Oktatás
Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.
A településen már 1726-ban folyt oktatás, az első iskolát 1758-ban, a templom építésével párhuzamosan az egri káptalan építette. Az iskolások száma ekkor több mint száz tanuló volt.
1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.
1862-ben két tanteremben, nemek szerint elkülönítve két tanító oktatta a helybeli tanulókat.
Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.
1877-ben az ismét újjáalakított épületben 174 diák tanult. 1903-tól tanítónői állást szerveztek, ahová 1905-től Tancsa Etelka került alkalmazásba. Ő 1929-ig tanította a gyerekeket. 1911 és 1917 között megépült a település új iskolája.
1933-ban 1 római katolikus népiskola és egy községi gazdasági továbbképző iskola működött a településen. 1939-ben 6 tanteremben 6 tanító oktatta az iskoláskorú gyerekeket.
1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.
Művelődés, társadalmi élet
Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb közösségek, melyek országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.
A Szihalomi Római Katolikus Olvasókör 1914. március 1-jén alakult. 1924. november 2-án jött létre a Levente Egyesület helyi szerve, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő. 1925. október 11-én rögzítették a Szihalomi Önkéntes Tűzoltó Egyesület alapszabályait, s ezt követően a testület megkezdte működését. 1928-ban létrehozták a „Falu” Országos Földmíves Szövetség helyi fiókszövetségét, melynek később könyvtára is lett. Ugyanebben az évben megalakult Szihalomi Róm. Katolikus Dalkör, mely 1933-ban az Országos Dalversenyen első helyezést ért el. 1930 és 1940 között Polgári Lövész Egyesület működött a településen. 1931-ben jött létre a Szihalmi Iparos és Kereskedők Köre. 1934. augusztus 8-án létrehozták a Magyar Keresztény Szociális Vasutasok Országos Gazdasági Egyesületének helyi csoportját. 1939-ben megalakult a Szihalomi Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet (KALOT).
1881-ben Hevessy Kabos káplán Népkönyvtárat alapított, a189 darab könyvből álló gyűjtemény az iskolában kapott helyet.