ABA SÁMUEL
(990/1000 ?-1044)
Aba Sámuel születési idejét nem ismerjük. 1005-1010 körül mindenesetre már kabar törzsfőnek kellett lennie, ekkortájt vette feleségül István király egyik testvérét.
Magának Abonynak a neve a besenyő/kabar (?) Aba személynévből származik, de korábbról, mint Aba Sámuel kora (a település 9-10 századi lehet). Az Aba név eredetileg tiszteleti név volt, – törökül apát jelent, – utóbb nemzetségnévvé vált.
A családra vonatkozón Anonymusnál olvashatunk először: „Árpád vezér és övéi megindulván az Egur (Eger) vizéig jövének –mondja a krónikás, aki hihetőleg egri pap volt – és ott kunyhókat készítvén, több napig maradának, s azon halmot, melyen a vezérnek leveles színt csináltak, Zenuholmunak (Szihalom) nevezik, s táboruk az Ustoros (Ostoros) vizétől Puorozlou (Poroszló) váráig terjedt. Innen megindulva a Zogea (Zagyva) vizéig jövének és tábort ütének ezen folyó partján, a Tiszától a Mátra erdejéig, s meghódították a föld minden lakosait a Kőröstől a Zogea vizéig és Zepus (Szepes) erdőig. Akkor Árpád vezér a Mátra erdejében egy földet adott Edunak és Edumennek, ahol aztán unokájuk Pata várat épített, kiknek nemzetségéből származott sok idő multával Sámuel király, kit kegyességéért Obának neveztek vala. (Anonymus, 32. fej.)
Kompolt, Réde, Pata, Solymos Aba nembeli famíliák alapításai. Szintén Abák alapították az egykor híres abasári, kompolti, és veresmarti barátzárdákat is. A kabarokról tudjuk, hogy eredetileg három törzset alkottak, de a X. században a magyarok e három törzset már egy törzzsé egyesítették, s Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár szerint 950 táján a kabar törzs élén egy fejedelem állt. Kevés kétség lehet a tekintetben, hogy a fejedelem (törzsfő) Sámuel egyik őse lehetett, amint Sámuel is kazár eredetű kabar törzsi vezetőnek tekinthető.
A kabar törzs, amelynek élén a XI. század elején Sámuel állt a Mátra tágabb környezetében élt. Ekkor alapíthatta Sámuel az írott forrásból ismert sári (abasári), valamint a mai napig fennmaradt feldebrői kolostort. István udvara ispánjává, – a későbbi nádori méltóság megfelelőjévé – tette meg.
Amint Orseolo Péter elmenekült az országból 1041-ben, a magyarok Aba Sámuelt ültették a trónra. Van olyan forrásunk, amely kifejezetten Aba tevékeny szerepét hangoztatja Péter elűzésében.
Sámuel három évet töltött a királyi trónon. Történész körökben elfogadott álláspont, hogy a menekülő Aba Sámuel királyt Abony falunál ölték meg. A krónikák szerint e falu melletti templomban temették el. Jóllehet erős az a teória is, mely szerint Aba Sámuelt Debrő (Feldebrő) közelében érte a halál és az ottani monostorában temették el.
FECSKE LÁSZLÓ
(1900-1972)
Sokgyermekes középbirtokos család gyermekeként született Bódvavendégiben. Szülőhelyét a trianoni határkorrekciók elcsatolták Magyarországtól, így a csehszlovák fennhatóságú rozsnyói gimnáziumban érettségizett.
Az új rendszer nem kedvezett a magyaroknak, ezért illegális úton Magyarországra települt át.
1920-tól jogi tanulmányokat folytatott Kassán és Miskolcon, közigazgatási tanfolyamot végzett Egerben. Segédjegyzői gyakorlatot Hídvégardón, ill. Füzesabonyban végez, ahol megnősül, feleségül véve a helyi gyógyszerész lányát, Ferenczy Saroltát.
1930. Jegyzői pályájának első állomása Felnémet.
1933-tól verpeléti körjegyző, 1934-ben már Verpelét kinevezett főjegyzője.
1944-ben a háborús években, kérésére Füzesabonyba helyezik át. Családjával, öt gyermekével itt szándékozott véglegesen megtelepedni. Községében szeretett, megbecsült, az egri járásban, de Heves vármegyében is elismert, kiváló minősítésű tisztviselő. Füzesabonyban a háború végéig főjegyző, illetve VB titkár volt. Vezető tisztviselőként nagy szerepet vállalt a II. világháború utáni ország újjáépítésében. A debreceni vasút, a telefon –és távíró hálózat, a felrobbantott Laskó- híd újjáépíttetésével Füzesabony központi szerepkörét volt hivatott elősegíteni, ezzel hozzájárult a megyei vérkeringésbe való újbóli bekapcsoláshoz.
