Árpád-kor
Az államszervezés és a kereszténység felvételének időszakában Kál és Kompolt, a régió többi falujához hasonlóan feltehetően kimaradt azokból a megrázkódtatásokból, amelyeket a lázadó törzsfők leverése jelentett (Kápolna, mint település még nem létezett). Aba Sámuel bölcs előrelátással István mellé állt ezekben a harcokban, amelynek köszönhetően az uralma alatt álló területek békében élhették mindennapjaikat. Ismereteink szerint az első trónviszályok sem érintették a területet közvetlenül, annak ellenére, hogy maga Aba Sámuel, a környék ura is az Orseolo Péterrel a királyságért folytatott harc áldozata lett 1046-ban (feltehetően éppen Debrő környékén).
A Pest irányából a Vereckei-szoros felé vezető hadiút (nagyút, via magna) áthaladt Kompolton, ami békében kifejezetten előnyös volt, mert a települést bekapcsolta az ország gazdasági vérkeringésébe, háborús időkben viszont jelentősen megnövelte a falvak pusztulásának kockázatát.
A tárgyalt időszak nemzedékeken keresztül vissza-visszatérő momentuma volt a lakosság számára a halicsi hadjáratokra a királyi/hadi úton vonuló magyar seregek látványa, illetve a győzelemmel, vagy vesztesen, megfogyatkozva hazatérők képe (11-13. századi királyaink, rendszerint orosz kérésre, gyakran beavatkoztak az orosz részfejedelemségek, főként a szomszédos Halics /Galícia/ és Lodoméria /Vlagyimir/ hatalmi harcaiba).
1091-ben egy portyázó kun sereg tört az országba Kapolcs vezetésével. Nem zárható ki, hogy a pusztítás Kált és Kompoltot is elérte, noha ennek tényéről egyértelmű bizonyítékkal nem rendelkezünk.
A következő eseménysor, amely bizonyosan érintette a településeket, az 1241-1242. évi tatárjárás volt. A mongol sereg rövid időn belül kétszer is végigpusztította a Vereckei-hágótól Pest felé vezető királyi/hadi út mentén fekvő területeket. Első alkalommal azt követően, hogy Tomaj nembeli Dénes nádor hadait megfutamították a Vereckei-hágónál, 1241. március 12-én. Ekkor még minden bizonnyal elhanyagolható volt a pusztítás mértéke, mivel Sejbánnak, a mongol előőrs vezetőjének a menekülők üldözése és IV. Béla Pest alatt táborozó seregének kikémlelése volt az elsődleges feladata.
A második átvonulás már jóval jelentősebb károkat okozott, mivel a muhi csatát (1241. április 11.) követően a mongol haderő módszeres, rendkívül kegyetlen és alapos munkát végzett a védtelenül maradt magyar falvak elpusztításával. Mivel közvetlenül a hadi útban és szomszédságában feküdt, Kálnak, Kompoltnak sem volt esélye a megmenekülésre.
1280-ban a helyzetükkel elégedetlen, bajaik fő okát az egyházban látó kunok fellázadtak, s végigpusztították a Tisza–Körös–Maros vidéket, valamint, valószínűleg az abádi réven átkelve megtámadták, kifosztották, megrongálták a kompolti bencés monostort is. Az itt lévő falvak is szenvedhetett kisebb-nagyobb károkat, de ezek mértékéről nincs hitelt érdemlő információnk.
