tagosítást követően kezdődött el a határ tanyásodása.
Kompolt – Településnéprajz
A Tarna folyó nyugati partján, Kál és Kápolna között fekvő utcás település. A török hódoltság alatt elpusztult falut 1745-ben, és azt követően még két hullámban Grassalkovich herceg Köln környéki németekkel telepítette be.
A templom és a kastély épületegyüttese a települést két részre osztja, a németek a déli részen laktak. Ennek a résznek a neve hagyományosan a Falu. A Falu északkeleti és délnyugati részén halmazos településrészek találhatók: Felső szög, Alsó szög.
A templomtól északra az uradalom magyar nemzetiségű cselédei laktak, ezért volt ennek a résznek a neve Magyar sor. 1920 után a falu keleti irányba terjeszkedett, ez az új telep a Kál- Kápolnai vasútállomásig épült ki.
A településre jellemzőek a hosszú keskeny szalagtelkek, gyakori a több lakóházas soros udvar, ahol a házak közvetlenül egymás mögé, egy fedél alá épültek. Jellegzetessége a falunak a szalagtelkeken a lakóházakkal szemben épült fészer és kamra.
A telkeket az utca felé nem kerítették el.
Kisköre – Településnéprajz
Kisköre jelenlegi szerkezetének megalapozása a 18. században történt egy földesúri falurendezés eredményeként. A Templom sor, a Baranya és a Magyar sor T alakú tengelye alkotja a központot, melyek találkozásánál áll a templom, mögötte a Tisza árterülete. A településen a halmazos településekre jellemző szabálytalan utcák is voltak: Bagoly fok, Kis vég, Pernye vég…
A 19. század közepén épült ki az Új sor, 1911-12 között az Új telep, 1922 után a Kisterem, Nánai út, Kertalja, majd az Oncsa sor.
A határban több tanya is épült 1900 óta. A telkek nagy része szalagtelek, melyeken soros beépítéssel több lakóház is épült a II. világháború előtt.
Kápolna – Településnéprajz
Eredetileg a jelenlegi településtől keletre helyezkedett el a középkori Kápolna (a Pusztatemplom-parton). A jelenlegi település (a 18. sz. végétől) a Tarna folyó keleti partján épült, központi része a Belső sor, illetve a Felvég volt, a középen elhelyezkedő templommal, Templom szöggel. A település magját zsellérporták szegélyezték, melyekkel szemben egy újabb településrész, a Külső sor alakult ki.
1773-ban német telepesek érkeztek ide, akik a falu délnyugati részén telepedtek le. (Német sor, Alvég)
1920 után a régi településrészektől északnyugatra két új utca épült Újházhely, v. Újfalu néven. 1945 után ezen a részen, valamint az egykori érseki uradalom területén terjeszkedett tovább a falu. Ekkoriban épült az új cigánytelep a falu délnyugati részén.
A 18. században még itt is ismert volt az osztott beltelek, ami az alföldi területekre jellemző, de ennek a 20. századra már nyoma sem maradt.
A telkeket a 19. század végéig nem kerítették.
Kál – Településnéprajz
Kál központi része a Főút, amelyet a középtájon emelkedő templom oszt két részre: Alvégre és Felvégre. A kettő együtt volt az Öregfalu. A központi részt egykoron zsellértelkek szegélyezték: Gyalog sor, Bika sor, Kis szög. Egy 1841-es térképen már szerepel a Krakkó nevű cigánytelep, ami a település belterületétől északkeletre esett.
A két világháború közti időszakban a vasútállomás környékén épültek újabb utcasorok Újtelep néven.
A Fő út mentén hosszú szalagtelkek húzódtak, a peremrészeken az egykori zsellérek telkei tábla formájúak. Az udvarokat az utca felé sem kapu, sem kerítés nem zárta le.
Hevesvezekény – Településnéprajz
A hagyomány szerint a török hódoltság előtt a település jelenlegi helyétől nyugatabbra helyezkedett el. A település központi része a Falu halmazos formát alkot. A Piha és Gelej újabb településrészek, melyeket a Hanyi-ér választ el a Hóstyától. 1920 után keletkezett az Új telep.
1930-ig a portákat nem kerítették be.
