ZÁMBORSZKY LÁSZLÓ
Aldebrőn született 1949-ben, ahol sváb környezetben nevelkedett. Általános iskoláit szülőfalujában, majd a középiskoláit Miskolcon végezte. Jó magyar-történelem szakos tanárainak köszönhetően korán beléivódott az irodalom szeretete és az írás kényszere.
Élete java részét bányászként élte le, ahol igen jól érezte magát. Matyóföld fővárosában, Mezőkövesden élt. 2010-ben hunyt el, amiről a Mezőkövesdi Újság hasábjain is megemlékeztek.
Sokszínű írásai különböző antológiákban és folyóiratokban jelentek és jelennek meg. Alkotásai emberközpontúak: szereti az embereket, mert szeretetre méltóak, mert emberek, mert esendőek.
Pap János írja a 2009. április 17-én megjelent Búvópatak című kötetéről: „Ez a verseskötet, a Búvópatak, egy mai ember életét, örömét, bánatát, küzd
elmét sorsával, barátaival, ellenfeleivel tartalmazza. A versek írója Zámborszky László olyan közülünk való érzékeny, néha botladozó, vagy vidám és haragos ember, akinek írásaira oda kell figyelni. Gondolatait minderről szépírásban, versekben fejezi ki. Szereti szülőföldjét, Aldebrőt. A már több mint két évtizede Mezőkövesd, Matyóföld új színt, új embereket, írótársakat adott neki a sors. Mindezek gazdagították világképét, életfelfogását. Versírói kiteljesedését elősegítette a Matyóföldi Alkotók és Művészetpártolók Egyesülete, melynek tagja is lett. Ma már megengedheti magának, hogy hosszú, küzdelmes életére visszapillantva, bölcsebbé válva, írásaival rádöbbentse a ma ifjúságát az emberi élet minden következményére.
Megtalálta verseiben azokat a szavakat, a mindennapok különös eseményeit, a művészi, költői kifejező eszközöket, melyek az olvasó számára elgondolkodtatók, vagy örökérvényűek is lehetnek… Az örökké küzdő ember bontakozik ki előttünk, aki vágyik a szeretetre, de végül is vallásában találja meg nyugalmát. Istenes versei mind erre utalnak.
Kitárulkozik előttünk, mint minden költő, mert példázata ma is csak egy lehet: embernek maradni meg az embertelenségben is.”
A borkóstolóval egybekötött könyvbemutatót az aldebrői Közösségi Ház emeletei termében tartották meg délután 17 órai kezdettel a Matyóföldi Alkotók és Művészetpártolók Egyesülete szervezésében. A Mezőkövesdi Amatőr Színjátszó Kör tagjai adtak elő közel félórás ízelítőt a több mint negyven évet felölelő alkotásokból.
Zámborszky László – Búvópatak
Így ír önmagáról:
Zámborszky László: Ars poetica
Olyan leszek én, mint a jó bor,
mint a burgundi, vagy a debrői hárs.
Sokáig voltam must,
s remélem még tovább
lehetek ó-bor, jó erős.
Most épp murci vagyok,
mely csípős, ám nem nova,
de józanító is,
ha mértékkel isszák.
Forrás- és irodalomjegyzék:
– http://www.matyovk.hu/kiadvanyok/hu_konyv_zamborszky.html
– http://www.kovesdimedia.com/mku_1020.pdf
FÜLÖP KÁLMÁN
Nagykenden született, ami testvértelepülési kapcsolatot tart fenn Aldebrő községgel. Az aldebrői születésű publicista-költő, Zámborszky László egyengette az útját, így aztán Kálmán bemutatkozhatott a kövesdi olvasók előtt, október 21-én.
Forrás- és irodalomjegyzék: