A gazdálkodás igényeinek kiszolgálására alakult ki a kisipar. Sok kovácsra volt szükség a mezőgazdasági eszközök javítására. A megrakott szekerek lekötéséhez köteleket, a lovak kötőfékjét, istrángját köteles mester készítette.
A helybeliek lakóházát, egyéb építményeit főként helyi kőművesek építették. A zárakat, ajtóvasalásokat lakatosmester készítette. A malomban molnármester tevékenykedett.
A ruhaneműeket szabómesterek készítették. A lószerszámokat és egyéb bőrös munkákat a szíjgyártó végezte. A ködmönöket, sapkákat szűcsmesterek készítették. A len és kender szövése a takácsok feladata volt.
Ezek kívül cipészek, varrónők, asztalosok, hentesek és borbélyok dolgoztak a településen.
A 20. század közepéről a következő mesteremberek neveit ismerjük:
Hannus Sándor, Karkus János, Ignatovszki József cipész, Kriston Mihály kőműves, Goth Lajos szabó, Czövek Márton szűcs, Veres Sándor kerékgyártó, Goth István cipész, Mlinkó Zsigmond férfiszabó, Forgács János kovács, Tóth János kőműves, Czakó Pál szabó, Ragó Vilmos kovács, Fazekas Benjámin kerékgyártó, Rausz Béla hentes, Szabó Sándor kovács, Petrik István szabó, Evellei János kerékgyártó, Simon János cipész, Molnár István asztalos, Agócs Ágoston cipész, Hannus Barnabás asztalos, Vass Mihály cipész, Veres István cipész, Szabó István kovács, Rausz István kőműves.
Mángorló az ól ámbitusán. 1960.