1828-ban 31 iparost írtak össze a városban, akik helyi igényeket elégítettek ki. Ekkor 12

féle iparos tevékenykedett a településen: 5 szűcs, 5 takács, 4 kovács, 4 szabó, 3 csizmadia, 3 kőműves,

2 lakatos, 2 ács,1-1 asztalos, kerékgyártó, mészáros, szíjgyártó.

Az 1900-as évek elején már 209 önálló iparos dolgozott Hevesen. A segédekkel együtt

több, mint 400 ember számára jelentett ez akkor megélhetést. A gazdaságilag és anyagilag

megerősödött iparos réteg a település társadalmi és kulturális életére is nagy hatást gyakorolt,

nagy szerepe volt a parasztság polgárosodásában. Ipartestület alakult, melynek elnöksége

élénken részt vett a helyi társadalmi életben.

1900-tól 1945-ig háromszorosára nőtt a helyi iparosok száma. A szakmák száma 30-ra bővült.

Az iparos családokban sokszor apáról fiúra szállt a szakma. Több olyan hevesi iparos család

van, ahol három-négy generáció művelte az ipart.

Heves legismertebb mesterei, kisiparosai 1930-ban:

Kovácsok:

Bencsik László kovácsmester. Gr. Haller u., saját ház.

Csopcsányi József kovácsmester. Egri u, saját ház.

Göcző Pál kovácsmester. Kossuth út.

Asztalosok:

Kovács Károly épület- és műbútorasztalos. Kossuth út.

Mezey András és fia, Mezey Andor. Erzsébet tér, saját ház. A műhelyet 1887-ben alapították.

Mezey Sándor műbútorasztalos. Erzsébet tér.

Smoling István asztalosmester. Posta út.

Tassy Kálmán asztalosmester. Erzsébet út.

Vígh Gábor épület- és bútorasztalos. Erzsébet út.

Kerékgyártók, kocsigyártók:

Allatyányi József kocsigyártó és fényező. Szerelem út.

Balla Sándor kocsigyártó és fényező. Erzsébet út.

Guba József kocsigyártó. Erzsébet út.

Kecskés József kocsigyártó. Erzsébet út, saját ház.

Kádár:

Labada Gábor kádármester. Erzsébet út.

Cipészek:

Bádonyi Sándor Baross u., Forgó Márton Posta út, Kéz György Deák F. u., Kiss Joachim

Kossuth L. őt, Kiss József Arany János út, Lukács Zsigmond Vasút u., Réz György Deák F.

u.Talaja Péter Fő tér, Tóth János Piac tér.

Az egyéb mesterségek közül egy-két fő dolgozott a következő szakmákban: nyomdász,

fényképész, mézeskalácsos, bádogos, hentes.

Kovácsmesterség

1900 és 1948 között 13 önálló kovácsmester kapott iparengedélyt. Több családban apáról

fiúra szállt a kovácsmesterség: Csopcsányi család, Bessenyei család, Guba család, Gyarmati

család. A Gyarmatiak kovácsműhelye – melyet 1918-ban építettek – az Arany János utcában

állt. A kovácsok leggyakoribb munkája Hevesen az igásállatok patkolása volt. Nagy volt az

igény a hintók vasalására is.

Asztalos mesterség

A térségben Hevesen dolgozott a legtöbb asztalos. A 19. század harmadik harmadában

munkájukban megjelent a miskolc-mezőkövesdi stílus hatása.

A Mezei asztalos dinasztia több generáción keresztül készített festett bútort. Mezei Mihály

1830 körül, Mezei András 1863-ban született. Mezei András apja műhelyében tanult és

szabadult fel 1879-ben, majd 1887-ben önálló műhelyt alapított az Erzsébet téren, melyet fia

(Mezei Andor sz. 1899) is örökölt.

A festett bútorokat – főleg menyasszonyi ládákat – 1904-1905-ig készítették. Hevesen a

századfordulón – a Mezei család mellett – Stankovics Sándor, Nyitrai József és Mahuska

István voltak asztalosok. Mivel a környező településeken iparos nem volt, ezért Heves mellett

Átány, Tarnaszentmiklós, Pély, Boconád, Tarnaméra, Tarnazsadány községekben is ők

dolgoztak.

Az 1840-es évektől kibontakozó, új stíluskorszak egybeesett a népművészet utolsó nagy

kiteljesedésével. A stílus jellegzetessége az új alapfestés. A korábbi alapszínt a vörös, illetve

vörösesbarna váltotta fel, melynek fodros, habos erezése fekete lett. Ez a fajta alapozás a

barokk márványozás és közvetlenül a 18. századi rimaszombati bútorfestés hatását tükrözte.

Az alap díszítésére használt színek is hasonlóságot mutatnak a gömöri központéval.

Szűcsmesterség

1828-ban 5 szűcsmestert írtak össze Hevesen, de a jász szűcsökkel való konkurencia miatt a

hevesi mesterek visszaszorultak.

Heves 19-20. századi történetében mindig találkozunk a településen működő szűcsmesterrel.

1895 után mindössze két iparengedélyt váltottak, Smidelik József és Stander György. A

Smidelik családban apáról fiúra szállt a mesterség, s a szájhagyomány alapján egészen Nagy

Lajos királyig vezetik vissza a család német nyelvterületről Magyarországra való települését

és a szűcsmesterség folytatását is. Négy generáció óta azonban az anyakönyvek szerint is

Hevesen élő szűcsmesterek. Stander György németországi hadifogságban eltöltött ideje alatt

leste el a mesterség tudományát egy helyi szűcsmestertől.

1950 után a mesterség eszközeit nagy mértékben gépesítették.

Kötélgyártók

1945 előtt két olyan kötélgyártó dolgozott, akik mesterségüket családi tradícióként űzték és

adták át a következő generációnak: Ábri János és Gál Gyula.