Működése lehetővé tette, hogy a korábbi megyei irányítású Járási Főjegyzői Hivatal után megszerveződjön a Járási Tanács, amely a következő évtizedekben Füzesabonynak a térségben betöltött szerepét erősítette.
A közigazgatásban munkáját mindig becsületesen, politikailag érdekmentesen, magas színvonalon végezte. 1950-ben – a korábbi rendszer vezető köztisztviselőihez hasonlóan – elbocsájtják. Ez után Kazincbarcikán az ÉM 29/3. sz. Csatornaépítő Vállalatnál kap állást, ahol kezdetben éjjeli őri, anyagkezelői, később irodavezetői minőségben dolgozott.
1956-ban községi küldöttség visszahívja Füzesabonyba, elfoglalni korábbi helyét.
A forradalom napjaiban a Munkástanács titkárának választják (1956. okt. 27.). Működése idején – munkájának is köszönhetően – Füzesabonyban rendbontások, vagy megtorló intézkedések nem történtek.
1958-ban véglegesen kizárják a közigazgatás kötelékéből, majd röviddel ezután, családjával együtt Füzesabonyból Pusztaszikszóra telepítik ki. Ebben az időben alkalmi adminisztratív munkákból tartja el feleségét és gyermekeit.
1960-ban eléri a nyugdíj-korhatárt. Ettől kezdve a füzesabonyi vagy az egri ügyvédi munkaközösségekben kapott eseti munkák díjazásával egészíti ki az igen csekély nyugdíját.
1972-ben meghal. A mindig segítő önzetlen munkája elismerésére és hálája jeléül Füzesabony nagyközség saját halottjaként temeti el.
DR. BELON GELLÉRT
(1911–1987) pécsi segédpüspök
Füzesabonyban született 1911. szeptember 24-én, Szent Gellért ünnepén, akinek nevét kapta. Édesapja, Belon József itt volt felekezeti tanító. Őt az első világháború első napjaiban elveszítette. Első kora gyermekkori élménye férjét sirató édesanyjának látása volt. Két testvérével együtt a család Mezőtárkányba költözött pap nagybátyjához, aki azonban rövidesen meghalt. Édesanyja, hogy a rendkívül értelmes fiút taníttathassa, fájó szívvel Debrecenbe küldte, a meghalt tanítók gyermekeinek árvaházába. Ennek az árvaháznak a megszűnése után, az ugyancsak tanítói árvaházként működő kecskeméti intézménybe került. Erről így vall: „… árvaházban növekedtem fel, és ott meg tudtam őrizni a papságra való vágyódásomat… 1918-tól 1925-ig hét éven át árvaházban éltem…
A nyolcosztályos gimnázium alsó négy osztályát a debreceni, majd a kecskeméti piarista gimnáziumban járta. Korán ébredt papi hivatása. Kalocsára jelentkezett mint „kisszeminarista”, a gimnázium V. osztályába. Ettől kezdve a kalocsai jezsuita gimnáziumba járt. Mint az osztály legjobb tanulóját, érseke a budapesti Központi Papnöveldébe küldte 1929-ben, hogy a Pázmány Egyetem teológiai karán végezze tanulmányait. Kalocsán szentelték pappá 1934. június 17-én. A hittudományi doktori címet (évfolyamában elsőként) már 1935-ben megszerezte. 1934-től 1936-ig Fajszon volt káplán, majd 1947-ig Kalocsán teológiai tanár és spirituális. Közben, 1939-40-ben Rómában végzett tanulmányokat, de tüdőbetegsége miatt ezeket félbe kellett szakítania. 1947-től Sükösdön, Baján a belvárosban, Miskén, majd 1970-től haláláig Jánoshalmán plébánosként végezte lelkipásztori munkáját. 1958-ban akkori főpásztora a bátmonostori apáti címet adományozta neki. Istenben boldogult XXIII. János pápa 1959-ben elidei címzetes püspökké nevezte ki. Püspökké szentelésére azonban csak 1982. április 22-én került sor, amikor is II. János Pál pápa pécsi segédpüspökké tette. Mivel egészségi állapota miatt a rezideálási kötelezettség alól felmentést kapott, megmaradt mindvégig aktív jánoshalmi plébánosnak. Irodalmi és közéleti tevékenysége miatt országos viszonylatban is közismert papi személyiség volt; aki a Szentírást nemcsak jól ismerte, hanem annak tanítását papok és hívek számára egyaránt szinte karizmatikus adománnyal tudta magyarázni. Mint spirituális, a főegyházmegye papságának jó részét irányította lelki vezetésével és nevelte kiváló pedagógiai érzékkel. A gondviselő Isten kiváló tehetséggel áldotta meg, amit nemcsak egyéni lelki életében kamatoztatott, hanem lelkigyakorlatok, rekollekciók és papi továbbképzések előadásaival közkinccsé is tett. Nyomtatásban megjelent könyvei és cikkei mindannyiunk lelki épülésére és elmélyítésére szolgálnak. Külön érdemei közé kell sorolni azt a testvéri szeretettől áthatott papi lelkületét, amellyel beteg paptestvéreit felkarolta, talán éppen attól indíttatva, hogy a betegség keresztjének hordozásából önmaga is bőven kivette részét. 1987. május 23-án hajnalban, életének 76., áldozópapságának 53., felszentelt püspökségének 6. évében szólította magához az élet és halál Ura. Földi maradványait a pécsi székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra. 1991. szeptember 21-én emléktáblát avattak tiszteletére a jánoshalmi templom külső falán.
