Gyermek viselet
A kisgyermekek a keresztszüleiktől korozsmát kaptak keresztelőjükre. Ez ruhácskából, ingecskéből és féketőből állt. Babonás szokás volt, hogy a gyerekek karjára, vagy nyakára piros pántlikát vagy galárist tettek, a rontás elkerülésére.
Női viselet
Berze Nagy János 1907-ben megjelent munkájának bevezetőjében a besenyőtelki női öltözet bemutatását már ezekkel a szavakkal kezdte: „ A fehérnép azonban már nagyon kezd a maga gúnyájából kiöltözni.” Ekkor a korábbi rókatokos bunda helyett újabb divatú kabátot hordtak, csizma helyett magas szárú kamáslit, vagy sárga cipőt húztak a lábukra. A polgárosodás hatása ellenére a hagyományos viselet darabjai: „a gyugi, szállító, nyárika, vizitke, szerviánka, ingváll, lajbi, a kerekre vágott selyemkötő, a bársony hajfonó” a XX. század elején még használatban voltak.
Berze leírta a régi hajviseletet, a „csutkát”: a fej két oldalán és a tarkón hármas fonatot készítettek,a két elsőt a fülön keresztül vezették hátra, ahol hegyes kontyot alakítottak ki. Erre tenyérnyi széles pántlika bokrot kötöttek. A régi gyöngyös, csipkés főkötő helyett megjelentek a polgári viseletre jellemző kalapok.
Férfi viselet
A férfiak Berze Nagy János népmesegyűjtő leírása szerint kék posztókabátot hordtak, melyen ökölnyi nagyságú ezüstgombok lógtak. A fiatal legények kalapjuk mellé darutollat vagy virágbokrétát tűztek. A ráncos bőgatyához vágott orrú, vagy ráncos szárú csizmát viseltek.
Besenyőtelken a kisnemesek ünnepi viselete volt az ezüstcsatos dolmány és mellény. Fekete tükörposztóból készült, zsinórozás, és vékony ezüstlemezből készült díszes csatok, félgömb alakú ezüstgombok díszítették. A dolmányt mentekötő lánc fogta össze. Fekete selyem, aranyrojtos nyakkendőt viseltek hozzá, bokorra kötve. Apáról fiúra öröklődött, nagy értéket képviselt. A templomi ünnepeken a körmenetek alkalmával fáklyás legények haladtak az oltáriszentség mellett, ezüstcsatos dolmányban, kezükben égő fáklyával.
Dolmány (Bakó Ferenc felvétele 1961.)