Gazdálkodás
A térség területén az ökológiai feltételekhez alkalmazkodva eltérő gazdálkodási körzetek, tevékenységi formák alakultak ki.
A folyók mellett azok szeszélyes mozgásához kellett alkalmazkodni. Az erek és a fokok, árterek a halászat és az ártéri gazdálkodás számára nyújtottak lehetőséget. A 19. századtól a folyószabályozások után átalakult az ártéri gazdálkodás, de a halászat és az ártéri erdők termésén alapuló vesszőfeldolgozás, kosárkötés még a 20. században is élő gyakorlat volt.
A síkvidéki területek nagyhatárú településein a külterjes állattartás és a gabonatermesztés jelentette a megélhetés alapját. A török utáni visszatelepedés idején, a 18. század első felében a Hevesi sík népe kizárólag külterjes állattenyésztésből élt, lovakat, marhákat, fejősteheneket tartottak. A külterjes állattartás még a 19. század közepén is általános volt. A marhák és a lovak az év nagy részét a legelőkön töltötték, a pásztorok felügyelete mellett. Még a 20. század első évtizedeiben is gyakorlat volt a Szent György naptól Szent Mihály napig tartó legeltető állattartás. A legelőket állatfajták szerint különítették el, külön „járás”-ra járt a gulya (szarvasmarhák), a ménes (lovak) és a juhnyáj.
A rétek és legelők 20. század elejétől jellemző csökkenésével, illetve a külterjes állattartási formák visszaszorulásával párhuzamosan terjedt el a szálastakarmányok termelése, illetve az intenzív állattenyésztés.
A Mátra és a Bükk előteréhez közeledve a szőlő- és gyümölcstermesztés a meghatározó.
A térség speciális növényi kultúrái között tartjuk számon a dinnye és a dohány termelését.
A dohányt a Grassalkovich uradalom Tarna-völgyi falvaiban parasztok termelték először. Kompolt, Kápolna, Aldebrő, Feldebrő, Verpelét, Tófalu településeken a vagyonosabb parasztság már a kiegyezés után intenzív dohánytermesztésre tért át.
A dinnye termelése a hevesi homokháton a legjelentősebb, ahol az erdőirtások helye és a könnyen felmelegedő homokos talaj kiváló feltételeket teremtett a dinnyészkedéshez.
A síkság lakói árucsere révén szerezték be a fából készült termékeket. Gereblyéket, favillákat, jármokat, szőlőkarót, tűzifát a Mátrából és a Bükkből szállítottak. A kereket, ekét, zsindelyt, tűzálló edényeket, kapákat a Felvidék árusai hoztak, akik hazafelé az árukért terménnyel rakták meg szekereiket.
A térség ipara a 20. század elejéig igen elmaradott volt. Az 1870-es évektől kiépülő vasútvonalak segítették az ipar és a kereskedelem fejlődését.
A 20. századra kialakultak és egyben le is zárultak azok az alapvető történelmi és gazdasági folyamatok, melyek kialakították és lényegében ma is meghatározzák a térség jellemző karakterét.
Tenk – Népi táplálkozás
A Tenken lakó népesség többsége a cselédséghez tartozott, ami azt jelentette, hogy ételeik is meglehetősen egyszerűek, szegényesek voltak. Az alapanyagok között többnyire a burgonya, a tej és a liszt szerepeltek.
Kukoricadarából készült ételek
Görhe: Fél kg kukoricadarát, 3 evőkanál zsírt, 4 evőkanál cukrot és egy kis tejet összegyúrtak, pogácsaalakot gyúrtak a masszából és 20-25 percig sütötték tepsiben.
Kukoricakása: A forrásban lévő tejbe kukoricadarát öntöttek és az egészet összefőzték. Evés előtt cukorral ízesítették.
Burgonya-ételek
Nyikorgó: reszelt krumplit, tojást, lisztet sóval ízesítették, majd forrásban lévő vízbe kiszaggatták. A kifőtt ételt vöröshagymás zsírral locsolták meg.
Macok: a macok is azonos hozzá valókból készült, de nem vízben főzték, hanem zsírban sütötték ki.
Tej alapú ételek
A frissen ellett tehén tejét az első 1-5 napban pec-tejnek nevezték. Ebből készült a gurásza, ami a felforralt pec-tejből kapott túrószerű étel cukorral édesítve.
Pec-pite: szintén pec-tejből készült. Tojással, cukorral, liszttel elkeverték a tejet, majd kisütötték.
Csóré-leves: aludttej, liszt, cukor, friss tej.
Poroszló – Népi táplálkozás
Poroszlón a Tisza-tó közelsége lehetővé tette, hogy a táplálkozásban jelentős helyet foglaljanak el a halételek. (halászlé, sült keszeg)
Táplálkozás cséplés idején
A cséplés nehéz munka volt. Ilyenkor a gazdasszonyok igyekeztek jól ellátni a munkásokat. Reggelire a legtöbb helyen lebbencslevest főztek, utána szalonnát ettek zöldpaprikával. Az ebéd általában tyúkhúsleves volt metélt, vagy szögletes pénzestésztával. Utána főtt baromfihús, uborkasaláta savanyúsággal. Egyes helyeken lencse vagy babfőzeléket főztek, amire keményre főzött, kétfelé vágott tojást tettek.
Uzsonnára kalácsot és gyümölcsöt ettek.
Disznóölés
A disznóölés első „fogása” akkor került az asztalra, mikor a férfiak végeztek a disznó (szalmával való) perzselésével, kettéhasításával, és a fél disznók bekerültek a konyhába. Ekkor a háziasszony hagymás zsírban sült vért kínált, utána teát, boros teát, bort ittak. A disznóölésre kacsanyakot sütöttek, ami egy kelt tésztából sütött vastagabb perecféle volt. Ezt 4-5cm-es darabokra vágták, pecsenyezsírral leöntötték, ez volt az öntött kacsanyak.