Heves – Településnéprajz
Több alföldi településhez hasonlóan Heves is kétbeltelkes település lehetett, az első katonai térképfelvételek szerint. A lakótelkek övezetét gazdasági célra használt ólas kertek vették körül. Ezek a kertek a 20. század során fokozatosan beépültek.
Heves középpontja a főtér, ahonnan sugarasan indulnak az utcák különböző irányba. A 19. század végén a fontosabb közlekedési útvonalak elnevezése az útirány szerint történt: Jász utca, Pélyi utca, Tenki utca. Egyes nagyobb falurészek voltak: Felvég, Alvég, Hídvég, az Ötödrész a középbirtokos nemesek lakóhelye volt. Újabb keletkezésű településrész a Krakó, amit a hagyomány szerint „taksások” laktak.
1920 után az északkeleti részen jött létre az Új telep, ekkor alakult ki a Paizs-kert, és a Herceg –kert is.
1910 körül a határban megjelentek a tanyák, a Jászságból ide települt családok élen jártak ebben a folyamatban.
Füzesabony – Településnéprajz
A település két maggal rendelkezik: az Eger patak nyugati partján, a templom környékén, valamint a Laskó patak keleti partján, ahol a hagyomány szerint szintén állt egykor egy templom. Ez a két településrész az idők során összeépült. A vasútvonaltól északra a Telep kialakulása 1906-ban kezdődött.
A templom körül táblatelkekkel találkozunk, másutt a szalagtelek az általános, melyeken soros beépítés volt jellemző. A lakóházakat egy- egy portán egymás mögé építették a családtagok. A kétbeltelkes településre utaltak Füzesabony keleti részén azok a hosszú telkek, melyek egyik végén a lakóház, másik, távolra eső végén pedig az istálló állt.
Egykor, a településről kivezető utakon tüskés faágakból készített „sertekapuk” voltak, amelyek elsősorban az állatok elkóborlását akadályozták meg.
Feldebrő – Településnéprajz
A település központja a Tarnától keletre a Verpelétről Kápolnára vezető országút mentén és az attól délre húzódó út mellett helyezkedik el. A templomtól északra eső részeket Felvégnek, a délre esőket Alvégnek nevezték. 1920 után a település déli irányba terjeszkedett, a Mocsáros falurészen, 1945 után pedig a Fürdős major területén, valamint északon a Rajcsúron. Ez a terület arról kapta a nevét, hogy valamikor a huszárok itt gyakorlatoztak.
Eredetileg kétbeltelkes településszerkezet volt jellemző a falura. Az utolsó ólaskertek a falu északkeleti részén, a Malom szögben voltak. A telkek nagy része a későbbiekben szalagtelek.
A portákat már 1900 körül sövénnyel kerítették, a kapuk fűzfa sövényből, vagy deszkából készültek
Erk – Településnéprajz
A település legrégebbi része az országút mellett jött létre, melynek északi része a Felvég, déli része az Alvég. A két nagy településrészhez kapcsolódik keleten és délkeleten a Hóstya. 1945 után észak felé a Zaránki úton terjeszkedett a település. A kétbeltelkes szerkezet nyomai is megtalálhatók voltak a 20. század közepéig.
A telkeket földbe vert karóra fonott zöld gallyakból készült kerítésekkel kerítették.
A határ tanyásodása az első világháború után kezdődött, ekkoriban a Jászságból származó családok népesítették be a határt.
Erdőtelek – Településnéprajz
A település központja az észak-déli irányba futó fő út és melléke. Ezen a részen állnak a középületek, a kastély, a lakótelkek elhelyezkedése pedig az egykori kertességre utalnak. Ide kapcsolódott keleten az Ér sor, a Tenki utca, a Zuglya, a Hanyi út, a Halott útja, a Bogyi vég és a Csengő. 1920 után épült a Poletár, az Oncsa, majd a Doktor telep. A telkek táblás elrendezésűek.
A kerítés „verett fal garád”, „szalma garád” (akácfákat ültettek a telekhatárra, melyek közé szalmát, szemetet dobáltak), vagy élő sövény volt.
Egerfarmos – Településnéprajz
A 18. században az utak kereszteződésénél elhelyezkedő keresztutas településen nyolc középbirtokos és 12 kisbirtokos nemes lakott. A középbirtokosok a falu északi részén éltek, nagy portával bírtak. Ezek a beltelkek később a parasztság kezébe kerültek, szétaprózódtak. 1920 után a falu déli irányban terjeszkedett /Nagy Telep, Kis Telep/, majd 1945 után az északi részek fejlődtek. A Vasút sor, a vasútállomás vonzásának következtében épült ki.
