A századforduló irodalmi életét jelentősen befolyásolták a Hevesről származó irodalmárok.

Az irodalom iránti igényeket bizonyítja, hogy gyakran hívnak a városba híres írókat-költőket. Ezért járt a községben Tamási Áron, Kolozsvári Grandpierre Emil, Tímár Máté, Somogyi Tóth Sándor írók, valamint Bihari Sándor és Vihar Béla költők.

Forrás- és irodalomjegyzék:

–  Gruz János: Heves története. Heves. 1969. 114-115.

–  Tanulmányok Hevesről. Szerk.: Petercsák Tivadar – Szabó J. József, Heves, 2001. 257-259.

 

HEVESI LAJOS

Hevesi Lajos – Jelky András kalandjai

Hevesen született 1843. december 20-án egy izraelita családban. Eredeti neve Lőwy Lajos volt, de a zsidóknál elterjedt szokás szerint megváltoztatta a nevét, így a szülőhelye nevét vette fel, s lett Hevesi Lajos. Ez az új név álnévként is szolgált. A gimnáziumi éveit Pesten töltötte, majd a bécsi egyetemen tanult tovább, ahol eredetileg orvosnak készült, aztán filológiát hallgatott. Széleskörű érdeklődését jelzi e két, egymástól távol álló tudományág tisztelete. Az egyetemi évek után visszatért Pestre, és a fellendülő hírlapkiadás felé fordult. 23 éves korában, 1866-ban már a Pester Lloyd munkatársa lett, ebbe a lapba egészen a haláláig írt is. 1868-ban részt vett a Borsszem Jankó és a Bolond Jankó című élclapok megalapításában. 1871 és 1874 között a Kleine Leute című ifjúsági folyóiratot írta és adta ki egy személyben. Cikkei és hangulatos tárcái több folyóiratban is jelentek meg: Magyarország és a Nagyvilág, Fővárosi Lapok, Vasárnapi Újság. Már ifjúkorában is híres volt hihetetlen munkabírásáról, a kortársai szerint napi 4 tárcát is írt, és csak azért élt, hogy dolgozhasson, azaz írhasson. A tárcái, glosszái, útirajzai és elbeszélései mellett két kézikönyvet is írt: A kereskedelmi levelezés kézikönyve (1864), illetve Kalauz Felső Magyarország vasútjain (1873, Budapest). Kalandregénye is jelent meg 1872-ben, melynek címe Jelky András bajai fiú rendkívüli kalandjai ötödfélszáz világrészben. Ez az ifjúsági regény őrizte meg igazán írójának nevét az utókor számára. A munkabírásának köszönhetően a „fővárosi hatóság” őt kérte fel 1872-ben, hogy készítsen el egy útikalauz Budapestről és környékéről. A kért mű alig egy éven belül el is készült, éppen Buda és Pest egyesítésének évében. Magyarul és németül egyaránt megjelent, de sajnálatos módon magyarul nehezen férhető hozzá. A mű címe Budapest és környéke, melyet Ráth Mór adott ki, s 268 oldal terjedelmű. Az útikönyvet 6 fejezetre osztotta, amelyek közül az első egy történelmi bevezető, a másodikban hasznos gyakorlati tanácsokkal látja el az olvasóit, a harmadik fejezet az V. kerületbe kalauzolja a turistát, az ottani nevezetességeket mutatja be. A negyedik részt a város többi részén található kiváló nevezetességeknek szentelte. Az ötödik fejezet a Lánchíd budai hídfőjétől indította, és Budát járta be. Az utolsó fejezet inkább kitekintő, itt jelennek meg a főváros környéki települések, illetve javasolja a távolabbi célpontok közül Visegrádot, Balatonfüredet vagy Bécset is. Ezzel az útikönyvvel mindenképpen maradandót alkotott, a gyűjteménye ma is forrásértékű, ugyanis példát mutatott a későbbi budapesti útikönyvek íróinak. Egyébként ő maga is átdolgozta 1876-ban, s még színesebben, elevenebben festi le a főváros szépségeit, jellegzetességeit. Ekkoriban szűkké vált számára Budapest, ezért visszaköltözött Bécsbe. Az írást itt is folytatta, 1884-től 14 német nyelvű humoros elbeszéléskötete jelent meg Stuttgartban. 1909-ben a Kisfaludy Társaság a tagjai közé fogadta. Szerkesztőségi tag lett az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben című díszmunkának. Mikor halálos beteg lett, nem várta meg, amíg a betegség lassan legyőzi a testét, hanem önmaga vetett véget az életének, agyonlőtte magát 1910. február 27-én.

