Oktatás
Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.
Zaránkon az 1768. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Námesni Ferenc iskolamester tanította a gyerekeket. 1770-ben a római katolikus elemi iskola tanulói létszáma 38 fő volt. 1772-ben és 1775-ben 20 elemi iskolást írtak össze, 1774-ben 30 tanulót számláltak. A tanórákon írást, olvasást és hittant tanultak, 1775-ben viszont nem volt írástanítás az iskolában. Három tanító nevét ismerjük, 1770-ben Mile József, 1772-ben Szalai József oktatta a gyerekeket, 1774-ben és 1775-ben Berényi Sándor vezette az iskolát. Az oktatómunkájukért a községtől kaptak fizetést, évenként 10 rajnai forint és 10 pozsonyi mérő búza volt a tanító javadalma.
1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.
1845-ben az iskolába járók száma 76, a következő két évben pedig 62 volt. 1863-ban a településen a tarnamérai római katolikus plébániához tartozó elemi fiókiskola működött. Az iskola épülete a község tulajdonában volt, az oktatás egy tanteremben folyt délelőtt három, délután két órán keresztül. A tanító egyúttal a kántori teendőket is ellátta, hitoktató a tarnamérai plébános vagy az ottani kántor volt. Az iskolában 110 gyerek, 65 fiú és 45 lány tanult.
Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.
1887-ben a 129 iskolaköteles tanuló mindegyike járt iskolába. Egyetlen tanító foglalkozott az összes tanulóval, s egy terem állt rendelkezésükre. Új iskola megépítésére 1897-ben került sor. 1933-ban egy községi elemi mindennapi népiskola, egy római katolikus elemi mindennapi népiskola és egy községi általános továbbképző népiskola volt a településen. Az oktatást három tanító végezte, 1935-ben Lövey Lajos, Máté András és Kun Zoltánné.
1925-ben nyári menedékházat is működtettek július és augusztus hónapban a településen, mely a 3–6 éves korú gyerekek felügyeletét és fejlesztését végezte szüleik távolléte, azaz munkavégzésük ideje alatt.
1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.
Művelődés, társadalmi élet
Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb társulások, közösségek, melyek közéleti, szakmai, vallási, politikai és kulturális céllal országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.
Zaránkon az első egyesület, a Katolikus Kört 1897. február 16-án alakították. 1910-ben jött létre 27 fős létszámmal a Zaránki Gazdák Szövetsége, másik elnevezéssel a Gazdakör. 1927-ben megalakult az Önkéntes Tűzoltó Testület. 1935 és 1940 között Polgári Lövész Egyesület működött a településen. 1946-ban Vadásztársaságot hoztak létre.