Dr. Belon Gellért püspök, lelkipásztor és lelkigyakorlat-vezető országunk kommunista korszakának talán legkiemelkedőbb egyházi személyisége volt. Kérlelhetetlen elvhűsége miatt az állam 1959-ben történt püspöki kinevezése után 23 éven át nem járult hozzá felszenteléséhez. Közel egy évtizeden át (a ’60-as években) a katolikus sajtó sem közölhette írásait; tervezett lelkigyakorlatait is nemegyszer (ha előzetes tudomást szereztek róla) betiltották. Ő mindezt úgy fogta fel, mint Jézus názáreti rejtett életéhez való hasonlóságot. Cikkei, könyvei, beszédei, mindig is szentírási ihletésű lelkigyakorlatai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy magyar hívő közösségünk ki tudott tartani a legnehezebb időkben is. Halálának ötödik évfordulójára könyv készült Belon Gellért emlékkönyv címen, Dr. Waigand József szerkesztésében, mely számos eddig kiadatlan vagy már nehezen hozzáférhető írásait és beszédeit közli. Külön érdekessége ezenkívül, harmincnál is több kortársának „visszaemlékezése”, személyével kapcsolatban, melyekről bátran el lehet mondani: mindenki gazdagabbá vált lelkileg, aki csak kapcsolatba került vele.
Nyomtatásban több írása is megjelent. Legismertebb könyvei: Bibliai füveskönyv, Ellesett pillanatok, Bibliai elmélkedések, Imádkozzál, Jézus lelkülete.
DR. GÁL ISTVÁN
1913. február 8. Füzesabony-2001. április 25.)
piarista szerzetespap, tanár
Az egri ciszterci gimnáziumban tett érettségi vizsga után 1931. augusztus 27-én jelentkezett a Piarista Rendbe. 1932-1938 között végezte teológiai és történelem-latin szakos tanári tanulmányait, történelemből 1939-ben doktorált. 1935. szeptember 15-én tett ünnepélyes fogadalmat, 1938. június 12-én szentelték pappá. Egy éves kecskeméti beosztás után a budapesti Piarista Gimnázium tanára lett 1979-ig, nyugdíjba vonulásáig. Következetes, kemény, de ugyanakkor melegszívű emberségével generációkat nevelt magyarságtudatra, a hazához való hűségre.
Az egyházi iskolák államosítása idején, 1948-tól rendszeresen kisegített a Budavári Mátyás templomban, odaadó lelkipásztori szolgálatot végezve ötven éven keresztül, egészen 1999-ig. Részt vett a templom Egyházművészeti Gyűjteményének létrehozásában, majd 1964 után a kiállítás igazgatója volt.
1998. június 12-én elmondhatta 60 éves papi jubileumi szentmiséjét szülővárosában, majd a Mátyás templomban is. Erői megfogyatkozásának idején alázattal és szelídséggel fogadta rendtársai, rokonai és volt tanítványai gondoskodó szeretet-szolgálatát. Amikor látása meggyengült és már nem tudott olvasni, hosszú hónapokon keresztül, egész az utolsó napokig nagyon sokat imádkozott mindazokért, akiknek sorsát figyelemmel kísérhette.
Volt tanítványa, Antall József miniszterelnök 1993. március 15-én a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntette ki elkötelezett nemzeti pedagógusi munkája elismeréseként.
