1828-ban 31 iparost írtak össze a városban, akik helyi igényeket elégítettek ki. Ekkor 12
féle iparos tevékenykedett a településen: 5 szűcs, 5 takács, 4 kovács, 4 szabó, 3 csizmadia, 3 kőműves,
2 lakatos, 2 ács,1-1 asztalos, kerékgyártó, mészáros, szíjgyártó.
Az 1900-as évek elején már 209 önálló iparos dolgozott Hevesen. A segédekkel együtt
több, mint 400 ember számára jelentett ez akkor megélhetést. A gazdaságilag és anyagilag
megerősödött iparos réteg a település társadalmi és kulturális életére is nagy hatást gyakorolt,
nagy szerepe volt a parasztság polgárosodásában. Ipartestület alakult, melynek elnöksége
élénken részt vett a helyi társadalmi életben.
1900-tól 1945-ig háromszorosára nőtt a helyi iparosok száma. A szakmák száma 30-ra bővült.
Az iparos családokban sokszor apáról fiúra szállt a szakma. Több olyan hevesi iparos család
van, ahol három-négy generáció művelte az ipart.
Heves legismertebb mesterei, kisiparosai 1930-ban:
Kovácsok:
Bencsik László kovácsmester. Gr. Haller u., saját ház.
Csopcsányi József kovácsmester. Egri u, saját ház.
Göcző Pál kovácsmester. Kossuth út.
Asztalosok:
Kovács Károly épület- és műbútorasztalos. Kossuth út.
Mezey András és fia, Mezey Andor. Erzsébet tér, saját ház. A műhelyet 1887-ben alapították.
Mezey Sándor műbútorasztalos. Erzsébet tér.
Smoling István asztalosmester. Posta út.
Tassy Kálmán asztalosmester. Erzsébet út.
Vígh Gábor épület- és bútorasztalos. Erzsébet út.
Kerékgyártók, kocsigyártók:
Allatyányi József kocsigyártó és fényező. Szerelem út.
Balla Sándor kocsigyártó és fényező. Erzsébet út.
Guba József kocsigyártó. Erzsébet út.
Kecskés József kocsigyártó. Erzsébet út, saját ház.
Kádár:
Labada Gábor kádármester. Erzsébet út.
Cipészek:
Bádonyi Sándor Baross u., Forgó Márton Posta út, Kéz György Deák F. u., Kiss Joachim
Kossuth L. őt, Kiss József Arany János út, Lukács Zsigmond Vasút u., Réz György Deák F.
u.Talaja Péter Fő tér, Tóth János Piac tér.
Az egyéb mesterségek közül egy-két fő dolgozott a következő szakmákban: nyomdász,
fényképész, mézeskalácsos, bádogos, hentes.
Kovácsmesterség
1900 és 1948 között 13 önálló kovácsmester kapott iparengedélyt. Több családban apáról
fiúra szállt a kovácsmesterség: Csopcsányi család, Bessenyei család, Guba család, Gyarmati
család. A Gyarmatiak kovácsműhelye – melyet 1918-ban építettek – az Arany János utcában
állt. A kovácsok leggyakoribb munkája Hevesen az igásállatok patkolása volt. Nagy volt az
igény a hintók vasalására is.
Asztalos mesterség
A térségben Hevesen dolgozott a legtöbb asztalos. A 19. század harmadik harmadában
munkájukban megjelent a miskolc-mezőkövesdi stílus hatása.
A Mezei asztalos dinasztia több generáción keresztül készített festett bútort. Mezei Mihály
1830 körül, Mezei András 1863-ban született. Mezei András apja műhelyében tanult és
szabadult fel 1879-ben, majd 1887-ben önálló műhelyt alapított az Erzsébet téren, melyet fia
(Mezei Andor sz. 1899) is örökölt.
A festett bútorokat – főleg menyasszonyi ládákat – 1904-1905-ig készítették. Hevesen a
századfordulón – a Mezei család mellett – Stankovics Sándor, Nyitrai József és Mahuska
István voltak asztalosok. Mivel a környező településeken iparos nem volt, ezért Heves mellett
Átány, Tarnaszentmiklós, Pély, Boconád, Tarnaméra, Tarnazsadány községekben is ők
dolgoztak.
Az 1840-es évektől kibontakozó, új stíluskorszak egybeesett a népművészet utolsó nagy
kiteljesedésével. A stílus jellegzetessége az új alapfestés. A korábbi alapszínt a vörös, illetve
vörösesbarna váltotta fel, melynek fodros, habos erezése fekete lett. Ez a fajta alapozás a
barokk márványozás és közvetlenül a 18. századi rimaszombati bútorfestés hatását tükrözte.
Az alap díszítésére használt színek is hasonlóságot mutatnak a gömöri központéval.
Szűcsmesterség
1828-ban 5 szűcsmestert írtak össze Hevesen, de a jász szűcsökkel való konkurencia miatt a
hevesi mesterek visszaszorultak.
Heves 19-20. századi történetében mindig találkozunk a településen működő szűcsmesterrel.
1895 után mindössze két iparengedélyt váltottak, Smidelik József és Stander György. A
Smidelik családban apáról fiúra szállt a mesterség, s a szájhagyomány alapján egészen Nagy
Lajos királyig vezetik vissza a család német nyelvterületről Magyarországra való települését
és a szűcsmesterség folytatását is. Négy generáció óta azonban az anyakönyvek szerint is
Hevesen élő szűcsmesterek. Stander György németországi hadifogságban eltöltött ideje alatt
leste el a mesterség tudományát egy helyi szűcsmestertől.
1950 után a mesterség eszközeit nagy mértékben gépesítették.
Kötélgyártók
1945 előtt két olyan kötélgyártó dolgozott, akik mesterségüket családi tradícióként űzték és
adták át a következő generációnak: Ábri János és Gál Gyula.