Árpád-kor
A Csörsz-árok déli partja mentén, honfoglalás kori lelettel rendelkező Erdőtelek egyszerre volt szerencsés és kevésbé szerencsés helyzetben amiatt, hogy viszonylag messze feküdt a megye főútvonalaitól. Gazdasági szempontból hátrányára vált a kereskedelmi vonalaktól való relatív elzártsága.
Az Árpád-korból a településhez köthető konkrét hadtörténeti eseményt nem ismerünk, de egyes, a forrásokban fellelhető regionális, illetve országos jelentőségű történések bizonyos mozzanatai a falu környékén zajlottak, vagy közvetlenül is befolyással lehettek az itteni lakosság életére. A következőkben ezeket az eseményeket vesszük sorra.
1071-ben a fiatal magyar állam sokadik trónviszálya kezdődik. A főszereplők ezúttal: Géza herceg, Salamon király (1063-1074) fia és I. Béla (1060-1063). 1074. február 26-án Kemej vármegyében (a mai Jász-Nagykun-Szolnok megyének kb. a Zagyva-torkolattól a Hortobágyi pusztáig elterülő része), feltehetően a mai Nagyiván környékén Géza herceg csatát veszített Salamon király túlerőben lévő seregeivel szemben. Serege maradékával a befagyott Tiszán átkelve az abádi rév felől a Heves–Hatvan útvonalon haladt Vác irányában, ahol egyesült testvére, László (a későbbi Szent László király) herceg csapataival. Üldözője, Salamon, valószínűleg szintén erre vonult hadával. 1074. március 14-én Géza és László Mogyoródnál legyőzte Salamont, aki ezzel elvesztette a trónt, utóda pedig a győztes Géza lett (1074-1077).
1091-ben egy portyázó kun sereg tört az országba Kapolcs vezetésével. A bihari és nyíri részek feldúlása után a kunok átkeltek a tokaji réven, majd nyugatnak fordulva, két nagyobb csapatban Újvár vármegyének a királyi/hadi út mentén fekvő településeit prédálták. A főúttól távolabbi Erdőteleket azonban mégis elérhette ez az esemény. A váratlan megrázkódtatást gyorsan kiheverte az ország, mivel I. (Szent) László a Temes mentén rajtaütött a hazafelé tartó kunokon, megsemmisítő győzelmet aratott, a rabságba esetteket kiszabadította, és a zsákmányt is visszaszerezte. Így a keleti országrész jelentős emberveszteség nélkül élte túl a kun betörést.
A következő eseménysor, amely bizonyosan érintette a települést, az az 1241-1242. évi tatárjárás volt. A mongol sereg rövid időn belül kétszer is végigpusztította a Vereckei-hágótól Pest felé vezető, királyi/hadi út mentén fekvő területeket. Első alkalommal azt követően, hogy Tomaj nembeli Dénes nádor hadait megfutamították az országhatárnál (gyepűnél) 1241. március 12-én. Ekkor még minden bizonnyal kisebb kárt okoztak, mivel Sejbánnak, a mongol előőrs vezetőjének a menekülők üldözése volt az elsődleges feladata. A második átvonulás már jóval jelentősebb károkat okozott, mivel a muhi csatát (1241. április 11.) követően a mongol haderő módszeres, rendkívül kegyetlen és alapos munkát végzett a védtelenül maradt magyar falvak elpusztításával. Ebben segítséget nyújtott a kifejezetten kedvező időjárás is, ugyanis rendkívül meleg és száraz tavasz köszöntött az országra, melynek következtében könnyen járhatóvá váltak azok az utak, amelyeken keresztül még a mocsarak, patakok és folyók által védett dél-hevesi falvak is megközelíthetőek voltak, köztük Erdőtelek is.
1264-ben belháború robbant ki a tatárjárás után az országot újjáépítő IV. Béla (1235-1270) és fia, István között, aki az ország keleti felét birtokolta, mint „Magyarország ifjabb királya és a kunok ura”. IV. Béla kezdeti sikerei után István átvette a kezdeményezést, 1265 elején Poroszlónál átkelt a Tiszán és Heves irányában nyomult előre, március első napjaiban pedig Isaszegnél nagy győzelmet arat apja hadai felett. Így biztosította a maga számára a keleti országrész uralmát, ezzel együtt pedig elérte, hogy apja szabadon engedje a (Sáros)Pataknál még az előző esztendőben fogságba esett családtagjait.
1280-ban az őket sújtó törvények miatt fellázadtak a kunok, s végigpusztították a Tisza–Körös–Maros vidéket, valamint, valószínűleg a legrövidebb útvonalon, az abádi réven átkelve megtámadták és elpusztították a kompolti bencés monostort. Feltehető, hogy a kun pusztítás Erdőteleken sem múlt el nyomtalanul. Az is elképzelhető, hogy a település határában eltemetett kun harcos ennek az 1280. évi portyának volt az egyik résztvevője, aki Erdőteleknél lelte halálát.