A disznó húsából minden esetben készítettek kolbászt, hurkát, disznósajtot.
A kolbászhoz a húst ledarálták. sóval, borssal, paprikával, fokhagymával ízesítették, így töltötték a vékonyabb kimosott belekbe.
A század első felében a hurka töltéséhez köleskását használtak, ehhez adták a főtt tüdőből, májból, dagadóból és nyesedék húsokból álló darált húskeveréket. Ezt fűszerezték darált főtt vereshagymával, sóval, paprikával, majoránnával, borssal. A kimosott disznóbelekbe töltötték a keveréket hurkatöltővel.
A disznósajtba a megfőtt fej részeit, a vesét, a zsírszalonnáról lefejtett bőrt vékony szeletekre vágták, sóval, borssal, paprikával, köménymaggal fűszerezve a sertés kimosott gyomrába töltötték.
Az ebéd friss orjaleves volt metélttésztával, utána főtt húst fogyasztottak paradicsommártással, és frissensült pecsenyét uborkával.
Végül a szalonnákat, a sonkát, a húsokat besózták teknőkbe. Ezeket 3-4 hét után füstölték fel a kemence szája fölötti nyitott kéményben. A zsír kisütése volt az utolsó munka.
Vacsorára vendégeket is hívtak, friss sült hurkával, kolbásszal, töltött káposztával kínálták őket. Akik itt nem voltak jelen, de a rokonsághoz, szomszédsághoz tartoztak, azok számára kóstolót vittek.
Ünnepi táplálkozás
A karácsonyi böjt Poroszlón nem volt ismert, a karácsonyra vágott disznóból étkeztek. Reggelire: hurka, kolbász, ebédre húsleves csigatésztával. sült pecsenye savanyúsággal. kompóttal. töltött káposzta. Vacsorára kocsonyát ettek. Ahol nem vágtak disznót, ott kacsa került az asztalra.
A mákos és a diós kalács volt a hagyományos sütemény a karácsonyi asztalon.
Szaloncukor házilag: A cukrot tejben főzték, kis kávét tettek hozzá ízesítőnek. Mikor kihűlt feldarabolták, selyempapírba csomagolták.
Szilveszterkor és újévkor a főételek mellé rendszerint rétes került az asztalra. Almás, mákos, diós, vagy köleskásával és sárgarépával töltött változata volt ismert.
Nagyböjtben, különösen nagypénteken a húsételektől, zsíros ételektől tartózkodtak. A böjti ételek a következők voltak: aszaltszilva-leves, tejberizs, tejbegríz, főtt tojás, pattogatott kukorica.
Húsvéti ételek: húsleves csigatésztával, főtt és sült húsok paradicsommártással, pörkölt. Fontos volt a húsvéti sonka és a tojás, amiket megszenteltettek. Az ételek után bort ittak.
Poroszló – Népszokások (jeles napok)
Az emberélet fordulóihoz kötődő szokások
Születés-keresztelés
A 20. század közepéig a szülést bábaasszonyok vezették le. A születést követő 7-10 napban a bába járt megfüröszteni a kisbabát. Ebben az időszakban az anyák gyermekágyban feküdtek.
A kisbaba nevét a szülők adták. Gyakori volt, hogy az első fiúgyermek az apa, az első leánygyermek az anya nevét kapta. A következő gyermekek elnevezésénél a nagyszülők, valamint a rokonságban előforduló nevek voltak a meghatározók. Az 1950-es évektől már változott a nevek divatja, addig ismeretlen nevek is megjelentek.(pl: Norbert,..)
A keresztelés nagyon korán, a gyermek 10-14 napos korában megtörtént, hisz a nagy gyermekhalandóság miatt el akarták kerülni, hogy nehogy pogányként haljon meg a kicsi. A keresztszülőket általában a rokonságból választották, de a keresztelési ebéden jelenlevő barátokat is komáknak szólították ettől az alkalomtól.
A csecsemőt a keresztelőre a keresztanya és a bába vitte, csak az 1940-es évektől változott meg ez a szokás. Ekkor már 3-4 hetesen keresztelték a gyermeket, így az anya is jelen lehetett az eseményen.
Hazatérve a következő szavakkal köszöntek be: „pogányt vittünk, keresztyént hoztunk” „A jó Isten tartsa meg a kisgyermeket erőben, egészségben szülei és mindnyájunk örömére.” Otthon keresztelői ebéddel vendégelték meg a komákat és a bábaasszonyt.
A gyermekágyas anyáknak és családjának a rokonság, az ismerősök heteken át hordták az ebédet komacsészékben. Általában tápláló, erősítő ételek kerültek az edényekbe: tyúkhús- leves egész tyúkkal. csigatésztával. pörkölt rizzsel, sütemények.
Katonai sorozás
A legények 21 éves korukban sorozáson vettek részt. A 20. század elején ez általában a járási székhelyen, Tiszafüreden zajlott, ahová színes szalagokkal feldíszített szekerekkel mentek át a fiatalok. A sorozás után nótaszóval jöttek haza, az 1920-as évben rézfúvós magyar banda kísérte őket a faluban. A községháza előtt a lányok hosszú színes szalagokat kötöttek e besorozott legények kalapja mellé. (rózsaszín, nemzeti szín…) Ezután nótázva vonultak végig a főutcán.
Párválasztás. lakodalom
A párválasztást a 20. század elején a szülők véleménye, gazdasági helyzete, társadalmi státusza határozta meg. A legények a lányhoz járó napokon, szombat, vasárnap és szerda este mehettek a kiválasztott lány otthonába.