A telkek táblás elrendezésű szalagtelkek.
Dormánd – Településnéprajz
A régi település magját a 18. században két középbirtokos család kúriája alkotta, melyek körül zsellértelkek létesültek. A két birtokrészt a templom választotta el egymástól, a mai napig Alvég, illetve Felvég elnevezéssel. A Temető sor a telkes jobbágyok lakóhelye volt. Később differenciálódott a településszerkezet, 1920 után jött létre az északnyugati részen a Telep, 1945 után a Templom sor…
A telkek szalagtelkek, de a szegényebb rétegek apró zsellértelekkel bírtak. A 19. század végéig sárgarádokkal kerítették be a telkeket, kaput csak 1910. után használtak.
Boconád – Településnéprajz
A település gerince a kelet-nyugati irányú főút központja a templom- tanácsháza-iskola által bezárt tér. A falu jelentősebb utcái ide torkollnak.
A határ 1900 körül kezdett tanyásodni, amikor a Jászságból ide költözött családok kezdeményezték ezt a helybeliekkel együtt.
A kétbeltelkes településmód emlékei megtalálhatók, de a szalagtelkes település az, ami általánosnak mondható. Több lakóház is épült egy-egy telken-, ha a telek mindkét oldalán épült 2-2 épület, „négyes udvarnak” nevezték a helyiek.
Besenyőtelek – Településnéprajz
A település gerince az észak-dél irányú főút melléke. A falu egyes utcáit egykor a bennük lakó családokról nevezték el. (Tuza had, Magda had, Vas had) Az egyik központtól távol eső településrészt „Hóstyának” nevezték.
A határ tanyásodása 1870 körül kezdődött, majd Tepély puszta tagosítása után felgyorsult ez a folyamat. A telek-használatban az északi és a déli tájakra jellemző elemek keverednek. A kettős beltelek jelenléte is tetten érhető volt a 20. sz. elejéig.
A telkek nagy része szalagtelek, több lakóházas soros beépítés is létezett a faluban
Átány – Településnéprajz
Jellemzően halmazos szerkezetű falu, szabálytalan közökkel, zsákutcákkal. A heves-kömlői úttól északra eső részt Felvégnek, a délit Alvégnek nevezik. Sokáig nem volt nevük az utcáknak, a falu keleti felét „Kacsa ódalnak” nevezték a kacsatartás helyéről, a nyugati felét pedig „Dög ódalnak”, a közeli dögtemető miatt.
Átány társadalmának jelentős részét alkották a kisnemesek, akik lakóházaikban is elkülönültek. Házaik anyagukban, méreteikben, díszítettségükben egy magasabb színvonalat képviseltek az egykori jobbágyságéhoz képest. A településen jellemző volt a kétbeltelkes településszerkezet, ami azt jelentette, hogy a belső telkekhez egy ólaskert is tartozott. A gazdasági telken tüzelős ólakat, kocsiszínt építettek. Ez az első világháború után kezdett felbomlani, amikor az ólaskertekbe lakóházakat építettek.
Kakas-ház, tájház
A helyi népi építészet szép és jellegzetes példája a tájházként működő Kakas-ház. Az egykori kisnemesi lakóházat Bedécs József építtette 1856-ban, amit a mestergerenda felirata is tanúsít. Az utolsó tulajdonosa Kakas Samu volt, akiről a nevét kapta az épület. A ház három osztatu, elől a lakószoba, középen a konyha, hátul pedig a búzás- és éléskamra. Az épületet az Átányban oly jellegzetes díszített deszka oromzat díszíti, fala vályogból készült, teteje nád fedésű.
Udvarán a gyerekek kedvelt játéka, a „perenge”,- egyfajta forgójáték- is megőrzésre került.
Aldebrő – Településnéprajz
Aldebrő két nagyobb részből áll: a templomtól délre fekszik az Öreg falu, északra az Új falu. A település szerkezetére jellemző a soros elrendezésű szalagtelek, amin általában két család lakott. Az utca vonalán a lakóházzal szemben épült a kamra. A gazdasági épületek általában a lakóházzal egy fedél alatt helyezkedtek el.