Öt évvel később újabb megpróbáltatás érte a dél-hevesi részeket. 1285. január végén, vagy február elején Telebuga és Nögej kán vezetésével mongol had tört az országba (ezt nevezzük a „második tatárjárás”-nak). Helyzetük, az útjukba eső települések szerencséjére, több okból is nehezebb volt, mint az 1241/42-es hadjárat mongol seregeinek. Ezek közül csak egyet emelünk ki: a tél végi nedves időjárás miatt a folyó menti területek nem tudtak kiszáradni. A hadi úttól délre a Tiszáig nyúló vidék az enyhülés, a felváltva hulló hó és eső, valamint a kisebb-nagyobb vízfolyások kiöntései miatt lényegében járhatatlanná vált. A pusztítás mértéke ennek megfelelőn csekélyebb volt Újvár/Hevesújvár vármegye délkeleti harmadában, mint a királyi út északi oldalán. Forrásaink az ország teljes érintett területére adnak meg összesen 7000 fős emberveszteséget, amelynek túlnyomó részét Sáros, Abaúj, Borsod és Hevesújvár adta. Bár Erdőtelek nem volt hadiút mellett, a portya érinthette a települést.
1294-ben III. András (1290-1301) hadjáratot indított a hatalma ellen lázadó tiszántúli Borsák ellen. Joggal feltételezhető, hogy seregével a nagy hadiúton vonult kelet felé, elhaladva Erdőtelek mellett, majd délkeletnek fordulva, Poroszlónál kelt át a Tiszán, a Borsák tiszántúli területeire.
Török hódoltság
1549-ban a falu desertaként szerepel a dézsmajegyzékben. 1549-1554 között is puszta. 1564-ben kezdett újra benépesülni. 1576-ban dézsmafizető Erdőtelek. 1586-ban Erdőtelektől északra Felső-Erdőtelek (elpusztult település a mai Erdőtelek határában) Omár Bin Ali tulajdona. A 17. században, 1672-ig ismét néptelen volt a település, 1675 körül újra népes. 1686-ban lakosai elszéledtek. A század végére állandósult a falu lakossága.
Rákóczi-szabadságharc
A szabadságharc alatt a település lakott volt, lakossága a 17. század végére állandósult. A falu szabadságharcban való részvétele csak feltételezhető. Minden bizonnyal érintették a települést az 1705-6-ban a Dél-Magyarországról (Szeged és környéke) felvonult labanc-rác portyázó bandák pusztításai és a vidéket tizedelő pestis.
1848-49-es szabadságharc
A szabadságharc idején a faluból 202 nemzetőr került ki.
A szabadságharc alatt kevés hadi esemény zajlott a faluban, csak a rövid hadijelentések utalnak eseményekre: Fazekas Lajos 1849. február 28-ával kapcsolatban március 1-én jelentette Repetzky Ferenc kormánybiztosnak, hogy a császáriak Besenyőre út nélkül akartak menni (nem a meglévő úton), de a posványos réten ágyúik süllyedni kezdtek, ezért visszavonultak előbbi helyükre, Erdőtelekre, és a legkíméletlenebbül kirabolták, Tarnaboddal együtt.
1849. március 21-én Braun alezredes jelentette Jablonowski császári vezérőrnagynak, hogy egy magyar dandár elfoglalta Erdőteleket.
|
Az I. világháború erdőtelki hősi katonái
|
||
| Ádám István gyalogos | Hajnal József | Nagy Lajos |
| Bader Mátyás | Hart János | Nagy Lajos őrmester |
| Bakos György | Heiszman Lajos | Nagy Sándor |
| Bakos István | Kadenczki Mátyás | Novák József |
| Bakos János | Káli Antal | Orosz János |
| Bakos János | Kalóczkai István | Oszlánczi Gábor |
| Bakos József | Kassa Lajos | Oszlánczi Gábor |
| Bakos József | Kecső Lajos | Oszlánczi György |
| Bakos József | Kecső Mihály | Oszlánczi János |
| Bakos József | Kerekes János | Oszlánczi János |
| Bakos József | Klement József tizedes | Oszlánczi János |
| Bakos József őrvezető | Kóczián Antal | Oszlánczi József |
| Bakos Lajos | Koncsik János tizedes | Oszlánczi József |
| Bakos László | Korsós Ferenc | Oszlánczi József |
| Bakos Rudolf | Kovács András | Oszlánczi Lajos |
| Bakos Sándor őrmester | Kovács Bertalan | Oszlánczi Lajos |
| Balog János | Kovács G. József | Oszlánczi Lajos |
| Barna Miklós | Kovács István | Oszlánczi Sándor |