Az esküvőt lánykérés, majd eljegyzés előzte meg, amikor a jegygyűrű mellett jegyajándékot is adtak egymásnak. A módosabb legény pecsétgyűrűt ajándékozott. a lány pedig vőlegényi inget.
A lakodalmakat késő ősszel rendezték, amikor a gazdasági munkák befejeződtek, de még nem kezdődött meg az adventi időszak. A lakodalom a két szülői háznál zajlott.
A lakodalom fontos szereplői, tisztviselői voltak a násznagyok, ők voltak a tanuk, fő helyen ültek az étkezéseken. A vőfély az események lebonyolítója volt. Jelvénye a vőfélybot, vőfélybokréta és a fehér kendő a zakó bal felső zsebében. A koszorúslányok a vőlegény és a menyasszony kísérői voltak a lakodalmi menetben. Fejükön művirág koszorút viseltek.
Az előkészületekhez tartozott a csigacsinálás, amikor az asszonyok vidám énekszó mellett készítették el a lakodalmi húslevesbe való csigatésztát. A lakodalom előtti napon vágták le a nagyobb állatokat, borjút, sertést, vagy birkát. A lakodalmi ház szobáit kiürítették, a bútorokat a padlásra vitték. Ilyenkor hozták el a rokonok a jegyespár számára az ajándékokat.
Az esküvő általában délután 3-4 óra körül volt. A násznép mindkét lakodalmas háznál külön-külön gyülekezett, külön indultak a községházára, nótaszó kíséretében. A polgári esküvőt követte a templomi, ami után a katolikusok a templom előtt eljárták a pap táncát. Az esküvő után a menyasszony és a vőlegény már együtt vonult a menetben, a menyasszonyos háznál mindenkit megvendégeltek. Ezt követően a vőlegény násznépe hazatért vacsorázni. A menyasszonyt elbúcsúztatták, hiszen ezután ő a vőlegénnyel együtt annak otthonába vonult.
A vőlegényes háznál a vacsora fogásait a vőfély tréfás rigmusokkal vezette be. A vacsora és éjfél közti időben volt a lesők tánca, ahová a kerítésen kívülről leselkedők is bejöhettek táncolni, megkínálták őket süteményekkel. Éjfél előtt a menyasszonyos háztól a vőlegényes házhoz átjöttek a kállátósok. Ők hoztak magukkal süteményféléket és a menyasszony menyecskeruháját, amiben az éjféli menyecsketáncot járta az újasszony.
Halál, temetkezés
A halál beálltát a közösség felé harangszóval jelezték. A harang hangjából, a harangozás tagoltságából, hosszából meg lehetett állapítani a halott korát és nemét.
1972-ig az elhunytakat otthon ravatalozták fel, a tisztaszobában. A halál pillanatát követően letakarták a tükröt fekete kendővel, egy arra vállalkozó asszony végigmosta a halott testét, felöltöztette ünneplő ruhába. Poroszlón is ismert volt az a széles körben elterjedt szokás, hogy a fiatalokat menyegzői öltözetükben ravatalozták föl, így a temetés a halott lakodalma volt. A férfiak mellére odatették a kalapjukat, jobb kezükbe fehér zsebkendőt tettek. A 20. század elején a kézbe pénzt is rejtettek, hogy „a Nílus vizén át tudjon menni”.
A temetésig a halottnézők látogatták a családot, imádkoztak, énekeltek a koporsó mellett.
1972-ig két temető szolgált temetkezési helyül: a felvégesi és az alvégesi temető. Ezt követően már csak az alvégesi temetőt használhatták. mivel ide építették a ravatalozót.
A sírt mindig a szomszédok. rokonok végezték. Abban az esetben, ha többen is szerettek volna egy sírhelyre temetkezni, oldalirányba padlant, azaz oldalfülkét ástak, így a későbbiekben egymás mellé kerülhettek az elhunyt családtagok.
A temetés háztól történt. A katolikus hívek esetében a háznál a kántor verses búcsúztatót énekelt, amivel a családtagoktól, barátoktól elbúcsúztatták a távozót. Ezt követően a református egyház tulajdonát képező gyászkocsira helyezték a koporsót, a gyászmenet ezt követte, énekszóval.
A temetést tor követte. Baromfit vágtak, ennek húsából készült levest, pörköltet, paprikást kínáltak a meghívottaknak.
A hozzátartozók a közeli rokonokat egy évig, távolabbi rokonokat 3-6 hónapig gyászolták. A nők ebben az időszakban fekete ruhát hordtak.
Sírjelek
A 20. század közepéig a református sírjel általában a fából faragott fejfa volt. Mellette faragott sírkövek és gúla alakú márvány sírkövek is előfordultak a módosabbak körében. A fejfának szánt akácfát előre kiválasztották, szárították, ügyes kezű specialisták faragták ki. Ilyen volt Korom Sándor, valamint Nemes Imre is. Az akácból szögletes hasábot faragtak, felső végét félkör alakúra formálták. szomorúfűz motívumot véstek bele. A fejfára a vízszintes mintázat alá rákerült az elhunyt neve, életkora.
A sírokat különösen halottak napja környékén rakták rendbe, virágokkal díszítették. A halottak napi gyertyagyújtás a református hívek körében nem volt szokás, csak a katolikusok világították ki a sírokat.
A 20. század elején temetkezési egylet is működött a településen.
Jeles napok, ünnepi szokások
Advent
Advent a karácsonyt megelőző négy hét, Krisztus születésének ünneplésére készült és készül a keresztény világ. Az adventi időszak számos népszokást foglal magába, ez is böjti időszak volt a katolikusok számára, ilyenkor lakodalmat sem rendezhettek.
Luca –nap
A 20. század elején ezen a napon a tyúkok hátsó felét megpiszkálták, hogy a következő évben sok tojást tojjanak.
