A család és a rokonság számára sokan tudtak készíteni bútorokat és munkaeszközöket, pl. dikók, szobai és gyerekőrző székek, kosarak, ajtók, kapuk, teknők.

Kisipari munkákat télen végeztek, amikor a jószággondozáson kívül nem akadt más munka. Ennek színhelye az istálló volt. A gyermekek segítettek ebben, miközben maguk is megtanulták a szerszámok használatát.

A nők fontak, szőttek, csak az ünnepi ruházat készítését bízták szabómesterre. Saját készítésűek voltak a bő gatyák, a törölközők, konyharuhák, zsákok.

A szövés a szobában folyt. A végvásznak először kenderfonalból, később pamutból készültek.

 

A házépítéshez Árokszállásról jártak át mesterek.

A leggyakoribb kisipari tevékenységek a kovács, a bognár és a kerékgyártó volt. A kovácsmester végezte a patkolást, ekevas-élesítést és a lópatkó-készítést.

 

Ügyes kezű emberek készítettek citerát juharfából és fenyőfából. A rá való húrok birkabélből és acéldrótból készültek. A birkabelet előtte megszínelték, megsodorták, majd két karó közé kifeszítve megszárították. A pengetésre a libák szárnyából megfelelő vastagságú toll szárát használták.

 

Borbély, fodrász nem volt a településen, az emberek maguk borotválkoztak és egymás haját nyírták.

 

Iparosok 1936-ban:

Juhász Ferenc, Koczián Béla, Kakuk Jenő, Racsek István, Csintalan Ferenc, Csintalan József, Balog József, Sipos József, Fekete István, Fehér Elek, Juhász József, Csintalan Árpád, Balog István, Berencsi Barta József, Kovács István.