Már 1219-ben a Váradi Regestrum említi a poroszlói bencés monostor kegyurát. Egy 1292-ben kelt oklevélben pedig a poroszlói apát mellett a falu plébánosa is szerepel, tehát a falunak már ekkor külön plébániatemploma is volt. Egy 1420-ban kelt oklevél szerint a monostor Szent Péter és Pál tiszteletére, a plébániatemplom Szűz Mária tiszteletére volt szentelve. Az oklevél még egy Szent Jakab kápolnát is megemlít.
A bencés monostor már elpusztult, de temploma átvészelte a török hódoltság időszakát. 1696 körül a reformátusok használták ezt a templomot.
Református egyházközsége már a 16. század második felében megalakult. Az 1639. évi egyházlátogatáskor felvett jegyzőkönyv szerint „szép rendtartású eklézsia találtatott, Templommal, Parókiával”. Ekkor Varsányi Mihály volt a lelkipásztor. Anyaegyháza a Tiszán inneni egyházkerület alsó-borsodi egyházmegyéjéhez tartozott. Az anyakönyveit 1724-től vezetik.
A bencés monostor már elpusztult, de temploma átvészelte a török hódoltság időszakát. 1696 körül a reformátusok használták ezt a templomot. Már 1700-as évek elején elhatározták az új templom építését, de arra csak 1790-ben került sor, mert az engedélyek nem születtek könnyen meg. A felszentelése 1793-ban történt meg. A templom tornya 1808-ban épült fel. A század végén pedig elkészült a parókia.
Római katolikus fiókegyháza az egri püspökség felső-hevesi esperességéhez tartozott. 1739-ben Sarud filiája volt. 1772-től plébánia, ekkor filiái voltak: Ivánka, Négyes, Lövő, Valk. 1789-től Ivánka lelkészség lett, a három filiát hozzácsatolták. Az anyakönyvezés 1772-ben indult. Első plébánosa Sasvári Antal volt, de csak pár hónapig, őt Nagy Gábor követte. Új temploma 1796-ban épült. A paplak 1784-ben épült, amit 1958-ban lebontották.
1767-ben 2800 református, 120 római katolikus, 9 evangélikus, 8 görögkeleti volt a lakosság vallás szerinti megoszlása.
1785-ben 310 római katolikus, 1799-ben 2221 református élt a faluban.
1925: 1560 római katolikus, 4 görög katolikus, 3558 református, 6 evangélikus, 161 izraelita, 19 baptista. Református anyaegyháza a Tiszán inneni református egyházkerülethez tartozott, római katolikus anyaegyháza a Tiszán inneni felső esperesi kerülethez, izraelita fiókegyháza a tiszafüredi anyahitközséghez.
1941-ben 3237 fő volt a református egyházközség létszáma.