A Luca-nap utáni 12 nap időjárásából a következő év 12 hónapjának időjárására következtettek.
Betlehemes játék
Az 1930-as-40-es években a karácsony előtti hetekben betlehemesek járták a falut.
Papírból készített kis templomot vittek magukkal, melyet belülről megvilágítottak gyertyával. A szereplők közül a bölcsek fején színes papírkorona volt és fehér lepedő szolgált palástul. A pásztorok bundában voltak, maguk készítette kis bárányt vittek magukkal. Az öreg pásztor vezette a csoportot, beköszönt a házakba: „Szabad-e Jézust dicsérni?” Ha beengedték őket, karácsonyi énekeket, betlehemes játékot adtak elő. Ezért cserébe hurkával, kolbásszal kínálták meg őket.
Karácsony
A karácsonyeste elengedhetetlen része volt a templomi mise, vagy a reformátusoknál az istentisztelet.
A parasztcsaládoknál nagyon ritkán volt valódi karácsonyfa. Letört tuja, vagy fenyőág pótolta, amit tejesfazékba állítottak. A karácsonyfát aranyra és ezüstre festett diókkal, kis almákkal, házi szaloncukorral díszítették.
Karácsony alkalmából köszönteni jártak a muzsikás cigányok, a kéregető cigányasszonyok, és a gyerekek is.
December 26. István, december 27. János napja volt, akiket szintén köszöntöttek névnapjuk alkalmából.
„ István napja ma vagyon.
Elkocogtam a fagyon.
Azért gyöttem hozzátok.
Hogy egy garast adnátok.
Ha nem adtok meghaltok,
Rám marad a vagyonotok.”
Újév
A kerülők, a pásztorok a paraszti társaságok elnökeihez, pusztagazdáihoz ellátogattak, köszönteni az újesztendő alkalmából.
Vízkereszt
A katolikusok ilyenkor megszenteltették a házat. A plébános a ministráns gyerekekkel kivonult a családokhoz, szenteltvízzel meghintette a házat, a szemöldökfára felírta a három király: Gáspár, Menyhért, Boldizsár nevének kezdőbetűit.
Időjárásjóslás: „Ha megcsordul vízkereszt, az íziket megszerezd.” Vagyis, ha vízkeresztkor enyhe idő van, a tél hátralevő része hideg lesz.(Az ízik a kukorica szára, amelyet fűtésre is használtak.)
Farsang
A farsang mindig is a mulatságok ideje volt. Az 1930-as, -40-es években a Gazdakör szervezte meg az ifjúság farsangi mulatságait, műkedvelő előadásokat. bálokat rendeztek.
Húsvét
Húsvét előtt nagytakarítást végeztek minden háztartásban. A reformátusok nagyhéten bűnbánati istentiszteleten vettek részt, a katolikusok nagypénteken a szent sírnál imádkoztak, passiót adtak elő.
Húsvét hétfőn a katolikusok reggeli kismise keretében megszenteltették a húsvéti ételeket
A fiatal lányok keményre főzött tojásokat festettek a locsolkodó legények számára. Főleg egyszínű tojások készültek, a festéshez hagymahéjat vagy bolti festéket használtak. A fiúk az 1930-as évekig vödörből, bő vízzel locsolták meg a lányokat, miután kivonszolták őket a gémeskúthoz.
A kisebb fiúk a kölni megjelenése előtt patikai rózsavízzel. vagy szappanos jószagúvízzel locsolkodtak. A kisfiúk festett tojást, vagy pénzt kaptak, a nagy legényeket megkínálták a húsvétra készült ételekből, italokból.
Búzaszentelés
A búzaszentelés Szent Márk napján történt, őt tartották a földművelők védőszentjének. A katolikus hívek körmenettel, zászlókkal vonultak a határba. A lányok a feszületre, zászlókra zöld búzaszálakból kis csokrokat kötöttek. A szentelés után a hívek között szentelt búzát osztottak szét.
Május 1., májusfa-állítás
A fiatal legények a számukra kedves lányoknak májusfát állítottak. Egy 3-4 méter magas nyárfát kivágtak, színes szalagokkal felékesítették, és a kapu mellé ásott gödörbe állították. A 20. század első felében a szalagok mellé kendőt is kötöttek.
Az 1930-as, -40-es években a májusfa helyett virágkosarat vásároltak a lányoknak, amiben legtöbbször hortenzia virágot tettek.
Kál – Népszokások (jeles napok)
A dohánytermesztéshez kapcsolódó népszokások (dramatikus szokások)
A dohánytermesztéssel foglalkozó munkások közösségi alkalmai voltak a csomózással töltött időszakok. Ilyenkor meséltek, nótáztak, mókáztak. Az alakoskodókat, maskurának, bubusnak nevezték.
Bubus- egy férfi felöltözött asszonynak, egy nő pedig férfinak. A női alaknak nagy hasat csináltak, asztaltól-asztalig mentek, kéregettek, hogy már itt az idő.
Óriás ember- Egy fiatalember felült a társa nyakába, bundával betakarózott, így ijesztgették a gyerekeket, akik nagyon megijedtek tőlük.
Előfordult, hogy tréfás esküvőt adtak elő, ahol szintén férfi alakította a női szerepet.
Ismert volt még a kecske és a koldus alakja is.
Hevesvezekény – Népi táplálkozás
Az ételek alapját a burgonya, a kukorica és a káposzta képezte. Jelentős volt a juh és a szarvasmarha tenyésztés. A juhtej felforralása után, a túró és a savó szétválasztása után zsengicét készítettek.
Ismert volt a cibere, vagy csóré leves, és a kukoricakásából készült görhe is.
