Tarnaméra egykori lakóházai vályogból épültek, nyeregtetővel. Legszebb díszük a fűrészelt deszkaoromzat volt, sugaras, vagy átlós szerkesztéssel. A háromsejtű épületekben boglyakemencével fűtöttek, a füst a pitvar szabadkéményén keresztül távozott. Az alföldi településeken jellemző módon tőzeget használtak a tüzelésre.
1945 után a vályogfalakat Tarnaszentmáriáról, Egerből, vagy Gyöngyössolymosról származó kővel alapozták. Tetőfedésre a nádat és a zsúpot vegyesen alkalmazták, de előfordult a zsindelytető is. A cserép az 1910-es évektől terjedt el.
Az istállót a lakóházzal egy fedél alá építették, tüzeltek is benne. Az udvar jellegzetes épülete volt a zsilipelt technikával épített fa hambár.