1285. január végén, vagy február elején Telebuga és Nögej kán vezetésével mongol had tört az országba (ez volt az ún. második tatárjárás). Helyzetük több okból is nehezebb volt, mint az 1241/42-es hadjárat mongol seregeinek, ezek közül csak egyet emelünk ki: a tél végi nedves időjárás miatt a folyó menti területek nem tudtak kiszáradni. A hadi úttól délre a Tiszáig nyúló vidék az enyhülés, a felváltva hulló hó és eső, valamint a kisebb-nagyobb vízfolyások kiöntései miatt lényegében járhatatlanná vált. A pusztítás mértéke ennek megfelelőn csekélyebb volt Újvár/Hevesújvár vármegye délkeleti harmadában, mint a királyi út északi oldalán. Forrásaink az ország teljes érintett területére adnak meg összesen 7000 fős emberveszteséget, amelynek túlnyomó részét Sáros, Abaúj, Borsod, Hevesújvár adta. Mivel Kál, Kápolna és Kompolt közvetlenül a hadi út mentén, vagy annak közelében helyezkedett el, nem a Tisza kiöntései és egyéb vízfolyások által védett mélyebb régióban, ezért nem alaptalan az a feltételezés, hogy a falvakat ekkor is súlyos károk érték.
A három település Árpád-kori hadtörténetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a 11-12. század feltételezhetően békésebb időszakát a 13. század jelentős anyagi és emberáldozatokat követelő ellenséges támadásainak korszaka követte.
Török-kor
A török dúlás elején, 1549-ben a falu lakatlanná vált. 1552-ben a bencés monostor és a templom is elpusztult. Kompolt 1570-1750 között néptelen volt.
Rákóczi-szabadságharc
Miután a település 1570-1750 között néptelen volt, így Rákóczi szabadságharc idején települési esemény itt nem volt.
1848-49-es forradalom és szabadságharc
A forradalom kezdetén Kossuth Lajos hívó szavára (a hagyomány szerint) Schmidt Ferdinánd elhatározta, hogy egy nemzetőr szakaszt saját maga fog toborozni és felszerelni. Huszonnégy embert indított útnak, akik a nemzetőrök gyülekező helyére vonultak és harcra jelentkeztek.
Borus József: Dembinszki fővezérsége és a kápolnai csata c. könyvében a következőket írja a kompolti Károlyi kastélynál lezajlott „kompolti csatáról”: Február 17-én Klapka megtudta, hogy az ellenséges dandár egyik előretolt vértesosztálya Kompolton a Károlyi kastélyban állomásozik. Az ezredes támadásra adott parancsot, s ennek folytán Dessewffy ezredes február 18-án hajnalban négy század huszárral váratlanul meglepte és negyedórás harcban szétugrasztotta az ellenséget. Klapka Kossuthnak küldött jelentése szerint az ellenség 50 halottat és harmincöt foglyot, továbbá fegyvert, felszerelést és lovakat hagyott hátra.
1849. február 25-én a magyar honvédsereg Répásy-hadtestének Kisfaludy-dandára Sekulits István alezredes vezetésével Kompolt község előtt foglalt állást.
Február 27-én Dembinski fővezér a Kápolnát reggel 8 óra tájban ért nagy erejű támadás kivédésére a Kompoltnál állómásozó Aulich-hadosztályból volt kénytelen erőket elvonni. Aulich a fővezéri parancs értelmében meg is indult Kápolna irányába, oldaltámadástól félve végül mégsem kapcsolódott be a támadásba.