Hevesvezekény – Népszokások (jeles napok)
Az emberélet fordulóihoz kötődő népszokások
Születés
1957-ig a gyermekek otthon születtek, a tarnaszentmiklósi bába járt ki a szülő asszonyhoz, szekérrel mentek érte. A kisbabákat már egy hetes korukban megkeresztelték. A keresztszülőket, vagy komákat a rokonok vagy a barátok közül választották.
Párválasztás, lakodalom
A párválasztásnál meghatározó volt a gazdasági helyzet, és a szülők véleménye. A fiatal lányok vasárnap délután karöltve sétálgattak, a fiúk pedig a kocsmában töltötték az időt. Az a fiú, aki udvarolni akart, csatlakozott a sétálgató lányokhoz.
A lánykérés alkalmával a fiú szülei mentek el a lányos házhoz, megkérni a lány szüleitől annak kezét.
A lakodalmi előkészületek 2-3 héttel a lagzi előtt csigacsinálással kezdődtek. A hízót az esküvő előtti napon ölték le.
A vőlegény és a menyasszony násznépe külön ünnepelt. A templomba menet a vőlegény násznépe a menyasszonyos háznál csatlakozott annak vendégeihez. Az esküvő után a fiatal pár a vőlegényes házban ünnepelt, a menyasszony násznépe csak éjfélkor vonult át ide. Ők voltak a hiriszesek. A lagzis vacsora aprójószágból készült húsleves, leveshús, disznóhúsból készült pörkölt és töltött káposzta volt. Éjfélkor hurkát és kolbászt szolgáltak fel.
Temetés
Az elhunytat a ravatalozó megépítése előtt otthon ravatalozták föl, ide gyülekeztek a Rózsafüzéres Társaság tagjai, hogy imádkozzanak a temetés előtti estén.
A temetést a rokonok, ismerősök segítségével bonyolították le. Ők ásták ki a sírgödröt, a koporsót 4 vagy 6 rúdon ők vitték ki a temetőbe. A temetési szertartás végén a családtagok a sírt háromszor körbejárták. A temetés után a közvetlen hozzátartozók egy hónapig jártak ki a sírhoz minden nap. Ezek az alkalmak fokozatosan ritkultak, de a nagy ünnepek alkalmával meglátogatták a sírokat.
Naptári ünnepek
Május 1. májusfaállítás
Május első éjszakáján a legények májusfát vittek a lányoknak. Ez legtöbbször egy rúdra kötözött lombos ág volt. A fiúk megjelölték, monogramot véstek a fába, hogy be tudják azonosítani az ajándékozót.
Azok a lányok, akikre valamiért haragudtak, „csúnyafát” kaptak. Ez száraz kóró, kukoricaszár, vagy szilvafa ága volt szalmacsóvával, lyukas fazékkal, tollal, ronggyal. Üzenete: a lány úgy száradjon el, mint a fa.
A „mindenki fáját” a piactéren állították fel, a faluban lakó összes leánynak állították.
Erdőtelek – Népszokások (jeles napok)
A legények csoportosan vitték a lányoknak a fát, segítettek egymásnak. A májfa kendővel, keszkenővel, cukorral volt felöltöztetve. A lány háza elé érve a kapuhoz állították a májfát, és elénekelték a „Hallottátok-e már hírit” kezdetű népdalt.
A lány anyja lámpát gyújtott, az apja pedig behívta őket egy kis áldomásra. A legény odabent átadta ajándékait, amit a leány maga varrta fehér zsebkendővel viszonzott. Ha kedves volt a legény, reggel a lány legszebb kendőjét is felkötötte a fára. A legény verset is mondott a májfa állításakor:
„ Ezt a májfát én hoztam,
reggel rózsám akassz rá
Szalagot, pántlikát,
Hadd tudja meg mindenki,
Hogy ezt a verset én írtam tehozzád.”
Egerfarmos – Népi táplálkozás
A hétköznapi táplálkozás főleg burgonya-, bab- és káposztaételekből, kukoricakásából állt. A disznóölések alkalmával a húst sózással, füstöléssel tartósították, ebből a nehéz nyári munkák idejére is tartalékoltak.
A böjti időszakban használatos olajat a közeli Mezőszemerére jártak préseltetni.
Egerfarmos – Népszokások (jeles napok)
Az emberélet fordulóihoz kötődő szokások
Születés, keresztelő
A 20. század közepéig bábák segítették világra a születő gyermekeket. Az újszülöttet lepedőbe, vagy a férj fehér ingébe csavarták. A bába 8 napig járt fürdetni a kisbabát.
A gyermekeket egy hetesen megkeresztelték, az anyákat pedig a szülés után két héttel avatták be a templomban. A keresztelőre a keresztszülők vitték a gyermeket. Párnába fektették, slingolt keresztelői takarót borítottak rá. Hazatérve a következő szavakkal léptek be a házba: „Elvittük kis pogányként és hazahoztuk katolikus keresztényként.”
A gyermekágyas anyák számára komatálat hordtak, ezzel segítették a családot. Az ételek mellett jelképesen egy-egy tojást is ajándékoztak, ami az egészség, termékenység jelképe volt.
Lakodalom
A lakodalmakat általában ősszel tartották, a szüret után, október 25-el, Katalin nappal bezárólag. Ebben az időszakban a summások már hazatértek a nyári munkákból, végeztek a betakarításokkal. Az esküvőt kézfogó előzte meg.
A vendégeket a vőfély az esküvő előtt három héttel hívogatta. Ő volt az, aki a jeles napon végigvezényelte az eseményeket.