| Barócsi István | Kovács József | Papp József |
| Batki István | Kovács Lajos | Papp Lajos |
| Batki Lajos | Kovács Mátyás | Papp Sándor |
| Benkovics Béla zászlós | Kovács Mihály | Perge János |
| Besenyei G. József tizedes | Kovács Pál | Perge Lajos |
| Besenyei János | Kovács Pál | Perge Sándor |
| Besenyei János | Kovács Sándor | Póka Bertalan |
| Besenyei Lajos | Kozma Lajos | Pusoma Joachim |
| Besenyei Lajos | Maczky Géza tartalékos hadnagy | Pusoma Pál |
| Besenyei Lajos | Macskás Lajos | Simon Balázs |
| Besenyei Sándor | Magyar István | Sipos István |
| Birinyi József | Majerszki Ignác | Sőtér Antal tizedes |
| Bóta András | Majerszki János | Szántó Lajos |
| Bóta János | Martók István | Szecskó András |
| Branfeld Hilárd | Mester József | Szungyi József tizedes |
| Burai József | Mezei Ferenc | Tisza József |
| Csirincsik Mihály | Molnár István | Tóth Imre |
| Csuhay János | Molnár János | Tóth Imre tizedes |
| Daru József | Molnár János | Tóth János |
| Daru Lajos | Molnár Lajos | Tóth Sándor |
| Daru Lajos | Molnár Sándor | Tóth Sándor |
| Debrei Lajos | Molnár Sándor | Török Pál |
| Erdélyi József | Molnár Sándor | Török Sándor |
| Erdélyi László | Molnár Sándor | Vas Gábor |
| Fabók János | Nagy András | Vas Lajos |
| Fabók Mihály | Nagy Antal | Vereb János |
| Farkas Vince | Nagy Gábor | Vereb Lajos |
| Ferencz András | Nagy István | Verebélyi Gyula |
| Ferencz Flórián | Nagy István | Víg János |
| Ferencz János | Nagy János | Víg Miklós |
| Ferencz Lajos | Nagy János | Víg Sándor |
| Ferencz Mihály | Nagy József | Vízi Lajos |
| Ferge Sámuel | Nagy József | Vízkeleti György szakaszvezető |
| Ficzere István | Nagy Kálmán | Vizkeleti István |
| Forgács Gábor | Nagy Kálmán | Vizkeleti János |
| Forgács József | Nagy Kálmán | Zám János tizedes |
| Forgács Sándor | Nagy Kálmán szakaszvezető | Zólyomi András |
| Forgács Zsigmond | Nagy Lajos | Zörög József |
| Gyarmati József | Nagy Lajos | |
|
A II. világháború erdőtelki áldozatai
|
||
| Balázs István | Nagy Gábor | Veres János |
| Batki István | Nagy János | Veres Sándor |
| Batki József | Nagy Kálmán | Elhurcoltak: |
| Batki Kálmán | Oláh István | Altmann Andorné |
| Batki Sándor | Oszlánczi Ferenc | Biron Jenő |
| Béres József | Oszlánczi Ferenc | Biron Jenőné |
| Besenyei István | Oszlánczi Flórián | Biron Menyhért |
| Besenyei József | Oszlánczi József | Biron Menyhért ifj. |
| Besenyei Sándor | Oszlánczi József | Biron Menyhértné |
| Besenyei Sándor | Oszlánczi Károly | Biron Menyhértné ifj. |
| Bóta János | Oszlánczi Lajos | Elekes Dezső |
| Bóta József | Oszlánczi Sándor | Elekes Dezsőné |
| Burai József | Pampuk József | Elekes László |
| Burai Zoltán | Papp József | Grósz Éva |
| Czakó Ignác | Papp Sándor | Grósz Sándor |
| Cseh Alfonz | Pintér József | Grósz Sándorné |
| Csillik Lajos | Potornai Ferenc | Hartmann Tibor |
| Dudás József | Pusoma István | Hartmann Tibor ifj. |
| Ferencz János | Serfőző János | Hartmann Tiborné |
| Ferencz József | Sipos Sándor | Hirsch Andor |
| Ferencz József | Sipos Sándor | Hirsch József |
| Ferencz Sándor | Suha Károly | Hirsch Józsefné |
| Forgács József | Szabó Sándor | Katz Ági |
| Gyarmati János | Szatló Pál | Katz Béla |
| Homonnai Antal | Szecskó Ferenc | Katz Béláné |
| Kerekes Pál | Szigili János | Katz Ibolya |
| Kiss Sándor | Szőllősi Sándor | László Jenőné |
| Kocsis János | Tari Flórián | Róth Sándorné |
| Komlósi János | Tari Sándor | Schwarz Áron |
| Komlósi Kálmánné | Tóth Lajos | Schwarz Dezső |
| Kovács János | Tóth Lajos | Schwarz Irén |
| Kovács László | Tóth Sándor | Schwarz István |
| Lénárt Lajos | Török István | Schwarz Jakab |
| Magyar János | Török Sándor | Schwarz Jakabné |
| Molnár Ferenc | Vancsik Flórián | Weis Klára |
| Molnár László | Várkonyi Ferenc | |