|
Az I. világháború kiskörei hősi katonái
|
||
| Barta István | Molnár György | Schulcz Jakab |
| Bódi Ferenc | Molnár József | Sebők István |
| Bódi László | Nagy András | Sebők József |
| Bodor Ignác | Nagy Ferenc | Simon István |
| Bozó Bálint | Nagy István | Simon Orbán |
| Bozsó István | Nagy János | Sipos Dezső |
| Burai Ferenc | Nagy Lajos | Sipos József |
| Czank János | Nagy Z. András | Sipos József |
| Czank József | Nagyidai János | Sipos Zs. József |
| Cseh István | Németh József | Sipos Zsigmond |
| Cseh József | Novotni Lajos | Sőtér József |
| Csernei József | Oláh Béla | Sürü Mihály |
| Csutor István | Oláh Ferenc | Szabó János |
| Csutor Zsigmond | Oláh Ferenc | Szántó Bálint |
| Domán István | Oláh Imre | Szántó Károly |
| Erős Pál | Oláh István | Szántó Károly |
| Fehér János | Oláh István | Szántó Sámuel |
| Fehér János | Oláh József | Szlovencsák Gyula |
| Fejes Ferenc | Oláh Sándor | Szöllösi Pál |
| Gál Imre | Páldi Jeremiás | Sztrehó András |
| Gál János | Pataki Sándor | Tolnai Ferenc |
| Gyetvai József | Patkó András | Tolnai Ferenc |
| Himer János | Patkó Bálint | Tolnai István |
| Horváth István | Patkó Benjamin | Tolnai János |
| Horváth János | Patkó Ferenc | Tolnai Kálmán |
| Horváth József | Patkó Gusztáv | Tolnai Károly |
| Horváth Orbán | Patkó István | Tomán Lajos |
| Horváth Sándor | Patkó István | Tóth András |
| Juhász Ferenc | Patkó János | Tóth István |
| Juhász János | Patkó Mihály | Tóth István |
| Juhász József | Patkó Miklós | Török Lajos |
| Juhász Károly | Patkó R. János | Turcsák József |
| Kalicz Zsigmond | Patkó Sándor | Turcsák József |
| Kálmán Sándor | Pelyhe József | Várkonyi János |
| Keleti Zoltán | Penti Ferenc | Vécsi Sándor |
| Kónya József | Petrik Pál | Veidner Antal |
| Kovács Imre | Pócs Ferenc | Vereb Menyhért |
| Krupa István | Pruzsinszki Ignác | Vincze András |
| Lestár Károly | Pruzsinszki Pál | Vizkeleti Albert |
| Magyar Ferenc | Pusoma Béla | Vizkeleti István |
| Magyar Károly | Pusoma Sándor | Vona János |
| Máté István | Rózsa Lajos | Zsólyomi János |
|
A II. világháború kiskörei áldozatai
|
||
| Agócs János | Lólé Tivadar | Puzsoma Albert |
| Árvai János | Magyar Béla | Puzsoma Kálmán |
| Bagi Géza | Magyar Illés | Puzsoma Tivadar |
| Balyi József | Magyar István | Rab László |
| Bártfai István | Maka Lajos | Réti István |
| Berecz István | Marsi Illés | Réti János |
| Berencsi Pál | Mezei László | Sas Orbán |
| Bessenyei Béla | Molnár István | Schwartz Istvánné |
| Birk Péter | Molnár Lajos | Schwartz Sándor |
| Bódi István | Nagy Ignác | Sehlésinger Ibolya |
| Bódi János | Nagy Ignácné | Sehlésinger Lenke |
| Bódi Károly | Nagy István | Sehlésinger Margit |
| Bódi Pál | Nagy Mihály | Sehlésinger Salamonné |
| Bódi Sándor | Nagy Orbán | Sehlésinger Sándor |
| Braun Mariellé | Nagy Pál | Simon József |
| Csikós István | Nagy Sándor | Sipos János |
| Gál János | Németh András | Sipos János |
| Godó Rudolf | Németh Ferenc | Stein Efraim Frigyes |
| Göd János | Németh József | Stein Frigyesné |
| Grósz Anna | Németh Károly | Steniner Andorné |
| Grósz Dezsőné | Oláh András | Szabó Kálmán |
| Horváth János | Páldi András | Szántó Károly |
| Horváth József | Páldi Béla | Tolnai Boldizsár |
| Horváth Károly | Pap László | Tolnai István |
| Horváth Márk | Patkó András | Tolnai Sándor |
| Horváth Vince | Patkó András | Tóth Ferenc |
| Ipacs József | Patkó András | Tóth István |
| Karnok Sándor | Patkó András | Tóth Zsigmond |
| Klein Ferenc | Patkó János | Varga Benjamin |
| Klein Ferencné | Patkó Sándor | Vereb András |
| Klein Simonné | Pócs Emil | Vereb András |
| Klein Zoltán | Pócs Jenő | Vincze András |
| Kovács István | Pócs József | Vincze András |
| Lólé Márton | Pócs József vitéz | Vincze János |