A poroszlói parasztemberek a legegyszerűbb ipari munkákat általában maguk végezték, mint pl. szerszámnyelek készítése, eszközök javítása, lószerszámok megvarrása, élezés.

A parasztasszonyok az 1920-as években is maguk szőtték a vásznat, a rongyszőnyeget. A zsákvászonból megvarrták a zsákot. Az ipari munkákért általában készpénzzel fizettek.

 

A legtöbb gazdálkodó ember rendelkezett a következő szerszámokkal:

Vonószék (szerszámnyélhez), vonókés, kalapács, harapófogó, fúró, rámás fűrész és keresztvágó-fűrész, ár, tű, fonál, tiló, gereben, guzsaly, rokka, szövőszék.

Az 1930-as évekig – a gyári textíliák tömeges megjelenése előtt – a poroszlói parasztasszonyok serénykedtek a kender feldolgozásában. Kitűnő kenderáztatási lehetőséget adott a Görbe nevű állóvíz.

Vályogvetéshez, tapasztáshoz, kemence készítéséhez elsősorban a cigányok értettek s általában velük végeztették. A meszelést a parasztasszonyok maguknak végezték. A disznóvágáshoz is értett a parasztember, nem hívtak hentest.

A kisiparosok elsősorban a helyi vásárokon rakodtak ki. A nagy országos vásárok helye a község északnyugati szélén lévő nagy szabad tér volt, ahol később sportpálya épült.

 

Vesszőmunkák

A háziipari munkák között első helyen volt a vesszőmunka. A község határában a Tisza-parton jó minőségű fűzfavessző termett, melyet késő ősszel levágtak és télen különféle kasok fonására használtak. A gazdasági vesszőseprűt, de a cirokseprűt is maguk készítették. Többen értettek demizsonok befonásához is. Kukoricafosztásból is készítettek a küszöbökre lábtörlőt.

 

A Tisza-parti homokos lapályos részen kitűnő, fonásra alkalmas fűzvessző termett vadon minden gondozás nélkül.

A terület a Csapói Társaság birtoka volt, a tagság közös tulajdonában. Évente újraosztották a területet a vessző levágására. Az osztás késő ősszel történt, úgy, hogy a tagok palétát (cédulát) húztak. Az a vesszőnyilas lett az övéké, amelyiknek a számát kihúzták. Igyekeztek minél hamarabb levágni a vesszőt és hazaszállítani. Vesszőfélék: maloggyafűz, vörösfűz, lyányfűz (sárga) A vágás nádvágóval és kisfejszével történt. A vesszőből gazdasági kasokat fontak különböző nagyságban: általában 30 cm-től 100 cm-es átmérőig. A legnagyobb méretűekben vitték be az istállóba a takarmányszénát, alomszalmát, a cséplésnél ilyenben hordták a töreket, pelyvát. A kisebbeket gyümölcsszedésnél, burgonyaszedésnél, kukoricatörésnél használták.

A gazdasági kasoknak két változatát ismerték Poroszlón: a kerek-kast, melynek kerek volt a karimája és a kávás kast, melynek inkább ellipszis alakú volt a kávája.

Vesszőből font a poroszlói ember a kocsi oldala mellé állított oldal kast (hogy ne hulljon ki szállításhoz a termény a kocsiderékból). Ugyanezt a célt szolgálta a faros kas a szekér hátuljában. Vesszőből készült a vesszőseprű és a ciroksöprű kötése is vesszővel történt.

A vesszőfonás apáról-fiúra szálló tudomány volt, majdnem minden parasztember értett hozzá.

 

Az 1930-as évek végén vesszőfonó-tanfolyamot rendeztek Poroszlón, melynek hatására egyre többen kezdtek kerek kasok készítésével foglalkozni.

A két világháború között Erdei Ferenc foglalkozott vesszőfonással iparosként, később Kocsis Károly és Herbály Ferenc.

 Kerekkas és káváskas készítése

A kerekkas-készítés munkafolyamata:

–         kas fenékvázának kialakítása – 6- 8 szálból

–         kasfenék fonása szabályos kerek, kissé domború formára

–         a kas oldalának elkészítése a fonópadon

–         a fenék és oldalfal összefonása, szegélyfonat képzése a kasfenék szélén

–         a kas oldalának befonása, koszorúfonat

–         a kas karimájának elkészítése és beszegése

–          kiálló vesszővégek levágása

–         a kas füleinek elkészítése

 

A káváskas-készítés munkafolyamata komplikáltabb, mint a kerek kasé.

–         vastag vessző meghajlítása ellipszis formában a tervezett kas karimájának megfelelő nagyságban, vesszővégek összeillesztése szeggel.

–         Keresztirányú bordavesszők ráhelyezése, rögzítése egyesfonással.

–         Fülek kialakítása a fonásból kihagyott üres részeken

–         Bordaközök befonása, kas öblének kialakítása

–         A fonóvesszők végeinek befűzése a fonatba

 

Aszalókas – szilva és almaszeletek aszalására. Feneke általában 110-120 cm. Átmérőjű. A kerekkashoz hasonlóan fonják, de közben szaporítani kell a vázvesszők számát, közéjük fonva a fonóvesszőt.

 

Kocsikasok

A kocsi oldala mellé állított vesszőfonatot „ódalkasnak, a saroglyába helyezett kast pedig faroskasnak hívta a poroszlói parasztember.

Az oldalkas fonópadon készül, a faroskast a földön ülve fonták.

 

Lórekesz

A vastagabb vesszőket, mely kasok fonására alkalmatlan, lórekesznek használta. A lovak között helyezték el az istállóban olyan alkalommal, amikor megellett a vemhes ló, hogy a kiscsikó ne menjen el az anyjától a többi lovak közé.

 

Tojófészek vesszőből tyúkok részére

A tyúkok számára biztosít félhomályos védett helyet. Teteje van, csupán akkora kis bejáratot hagytak rajta, melyen a tyúk is belefért. Fonása a kerekkas fonásához hasonlóan történt.

 

Üveg befonás vesszővel

Általában 5-10-20 literes üvegeket fontak körül vesszőfonattal, amely védte azokat az ütődéstől. A vázvesszők elhelyezése után a fonást az üveg szájától kezdik az üveg alja felé haladva. A kerekkas fonásánál is alkalmazott hármas fonás szoros és sűrű védő fonatot képez. Az aljrész befonása után a száján kell peremet képezni, majd a fül megfonása következik.

Az üvegfonatot fehér vesszőkből is készítették, melyet még augusztusban meg kellett a háncsától tisztítani.

Fűzfavesszőt használtak a vesszősöprű és a ciroksöprű kötéséhez is.

 

Kisipar

A kisipar kialakulását és fejlődését az határozta meg, hogy elsősorban a földművelés és állattartás igényeit kellett kielégítenie.

Poroszló legismertebb mesterei, kisiparosai 1930-ban:

kovácsok: Budai Lajos, Fekete Sándor, Lakatos István, Szalontay Kálmán

kerékgyártók: Mester Benjámin, Zsámba József

asztalosok: Barna Albert, Deutsch Adolf, Hável Károly, Münz József

szabók: Oláh Gábor úri és női szabó, Oláh Lajos

cipészek: Kovács Aladár, Kovács Ferenc, Kovács József, Kovács Lajos, Münsz Zoltán, Schwarcz József, Tóth Sándor.

Mihály József kalapos és vendéglős 1909-ben létesített üzletében saját készítésű kalapjait árulta.