Kritikusként és művészeti íróként is a legkiválóbbak között tartják számon, egyaránt jól bánt a magyar és német nyelvvel is.

Forrás- és irodalomjegyzék:

–          A Hevesi Múzeumi Kiállítóhely folyóiratai: Pester Lloyd, Vasárnapi Újság, Hazánk s a Külföld, Borsszem Jankó

–          Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben. II. Budapest, 1888.

–          Létay Miklós: Az első budapesti útikönyv 1873-ból. Népszabadság, 2003. ápr. 8.

–          Fodor Béla: A főváros első ciceronéja. Népszabadság, 20013. dec. 20.

–          Horváth László: A hevesi polgárosodás sajátosságai. Tanulmányok Hevesről. Heves, 2001.

–          Tanulmányok Hevesről. Szerk.: Petercsák Tivadar – Szabó J. József, Heves, 2001

–          Arcképcsarnok, életutak… [szerk. Bencsik József.] Heves. 2005. Heves Városért Közalap. 239 p. [Műhely. Gyűjtemény 1. 1991-2005.]

 

BÍRÓ LAJOS

1880-ban született Bécsben egy hevesi izraelita családba. Az eredeti neve Blau Lajos. A gyermekkorát Hevesen töltötte. Édesapja vegyeskereskedő volt, aki a családjával gyakran járt Bécsben, ezért is született Bíró Lajos Bécsben. Hevesi Lajos szülőházában élt a család, aki a példaképe is lett. A középiskolai tanulmányait Egerben végezte, aztán pesti és párizsi kitérő után Nagyváradon telepedett le. Itt indította el írói, publicista életművét. 1900-tól a nagyváradi Szabadság munkatársa, majd szerkesztője. A szintén kezdő ADY ENDRÉvel lakott együtt Váradon. Bíró Lajos ismerte fel először, hogy Ady Endre a kor nagy költője, s hirdette is ezt. Ezért a hevesi társasági eseményeken rendszeresen felolvasta Ady verseit. Ilyen előzmények után került sor arra, hogy Ady Hevesre látogasson a Bíró családhoz, még szintén 1900-ban. Mivel éppen dinnyeérés volt, azért Ady dinnyemagokat vitt magával Érdmindszentre. 1901-ben Ady átment a Nagyváradi Naplóhoz, de kettejük barátságán ez semmit sem változtatott, sőt később Pesten is együtt béreltek szobát. Mindketten testvéri szeretettel emlékeznek egymásra. A váradi évek után VÉSZI JÓZSEF, a kor neves szerkesztője magához hívta Bíró Lajost a Budapesti Naplóhoz. Nem sokkal ezután Bíró Lajos feleségül vette a szerkesztő lányát, Jolánt. Az első világháború alatt egyre több közéleti szerepet vállalt, nyíltan békét és változást sürgetett. Az őszirózsás forradalom után rövid időre, de külügyi államtitkár is volt. A Tanácsköztársaság bukása után emigrálni kényszerült Bécsbe, aztán Londonba. Egy ideig járta a világot a családjával, a nyelvtudásával mindenhol boldogult is. Továbbment Amerikába, ahol sikeres forgatókönyvíró lett, majd visszatért a kontinensre. Angliában egy másik emigráns magyarral, KORDA SÁNDORral, a nagy filmrendezővel együtt megteremtették az angol nemzeti filmgyártást, a legszebb angol történelmi vígjátékok az ő nevükhöz fűződik. Anglia világhírt, sikert, jólétet, biztonságot adott neki. De tudta, hogy mindez semmi ahhoz képest, ami annak idején Magyarországon volt, kemény kritikájú nagy magyar elbeszélő. Londonban is hunyt el, 1948. szeptember 9-én.