Az esküvő előtti héten összegyűjtötték a vendéglátáshoz szükséges edényeket, evőeszközöket, melyeket ismerősöktől, rokonoktól kértek kölcsön. Az asszonyok összegyűltek, hogy csigatésztát készítsenek a lakodalmi ebédhez. A főzéshez az udvaron készítettek nyílt tűzhelyeket, melyeken vászonfazekakban, nagy méretű cserépedényekben főztek. A meghívott vendégek a lakodalmi étkezéshez tyúkot, süteményt, bort hoztak ajándékba a lagzi előtti napon.
Az esküvő napján a lakodalmi menet a vőlegény házától indult, ahol a vőfély elbúcsúztatta őt szüleitől, családtagjaitól, barátaitól. Ezután a menyasszony otthonához vonultak, ahol a vőfély bebocsátást kért, majd kikérte a menyasszonyt szüleitől. Őt is elbúcsúztatták szüleitől, lánypajtásaitól, testvéreitől. A megható búcsúztató után indultak a templomba. Elől ment a menyasszony és kísérete, mögötte a vőlegény és kísérete. A menetet időnként feladatok elé állították: szalmakötéllel elzárták az utat, a kaput bekötötték.
A templomi szertartás után a násznép táncra perdült, ez volt a paptánca.
A vendéglátás a menyasszony családjánál kezdődött, az étkeket a vőfély egyenként bejelentette ékes rigmusokkal. A fiatal pár számára a vacsora már a vőlegényes háznál zajlott, ahová éjfélkor megérkeztek a hérészesek, vagyis az ifjú feleség vendégei is. Ekkor eljárták a menyasszonytáncot, majd reggelig mulattak.
Temetés
A halottat a koporsó megérkeztéig a földre fektették, majd a tisztaszobában ravatalozták fel. A koporsó körül legalább egy éjszaka imádkoztak, énekeltek a hozzátartozók, és ismerősök.
A sírt a hozzátartozók ásták ki, a koporsót Mezőkövesden, vagy Szihalomban vásárolták. A tehetősebbek Füzesabonyból béreltek halottas kocsit. A búcsúztatás a háztól temetéseknél még az udvaron történt, a pap és a kántor jelenlétében.
A közeli hozzátartozót egy évig gyászolták. A temetés után 6 héttel halottlátóhoz, ahogy itt nevezik, mondóasszonyhoz fordultak. Üzeneteket vártak az elhunyt szerettükről. Ilyen halottlátó élt Mezőtárkányban, Putnokon, Dormándon is.
Naptári ünnepek
András napja (november 30.)
A disznóvágások kezdőnapja, amelyek karácsonyig tartó időszakban zajlottak. A munkálatok végén kántálók érkeztek. akik maskarákba öltözve tepsikkel zajt keltettek, így köszöntek be a házba: „Azt hallottam, disznót öltek, három szál hurkát töltöttek. Én is fogtam fülit, farkát, adjanak hát egy kis hurkát!”
Május1. májusfa állítás
A faluban szokás volt májusfát állítani a lányoknak. A rátarti lány a fára nem szalagokat, hanem csirketollakat kapott.
Egerfarmos – Népviselet
Női viselet
A lányok –asszonyok a színes felsőszoknya alatt 5-6 alsószoknyát hordtak, amiből a legfelső slingolt aljú volt. Felsőrészként karcsúsított szabású réklit viseltek. A világosabb vagy élénkebb színeket 20 éves korukig hordhatták a fiatalok. 40 éves korukig sötétebb színeket, 40-en felül már csak feketét hordhattak a nők.
Az asszonyok csipkés féketőt hordtak, alatta a hajat kétoldalt fonással rögzítették.
A 20. század elején jellegzetes a női viseletben a hátul nyitott papucs használata.
Egerfarmos népviselete
Férfi viselet
A férfi viseletről csupán annyi adattal rendelkezünk. hogy a 20. század közepén bricsesznadrágot és lajbit hordtak.
Boconád – Népviselet
Női viselet
A 19. század végén az asszonyok sárga ráncos csizmát, 8-10 darab 6-7 szeles szoknyát hordtak. Ekkor már derékba szabott, puffos ujjú testhez simuló „kaczót”, vagy „nyárikát” viseltek. A lányoknak „kakós”, a menyecskéknek „dupét” hajviseletük volt, bársony szalaggal.
Férfi viselet
Lábukon ráncos csizmát, testükön gatyát, vagy szűk ellenzős nadrágot hordtak, melyhez kis lajbi illett üveg, vagy pitykegombokkal. A legények darutollas kalapot hordtak. A felsőkabát télen a bunda volt zsinóros általvetővel. 1880-ban már csak az idősebb korosztályban maradt meg a cifraszűr viselete.
Boconád – Népi táplálkozás
Kukoricalisztből készült a görhe és a málé. Görhe: a kukoricalisztet tejjel, olajjal, cukorral, szódabikarbónával összegyúrták, kis cipókat formáltak így sütötték ki olajozott tepsiben. A kukoricakása, vagy málé vízben főtt kukoricadara volt, amihez sót, cukrot, és tejet adtak.
A böjti időszak jellegzetes étele a cibere leves. A cibere vízben érlelt korpából készült savanyú lé, amit ízesítésre használtak.
Boconád – Népszokások (jeles napok)
Az emberi élet fordulóihoz kötődő szokások
Születés
Az újszülöttet 2-3 naposan megkeresztelték, a néphit szerint ezzel próbálták megakadályozni, hogy a boszorkányok ellopják, vagy kicseréljék. A komákat, illetve a keresztszülőket rokonok, vagy barátok közül választották.
Lakodalom
A lakodalom napja a szombat volt. Az előtte való héten elkészítették a csigatésztát, ami egy vidám közösségi alkalom volt az asszonyok számára. Szerdán süteményeket sütöttek, csütörtökön már a lábasjószágokat készítették elő. A hízót csütörtökön vagy pénteken vágták le- itt nem birkát fogyasztottak a lakziba, mint a szomszédos településeken.