Műve: A kalocsai piarista kollégium története 1765-1860. Bp., 1938.
TROJAN MARIAN JÓZSEF
(1931–)
A II. világháború lengyel emigránsa, grafikus- és festőművész, a „Füzesabonyért” kitüntetés, több országos díj tulajdonosa. Munkássága során bekapcsolódott az ifjúság tanításába, szakköri vezetésébe. 1979-ben Heves Megye Tanácsának Közművelődési Díjában részesült. A lengyel kultúra és művészet népszerűsítéséért 1979-ben a Lengyel Kultúráért kitüntetést is megkapta. 1989-ben Heves Megye Tanácsának Művészeti Díját kapta meg. 1994-ben a Lengyel Köztársaság elnöke tüntette ki „A Lengyel Köztársaságért érdemrend lovagkeresztjével”.
(1946. július 18.–1999)
Olimpiai bronzérmes, háromszoros világbajnok súlyemelő, itt született.
MAGNIN ALFRÉD
főjegyző
Csak füzesabonyi ténységét ismerjük. Erkölcsös, keresztény ember volt, akit pontos, precíz, hivatásszerű munka jellemez. Több nyelven beszélt; franciául köszöntötte a 12. Horthy István lovastanulmányút résztvevőit, mikor megérkeztek Füzesabonyba 1937. június 04-én.
A falu óriásit változott az ő ideje alatt, a telepen csak a Majzik telep létezett, mikor ide érkezett jegyzőnek. A telepi telekalakításokkal olyan nagy mennyiségű házhelyek kerültek kiparcellázásra, amennyi sehol Heves vármegyében.
Ténykedése alatt, 1927-ig 5 km hosszú járda készült el Füzesabonyban. Salakkal borították a földutakat, felállíttatják az I. világháborús katonaszobrot, felavatják a községi múzeumot, bronzkori leleteket mentettek meg. Vezette a tűzoltóságot, egyleteket hozott létre, gyümölcsaszalót építettek működése alatt, közvágóhíd épült, megszervezték a körállatorvosi rendszer, artézi kutat fúrtak, közfürdőt létesítettek, megszervezték a tagosítást, gyalogos felüljáró épült a vasút felett, bővítették a vágányok számát. Ekkor készült el a két malom az Eger illetve a Laskó-patakon, fásítottak a településen, a szegényeknek munkát adott a gazdasági világválság idején, csemete-kertet hozott létre, a telepen több utcát hoztak létre. Az országban a községek közül elsőként oltatja be diftéria ellen a 12 éven aluli gyerekeket.
A lakosságnak ismeretterjesztő előadásokat szervezett.
Szakmai tudása is jelentős volt. 1928. január 9-én a Füzesabonyban tartották a Heves vármegyei jegyzők szokásos háromévenkénti tisztújító ülését, ahol egyhangú szavazással Magnin Alfrédot választották meg elnökké. Ez év október 10-én, szintén Füzesabonyban gyűltek össze a Heves vármegyei Községi és Körjegyzők Egylete tagjai. Ezen a gyűlésen választották meg Fecske Lászlót (a város díszpolgárát) az egyesület alelnökévé.
A község javáért fáradhatatlanul és eredménnyel dolgozó főjegyző nem csak vicinális ügyekben, (helyi érdekű vasút, elővárosi vasút) hanem országos érdekű kérdésekben is kiváló szakértője a közigazgatás ügyének.
Füzesabonyi ténykedésének a csúcsán, az Országos Jegyzői Egyesület közgyűlésén, 1934. év novemberében alelnöknek választotta a jegyzőtársadalom.
Az 1939. évben Magnin Alfréd főjegyző a füzesabonyi állásáról lemondott. Hatvanban nyert el pályázaton főjegyzői állást.
DURZÓ BÉLA
(1905. Bélapátfalva -)
segédjegyző
Középiskoláit Egerben, a jegyzői tanfolyamot Nyíregyházán végezte. Pályafutását Bélapátfalván kezdte, majd Magyarmecskén, Viszneken működött. 1929 lett Füzesabony segédjegyzője, 1931-ben a Tűzoltó Testület parancsnoka lett, ugyanekkor végzett tűzoltó tiszti tanfolyamot. A Kaszinó tagja volt. Nagyatyja Kovács Gábor az orosz fronton hősi halált halt.
Forrás:
– V-231/27/1 Füzesabony községtörténet.
– Eger Újság 1926. év július 20. (161. száma)
– Eger Újság 1927. év június 15. (134. száma)
– Eger Újság 1928. év március 28. (72. száma)
– Eger Újság 1929. év augusztus 31. (147. száma)