Bíró Lajos – legitimation

Munkássága elején a novelláival tűnt ki. A cselekményei drámaian feszültek, éles fordulatokkal tarkította őket, a lehető leginkább szűkszavúan tálalva. Nagy szenvedélyekről, a lélek megpróbáltatásairól írt balladai tömörséggel. Egyik legkiválóbb novelláskötete a Kunszállási emberek, melyben a gyermekkorában megismert hevesi karakterek, egyéniségek, paraszti alakok jelennek meg. Kunszállás igazából Hevest jelenti, de ezt sehol sem írja le, pusztán a táj leírásából lehet felismerni az otthonát. Drámáira is a szigorú szerkesztés jellemző, mindez érdekes alakokkal és fordulatos cselekményekkel fűszerezve. A Sárga liliom című drámája a magyar kritikai realista dráma legjobbja. Ezt jelzi, hogy mindmáig rendszeresen viszik színpadra. Regényeiben a hanyatló úri világot mutatja be, az elmaradottságot, a talajtalan polgárságot. A legismertebb a Molitor ház, amely egy idegbeteg, háborúban megrokkant fiatalember szemén keresztül ábrázolja az úri Magyarország szétesését. Az utolsó könyve már Angliában jelent meg, az angol nyelven írt színműveit gyűjtötte egybe.

 

Művei:

  • Leányok (1902)
  • Arabella
  • Lilla
  • Az élet arénája
  • Féltékenység
  • Glória és más novellák
  • Házasság
  • Huszonegy novella
  • A kacérság iskolája
  • Harminc novella (1906)
  • Férfiak (1909)
  • A diadalmas asszony (1910)
  • Sárga liliom (1910)
  • Nyári zivatar (1911)
  • A cárnő (1912) (Lengyel Menyhérttel)
  • Rablólovag (1912)
  • Kunszállási emberek (1912)
  • Szent házasság (1912)
  • Tavaszi ünnep (1913)
  • Utolsó csók (1913)
  • A szentlélek lovagja (1914)
  • A Serpolette (1914)
  • Hotel Imperial (1917)
  • Don Juan három éjszakája (1917)
  • A mélység lakói (1917)
  • Molitor-ház (1918)
  • Francia négyes (1919)
  • Politikusok (1920)
  • A bazini zsidók (1921)
  • Álarcok (1922)
  • Boszorkánytánc (1929)
  • Fölszállott a páva (1946)
  • Kis Katalin (1946)
  • Szolgák országa (1957)

Forrás- és irodalomjegyzék:

–          Tanulmányok Hevesről. Szerk.: Petercsák Tivadar – Szabó J. József, Heves, 2001

–          Arcképcsarnok, életutak… [szerk. Bencsik József.] Heves. 2005. Heves Városért Közalap. 239 p. [Műhely. Gyűjtemény 1. 1991-2005.]

BLAHA LUJZA

1850-ben született Rimaszombaton, leánykori nevén Reindl Lujzaként. Már ünnepelt színésznő volt, amikor találkozott SOLDOS SÁNDORral, akinek Péchy Andor mutatta be. 1875. augusztus 28-án eljegyzi őt Soldos, 3 hétre rá, szeptember 20-án meg is tartották az esküvőjüket a pesti belvárosi templomban. Az ifjú férj a pusztatenki úrilakba hozta feleségét, itt is a hevesi Soldos Sándor kastélyában laktak. A nemzet csalogánya a házasság elején még jól érezte magát vidéken, mindenkit megállított, hogy beszélgessenek, mindenre kíváncsi volt, látott keresztelőket, búcsúkat, névnapi köszöntéseket. Mindez egyfajta gyűjtés, kutatás volt a részéről, eltárolta az információkat, hogy majd a későbbiekben onnan tudjon meríteni. Az örömbe azonban üröm is került, ugyanis a férje egyáltalán nem érdeklődött a felesége színházi karrierje iránt, ellentétben az elhalálozott első férjjel szemben. Soldos nemcsak közömbös volt a színésznői pályájával kapcsolatban, hanem azt is akarta, hogy Blaha Lujza hagyja ott a színpadot. Az ellentétes vélemények, érzések végül tönkretették a házasságukat, így 4 évnyi együtt töltött idő után 1879-ben elváltak.

