Jellemzően halmazos szerkezetű falu, szabálytalan közökkel, zsákutcákkal. A heves-kömlői úttól északra eső részt Felvégnek, a délit Alvégnek nevezik. Sokáig nem volt nevük az utcáknak, a falu keleti felét „Kacsa ódalnak” nevezték a kacsatartás helyéről, a nyugati felét pedig „Dög ódalnak”, a közeli dögtemető miatt.
Átány társadalmának jelentős részét alkották a kisnemesek, akik lakóházaikban is elkülönültek. Házaik anyagukban, méreteikben, díszítettségükben egy magasabb színvonalat képviseltek az egykori jobbágyságéhoz képest. A településen jellemző volt a kétbeltelkes településszerkezet, ami azt jelentette, hogy a belső telkekhez egy ólaskert is tartozott. A gazdasági telken tüzelős ólakat, kocsiszínt építettek. Ez az első világháború után kezdett felbomlani, amikor az ólaskertekbe lakóházakat építettek.
Kakas-ház, tájház
A helyi népi építészet szép és jellegzetes példája a tájházként működő Kakas-ház. Az egykori kisnemesi lakóházat Bedécs József építtette 1856-ban, amit a mestergerenda felirata is tanúsít. Az utolsó tulajdonosa Kakas Samu volt, akiről a nevét kapta az épület. A ház három osztatu, elől a lakószoba, középen a konyha, hátul pedig a búzás- és éléskamra. Az épületet az Átányban oly jellegzetes díszített deszka oromzat díszíti, fala vályogból készült, teteje nád fedésű.
Udvarán a gyerekek kedvelt játéka, a „perenge”,- egyfajta forgójáték- is megőrzésre került.