Az asszonyok feladata volt a fonás és a szövés, ezzel biztosították a család ruházatához
szükséges vásznat. Ebből készültek a lepedők, törölközők, szakajtókendők. A
kenderfeldolgozás során a kender levágása után a kenderáztatóba vitték a Tarnára (a temető
melletti részre), majd áztatás után gúlákba rakva megszárították. A törés és a tilolás után
gerebennel kifésülték, majd rokkán megfonták és szövőszéken kész vászonná szőtték.
Kápolna legismertebb kézműves mesterei és kisiparosai 1930-ban:
Burom Márton cipészmester. 1926-ban nyitotta meg önálló műhelyét.
Halyag Imre cipészmester. 1923 óta önálló.
Hemperger Sándor asztalosmester. Két segéddel dolgozik 1923 óta.
Héjja Sándor gyógykovács mester.
Iparosok 1936-ban:
Gulyás József, Weisz Lajos, Fülöp István, Kormos Rezső, Ritter János, Hutter Gábor,
Rozsnyó Sándor, Rácz Gyula, Stokker József, Héjja Sándor, Ifj. Krisztián Ferenc, Simon
Ferenc, Halyag Imre, Tóth József, Ifj. Szalóki Ferenc, Bíró Béla, Benedek Mihály, Horváth
József, Kladiva Joachim, Kladiva Lajos, Pavlánszky Fülöp, Kovács József, Fülöp István,
Herczeg János, Herperger Sándor, Bonivárt Géza, Sárkány György, Groffinger Zoltán, Héjja
Sándor, Bozó Sándor, Hegedűs Ferdinánd, Gál István, Vizi József, Farkas József, Rozsnyói
Sándor, Strammer Lajos.