A falu középkori és korújkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés, néhány szórványnak tekinthető történeti forrásadat áll rendelkezésre. Az 1556. évi dézsmajegyzék alapján 9 fő fizetett dézsmát őszi gabonából, közülük öten tavaszi gabonatermésük után is adóztak. Egy személy pedig bárányszaporulata után 6 bárányt adott dézsmaként. A 16. század második felében többször lakatlanná vált, majd ismét benépesült, majd 1685 és 1710 között újra elnéptelenedett. A területre 1699-ben nádori adományt nyert Körber Fülöp, majd két veje 1715 és 1720 között népesítette be majorságukat cselédekkel, akiknek önálló jobbágygazdaságokat alakítottak ki 1725 táján. A falu határa szűk volt, a három birtokos mindössze száz juhot tudott tartani. Az 1771. évi úrbérrendezéskor 4 egész és ¾ telket alakítottak ki. 1794-ben a birtokosok 20 évig tartó birtokegyesítési osztályperét követően az úrbéri telkeket felszámolták, s a határt teljes egészében majorsággá alakították. 1849-ben a közbirtokosok négy társulatot alakítottak, s 1859-ben az úrbéri per lezárásakor 18 nemes család között osztották fel a szántó és legelőterületet. A 20. század elején a háromnyomásos rendszerben művelt szántóföldeken legnagyobb mennyiségben búzát termesztettek, mellette zöldtakarmány, kukorica, árpa, repce, dohány és dinnye termeléssel is foglalkoztak.

A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1897 és 1935 között a következőképpen változott:

A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban)

Év

Összes terület

Szántóföld

Kert

Rét

Szőlő

Legelő

Erdő

Nádas

Nem termő terület
1897 3434 1735 32 252 1 1293 2 23 96
1925 3439 2101   177   993 2 22 104
1935 3348 1985 32 179 – 1069 2 20 61

A szántóföldi művelés alá vont terület ebben az időszakban növekedett, az összterülethez viszonyított aránya 1897. évi 50,5 %-ról 1935-ben 59,2 %-ra változott. Mindez a rét és legelőterületek és a nem termő részek csökkenésével történt, ezeket törték fel, s vonták szántóföldi művelés alá.

A gazdaságok száma 1897-ben 82 volt, 1935-ben 238. Az 1935. évi statisztika szerint 100 és 1000 kh közötti birtokkal 8 fő rendelkezett, 50–100 kh birtoknagysága 6 főnek volt, 20–50 kh területtel 14-en rendelkeztek, 10–20 kh nagyságú gazdasága 19 főnek volt, 5–10 kh birtokon 25 fő gazdálkodott, 1–5 kh földterülete 72 személynek volt, 1 kh alatti földje 96 gazdának volt, közülük 29 nem rendelkezett szántófölddel.

Az állatok közül a település lakói jellemzően juhokat tartottak. A szarvasmarha és ló egyaránt szolgált igaerőként, de az előbbi a lakosság tej és húsellátását is biztosította a sertések mellett. Az állatállomány száma 1935-re csökkent, de változatlanul a juhtartás maradt meghatározó. Az állatállomány változását a következő táblázat mutatja.

Állatállomány változása (darabszámban)

1897

1925

1935
Szarvasmarha

454

257

281
Ló

142

92

25
Sertés

597

174

188
Juh

2355

1694

821
Baromfi

1910

Méhcsaládok

54

A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. 1906-ban 1 kovács, 1 cipész és 1 molnár folytatott ipari tevékenységet. 1923-ban továbbra is csak 3 iparos, egy asztalos és két kovács élt a településen, 1932-ben számuk eggyel nőtt, s a két kovács mellett egy kerékgyártót és egy cipészt írtak össze.

 

A település állandó piaca a 7 km-re lévő Hevesen volt. 1906-ban két kereskedő élt a faluban. 1907-ben megalakult a Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, melynek két szatócsüzlete és az egyetlen kocsma volt 1925-ben a kereskedelem színtere.