7.03 Átány – Népviselet

Gyermek viselet

A csecsemőket három hónapos korukig „fáslizták”- különböző méretű vásznakba csavarták, majd pólyába fektették. A kisgyermek három hónapos kora után kapott kisreklit, horgolt főkötőt, továbbra is pólyába burkolták, 6-7 hónapos koráig.

A kisfiúk, kislányok iskolás korukig hátul csukódó, ráncolt szoknyájú zubbonyt viseltek. A kisfiúkat és kislányokat csak a kalap, illetve kendő viselete különböztette meg- a fiúk már karon ülőként megkapták az első kalapot, bár ekkor még csak ünnepeken viselték. Bőszárú gyolcsgatyát, szép ruhát csak a konfirmáció után kaptak, ünnepi alkalmakra ölthették magukra.

Női viselet

A régi női viselet a bő szoknya ingvállal, vállkendővel.  Az ingváll mellévarrott ujjú volt: a bő rövid ujjat a nyakkivágáshoz illesztve ráncolták be, alsó végeit szalagcsokorral kötötték át. A szoknya alatt a vászonpendely állandó viseleti darabjuk volt. A kötény hétköznapi változata fehér vastag házivászon volt, másfél, vagy két szél bőséggel. A csigacsináláshoz használatos kötények alja hímzett, rojtozott, vagy fodros volt. Későbbi divat a kékfestő, majd a melles kötény.

A lányok a konfirmációjukra kapták első ünnepi viseletüket: bő fehér batiszt szoknyát, amit 3-4 keményített alsószoknya tartott széjjel. Felsőtestükön szűk szabású nyakig csukódó sonkaujjú öves blúzfélét viseltek. A hajukat háromágú fonatban színes selyemszalagcsokorral hordták.

Az asszonyok ékessége volt a kendő, és a főkötő. Az új asszony az esküvőt követő első vasárnap fehér slingelt kendőben jelent meg a templomban. Minden alkalomra megvolt a megfelelő színű selyem fejkendőjük. Főkötőt csak egy emberöltőnyi időszakban viseltek az átányi nők: az 1890-es évektől az első világháborúig. Ez egy drótvázra szerelt strucctollal, művirággal, gyöngyökkel, szalagokkal díszített selyem fejdísz volt, amit csak a fiatalasszonyok hordhattak.

Átányban a szűcsök kizárólag a helyi lányoknak, asszonyoknak készítették el a fehérített juhbőrből készült ködmönöket. Karcsúsított szabással, toldatlan fodorral varrták a művészi munkával kihímzett ruhadarabokat. Általában egy 9 rózsából álló leveles virágbokor került a hát közepére, elejét és ujjait háromágú virágtő díszítette. A következő színeket alkalmazták: piros, bordó, meggyszín, zöld, fekete, sárga. A fehér irhaszegély mellett piros bőrszegés, valamint piros szironyozás is előfordult. /V. 1. kép, V. 40.kép/

A polgári divat hatására a ködmönök helyébe háromnegyedes préselt plüss, illetve rövid bélelt selyemkabátok kerültek. A polgárias blúzokat itt „nyárikának” nevezték. Az átányiak viseletére a sötét színek voltak jellemzőek, ami Magyarországon a református községek divatjára jellemző. Ezt a sötét viseletet a két világháború áldozatai után viselt gyász erősítette. Ha egy fiatal nő egyszer gyászruhát öltött, többé nem vehette vissza a színes ruháit.

Férfi viselet

A 20. század elején a férfiak oldalt varrott csizmába jártak, ehhez „ezerráncos”, fél lábszár-középig érő bőgatyát viseltek buggyos, fehér kendervászon, vagy gyolcs inggel. A férfiingek korábbi típusa vászonból készült, rövid derekú, egyenes bő ujjakkal, elől T kivágással. A gyolcs ingeket már visszahajtott gallérral, ráncolt, kézelős ujjakkal varrták. Az ing fölött zsinóros fekete posztómellényt hordtak, fényes gombokkal.

A férfiak elengedhetetlen viseleti darabja volt a kalap, ünnepi alkalmakkor a legények darutollal, viaszbokrétával díszítették. A katonának bevált fiatalemberek alácsüngő szalagokkal feldíszített kalapot viseltek a sorozástól bevonulásig. A 2 méter hosszú szalagokat a rokonok, barátok adták össze. Télen prémkucsmát viseltek a kalap helyett.

A legények derékon viselt díszkendője kör alakú volt, szélükön széles horgolt csipkével. A férfiviselet része volt a kötény is, ami fényes klott anyagból készült, fekete gyöngy és islóg fűzér díszítette. A hétköznapi kötény vászon, vagy kékfestő anyagból készült. Ezt az első világháború végéig a legények és a fiatalemberek viselték a bőgatyához.

Télen, tavasszal-ősszel ködmönt, szűrt vagy subát öltöttek magukra a hideg ellen. A szűr volt a legelterjedtebb- létezett hétköznapi szűr, a viselőszűr, ami fehér volt, fekete posztóval felszegve. Az ünnepi alkalmakra ünnepi rózsás szűrt viseltek.

 

Szőttes

Dél-Heves legismertebb szőttesei Átányban készültek, ahol szedettes mintákkal díszítették az abroszokat, komakendőket, dísztörölközőket. A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet alakulásakor összegyűjtötte az átányi szőttes mintakincset, így harminc féle mintát őriztek meg ebből a faluból. Jellemző motívumok: rozmaring, csillag, kerekrózsa. A szőttes kendők végét széles, kötött rojtokkal látták el. A női vászonkötényeket az egyszerű piros-kék szőttes csíkok mellett keresztszemes hímzéssel is díszítették, valamint a tulajdonos nevét is belevarrták.

 

Hímzés

Átányban a legrégebbi stílushoz sorolható vagdalásos-laposöltéses geometrikus motívumokból álló hímzések is megtalálhatók voltak. Vert csipkét is alkalmaztak a lakástextíliák díszítésére. (Példa erre: párnatakaró vert csipke díszítése)

A 20. század elején jött divatba a keresztszemes hímzés. Előtte szőttes mintákkal díszítették az abroszokat, különböző vászonkendőket. A szőttes mintákat átvitték a keresztszemes technikára.