Az esküvőre a vőlegényes és a menyasszonyos háztól külön-külön indult el a lakodalmas nép. A menyasszonyt az oltár előtt adta át a menyasszonykísérő a vőlegénynek. A násznagyok szerepét a keresztapák látták el. A menyasszony keresztanyja az asszonnyá avatáson hátraborította a menyasszony fátylát, kezébe égő gyertyát adott, és elkísérte a Mária szoborhoz, ahol a házasság sikerességéért és a gyermekáldásért imádkozott.
A szertartás után a menyasszony a vőlegény násznépével együtt ünnepelt, ám a saját rokonsága csak éjfél körül, a híriszjárás alkalmával csatlakozott hozzájuk. Magukkal hozták a menyasszonynak szánt ajándékokat, amelyek általában háztartási eszközök voltak.
Napfelkeltekor, a lagzi végén szokás volt a tűzugrás is.
Temetés
Az emberi élet utolsó állomása a temetés. A 20. század első felében még otthon ravatalozták fel az elhunytakat. A szobában fekete anyaggal letakarták a tükröt és az ablakokat. A koporsó mellett folyamatosan imádkoztak 2-3 napon keresztül. A rokonok, ismerősök felváltva jártak a halottat megnézni, érte imádkozni.
A temetési szertartás az udvaron kezdődött, ahol a pap „beszentelte” a halottat. Ez után gyászkocsival vitték ki a koporsót a temetőbe. Korábbi időszakban a rokonok vállon, vagy taligán kísérték ki az utolsó útjára az elhunytat. A sírásást rokonok, ismerősök végezték.
Itt is ismert volt az a szokás, hogy a temetés után a sírt háromszor körbejárták, a bűnök megbocsátását remélve.
Jeles napok, naptári ünnepek
Advent, karácsony
A karácsonyra készülő falu az adventi időszakban hajnali misére, rorátéra járt. Gyakorolták a Szentcsaládjárás szokását is, amikor minden este más családnál imádkoztak a Szent Család képe előtt. Sült tökkel, görhével, pattogatott kukoricával kínálták őket.
Karácsonyeste szokás volt eltenni a morzsás abroszt, amiből a morzsát az állatok kapták, ezzel szerették volna a termékenységüket befolyásolni. Karácsonykor tyúkhúslevest, töltött káposztát, disznótoros ételeket ettek.
A rokonok körbelátogatták egymást a karácsonyi időszakban a környező tanyákon is.
Farsang
A farsangi vidám időszak szokása volt Boconádon a „babfazékvágás”. A legények vödrökben almát, diót, citromot vittek a lányos házakhoz. Ha a legényt valamikor kikosarazták, a vödröt állati trágyával tömték meg.
Húsvét
A húsvétot megelőző 40 napos böjtöt szigorúan megtartották. Sem zsírt, sem húst nem fogyasztottak. Nagypénteken éjszaka a legények kolompolva járták végig a falut, rossz fazekakkal zajongtak.
A szombat esti feltámadás ünnep után kocsonyát fogyasztottak.
A locsolkodóknak húsvét vasárnap festették meg a tojásokat. Hétfőn a vízzel locsolkodó legények bort, pénzt kaptak a lány családjától.
Szent György napja, búzaszentelés
A búzaszentelést a határban végezték egykor. A szentelt búzának mágikus erőt tulajdonítottak: egy-egy szálát az állatok elé vetették, a maradékot a fészerbe rakták, járvány, tűzvész, aszály elleni védelemül.
Május 1., májusfa
A legények május első éjszakáján amellett, hogy a lányoknak májusfát állítottak, számos csínytevést követtek el. Az eladó lányos ház kiskapuját szétszedték, máshol állították fel, de az is előfordult, hogy a szétszedett szekér részeit a házgerincre rakták.
A falu közepén egy központi májusfát is állítottak, minek tetejébe boros üveget kötöttek. A bor annak a jutalma volt, aki le tudta onnan hozni.
Kompolt – Népszokások (jeles napok)
Májfaállítás. májusi kosár
Május első szombatján fűz, jegenye, vagy nyárfa gallyakat használtak a máfaállításhoz a bandákba verődött fiúk. A lányok két éves koruktól 18-20 éves korukig kaptak májfát. A fiúk is, már ha tudtak a kezükbe baltát fogni, májfát állítottak. A kislányok a rokonságbeli fiúktól kapták, esetükben ez nem szerelmi ajándék volt, hanem a tavaszi zöld ág faluba vitele volt a lényeg. Egy lány akár több májfát is kaphatott.
A kisfiúk a következő szavakkal adták át a májfát:
„Kelj fel Mari, itt a májfa, jó éjszakát, vigyázz rája!”
Vagy: „Szép kislány, itt a májfa
Jó éjszakát, vigyázz rája!”
A válasz: „Májusi fát elfogadom,
Fáradtságát megköszönöm!”
Szalagokat kértek, feldíszítették, majd fölállították a fát. A nagy legények este titokban vitték a májfát, névjegyükkel megjelölték, hogy be tudták azonosítani az ajándékvivőt. Reggel döntötte el a nagylány és családja, hogy elfogadják-e. Ha elfogadták, színes papírszalagokkal, kendőkkel díszítették fel, bort kötöttek rá, ha nem, kidöntötték. A fa felállítása után a legény megjelent a háznál, és ajándékot kapott.
Májusi kosár
A 20. század első felében szokás volt májusi kosarat vinni, ami komolyabb szándékot jelzett. A legény maga fonta, virágokat helyeztek bele, és a következő köszöntő kíséretében adta át:
„ Májusi kosarat viszek a babámnak,
Örül neki, mint madár a tavasznak.”
A kosár átadásakor a legény anyja megkérte a lány kezét.