Forrás- és irodalomjegyzék:

–          Tanulmányok Hevesről. Szerk.: Petercsák Tivadar – Szabó J. József, Heves, 2001

–          Arcképcsarnok, életutak… [szerk. Bencsik József.] Heves. 2005. Heves Városért Közalap. 239 p. [Műhely. Gyűjtemény 1. 1991-2005.]

 

BRÓDY SÁNDOR

1863-ban született Heves mezőváros területén, aztán a családja hamarosan Egerbe költözött. 1888-ban egy esküvőn ismerte meg Rosenfeld Bellát, akivel azonnal egymásba szerettek. A megismerkedés után viszont még váratott magára az esküvőjük, ugyanis az író 3 évig Kolozsvárott dolgozott, ezért ezen idő alatt csak leveleztek. 1891-ben tartották meg az esküvőt. Aztán Budapestre költöztek, és Bródy májustól ismét a Magyar Hírlap munkatársa lett. 4 gyermekük született: Mária, aki 7 évesen hunyt el, illetve 3 fiú, akik közül az első apja nyomdokaiba lépve szintén az újságírói pályát választotta, és édesapja műveit rendezte sajtó alá. Bródy hamar az újságolvasók kedvencévé vált, jónevű publicista volt. Ezért sokat is dolgozott, rendszeres életet élt. Felüdülést a társasági élet jelentett számára, péntekenként JÓKAI MÓRhoz jártak halászlevet enni. Jókai őt tartotta a fiatal írók közül a legtehetségesebbnek. Ezeken az estéken Bródy találkozott többek között Feszty Árpáddal is. Néhány évvel később azonban megromlott a házassága, mert terhet jelentett neki a házasélet szigorúsága, és visszatért a kalandos legényéletéhez. A feleségétől 1898-ban elváltak, bár úgy nyilatkozott az író, hogy mindig is egy nőt szeretett, azt, aki elvált tőle és meghalt.

Bródy Sándor a századforduló magyar irodalmának kiemelkedő alakja, akire Jókai és Émile Zola volt nagy hatással. Őt magát pedig ADY ENDRE és MÓRICZ ZSIGMOND is elődjének tartotta. Bródy már a polgárosodás, a városi élet realisztikus ábrázolója. 1903-tól AMBRUS ZOLTÁNnal és GÁRDONYI GÉZÁval együtt szerkesztették a Fehér Könyv című folyóiratot, amely a Nyugat előzményének is tekinthető.

Bródy Sándor (forrás brody.iif.hu)

Bródy Sándor (forrás brody.iif.hu)

Művei:

  • Az egri diákok (ifjúsági regény, Budapest, 1854)
  • Az ezüst kecske (Bp., 1858)
  • Egy férfi vallomásai (Bp., 1899)
  • A nap lovagja (Bp., 1902)
  • Királyidillek (Bp., 1902)
  • A sas Pesten (Válogatott írások. Bp., 1954)
  • Rembrandt (Bp., 1957)
  • Cilinderes Tiborc (Bp., 1958)
  • Két szőke asszony és más regények (Bp., 1959)
  • Húsevők (novellák, Bp., 1961)

Színművei

  • A dada (1902)
  • A tanítónő (1908)
  • A medikus

Forrás- és irodalomjegyzék:

–          Tanulmányok Hevesről. Szerk.: Petercsák Tivadar – Szabó J. József, Heves, 2001

–          Arcképcsarnok, életutak… [szerk. Bencsik József.] Heves. 2005. Heves Városért Közalap. 239 p. [Műhely. Gyűjtemény 1. 1991-2005.]