(Az adatokat a német eredetű lakosság körében gyűjtötte Bakó Ferenc)
Újlőrincfalva – Népszokások (jeles napok)
Születés
A születendő gyermek keresztszülei általában a szülők testvérei voltak, ennek hiányában a barátok közül választották őket. A jó barátokat már legény-leány korukban komámnak szólították.
Lakodalom
Az általánosnak tekinthető őszi házasságkötés volt jellemző Újlőrincfalván is, amikor a gazdasági év, és az egyházi rendelkezések ezt lehetővé tették.
A lakodalom előtt két héttel a vőfély hívogatni járt. Tisztségét fehér szalaggal jelezték.
Az előkészületek fontos része volt a csigacsinálás, amit az esküvő előtti vasárnapon végeztek. Az asszonyok tojást, lisztet, csigacsinálót és kötőt vittek magukkal, és közösen elkészítették az ünnepi levesbe való csigatésztát.
A lagzi csütörtöki, vagy szombati napra esett. Előtte való napon vágták le a levesbe való tyúkokat, és a birkát, amit másnap megfőztek.
Az esküvő ceremóniája a menyasszony kikérésével kezdődött, ezt követően vonultak a templomba. A menyasszony az esküvő után a vőlegényes házhoz vonult újdonsült férjével együtt. Mikor megérkeztek, a szűrösök, vagyis a hívatlan vendégek is táncolhattak a lakodalmas ház udvarán, kaláccsal, borral kínálták őket.
Az éjféli menyasszonytáncra a menyasszonyos ház vendégei is átvonultak, magukkal hozva a menyecskeruhát.
Temetés
A halál beálltát követően minden házban szokás volt a tükör letakarása. Az elhunyt testét a szoba földjére fektették, később az ágyra. Az otthon felállított ravatal mellett folyamatosan imádkoztak a rokonok, ismerősök. A sírásást is a közösség oldotta meg, a barátok, rokonok kötelessége volt ez a munka.
A temetés előtt a szobában búcsúztatta az elhunytat a pap és a kántor. A koporsót lovas kocsival, vagy szánkóval vitték ki a temetőbe. Szokás volt a temetés után egy héttel gyászmisét mondatni a halott lelki üdvösségéért.
Jeles napok
Karácsony
A 20. század közepén a tehetősebbek a poroszlói piacon borókafenyőt vásároltak, amire mézeskalács díszeket aggattak, házilag készítették a szaloncukrot.
A karácsonyi étkezés elengedhetetlen része volt a mákos kalács.
Húsvét
A húsvéti időszakban a kisfiúk délelőtt, a férfiak délután jártak vízzel locsolkodni.
Újlőrincfalva – Népi táplálkozás
A Tisza közelsége meghatározta a táplálkozást. Jellegzetes, mára már ismeretlen élelmiszer céljára használt vízi növény volt a sulyom. A szúrós tüskékkel borított termését egy 2-3 méter hosszú botra kötött bundadarabbal gyűjtötték, ebbe beleragadtak. A sulymot a piacokon is árusították. Fogyasztották nyersen, sütve, főzve, rozsliszttel és zsírral pogácsát is sütöttek belőle.
Fontos táplálék volt a tej, főleg az aludttej. A hétköznapi étkezés nagyon egyszerű volt. Reggelire kenyeret ettek hagymával, szalonnával, hozzá tejet, vagy aludttejet ittak. Dologidőben az ebéd legtöbbször lebbencsleves és paprikás krumpli, vagy bableves és száraztészta. A tésztát zsírral és tört krumplival, vagy cukrozott mákkal fogyasztották.
Kiegészítő táplálék volt a sulyom mellett a napraforgó és a tökmag, ősszel a sült tök.
Kukoricalisztből, kemencében sütötték a görhét. (kukoricalisztből készült süteményféle)
A disznóölés után megfüstölt húst félretették a nehéz nyári munkák (kaszálás, aratás) időszakára. Így kevés hús került az asztalra, a tyúkot is elsősorban a tojásáért tartották.
Tenk – Mesterségek
Harangláb. Készítette Koczka József kerékgyártó. 1968.
Besenyőtelek – Mesterségek
A gazdálkodás igényeinek kiszolgálására alakult ki a kisipar. Sok kovácsra volt szükség a mezőgazdasági eszközök javítására. A megrakott szekerek lekötéséhez köteleket, a lovak kötőfékjét, istrángját köteles mester készítette.
A helybeliek lakóházát, egyéb építményeit főként helyi kőművesek építették. A zárakat, ajtóvasalásokat lakatosmester készítette. A malomban molnármester tevékenykedett.
A ruhaneműeket szabómesterek készítették. A lószerszámokat és egyéb bőrös munkákat a szíjgyártó végezte. A ködmönöket, sapkákat szűcsmesterek készítették. A len és kender szövése a takácsok feladata volt.
Ezek kívül cipészek, varrónők, asztalosok, hentesek és borbélyok dolgoztak a településen.
A 20. század közepéről a következő mesteremberek neveit ismerjük:
Hannus Sándor, Karkus János, Ignatovszki József cipész, Kriston Mihály kőműves, Goth Lajos szabó, Czövek Márton szűcs, Veres Sándor kerékgyártó, Goth István cipész, Mlinkó Zsigmond férfiszabó, Forgács János kovács, Tóth János kőműves, Czakó Pál szabó, Ragó Vilmos kovács, Fazekas Benjámin kerékgyártó, Rausz Béla hentes, Szabó Sándor kovács, Petrik István szabó, Evellei János kerékgyártó, Simon János cipész, Molnár István asztalos, Agócs Ágoston cipész, Hannus Barnabás asztalos, Vass Mihály cipész, Veres István cipész, Szabó István kovács, Rausz István kőműves.