 

GULYÁS JÓZSEF

Született 1965-ben. Civil életében rendőr alezredes Hevesen. Szabadidejében viszont írásba menekül a mindennapi élet stresszétől. Gimnáziumi évei alatt nagy hatással volt rá REJTŐ JENŐ, ő ihlette írásra. A munkája és Rejtő hatására bűnügyi novellákat kezdett írni, valamint könyve is jelent már meg Lidércnyomás – Az ikrek hava címmel. A könyvet a hevesi városi könyvtárban, illetve közvetlenül a szerzőtől is meg lehet vásárolni. Ezen kívül a Heves Megyei Hírlapban írja folytatásos sztorijait. Következő művének címe: Óriás a törpék között. A hivatása alatt összegyűlt történeteket is megörökítette egy csokorba gyűjtve: Zsaru sztorik címmel.

Forrás- és irodalomjegyzék:

–          Arcképcsarnok, életutak… [szerk. Bencsik József.] Heves. 2005. Heves Városért Közalap. 239 p. [Műhely. Gyűjtemény 1. 1991-2005.]

 

GULYÁS KATALIN

Hevesen született 1941-ben. Verseskötete jelent meg, amelyet a szülővárosának ajánlott, s amely elérhető a város helytörténeti gyűjteményében. Címe: Versekből faragott évek.

 

MÁTHÉ LAJOS

Hevesen született 1931-ben, ma is itt él. A városi gyűjteménynek ajánlotta a megjelent kötetét, melynek címe Versek: emlékek.

 

SZUROMI PÁL

A hevesi helytörténeti gyűjteménynek ajánlotta a művét, amely 1999-ben jelent meg Jelek egy arcon címmel.

 

VARSA ZOLTÁN

Az eredeti neve Varga Zoltán, csak az irodalmi életben használja a Varsát. A 70’-es években Hevesen volt a Művelődési Ház igazgatója. Számos verse jelent meg, a helytörténeti gyűjteményben a Hadüzenet (1987) található meg.

Forrás- és irodalomjegyzék:

–          http://bookline.hu/szerzo/varsa-zoltan/218585

–          www.antikvarium.hu

 

SASVÁRI LAJOS

Tatán született 1949-ben, Hevesen az idősek otthonában élt egy ideig. Ma Zaránkon él. Verseket írt, a Műhely című folyóiratban jelent is meg egy verse: Mentáldilemma címmel. Kötete nem található a helytörténeti gyűjteményben.

 

DR NAGY JENŐ

Író és költő, Kömlő szülötte. A Heves Városi Tükör folyóirat irodalmi rovatának vezetője, állandó szerzője, a versei folyamatosan jelennek itt meg. Két verseskötete jelent meg, az elsőnek a címe: Gondolatok versben és prózában. A második kötetét már a lap adta ki, ennek a címe: Őszülő fejjel. A költő jelenleg Hevesen él, de ragaszkodik Kömlőhöz, ezért külön kérte, hogy a kötetén a magyar és a hevesi címer mellett a kömlői is megjelenjen. 2013. május 26-án a Hősök napján vitézzé avatták a budavári palota gótikus nagytermében. Ennek emlékére írott versének címe: Vitézek hazája, amely szintén a Tükörben jelent meg.

Forrás- és irodalomjegyzék:

–          http://www.hevesitukor.hu/HT201302.pdf

–          http://hevesitukor.hu/HT201308.pdf

 

VITÉZ TARNAMÉRAI TÍMÁR FERENC

Tarnamérán született költő, jelenleg Hevesen él. A Független Alkotók Országos Egyesülete két füzetet is megjelentetett a verseivel. Kifejezetten a hosszabb, terjedelmesebb verseket kedveli. Az Őt átkarolja című versét még lengyelre is lefordították, ez a verse Báthory István királynak állít emléket. A második kötetének címe: A boldogság kék madara, amely 1991-ben jelent meg.

 

Forrás- és irodalomjegyzék:

–          www.delheves.hu